Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)
1955-03-12 / 60. szám
[NAPLÓ 1955 MÁRCIUS 12 V Megkezdődött az országos kohászati tanácskozás A. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tanácskozásra hívta össze a kohászat vezetőit, ■legjobb dolgozóit, párt- és tömegszervezeteinek képviselőit, hogy megbeszéljék az 1955. évben a kohászatra háruló nagy feladatokat. A kétnapos tanács- liozás csütörtökön reggel az Országház kongresszusi termében kezdődött. Bíró Ferenc elnöki megnyitója után Csergő János kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet. Délután több felszólalás után Farlzas Mihály, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára emelkedett szólásra. Ezután további felszólalások következtek. Az országos kohászati tanácskozás pénteken folytatta munlcáját. Farkas Mihály elvtárs beszéde Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy felszólalásom elején tolmácsoljam -Önöknek nagy pártunk Központi Vezetőségének meleg, kommunista üdvözletét. A magyar szocialista nehézipar e fontos tanácskozása közvetlenül pártunk március 2—4-én megtartott nagyjelentőségű' központi vezetőségi ülése után ült össze, hogy meghatározza szocialista kohászatunk ladatait. Kohászatunk — elvtársak — az első ötéves terv időszakában. komoly fejlődést ért el. Kohászaink derekas munkája eredményeként kohóiparunk csaknem háromszorosára emelte nyersvastermelésünket a felszabadulás előtti idővei szemben. Az elért eredmények mutatják, hogy szocialista kohászatunk olyan tehetséges vezetőgárdával és olyan kiváló munkásokkal rendelkezik, akik még magasabb műszaki színvonalra képesek emelni kohóiparunk termelését. De ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy felszámoljuk azokat a politikai nehézségeket, amelyek kohászatunk fejlődését is zavarták. Az a jobboldali elhajlás, amely szocialista építkezésünk fő akadályává vált, lassította, visszavetette kohászatunk fejlődését is. Az iparosítást a jobboldali elhajlás úgy értelmezte, hogy ne fejlesszük kohászatunkát. A kész sztálinvá- rosi kohót — amely hazánk legkorszerűbb kohója — sem akarták üzembehelyeztetni, hanem be akarták fagyasztani azzal az indokolással, hogy ez a túliparosítás terméke. A jobboldali elhajlás vonala —r és elsősorban Nagy elvtárs véleménye — az volt, hogy nem több, hanem kevesebb vasat, acélt kell adni az országnak; úgy beszélt a vasról és acélrój, mint valami szükségszerű rosszról, Ugyanakkor azonban, amikor a nehézipar ellenzői akadályozták vas- és acéltermelésünk növekedését* arról beszéltek, hogy több mezőgazdasági gépet, több iparcikket gyártson szocialista iparunk. A mezőgazdaság fejlesztése azonban, amely továbbra is pártunk politikájának egyik sarkalatos célja, — és szocialista építésünk általában — nem kevesebb, hanem ellenkezőleg: több vasat és acélt követel. Ezért nehéziparunk és ezen belül kohászatunk fejlesztése nélkül a mezőgazdasági termelés korszerű színvonalra való emelése és a szocializmus továbbépítése nem valósítható meg. A jobboldali elhajlás a nehézipar fejlesztése ellen foglalt állást, ezzel lényegében akadályozta a szocializmus építését,' s egyben a mezőgazdaság korszerű fejlődését is. A termelő- szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanak dolgozni, gépekre, gépekre és még egyszer gépekre van szükségük! De az egyénileg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tudják megművelni földjüket és így többet tudjanak termelni. Tehát az iparban, de a mezőgazdaságban is mind több gépre, mind több korszerű- gép re van szükség! Iparunk és mezőgazdaságunk csajé akkor tart lépést a fejlődéssel és csak akkor tud mind többet és-jobban termelni, ha mind fejlettebb, ha mind korszerűbb technikai alapra épül fel. A nehézipar fejlesztésének jobboldali ellenzői iparunk és mező- gazdaságunk alól azt a fejlődő technikai alapot akarták kihúzni, amely nélkül sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tudja biztosítani népünk nö- "vekvő jólétét, hazánk honvédelmének erősödését, a szocializmus további sikeres építését. Ideje yolt szétzúzni azt a karos, lényegében, munkás- ' és parasztellenes jobboldali nézetet, amely azt vallotta, hogy a nehézipar fejlesztése ellentétben áll a népjólét emelkedésével! Pártunk KöziponU Vezetősége határozatának egyik nagyjelentőségű érdeme, hogy ezt megtette. Nem nehézipar nélkül, hanem a hazai adottságokat figyelembevevő módon fejlődő nehéziparral lehet csak felépíteni a szocializmust és biztosítani népünk jólétének állandó emelkedését. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csak a meglévő kapacitásokra és technikai berendezésekre van alapozva? Milyen jólét az, amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedését? Milyen jólét az. amely alatt nincs ott a bővített szocialista újratermelés erősödő és. szélesedő bázisa? Világos, hogy a szocializmus gazdasági alapiör vényére való hivatkozás csak üres frázis marad mindaddig, amíg nem biztosítjuk a szocialista- termelés évről-évre növekvő szélesedését, technikai- alapjainak bővülését. Ezt oedig nehézipar nélkül, a nehézipar elsősorban való fejlesztése nélkül nem lehet meg valósítani. Hornokra épít az. aki a népjólétet, hazánk gazdasági és politikai erejét, a szocializmus építését nem a nehézipar sziklaszilárd alapjára építi. Nagy pártunk vezetésével, dicső munkásosztályunkkal az élen, dolgozó népünk a szocialista társadaloí.1 felépítésének nagy művén munkálkodik. A szocialista társadalom a kapitalista társadalommal szemben minden tekintetben magasabb rendű, fejlettebb társadalom. A kapitalista társadalomma1 szemben csak úgy tudja ma- gasabb.re.ndőségét , biztosítani, ha fejlettebb iparral, mezőgazdasággal, ha fejlettebb technikával, tudománnyal, kultúrával rendelkezik! Hiszen csak ezen az alapon tudja mind nagyobb mértékben kielégíteni a társadalom anyagi és kulturális igényeit. Ezért — elvtársak — azclk, akik a nehézipar to- "á.’b'bi fejlesztését ellenezték — akarva-akaratlaim.il — szem befordultak a szocializmus épí ;‘ésével is és hazánkat az elmaradott országok soraiba akarták visszataszítani. A március 2—t-e között megtartott központi vezetőségi ülés maradandó érdeme hogy pártunk helyes politikáiéval szembenálló jobboldali elhajlás szétzúzásával megteremtette a legfontosabb politikai előfeltételeket a, szoeia.liz.mus sikeres építése és népünk jólétének emelkedése számára. Szocialista kohászatunk vezetőinek, mérnökeinek, technikusainak, igazgatóinak, a kohászati iparban dolgozó kommunisták és pártonkívüLiek seregének, a martinászoknak, olvasztároknak, hengerészeknek nagy étdemei vannak abban, hogy hazánk elmaradott agráripari ország,bóil ipari országgá fejlődött Sokan nem értékelik eléggé hazánk népgazdaságé, nak e nagyjelentőségű minőségi változását. Pedig ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy végérvényesen magunk mögött hagytuk az elmaradott ságot, a kultúrátlanságotj s hogy ennek következtében megerősödött hazánk függet- ’ensége. De nemcsak arról van szó, hogy ugrárországból ipari országgá fejlődtünk, hanem arról a hatalmas jelentőségű tényről, hogy a szocializmus építése közben emelkedtünk fel az' ipari országok soraiba "és hogy az az ipar, amely nép gázdaságunk vezető erejévé fejlődött, a szocializmus teljes győzelmének szolgál fegyveréül. E fontos tanácskozásnak ép- oen. abban kell látnia nagy hivatását, hogy helyesen meghatározza: hogyan tudja kohászatunk eredményesebben elősegíteni a szocializmus építését, népünk jólétének további állandó emelését. E két alapvető követelmény szempontjából kell kidolgozni a kohászat feladatait. Kohászatunknak vannak le nem becsülendő eredményei. A pregramszerűság javításában különösen 19*54. IV. negyedévében érezhető javulás tapasztalható. így pl. a Lenin Kohászati Művekben, ahol a múlt év elején a martinacél programszerűsége csali 83-84 százalék körül mozgott, az év végén már 95 százalékos teljesítést értek el. Az elektro- acél termelésénél még jobb az ereamény. 1954. IV. negyedévében az elektroacél termelésének programszerűsége meghaladta a 95 százalékot. Sajnos, azonban a programszerűség ilyen mértékű javu- 'ása még nem jellemző az egész kohászatra. A nem kielégítő programszerű termelés miatt számos gépipari üzem nem tudja tervét — és ami különösen fontos — ex- portíervét teljesíteni. Például 1954. II. negyedévében a MÁVAG 0-5-0 mozdony hoz szükséges hengereltárunak csak 71 százalékát kapta és nagyrészt emiatt tervét nem tudt-a teljesíteni. A 275 LE okomc'bdlhoz szükséges hengerelt árunak csak a TG százalékát szállították le határidőre, elsősorban emiatt a MÁVAG lokomobil tervét csak GO százalékra teljesítette és elmaradt exporttervének teljesítésében is. Habár a programszerűség betartása nehéz feladatot ró az üzemekre, mivel nagyon sokfajta és gyakran kis tételű mennyiségeket is kell szállítaniak, betartása egyik legfontosabb feladata a kohászatnak. A programszerűség javulása a gyakorlatban termelési többlettel, egyenértékű. A program szerűtlenül termelt gyártmányok nagyrészt csali az elfekvő készleteket növelik, s azokat vagy egyáltalában nem, vagy csak hosszú idő múlva használják fel. Arról van tehát szó, hogy drága valutáért behoztuk a termeléshez szükséges kokszot, ércet, lekötöttük a kohók, martinkemencék, hengerművek, kapacitását, mégis a programszerűség be nem tartása miatt a termelés égy részét a népgazdaság számára nem hasznosítottuk. Mindezt olyan körülmények között, amikor nagy a hiány az alapanyagokban, a- ilyen gazdálkodást súlyosan el kell ítélnünk. Jórészt s programszerűség be nem tartása miatt a kohászati termékekből az . elfekvő készletek mennyisége 1054-ben tovább növekedett. A jelenlegi készletek az 1954. évi egész évi hengereltáru termelésének közel' egyharmadát teszik ki. Ha a hengereltáru termelésének programszerűségét az 1954. évi 83 százalékról 1955- ban legalább 90 százalékra emelnénk, ez egymagában, a gyakorlati felhasználás szempontjából több, mint nyolc százalékos terméstöbbiletnek felelne meg a gépipar és az egész népgazdaság kohászati termékeikkel való ellátása megjavításának ez az egyik legdöntőbb tartaléka, melynek feltárása kizárólag a kohászati üzemek vezetőin, mun kásain múlik. Ehhez a tenméstcibblethez nem kell sem külföldi nyersanyag, sem több energia, sem löb'o szén, sem több munkaerő csak gondosabb, körültekintőbb, szervezettebb irányítás fegyelmezettebb munka. ! 955-ben jelentősen nő a gépipari export. Részben ezzel biztosítjuk az ipar növekvő import anyagszükségle tét. A termelés emeléséhez több ércre, kokszra, fára, gyapjúra, bőrre van szükségünk. A szükséges importanyagok azonban csak akkor állnak időben az ipar rendelkezésére, ha az Ipar is hiánytalanul, időben és kifogástalan minőségben bocsátja az export árukat a külkereskedelem rendelkezésére. Exportunkban a gépiparnak igen nagy a szerepe, a gépipar jó expor .-terv- teljesítése viszont nagymérték ben azon múlik, hogy a kohászat időben és kifogástalan minőségben szállítja-e az alapanyagot. E tekintetben az elmúlt évben sok volt a hiba. A Láng Gépgyár például nem tudta elkészíteni natár- időre a Kínába szállítandó négy darab turbinát, mert a Lenin Kohászati Művek által termelt aoéflöntésű körcsatornák selejtesek voltak. A Duclos Bányagépgyár nem tudta időben leszállítani a Ganz Vagongyár export- gyártmányához szükséges 8 nagy csapágyat, mivel azok a Lenin Kohászati Művektől kv, out! nyersanyag rossz minősége miatt selejtesek lettek. Ez év. februárjában kohászati iparunk termelése — bár hengereitáru kiszállítási tervét 103.3 . százalékra teljesí tette,, illetve túlteljesítette — mégsem mondható megnyugtatónak. Februárban nyers- vasból 923 százalékra, nyersacélból 97.6 százalékra, a hengereltáru szállítási tervet 103.3 százalékra teljesítette. 1955 február végén a kohászat nyersvasból kb 4500 tonnával, martinadéiból 4000 tonnával maradt el a tervezett mennyi ségtől. Ezek a számok komoly bajokról beszélnek. A terv teljesítésében semmiféle lemaradás nem tűrhető. Feltétlenül biztosítani kell a lemaradás legsürgősebb megszüntetését és azt. hogy ütemesen program szerűen teljesítse a kohászat a tervét, mert csak ezáltal biztosítható egész népgazdasági tervünk teljesítése és túlteljesítése. Azok között a feladatok között, amelyeket 1955-ben a magyar népgazdaságban meg kell oldani, jelentőségében messze kiemelkedik a terme- ékenység emelése, az önköltség csökkentése. Nyíltan meg kell mondani, hogy az elmük évben ezen a területen rosszul gazdálkodtunk. A munka termelékenysége a kohászatban az ötéves terv .dőszaka alatt 1952 végéig Egyenletesen és állandóan növekedett, 1953-bsm már nem emelkedett, 1954-ben pedig öl százalékkal csökkent az egy főre eső termelési érték. Helyes Csergő elvtársnak az a megállapítása, hogy itt határozott és mélyreható fordulatra van szükség. A termelékenység emeléséi feltétlen biztosítani kell. A termelékenység szakadatlan emelése a szocialista felhalmozás egyik legfőbb forrása, amely biztosítja a termelés tökéletesedését, az ember megszabadulását a nehéz fizikai munka fáradalmaitól, amely biztosítja a javak egyre növekvő bőségét. Meg kell mindannyiunknak értenünk, hogy ma a termelékenység és az önköltség kedvezőtlen alakulása a legfőbb akadálya annak, hogy előremenjünk a szocializmus építése és a népjólét emelkedésének útján. Ezért itt feltétlen alapvető fordulatra van szükség. A fordulat szükségessége a termelékenység és az önköltség alakulásában a kohászat területén különösen nagyjelen rőségű. Egy iparág jó vagy rossz munkája sem befolyásol ja annyira szinte sz egész pár önköltségének, termelékenységének alakulását, mint ppen a kohászat. Ha például ruházati gyárban emelkedik az önköltség, programszerű tlesiül termelnek, rossz minőséget gyártanak, az csak a saját termékeikre hat ki. — Más üzemek a ruhagyár rossz munkájától függetlenül még kiválóan dolgozhatnak. A kohászat termelésének programszerűsége és minősége azonban messzemenően befolyásolja elsősorban a gépipar, de az építőipar, a közlekedés, a gépipar gyártmányain keresztül az egész ipar, sőt a népgazdaság valamennyi ágának munkáját. Nézzük például a gépipart : A gépipar dolgozói számára a párt és kormány többek között azt a feladatot tűzte ki, hogy 1955-ben terméke' ,.ek önköltségét legalább 3 5 százalékkal csökkentsék. Ezt a feladatot egyáltalán nem lehet túlzottnak tekinteni. Ha a kohászat programszerűen és a kívánt minőségben szállítja termékeit a gépiparnak, ez egymaga biztosíthatja az egész gépipar önköltségi feladatai teljesítésének javarészét. Hogy milyen mértékben befolyásolja a kohászat a gépipari üzemek önköltségét, azt néhány példa félreérthetetlenül igazolja. Az öntödék és kovácsoló üzemek feleslegesen, az előírt súlynál nehezebb anyagokat szállítanak az E.MAG-nak. Emiatt a minden egyes kombájnba beépített hengereitáru mennyisége kb egy mázsával több a kelleténél. Ennél az egy tételnél közel négy százalékkal lehetne csökkenteni a hengereltáru felhasználását. Ezenkívül a többletsúly miatt a motor túl van terhelve, hamarabb tönkremegy és a gépen gyakrabban fordulnak elő hibás odú sok. Felsorolhatnék még számos példát, amely bizonyítaná, hogy a kohászat termelésének gyakran nem kielégítő/ minősége, vagy nem mindenben . megfelelő programszerű- sége, az önköltség magas szintje milyen negativen hat ki az egész iparra. De nem teszem ezt, mert ezek azt hiszem, eléggé ismeretesek. Azt azonban szeretném határozottan leszögezni, hogy ipari termelésünk termelékenysége állandó emelésének és az önköltség csökkentésének egyik döntő feltétele, hogy a nehéziparban, a kohászatban, a gépiparban, a szénbányászatban kell ezen a téren határozott, alapvető fordulatot elérni. Csak növelnék kohászaink megbecsülését s * tiszteletét, ha a termelékenység emelése terén és az önköltség csökkentésében úttörőszerepet vállalnának magúkra. Pártunk Központi Vezetősége meg van győződve arról, hogy derék kohászaink vállalkoznak is erre és tetteikkel bebizonyítják, hogy pártunk kérését ezen a téren is maradéktalanul tel-. jesítik. Legyenek az elvtársak meggyőződve arról, hogy a jövőben pártunk még nagyobb erővel és lendülettel támogatja önöket feladataik sikeres megoldásában! A nehézipar vezetöszerepé- nek biztosítása a szocialista iparosításban megköveteli a pártmunkp alapvető megjavítását, a kohászatban működő pártszervezetek megerősítését. Pártszervezeteink és a kohászati iparunkban dolgozó kom munisiák legyenek annak tudatában, hogy a jó pártmunka legbiztosabb mutatója a termelés. Ha nő a termelés, ha csökken az önköltség, ha emelkedik a termelékenység, akkor ez a jó pártmunkát, igazolja. A pártszervezetek ne csak a terv globális teljesítéséért érezzék magukat felelősnek, hanem az egyes mutatókért is, — a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség biztosításáért, a programszerűség szigorú betartásáért. Pártunk Központi Vezetőségének határozata a legélesebben elutasította azt a de. magóg vonalat, amely fecseg ugyan az életszínvonalról, de elhanyagolja azoknak a feltételeknek a biztosítását, amelyek teljesítése lehetővé teszi népünk jóléte állandó emelkedését. A jobboldali elhajlás népszerűtlen feladatnak tartotta a termelékenység emelése, az üraköiitsés csökkentése, a szigorű takarékosság biztosítását. Meg kell mondani, — elv társak, — hogy ezek nem népszerűtlen, hanem igenis nagyon népszerű feladatok! Népszerűek azért, mert csak ezeknek az úgynevezett „népszerűtlen feladatok”-nak tejesítésével lehet biztosítani az ólét színvonal emelését. Ezért pár*; szervezeteink, szakszervezeteink, a DISZ-szervezeíek nyúljamak csak bátran a tér-, melélkenység emelésének, az önköltség csökkentésének, a szigorú anyagtakarékosságn-gA' a kérdéséhez. Foglalkozzanak csak ezekkel a kétségkívül népszerű kérdéseknek: sikeres megoldásával, mert így szolgálják a munkásosztály, népünk ügyét, s hazánk 'megerősödését. A pánt- és DlSZ-szer- vezetefcnek, az üzemi bizottsá- gclknak akkor, amikor lankadatlan erővel mozgósítják & kohászat dolgozóit a termelési feladatok mind sikeresebb teljesítésére, behatóbban kell foglaíkozniok a munkásvédelem, a szociális beruházások fejlesztésével is. Habár a kohászatban ezen a téren az utóbbi időben van némi fejlődés, mégis nem hagyható szó nélkül, hogy nő a balesetek száma. Ez arra mutat, hogy szakszervezeteink, igazgatóink még nem tettek meg mindent a murikásvédelem biztosítására. Ezen a helyzeten is feltétlenül változtatni kell! Központi Vezetőségiünk történelmi jelentőségű határoza. tának maradandó érdeme, hogy újra teljes mértékben érvényre juttatja dicső munkásosztályunk vezetőszerepét a szocializmus építésében. A íobboldali elhajlás , elhomályosította, visszaszorította munkásosztályunk vezető szerepét; azzal, hogy ellenezte a nehézipar fejlesztését, lényegéiben a munkásosztály vezetőszerepe csökkentésének az úífjára tért. A munkásosztály vezetőszerepe az ipar, a nehézipar' fejlődésével nő és erősödik. Pártunk Központi Vezetőségének határozata véget vetett annak a jobboldali politikának amely gyengíteni akarta az ■part. Most megszűnik az ipar fej lesztésének az egyhelyben- topogása. Sőt, a visszaesés után most újra felfelé vezet az út és ebben a változásban hatalmas szerep vár kohászainkra, a kohászat igazgatóra, mérnökeire, a munkásokra egyaránt! Tiszte® Elvtársak! Szeretett hazánk felszabadulásának tizedik évforduló- iái munkásosztályunk mind szélesebben kibontakozó seo- ca’ísta munkavensennyel köszönti. E felszabadulási munkaverseny kifejezésre juttatja dicső munkásosztályunknak azt az akaratát, és szilárd elhatározását, hogy szabad, szocializmust építő hazánkat, állandóan erősebbé tegye, hogy az 1955-ös népgazdasági tervet maradéktalanul teljesítse és túlteljesítse. Ebben a mind erőteljesebben kibontakozó n iunka versenyben kifejeződ ik munkásosztályunk mély hálája és szeretete a felszabadító* Szovjetunió és dicső hadserege; a Sáovjet Hadsereg iránt is. (Lelkes, hosszantartó taps.) Ugorjon élre ebben a fel- szabadulási nemes versenyben, szocialista kohászatunk! Kövessék telkesen a kohászat dolgozói a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének felhívását és március 15-e és április 4-e között szervezz síelt mindenütt felszabadulási műszakokat. Kiváló eredményeik kel, tetteikkel mutassák meg, hogy lelkesen követik nagy pártunkat és megtesznek mindent annak érdekében, hogy pártunk nagyszerű politikája mind nagyobb sikerrel váljék valóra. Pártunk Központi Vezetésé-' ge mélységesen bízik abban, hogy kohászatunk nagyszerű dolgozói és vezetői — mindenki a maga területén — megtesz mindent annak érdekében hogy kohászatunk még nagyobb eredménnyel szolgálja a szocializmus felépítésének, né- nünk jóléte emelkedésének lágy ügyét! Ehhez kívánok az eivtársak- nak sóik sükért!
