Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-02 / 78. szám
19Ö5 ÁPRILIS "" 1 ■ 1 NAPLÓ Jegyzet és levél A bátaszékiek példájából tanulhatnának az alsónánaiak is Az asztalon betűikkel .telerótt két papír lap fekszik. Az egyik egy . jegyzet, mely úton szerzett szeméi lyes tapasztalatokról íródott, a másik egy '.evei, melyet, az elo-bíb tett meMéje a postás. , Néztük, miről is szól ,a két írás? Vegyük kézibe a jegyzetet: Az alsónánai Dózsa. György termelő- szövetkezetnél ■ a férfi tagok közül legtöbben fogadalmat tettek arra,- hogy feleségeiket, a-csátédíagjaikat nem engedik dolgozni a termelőszövetkezetben. Legalább is ez a gondolata támad az embernek, akkor ami kor egyik másik női taggal beszédbe elegyedik és úgy tapintatosan a termelőszövetkezeti tagság közösségi életére, a ta- .gok egymáshoz való viszonyára és általa, bán olyan 'kérdésekre tereli a szót, amelyek nagyon is szóit os- összefüggésben állanak a munkával es a munkák eredményével. a tagok jövedelmével. iliként a fehér holló, azért akad: itt az alsónánai Dózsa ter- ineiószövetkezetnél is y gyíkét olyan -aszf iszony, aki derekasan k-veszi a részét a munkából és be is tudja '.bizónykáni azt, hogy végez anpyi es olyan jó munkát, mint"' bármelyik, férfi tag. Pedig ahogy szó esik az ilyesmiről náluk, még egy előző tsz elnök idejében íZckássá vált, nagyon nagyon rossz és káros elgondolás uralkodik. Ez pedig az, hogy lebecsülik a termelő- szöitgtkezetöen a nők, a fiatalok munkakész i »égét és munkaképes^ ‘légét. Ebben- a ter- hieiőszövetkeze'.ben liz elmúlt esztendőben kristályosodott ki az a helytelen és a továbbiakban megengedhetetlen nézet, hogy a nők, a fiatalok munkája nem ér annyit, mint a férfiaké. Ez a helytelen nézet a férfiak között alakult ki, mellyel úgy látszik, hogy - a tsz vezetőségié is egyetértett. Ebből azután az következett, hogy a nők és a fiatalok jórésze lassan c'maradozdtt a termelőszövetkezeti közös munkáiból. Sőt most már odáig: fajult a helyzet, hogy a termeiőszövet keze t - nek a tájékára sem mennek. Pedig de el kein-e ott már most a tavaszi munkáik során is az a lebecsült női munkaerő, de hiányzik cunan a fiatalság -kezdeményező, lelkesítő, a jobb, a r. agyon o eredményekért harcolná tudó dolgozni akarása. Ha megkérdezzük azt a néhány asszonyt aki vai ami csodálatos ( véletlen folytán rend.' szeresen rész-tvesz a termelőszövetkezeti közös munkában, — hogy vajon mit csiráinak egé-sz esztendőben a tsz tagok asszonyai és családtagjai, a gyerekei otthon, a következő választ ka-pjuk:.— Az asszonyok a ház körű. i munkát végzik és mivel a jegtöbb családiban már felnőttek a gyerekek, ezek a fiatalok meg alkalmi munkát vállalnak, napszámba járnák. Igaz ugyan az, hogy az eianúlt évben volt olyan tag, ki engedte dolgozni feleségét a termelőszövetkezei- bau és az asszony napszámban kapálta a közös kukoricát. Sőt ugyanaz a tag még a fiát is elhívta a közös búza aratásakor, de miért? Csak azért, mert a fiú részéből arathatott a termelőszövetkezet ; földjén. Az alsónánai Dózsa György termeiőszövet pártszervezete, a termelőszövetkezet véze tősége és a , tagsága üljön össze és dái*- gyalja meg alaposan ezt a fontos kérdést De addig is olvassák el velünk együtt annak az eíőfsb említett levélnek a sorait, melyet • Kolbach András elvtárs, a bátaszéki Búzakaiász termelő- szövetkezet DISZ titkára küldött címünkre. A levél így hangzik: Kedves Tolnai Napló Szerkesztősége! A bátaszéki Búza- ■ kalász 'termelőszövetkezet fiataljai 'ebben a -hónapban 20-án tartották az* első taggyűlést. Ezen a gyűlésen 21 DISZ fiatal vett részt, köztük ol-yancik js, akik alig egy hónapja léptek a tsz-te. Ezek a fiata. lók máris bekapcsolódtak a DlSZ-szerve •zet munkájába. A fiatalok, közöttük: Ferenc Jánosaié, András Erzsébet, Kajtár Ferenené és Pétéi’ Vilma hazánk felszabadulásának, április 4-nek tiszteletére lelkes verseny-vállalásokat tettek, melyeket a DISZ-szervezet dolgozott ki. A DISZ- taggyűlésen a titkár beszámolójában is_ mentette, a DISZ tagok előtt álló legfontosabb feladatokat. A DISZ fiatalok elhatározták. hogy 3000 ö! területen ' kísérleti mipíaparceliát • állítanak be. Emellett, hogy ezen a területen kísérletezéseket folytatnak, vállalták, hogy- a közös területből a reájuk eső műn kát időbeni jóminő- ségbeu fogják végezni. Példát akarnak mutatni 'Valamennyi tsz tagnak. A titkár beszámolója után a fiatalok versenyre hívták ki egymást. Elekes Józsefné kihívta Kajtár Ferencnél, András Erzsébet Elekes Veronát és így lőhetne sorolni Lovábib is. A mi f ia tál súgunk lelkes munkája megmutatkozik a kultúrmunka terén Április 4-én, fel- szabadulásunk ünnepen színdarabbal és népi tánccal fognak szerepelni. Továbbá elhatározták a DISZ- üat&lok azt is, hogy rendszeresen fognak sportolni. Mivel még semmiféle sportfelsze -reiésük nincsen, ezért elhatározták, hogy vasat gyűjtenek, és az ezért kapott pénzből vásárolnak pingpong, sakk és egyéb túrSasi'átékot, valamint sportfelszerelést. Mi a munkán kívül a kultúra minden front jár; is példát akarunk mutatni termelőszövetkezetünk valamennyi tagja előtt, — fejezi be levelét Köbach elvtárs. Az alsónánai Dó- ‘zsa termelőszövetkezet vezetőségének azt javasoljuk, hogy a jegyzetből is és a levélből is vonja le a következtetést. A bátaszéki Búzakalász terme 1 őszövet kezet vezetősége részére pedig az a javaslatunk, hogy a szociális alap M segítsék hozzá lelkes fiátaljaikat a játék. és sportfelszerelés mielőbbi beszerzéséhez. A ' bátaszéki Búzakalász DISZ fia. faijainak egész évi munkájához sok sikert és szórakozásához vidám jókedvet kívánunk. Mit tervez a Sárpilisi Népi Együttes? Bogár István, a Sárpilisi Népi Együttes vezetője mi- ' közben a felszabadulási ünnepély előkészületein dolgozik, — már a jövő esztendőre gondol. Egy év múlva ismét nagy ünnepet ülnek Sár pilisen, akkor lesz ugyanis 10 esztendős a népi együttes. Egész sor díszoklevél, emléklap jelzi az elmúlt kilenc év sikereinek, az együttes fejlődésének útját, de a kul- túrházon, iskolák tantermein és minden sárpilisi emberen, az óvódástól kezdve, aki már legalább egy pilisi nótát el tud énekelni, meglátszik Bogár István és az általa . vezetett együttes hagyomány gyűjtő, az ősi sárközi népművészet megőrzéséért való munkálkodása. Éppen azon dolgozik Bogár István, hogy az egész, eddig összegyűjtött anyagot rendezze, az együttes történetét papírra vesse; ugyanis egy pályázaton kíván részivenni ezzel a munkájával. Eredményes volt az elmúlt kilenc év __és a jövő t ervei? A tavasz és a közelgő nyár lehetőséget is ad Bogát István új elképzeléseinek megvalósításához. Szívesen beszél a tervekről, amelyek nagyrészt azt a célt szolgálják, hogy keljenek életre a sárközi néphagyományok. Az iskolások amióta jó idő van, az iskolaudvaron már jórészt megtanulták a mé- tázást, amely érdekes, régi, népi sportjáték. Gyermek- korában még Petőfi is ezt játszotta, amint a feljegyzések bizonyítják. Bogár István nemcsak a pilisi gyermekeket tanítja meg a tnétázásra, hanem a környező falvak nagyobbacska gyermekeit is és nyáron sárközi métabajnokságot rendeznek majd. A községi tanács kijelölte már a vasárnapi játszószínhelyét is. Lassan hozzáfognak a rendbehozásához: elegyengetik a földjét, hintát, homokgödröt csinálnak a gyermekek részére, röplabdapályát, szabadtéri színpadot építenek a fiataloknak, a felnőtteknek. A munkát az együttes tagjai vállalták, az iskolások pedig segítenek nekik. A vasárnapi játszón az együttes tagjai a gyermekekkel és mindenkivel, akit érdekel, megtanítják a régi táncokat, dalokat, játékokat, ezenkívül mesedélutánokat tartanak, a színpadon pedig időnként bemutatókat rendeznek. Itt zajlik le majd a második népviseleti bál. Az első után úgy nyilatkoztak a s&rpilisiek, hogy ez igen ügyes ’ dolog. Emellett hagyó mánygyűjtő szempontból is értékes javaslatok hangzottak el. Az öregasszonyok kijelentették, hogy ezután majd ők öltöztetik fel a fiatalokat a sárközi viseletbe, hogy abban hiba ne legyen. Jó lenne ilyenkor kiállítást is rendezni — javasolták mások. — Helyben vagyunk — gondolta Bogár István és máris tervezni kezdte a játszón megrendezendő népviseleti bált. Erre szeretné meghívni . megyéiéi különféle etnikai csoportjait találkozóra, vendégszereplésre. Érdekes elgondolás az öreg táncosok találkozója, mert ezt is tervezi a nyárra Bogár István. Vgy gondolja, ha jól sikerül, akkor legalább 10—15 új tánccal gazdagodik gyűjteménye. . Közben az együttes állandóan tanulja a Bogár István által írt népi daljátékot, amelyhez, ha hamarosan megérkezik a zeneanyag, még ebben az évben bemutatják, Az együttes tehát, mint láthatjuk, nem pihen egy percre sem, állandóan tevékenykedik. A nyári tervek valóraváltása és a daljáték bemutatása méltó előzménye lesz az együttes 10. születésnapja megünneplésének. A komim s’ák valamsnnyien példát mulatnak Magyarkeszi község dolgozó parasztjai is méltóképpen akarják ünnepelni felszabadulásunk 10. évfordulóját. Ebben nagy szerepe van a helyi pártszervezetnek. A kommunisták valamennyien példamutatóan élenjárnak a vállalások teljesítésében. Az olyan elvtársakat, mint Adrián Jánost, Tongor Jánost, Rab Józsefet, id. Béleezki Sándort és a többieket, szívesen követik a pártonkívüli doigezó parasztok is. Özv. Krá- nicz Mihályné például azt vállalta, hogy március végéig félévi adóját befizeti. Már rendezte is az adóját. Simon Ferenc azt vállalta, hogy tavaszi árpáját március 18-ig elveti. Becsülettel teljesítette adott szavát. E jó eredmények elérésében tor. mészetesen a tanácstagok példamutatásának is nagy szerepe van. Valamennyien teljesítették állammal szembeni kötelezettségüket. Az ifjúság neveléséről Minden pártszervezet teljes erejével segítse az ifjúság munkáját Az elmúlt hetekben kommunista pártaíktí- vóinfk megyei, járási, városi, községi értekezleteken vitatták meg pártunk márciusi határozatából adódó feladatc&at. Sok szó esett ezeken a:-: értekezleteken ifjúságunk munkájáról, s arról, hogy pártszervezeteinknek az eddigieknél, még többet kell törődniök DISZ fiataljaink- munkájával, segítésével. A beszámolók és a hozzászólások valamennyi helyen azt bizonyították, hogy párttagjaink érzik is ezt a nagy felelősséget. — Sokszor beleesünk abba a hibába, -— mondotta például a Szekszárd városi párt- afctíva értekezlet után Weisz Andor elvtárs, — hogy fiatalságunkat, pártunk aranytartalékát elítéljük azért, mert nem végeznek elég párton rácát. Azt azonban nem kutatjuk, nem keressük, hogy mi, idősebb kommunisták foglalkozunk-e velük úgy, mint velünk az idősebb elvtársak, foglalkoztak; hogy a DISZ-fiatalak tőlünk tanulhassanak, hogy tanuljanak totóink a régi pártélet, a régi párt- munka, különösén az illegális munkásmozgalom tapasztalataiból. Ha őszintéik akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy bizony a fiatal elv társakkal még igen sok helyen nem foglalkoznak eléggé. Sőt, ami még nagyobb hiba, több helyen a fiatalokat lekezelik, munkájukat nem értékelik eléggé. Megtörténik az is, hogy adunk részükre párt munkai, de annak jó elvégzésével már nem törődünk, nem ellenőrizzük, hogyan végeztéik el a gyakorlatban, s érmék következtében nem is tudjuk megmutatni azokat a hibákat, amelyeket elkövettek, s természetesen a hibából kivezető utat sem. Elfelejtjük azt;, hogy mi, az idősebb elvtár- saiktól sokat tanultunk, és ha ők a munkánkban hibát találtak, iparkodtak hibáinkat megmutatva annak kijavítására ösztönözni bennünket. Ennek érdekében idősebb kommunisták az elvégzett pár tanunkéról bennünket mindig pontosan beszámoltattak. Nem szabad elhanyagolni az ellenőrző munkát. Nem elég egyszerűen azt mondani, hogy ezt a munkát el kell végezni. Figyelemmel kell kísérni, hogy a rájuk bízott pártmunkát hogyan végzik el újaink. Be keli látnunk, különösen a párt Központi Vezetőségének márciusi határozata után, hogy a jövőben a mi fiatal elvtársaáníkkal többet kell törődnünk. Nem szabad elfelejteni, hogy a fiatal elvtáxsak pártunk lüktető ereje volt és az ma is. Egy régi példát szeretnék felhozni az előbbi igazolására. Szolnokon például 1919 tavaszán a Baross utcában lévő Kommunista Párt helyiségben a pártélet igen megélénkült. Hetenként kétszer volt szeminárium, de vidéken is igen komoly munkát végzett a pártszervezet. Abban az időben a. szolnoki pártszervezet még nem rendelkezett elég idős elvtárssal ehhez a munkához. így igen sok fiatalt kellett előadónak kiküldőmé nem egy esetben vidékre. Mondanom sem kell, hogy akkor a kiküldött előadóknak napidíj nem járt, de. még útiköltséget sein számíthattak1 fel. Az élelmezésünket úgy biztosítottuk, hogy vittünk magunkkal egy kis darab szalonnát és kenyeret. Még ezt is sokszor az utca egyik fapadján fogyasztottuk el, s éjjeli szállást is legtöbb esetben a falu vasúti váróterme nyújtotta. Ebben az időben is bátran építhettünk ifjúságunkra, inért á pártszervezet megfelelően foglalkozott velük. Mennyivel inkább számíthatunk rájuk most, a felszabadult élet nagyszerű harcai közben. De most is feltétlenül szükséges, hogy minden pártszervezetünk a régi jó példáikon okulva teljes erejével segítse ifjúságunk munkáját, s akikor a jó eredmény sem marad el. Egészít apos iailtúrm űsor lesz Bonxhádon április 4-én Hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját Bonyhád dolgozói egésznapos műsorral ünnepük. Az iskolák, a Zománcművek, és a KTSZ 2-én rendeznek háziünnepségeket. Április 3-án este fáklyás felvonulás, tűzijáték, tábortűz lesz, 4-én reggel zenés ébresztő köszönti a község dolgozóit. Délelőtt ünnepi gyűlésen emlékszik meg a község lakossága a felszabadulás 10. évfordulójáról, majd mcgiposzoiúzzák a szovjet hősök emlékművét, ezt' felszabadulási váltófűtés követi. Délelőtt a bábszínházban szórakoznak a kicsinyek, a felnőttek egész délutánt betöltő sportműsoron vehetnek részt. Este a járási kultúrházban az iskolák, üzemek és a kultúr- ház kuitúrcsoportjai adnak ünnepi műsort. A műsort tánc követi, amelyen a kultúrház és a Zománcmű egyesített, 14 tagú tánczenekara mutatkozik be. A Bonyhád-börzsönyj Általános Iskola a „Timur és csapata” című színdarabot routptl» eae» a aapoftj ö Büszkeséggel emlékezünk az elmúlt tíz évre Már csak két nap választ el bennünket fel- szabadulásunk, boldog életünk kezdetének 10. évfordulójától. Ezekben a napokban, amikór emlékezünk az évszázados elnyomás bilincseit nyögő időkre, boldogan, büszkén emlékezünk azokra az időkre is, amelyek fényesen bizonyítják, hogy nagy pártunk vezetésével élni tudtunk a szabadsággal. A 10 éves fejlődés mindimind ezt bizonyítják. Az elmúlt 10 év alatt megyénk könnyűipari jellegű üzemei sokat fejlődtek. A múlt urai, a tőkések és nagybirtokosok ellenségei voltak minden fejlődésnek, egyetlen gondjuk volt a dolgozók minél nagyobb kizsákmányolása kisermmiaése. A termelés növekedésével együtt haladt az ipari munkások életének megváltozása is. A régi, egészségtelen, szinte nyomortonyáik helyett korszerű lakásokban laknak munkásaink. A felső kép a Tolnai Textilgyár dolgozóinak modern 16 lakásos bérházát mutatja, amelyet a felszabadulás utáni években kaptak. Alsó képünk a Torna- némedi Kendergyár munkásöltözőjét és fürdőjét ábrázolja, amely szintén az elmúlt, évben készült el. Gyökeresen megváltozott dolgozó parasztságunk élete, munkalehetősége is. Erre a sok közül csak néhány számadatot sorolunk fel. Államunk sokoldalú támogatását bizonyítja az a 131 ezer méterimázsa minőségi vetőmag; amelyet csereképpen kapott megyerik dolgozó parasztsága az elmúlt évben. Rendkívül komoly segítség az is, amit a parasztság műtrágya ellátásban kapott. 1953 őszén és 1954 tavaszán termelőszövetkezeteink mellett az egyénileg dolgozó parasztok mintegy 190 vagon műtrágyát kaptak és használtak fel a terméseredmények növelésére, Mindezek az adatok mezőgazdaságunk, nagy arányú fejlesztésében azonban még csali a kezdet. Megyénkben kitűnő • lehetőség van például az öntözéses gazdálkodásra. Ezt a nagyszerű adottságot kihasználva a Sárközben az öntözőtelep létrehozásával legalább 30 ezer holdon termelünk majd zöldségfélét. — Ugyancsak a Kapos, Koppány, Sió, Sárvíz, valamint a helyi vizek felhasználásával körülbelül 5—6 ezer holdon öntözéses gazdálkodást kívánunk megvalósítani. Ezekre a nagyszerű eredményekre s a meg szebb jövőre gondolunk napjainkban, amiken felszabadulásunk 10. évfordulóját ünnepeljük.
