Tolnai Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-29 / 125. szám

1955 MÁJUS 29 N X PC5 Nem volt nehéz a választás . • • Olyan az iregszemcsei Uj Élet termelőszövetkezet búza­táblája, mint egy hatalmas zöld szőnyeg, vagy mint egy lágyan hullámzó tenger. Ün­neplőbe öltözött emberek cso­portja nézi, vizsgálja ezt a ha­ragoszöld „tengert“. — „Igen. így lehet termelni, innen szá­míthatnak 12—13 mázsás ter­mésre. Nézzétek meg a többi vetéseket is. Milyen jól elmun­kálták a földeket a .vetés előtt. Akárhogyan csináljuk mi, még sem tudunk a mi földünkön ilyen munkát végezni, nem lesz olyan termésünk, mint a termelőszövetkezetnek“ — ma gyarázza Varga Lajos az egyik kisebb csoport közepén. — „Nézzétek csak meg ott <a túlsó oldalon • az egyéni föl­deket, 'a mi földjeinket. Már most mennyivel nagyobb a tsz búzája. Láthatja min­denki, hogy jobb termésük lesz, mint nekünk“. — — Menjünk talán a kerté­szetbe is — hívják a látoga­tókat a termelőszövetkezet tagjai. Van i,s mit látni. — Nézd csak, már virágzik a paradicsom. — Látjátok, már minden ki van ültetve, — Nálunk nincs lehetőség arra, hogy ezzel is. azzal is foglal­kozzunk. Éppen elég, ha a magunk és a jószágállomány részére megterem a szüksé­ges, eladásra már alig kerül valami. — mondják a látoga­tók. Innen a kertészetből leg­alább 40 000 forint jövede­lemre számítunk — veti köz­be az egyik tsz tag. Az istállókban Varga Lajos meg-megáll egyik-másik te­hénnél, kocánál, benéz a ta- kanrnányelőkészítőbe, érdek­lődik a tehenészektől, mennyi tejet fejnek. A sertésgondo­zót afí'elől faggatja, hogyan etetik, gondozzák a sertése­ket. — Itt aztán lehet gazdál­kodni — mondja Mészáros György — a jánmozás nem veszi el a tejet. Dehát mit csináljon az egyéni gazda, ha nincs módja, hogy külön fo­gatot tartson. — Nálunk sem volt mindig így. nem álltunk ilyen jól egy-két évvel ezelőtt, mondják a szövetkezetiek. — 1952-ben csak két tehenünk, és 20 darab sertésünk volt. Neveltünk a magunkéból, vá­sároltunk, azon voltunk, hogy szaporítsuk az állatállományt. Ma már 12 lovunk, 40 szarvas marhánk és 120 sertésünk van. — Aztán kifizetődő volt-e a szövetkezetnek az állatállo­mány, érdemes volt-e vele foglalkozni? — kérdezi Bódog János. — Hogy érdemes volt-e? — kapja meg a vá­laszt — számítsuk a tavalyi évet! Csupán az állatállo­mányból 145 000—150 000 fo­rint jövedelmünk volt. Persze, mindezért meg kellett dolgoz ni, nem ülhettünk Ülhetett kézzel. A szövetkezet irodájában gyűlnek össze végül a látoga­tók. — Nem lenne teljes a kép, ha nem beszélnénk ar­ról, milyen eredményeink vol tak és melyek voltak a hibák az elmúlt években — kezdi a szövetkezet életének ismerte­tését a tsz enöke. — Valóban így volt — állt fel a beszá­moló után Varga Laj06. — Én már régóta figyeltem a szövetkezet munkáját, és lát­tam, hogyan dolgoznak. Most, hogy mindent végiglátogat­tunk, most látom igazán, hogy az egyéni gazdák terme­lése messze elmarad a ter­melőszövetkezeté mögött. így zajlott le vasárnap az iregszemcsei Uj Élet terme­lőszövetkezetben a község egyéni dolgozó parasztjainak látogatása. A rákövetkező napokban Varga Lajos beállított a ter­melőszövetkezet irodájába. Van-e számomra egy belépési nyilatkozat? Elhatároztam, hogy belépek a szövetkezetbe. Miért túrjam egyedül a nyolc holcl földet, amikor itt jóval nagyobb jövedelmet tudok el­érni? — Bódog János és Mé­száros György sem váratott sokáig magára, ök is aláírták a belépési nyilatkozatot, azt már mondani sem kell, hogy azzal a meggyőződéssel, mint Varga Lajos. Kovács Andor József Tolna megye hóméra Kistormást párbeszéd... — Megjött a nyár, szomszédi — Miről gondolja? — Láttam, amint egy nagy teherautón kályhacsövet hoz­tak a faluba! Jó nekik ... — Látja János bácsi, a ter­melőszövetkezet földjén nincs egérkár, nyoma sincs az egér­nek ... '— Hja, nekik jó, az ő föld­jükből (kitapossa a traktor az egereket. A nagy távolság Szék szar dón özvegy Mészáros Pálné (Re­mete u. 66.): — Mondja postás bácsi, még mindig nem hozza a városi tanácstól a pénzemet. Március 30-án értesítettek, hogy küldik a pénzt, de még mindig nem ért ide ... Postás: — Ne csodálkozzon asszonyom, hanem várjon tü­relmesen. A városi tanács pénz ügyi osztályától még az is késéssel érkezik a címzetthez, amit az emeleti osztályoknak adnak ellátmányként. Mert a pénzügyi osztály azt először elküldi a postára, ott feladja és mire a postás visszaviszi a ta­nácshoz és megérdeklődi a pénzügyi osztályon, hogy tulaj­donképpen merre is találja meg ugyanabban az épületben, az ugyanahhoz a szervhez tar­tozó címzettet,, bizony időbe telik. A hétköznapok hősei. Kora reggel van. A harci Al­kotmány termelőszövetkezet portája még nagyon csendes. Csupán a mozdulatlanul álló zetor körül szorgoskodik egy szemüveges, középtermetű fia­tal ember. Még egyszer át­vizsgálja a gépet, azután kis t artatva már zúg is a motor. A napfelkelte már a kukorica földön találja Kovács Istvánt a szedresi gépállomás zetorve- zetőjét, aki ekézi a termelő- szövetkezet négyzetesen vetett kukoricáját. Mire a gyalogmun kások kiérnek a földre, ő már egy nagy darabot megekéz. — Ez igen — azt állapítják meg boldogan a termelőszövetkezet tagjai, hogy jól és gyorsan dolgozik a gép. A fogatosok, akik azért mentek a kukorica föld re, hogy ekézzenek, nem is fognak munkához, elmentek máshova dolgozni, mondván: a gép olcsóbban, hamarabb, jobban dolgozik. Jól mondták. — A gépi mun­ka mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében felül­múlhatatlan. Különösképpen akkor, ha olyan ember fogja a kormánykerekét, mint Kovács István, aki saját magát is meg­tudja cáfolni. Május 24-én ugyanis még azt mondotta, hogy napi 40 hold gépi kapálás már csúcstelje­sítmény. Május 25-én és 26-án mégis 45 hold gépika­pálást végzett el. Több mint 160 holdon végezte el a gépi kapálást, túlteljesítet­te már ez évi kapálási tervét. — Nem hagyom magam . .. Megmondtam, hogy első leszek, A fiatalok munkájára bizfon számíthat az egész tagság Tavaly ősszel a betakarítás idején rosszul ment a munka a nagyszokolyi Béke termelőszö­vetkezetben. A tagok nem igen lelkesedtek a feladatok elvég­zése iránt. Altkor egész vé­letlenül megkérdeztem a szö­vetkezet egyik legszorgalma­sabb tagjától, az idős Radovics bácsitól, hogy miért nem akti­vizálják jobban a fiatalokat, hiszen ők csodákat tenni képe­sek? Az öreg erre sokatmon- dóan legyintett, s csak annyit mondott: — ah, a mi fiatal­jaink ... Az ősz óta a nagyszokolyi Béke termelőszöyetkezetben megváltozott a vélemény a fia­talokkal kapcsolatosan. Ma már elismerően mondja az idős Radovics bácsival együtt az egész tagság: — derék gyere­kek ezek a mi fiataljaink. A nagyszokolyi Béke terme­lőszövetkezetben lelkesen dol­goznak a fiatalok, különöskép­pen most a DISZ kongresszus előtti hetekben. Papp László DISZ-titkár vezetésével egy külön DISZ munkacsapatot is ala­kítottak a fiatalok, olyan lelkesen dolgoznak a növény­ápolási és takarmánybetaka­rítási munkák gyors elvégzé­séért, hogy senki sem tudja őket megelőzni. Iparkodásuk érthető is, hiszen a pártszervezet mellett a DISZ is javasolta a tsz vezetőségé­nek, hogy csatlakozzanak a 35 mázsás holdankénti kukorica­termelési mozgalomhoz, ezen túlmenően pedig dolgozzon ki a vezetőség olyan tervet, mely­ben az áll, hogy minden mun­kát határidő előtt elvégeznek. A termelőszövetkezet vezető­sége ezt megtette. írásba foglalták a nagyszo- kolyiak, hogy a kukoricát jú­lius 10-ig négyszer megkapál­ják. A napraforgó kapálá­sát június 30-ig háromszor elvégzik. A rétek kaszálását négy nap alatt elvégzik, azon túlmenően pedig a lehe­tő legrövidebb idő alatt be­takarítják a szénát. A vállalások teljesítésében a termelőszövetkezet vezetősége minden tagra és családtagra számít, de különösképpen so­kat remél a DISZ fiataloktól. Egész biztos nem is csalódik. Erre vall az is, hogy Béndek István DISZ-ista traktoros jó minőségi munkával három nap alatt több mint 50 hold kapás­növényt ekézett meg a terme­lőszövetkezetben. Ezt bizonyít­ja az is, hogy a fiatalok aktív részvételével már befejeződött a tsz-ben a napraforgó első ka­pálása és egyelése. A tsz tagok az összes trágyát szarvasba hordták. A DISZ-isták további jó munkájára pedig biztosíték, amit Papp Laci a közelmúltban mondott: „Ránk DISZ-istákra mindig számíthat termelőszö­vetkezetünk pártszervezete, az egész tagság”. hát az is leszek, — ezt mond­ta három héttel ezelőtt Benke István, a szedresi gépállomás zetor traktorosa. — Hát jó... Én nem bánom. Annyit mondhatok, hogy a te­rület biztosítva van. A négyze­tesen vetett kukoricát kapálha­tod keresztbe-hosszába. De csak olyanra vállalkozz Pista, amit biztosan meg tudsz csinálni, mert ha lemaradunk a kapá­lással, nem állunk meg a ve­zetőség szeme előtt se te, se én, — válaszolt erre a tengeli- ci Petőfi termelőszövetkezet aprótermetű agronómusa. Az agronómus már eddig is kellemesen csalódott... Benke elvtárs. az országos hírű zetorvezető tudja, hogy milyen nagy felelősség nyug­szik a vállán. Tisztában van azzal is, hogy 50 százalékig raj ta múlik; terem-e 40 mázsa kukoricát 1—1 hold föld a Pe­tőfi tsz határában. Adott sza­va, az az elhatározása; ha tö­rik. ha szakad, becsülettel meg • • kapálja a Petőfi tsz kukoricá­ját, no, meg az elsőségért foly­tatott harc kiváló munkára, magas teljesítmény elérésére ösztönzi. Arra is nagyon vi­gyáz, hogy munkája minősége ellen ne legyen kifogás, meg arra is, hogy ne előzze meg senki. Számítása még eddig sikerült. Jelenleg ő a megye legjobb növényápolást végző traktorosa. A legutóbbi jelen­tés szerint 200 hold növényápo­lást végzett, befejezte a kuko­rica első kapálását a tengelici Petőfi tsz-ben. TOIMÄI MAPILO GAZPATAflÁCSAOÓJA A luccrnabelakarítás néhány módszeréről A takarmánynövényeket ha megtermeltük, legfontosabb, hogy gyorsan, veszteségmente­sen kerüljenek betakarításra. Ennek egyik legfontosabb ré­sze a kaszálás idejének a meg­választása. Ha túl korán, vagy későn vágjuk, egyformán ve­szít tápértékéből. A pillangó­sok közül a bíborherét virág­zás kezdetén kell lekaszalni. A régi vetésű lucerna első ka­szálását a virágzás előtt, az új vetésű lucerna kaszálását tel­jes virágzásban kell végezni. Ügyelni kell arra is az új ve­tésű lucerna kaszálásakor, hogy 3—4 ujjnyi tarlót hagy­junk meg. A többi kaszáláso­kat zöme virágzásban kell vé­gezni. A pillangósoknál a legna­gyobb fehérjeértók a levelek­ben van, tehát a betakarítás­kor különösen arra kell ügyel­ni, hogy levólpergés ne forduljon elő. Ezért vannak a különböző szárítási módszerek. Ilyen például a fermentált borjúszéna, vagy „vitaminszé­na“ készítés. A szovjet tapasz­talatok alapján a magyaróvári kísérleti gazdaságban kísérle­tezték ki ezt a módszert. Lu­cernából, vagy lóheréből ki­fogástalan minőségű takar­mányt lehet készíteni. A kaszálás után két-három óra múlva a rendeket villa- hegynyi kupacokba rakják össze, így megfonnyad, majd 24 óra múlva 3—4 mázsás pet­rencékbe rakják össze és addig hagyják így, amíg a nedves­ségtartalma 30 százalékra nem csökken. — Ézt úgy állapítjuk meg, hogy kötelet csavarunk a szénából. Ha csavarás köz­ben nem csepeg belőle ned­vesség és nem is szakad el, akkor van meg a 30 százalék nedvességtartalom. — Ha az időjárás kedvező, három, négy nap múlva meg lehet kezde­ni a betakarítást és lehet vé­gezni a nap bármelyik szaká­ban. Az így elkészített takar­mányt legcélszerűbb pajtába hordani, de kazalba is lehet rakni, a következő eljárással. — 30—40 centiméter szalmaré­teget hin tünk legalulra, erre 30—40 centiméter takarmány­réteget rakunk. Erre 10—15 centiméter tavaszi árpa vagy zabszalmaréteget szórunk, szükség esetén megfelel búza szalma is. Erre újabb takar- mányréteg kerül, majd így rakjuk tovább rétegezve a megfelelő magaságig. Ezt a ta­karmányt 10—14 nap múlva etethetjük. Korábban ne etes­sük, különösen fiatal állatok­kal, mert puffasztó, felfújó ha­tása van. Ezzel a betakarítási módszerrel a takarmány üde, zöldszínű marad. A vitamin tartalma igen nagy. Megpuhul­nak a szárrészek is, a fermen­tálás emészthetőbbé teszi a rostos részeket, ami különösen a növendékjószágok takarmá­nyozásánál fontos. A lucernaszéna-betakarítás másik módja a Kund-féle hengeres szárítási eljárás, amellyel szintén első­rendű takarmányt lehet előál­lítani, a levélpergési veszteség is csekély. A kaszálás után 3—4 óláig a renden hagyjuk, utána gereb- lyével mintegy másfél méter hosszú, 30—50 centiméter át­mérőjű hengerekbe sodorjuk. A A Tolnai Selyemfonógyár DISZ-fiataljai elhatározták, hogy a DISZ II. kongresszusa tiszteletére június 1-től június UHg ünnepi műszakot tarta­nak. A cérnázó és a fonoda fiataljai közül már többen tet­tek versenyvállalást a teljesít­mény emelésére, a minőség ja­vítására. a hulladék csökken­tésére. A kedden megtartott DISZ vezetőségi ülésen azt is tervbe vették, hogy az ünne­pi műszak alatt a cémázói és fonodái ifi brigádok verseny­re hívják ki a többi brigáoo- lsait. takarmányszálak így nem egyformán feküsznek, a levegő jobban átjárja, a nap is egy­formán süti. így hagyjuk áll­ni két napig, mialatt az ösz- szesodort hengerek összeros- kadnak, ellaposodnak. Ekkor gereblyével megforgatjuk a hengereket. Két-három napi állás után megkezdhetjük a betakarítást. Megtörténhet, hogy közben eső éri a hengerekben levő ta­karmányt megvárjuk, amíg megszikkad a mellette levő ta­laj, ahova átrakjuk. Ha törté­netesen hosszabb ideig tartó esőzés áll be, akkor legcélsze­rűbb, ha lesilózzuk, mert így megmarad a takarmány táp­értéke, nem megy tönkre az esőzés következtében. Farkas Miklós Decs soha többé nem lesz a kulákok fellegvára Decs büszke házaival a múltban azzal kérkedett, hogy a Sárköz „fővárosa”. Itt laktak a Sárköz leggazdagabb em­berei s a felszabadulás után .Decs lett a kulákok fellegvára. Dicstelen szerep, mert ebből egyenesen következett, hogy Decs mindig az utolsók között volt min­denben: itt ment legrosszabbul a be­gyűjtés, itt gyűlt fel legjobban az adó­hátralék s ezen a vidéken voltaik a leg- elhanyagoltabbak a földek. Az elmúlt időik engedékeny, a szocializmus építé­sét gátló széifúvásai nyomán ismét meg mutatkozott a decsi kulákok igazi arca, aminek illusztrálására talán egyetlen számadat is elégséges: egy év alatt a falu kulakjainak adó- és beadási hát­raléka több, mint félmillió forint. Csak a decsi ikuiák hátralékokból két csinos családi házat lehetne felépíteni! S külö­nösen visszataszító a kép akkor, ha meggondoljuk, hogy ez a hatalmas ösz- szeg mindössze 85 kulák hátralékálból tevődik. Persze a decsi kulákok között van­nak egészen különleges példányok is, akik az ország bármelyik részén párju­kat ritkítanák. Itt van mindjárt Kön- czöl András, ez a.z egykori 50 holdas, egészen sötétleíkű basaparaszt, aki je­lenleg 35 hold földön gazdálkodik s tü­relemmel viselve a hatóságok intéseit és figyelmeztetéseit sikerült 17.000 fo­rint adóhátralék mellett 16 mázsa búza. 17 mázsa napraforgó, 6 mázsa hízott­sertés, 30 kiló baromfiból és egy csomó tojásból álló hátralékot összegyűjtenie. De ha valaki meglátja ezt a Köwczöl Andrást az utcán igazán megeshet naiita a szíve. Olyan toprongyos, mint egy madárijesztő s a szeméből könny pa­takzik. Csak panaszkodni tud, hogy nála szegényebb embert nem hordoz hátán a Főid. Arról persze hallgat, hogy az egyik tanyáján három kocsi kukori­cát elrejtett, amit aztán meg is talál­tak nála. Egyébként is divat a decsi kulákok között, hegy mielőtt kilépnek a házuk­ból, átöltöznek. Azelőtt fényes csizmát húztak, zsinóros nadrágot, óiomgombos m(kényt, most pedig a madárijesztő gúnyáit öltik magukra, hogy így kelt­senek szánalmat. Ezek közé tartozik Bajnok István is, a hátralékosok egyik igazi bajnoka, az egykori 52 holdas, aki ma is 30 hold földön gazdálkodik. Adóhátraléka és pénzesített beadási hátraléka keréken 52 ezer forint, ami még egy kuláktól is szép teljesítmény. A decsi zsírosparasztok, a falu egy­kori kiskirályai mindeddig azt htték, hogy végnélkül lehet „gyűjteni” a hát­ralékokat. Küldhették nekik figyelmez­tetést, kdmehetett hozzájuk a begyűj­tési megbízott, váüukat vonták csak. ..írják a többihez” — mondták, ami meg is történt, de a legtöbb esetben ennéí tovább a tanács sem jutott. A kulákok pedig közben elrejettték ter­méküket, vígan éltek, mert kisebb gondjvk is nagyobb volt annál, mint hogy a hátralékkal törődjenek. De más téren is igyekeztek ártani, kellemetlenkedni, ahol csak tudtak. A dccs; hatalmas kü.ákházak javarészé­ben csak egy-két ember lakott. A ta­nács sorra igénybevette a sok felesle­ges szobát, amelyek legnagyobb részé­ben, -vek során sem nyitottak ablakot, mert nem lakott bennük' senki. Az új lakóknak a kuláiktulajdcnosok aztán igyekeztek ártani, kellemetlenkedni, ahol csak tudtak. Egy ilyen eset boly­gó Ha fel az elmúlt naopkban a decsi kedélyeket, amely Doms János házá­ban történt. Döme öt szobás lakásának egy részét kiutalták agy Idős nyugdí­jas házaspárnak. A .háromtagú kulák- család persze rossz szemmel nézte a lakókat, akik pedig nagyon csendesen viselkedtek s igazán nem okoztak sem­mi zavart a háziaknak. Döme, ez a min denre elszánt basaparaszt egy hete azonban rátámadt az idős emberekre s tettleg bántalmazta őket. A falu mél­tán háborodott fel a kegyetlen kulák ellen. A decsi dolgozó parasztok, s a ta­nácstagok arról beszélnek, hogy a ku­lákok egyre többet merészeltek az utób bi időben Decsen. Földjeiket elhanya­golják beadásukkal nem törődnek, rontják a falu hírét, szinte megmér,ge- zik a levegőt. Meddig mehet ez így? A becsületes dolgozó parasztság kérdésére a községi pártszervezet és a tanács ad­ta meg a választ: Nem így lesz ezután! Eddig elnézőbbek voltak a fculáksággal, ami súlyos hiba volt, mert. ahogy azt az egyik termelőszövetkezeti tag meg­fogalmazta, korszerűsítve a régi köz­mondást: Kutakból nem lesz szalonna. Ezt az engedékenységet, elnézést azon­ban nem lehet folytatni s tudja ezt az ősszel megválasztott tanács is. Most, amikor még nem késő, erős kézzel nyúl­nak bele a basaparasztok manipulációi­ba s kötelezik őket arra, hogy az utolsó fillérig eleget tegyenek mindenfajta kö­telezettségüknek. Kömczöl András, Baj­nok István és társaik ellen már meg­indult a hivatalos eljárás, de a tanács megtalálja a módját, hogy útfát állja az olyan izgága rendbontók viselkedésének is, mint amilyen Döme János, (i.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom