Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-23 / 146. szám

NAPLÓ 1955 JÚNIUS 23 Dzsavaharlal Nehru beszéde a moszkvai Dinamó-stadionban rendezett szovjet-indiai barátsági gyűlésen Moszkva (TASZSZ): Mint a sajtó már jelentette, kedden a moszkvai Dmamo-stadiion- ban gyűlést rendezitek a szov- jet-imdiiaá barátság jegyében. A gyűlésen Dzsavaharlal Neh- ru, az Indiai Köztársaság mi­niszterelnöke beszédében a töb­bi között a következőket mon­dotta: Két héttel ezelőtt érkeztünk a Szovjetunióba és csakhamar eltávozunk ebből P nagy or- saéigból. E két hét alatt mint­egy tizenháromezer kilométert utaztunk, solle híres városit meg látogattunk és sok nagyszerű doigot láttunk. De mindebből a legnagyszerűbb volt az a fogadtatás, amelyben minde­nütt részesítettek bennünket és azok az őszinte érzések, amelyek irányunkban minde­nütt megnyilvánultak. Határtalanul hálásak va­gyunk ezekért az érzésekért és a szívélyes fogadtatásért és nincs szó, amellyel ma­radéktalanul kifejezhetném köszönetemet a Szovjetunió népének. (Viharos taps.) Azárt jöttünk ide, hogy az indiaii nép névéiben tűfmácsoil- juk üdvözletét és jókívánsá­gait a nagy Szovjetunió né­pének (hosszantartó taps). Az országunk és népünk iránti meleg érzésekkel és jókíván­ságokkal telve térünk vissza hazánkba. (Hosszantartó taps). Az októberi forradalommal, amelyet a nagy Lenin vezetett, majdnem egy időben, Indiában megkezdtük szabadságharcunk új szakaszát. Népünk hosszú éveken keresztül vívta e har­cot, bátorsággal és türelemmel viselte a súlyos elnyomatást. Bár harcunkban, Mahatma Gandhi vezetésével más utat jártunk, lelkesedtünk Lenin iránt, befolyással volt reánk példája (hosszantartó taps). Mi sikert kívántunk a Szov­jetuniónak, új, nagy kísér­letéhez és arra törekedtünk, hogy tanuljunk tőle, ahol tu­dunk. Valamennyiünknek tanulni kell másoktól és nem szigete- lődhetünik el, de ez a megis­merés nem lehet gyümölcsöző, ha kényszerből faltad. Hiszünk a demokráciában, az egyenlőségben, a különös kiváltságok felszámolásában és azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy országunkban békés úton szocialista jellegű társa­dalmat teremtünk. (Viharos taps.) Bármilyen formát ölt­sön is ez a szocialista jellegű társadalom vagy demokrácia, hozzáférhetővé kell tenni az ismereteket, mindenki számá­ra egyenlő lehetőségeket kell biztosi tani. India kormánya és Kína né­pi kormánya, kiindulva abból, hogy elismerik minden ország­nak saját sorsa eldöntéséhez való jogát, megállapodtak, hogy kölcsönösen szem előtt tartanak kapcsolatukban öt el­vet. Ezek az elvek a követke­zők: a területi sérthetetlenség és szuverenitás kölcsönös tisz- teiel'bentartása, meg nem tá­madás, kölcsönös be nem avat­kozás a belügyekibe, az egyen­lőség és kölcsönös előnyök és a békés egymásmelletté'.ós. A későbbiekben ezeket az elve­ket magáévá tette Burma és Jugoszlávia, és a szovjet kor­mány is helyeselte ezeket. (Vi­haros taps.). — A bandungi ér­tekezleten ezek az elvek tíz elvvé terebélyesedtek, s bele- foglalltaltaik a viliág békéjéről és az együttműködésről szóló nyilatkozatba. Ilymódon több, mint harminc ország fogadta el ezeket az elveket. Nem kétséges, hogy ha a vi­lág valamennyi országa el­fogadná és szem előtt tarta­ná a nemzetközi kapcsola­toknak ezeket az elveit, azok jelentős mértékben elősegí­tenék a világra sötétséget borító rettegés és aggodalom megszüntetését. A tudománynak és az általa életre keltett technikának a haladása megváltoztatta azt a világot, amelyben élünk és a tudomány legújabb vívmányai megváltoztatják az emberek­nek saját magukról és a világ­ról alkotott elképzelését, A tudomány ég a technika felszaibadftötitia az emberiséget a vállára nehezedő terheit je­lentős része alól, új kilátáso­kat nyitott meg előttünk és óriási erőt adott. Ezt az erőt hasznosítaná lehet a köz ja­vára, ha cselekedeteinkéit a bői csestség f jja vezérelni, viszont ha a villáig elveszti eszét, vagy ostobaságot követ el, megsem­misítheti saját magát, éppen akkor, amikor nagy felfede­zések és diadalok küszöbén ál­lunk. A béke a mi elképzelésünk­ben nem egyszerűen tartóz­kodás a háborútól, hanem aktív és pozitív állásfoglalás a nemzetközi viszonyok kér­désében, olyan állásfoglalás, amely mindenekelőtt a fenn­álló feszültség csökkentésé­hez vezet. A béke amellett kísértet arra, hogy problémáinkat tárgyalá­sok útján oldjuk meg, majd pedig különböző utakon fokoz­zuk az együttműködést az or­szágok között. Nincs semmi ck, ami mdaitit a különböző po­litikai, társadalmi és gazdaságú rendszerű országick ne működ­hetnének együtt ilymódon, az­zal a feltétellel, hogy ram fog­nak beavatkozni egymás ügyei, be és nem fogják rákénysze­ríteni afcanníiukat vagy nem próbálják meg rákényszeríte­ni unalmukat a másikra. Bármerre is jártam a Szov­jetunióban, mindenütt szenve­délyes békeböneikvésrt tapasz­taltam. Hiszem, hogy az embe­rek óriási többsége minden or­szágban óhajtja a békét, a má­soktól való félelmük azonban egyszerűen elsötétíti tudatukat és arra kényszeríti őket, hogy másként cselekedjenek. Éppen ezt a félelmet és gyűlölködést kell gyökeresen kiirtanunk, és meg kell kísérelnünk a béke légkörének megteremtését. — Béke nem keletkezhetik hábo­rúból, háborús fenyegetések­ből vagy állandó háborús ve­szélyből. Mi Indiában a béke ügyé­nek szenteltük magunkat és még harcunkban is igyek­szünk békés eszközökhöz fo­lyamodni Minden rendelke­zésünkre álló eszközzel a békére és e fontos feladat megoldásában a más orszá­gokkal való együttműködés­re törekszünk. Üdvözölni szeretném a Szov­jetunió kormányát az utóbbi időben tett több olyan lépésé­ért, amely enyhítette a netm- zetíközd feszültséget és hozzá­járult a béke ügyéhez. (Viha­ros taps.) Bízom a többi kö­zött abban, hogy „ legutóbbi szovjet leszerelési javaslatok haladást enedlményeznek e bo­nyolult probléma megoldésá- naik útján. A leszerelés elen­gedhetetlen, ha a félelem gyö­keres kiintását ég „ béke biz­tosításéit akarjuk. Az országok gyakran kötnek egyezményeket és gyakran lépnek szövetségre egymással valamilyen országitól, vagy or­szágok csoportjától valö tótel- müfkíben. Szabja meg az egy­máshoz való közeledésünket az a körülmény, hogy egy­másmelle kedvére vagyunk és együttműködést kívánunk, nem pedig az, hogy nem tetszünk egymásnak és ártani igyek­szünk. (Taps.) Most, amikor Önök előtt be­szélek, az Egyesült Nemzetek Szervezete külön ülésszakon ünnepli San Francisicobanmeg- alalkuliásánaik 10. évfordulóját. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete olyan alapoíkmáinyira épült fel, amely nemes jelle­gű és n békés együttműködést tűzd ki céljául. Azok a remé­nyek, amelyeket a világ néped ehhez a nemzetközi szervezet­hez fűztek, nem váltak be tökéletesen és sok olyasmi tör­tént, ami útját állta az alap­okmányban foglalt eszmék valóraválltásának. őszintén re­mélem, hogy az ENSZ fennál­lásának most kezdődő újabb évtizedében ezek a remények beválnak. (Hosszantartó tet­szésnyilvánítás). Az Egyesült Nemzetek Szervezete azonban nem képviselheti a világ min­den népét, ha egyes államo­kat nem bocsátanak be ebbe a nemzetközi szervezetbe. Már régóta érezzük ugyanis: az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem ismert el a nagy Kínai Népköztársaságot, nemcsak egészségtelen jelen­ség, és nem felel meg az ENSZ-aJapokmány széliemé­nek, hanem veszélyezteti a bé­ke ügyét és a nemzetközi prob­lémák megoldását. (Hosszan­tartó taps.) Napjaink tegélfeitbevógióbb 'kérdéseimelk egyike a távolke­leti probléma, de ez sem old­ható meg a Kínai Népköztár­saság jóakarata és együttmű­ködése nélkül. Bízom abban, hogy hama­rosan látni fogjuk, amint a Kínai Népköztársaság elfog­lalja törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, (viharos taps), és hogy a távolkeleti probléma megoldására tett kísérleteket a legnagyobb siker koro­názza. Mély benyomást keltettek bennem a Szovjetunió nagy sikerei. Láttam azokat az át­alakulásokat, amelyek e hi­te’más országban végbemen­teik népének serény munkasze­retete és annak a nagy törek­vésnek eredményeként, amely ezt a népet előbbre viszi az étetkörülimőnyeiiniek további megjavításához vezető úton.. A legmélyebb benyomást kel­tette bennem az állam és a nép messzemenő gondoskodá­sa a gyermekekről és e nagy ország ifjú nemzedékéről. Ismételten köszönetet aka­rok mondatai önnek, minisz­terelnök úr, az ön kormányá­nak ég népének a barátságért, és a nagylelkű vendégszerete­tért. India népe felvirágzást kíván Önöknek és együttmű­ködésre törekszik Önökkel az országaink javárn és az egész emberiség érdekében kifejtett közös tevékenység több terü- 'etén. (Vihairos taps.) Éljen a népeink és más or­szágok között, az emberiség javát szolgáló barátság és együttműködés! (Viharos taps.) Á SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Az altáji-határterület központjában, Barnaulban nagy tex­tilkombinát épül. A kombinát néhány üzeme már megkezdte a termelést. , A képen: a bamauli textUkombinát új fonodájában. Mii!föleit hírek PHENJAN A koreai-kínai fél hétfőn tiltakozott az amerikai fél katonai repülőgépeinek 1955. április 21-e és június 15-e kö­zött 25 ízben végrehajtott be­hatolása ellen, jelenti a Koreai Központi Távirati Iroda. A koreai katonai fegyver­szüneti bizottság titkárainak értekezletén Lo In Hi ezredes, a koreai-kínai fél titkára fel­hívta az amerikai fél figyel­mét a fegyverszüneti egyez­ménynek az amerikai fél ál­tal elkövetett ismételt megsér­tésére. Lo In Hi követelte, az amerikai fél büntesse meg a behatoló (repülőgépek szi> mélyzetét és tegyen olyan in­tézkedéseiket, amelyek meg­akadályozzák ilyen incidensek megismétlődését. BELGRAD A Jugopress hírügynökség jelentése szerint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaor­szág és Jugoszlávia képviselői június 24-én Belgrádiban nagy­követi szinten értekezletet tartanaik. Az értekezlet részt­vevői eszmecserét folytatnak egyrészt az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, más­részt Jugoszlávia közötti ka.jj: csolatok kérdéséről, valamint a közös érdekű nemzetközi kérdésekről. PÁRIZS Algírból érkezett jelentések szerint tovább folytatódnak a véres összetűzések és a tömé­Adják vissza Wawel kincseit! Irta: J. Gavrilov 1939 őszén történt.:. Len­gyelország kelet felé vezető út­jain a lengyel hadsereg vissza­vonuló csapatai után külön őr­ség fedezete alatt vasládákba csomagolt értékes műkincseket szállítottak. Az értékeket a hitlerista harckocsioszlopok és bombázások elől megbízható helyre kellett szállítani. Ve­szélytelen helyet találni azon­ban nem volt olyan könnyű és a lengyel kormány elhatározta, hegy a vasládákat, amelyekben a lengyel kultúra értékes em­lékei voltak, a krakkói Wawel kastélyból az ország határain kívülre viszik. Az ország leg­szebb műkincseit, a lengyel kultúra, a lengyel művészet remekműveit — mindazt, ami­re a lengyelek büszkék voltak — Bukarestbe szállították. A műkincsek nem sokáig voltak Bukarestben. Átszállí­tották Constancába, onnan Fanciaországba, majd Angliá­ba. — A wawel’i értékeknek nem kellett volna ilyen veszé­lyes utat megtenniök, ha az akkori lengyel kormány a Szovjetuniónak adja át meg­őrzésre, amely határos volt Legyelországgal. 1939 őszén azonban azoitsaz emberek, akik katasztrófába vitték az orszá­got, másképpen döntöttek és amikor Nyugat-Európában már majdnem egyetlen hely sem maradt, ahová ne nyújtotta volna ki mancsát a rabló né­met fasizmus, a waweli mű­kincseket a „Báthory” lengyel hajóra rakták és megőrzés cél­jából Kanadába szállították. Egy kis idővel később ugyan­ezt az utat megtették a varsói kastélyból és a nemzeti köny v, tárból származó műtárgyak és a lengyel irodalom emlékei. Azóta 16 év telt el. Európa különböző országainak kultu­rális műkincsei, amelyeket a hitleri megszállás évei alatt gondosan megőriztek a haza­fiak, újból elfoglalták helyüket a múzeumokban, a képtárak­ban és a könyvtárakban. Cho­pin szíve újból Varsóban van. 1951-ben a szovjet kormány átadta Lengyelországnak azt a festménygyűjteményt, amelyet a hitleristák az ország múzeu­maiból raibcú.teik ei!. Nemsokára visszaérkeznek Drezdába a drezdai képtár híres festmé­nyei, amelyeket a szovjet ka­tonák mentettek meg. A wa­weli értékek azonban nem tér­tek vissza Krakkóba, de még Lengyelországba sem. Wawel kincsei — a lengyel nép nem­zeti büszkesége — nem tértek vissza messzi útjukról. A kanadai Quebeck kolosto­rainak homályos pincéiben né­ha csikorogva felnyílnak a rozsdásodó vasládák. Kiveszik belőlük a valamikor Wawel falait díszített gobelineket és a gobelineket vizsgáló embe­rek megállapítják, hogy más­fél évtizedes kanadai tartózko­dásuk alatt ezek az értékek jobban megöregedtek, mint négy évszázad alatt Krakkó­ban. De vajon kik ezek az em­berek? És miért nincsenek Lengyelországban a waweli kincsek? A kincseket Kanadába ér­kezésük és a szokásos ügyren­di eljárások befejezése után — amelyekből arra lehetett kö vetkeztetni, hogy a háború be­fejezése után a lengyel nép emlékeit azonnal visszaküldik Lengyelországba, — az ot'awai archívumban őrizték. A vaslá­dákban való megőrzés termé­szetesen nem a legjobb volt, de ebbe ideiglenesen bele kellett nyugodni. Befejeződött a há­ború, amely Lengyelország né­pének a szabadságot hozta el. A lengyel kormány kéréssel fordult a kanadai kormányhoz, hogy adja vissza a waweli ér­tékeket. A lengyel kormány külön képviselőjét Kanadába küdték, ott azonban kiderült, hogy az ottawai archívumban csupán kis része maradt meg annak, amit megőrzésre átad­tak. De ezen túlmenőleg ha­mar kiderült, hogy a waweli értékeket már... „visszaadták” Lengyelországnak. Vajon mi történt? A kanadai kormány figyel­men kívül hagyva azt, hogy a Lengyel Népköztársasággal helyreállította diplomáciai kap­csolatát és hogy Ottawában lengyel nagykövetség műkö­dik, a nemzetközi jog elveinek felborításával Wawel kincseit a londoni lengyel emigráns „kormánynak” adta át. Mivel azonban ennek a kor­mánynak sem területe, sem népe nincs, az értékeket Otta­wából való elszállításuk, után a kanadai kolostorokban he­lyezték el. A népi Lengyelor­szág kormánya már többízben jogosan követelte a nemzeti értékek visszaadását a lengyel népnek, Kanadában azonban mindig találtak valami ürügyet a követelés visszautasítására. A legkülönfélébb érveket hoz­ták fel, közte azt is, hogy fél­nek a „vasfüggöny mögé” szál­lítani az értékeket, felhasznál­ták a lengyel emigránsok „jo­gát” a Quebeck tartomány autonómiáját, s más hasonló okokat. Ez alatt az idő alatt az igen kedvezőtlen körülmények kö­zött őrzött értékek pusztulnak és tönkre mennek. A „Dennik Polski” című emigráns lap nemrég közölte, hogy Macklo- wicz, a londoni lengyel „kor­mány” vezetője „el akarja ad­ni az értékek egy részét, hogy pénzhez jusson a maradék ér­tékek tárolásához”. így az or­szág emlékművei a lengyel fegyverei «őség emlékei és a remekművek nemsokára dobra kerülnek. De vajon mit akar­nak eladni azok az emberek, akik Lengyelország kormányá­nak nevezik magukat? A Kanadába került lengyel műkincsek között vannak a XH. sz.-bain-késziültt lienigyel kiná lyi ‘kjOTonázó tord mellett, mely az akkori idők lengyel kultú­rájának és művészetének ma­gas színvonaláról tanúskodik, Chopin műveinek kéziratai, le­velei, arcképei, Gall és Vincent Kadrubka krónikái, a lengyel irodalom legősibb művei, az irodalom és a lengyel nyelv más emlékei, Gutenberg bib­liája, ősi fegyverek, ruhák, a királyi hatalom jelképei, harci zászlók és mások. A waweli értékek legna­gyobb részét a híres Jagelló gobelinek képezik, amelyek Michiel Coxie, a XVI. század híres mesterének munkái, akit általában „flamand Raffael- nak” neveztek. A jagellói gobelineket a XVI. században Sigismund August, lengyel király külön rendelésére készítették és hosz- szú ideig a királyi paloták szo­báit díszítették. A megújhodás kiváló mesterei ezeken a gobe­lineken megörökítették a bib­liai képeket, különböző címe­reket zászlókat, stb.-ket. Sigis­mund August ezeket a gobe­lineket a lengyel népre hagyta. A XVIII. század végén Péter- várra szállították, 1921-ben pe­ges letartóztatások. Robert vilié környékén az ejtőernyősök az utóbbi 48 őrá alatt 13, egyes források szerint 16 fellaghát öltek meg heves harcok során. Tebessa körzetében ugyancsak megöltek három fellaghát. Az Algir egyik peremvárosában lezajlott összecsapásnak egy halálos, a tuniszi határhoz kö­zel fekvő Tarf-helység környé kén lefolyt incidensnek egy halálos és több sebesült áldo­zata van, 23 algírit letartóz­tattak. Ugyancsak sok letar­tóztatás volt Barral és Orle- ansville környékén is. UJ DELHI Mohammed Ali, Pakisztán miniszterelnöke, június 18-án javasolta: jöjjön létre az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között legfel­ső síkú — feltehetően^'külügy­miniszteri — találkozó a Taj­van körüli feszültség megol­dására és általában a nemzet­közi feszültség csökkentését célzó lépések megtételére. Mohammed Ali a sajtó kép­viselői előtt kijelentette, hogy a Ta(van körüli feszültségnek több oka van. Kiemelte, hogy előmozdítaná a feszültség eny­hülését, ha 'biztosítanák a Kí­nai Népköztársaságnak az ENSz-ben őt megillető helyét, továbbá kivonnák a partmenti szigetekről a nacionalista erő­ket és az Egyesült Államok hetedik flottáját elvezényeli nék a Tajvani-tenserszoroshőb dig a Lenin által aláírt dekré­tum alapján visszaadták Len­gyelországnak. A 350 gobelin­nek több mint egyharmada maradt meg. Most azonban nem lehet biz­tosan azt állítani, hogy „meg­maradtak”. Még az emigráns sajtó jelentései szerint is a go­belinek állapota olyan rossz, hogy a közeljövőben azokat már nem lehet restaurálni. A nedves helyeken tárolt és a szűk ládákba berakott gobeli­nek megtörnek, elveszítik szí­nüket és lassan, de menthetet­lenül elrothadnak. Amikor az egyik karoadai fotóriporter lefényképezte a jagellói gobelineket, a fényké­pezéskor ott tartózkodó rendőr megfogta a fotoriporter kezét, aki újból össze akarta hajtani a gobelint és a következőket suttogta: „Nagyon kérem, hagy ja így még egy pár percig — hisz olyan szép!” Igen, valóban szép. De nem­csak szép. Ezek a műkincsek minden lengyel embert a len­gyel nép dicső múltjára, kultú­rájának sokévszázados törté­nelmére emlékeztetik. De nem a kanadai kolostorok pincéiben és nem az emigráns kormány „védnöksége alatt” kell meg­őrizni a lengyel történelem emlékeit és a lengyel művé­szet kiváló műveit. Ezeknek az értékeknek Krakkóban van a helyük, hozzáférhetővé kell lenniök a lengyel nép, egye­düli törvényes tulajdonosuk számára. A lengyel nép és kormánya követelése törvényes és ezt a követelést teljesíteni kell. A waweli műkincseket visz- sza kell juttatni Wawelba. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom