Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-06 / 31. szám

1955 FEBRUAR « NAPLÓ 7 Az ígéretek lettekké válnak a Bonyhádi Cipőgyárban A cipőgyár! dolgozók felsza­badulási versenyében nagy­szerű eredményeiket hozitak már az első napok is. Olyan eredményeiket értek el, ami­lyenek még nem voltaik a ci­pőgyárban. Azonban a hónap utolsó napjai mutatták meg csak igazán, hogy mire képe­sek a dolgozók. A minőség szilárd, sőt fejlődő volt, né­hány pár cipőről volt csak szó a mennyiségi terv teljesí­tésénél. Persze, ezt a „né­hány pár cipő”-t (naigyüzemi szinten kell érteni, ami külö­nösen akkor követel erőfeszí­tést, ha az utolsó napon kell behozni a lemaradást. HŐSI MUNKÁT végeztek az összes körök dolgozói. Az I-es kör dolgozói — látva, hogy most rajtuk múlik a mennyiségi terv teljesítése, — eddig áoha nem tapasztalt versenylendülettel dolgoztak. Váratlan nehézségek merült- tek fel. Elszakadt munkaköz- ban a futószalagot meghajtó Láncmű. Nem álltak meg a tér meléssel, hanem a kör műve­zetőié, Farkas János elvtárs, néhány dolgozó segítségével menetközben javította meg az elszakadt láncot. Érteiké volt minden percnek, pillanatnak, hiszen most ezen dőlt el, si- kerül-e mennyiségileg is tel­jesíteni a tervet. — „Sike­rült! ... Teljesítettük!... — ezt hallottuk az utolsó pilla­natban, a leállás után. Nem volt egyetlen fizikai, vagy műszaki dolgozó sem, aki ne örült volna az első si­kernek, az első tervteljesítés­nek. Megkezdődött az első, részletes értékelés mégpedig azonnal, a leállás után. A mű­szakiak, a tervosztállyal együtt azonnal hozzáláttak az értéke­léshez. Megállapították a kö­vetkezőket: A Bonyhádi Cipőgyár doV gozói január havi tervüket mennyiségben 101.7 százalék ra, értékben pedig 103 szá­zalékra teljesítették. Következett a második lé­nyeges, sőt leglényegesebb vál lalás értékelése, a minőségi munka alakulása. Itt a követ­kező vállalást tették a dolgo­zók: „...az L o. minőségű áruk arányét a III. negyedév­hez viszonyítva 59 százalékkal fogjuk emelni, tehát a mű­szaki hiba miatti leminősítést 36.6-ról 20.3 százalékra csök­kentjük. E vállalás teljesítése nagy­szerűen sikerült, a műszaki hs nem emlékeznénk meg ar­ról, hogy igazi hősei is van­nak a felszabadulási munka- versenynek a gyárban. Sokan vannak. Valamennyiöket di­cséret illeti meg, azonban né­hány kiváló dolgozót mégis meg kell említeni: Az üzemrészek közti ver­senyben változatlanul az el­ső helyet 'tartja a tűződé „Petőfi” köre, melynek ve­zetője Havasi Jánosné mű­vezető. Mennyiségű tervüket 101 7 szá­zalékra teljesítették, 98.3 szá­zalékos minőségi eredményt értek el, állásidejük az egész hónapban mindössze 40 perc volit. A második helyezett a tűződe Szabadság köre, a bar madilk helyen az aljaüzem Pe­tőfi köre áll Altfáter Mihály csákózó 120 százalékos vállalását 170 hiba miatti leminősftésrt 10 százalékra csökkentették, így a kereskedelmi I. osztályú minőségi terv 11 százalékos túlteljesítést mutat. Nemcsak vállalati szántén, ha­nem az egész iparágban kiváló eredmény ez. A következőkben vállalást tettek a futószalagok szak­munkás utánpótlásának bizto­sítására, hogy jól megszerve­zett tanműhelyükben 63 fiatalt fognak átképezni cipész szak­munkásnak. Jelenleg 66 fő az átképzőslétszám, tehát ezit a vállalást is teljesítették. A fu­tószalagok állásidejének a ne­gyedév alatt 119 órára való csökkentését vállalták, ami egy hónapban 40 órát jelent. Eredmény: Januárban az á lás I idő mindössze 34.6 óra volt százalékra, Szabó János If­júmunkás 119 százalékos vállalását 163 százalékra, Mergl Adám csákózó 130 százalékos vállalását 187 százalékra teljesítette. Felzárkóznak a női dolgozók is a versenyben, Nagy Ferenc- né babatűző 105 százalékos vállalását 112 százalékra, Szán tó Magdolna körültűzű 105 he­lyett 126 százalékra, Tauth Mária dísatűző 112 százalékos vállalását 130 százalékra tel­jesítette, valamennyien 100 százalékos eisőosztályű minő­ségi munkát végeztek. Jó eredménnyel zárult te­hát az első hónap a Bonyhádi Cipőgyárban. Minden remény megvan arra, hogy ezután sem az utolsó helyen, hanem az elsők közt lesz az üzem. H. J. Munkaerő toborzás Uj szakasz pótot 2k áj árnak megvalósításához elengedhe­tetlenül szükséges az, hogy a szénbányászatot, és a kohásza­tot, mint két alapanyag terme­lő ipart megerősítsüic. Ezt azon bán csak úgy lehet elérni, ha a két fő iparágnak biztosítva van munkaerőszükséglete. En­nek érdekében aiz alapanyag­termelő iparágak országos to­borzást tfoOytatmak a tanácsli hálózaton keresztül. Megyénk tanácsi hálózata jelenleg toborzást folytat a Komlói Szénbányászati Tröszt szászvári, komlói üzemeihez, a Pécsi Szénbányászati Tröszt­höz és a Sztálin Vasmű Kom­binát Szállító Gyánrészlegé- hez. Ezeknek a válla tatoknak dolgozói — mivel az iparág rendkívül fontos és szükséges — igen szép keresetet érnek el. így a szénbányászati trösz­töknél. az átlagkereset 1400— 1300 Ft Ugyancsak szépen ke­resnek a dolgozók a Sztálin Vasműnél is. így például ifj. Kovács János szekszárdi lakos egy műszak aCatt 75.24 Ft-ot keresett. Bányamunkára jelentkezhet az a dolgozó, aki elmúlott 18 éves és a 45. életévét még nem töltötte 'be, a Sztálin Vasmű­höz jelentkezhetnek mindazok a 18 éven felüli dolgozók, akiknek a szervezete a nehéz fizikán munkára alkalmas. NEM VOLNA TELJES A „VERSENYJELENTÉS”, Tolnai Selyemfonó: A dolgozók 94 százaléka vesz részt a felszabadulási Közeledik április negyediké, hazánk felszabadulásának ti­zedik évfordulója. Átérzik en­nek a nagy napnak a jelentő­ségét a mi üzemünk, a Tol­nai Selyemgyár dolgozói is. A megyében elsők közt csatla­koztak üzemünk dolgozói a fel szabadulási munkaversenyhez, április 4. tiszteletére, szabadsá­gunk születésnapjára szép vál la! ásókat tettek. Dolgozóink kilencvennégy százaléka vesz már részt eb­ben a versenyben. Példáit mu­tatnak ezen a téren a gyár műszaki vezetői is. Párosver­senyben van egymással a ké‘ üzemrész vezetője, amelyben most Szász Béla elvtárs, a cérnázó üzemvezetője az első, januári tervteíjeisiíitése 102.4 százalék volt. A dolgozók vállalásai túl­nyomórészt minőségi és anyag takarékossági vállalások. Ez érthető, hiszen nálunk a leg­nagyobb probléma a nyers­anyag, a gubó, csak annyit dolgozhatunk fel, amennyi gu­bánk van. Ezit kell a leggaz­daságosabban felhasználni, a legtöbbet „kihozni” belőle és a legjobb minőséget elérni. Dolgozóink nemcsak vállal­nak, hanem becsületbeli ügy­nek is tekintik azok teljesíté­sét. Az anyagtakarékosságá vál tolásoknak legnagyobb részét a fonók tették, amiit — mint lyfoeii « az már a hónap lezárásával megállapítható — túlteljesítet­tek. A fonoda januári rendita- terve 3.75 kg volt és ezzel szemben 3.66 kg-os renditát tel­jesítettek. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 9 dekával kevesebb gubót használtak fel az előírt norma eléréséhez. E szép eredmény elérését különösen elősegítették Kette- rer Erzsébet és ifj. Takács Jó- zsefné fonónőik, akiknek anyag kihasználása és minőségi mun­kája az egész hónapban ijó volt. Januárban az egész üzemben a minőség 100 százalékos volt, ennek a szép eredménynek az elérését segítették azok, kik a minőségi munka terén különö­sen kitűntek, mint Baka Jó- zsefmé gombolyító, Szabó Mag dolna ifjúmunkás sodró és Joósz Erzsébet kiszerelő. Fontos, hogy ezek — és a többi — eredmények nyilvá­nosságra is kerüljenek a dol­gozók előtt, mert a verseny­nyilvánosság terén még hibák vannak az üzemben. Most a pártszervezet, a szakszervezet és a vállalatvezetőség komo­lyan hozzáfogott a verseny- nyllvánosság megjavításához, hogy a dolgozók állandóan tá jékozódhassanak a verseny­eredményekről. Buzánczky Mária. LEVELEZŐINK ÍR JÁK: Hiba van a vezcíékes rádióval Vörös Gyula dombóvári le­velezőnk a vezetékes rádióra panaszkodik. „Előfordul, — írja — hogy 3—4 napra is el­hallgat, majd ilyen többnapos hallgatás után éjjel tizenegy órakor olyan erősen' szólal meg. hogy szinte veszélyes a közelébe menni. Pedig itt nem lehetséges az, hogy rossz volt a vonal, hiszen éjjel tizenegy órakor biztosan nem javítot­ták ki. Ha bemegyünk beje­lenteni a hibát, úgy csinálnák meg, hogy csak a város egyik felében szól. Gyakori, hogy olyan halk a hangja, hogy egy-egy műsorszámot csak az asz'tal'közepére állítva, fülün­ket a készülékhez szorítva tu­Naponüi lOO ]i Szövetkezetük fejlődéséről számol be levelében Klemen. tisz Béla, a Dunaiöldvári Ci­pész KTSZ részlegvezetője. „Sok akadály volt kezdetben fejlődésünk útjában — írja levelében, t— munkaarőprob- lémáink voltak, ezt úgy oldot­tuk meg, hogy feleségeinket, családtagjainkat is 'betanítot­tuk a munkába, főleg a gumi­csizmarészlegnél. Ez a részle­günk fejlődött a legtöbbet durek meghallgatni.” Majd az új jelentkezőikkel kapcsolat­ban veti fel levelezőnk, hogy nem szerelik be hozzájuk a ve zetékes rádiót azzal, hogy nincs felszerelés, ugyanakkor más helyen készüléket cserél­nek. Vörös elvtárs levelében bí­rálja a dombóvári kereskedel­mi szerveket is, hogy gyakori a zavar a kenyérellátásban, péksüteményt is ritkán lehet kapni. Ha van, akkor száraz, kemény, pedig azt akkor bi­zonyára pár nappal előbb fris sen is el lehetett volna adni. Ugyancsak hibák vannak a trafikáru ellátásban is. ár gumicsizma megalakulásunk óta, ma már naponta száz párat állítunk elő. Ezek a csizmák meleg vulikanilzállással készülnek, minden időszakban strapabíróik Célunk az — feijezi be leve­lét Klementisz elvtárs — hogy teljesen kiküszöböljük a selej- tet, úgy a gumirészlegnél, minit a cipészeknél, a mechanikai üzemben arra törekszünk, hogy többet és jobbat termel­jünk a lakosság ellátására,” „Csak a mai világban becsülik így meg a kisembert. . — mondja Panta bácsi Az Arany János utcai kovácsműhely ajtaja hónapok óta zárva van, a kalapácsok és az üllő csengése már régóta nem veri fel a környék csendjét. A hetvenen túl járó gazda, Panta János bácsi, aki. még apjától örökölte a műhellyel együtt a mesterséget (apja meg a nagyapjától), hónapok őta beteg. Hirtelen jött a baj. Egy makrancos ló megrúgta, eltört a csont, 8 hétig volt gipszben a lába. „A baj nem jár egyedül“ — különösen ebben a korban, más betegséget is kapott Panta bácsi és most már hónapok óta munkaképtelen. Mégis elégedett és bizakodó ez az őszülő, de erős ember. Közel hatvan éve forgatja a kalapácsot, de még bízik abban, hogy rövidesen újra kinyithatja a műhelyt. Két „okmányt“ mutat. Az egyik egy kicsi, ízléses kötésű könyvecske. Arról tanúskodik, hogy Panta János kovácsmester 1954. június 1-én belépett a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézetbe és azóta tagja. (Alig két héttel ezután történt a baleset). A má­sik egy papírdarabka. A kovácsmunkában kissé elnehezedett kezével, de pontosan jegyezte fel rá Panta bácsi: „Először kórházban voltam 8 napot... másodszor húsz napot..., har­madszor összesen 138 napot. Ezért kellett volna fizetnem G210 forintot. Kötözésen voltam idáig 14-szer. Ez belekerült volna 280 forintba.” Tehát már eddig is egy vagyonba került volna a gyógykezelés. „Csak a mai világban becsülik így meg a kisembert — mondja. — Akkor tudom ezt igazán értékelni, ha elgondolom, hogy a többi szekszárdi kisiparossal együtt mennyit harcol­tunk a múlt rendszerben azért, hogy biztosítva lehessünk, hogy ne tegye tönkre egyikünket-másikunkat egy súlyosabb betegség, nem egyeztek bele az akkori kormányok.“ A kis papírlapot, amin a „számla” van, arra tartogatja, hogy valahol majd elmondja. A múltkor egy értekezletre jöt­tek össze a szekszárdi kisiparosok, ő ott akart felszólalni, el­mondani, milyen hálás ezért a sok segítségért, amit kapott. Nem sikerült ez, nem tudott elmenni, akkor éppen rosszab­bul érezte magát. „Pedig úgy szeretném, ha minél többen megtudnák, milyen jót tettek velem.“ — mondja. Tessék! Elmondtuk helyette. ' ~“5" ' J* J, HÍREK Egy traktor tragikus sorsa... Nemsokkal előtte végezték el a szerelők az együk G.-35-ös traktoron a téli javításokat: hibátlan, csínoskülsejű lett Ak­kor természetesen még nem sejtette, hogy milyen tragikus sors lesz az osztályrésze. Csillogott, a pompás téli napsugarak­tól. De nem sokáig élvezhette ezeket az örömöket, mert felült rája Újvári Mihály, a hőgyészi gépállomás dolgozója, beindí­totta a motort, elindult vele, de alig ment pár száz métert, beledőlt az árokba. Újvári Mihálynak csupán az volt a sze­rencséje, hogy pár centiméterrel elkerülte a villanyoszlopot, különben őt is maga alá temette volna, de így sikerült le- ugrania. A baleset teljesen egyenes, nyílt úton történt, egy traktor sebessége sem olyan nagy, hogy ne lehetne elkerülni miatta az árkot, Újvári Mihály mégsem tudta elkerülni. Hogy miért? A szövetkezeti tagok, akik ismerik és látták előtte, ezt mond­ták róla: — Kellett neki annyit inni, hogy nem tudta, mit csinál... Igen, ez volt a baleset fő oka, ezért esett ki a gép­állomás több dolgozójának sok értékes órája a termelésből, ezért esett igen nagy anyagi kár a traktoron. — Vörös la jós, a dombó­vári Fémtömegcikk Vállalóit dolgozója elhatározta, hogy vásárol 1 katasetráiis hold föl det, amelyet felesége fog meg­dolgozni a házi munkák ellá­tása mellett. A földön főleg kukoricát fognak termesztem, hogy évenként saját erejük­ből hizlalhass amak meg egy disznót. Vörös (Lajosék már meg is egyeztek Gulyás Antal kapostulai dolgozó paraszttal 1 hold földje megvásárlásában, négyszögölenként 1 forint 20 filléres árban. Most intézik a telekkönyvi átíratást. — Sárszentlőrincen Tezés Károly tolmács végrehef tóbi­zottsági tag haiimadmagávaJ belépett a termelőszövetkezet, be * — Nagyszékely községben az egyénileg dolgozó parasztok is csatlakoztak a felszabadu­lási versenyhez. Földeák Já­nos, Petz Péter, Tolnai János dolgozó parasztok válltoiták, hegy 1955. évi sertóslbeadási kötelezettségüket már január­ban teljesítik. ígéretüket való­ra is váltották. Anyakönyvi hírek Születések Székszárdon ja­nuár hónapban. Wéllisch Márta, Szabó Pé­ter, Ruzsiinka Mária Valéria. László Károly, Faragó Ágnes Aranka, Lovász Ferenc, Ber­nhardt Ferenc, Döme Zsuzsan­na Kajtaíim, Horváth József, Szabó Terézia, Jaszemovics György, Jámbor Margót, Wag­ner Éva, Orsós Ágnes, Fejős Zsuzsanna, Kolombusz László, Lerch Katalin, Czank Géza Nándor, Pintér Antal István, Rónai András László, Kerekes Erika, Auvalszky László, Tóth Imre CseJba, Kiss Janő Gyula, Siman-Takács István Attila, Szász! János Antal, Horváth Julianna Mária, Braun József, Saágó Borbála. Németh György, Gál Edit, Gmehling Ferenc, Horváth József Sán- don, Loboda Ilona, Varga Im­re, Taksonyi Valéria, Főglein István, Hahm Ágnes, Ambrus Antal, Lébényi Klára, Jákob Valéria Margit, Varga József, Rónyai Lajos Emil, Bíró Ju­lianna, Péter József, Erdélyi Márta, Cairáki Ádám, Városi Margit, Iván Antal Zoltán, Dom Ernő, Szűcs Anna, Gin­dele István, Marosán Katalin, Radványi Károly, Simon Ilona, Cziráki Éva, Banász István, Taksonyi László, Káldi Erzsé­bet, László Géza Béla, Rupa László, Szili Anna, Csíki Re­gina, Iker Erzsébet, Juhász Istvái\ Felker József, Szabó Zsuzsanna, Dér Árpád, Falb Rozália, Falb Margit, Tamási Margitt, Sebestyén Antal, Bu­dai Rozií/ia, Kaszás Beaitrix Veronika, Keresztes Magdol­na, Fusz György, László Amá­lia, Schvebb Ferenc, Moizes József, Mátka Anna. Társadalombiztosítási tanácsa dó S2iilési segély dolgozó nők részére Szülés esetében a dolgozó nőt — az egyéb betegségi biz­tosítási szolgáltatásokon kívül — szülési segélyezés is megil­leti. Szülési segélyek: terhes­ségi, anyasági és gyermekágyi segély. Esedékességük: Terhességi segély, a szülés napját meg­előző 42 napra jár, 3—3 hétre előre. Anyasági segély, a szü­letési anyakönyvi kivonat be­mutatásakor azonnal esedékes. Gyermekágyi segély, a szülést követő 42 napra jár, 3—3 hét­re utólag. A szülési segélyek elnyeréséhez legalább 270 napi előzetes biztosítási idő szük­séges. a segély megnyílásától számított visszamenő két éven belül. Ebben az esetben a se­gélyek 100 százaléka fizethető ki. Abban az esetben, ha a dolgozó legalább 180 napi elő­zetes biztosítási időt igazol, a segélyek 50 százalékára jogo­sult. Mind a 270 napi, mind a 180 napi tagságot a szülést meg­előző 42 nap előtti 2 éven be­lül kell igazolni. Ha a dolgozó nőnek a szülést megelőző 42 nap előtt nincs még meg a 270 napi tagsága, de azt leg­később a szülés napjáig bezá­rólag megszerzi, jogosult a 100 százalékos segélyekre. Ugyanígy, ha nincs meg a 180 napi tagsága, de azt a szülés napjáig igazolni tudja, jogosult az 50 százalékos segélyeikre. A terhességi és gyermekágyi se­gély összege változó, az állo­mánybevételt megelőző 3 havi munkabértől függően. A se­gély napi összege, az irányadó kereset egy napra eső össze­gével egyenlő. Az anyasági se­gély összege előre megállapí­tott. E szerint a 100 százalékos anyasági segély: első élve szü­letett gyermek után, három­szori terhesgondozáson váló megjelenés esetében 700 forint, háromnál kevesebb esetben! terhességgondozáson való meg­jelenéskor 500 forint, koraszü- •lés esetében 700 forint. Minden ■további élve született gyermek után háromszori terhesgondo­záson való megjelenéskor 600 forint, háromnál kevesebb eset •ben megjelenéskor 500 forint, koraszüléanél 600 forint. Hal­va született gyermek után egy ségesen 120 forint. Ikerszülés­kor a felsorolt összegek, az eseteknek megfelelően kétsze­res összegben jár. A segélyek igényléséhez min den esetiben pontosan kiállí­tott nagy alakú munkáltatói igazolvány és a kezelőorvos állcmánybavételének igazolása szükséges. A kezelőorvosnál csaik az álEománybavételkor, egy esetben kell jelentkezni. Az SZTK ennek alapján kez­di meg és folytatja le a se­gélyek folyósítását. A szülés megtörténte után, az anyasági segély elnyerése érdekében, be kell mutatni az újszülött születési anyakönyvi kivona­tát és terhesgondozási köny­vecskét. Esetleges komplikált szülés esetében, a kezelőorvos legfel­jebb négy hétig meghosszab­bíthatja a gyermekágyi segé­lyezés idejét. Erről táppénzes utalványt ad ki. Mezőgazdasági biztosított- nőknek a fentiek igazolása mei lett első gyermek esetében 1.500 forint, a második és töb­bi gyermek után 1.400 forint egyszeri segély utalható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom