Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-06 / 55. szám

4 N A P r. ó 1955 MÁRCIUS $ A Balogh Ádám múzeum válaszol Ás egy héttel ezelőtti vasárnapi számunkban idéztünk a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum vendégkönyvéből néhány érdekesebb bírálatot és véleményt. Ezekre az alábbiakban válaszol dr. Mészáros Gyula, a múzeum vezetője. A szekszárdi múzeum tervezői és a terv jóváhagyói ki­felejtették a tervből,! hogy ezek a falak 50 év múlva ezrek és tízezrek lébdcfoogásától, tetszésnyilvánításától lesznek hango­sak. A felületes, maradi, előre nem látó elgondolásból adódik, hogy a múzeum emeletnyi magas termeit, csarnokait szimpla ahlakszárnyak világítják és védik, hogy a kiállítási helyisé­gekbe szándékosan elfelejtettek fűtőtestet beépíteni, falaik fölé kéményeket húzni. Súlyos pénzbeli és egyéb velejáró tehertételt jelent a fel­ügyeleti hatóságok számára, hogy. az ország összes elhibázott építésű múzeumainak ilyen, irányú, egyidejű helyreállításait egyelőre .keresztiilviihesse. A II. világháború folyamán rendkívül súlyos anyagi kárt szenvedett szekszárdi Balogh Adóm múzeum még így is ha­talmas fejlődésen’ment'át néhány esztendő leforgása alatt. Mindenesetre múzeumunk teljes helyreállításáig is kell valamilyen ideiglenes megoldást találni a múzeum fűtését il­letően. A múzeum 1956—57. évi tervében a különböző kiállí­tások kibővítése is szerepel. Ez a munka egyúttal kisebb belső átalakításokkal jár majd. így a földszint jelenlegi sár­közi szobájában pihenő sarkot és egyben melegedőt is fogunk létesíteni. A kiállítási helyiségeknek ugyanis ezen az egy pontján húzódik, az alaprajz szerint egyetlen, falbarejtett kéménynyílás. Átalakításokról lévén szó, hadd említsek meg néhány dol­got a múzeum további fejlesztési terveit illetően: A népvise- eti bemutatást kiterjesztjük egész Tolna megye területére. Hiszen ritka szép népviseletünk nem csupán Sárközre jel­lemző! Szerepelni fog majd Sióagárd tüneményes népviselete, Konyhád vidékének, székely népművészete, délszláv testvéreink sajátos viseleté, azután Tamási, Döbrököz. Az emeleti helyiségekből kiszoruló képtár, múzeumunk egyik büszkesége sem lesz azonban mostoha gyermek: átkerül a múzeum utolsó, még helyreállítást igénylő, emeleti nagy­termébe. A társadé cmfejlődés dokumentumainak kiállítását is bő­vítőik majd. Igen fontos, hézagpótló kiegészítést nyer ezáltal a régészeti vész. így az általános ismeretterjesztés, művészi ízlés növelése és ápolása me^ett ki fog domborodni a múzeumok egv másik fő- és elmondhatjuk: talán legfőbb célja: a múzeumlátogatók lelkében a haladó hagyományok fokozottabb megbecsülése. A múzeum januári gyér látogatottságát tekintve, első pillanatra talán ellentmondás látszik a fentebb említeti sok­ezres látogatottság és a budapesti egyetemi hallgató januári, lehangoló megállapítása között, .Valóban tény az, hogy a fű­tötten szekszárdi múzeumot a hideg beálltával nem igen láto­gatják. Ilyenkor nincs is sok értelme a túlzott látogatási propagandának. Az időszaki kiállítások rendezésének sorát is a tavasz* idő beálltával nvitjuk meg. Végül el kell ismernünk: Teljes m* •délében áll több múzeum1átogató azon mceáTapitása, hogy sok szekszárdi lakos talán nem is túcHae milyen értékek és milyen szépségek van­nak múzet’.-riiinVV>Buv .rnonmvS hasznosat nyújthat szamunkra a szekszárdi Balogh . Adám múzeum, az ország egyik leg­szebb közgyűjteménye! Külföldi vendégek'is gyakran keresik fel a szekszárdi múzeumot, kü'önösen az utóbbi két év óta. Legutóbb a Cseh­szlovák Népköztársaságból és Albániából voltak tudós vendé­geink, ak*k a múzeumról elismeréssel nyilatkoztak. Sőt, Sa'em Izlami, a tiranai múzeum igazgatója annyira el volt ragadtatva a múzeum szépségétől, hogy elhatározta: A leg­közelebbi tiranai múzeum létesítésénél a szekszárdi múzeu­mot fogja mintául venni. GYERMEKEKNEK A szegény ember, aki az uraságnál ebédelt (Orosz népmese) Egvszer egy ünnepnapon, a kunyhó előtt Ültek az embe­rek a földpadon és elbeszél­gettek minden dolgaikról. Jön, a falubeli boltos és ne- kiáll kérkedni, hogy így, meg úgy: ,.Most voltam az uraság­nál, a' 'kastélyban voltam, úgy nézzetek rám.“ Ott ül a szegény ember is közöttük, a legszegényebb , az egész faluban, jót nevet a boL tos beszédin. —- Nagy eset. mondhatom. Ott voltál, hát ott voltál. Én még is ebédelek az uraságnál, ha akarok. — Még mit nem! Majd éppen té­ged maraszt ebédre! Ezt ugyan el nem hiteted velem, míg a világ, s még két nap — * lánmázik a gazda. — Maraszt, ha mondom! — Nem maraszt! Szó szót hoz, egyszer azt mondja a szegény ember. — Fogadjunk! Tedd meg a szürkédet, meg a sárgádat. Ha nem ebédelek az uraság­nál, három évig dolgozok ne­ked köszönömért. Megörült erre a' gazdag bol­tos: — Jó lesz, így jó lesz, meg­teszem a szürkét, meg a sár­gát, ráadok még egy borjút is. Tanuk előtt mondom, le nem tagadhatom. Kezet csaptak, tanuk előtt fogadtak. Elmegy a szegény ember a földesiirhoz. — Kérdeznék valamit nagy­ságos uram, de kettőnk kö^U maradjon: ugyan mennyit ér­het egy ekkora darab arany, Piait a sapkám? A földesúr egy szót sem felelt, tapsolt a szolgáknak. — Ételt, italt hozzatok, ebé­det tálaljatok, hadd vendége­lem meg ezt a jó embert. Ülj le barátom, láss hozzá bát- ■rani, végy, ami jólesik, van elég a. tálban! Szívesen .kínálta, minden jóval traktálta a fö’.desúr a szegény embert, s miközben kínálta, ramegve-remegett, alig várta, hogy kezében le­gyen már a nagy darab .arany. — No, most már eriggy, jó­ember, hozd el hamar az ara­nyadat. Adok érte egy véka lisztet, meg pénziben is fél tal­lért — Micsoda aranyat? Nincs nekem aranyam. — mondja a szegény ember. — Csak tud­ni akartam, mennyit érhet egy ekkora darab, mint a sap­kám. No, megharagudott erre az uraság. — Elhord magad, te tök- filkó ! — Én vagyok a tökfilkó? Az tán miért? Tán mert így meg­tiszteltél, kedves vendégül asztalhoz ültettél, és miért nálad ebédeltem, még a bol­tostól is kapok két lovat, meg egy borjút? És elment a szegény ember inagyvidáman. 4 &sekssárdi diákok tanulmányi kirándulása Deesen Osztályunknak van egy jó tulajdon­sága: nagyon, szeret kirándulni. Egyik ilyen tanulmányi kiránduláson dr. Ko­vács Győző tanárunk vezetésével szá­munkra sok ismeretet, gyakorlati ta­pasztalati élményt jelentett. A decs-i földművesszövetkezetet lá­togattuk meg azért, hogy az iskolában megtanult kiskereskedelmi áruforga­lom tervezési és (könyvelési mozza­natait a gyakorlatiban lássuk összes gondjaival, okmányaival, irataival és felelős vezetők, dolgozók előadásában ismerkedjünk meg a szövetkezet prob­lémáival. Elsőnek Lukács István ügyvezető is­mertette a földművesszövetkezet tör­ténetét, hivatását, ö is, de a szövetke­zet sok dolgozója csak rövid ideje vannak még a szövetkezetnél, mégis pontos képet adtak a szövetkezet ed­digi életéről, munkájáról, a szövetke­zeti kereskedelemmel szemben támasz­tott követelményekről, a falu és a város köze'ihozásáról, a tömegszerve­zeti munkáról, a falu szocialista építé­séről. Az adatok bizonyították a szö­vetkezet jó munkáját. Láttuk az ellen­őrzés fontosságát mind az ügykezelés, mind az áruátvétel tekintetében, meg­ismertük konkrétan az egyik bolt terv­teljesítésben való lemaradásának okát s áiucikkenként vizsgálhattuk, hogy decsi viszonylatban, községben és ta­nyán a falusi dolgozók életszínvonalá­nak emelkedése mit tesz szükségessé a földművesszövetkezeti kereskedelem te­rén. Láttuk, hogyan vettek észre a hi­bákat s hogv javítják menetközben, a jó tervteljesítés jegyében. Nagy volt az út, ami az 1954-es évben 8 bolthoz, 3 kocsmához, tüzelőteieiphez, 2 szi'kvíz- üzemhez, gépállomási üzemi konyhához és a még 2 tervezett új bolthoz, szako­sított üzletekhez jutottak, és vendég- •látóipari egységeiket korszerűsíthetik. A lelkesedés és nagy ügyszeretet biz­ton enged arra következtetni, hogy a megindult erőteljes fejlődés maradandó lesz. Ezt lát túl: az ízletes vendéglétó- részlegi tízórai után meglátogatott vegyes boltban is. Az üzlet elég nagy, áru is volt bőven Az én figyelmemet nem kerülte el, hogy még vajat is le­hetett kapni. Erdei János boltvezető elmondta, hogy a gazdáktól felvásárol­ják a vajat, csomagoljál! és az üzlet­ben bármikor lehet kapni. Nekem kö- lesdi diáknak nagyon tetszett ez, de miért nem jut ez eszébe a kölesdi földmű vés szövetkezetnek? Igaq, hogy ott a vaj és sajtgyár, — de nem lehet ott vajat és sajtot kapni. Majd a ruházati szaküzletbe men­tiünk. Ott is csodálkozni lőhetett a bő áruválasztékán és nagyon tetszett s kedves és udvarias kiszolgálás... A tüzéptelepet is megnéztük. ’ Példás rend fogadott bennünket Volt ott elsőrendű szén, brikett, asztalosáru, cementlap nagy mennyiségben. Három hete vannak ott, de már is a romos régi parasztházból szakszerű tüzéptelep lett Van még pótolni való s tudjuk az is meglesz. Az üzletek látogatása után. isméi az irodába mentünk. Most a bérelszá­moló ismertette előttünk a szövetke­zet* bérezés jelen állapotát eredeti abpbizonylatokíól egészen a perforált fizetési jegyzék szalagig. A pénztáros kartárs pedig a napi pénztár és álta- ■’aban a szövetkezet pénzügyi művele­teit ismertette meg velünk. Sokat je­gyeztünk, sokat kérdeztünk, figyeltünk és okultunk. Észre sem vettük, hogy in­dulóra üt az óra. Szabó Margit közg. techn. III. b. o. tanuló levelező. Ezei háromszázan nézték me» Báíaszéken a Műcsarnok képkiáilítását A napokban zárult Bátaszeken a Képző- művészeti Főiskola növendékeinek csak­nem három hétig nyitva tartott kiállí­tása. A Műcsarnok rendezésében csak­nem félszáz művet ál­lítottak ki. A Kép­zőművészeti Főiskola növendékeinek ceru­za. szén, tolírájZait, vízfestményeit és tempera képeit lát­hattuk a kiállításon. A képek művészi élvezetet nyújtottak a legigényesebb szemlé­lődök számára is. A főiskola falain túl, na gyón helyes irányí­tással, a növendékek meglátták mai életünk témáit és épülő ha­zánk különböző tá­jainak hangulatát és jellemző szépségeit. A Hortobágy, Tisza- lö'k, Komló paraszt­jai és munkásai, a munkában és a pihe­nésben egyaránt igaz hűséggel ábrázolva, nézték ránk a kere­tekből, Sok nézője akadt a Hortobágy markánsarcú, öreg, sasszemű csikósának. Az építkezés lázas munkáját állították elénk a kordákat rakó kubikosok, a hegyek oldalait harapdáló ekszkavátorok. A munka nagy győzel­méről beszélt a tiszu- löki duzzasztóműről készült finom, puha színekkel megfestett akvareil. A Horto­bágy esőutárú borús hangulatát jó meg­érzéssel ábrázolta egyik koreai művész­növendék. Mind a szi nes képek, mind az egyéb grafikai mun­kák a növendékek legnemesebb .művészi törekvéseiről és fej­lett technikai tudá­sáról tanúskodnak, ami a főiskola taná­rainak eredményes munkáját bizonyítja. A kiállítást ünnepé­lyesen nyitották meg, melyen elsősorban a község értelmisége *e- lent meg nagyobb számban. A dolgozó nép széles rétege faluhelyen, saját hi­báján kívül, vajmi kevés érdeklődést ta. núsít a műalkotások iránt. Hiszen ezirány­ban sem érdeklődését,, sem nevelését nem irányították a múlt­ban. A napokon át tartó hírverés ered­ményeképpen a meg- '■ nyitást követő napok bán kezdtek az egy­szerű emberek a lá­togatók 'közé vegyül­ni. öröm volt látni aztán, amint egy-egy kép előtt csoportos eszmecseréket folytat tak. Ezerháromszázán nézték meg a kiállí­tást. Ezerháromszáz ember szépérzékét fejlesztette a képso­rozat. Ezért köszöne­tét mondunk a Mű­csarnoknak. Bertók Dezső tanító . Bonyhádon is Ünnepélyesen nyitottak meg a magyar-szovjet barátsági hónapot Ünnepélyesen nyitották meg Konyhádon a magyar-szovjet barátsági hónapot. A nagyszá­mú közönség előtt Lóvey elv- lárs mondott ünnepi beszédet. Utána kultúrműsorral szóra­koztatták a gyűlés résztvevőit. A magyar-szovjet barátság: hónap keretében bőven lesz szórakozási lehetősége a bony hádi közönségnek. Szombaton székely népművészeti anKétot és kiállítást rendeztek. Este bemutatták Moliére Furfanr- gos fickó című háromíelvoná- sos darabját. Ma a bábszín ház tart előadást Március 8-án a pécsi Nemzeti Színház be­mutatta a Montmartrei ibolya című operettet. Több iroda'mi előadást tartanak és képki- állítást is rendeznek. Ünnepélyes kiáíKlcssa! zárja foglal­kozásait a to!nai gazdaasszonykor Munkában a tolnai gazdaasszonykor. A tábla még ott lóg a községi kultúrotthon egyik termének falán, rai.ta rejtélyes ábrák, számok. Ezeknek jelentését csak varrónőik érthetik meg, no, meg az az 57 asszony, leány, akinek számára készül­tek. A tolnai gazdaasszonykor tartotta itt foglalkozásait 12 héten át, hetenként háromszor. Somogyi Károlyné tanít,gáttá az asszonyokat, lányokat a sza­bás varrást, hímzés, (horgolás, kötés tudományára. A szakkör vezetőnő ügyességéről szinte csodákat mesé'nek. Az egyik asszonynak például 4 méter szövetből, annak legnagyobb ámulatára, csinos ruhát sza­bott ki Készültek a tanfolyam ideién férfi és női fehérne- műek, női felső ruhák, gyer­mekruhák és sdk olyan kézi­munka, amely a lakást díszíti, csinosítja és egyben a házi­asszony ügyességét dicséri. A gazdaasszonykor résztvevői a tanfolyam időtartamához vi­szonyítva aránylag sokat ta­nultak. Ezt megláthatja egész Tolna népe a március 20-ra tervezett kiállításon. A tanfolyam ugyanis befeje­ződött, a héten tartották az utolsó foglalkozást. Ezután pe­dig hozzáfogtak az ün.napé_ lyes kiállítás előkészülteihez. Petrits Kálmánná és Csernai R“7sőné vá’lalták a kiállítás anyagának elrendezését. A gaz- ■ asszonykor fiata’abbjai már az utolsó foglalkozásokon ar­ról beszélgettek, hogy a kiál­lítást műsorral nyitják meg. „Leányvásár“ Németkéren Már nem egyszer adtunk hírt lapunkban a németkén kultúrcsoportról, amelynek 33 tagja között gyerekektől kezdve meglett parasztemberekig e korskála minden képvisedő. ét meg­találhatjuk. A csoport lelke és hozzáértő vezetője Orova János, egyre nagyobb feladatokat old meg a falusi műked­velő gárdával. Egyik 3 felvonásos darab után a másikat tanulják, Szakmai segítséget kapnak, különösen zene és ének terén Rlazsek Károly paksi tanártól, a táncokat pedig Polgár Józsefné nevelő szokta betanítani a csoportnak. Most már hosszú hetek munkája eredményeképpen el­készültek a színjátszók a „Leányvásár“ című operett tanulá­sával. Az első előadást szombaton, azaz tegnap este tartot­ták, a község dolgozóinak hatalmas érdeklődése mellett. ----------------------------------------------------------------------------— E lső a szedresi gép sí Ilonná«* A gépállomások megyei igaz gatósága értékelte a tavaszi idényben eddig legjobb ered­ményt elérő traktorosok telje­sítményeit. Az értékelés sze­rint a traktorosok közül első Ferenci János, a bonyhádi gép állomás traktorosa 29 műszak­norma teljesítéssel. Második Szűcs János iregszemcsei trak­toros 26.7 műszaknorma telje­sítésével. Harmadik Szabadi Kálmán mözsi traktoros 23 műszaknorma teljesítésével. Mindhárom traktoros részt vesz az ifjúsági munkaver­senyben. Az elmúlt dekádban a leg­jobb eredményt Nendi József szedresi traktoros érte el X2.5 műszaknormát teljesített. A második helyen Ferenci Já­nos áll 9, a harmadik helyen a Széki János 8 műszaknorma teljesítésével. A gépállomások versenyében a szedresi gépállomás halad az élen 17.1 százalékos tervteljé- sítéssel, második a mözsi gép­állomás 15 százalékos, harma­dik a sárpilisi 12.5 százalékos tervteljesítéssel. Az április 44 munka verseny ben 247 trakto­ros, 32 brigádvezető, 28 agro- nómus és 33 egyéb gépállomási dolgozó vesz részt. Már eddig 630 holdra kö főtt szerződést a hőgyészf gépállomás az egyéni gazdákkal és a termelő­szövetkezetekkel A Földművelésügyi Minisztérium által készített szerződési nyomtatványok ebben az évben késtek. Ez több gépállomáson akadályozta eddig a tervszerű munkát. A hőgyészi gépállomá­son ennek ellenére ment’ a szerződéskötés, nem a hivatalos nyomtatványokon, hanem egyszerű szürke papíron rögzítették megállapodásaikat. De mihelyt a nyomtatványok megérkeztek, azonnal megkezdték a szerződések hivatalos megkötését is. Amint a gépállomások megyei igazgatósága közli, a hőgvészi gépállomáson kötöttek eddig legtöbb tavaszi szántás-vetési szerződést, 630 holdat i k i

Next

/
Oldalképek
Tartalom