Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-17 / 40. szám

2 NAPLÓ 1955 FEBRUAR 17 A termelőszövetkezeti tanács ülése A termelőszövetkezeti tanács kedden tartotta első idei, ki­bővített ülését az EFEDOSz székházban. Megbeszélték a ter- melőszövetlfezetek előtt álló soronlévő feladatokat és a minisz­tertanács vándorzászlajának, valamint „az ország élenjáró ter­melőszövetkezeti gazdasága” cím és pénzjutalom odaítélésének javaslatát. Az elnökségben helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Béres Sán­dor, o Termelőszövetkezeti Tanács titkára, Dögéi Imre, az Or­szágos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke, Lőrincz József, az MDP Központi Vezetősége mezőgazdasági osztályának vezetője, Szőke Mátyás földművelésügyi miniszterhelyettes, gépállomási főigazgató és több élenjáró termelőszövetkezet elnöke. A beszámolót Dobi István tartotta és többek között a kö­vetkezőket mondotta: Dobi István elvtárs beszéde A tervezésben néhány alapvető hibára figyelhetünk fel A Központi Vezetőség jú­niusi határozata, a kormány­program és a termelőszövetke­zeti tanács legutóbbi ülése óta eltelt idő alatt termelőszövet­kezeteink gazdasági megerő­sítésében, szervezeti megszilár dításábán és számszerű fej­Kétségtelenül megállapítha­tó, hogy fejlődtünk, eredmé­nyeink vannak. Ezekkel az eredményekkel azonban nem lehetünk megelégedve. Van még sok termelőszövetkezet, amelyeknek gazdálkodása rossz, gyengék az eredményeik a munkafegyelem laza és így a tagok jövedelme is alacsony. Annak, hogy több termelőszö­vetkezetünkben ilyen állapo­tok vannak, a legfőbb okát elsősorban az alapszabálysze­rű gazdálkodás terén meglévő hibákban látom. Igen gyakori az alapszabálvban lefektetett szövetkezeti demokrácia láb­bal tip'rása. Ez megnyilvánul mind a termelőszövetkezetek vezetőinek, -taglalnak, mind az állami, szervek dolgozóinak részéről is. A tanácsi szervek, s legfő­képpen azok, amelyek legkö­zelebb állnak a termelőszövet­kezetekhez, a járási tanácsok vegyék észre az ilyen hibákat, és a legmesszebbmenő támo­gatásban részesítsék a szövet- kezet;'tagságát.: Helyes tehát, ha minden ter­melőszövetkezet tagsága arra törekszik, hogy a gazdálkodás­hoz alaposan értő, tapasztalt., a tagság bizalmát élvező, ve­zetésre alkalmas tagok legye­nek a vezetőségben. Ez a leg­főbb ' feltétele a vezetőség és a tagság közötti jőviszony, a jó kollektív munka, az egysé­ges akarat kialakításának, á nagyobb eredmények elérésé­nek. Az áilami szerveknek pe­dig az a feladatuk, hogy őrköd jenek a szövetkezeti demo­krácia betartása felett, segít­sék ’á" termelőszövetkezetek tagjait a szövetkezeti demo­krácia - széleskörű érvényesíté­se terén.' - ■ A termelőszövetkezetek nagy részében a tagság közös gaz­daság feilesztésével együtt az alapszabály előírásainak meg­felelően gyarapítja a háztáji gazdaságát is. . ; A mi állásnontunk az volt és ma is változatlanul az, lesztésében is kétségtelenül értünk el eredményeket. . A jó termelőszövetkezetek eredményeiket, szilárdságukat, fejlődésüket az alapszabály szerinti gazdálkodásnak, a szö­vetkezeti demokrácia tisztelet­ben tartásának köszönhetik. hogy a termelőszövetkezeti ta­gok — az alapszabály előírá­sainak megfelelően — teljes mértékben használják ,ki azo­kat a lehetőségeket, amelyeket életkörülményeik nyújtanak számukra. A hiba ott van, hogy a szövetkezetek egy ré­szében a tagok, vagy a belé­péskor hagytak meg több te­rületet és állatállományt a háztáji gazdaságban, vagy pe­dig később duzzasztották fel azt. Hogy ez így van, azért egy­általán nem lehet csak a szö­vetkezeti tagokat hibáztatni Elsősorban hibásak a terme­lőszövetkezeti vezetők és egyes illetékes szervek, sokszor még ä pártapparátusban dolgozó elvtársak is. A legtöbb helyen a vezetők elnézték a kisebb- nagyobb eltéréseket a háztáii gazdaság kialakításánál — mi­vel sok esetben maguk is ré­szesei ennek — ez aztán el­harapódzott, s így nem tudták elejét venni a balnak. Az a szövetkezeti tag, aki pillanatnyi haszon reményé­ben túlfeileszti háztáii gazda­ságát, egyéni gazdálkodásra törekszik, nem érti a termelő- szövetkezetnek, mint szocialis­ta nagyüzemi gazdálkodási formának igazi lényegét, va­lódi értelmét. Az ilyen tag töb­bet veszít a közösben, mint amit esetleg pillanatnyilag nyer a háztáiiban. Ezenkívül a háztáji gazdaság túlfejlesz- tése az állam érdekeit is sérti, mert jogtá’anul kiterjeszti a beadás alól mentesített terüle­tet. Ezért a leghatározottabban kell fellépni ott, ahol ez a kér­dés még mindig nincs kielégí­tően rendezve. Az ilyen szövet­kezetekben azt tartanánk a leghelyesebbnek , és azt javasol iuk is, hogy ezzel a napirend­del külön közgyűlést tartsanak éS határozatot hozzanak a ház­táii gazdaságnak az alapsza­bály által előírt kereteit meg­haladó részének megszünteté­sére s azt maradéktalanul végre is hajtsák. A termelőszövetkezetek most fejezték vagy fejezik be ter­melési és bevételi-kiadási ter­vük elkészítését. Ennek elké­szítése nagy gondosságot, ala­posságot, megfontolást kíván, mert a lehetőségek számbavé­tele és a szükségletek felmé­rése alapján e tervben hatá­rozzák meg az egész gazdál­kodást, azt, hogy a termelőszö­vetkezet egész évben milyen feladatokat hajt végre .és vé­gül, milyen eredményekre szá­mít és a jövedelmet hogyan használja fel. A tervezésben néhány alapvető hibára figyel­hetünk feL Az egyik ilyen hiba, hogy nagyon sok termelőszövetkezet termelési tervében a termés­átlagokat, adottságaihoz és le­hetőségeihez képest alacsony­ra tervezte. Meg kell monda­ni, hogy ezt a gyakorlatot egyáltalán semmi nem indokol­ja. A tervfeladatokat úgy kell megállapítani, hogy azok a helyi adottságok között elér­hetők legyenek, de ugyanak­kor mozgósítsanak is nagyobb eredmények elérésére. Ez vo­natkozik mind a növényter­melésre, mind az állattenyész­tésre. Gyakran hallja az em­ber, hogy a termésátlagokat nem lehet megtervezni, mert az időjárás közbeszólhat. Igaz hogy az időjárásnak nagy be­folyása van a termeseredmé- nyekre. De az is igaz, hogy a mi munkánktól is függ az idő­járási tényezők hatása. A me­zőgazdálkodáshoz értő ember előtt nem szükséges bizonygat­ni, hogy az időjárás kedvezőt­len hatásait jelentős mérték­ben tudjuk ellensúlyozni a nö­vényápolási munkákkal, a ha­táridő pontos betartásával, e\ munkafolyamatok meggyorsít tásával és így tovább. A be­adási kötelezettség nagysága nem függ a termésátlagoktól. Ez sem indokolja tehát az alacsony termésátlag terveket. A tervezésben való, a szövet­kezeti taghoz nem méltó eset­leges számításnak semmi ér­telme, semmi haszna nincs. Ha a növénytermesztés területén nem az adottságok szem előtt tartásával tervezünk}, hanem a prémiumra gondolunk, jog­talan előnyökhöz akarjuk jut­tatni magunkat^ szövetkezeti tagtársaink rovására. Csakis az adottságok legtel­jesebb mértékű figyelembevé­telével készült terv viszi elő­re a szövetkezet ügyét. Az ilyen terv hat serkentőleg a több­termelésre, s az ilyen esetben kialakult nemes vetélkedés kö vetkeztében elért többletért a prémiumot felvenni büszke­ség. Ellenkező esetben lelkiis­meretlenség. Ha ilyen számí­tással való alátervezés előfor­dulna, a tervet nem lehet ér­vényesnek tekinteni. A másik hiba, ami nagyon veszélyes és káros a szövet­kezeti gazdálkodásra, hogy egyes termelőszövetkezetek tei melési terveikben nem, vagy csak igen kevés növényápolás! terveztek. Ha az ilyen terme­lőszövetkezetek esetleg idegen munkaerő igénybevételére vagy részesművelésre gondol­tak, akkor nem gondolták meg alaposan sem a közös gazda­ság, sem a tagok érdekeit. Az idegen munkaerő alkalmazása és a részesművelés — amellett, hogy politikailag is igen ká­ros, — gazdaságilag is gyengíti a szövetkezetét, mért csökken a közös állomány részére ren­delkezésre álló takarmány, csökken a tagok részese­dése is. A szövetkezeti mozga­lom sikere érdekében tehál kötelességünk fellépni ez ellen a jelenség ellen. A harmadik ilyen hiba, hogy tudomásunk szerint vannak termelőszövetkezetek, amelyek termelési tervükben a szarvas­marhaállomány és ezen belül a tehénállomány csökkenését irányozták elő, továbbá pedig az, hogy a sertés-szaporulat legnagyobb részét malac, vagy süldőkorban akarják értékesí­teni, másrészt pedig a tagok közötti kiosztásra tervezik. Az olyan termelőszövetkeze­tek, amelyekben" valamilyen hibát követtek el a tervezés­nél, nagyon helyesen teszik, — de meg is kell tenniök, — ha felülvizsgálják termelési ter­veiket és a szükséges módosí­tásokat a tagsággal megbeszél­ve, azokon átvezetik. delkezésére, szinte abban az órában, amikor arra azoknak szükségük van. Ez sajnos na­gyon kevés gépállomásnál van így­A gépállomás kihelyezett ag- ronómusa segít a termelőszö­vetkezet éves termelési tervé­nek elkészítésénél, a terv vég­rehajtásánál. Megadja a szük­séges szakmai támogatást, az egész termelés megszervezésé­hez és segít a termelőszövet­kezetnek abban, hogy adottsá­gaikat az év folyamán mind- iobban kihasználja. Ezt a mun kát azonban sok agronómus gyengén, vagy szánté egyálta­lán nem látja el. Helyes vol­na, ha a gépállomás megvizs­gálná agronómusainak mun­káját és akik így végzik mun­kájukat, valamilyen oknál fogva, vagy szakmai képzett­ség vagy akarat hiányában, leghelyesebb, ha a gépállomás megszabadítja tőlük a terme­lőszövetkezetet. Gondoskodni kell a gépállomásnak ezen szakemberek pótlásáról, illet­ve olyan szakemberek beállí­tásáról, akik szíwel-lélekkel akarnak és tudnak is dolgoz­ni és segíteni a termelőszövet­kezetek gazdálkodásának veze­tésében, a munka megszerve­zésében. A termelőszövetkezetek jog­gal várják el a gépállomástól, hogy pontosan legyen nyilván­tartva a termelőszövetkezetek­ben végzett gépi munka. A ter­melőszövetkezetek is köveinek el hibákat, amikor nem ellen­őrzik kellően a szövetkezetben végzett gépi munkáit. Ideje volna, hogy a gépállomások Lehetetlen a szövetkezeti sfazdasno fe5?es?t/*se a szövetkezeti aiap gyarapítása nélkül Nagyon sok termelőszövetke zetünk van, amely könnyelmű­en, nem gondolva a jövőre, a szövetkezeti alapot nem, vagy alig növeli. A szövetkezeti gazdaság ál­landó, egyenletes fejlődésének biztosítása lehetetlen a szövet­kezeti alap gyarapítása nélkül. Amennyire helyes és jó az állami támogatás szükséges mértékű ■ igénybevétele. . éppen annyira helytelen az, ha szö­vetkezeteink csak az állami hitelre támaszkodnak és a sa­ját erőből történő fejlesztés lehetőségeit nem veszik alapo­san számba. Á szövetkezeti gazdaság helyzetértek, anyagi erőinek pontos felmérése alap ján, a jó gazda gondosságával könnyen megállapíthatjuk azo kát a helyes arányokat, ame­lyeket egyrészt a szövetkezeti alap és a tagok egyéni iöve- delme. másrészt a szövetkezeti alap állami hitelből és saját erőből történő fejlesztése, a közös gazdaság leggyorsabb Ütemű növekedése megkíván. Az alapszabállyal kapcsolat­ban még egy fontos kérdéssel, a szociális alap létesítésével, annak jelentőségével kívánok foglalkozni. Ezt a kérdést na­gyon , sok termelőszövetkezet­ben ma iriég nem kezelik jelen tőségének megfelelően. Ennek a minden termelőszövetkezet­ben jelentkező problémának megoldására szolgál a szociá­lis alap létesítése, amelynek a szövetkezeti mozgalom szem­pontiából rendkívül nagy je­lentősége van. Hiszen nincs és nem is lehet olyan termelőszö­vetkezet, amelyben ne lenne öreg, beteg vagy baleset foly­tán bizonyos ideig a termelő- munkából kiesett tag. akinek szüksége van a termelőszövet­kezetnek — mint nagy család­nak ;— emberséges gondosko­dására, támogatására. A szó ciális alap létesítése époen a szövetkezet ilyen tagjairól való gondoskodást teszi , lehetővé. Ez magabiztossá, nyugodttá. bizakodóvá teszi a termelőszö­vetkezeti tagokat — öregeket és fiatalokat egyaránt. Azon túl, hogy ez a gondoskodás emberi kötelesség, gazdasági­lag is teljes mértékben indo­kolt, hiszen az erre rászoruló tagok munkaképességük csök­kenése vagy megszűnése előtt résztvettek a közös gazdasás létrehozásában és megerősíté­sében. Ahogy az élet más te­rületén, a társadalom gondos­kodik idősebb tagjainak öreg napjairól, úgy a termelőszövet kezelnek, mint kisebb önkén­tesen alakult kollektívának is emberi kötelessége a tagokról való gondoskodás öregségük vagy ideiglenes munkaképte­lenségük esetén. Ha megfelelő ez a gondoskodás, akkor az egyénileg gazdálkodó parasz­tok látják, hogy a termelőszö­vetkezetbe való belépésük után nincsenek kitéve annak a bi­zonytalanságnak, amelynek apáik részesei voltak a mull rendszerben. A gépállomások feladata A gépállomások munkáját értékelve megállapíthatjuk, hogy azoknak a termelőszövet kezetekben végzett szántási, vetési munkáiban lényeges ja­vulás tapasztalható. Erre en­ged következtetni az, hogy a termelőszövetkezetekben a ve- ‘őszántás és a vetés túlnyomó •észét határidőre és elfogadha­tó minőségben végezték el. — Ezentúl az őszi mélyszántást szinte teljes egészében a gép­állomások végzik. Itt azon­ban az a hiba, hogy ezt bi­zony sokszor megkésve, nem a legalkalmasabb időben Vég­zik el gépállomásaink. Ha a gépállomások általános fel­adatát tartjuk szem előtt, azt kell megállapítanunk, hogy a gépállomások még mindig nem töltik be azt a szerepet, ame­lyet mind a termelőszövetke­zetek, mind pártunk» államunk joggal elvárna tőlük. Hogy a gépállomások a rájuk váró nagy feladatokat a terhelő- szövetkezetekben meg tudják oldani, elsősorban az volna a legfontosabb, hogy a gépállo­más az agronómusain, brigád- vezetőin, de a traktorosain ke­resztül is alaposan ismerje meg a termelőszövetkezet adott ságadt. Ez az ismeret tenné le­hetővé azt is, hogy a gépállo­mások a körzet adottságainak legjobban megfelelő és típusú talajművelő, növényápoló gé­pétekéi legyenek felszerelve. Ez najnos, majdnem minden gép­állomásnál hiányzik. Másodszor a gépállomások­nak arra kell törekedniük hogy gépeikkel akkor álljanak a termelőszövetkezetek ren­Tartsuk be következetesen az alapszabályokat! főigazgatósága ezen a terüle­ten rendet teremtsen. A feladat az, hogy most a tavaszi mun­kák megkezdése előtt ezekre felfigyeljünk és tegyünk meg mindent azért, hogy ezek a hi­bák idén már ne ismétlődje­nek. Tartsanak baráti kapcsolatot az egyéniekkel Szép számmal vannak már jól gazdálkodó, jó eredménye­ket elérő termelőszövetkezetek, melyekben a tagság öntudatos, szövetkezeti ember módjára gondolkodik és dolgozik. Az ilyen szövetkezet képes úgy is fejleszteni gazdaságát, hogy eredményeik láttán a belépni kívánkozó parasztokat soraik­ba felveszik, így növel; gaz­dasága területét és lehetősé­geit. Több ilyen jól gazdálko­dó termelőszövetkezetünknél azonban azt tapasztaljuk, hogy nem mindig szívesen fogadják a közéjük belépni szándékozó­kat, sőt több esetben el is ta­nácsolják őket. Szerintem az a helyes, ha a termelőszövet­kezetek — ismerve 'erejüket és adottságaikat — célszerű­en, számszerűleg is fejlesztik gazdaságukat azzal, hogy a belépni kívánkozó még egyé­nileg dolgozó parasztokat fel­veszik soraikba. Ezen túknen- nék és azt mondanám, hogy helyes, ha a szövetkezet nem várja, hogy jelentkeznek a be­lépni szándékozók, hanem azok előtt állandóan ismertetik szö­vetkezetük eredményeit, igyek­szik velük jó kapcsolatot ki­alakítani és meggyőzni őket a közös gazdálkodás előnyei­ről. Alig egy-két hét van már hátra és elérkezik a mezőgaz­daságban a tavasz; vetések és egyéb munkák ideje. A terme­lőszövetkezeteknek gondos gaz­da módjára kell erre 'felké­szülni, hogy minden zökkenő nélkül tudják ellátni ezeket a munkákat. Elsősorban az a fel­adat, hogy pontosan számba- vegyék, mennyi az a munka, amit adott időben el kell vé- gezniök és ehhez mennyi munkaerőre van szükség. Itt kell körültekintően az egyes brigádok létszámát, a terület­ben előforduló munkák meny- nyiségének megfelelően meg­határozná. De hogy ne érje meglepetés a termelőszövetke­zeteket, igen fontos, hogy a gépállomással együtt beszél­jék meg ezeket a munkákat, számbavéve, a gépállomás mi­lyen segítséget tud adni az egyes munkákhoz. Készüljünk fel a tavaszra A gondos termelőszövetkezet ben egészen biztos, hogy a ta­vaszi munkákhoz szükséges gépeket már kijavították. Azokban a termelőszövetkeze­tekben, ahol még e téren van tennivaló, lássanak hozzá és javítsanak ki minden gépet, szerszámot. Ehhez adjon meg a gépállomás minden segítsé­get. Nemsokára itt lesz a korai növények vetési ideje. Hogy a magot a legalkalmasabb idő­ben tudjuk a talajba vetni, feltétlenül fontos, hogy jóelőre előkészítsük azt. Gondos gazda csakis tisztított vetőmagot vet és ahol nincs meg a szükséges vetőmag, beszerzéséről jóelőre gondoskodjanak. Ezenkívül ok­vetlenül helyes, ha mindenütt már most megvásárolják a nö­vényvédő-szereket is. A közvetlenül előttünk álló mezőgazdasági munkák közül az őszi szántások tavaszi ápo­lására szeretném felhívni az elvtársak figyelmét. Ennek nagy jelentősége van a téli csapadék megőrzése, a gyom­irtás és a jó magágy készítése szempontjából. Ne halasszuk tehát ezek elvégzését és mi­helyt az idő és a talaj nedves- ségi állapota megengedi, azon­nal lássunk munkához — fe­jezte be beszédét Dobi István elvtárs. Külföldi fairek BERLIN A karlsruhei úgynevezett al­kotmánybíróság kétheti szünet után kedden délután folytatta a Német Kommunista Párt el­leni terrorper tárgyalását. BÉCS Az osztrák sajtó szoros ame­rikai és nyugatnémet kapcso­latokkal rendelkező orgánu­maiban az utóbbi időben egy­másután jelennek meg cikkek az osztrák államszerződés el­len, azt sürgetve, hogy Ausz­tria mondjon le az államszer­ződésről. Résztveszmek abban a hadjáratban a monarohista reakciós körök is. E hadjárat megindítására azok a washing­toni kijelentések adták meg a jelt, amelyek Molotov külügy­miniszter ama javaslata ellen hangzottak el, hogy azonnal hívjanak össze négyhatalmi ér­tekezletet az osztrák és német kérdés megtárgyalására. Hombosterl, a monarohista érzelmeiről ismert volt diplo­mata, nemrég egy előadásában ,féroműnek“ nevezte az állam- szerződést elsősorban azért, mivel az alkotmányszerűleg szavatolná Ausztria köztársa­sági államformáját. Hom- bosterl szerint az államszerző­dés „súlyosan csorbítja az osztrák szuverénitáist“, mivel annaik értelmében „Ausztriá­nak le kellene mondani az An­schluss lehetőségéről.“ BUKAREST A román—jugoszláv vegyes vízszabályozási bizottság feb­ruár 12-én Temesvárott befe­jezte tárgyalásait. A tárgyalá­sok során megállapodást kö­töttek azoknak a sürgős jelle­gű intézkedéseknek tekinteté­ben, amelyek a két ország kö­zötti határövezetben 1955 fo­lyamán jelentkező árvizek meg előzéséhez szükségesek. PEKING Tokióból érkezett sajtójélen- tések szerint Soicsd Kaszuga, a Japán Kommunista Párt köz­ponti vezető szervének elnöke február 12-én Oszakáiban a választási hadjárat során mon­dott beszédében rámutatott, hogy Japán függetlenségének visszaállítása a nép erejének összpontosításán múlik. Több, , mint húszmillió' japán írta alá az atomfegyverek elleni tilta­kozást: a békét és az ország . függetlenségét lei lehet vívni ennek az erőnek kifejlesztésé­vel. Hsziao Kuroda, a Japán Munlkás-Parasztpárt elnöke be szédében visszautasította egyes japán konzervatívoknak azt az állítását, hogy Japán fegyver­kezését bizonyos ázsiai orszá­gok esetleges támadása miatt ’ kell végrehajtani. Rámutatott: még elképzelni is lehetetlen, hogy ezek az országok agresz- sziót kezdeményeznének Ja­pán ellen. Ezt a következtetést azokból a megfígyelésekbőL vonta le, amelyeket Kínában, a Szovjetunióban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságban tett utazása során gyűj­tött. MOSZKVA A napokban kibővített ü'ést tartott a szovjet békebizottság elnöksége. A szovjet békebizottság el­nöksége meghallgatta N. Sz. Tyihonov beszámoló jelentését a Béke Világtanács Irodájá­nak ez év január 17-tő! 19-ig Bécsben tartott kibővített ülé­séről é§ a beszámoló jelentés­sel kapcsolatban határozatot hozott. Az elnökség meghallgatta A. I. Komejcsuk beszámoló jelentését is a február 6-án és 7-én tartott varsói találkozóról. A Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen tartott euró­pai értekezleten résztvett kül­döttségek tudvalévőlcg Varsó­ban ez alkalommal találkoztak a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok közéletének képviselőivel. Ez a találkozó, amelyen az európai országok különböző körei képviseltették magukat, — ismételten kinyil­vánította a népeknek azt az eltökélt szándékát, hogy ha­tározottan kivívják a párizsi és londoni egyezmények eluta­sítását és a tartós európai kol­lektív biztonság biztosítását. ! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom