Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)
1955-03-04 / 53. szám
1955 MÁRCIUS 4 NAPLÓ & A Tolnai Toxtilgyárban jó! foglalkoznak a 100 százalékon alul teljesítő dolgozókkal A Tolnai Textilgyár az elmúlt évben nem teljesítette tervét'. Komoly eredményeket hozott a fel- szabadulási verseny, az üzem minden dolgozója lelkesen harcolt azért, hogy ne kezdjék lemaradással az ' aj esztendőt, hisz ti-.iftcjen méter — ami vei lemaradnának, — hiányozna az országnak, fékezné a lakosság ellátásának javítását és az ex por i- kötélezettségek teljesítését is. A gyár dol- dolgozóin'ak harca sikerrel járt, tervüket januárban is, február bán is túlteljesítették. ■ ■ Nágy szerepük van ebben a gyár élenjáró dolgozóinak, szta hánbvis'táinak, akik túlteljesítik normájukat és a minőség terén is, kiváló eredményeket érnek el. De a gyárban sok az új münkás, akik nem rég kerültek az üzem be és bizony nehézségekkel küzdenek. Sokan még a 100 százalékot sem érik el. Hogyan foglalkoznak a gyárban ezekkel a dolgozókkal? Tizenhat tanulót . .bocsátottak szárnyra'’ januárban az üzemben. Ezelt már teljesí tmény bérben, önállóan dolgoznak. J anúári átlagteljesítményük 74 százalék volt. A munkamódszerátadó csoport egyik vállalása: segíteni e fiatal dolgozókat, hogy a felszabadulási verseny végére teljesítsék normájukat. Kenderes • elvtársnő a munkamódszerátadó csoport vezetője elmondja, hogyan foglalkoznak ezekkel a dolgozókkal. — „Először is gondosan elemeztük, egyenként hogy kinél mi a hiba. Vannak, akiknél a minőséggel van baj másoknál a mennyiséggel. A minőség: ellenőrök kimutatják, hogy egy-egy dolgozónál mi szokott a leggyakrabban előfor dúlni. Fészek az anyagban, felfűzés, szálhiány, sűrű vagy ritka csík, olajos folt vagy más hiba. így tudjuk azután egyikmásik dolgozónak megmagyarázni, meg mutatni, hogy mire vigyázzon különösen. Van olyan, aki jó minőségű árut sző, de 'reveset. Itt biztosan a munka beosztásával, a gyorsasággal van baj. Megtanítjuk a különböző fogásokra, hogyan kell úgy dolgozni, hogy minden gép menjen.’1 Petrgczi Mihály októberben került a gyárba. „A mi munkamódszerátadónk — Merk Jánosné — mondja. — Bizony sűrűn itt volt a gépeimnél. Megtanított, hogyan kell egyszerre négyfelé gondolkodni, tudni, hogy melyik gépemmel mi van. Hogyan kell gyorsan befűzni, meg hogy mindig töltve legyen a tartalék vetélő, mert ha a vetülékfonal kifogy, üresen jár a gép, akkor ritka-csík lesz az anyagban. Meg az után akkor nehezebb is befűzni. Sohasem felejtem el, hogy mi a legfontosabb: „Ha figyelsz, akkor sokkal kevesebbet dolgozol és sokkal többet termelsz.” Beszélgetésünk közben is odaszalad egyik-másik géphez. Itt a vetülék van kifogyóban, amott egy szál szakadt el. Pár pillanat — és újra megy mind a négy gép. „Múlt héten és most nagyon jól megy a munka — mondja. ‘ — Április 4-re pedig biztosan elérem a 100 százalékos átlagot.” Ugye, utána a sztahanovista oklevél következik? — kérdezem. — Hát az még messsze van, de meg lesz, — válaszol mosolyogva Petróczi elv táns. „Sokat segít a mellettem dolgozó Belasitsné is, figyelmeztet, ha egyik gépemen lefogyóban van a vetülék, vagy más hiba van. Ha mennek a gépei, átjön segíteni. Igaz, hogy néha már én is tudok segíteni neki.” Petróczi Mihály még nem teljesíti a normáját. Vannak olyan napok, amikor már száz százaléknál többet ér el, de februári átlaga még csak bő.7 százalék. Több, mint tíz százalékkal magasabb a januárinál. Igyekezetével, a tapasztaltabb munkatársak segítségével bizonyára rövidesen már nem lesz a lemaradók közt. .7. J. ki liíOlAlOií Ünnepi béke-esten és több, mint 100 kisgyűlésen számolnak be Tolna megye küldöttei Tolna, megyében a békebi- zottság, a Hazafias Népfronttal karöltve ünnepi béke-estet és kisgyűlést szervezett, ahol a IV. magyar békekongresszus' küldöttei beszámolnak élményeikről. Pár nap múlva minden küldött a saját községében szervezett nagy ünnepi béke-esten tart beszámolót, de azután átmennek a szomszédos falvakba is. Az ünnepi nagygyűlésen kívül több, mint 100 kisgyűlésen tartanak beszámolót a Tolna megyei- küldöttek. — Székely népművészeti ankétot rendeznek Bonyhádon A Tolna megyében lakó székelyek szombaton népművészeti ankétot rendeznek Bonyhádon, amelyen Földi Jetván, dombóvári tanár számol be a székely népművészet jelenlegi helyzetéről. Az ankéttal kapcsolatban kiállítást rendeznek a bonyhádi járási kultúrházban, mélyen a lengyel i szövőszakkör és a niajösi faragószakkör újabb munkája mellett bemutatják a székely népművészet régi emlékeit is. i A To-ina megyei székelyek közül több, mint százan vesznek részt a megbeszélésen. Ess nélküli adatgyűjtés — törvénysértéssel Lantos János, a Kölesdi Vajüzém vezetője teljes gőzzel diktálta a következő sorokat: „Egyesülésünk rendelkezése alapján felkérjük a tejkezelő kartársat, hogy községében készítsen pontos tehénlétszám kimutatást a következő csoportosítás szerint: Tsz és tszcs teheneinek száma: — háztáji tehenek száma: — dolgozó parasztok teheneinek száma: — kulákoknál lévő te- hénlétszám. A kimutatást kérjük úgy elkészíteni, hogy abból kitűnjön a kettő, vagy annál több tehénnel rendelkező egyéni gazda, háztáji gazdálkodó és kulák. A kimutatásban fel kell tüntetni, hogy 1954 október 1-től hány tehén lett . felvásárolva és hány tehén lett eladva. Meg kell állapítani, hogy milyen fajtájú, minőségű és mennyiségű abrakféleség van készletben és takarékosan gazdálkodva mennyi időre elégséges. Állapítsák meg, hogy közös, vagy esetleg magán legelő áll-e rendelkezésre, milyen a legelő fekvése és túlnyomó részben milyen fűféleség nő rajta.” Az igazgató diktált még egy pár sort és kiadta a gépírónak a megmásíthatatlan utasítást így: „Névaláírásomat sk-za a kartársnö és az utasítást küldje meg minden tejkezelőnek.” Lantos Jánost, a Kölesdi Vajüzem igazgatóját közelebbről nem ismerem. De milcor ezt a körlevelet elolvastam, olyan következtetésre jutottam, hogy e szakma ismeretétől olyan mesz- sse áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Mert aki egy kicsit is. ért ehhez a szakmához, annak még álmában sem jut eszébe az a marhaság, hogy megállapíttassa egyetlen tejkezelővel is, hogy milyen fűféleség nő a legelőn, milyen a legelő fekvése. Ez nem egy tejkezelőnek, de egy agrártudományi egyetemet végzett gazdásznak is problémát okozna. Arról nem is beszél ve, hogy nincs a világon jelenleg olyan ember, aki meg tudja állapítani, hogy milyen fii.' terem majd a kopár sík legelőn, amelyet jelenleg 30 centiméteres hó borít. (A körlevelet február 25-én küldték el, a kért jelentések beküldésének határideje március 7.) Mondjam még tovább? A Kölesdi Vajüzemből ez év február 28-án adtak ki egy másik körlevelet is a tejkezelőknek, amely lényegében a következőket tartalmazza: „Kérdezze meg a tejkezelő, etetnek-e süót.akarmányt és közölje a teleppel, hogy mennyi az a tej, amely siló- takarmánnyal takarmányo- zott tehéntől termelődik. A tejet külön kezelje, külön kannába küldje és „silós- tej” jelzéssel lássa el.” Ez aztán akkora sületlenség, amit még annak a tejkezelőnek sem. lehet elnézni, amelyik arról a vidékről jött, ahol hallomás alapján ismerik a tehenet. Azt feltétlen meg kell még Írni, hogy a körlevél, amely Lantos János aláírásával jutott el nagyon sok tejkezelőhöz, a megyei Tejipari Egyesülés h. vezetőjének az elgondolása alapján született meg. Szerintünk a Tejipari Egyesülés helyettes vezetője, Sitkéi, egyáltalán nincs tisztában a törvényekkel. Ugyanis az 1952. évben kiadott Icor- mányrendelet 6. számú törvényerejű rendelete szabályozza á statisztikai összeírás elrendezésének módját. Ez a rendelet kimondja, hogy statisztikai összeírást csak a Központi Statisztikai Hívómű elnökének javaslata alapján a miniszter- tanács hagy jóvá. A részletes utasítást aztán a Központi Statisztikai Hivatal mellékeli. No, de arra egyáltalán nincs rendelet, hogy a Tejipari Egyesülés rendeljen cl ilyen adatgyűjtéseket. Befejezésül csak annyit: mielőtt a jelentés elmulasztásáért bármelyik tejkezelőt is felelősségre vonnák a Tejipari Egyesülés vezetői, vagy a nevezett Lantos János, használják a jobbik eszüket, gondolkozzanak, szerényen, öúkritikusan állapítsák meg, hogy melléfogtak. PESTI ERZSÉBET Jsitiid hírei /esz a hátai auiimiUei. . . A batai népviselet és a bátai. halpaprikás jó hírneve- még a megye határain túlra is eljutott. Valamikor majdnem ilyen híres volt a bátai gyümölcs és szőlőtermesztés. A bátai kék- szilvát és almát még külföldre is szállították, boruk íze, ereje pedig vetekedett a szekszárdi vörösével. De ha a község gazdálkodási történetét szemléljük, kiderül az is, hogy a háború idején és az utána következő években erősen lehanyatlott a bálái gyümölcs és bor hírneve. Az ok röviden az volt, hogy a gazdák nem törődtek vele, nem gondoskodtak felújításról sem a gyümölcsösökben, sem a szőlőterületeken, mert úgy látták, hogy nincs belőle kellő haszon. A szőlőterület például olyan ütemben pusztult, hogy a számítások szerint egy vagy másfél évtized alatt teljesen kiveszett volna a község határából. Ha most megyünk Bátára, olyan beszélgetéseket hallhatunk, olyan példák sorával találkozhatunk, amelyek megnyugvással töltik meg az- embert: meg kell újítanunk gyümölcsöseinket, mert kifizető vele foglalkozni, — mondják itt is, ott is. A kertekben, a falut övező gyümölcsösökben pedig olyan emberekkel találkozunk, — a nagy hó ellenére is — akik már a tettek mezejére léptek. A dolog úgy kezdődött, hogy a Hazafias Népfront-bizottság felülvizsgálta, mit lehet és kell tenni a község mező- gazdasági fellendítéséért. A népfrontbizottság tagjai a község első gazdái és mind a jó gazda szemével nézték községük képét. Az volt az első tettük, hogy gazdagyűlést hívtak össze, ahol a gazdákkal megbeszélték ezt a tervüket. Természetesen minden gazda helyeselte azt. A népfront-bizottság javaslatot tér- , jeszteít a végrehajtóbizottság elé, ahol szintén erős támogatásra talált a gyümölcs- és szőlőtermesztés fellendítésének ügye. Hozzáláttak a szükséges facsemeték beszerzéséhez. Először Pakson próbálkoztak, ott nem volt olyan fajta, mire szükségük lett volna. Utána Bajára mentek, ahol már be tudták szerezni a szükséglet egy részét. Szóba került az is, hogy 2 hold területen csemetekertet létesítenek Most keresnek szakembert a csemeték gondozásához. A középső dűlőben mintegy 17—18 gyümölcsös van egy helyen, de több gazda birtokában. A fáknak jórésze kipusztult. Napjainkban szorgos munka folyik ezen a területen. Kivágják a teljesen kiöregedett, tönkrement fákat, helyükre a tavasszal fiatal csemetéket ültetnek, a még termőképes fákat megnyesik, eltüntetik róluk a beteg ágakat. A gazdák most még külön-külön foglalkoznak gyümölcsöseikkel, de szép példáit láthatjuk egymás megsegítésének is, ami arra vall, hogy a bátaiak közügynek tekintik a gyümölcs- és szőlőtermesztést. Sümegi Dénes középparasztnak például sok tapasztalata van a gyümölcsösök gondozásában. Felajánlotta, hogy megmutatja a többi gazdáknak is, hogyan kell helyesen elkészíteni a mészkénlevet, a legjobb téli permetezőszert. Sok gazda tervbe vette új gyümölcsösök telepítését is. Eddig már közel ö hold gyümölcsös telepítésére kértek engedélyt a községi tanácstól. Unyi Jenő egymaga 1 katasztrális holdat fog betelepíteni a tavasszal. Már beszerezte a csemetéket is. A szőlőtermesztés fellendítése terén hasonló a helyzet. Számos gazda telepítési engedélyt kért, a többiek pedig „megfiatalítják” szőlőterületüket. A helyi Hazafias Népfront-bizottság kezdeményezése tehát termékeny talajra talált a község dolgozó parasztjai körében. Ez érthető, hiszen a népfrontbizottság tervében minden gazda megtalálta a maga számításait és ez a magyarázata annak, hogy lelkesen hozzáfogtak a bátai gazdák a szőlő- és gyümölcstermesztés fellendítéséhez. Azt akarják, hogy a bor és gyümölcs ne csak régi hírnevét szerezze vissza, hanem híresebb legyen még a bátai népviseletnél és halpaprikásnál is... A bonyhádi Dézsa Népe termelőszövetkezet tagjai 3 hét múlva primőrárut szállítanak a piacra Szokatlanul szeszélyes mostanában az időjárás. Tegnap még sütött a nap, de ma már hordja a szél a havat. Mindez azonban a bonyhádi Dózsa Népe termelőszövetkezet kertésztiének dolgozóit nem akadályozza a munkában. Barabás rétemé és Ptiszka , Sánderné a szakszerűen elkészített melegágyban szaporán ültetik a palántákat.----------------------------------------------------------------—n A melegágyba kiültetett kicsi növénykéket féltő gondcl.il ápolják, öntözik, gyomlálják. A fáradságos munka nem is eredménytelen. A kiültetett pa- • ' lántáfei szinte szemlátomást fejlődnek napról-napra, A Dózsa Népe termelőszövetkezet kertészetének vezetője, Ré~ der József elvtárs úgy tervezi, hogy március közepe felé már viszik a primőrárut a piaera. Mint ő mondja, el tudnak adni márciusban körülbelül 50C0 fej salátát és 2Ö00 csomó hónap os- ! retket. _