Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

4 N ä p r: 6 1955 JÚNIUS S VASÁRNAPI JEGYZETEK A könyv ünnepén A magyar könyvnek hagyománya van. Nem sokkal • a könyvnyomtatás feltalálása után, 1472-bem már megkezdte működését Hess budai nyomdája. 1533-ban pedig Brassóban nyitott nyomdát Honterus János. 1547-ben jelent meg az első magyar nyelvű könyv, 1550-től pedig a híres Holtai Gáspár kolozsvári nyomdája készítette az immár külalakjában Is szép könyveket, többek között Tinódi Krónikáját, Heltai Gáspár fabuláit. A XVII. század végétől kezdve itthon dolgozik Misz- tótfalusi Kis Miklós, akinek saját metszésű betűivel készült könyvei ma is különös becset, értéket jelentenek. A Tudomá­nyos Gyűjtemény című folyóiratunk 1817-ben kis statisztikát közölt, mely szerint ekkor 37 nyomda működött Magyarorszá­gon. 101 szedővel és 118 nyomtató munkással. De ezek a nemes és gazdag hagyományok sem lehettek olyan erősek, hogy áttörjék azt a szegénységet, amely a ma­gyarság legnagyobb részének évszázadok során jutott. A könyv — ki ne emlékeznék a Horthy-korszak éveire — nagyon ritka volt Magyarországon, legfeljebb a tehetősek vették, de ők sem olvasták. Falun pedig az ócska kalendáriumokon kívül éppen nem lehetett egyebet találni. Olvasókör, ha volt is, a falu gazdagjai lepték el, szegény ember oda be nem tehette a lábát, s ott sem igen akadt egyéb olvasnivaló néhány napilap szenzációra vadászó rabiási és gyilkossági históriáinál. Mégis, ha ma csak arról beszélnénk, hogy szerte az or­szágban hány népkönyvtár, üzemi könyvtár, kultúrotthon mű­ködik. önmagában nem sokat mondana. Sokkal beszédesebb az a tény, hogy a könyvre éhes olvasókat szinte alig lehet ki­elégíteni, mintha az egész ország most akarná pótolni azt a tudást, amit annyi időn át nem szerezhetett meg. Könyvkiadá­sunk milliós számokkal dolgozik, a 10—15 ezres példányszá- mok mégis kevésnek bizonyu'nak. hisz egy Jókai, vagy Móricz kötet ritka és becses ajándéknak számit. Az Akadémia idei '»agygyűlésén Kodály Zoltán figyelmeztetett berniünket, hogy kis uép vagyunk s nem engedhetjük meg magunknak a mfi- veletlenség luxusát. II» még nem is értük el azt, amit célul tűztünk magunk elé, de jó úton járunk. Ezt bizonyítják ezek a napok is, amikor az egész ország figyelme a könyv és írója felé fordul, amikor a legkisebb faluba is eljut a magyar betű, s a hazai és külföldi klasszikusok mellett felsorakoznak a mi életünkről szóló alkotások is. Egy héten át ünnepeljük a ma­gyar könyvet. írók keresik fel a sokmilliósra nőtt olvasótábort, beszélnek a munkáikról s tanácsot is kérnek, mert tudják azt, hogy legfontosabb bírájuk az olvasó, akiknek száma évről- évre nagyobb lesz. ötszáz évvel ezelőtt Mátyás király egy Itáliából kapott könyv után ezt írta küldőjének: Boldogok vagytok ti, akik nem vérontás és országok után áhítoztak, hanem a tudomá­nyoknak élhettek. Amit Mátyás az akkori Itáliáról mondha­tott. ma elmondhatjuk magunkról, mert valóban csak boldog lehet az a nép, amely békében élhet a művészeteknek és a tudományoknak, szépítve életét és építve a jövőt. A köríyvhét könyvei C sorba Győző: Ocsúdó évek Csorba Győző 1917-ben megjelent verseskönyve után most adla ki uj kötetét, s az Ocsúdó évek eredményekben gazdag művészetét új oldalról mutatja be. Csorba, aki pár excellence lírikus, ezúttal az elbeszélő költemény műfajával jelentkezik: a gyerekkor sajátos élményeit mondja el. Mégis, ez a nagy­szabású mű alig sorolható műfajilag az elbeszélő költészet sorába, mert hitelességének eredete elsősorban szubjektivi­tásában van. Nem is „elbeszélni” akar. a szónak köznapi ér­telmében, sokkal inkább vallomást tesz gyermekkoráról, ezek­ke' h zengő: remekbe ötvözött versekkel „csatázva az elmúlás­sal”? sorait idézve: „Hogy aki látja sorsom, bátorítást — hirdessen annak, okos szomorítást.” Kritikusai intellektuális költőként tartják számon Csorbát, a mindenkire alkalmazható jelző azonban elég keveset mond. Végtére minden valamire való költő intellektuális is; gondol­junk arra, hogy Csokonay, Petőfi, vagy Arany kora legművel­tebbjei közé is tartozott. Az Ocsúdó évek, mint korábbi köte­tei Is. elsősorban arról győznek meg. hogy élményét, mondani­valóját az ész és ludatosság zsilipjein vezeti át, s ez óvja meg haszontalan kitérőktől: minden szava megtalálja végleges he­lyét. Költészetének intellektuális volta elsősorban fegyelmet je­lent. formaművészetében épp úgy, mint elbeszélésének realiz­musában. A költemény legbccsesebb része az apa haláláról szóló sorok: Csorba művészete itt csap a legmagasabbra, szavai át- tüzesednek s magukkal sodornak. Költészetének legszebb ér­tékei fonódnak Itt egybe: a megfigyelés pontossága és inven­ció. ihlet és gyakorlat biztonsága . Meleg volt s menthetetlenül hideg letl. védelmezett s azóta egyre üt, hűtlenné vált, holott hűségre termett, velem járt, aztán utamba feküdt: nem bírom többé soha kikerülni, nem is próbálok tőle menekülni. Ezek s ehhez hasonló sorúi köHé-szetünk csúcsain járnak. Elődeit hiába keresnénk, az Ocsúdó évek legfeljebb Arany Bolond istókja második énekével rokon. Az Ocsúdó évek sze­rény kiállítású kötetét bízvást odatehetjük egyetlen szellemi rokona. Aranv műve mellé, mert ihleitettségük. előadási biz­tonságuk, meggyőző erejük és költői szépségük avatja roko­nokká őket. CSANYI LÄSZLO. Klünielésük a tedagígüs nap altatótól A pedagógus nap alkalmából 16 nevelőt tüntettek ki me­gy énfcben. „Kiváló tanár” ki­tüntetést kapott Szakács An­tal bonyhádi tanár. „Az okta­tásügy kiváló dolgozója” kitün telesben részesültek: László Istvánné szekszárdi, Kürtös Kálmán paksi, Földi István dombóvári, Privler Gyula dombóvári, Szőts Gergely bonyhádi, Kontsagh Sándor bonyhádi, Zsalut Gusztávné szekszárdi, Sík Magdolna szekszárdi, Kiss Ferenc új- dombóvári, Sarud! Ernő ke- sző'hidegkuti, Csabonyi Hed­vig bogyósai, Kalász János bála széki, Földes László bá- taszéiki, Ványi Krisztina duna- földvári, Czetl Márton ireg- szemcsei pedagógus. Ezenkívül közel 200 nevelő pénzjutalomban részesült. Fiatalok béketaláikozója Készülnek a pedagógus napra, tovább tamilnak Petőfi sárszentlőrinci iskolájának diákjai Ma zajlik Szefcszárdon az ifjúság kulturális seregszem­léjének megyei döntője, amely egyben az ifjúság hatalmas bélkemegmozdulása. A bemu­tatóra ugyanis nemcsak a kul- túrcscportok szereplői jönnek el, hanem lehetőség szerint miinél több fiatalt hoznak ma­gúikkal, Szekszárd város DlSZ-ifjú- sága gondoskodik a találko­zóra érkező fiatalok fogad'),a- tásáról. A terv szerint a gimnáziumból indul az ott összegyülekezett ifjúság és színpompás, felvonulást ren­dez. A felvonulás nyitja meg a vasárnani ünnepség sorozatát. Ezután a volt me gyeháza udvarén gyülekez­nek ismét a fiatalok, ahol Rúzsa János, a DISZ megye­bizottság titkára nyitja meg A piliisvörösváirí német nem zetiségű népi együttes a közel­múltban vendégszerepelt Mur- gán. A vendégek délután nem sok embert találtak otthon a faluban, de estére kelve, mire a mezei munkából hazatértek a dolgozók, az úttörők már mindenhova megvittók a hírt, hogy itt vannak a pilisvörós- váriak. A murgaiak hatalmas lelke­sedéssel fogadták a vendége­ket. A kultúrotthon csakha­b»izédével a szeregszemle megyei bemutatóját. A bemutató két helyen zaj­lik. Részben a városi kultúr­otthon nagytermében, részben a megyei tanács udvarán ke­rülnek bemutatásra a sereg­szemle megyei döntőjébe ju­tott kulitúrcsoportok műsor­számai. Rossz idő esetén a me­gyei tanács udvara helyett a pártoktatás házában folytat­ják le a bemutatót. A kultúrverseny befejezése után az összesereglett fia­talok tábortüzet gyújtanak a Garay téren, ahol rövid műsort adnak a versenyen legszebben szerepelt szava- lók és kórusok. A fiatalok pedig együttesen mozgalmi indulókat és békedalckat énekelnek; ugyanígy a dél­előtti felvonuláson. mar zsúfolásig megtelt, majd kitárták az ajtókat és az ab­lakokon is fürtökben lógtak az emberek, A pihsvörö’sváriak műsora rendkívül tetszett a murgaiak- nak. A műsorban magyar é-= német dalok, magyar és né­met ráncok váltogatták egy­mást. Végül szinte tapaszta­latcserévé alakult a vendég- szereplés, mivel a murgaiak is bemutatták ' saját gyűjtésű német táncaikat a susztertán­cot éo a Krentz pokát. Sárszenilőpinc ma is kegye­lettel őrzi Petőfi Sándor em­lékét, aki több, mint száz év­vel ezelőtt ebben a faluiban járt iskoláiba. Az egykori is­kola egészen a felszabadulásig nem sokat változott, igazi fej­lődése csak a felszabadulás után kezdődhetett meg, A régi 7 tanerős iskola, melyben 4 tanterem volt csak, 8 tanter­mes, 11 tanerős iskoláivá fej­lődött, s 3 tantermet már kor­szerű csőburk óla tokkal láttak el. A múltban a 4 tanterem közül háromban még villany- világítás sem volt, a felsza­badulás óta nemcsak a vil­lanyt vezették be a régi épü­letekbe, hanem rádiót is ka- Dott az iskola. Azelőtt a leg- kezdetlegesebb kísérleti eszkö­zök is hiányoztak, ma pedig gazdagon felszerelt fizikai és kémiai szertára van Petőfi egykori iskolájának. Sárszentlőrineről a múltban néhány kuiákgyerek kivételé­— A dunaszentgyörgyi Sza­badás tsz öt hold öntözéses kertészetében megkezdték a káposzta- és a paprika palán­táik öntözését. A melegágyi karalábéból már eddig is je­lentős jövedelemre tettek szert. vei senki nem is gondolhatott arra, hogy tovább tanuljon. Az elmúlt tíz esztendő alatt, az alig 500 házból álló kiis falu­ból 10 szakérettségis, 4 kato­natiszt, 3 egyetemista került ki. Hat sárszent lőrinci diák az idén tesz érettségit, kettő pe­dig a palán ki mezőgazdasági technikumiban tanul. Az utolsó öt esztendőben negyvennyol­cán kerültek Sárszentlőrineről gimnáziumiba. A kis falusi iskolában jók a tanulmányi eredmények s méltán büszkék arra, hogy az idei iskolai évben mindössze két igazolatlan mulasztás volt. Az idén négyen jelentkeztek, továbbtanulásra, akik közül kettő a szekszárdi gimnázium­ba iratkozik be. A továbbta­nuló diákok a többiekkel együtt lelkesen készülnek a pedagógus napra s ma reggei minden tanarukat lakásán ke­resik fel, hogy virággal, ének­szóval kedveskedjenek neki. — A kajdacsl Március 9 tsz-ben befejezték másodszor 15 hold négyzetesen vetett kukorica gépi kapálását. — A paksi MNDSZ szerve­zet a gyermeknapon minteg3r 600 forint édességet osztott ki a gyermekek között. Á pilisvörösvesri német1 népi együttes vendégszereplése Murgán híre u Büszke rá az egész iskola — A tanárom üzente reggel, hogy benne volt az újságban. Borzasztóan örültem. — Kedves, kamaszos félszeg- séggel nyilatkozik Wallacher László, a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny fö.drajzd szakának országos első helye­zettje. — Tavaly is indultam a versenyen, akkor is földrajzból, mivel ez a kedves, válasziott tantárgyam. Értékes helye­zést értem el már akkor, az első tíz közé kerültem. Most meg az első, a legelső... Laci szavain átizzik a „borzasztó öröm.” Büszkén fogadja a gratuláció­kat minden felől. Vele együtt örülnek a tanárok, tanulók, osztálytársai és az egész iskola. Hogyne örülnének, hiszen ilyen még eddig nem esett meg — bármennyire jóhirű is az iskola — hogy a szekszárdi G3ray János gimnázium növendéke írja az ország valamennyi középiskolás versenyzői közül a legjobb dolgozatot. Dr. Pataki József, a gimnázium föld- rajtanára a legbüszkébb a nagy ese­ményre. Ez érthető iis, hiszen ő taní­totta Lacit négy éven keresztül föld­rajzra. látva Laci tehetségét e tárgy­ban és buzgalmát, különösképpen fog­lalkozott vele, Földrajzi tárgyú könyve­ket. szakfolyóiratokat adott az érdek­lődő diáknak. Wallacher Lacinak rend­kívüli rajzkészs'ége is segítségére volt az elsőség eléréséiben. Rutinban sem volt hiány, mert a tanítási órákon gyak ran ő rajzolta a táblára a szemléltető ábrákat, térképvázlatokat. Feltétlenül segítette Laci tehetségé­nek kibontakozását, és növelte a tárgy iránti szeretetét a többszöri országos méretű kerékpáros kirándulás. Ezeket a kirándulásokat dr. Pataki József ve­zette. E kirándulásokon gyakran tar­tott Laci földrajzi kiselőadást tanára kérésére egy-egy hegységről, vagy ér­dekesebb vidékről, amerre jártak. Wal'lacher Laci, amikor már közép- iskolás koráiban ilyen buzgalommal gyarapította földrajzi tudását, leendő élethivatásálnak alapjait rakta le. — Geológus leszek — mondja hatá­rozottan. S a versenyben elért országos elsőség Laci mellett szól. Minden bi­zonnyal jó geológus, tudós ember lesz belőle — és ezután is sok örömet sze­rez még a szekszárdi gimnáziumnak és volt tanárainak. A Zsurbin család Színes. magyarul beszélő szovjet filmet tűzött e havi műsorára a szekszárdi Garay János filmszínház. A Zsut­óm család című film Kocse-o.- regénye alapján készült. Bu­— Július elsejétől a szek­szárdi nyomdában készítik a „Tolnai Naplót”. A nyomássá: kapcsolatos szerelési munká­latok már megkezdődtek. dapesti bemutatója alkalmá­val nagy sikert aratott és a szekszárdi fiimszínház nyári műsorának is jelentős esemé­nye lesz a film bemutatása. — A fácánkerti Vörös Haj­nal termelőszövetkezetiben az aratás 75 százalékát géppel, elsősorban kombájnnal vég­zik. Éva már napok óta nem volt iskolában. Beteg, bá- rányhimlős. Nem nagybeteg ugyan, kis láza van és nem szabad kimennie a meleg szó bából, feküdnie kell. Tálán még virgoncabb, mint más­kor, összehord és összehör- dat mindent az ágya mellé, de játszani sincs türelme. Körülötte heverő játékai, könyvei között sem találja fel magát, még a rajzolgatás bán sem leli örömét, pedig ez a legkedvesebb játéka. Ügyesen bánik a színes ce­ruzákkal, sokszor megdicsér­te már a tanítónéni is pedig csak negyedik osztályos. Egyik nap átszaladt osz­tálytársa, a szomszéd kislány és lelkendezve újságolta a küszöbön kívülről, hogy ké­szülődnek a pedagógus nap­ra. Elmondja, hogy virágot visznek a tanítónéninek és hogyan köszöntik majd. Évának összeszorul a szíve arra a gondolatra, hogy ő nem lehet ott a többiek kö­zött éppen most, ő nem kö­szöntheti a tanítónénit. Előveszi színezőit, és az énekkönyvét, amelyet szép magyaros népi motívumok díszítenek. Lapozgat, nézi nagy komolyan a virágos, leveles mintákat és kiválaszt egyet. Megpróbálja lerajzol­ni. Alig várja, hogy anyja ha­zaérkezzék a munkából. Ha­tározottan kijelenti: — anyu kám, én szombaton elme­gyek iskolába ... Anyukám én nem bánom, ha megha­lok is, de el akarok menni... Már fényesedik a szeme, sí­rásra görbül a szája. Már nem is olyan határozott, kér könyörög, majd mutatja a rajzot. — Nézd, én est a mintát akarom, én akarom felrajzolni a táblára. Színes krétával. Beleírjuk, hogy sze retettel köszöntjük a tanító- nénit. Virágot is viszek ne­ki. — Jól van kislányom, csak most takarózz be szépen, hogy meggyógyulj addig. Majd meglátjuk ... Betakargatja a kislányt, megsimogatja homlokát. — Talán már nincs is láza — tűnődik. — El kellene enged ni, ha már annyira szereti a tanítónénit. Éva ra jza. ,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom