Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-20 / 43. szám
4 NAPLÓ 1955 FEBRUAR 20 A szovjet film ünnepi hetének műsorából „Az őserdő foglyai“ dfmű színes szovjet film a Magyar- Szovjet Barátsági Hónap keretében megrendezett szovjet film ünnepén kerül bemutatásra. Két gyermek izgalmas kalandjait meséli eL Kusza növényekkel befutott regényes bjelorussz tájra vezeti el a film a nézőt. Izgalmas kalandokon keresztül leplezi le két testvér, Mihasz és Oleszja az áruló Gluskát. Villany nincs, mégi§ megnyal! a mozi Páifan 100,000 for’nt értékű társadalmi munkával kultúrház épül Gerjenben A Hazafias Népfront-bizott- ság kezdeményezésére, a párt és a tanács segítségével végre megnyílt a mozi . Pá'sfán. Nagyon régi vágyuk teljesült ezzel a pálfaiaknak. A nyitás azonban nem ment könnyen, sok nehézséget kellett leküzde- nünk. Mindjárt a legnagyobb hiba, hogy községünkben nincs még villany. Ezen segített a Moziüzemi Vállalat, amikor vado- natúj agregátorral felszerelt mozigépet kaptunk. A mozigép kezelését 10 hetes tanfolyamon tanulta meg a község „ezermestere“, ifjú Zsargó Jó_ zsef. A megnyitáskor bebizonyította, hogy valóban ért is hozzá. A helyiség kérdése volt a másik nagy nehézség. Itt a helyi pártszervezet és az általános iskola hozott áldozatot a moziért, ugyanis helyiségese, révei, egy kevés átépítéssel sikerült igen alkalmas mozihelyiséget létrehozni. Az átépítéshez kevés volt a pénz, de segített a pálfaiak áldozatkész sége. Az általános iskola igazgatója, Oláh Mihály, Romhány i nevelő elvtárs az iskola VI., VII. és VIII. osztályos növendékeivel, a DISZ részéről ifjú Szőke István, a Gyenei testvérek és még néhányan gyors kubikosmunkával menetelesen emelkedővé tették a mozi padlóját. A községi tanács hidat csináltatott a mozifeljáróhoz. A helyi legeltetési bizottság pedig Simon Gyula és Mányoki Lajos kezdeményezésére fát adott az ülőhelyek elkészítéséhez. A népművelés is szívügyének tekintette a mozi kér dését, székeket és függönyöket adott, ezenkívül lelkes irányító és szervezőmunkával vette ki részét a mozi létesítéséből. Ekkora lelkes összefogás után meg kellett lenni az ered ménynek, hiszen az egész falu együtt dolgozott. Meghatottan vette át végülis a mozit a község dolgozói nevében Csike József tanácselnök Rugási Endrétől, a Moziüzemi Vállalat megyei igazgatójától. A községi kultúrotthon színjátszó- és táncegyüttese, valamint zenekarának rövid műsora előzte meg az első film, a „Rákóczi hadnagya” vetítését. örömmel jelenthetjük, hogy a Hazafias Népfront kezdeményezésének eredménye boldog megelégedéssel tölti el a község minden lakóját és ez az eredmény további összefogásra buzdít a község felemelése terén. Uj és nagy feladatok állanak előttünk: villany, megfelelő kultúrház, jó utak és nem utolsó sorban a falu népének nevelése. Pável Tamás né levelező. Gerjenben, a Kossuth Lajos utcában egy erősen hepe-hu- pás, lejtős, üres telek áll, de nem magában és nem elhagyottan. Pár nap óta nagyon megelevenedett itt az élet: társadalmi munkával kultúr- házat építenek ide a gerjeniek. 10—12 ember szorgoskodik a kiemelkedő részeken s két kocsira rakják a földet, amit a gödrökbe hordanak. Több, mint 50 köbméter földet kell megmozgatni ahhoz, hogy egyenlővé tegyék a felszínt és megkezdhessék a kultúrház építését. A gerjenigk azonban nem riadnak vissza a nehéz munkától, örömmel dolgoznak azért,, hogy rvégre kultúrház legyen a községben, — Amikor tanácselnök helyettesnek választottak, többen azzal köszöntöttek, hogy most mutassam meg mit tudok, — magyarázza Tibai József. — Én meg is mutatom, hogy rövidesen lesz kultúnháza a falunak. Azt fájlalták legjobban a gazdák, hogy nincs egy hely, ahol legalább nagy ünnepeken szórakozhatnának. Középtermetű, erős, vállas ember Tibai elvtárs, aki nem csak szervezi a társadalmi munkát, hanem saját maga jár elől. a fizikai munkában Is. Egészségtől piros arca gyöngyözik az izzadtságtól, amikor nagy igyekezettel rakja a földet, hogy minél előbb megkezdhessék az építkezést. A tanácstagok, — az elnök- helyettes példamutatása nyomán — egyre többen jelentkeznek társadalmi munkára. H. Vajda József kőműves, Sz. Vajda Benő asztalos és mások társadalmi munkával végzik el a legfontosabb szakmunkákat. A dolgozó parasztok pedig vállalták, hogy fogattal és gyalogosan annyit segítenek, amennyi a kultúrház felépítéséhez szükséges. A szakemberek véleménye szerint Gerjenben, — a tanács tagokkal az élen, — több, mint 100,000 forint értékű társadalmi munkát végeznek a 'kultúr, ház építésén. Úgy tervezik, hogy a 300 főt befogadó nagyterem mellé olvasószebát, társalgót, könyvtárt, öltözőt és pénztárfülkét is építenek. A gerjeniek nagy lelkesedés- sel kezdtek hozzá a kultúrház felépítéséhez. A kezdeti eredmények azt bizonyítják, hogy Gerjenben hamarosan megvalósul a lakosság évszázados álma: a füstös kicsi kocsma helyett korszerű, tágas kultúrteremben szórakozhat a falu apraja és nagyja egyaránt. Ary Róza, Minden szerdán drlután ingyenes ;ooi tanácsadás szerkesztőségünkben Lapunk szerkesztőségében február 16-án tartottuk az első jogi tanácsadást, melyet minden héten szerdán megismételünk. A tanácsadáson Dobra András megyei ügyész és dr. Vida Lajos megyei bíró adott választ 8 panaszosnak, de felvilágosításit adtak a szerkesztőséghez érkezett panaszos levelekre is. Felhívtuk olvasóink figyelmét a legközelebbi tanácsadásunkra, melyet február 23-án, szerdán délután 3 órakor tartunk a Tolnai Napló szerkesztőségében (Széchenyi u. 18.) A tanácsadó ingyenes. Kérjük olvasóinkat, hogy panaszaikkal, jogvitás ügyeikkel keressék fel szerkesztőségünket, a nevezett napon, de írásban beküldött kérdéseikre is választ adunk. Megjelent a Pártépítés februári száma A Pártépítés februári száma a következő fontosabb cikkeket tartalmazza: Dunajszki András—Veméczy János: Színvonalasabb pártmunka — több, olcsóbb ipari tennék. — Vita pártmunkánk módszereiről. — Kéri János: Népfront-mozgalmunk további fejlődéséért. 1— Havasi Ferenc: A nemzetközi kérdések agitációnkban. — Nagy József: A falusi pártmunka erősítése. — Gyenis István—Lő- rincz Miklós: Pártmunka a gépállomáson. — Nagy László: Emeljük magasabbra az egytemi pártmunka színvonalát. Tisztasági hónapot tartanai Györkönyben A legutóbbi tanácsülésen 30 dolgozó paraszt tanácstag párosversenyre lépett egymással a ‘beadási kötelezettségek ,tel- (esítése és a tavaszi munkálatod időben való elvégzéséért. A gyűlésen dr. Kovács László körorvos javasolta egy bölcsőde létesítését. Javaslatát el. fogadta a tanács. Áprilisban tisztasági hónapot tartanak. Ennek sikere érdekében azt ja vasolta dir4 Kovács elvtárs, hogy a rovarok vegyszerekkel való irtása mellett hozzul rendbe a közkutakat és a rossz állapotban lévő utcákat A tanácstagok a község dolgozói nevében vállalták, hogy a tanácsház előtti különösen rossz utat mintegy 300 méter hosszúságiban társadalmi munkával megjavítják. A kutakat is társadalmi munkával fogjuk helyrehozni. Szűcs Márton tanácstag, Györköny, Levelezőnk írja: Kajdacson megélénkült a kulturális munka Kajdacson hónapokon át meglehetősen elhanyagolták a kultur dis munkát. A népművelési ügyvezető hivatalos mun kaja mellett nem tudott megbirkózni a népművelési felada tokkal is. A közelmúltban új népművelési ügyvezetőt, illetve kul- túnház igazgatót kapott a község. Len.key Imrémét szeretik a fiatalok, becsüli a tanács és a tömegszervezetek. Móg meg sem kapta a megbízást, már külön szorgalomból és a fiatalság iránti szeretedből tanította őket új népi táncra, és egyfelvonásos színdarabokra. Előadást is tartottak a tanult műsorszámokból és a ren dezvény bevételét az MNDSZ- nek adták. Ez a vékony kis asszonyka két apró gyerek édesanyja, de ha nem alusznak el koráin a kicsik, magával viszi őket a próbára is. Lelkesedése nem ismer határt. Példa rá, hogy kölcsönkapott egy színdarabot, de mivel más nap vissza kellett adnia tulaj, donosánaík, éjijei írta le a szerepeket. Együtt látogattunk el vele egy este a kultúrháaba. A fiatalok március 15-re készülnek, körmagyar táncuk már szépen kidolgozott Próbálták az egy« felvonásosokat is, egyelőre ősz szeolvasás formájában. A nagyteremben a helyi tűzoltó egyesület próbálta a február 20-án előadásra kerülő „Bu- jócska" című színművet. A kézimunka szakkör nem a kultúrotthomban, hanem Fejős Ádámné szakkörvezeiő 'a- kásán dolgozik A szakkör tag jai, asszonyok, lányok vegyesen neccelni tanulnak A szorgos kezek munkája nyomán szefo'bnél-szebb virágminták, fügönyközépre való díszítések alakulnak ki. Már 10 óra felé járt az idő, de a kézimunkázok a barna rámák fölé hajolva még sietve öltögették a szálakat. Megindult tehát Kajdacson is a kulturális élet, bár még igen sok a helyrehozni, javítani való. Lassan új dalok kelnek szárnyra a fiatalok között, új népi táncok születnek. A legszívósabb munka pedig azért folyik, hogy az idősebbek is megszeressék a kultúr- otthont, éljenek az általa nyújtott szórakozási, művelődési lehetőségekkel. Kántor Antalné levelező. \z aszódi diák“ — Zombán délelőtt néhai (Babits Éppen egy hónapja múlt, hogy délután 3 órakor meghalt özv. Babits Mi- hályné szül. Tanner Ilona, írói néven Török Sophie Budapesten. Betegágyából még utoljára, révedező tekintete rákapcsolódott az alig egy hónappal ezelőtt bekeretezett szeretett Mihá}ya arcképére és örökre lehunyta széniét. A híradás nem szolt arról, hogy milyen betegség is okozta halálát, ö „tüdőgyulladásban” szeretett volna meghalni, mint mondotta annak a kis szekszárdi küldöttségnek, aki közvetlen karácsony előtt bekopogtatott özvegyi otthonába, hogy elvigye a párt gondoskodását, a megyei tanács ajándékát 10 liter vörösbort az ünnepekre. Az írónő tréfált, nevetett, jókedvű volt. A Jagelló úti kis lakásba besugárzott a napfény és a küldöttség úgy találta, hogy Török Sophie betegsége elmúlik, mint egy kiadós influenza. Beszélgettünk a december 17-én lefolyt Babits ünnepségről, az emléktábla leleplezéséről, amelyre igen szeretett volna lejönni és le is jött volna, ha nincs eltörve a lába. Ö még most annyi év után is Mi- hályra emlékszik a legszívesebben. Idéz a Siraíóból: „S nekem csak annyi dolgom iíí> hogy halálod képtelen ténye ellen lá- zadozzamJ‘ Babits Mihályra való emlékezésein keresztül gondolkodik és beszél. „Mihály szerette Szekszárdott”. — „Mihály minden évben hozatott fel egy kis borocskát az ünnepekre és lám most, hogy kitalálták!” Felélénkült, fényképalbumokat kért az ágyához és mesélni kezdett. Ez Jó zsef Attila Mihállyal, itt meg Ady Endrével. Ha meghalok a szekszárdi múzeumra hagyom. — Ugyan hova gondol? — Tudom én azt, amit tudok. Búcsúzni kezdünk, de valósággal kérlel bennünket: Maradjanak még, ne akarjanak olyan udvariasak lenni. Higyjék el, jól esik Szekszárdra emlékezni és beszélni róla, hiszen a cipőjükön levő port, valamikor Mihály is taposta. összenézünk, maradunk. — Nézzék itt a Sirató. Egy példányt a múzeumnak ajándékozok. Tintaceruzát kér és nehézkesen induló betűkkel írni kezd: „Emlékül a szekszárdi múzeumnak Babits Mihályné, Török Sophie — Szeretném, ha Mihály íróasztala, könyvei és ez a paraván, meg más egyéb, amit kiválasztanak, a szekszárdi múzeumba kerülne. — Ezt a paravánt itt az ágyam mellett még fiatal tanár korában kapta Min hály, — majd hozzáteszi — sajnos megeszik a molyok. Részletes utasításokat ad a kijavítását illetően. Aztán más témára tér át, barátokra, ismerősökre, hogy végül is újra Szek- szárdon kössön ki. Hirtelen a Babits- ház jut eszébe és a Séd. örül, hogy az utóbbit szabályozták és az előbbit tatarozták. — 1946-ban, amikor ott jártam a népművelés igyekezett tataroztatni a házat, mert nagyon elhanyagolt volt. — Azóta rá sem ismerne, úgy megszépült. — A kerítés is? — Az is. — Az ám! Meg sem kóstoltuk a szekszárdi bort — mondja. — Tudják mit, kóstoljuk meg. Szabadkozunk. — No, ha maguk délelőtt nem isznak, nekem már úgy is mindegy, én bizony kortyolok egyet. Búcsúzunk, Török Sophie az ágyból integet mosolyogva. — Viszontlátásra Szekszárdon. — Majd a temetésem után, fényképemen a múzeumban — mondja búcsúzóul. TÓTH NÁNDOR, A zombai kultúrotthon és a DISZ együttes színjátszó csoportja vállalkozott rá, hogy előadja Fiisi József nagysikerű színjátékát, amely Patőfi Sándor diákéletének három napját mutatja be drámai erővel. A fiatalokból álló műkedvelőgárda szembeszállt azzal a téves felfogással, amely szerint falvai,nk népét csak a könnyű és felszínes szórakozást nyújtó vígjátékok és operettek érdeklik, és több, mint egy hónapon át szorgalmasan készült „Az aszódi diák” előadására. Már a próbákon meglátszott, hotgy a szereplő ifjúság magáénak érzi a Petőfiről szóló drámát s ki-ki igyekezett beleélni magát a nekivaló szerepbe. Az előadás sikere bebizonyította, hogy a zombai ifjúság jól választott. A kultúrház nagyterme szűknek bizonyult a nagyszámú érdeklődő befogadására. S a közönség nem csalódott sem a darabban, sem a szereplőkben. A nézők megillető- déssel, helyenként szinte áhítattal figyelték a dráma pergő jeleneteit, mohón itták magukba az ifjú Petrovics Sándor izzó szavait, akinek ifjúi heve, az igazságért lángoló és a zsarnokság ellen lázadó szelleme elönti mind a három felvonást. A falu népe maga előtt látta a nagy költő ifjú alakját, aki ellem, állhatatlan hatással van környezetére, akit szeretet és rajongás vesz körül, s aki szinte egyedül harcol a maradi pedagógiai rendszer, s a feudális társadalom igazságtalanságai ellen. A szépen zengő párbeszédekben a gyermek költő megcsillogtatta költészetének első zsengéit és megmutatta lelki arcának azokat a vonásait, amelyekből egy nemzet előtt álló hősi példakép jelleme alakult ki. De felemelő hatást gyakorol a Petrovics- házaspár megjelenése is a színen. „A jó öreg kocsmáros"-ból csak hiányosan ismert, lobbanékony, hirtelen-haragú apa szemünk láttára engedi le ütésre emelt karját és öleli magához az igazságért halni-kész fiát. S az a forró anyai szeretet, amelyet csak halványan ismerünk meg Petőfi családi verseiből, a maga élő valóságában tárul elénk „a legszeretőbb édesanya” alakjában. A dráma előadásának színpadi, technikai nehézséget! könynyűszerrel győzte le a szereplők lelkesedése, akik egytől-egyig dicséretreméltóan oldották meg feladatukat, s akik közül nem egy kapott többször is nyíltszíni tapsot. „Az aszódi diák“ zombai előadása fényesen igazolja, hogy az egyszerű falusi emberek igényiig a komoly irodalmi értékű színműveket, s elsősorban a DISZ-ifjúsáigon múlik, hogy ezt az igényt színvonalasan kielégítse. A zombai előadást kétszer is meg kellett ismételni. A nagy élményt nyújtó előadást Csamóy Zsuzsanna tanítónő és Boros Béla általános iskolai igazgató rendezte,, , » ♦
