Tolnai Napló, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-12 / 85. szám

I 1905 ÁPRILIS 12 NAPLÓ 3 99A juhtenyésztés minőségi színvonalának emeléséért harcolunk64 EZT A JELMONDATOT öt évvel ezelőtt Tóth Bé)a elv- társ, munkaérdemirendes me­gyei állattenyésztési, szakem­ber és dolgozó társai írták az altkor létesített Tolna Megyei Állami Kos le lep egyilt épüle­teinek fehér homlokzatára. A jelmondat azó:a sem kopott meg. Napkeltével érkeztünk a te­lepre. Járápyi Éva telepveze­tő juhászaival (J órakar hoz­záfogott az etetéshez. A pala­tetős tágas, tiszta hodályokb'an 1200 darab gyönyörű kos ro­pogtatta az abrakot. Egyikrmá sík- nj'áj már az ajtókban szo­rongott, s nemsokára már hömpölygőit a fehér „gyapjú­folyam“ a kétágú gómeskút- hoz. A telepet Tóth elvtárs el­gondolása szerint létesítette ál­latnunk Nagydorog mellett. A megyénk részére biztosított valamennyi állami köztenyész tésű kost itt helyezték el. A telep működéséhez fűzött szá­mítások és elgondolások töké­letesen beváltak. A kosok az okszerű ’takarnjányózás ég a le&iismeretes gondozás mellett egészségesek, kitűnő konaíció­ban vannak és elhullásuk a minimumra csökkent. az Állatok gondozá­si KÖLTSÉGEINÉL évenként többszázezer forintos megtaka­rítást érnek el. A teosok nyírása május ki­lencedikével kezdődik és a textiliparunknak átadásra ke­rülő,GO—70 mázsa príma minő­ségű gyapjú '-'10 ezer, 280 ezer forint bevételt jelent majd a telepnek. Az állami kosteiepnek a leg­nagyobb jelentősége mégis a megyénk juhtenyésztése szem­pontjából van. A kiváló te­nyészkosokkal biztosítani tud­ják az állandó vérfelfrissítést. Megyénk juhtenyésztői. 70 szá­zalékban még a kevésbé ér­tékes, alacsony gyapjúhozsmú cikta fajta juhot tenyésztik. A múlt évben a magyar fésűs te- nyéskosok. használata folytán megyénkben juhonként egy kilogrammal növekedett a gyapjúhozam. A termelőszö­vetkezeti juhállományok ré­szére a telep biztosítja1 a leg­kiválóbb kosokat, melyeket a gyapjúhozamaik és testúlyaik figyelembevételével válogat­nak, ki továbbszaporításhoz. A TELEP ÁLLOMÁNYÁ­NAK legértékesebb részét az a 100 darab kaukázusi tenyész kefs képviseli, melyet a múlt év őszén kaptunk a Szovjet­unióból. Megyénk juhtenyész­tésének jelentőségére és nagy jövőjére mutat az a tény, hogy a földművelésügyi miniszteriu műnk ezeket az igen értékes és kiváló egyedeket a nagy­dorogi telepünkre adta ki. A kaukázusi, kos teljes testét, te­hát a hasát ég a lábait is 8— 10 centiméter hosszúságú, ki­váló minőségű fésülhető gyap­jú borítja. Ezek az értékes import kosok főleg azoknak a termelőszövetkezeteknek a törzskönyvezett nyájaihoz ke­rülnek, amelyeknél már ed­dig is kiváló femyészanyagot neveltek. A kaukázusi kosok egyéves korban 60 kilogramm átlagsúlyúak. A telepen van­nak 80—90 kilogrammos egye- dek is. A Üdválóam gondozott . nyá­jak mellett feltűnt egy beteg, leromlott kisebb nyáj is. Ezek az állatok a községekből nem­rég kerültek vissza a telepre. Némelyik község az értékes állatokat 30—50 százalék test­súly romlással küldte vissza. Kölesd községből az ősszel oda kihelyezett IQ darab egészsé­ges, gyönyörű kosból csalt hat érkezett vissza életben, ebből is kettő már menthetetlen volt. A’köleedi tanács ée az apaállatgomilozó lelkiismeret­lensége következtében 10.000 forintnál is több kár érte a népgazdaságunkat. De a sió- agárdi, a mucsfai, a pincehe­lyi, a kajdacsj, a, pálíai és még néhány községi tanács el­nöke, és apaállat . gondozója“ sem törődött a rájuk bízott ál­latokká. . A beteg állatok gondozása és megmentése hozzáértést és szeretettél végzett türelmes munkát kíván. Vegyszerekkel, formáimnál,' iklórmésszel, réz- gáliccal, sfb. kell kezelni az éluatokat. A telep szorgalmas és lelki­ismeretes dolgozói, a juhászok megérdemelnék .azt, hogy az illetékes, pénzügyi szervek a paragrafusok és a „keretek“ útvesztőiben 1 sürgősen megta­lálnák a kivezető utat és a régen megígért védőöltönyök beszerzését lehetővé tennék a telep dolgozói számára. Szászy Előre9 vagy utólag terveznek a „Dunarost“-nál ? Március 22-en megcsör­rent a telefon a Dombóvári Kenderiizem irodájában. A vonal túlsó végén a Dunán­túli Rostkikiszítő Vállalat budapesti leözpontja jelent­kezett, Litván főtechnoló­gus: „Elvtársak, a szekszár­di üzem a javítás miatt csak v késve tud megindulni, ezért a kiesést pótolni kellene. — Mennyi ramie-szalat iudná- 4 nak tervén felül vállalni7” t Rövid számítás, hogy áll a telep a tervteljesítéssel, hozzájön az. hogy a felsza­badulási műszakban számí­tani lehet a dolgozók még nagyobb erőfeszítéseire, és Tiiáris kész a válasz: „Tíz mázsát vállalunk terven fe­lül” Eddig rendben is volna a dolog. Az is rendjén van, hogy a DÜNAROST köz­pont e megállapodást írás­ban rögzítette és március 3G-án a dombóvári üzem megkapta a rövid, pár soros levelet: „Mai telefonbeszél­getésünk alkalmával meg­állapodtunk abban, hogy ter­ven felül 10 mázsa ramie- rostot fognak ebben 'a hó­napban előállítani. — Bé­lyegző, aláírás: Dr. Brada.” A meglepetés másnap jött, március 31-én, most már hosszabb levélben, mely nek tárgya: „Március havi tervmódosítás.” (A hónap utolsó napján!) Ebből meg lehet tudni, hogy az üzem tervéi 10. mázsa ramie szál­lal emelték, következéskép­pen „Fenti tervmódosítás egyúttal mindennemű sta­tisztikai adatszolgáltatás alapját is képezi, tehát úgy az önálló elszámolásban, mint pedig a statisztüMi adatszolgáltatásban fenti rnó dosított terv számoknak kell szerepelniük. — Bélyegző, aláírás-: dr. Brada.” — A le­vélben semmi utalás nincs az előző levélre, amely pe­dig ugyanaznap kelt. Az üzem vezetői, dolgo­zói tehát utólag megtudták, hogy nem 107.8, hanem csak 103.5 százalékra, teljesítették a tervet, ez érinti több dol­gozó pré miumát, az is kö­vetkezik belőle, hogy a te­lepvezető és három műveze­tő most ezért nem érte el a sztahanovista szintet, ami­ért pedig a felszabadulási versenyben, különösen a fel­szabadulási műszak három hetében igen sokat tettek. Még csak azt. a kérdést sem leihét feltenni, hogy „nem tudjß a jobbkéz, mit csinál a^bal” -r hiszen mind két levelet ugyanaz a sze­mély írta alá. Inkább lehet és meg is kell kérdezni: előre vagy utólag tervez­nek-e a DUNAROST-nál? Mit jelentett Dr Tóth Sándor munkássága? folytatás a 2. oldalról) rását személyekre való tekintet-nélkül. A Központi Vezetőség márciusi hatá­rozata megállapította, hogy az utóbbi időben a jobboldali veszély kifejezésre jutott, a kommunista bírálat és ónbírá­lat, kispolgári, anarchista irányban való eltorzításában is. A jobboldali elemek a kritika ürügyén rágalmazó módon ta­gadták a munkásosztály és a dolgozó nép áltál, a párt vezetésével Magyar- országon elért történelmi sikereket, ugyanakkor felfújják az elkövetett hi­bákat. Egyesek azt gondolják, hogy minden estben, főleg a hibákról, vagy elsősorban a hiányosságokról kéi'l be­szélni és csak mellékesen az eredmé­nyekről. Ez megmutatkozott a Központi Vezetőség határozata után megtartott párttaggyűléseinken is, amikor Kisszé- kélyben Sós József elvtárs, Gyünkön Farkas Henrik elvtárs hozzászólásuk­ban úgy fejezték ki magukat, hogy már megint elhibáztuk a dolgot. Ezek az elvtársak' szintén csak a hibákat lát­ják, de megfeledkeznek azokról az ered ményekről, amelyeket elértünk. Az eredmények lekicsinylése helyte­len, a bírálatnak ilyen módon való al­kalmazása a párt politikájának jobb­oldali eltorzítása, a párt rágalmazása a kritika ürügyén. Az ilyen cselekede­tek a párt ellen, a párt lejáratására irányulnak. Különösen elterjedt az ilyen irányzat a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata óta. Előfordul­nak olyan esetek is. hogy becsületes, jöl dolgozó, harcos párttagjainkat, pán és állami funkcionáriusokat, egyések a bírálat ürügye alatt különböző rágal­makkal, hamis vádakkal akarnak lejá­ratni. Ez megmutatkozik különösen a felsőbb szervekhez írt levelekben, ame­lyek jórésze névtelen levél. Ezt tette Markovics István simontornyai lakos, aki a levelek özönét küldte a Pártköz­pontnak, a Minisztertanácsnak, a rend­őrségi szerveknek, az Állami Ellenőrző Központnak és más egyéb szerveknek. Mindezek tele voltak alaptalan vádak­kal, s mivel minden egyes ügyben mind egyik szervnek elküldte leveleit, az volt az eredmény, hogy egy-egy bejelentését egyszerre 6—8 szerv is vizsgálta. Az ilyen emberek célja, hogy hazugságaik­kal zavart keltsenek s egyes elvtársa- ífet tönkre tegyenek. Az ilyen rágalma­zók nemcsak azoknak ártanak, akiket rágalmaznak, ártalmasak azért is, mert pártszervezeteink és más szerveink fi­gyelmét elvonják a ténylegesen meg­lévő f gyatékosságok feltárásától és ki­küszöbölésétől. Az ilyen rágalmazókkal szemben, akik a párt tekintélyét igyekeznek alá­ásni, a leghatározottabban fel kell lép­ni. Ezért biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden területén és egyebütt a kommu­nista bírálat és önbírálat érvényesíté­sét. Gondoskodnunk kell arról, hogy komoly és állandó harc folyjék a párt és állami munkában megmutatkozó hiányosságok ellen, azok megszüntetése érdekében. A mindenütt csak fogyaté­kosságot látó, a „minden rossz“ nézetet valló álláspont leszereli a tömegeknek a hibák kijavítására irányuló törekvé­seit, megakadályozza a még valóban meglévő, de az elért eredmények mel­lett eltörpülő hiányosságok kiküszöbölé­sét. Nincs szükség az olyan bírálatra, amely a bírálat kedvéért bírál. Az ilyen bírálat szenzáció hajhőszás, s nem tartja szemeiéit a szocialista épí­tés érdekeit. Akik ilymódon bírálnak, azok akarva, akaratlanul az ellenség szócsövévé válnak, az ilyen bírálat az ellenségnek segít. Olyan bírálatra van szükség, mondotta Sztálin elvtárs, amely növeli a munkásosztály művelt­ségét, fejleszti harci szellemét, meg­erősíti a győzelembe vetett hitét, meg­sokszorozza erőit és segíti abban, hogy az ország igazi gazdájává váljék. Biztosítani kell, — mondotta Rákosi elvtárs a kongresszusi előadói beszédé­ben. — hogy minden egyszerű párttag félelem nélkül bírálhasson, adhassa elő panaszát, vagy bejelentését. Csak ott fejlődhet ki a kritika, ahol érvényesül a párton belüli demokrácia. A pártta­gok és a tömegek jogainak tiszteletben tartása döntő feltétele különösen az alulról jövő bírálat kibontakozásának. Fel kell lépni azok ellen, akik önelégültségből figyelmen kívül hagyják a dolgozók hangját, véleményét, akik nem törődnek a bírá- lattal, vagy éppen üldözik azokat, akik bírálnak, vagy az olyanok ellen, akik elfogadják a bírálatot, önkritikát gya­korolnak, csak éppen nem változtatnak a hibájukon. Ilyen volt Éberdt János, a volt tolnanémedi tanácselnök, aki kezdetben mint tanácselnök igyekezett jó munkát végezni. Később elbízta ma­gát, nem hallgatta meg a párttagság véleményét, a bírálatot visszautasította, önelégültség lett úrrá rajta, az ellenség uszályába került és végül a pártból is ki kellett zárni. Az egyes párttagok ilyen tette bűn a párttal, a dolgozó nép­pel szemben. Ezekkel a helytelen mód­szerekkel akadályozzák, hogy egész párttagságunk s rajtuk keresztül dol­gozó népünk aktívan kivegyék részüket a szocializmus építéséből, segítsék meg­oldani nagy feladatainkat. A bírálathoz való ilyen viszony, ■ az ellenség malmá­ra hajtja a vizet, nehezíti a munkánk­ban lévő fogyatékosság kiküszöbölését, közömbösségre, tétlenségre kényszeríti a tömegeket. A bírálat akkor fejlődik jobban és akkor válik a szocializmus építésének hajtó erejévé, mind fokozottabb mérték ben, ha pártszervezeteinkben jobban ér­vényesül a kollektív vezetés, ha min­den egyes párttag harcol a helyes párt­szerű bírálat elferdítő} ellen: Az olyan kritikát kell támogatni, amely javítja a munkát, a vezetést, arpely a káderek rágalmazása helyett forradalmi szellem­ben neveli őket. Az alulról jövő bírálatot pártéletünk szemes részévé kell tenni, meg kell hallgatni a tömegek yéleményét, mert ezek figyelembevétele' nélkül nem .tud­nánk sikeresen megvalósítani célkitű­zéseinket. Nevelni kell a dolgozókat ar­ra, hogy bátran elmondjak véleményü­ket, tárják fel a hiányosságokat* ugyan­akkor azok kijavítására is nevelni kell őket. Olyan, szellemét kell kialakítani, amelyben a dolgozók maguk lépnek fel a hibákkal szemben. Arra kell nevelni őket, hogy ne tűrjék meg a fegyelme­zetlenséget a társadalmi" javak pazar­lását, ne menjenek 'el szótlanul a szer­vezetlen munka mellett. Minden kommunistának szemelőtt kell tartania, mert' a 'párt, a nép, a haza érdeke parancsolja, hogy a szer­vezeti szabályzat előírásának megfele­lően megvalósuljon á’pártszerű, tárgyi­lagos bírálat, önbíAdat’, s az alulról jövő bírálat a pártban," á párt minden szervében és szervezetében. Huífiaanu János Nagy veszteség érte 1855 március 26-án a magyar or­vosi kait, Tolna megye és a megyei kórház dolgozóit. Meg­halt dr. Tóth Sándor profesz- szor, a Magyar Népköztársa­ság kiváló orvosa, a megyei kórház volt igazgatója, a szü­lészeti és nőgyógyászati osz­tály főorvosa. Dr. Tóth Sándor munkás- c-imádból származott. 1898-ban Mezőlakon született. Gimná­ziumi tanulmányait saját ere­jéből Pápán végezte, mert sze­génysorsú szülei a tanulmá­nyi és megélhetési költsége­ket nem tudták számára bizto­sítani. Ezután a Budapesti Or­vostudományi Egyetemre irat­kozott be, ahol 1922 május 27- én orvosdoktorrá avatták. Or­vostanhallgató korában az egyetem Élettani Intézetében dolgozott, ahonnan 1923 augusztus 1-én került át az Erzsébet Egyetem Szülő- és Nőbeteg Klinikájának kötelé­kébe. E klinikán 9 évet töl­tött, amelyből 2 év ösztöndí­jas külföldi tanulmányutak­kal telt el. Ez idő alatt, szá­mos német, illetőleg svájci klinikán és gyógyintézetben dolgozott. E tanulmányutak eredménye több önálló kuta­táson alapuló közvélemény volt, amelyek • részint külföl­di, részint magyar orvosi szak­lapokban jelentek meg. Már ebben az időben kezdett fog­lalkozni a n'.éhizcrozat életta­nával. Időközben magyar és külföldi intézményekben az urológiai módszerekben is tö- . \ kéletesüetle magát. Kiváló tü- Jdományos eredményeiért 1931 ^ május 25-én a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem egyetemi ^magántanárrá képesítette. — 11922 december 28-án Tolna f megye közkórháza szülészeti rés nőbeteg osztályának főorvo- ? sávú nevezték ki. Ebben a be- i osztásában dolgozott haláláig. J Mint kórházi főorvos tudo- jntőnyos munkásságát a lénye­0 gesen kedvezőtlenebb körül- } t * * * 1 * * t t * mennyeik között is tovább íoly* latta és a méhizomzat életta­nára vonatkozó régebbi tudo­mányos 'kutatásainak tovább» fejlesztésével hosszú évekig minden segítség nélkül, az utolsó évben a Magyar Tudo­mányos Akadémia támogatá­sával a méh izomrendszerére, ingervezető berendezésére és működésére vonatkozó kor­szakalkotó felfedezést tett, amely a magyar tudósok áe- k.ntélyét világszerte komoly mértékben «nelte. Vezetése alatt a szülészeti osztály or­szágos viszonylatban fogalom­má vált. A felszabadulás után közel 4 évig volt a kórház megbí­zott igazgatója. A nehéz in­flációs idők alatt heroikus munkával biztosította a kórház működését minden nehézségen keresztül. A megyében ő szer­vezte meg a megye orvosait, mint a Magyar Orvosok Sza­bad Szakszervezete helyi cso­portjának elnöke. Igazgatóság» alatt a kórház újabb osztályok kai gyarapodott. A pécsi Szülészeti Klinika katedrájára hirdetett pályáza­ton második helyre jelölték. 1947-ben a köztársaság) elnök jóváhagyta az egyetemi ta­nács egyhangú határozatát, amely az egyetemi rendkívüli tanári címmel tüntette ki. A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa jó munkája elis­meréséül 1954-ben „A Magyar Népköztársaság kiváló orvosa” címmel tüntette ki. Tóth Sán­dor professzornál?, az ember­nek egyik legkiemelkedőbb jellemvonása a humanitás volt. Ez a tulajdonsága meg­nyilvánult minden szavában és tettében, a közéletben és a be iegágynál egyaránt. Az egész­ségügyi munkát hivatásnak te­kintette és munkatársait fc eb­ben a szellemben nevelte. A szocialista betegellátás megva­lósítását célzó munkát minden esetben öntudatosan és példa­mutatóan támogatta. Tóth Sándortól való búcsú­zás valamennyiünk szamára nagy fájdalmat jelent, meri a megyei dolgozók nemcsak ki­váló tudományos felkészültsé­gű orvost, .hanem melegen ér­ző, a népet szerető bölcs em­bert ifi veszítettek el bénne. Mindazok, akik Tóth Sándort ismerték és szerették, úgy ér­zik, hogy a vele együtt eltöl­tött évek hatása mindig meg­marad és emléke, emberi, or­vosi nagysága követendő pél­daképpen fog valamennyiünk előtt állni. DR. ERDÉLYI JÁNOS Van, de mégsem adok ... Nem úgy hallottam, velem történt meg. Nagydorogon jártam a napokban és betértem a helybeli 4-es számú föld­mű vesszővel kezeibe, hogy vegyek magamnak fél kiló kenyeret. Kenyér volt, de mégsem kaptam. Miért nem? Elmondom azt :s. Én: Kérek egy fél kiló kenyeret. Boltkszelő: Csak 2 kiló kenyeret adok. Én: De, kérem nekem, csak fél" kiló kell. Boltkezelő: Fél kilót nem vágunk le... Én: Akkor kérem a panaszkönyvc-t, —mondottam és pró­báltam barátságos arcot mutatni. — Megkaptam, de amikor írni akartam, egyszerre csak kikapja a kezemből és... Boltkezelő: Kérem zárunk.... • és utána megannyi kérlelésre sem volt hajlandó visszaadni. Se kenyér se panaszkönyv. Erre még egy lehetetlennel meg­próbálkoztam és ismételten kértem egy fél kiló kenyeret. •— Cscdák-csodája, kaptam. G. Gy. Cikkünk nyomán .. . I Lapunk március 6-1 számá- (bán cikk jelent meg „Páros lelet a legszebb a világon” cr I mén, amely szerint a kisdorogi t földfnűvesszövetkezetben csak [ párosával lehetett iMCslten- .gelyt vásárolni. I A cikkre a belkereskedelmi minisztériumból Vértes Gesa osztályvezető válaszolt. — Mar korábban is és most újólag in­tézkedtem — közösen a SZÖVOSZ-szal, — hogy sze­kértengelyeket a vevő kíván­ságának megfelelően, darabon­ként is árusítsanak a boltok. Olvasóink figyelmébe ! f Értesítjük olvasóinkat, hogy a szokásos szerdai jogi tanács * adást a mezőgazdasági munkákra való tekintettel a jövőben [ kéthetenként tartjuk. A legközelebbi ' jogi tanácsadásunkat a rTolnai Napló szerkesztőségében (Széchenyi utca 18) április 20- hin délután 3 órakor tartjuk, aliol dr. Vida Lajos megyei bíró f ad választ a felmerült kérdésekre. írásban beadott panaszuk­éra, illetve vitás ügyekre is válaszolunk. P. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom