Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-08 / 6. szám

'Jsia JANUAR 8 NAPLÓ Lei. a A puszta egykor és ma A gerjeni pártszervezet életéből Mi békét akarunk December 29-én összevont pártestét tartottunk a falu, a termelőszövetkezet és az álla­mi gazdaság párttagjainak és pártonkívüli dolgozóinak. A szervezést igyekeztünk széles­körben kiterjeszteni, különö­sen azért is, mert a»nemzet­közi helyzetet is ismertettük. Célunk az volt, hogy a pár­tonkívüli dolgozók közül is minél többen vegyenek részt ezen a megbeszélésen. 65— 70-en voltunk az értekezleten és sikerült elérnünk, hogy ■mintegy 40 dolgozó paraszt is résztvett, a pártestén. Hiányos Ságképpen meg'' kell említe­nem, hogy a tsz-ből nem je­lent meg senki, s az állami gazdaságból is csak hatan vfst tek részt az értekezleten. A pártestét a párthelyiségbén tartottuk meg, ahol Berenkei Ottó elvtárs tartott rövid fél­órás előadást. Hozzászólások is voltak szép számmal. Hó­Pár szót a politikai iskoláról is kell írnom. Gerjen község­ben egy politikai iskola van, de sajnos nem jól működik. Ha keressük az okát, akkot igaz az a közmondás, hogy „a hal is a fejétől bűzlik”. Mi, a pártvezetőség tagjai sem vesz- szük komolyan az oktatást. De úgy is mondhatnám, hogy lebecsüljük az oktatás jelen­tőségét. Éppen ezért a pártvezetőség úgy határozott, hogy először megalakítottuk az MDP csoportot. Párttagjaink örömmel vették ezt a megtisztelő megbízatást. Az a céljuk, hogy elsősorban ők tanulmányozzák a párt- és kormány határozatait, a ren­deleteket és igyekeznek azokat megérteni a pártonkívüli ta­nácstagokkal, de magukkal a dolgozó parasztokkal is. Ez a lelkesedés betudható annak is, hogy a tanácsválasztáskor sikerült olyan tanácstagokat választanunk, akik teljes egé­szében élvezik a dolgozók bi­zalmát, s az ő érdekeiket kép­viselik. Ugyanilyen jó eredmé­nyünk van a tanács Végrehaj­tó bizottságának megválasztá­sában is. Az olyanok mint Tibai József elnökhelyettes, vagy Genye Illés vb. tag, szív­vel lélekkel igyekeznek a vég­rehajtó bizottság elnökének Január 31-i» pótlékmentesen fizetendő a kötelező biztosítás 1955. évi díja heli, s az közadók módjára nyat Sándor például elmon­dotta, hogy a dolgozó parasz­tok tiltakozásukat fejezték ki Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen. A falu dolgozói­nak az a véleménye: „Mi bé­két akarunk, s ezt a többter­meléssel, s az állam iránti kötelezettségek teljesítésével is megmutatjuk. Mi békét akarunk és meg is fogjuk vé­deni azt.” Az értekezlet végén a falu pártonkívüli dolgozói kérték, hogy máskor is hívjuk meg őket ilyen megbeszélésre. Pártvezetőségünk magáévá te­szi ezt a kérést. Többé néni fogjuk őket dobszó útjgn összehívni, hanem a pártcso­port bizalmiakkal karöltve tiszteljük meg őket és saját lakásukon felkeresve hívjuk meg. Ennek a módszernek tudható be már az is, hogy er­re a pártnapra is sokkal töb­ben eljöttek, mint azelőtt. mi magunk vesszük komolyan az oktatást, hiszen csak ennek segítségével tudunk mindent elkövetni annak érdekében, hogy ezen o téren se marad­junk le a többi politikai isko­láktól. A lemaradást úgy hoz­zuk be, hogy addig míg utói nem érjük magunkat, heten­ként tartjuk meg a foglalko­zást. A tanácson belül párttag­jainkból segítségére lenni. Nagy részük van abban, hogy községünk­ben a most kapott bontások­ból az autóbuszgarázs után kultúrotthont fogunk építeni a megmaradó bontási anyag­ból. Eddig ugyanis a gerjeni dolgozóknak még nem állt más szórakozási hely rendel­kezésünkre mint az italbolt! A garázs építéséből megma­radó anyag és a kultúrotthon fölépítéséhez felajánlott tár­sadalmi munka értéke kitesz körülbelül 50.000 forintot! Mindezeket a terveket a falu riolgozói örömmel veszik, tni pedig mindent elkövetünk, hogy ez ne csak terv marad­jon, hanem megvalósuljon. Illés Andrásáé párttitkár, Gerjen. ÉVSZÁZADOS JEGENYE éh tölgyfák őrködnek a pusz­ták Iáikéinak álma, élete felett. Puszta, ez a szó egymagában semmi különöset nem rejt. A zajt, a lármái, a rohanást is­merő városi ember talán nem is tudja, de nem is tudhatja megszeretni a pusztát, a pusz­tai életet úgy, ahogy van, a maga egyszerűségével, csend­jével, szépségével., Akkor is szép a puszta, ha a kukoricáik harag aszóidén bontják címerü­ket, ha aranysárgán ringató­zik a gabonatábla, de akkor is szép, ha a puszta környékén, a földeken megdermed az élet, ha beköszönt a tél. „Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda Amit a kikelet És a nyár gyűjtöget Ez nagy könnyelműen mind elfecsérli A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli. (Petőfi: A puszta télen) A PUSZTÁT mégis szeretik az emberöltőkön keresztül ott lakó családok, akik ott látták meg a napvilágot és ott a pusz tán tértek örök nyugovóra. Áll még az évtizedes jegenye és tölgyfa Hangos-puszta apró házacskái között. De sokat is tudnának mesélni ezek a fák, — melyek évtizedeken keresz­tül sziiklaszilándan álltak és áUítak — a puszta lakóinak életéről. A puszta népe egykor csak a. természet szépségeiben gyönyörködhetett, gyümölcsét nem szakíthatta, színét nem fölözhette le, mert ott volt az erősebb, a gazdagabb, a száz- holdakkal rendelkező; puszta- gazda, aki hajtotta a cselédet dolgczm” csak dolgozni. Erről az időről is tudnak a Kölesd- hangospuszta;' faóriások mesél­ni. Hallgassuk meg őket. KÖRÜLBELÜL 35 ÉVVEL EZELŐTT történt. Pallós Ist­ván cselédnek szegődött az egyik gazdához. Sikerült, ka­pott munkát, mégis gondter­helten nyitotta be a kiskonyha — Na, beszegődtél? — kér­dezte a fiatalasszony, a fele­ség. — Igen — felelte halkan a férj. De neked robotba kell menned. — Nem baj, amíg bírom, ad­dig megyek, szélt az asszony. És ezután éveken keresztül, hetente egyszer, vagy kétszer a kora hajnali nap a mosótek. hő mellett találta. Mosta a gazda vászon és egyéb ruháit. Miért? Ritkán kapott munká­jáért egy napi kosztat, de leg­többször a munka végeztével csak egy-két kukacos alma 'ke­rült (kötényébe. A felélénkülő januári szél ■hajlította, recsegtette-ropogtat- ■ta a tölgyfa ágait. A visszaem­lékezés egy pillanatra megsza. kadt. Ágairól gyorsuló zuha­nással hullott alá a megfagyott zúzmara. A fa alatt egy öreg nénike tipegett hatalmas, me­leg kendőjébe burkolózva. A beszélgetés újból megindulj. Most ilyen öreg lehet az a fiatalasszony is, a!ki valamikor mosni járt robotba. A munka, a robot, az örökös hajsza azonban jobban megviselte, idegei teljesen tönkrementek a nehéz munkában. A robot, az egykori puszta, nemcsak a ♦ fiatal 35 évét, hanem egész életét követelte. Él még az anyóka fáradtan, töpörödötten, megviselt, de még mindig szép vonású arca egy nagyon ne­héz életet tár fel. Nemcsak egy, hanem nagyon sok Pallós István élt az akkori Hangos-pusztán, az öreg tölgy, az egy Pallós István életén ke­resztül valamennyi cseléd egy­kori nyomorát tárja fel. EGYMÁSUTÁN múltak AZ ÉVEK. születtek a gyer­mekek, meghaltak az öregek. A Invénült cseléd válláról fia vette magáira az igát. Igen, a 30 évvel ezelőtti gyermekeket joggal dicsérhetjük meg. Ta­nulni akartak, iskolába járni. Nem akartak analfabéták ma­radni, de ezért igen nagy árat kellett fizetniük. Hamgos-pusz. tárói Borjúdra jártak iskolába 6 éven keresztül. Nem volt olyan nagy a távolság, talán másfél kilométer, de az út szakadékon, árkon-bokron ve. zetett keresztül. Beköszöntött a hideg tél. A gyermekek egy­más kezét fogva mentek, csak mentek előre. Ösztönük mutat­ta csak az utat, látni nem lát­ták, mert a hó, a vakító fehér­ség mindent betakart. Ki tud­ná leírni, elképzelni annak az anyának, vagy apának mérhe­tetlen aggodalmát gyermeké­ért. Tél van most is tél, éppen úgy esik a hó, mint a 35 év­vel ezelőtti télen. A puszita nem változott, a fák, a házak ma ás állnak régi helyükön.— Pallósék kis konyhájának fa­lén éppen olyan egyhangúan ketyeg a vén kakukkos óra, mint egykor. Mégis van vala­mi a mai pusztai életben, ami új. A jelenlegi pusztáin ter­melőszövetkezet alakult. Az Uj Élet termelőszövetkezet. A tsz-en keresztül megváltozott az egykori puszta fiának a gon dolkodása. A puszta ma is puszta, de a környezet alap­jában változtatta meg lakói­nak életét. Egykor a cselédnek kuss volt a neve, ma Pallós István és a többiek azt mond­ják, hogy — „nézd elnök elv­társ, én így gondolom, talán •helyesebb lenne, próbáljuk meg.” Bátran, őszintén mond­hatja el mindenki tervét, sza­vait senki sem szakítja ketté. A töpörödött anyóka gyerme­ke egykor Borjódon tanulta • a betűvetés tudományát, unokái már a hangospusztai iskolába járnak. ELHALLGATTAK az évtize des tölgy, és jegenyefák. A történet azonban nem ért vé­get, hanem igazán még csak most kezdődik. Most a terme­lőszövetkezeti életen keresztül, a saját, a közös párszázholdon. Élnek még a puszták fiai. az új nemzedék, akik erősen tart­ják a búzakévét hordó lovak gyeplőjét, vagy mély barázdát szántó traktor kormányát, de erősen tartják édesapjuk, nagy apjuk munkában kérgeseaett kezét is, hogy átsegítsék őket az új pusztai életbe, amelyért ezután együtt, közösen dol­goznak. B. R. . HÍREK a népi demokráciákból A (kapitalista Lengyelország­ban 20 év alatt mindössze 1,300 fallut kapcsoltak be a villany- hálózatba. Az ország felszaba­dulása óta több, mint 180 ezer falu, termelőszövetkezet, álla­mi gazdaság és gépállomás ka­pott villanyáramot. Lengyelországban az 1954. évi falwililamosításii tervet ha­táridő előtt teljesítették. Az év folyamén körülbelül 600 faluban és 550 állami gazda­ságban, termelőszövetkezetben és gépállomáson gyulladt ki először a villanyfény és decem bér 15-ig 2.434 f aluban és 621 állami gazdaságban szólalt meg először a rádió. * Az NDK Agfa-Wolfen film­gyára határidő előtt teljesítet­te export-tervét. A filmgyár 40 országba exportálja kiváló készítményeit. A Szovjetunió például főleg Agfa-Color-fil- meket vásárol, Kína, a népi demokratikus országok és sok kapitalista ország fényképező-, mozi- és röntgenfümeket, to­vábbá technikai célokat szol­gáló filmeket. * Az észafcnyugatkínai Hszian- ban 1054 december 15-én he­lyezték üzemibe az 1. számú ál­lami pamutfonodót. A legfej­lettebb technikájú üzemben 50 ezer orsóval folyik a mun­ka. Hszianban I9ő4-ben egy 100 ezer orsós pamutfonoda építését is megkezdték és 19455- re még több pamutfonoda épí. tésót tervezik. Hszian gazdag gyapottermő vidéken fekszik és gyorsütemben fejlődik je­lentős textilipari központtá. Az Uj Kína hírügynökség jelentése szerint egy hsziang- tami állami üzemben megkezd­ték az ívfénykemencék gyár­tását. Kínában most gyártanak először fínomacél és acélötvö­zetek olvasztására alkalmas ív- fénykeimenoéket. A plzená Lenin Művekben (volt Skoda Művek) elkészült egy új típusú csehszlovák moz­dony. A három hengeres moz­dony maximális sebessége 120 kilométer/óra. A mozdonyveze. tő és fűtő munkája jelentősen megkönnyebbül. A fűtőanyag automatikusan kerül a kazán­ba, nem kell nyítogatni a ka­zán ajtaját, nem hatol hideg levegő a kazánba, s ezáltal ki­küszöbölődik a hőveszteség. A csehszlovák tengeri flotta a napokban új hajóval gazda­godott: elkészült a „Liddce“ nevű nagy gőzös. A hajó 8.500 tonnás, hosszúsága 140 méter. Maximális óránkénti sebessé­ge: 32 kilométer. Az új hajón a különböző áruk kirakását 19 daru végzi. * Lengyelországban a háború előtt alig foglalkoztak a tőzeg hasznosításával. A felszabadu­lás után a tudósok több ízben rámutattak a tőzeg felhaszná­lásának szükségességére. — Ugyanis Lengyelországban ha­talmas tőzeglelőhelyek van­nak. Ma mór tőzeget brikett, félkoksz, és egész koksz alak­ban kitűnően felhasználják üzam_ és fűtőanyagként. Az építőiparban például szigetelő­anyagokat gyártanák tőzegből. A vegyipar sokféle formában alkalmazza a tőzegből készült termékeket. Szovjet tapasztala, tok alapján elhatározták, hogy hőerőműveket létesítenek, ame lyek kazánjait tőzeggel fűtik maja. A tőzeg felhasználása sokmiliió zloty évi megtakarí­tást eredményez a lengyel nép­gazdaságnak. * A berlin—köpenicki Kodak filmgyár 1955-ben 50 ezer ol­csó fényképezőgéppel járul hoz zá a közszükségleti cikkek választékának bővítéséhez. A „Pionier“ elnevezésű készülék mérete 75x100 mm, ára pedig 10 D-márka. A géppel filmte­kercsenként 16 darab 3x4 cen­timéteres méretű felvételt le­het készíteni és célja a fiatalo­kat és gyermekeket megismer, tetmi a fényképezés techniká­jával, Az Állami Biztosító a me­zőgazdasági (tűz és jég) bizto­sítására kötelezett termelőszö­vetkezeteknek és egyéni gaz­dálkodóknak, továbbá a tűz­biztosításra kötelezett lakó­épület-tulajdonosoknak, kis­ipari és földművesszövetkeze­teknek az 1955. évre fizetendő díjat és az esetleges hátralé­kot feltüntető kötelező bizto­sítási kötvényt küldött. A Minisztertanács 1064/1954. számú határozata értelmében a következő biztosítás 1955. évi díja — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jégbiz­tosítási díjának kivételével — 1955. január 1-én esedékes és január 31-ig késedelmi pótlék nélkül fizethető. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek jégbiztosítási díja 1955. III. negyedévben esedékes. Késedelmes fizetésnél a dí­jat az esedékességtől számí­tott havi 1 százalék pótlék ter­behajható. A kivetett díj helyesbítését kérni lehet, ha a kötvényen feltüntetett lakóépületi és föld területi adatok a tényleges helyzettől eltérnek. A fel­szólamlást a helyi tanácsnál díjmentesen kapható „válto­zásjelentési lapon”, vagy egy­szerű levélben az Állami Biz­tosító járási felügyelőségéhez kell küldeni. A felszólamlás adataira a tanács igazolása szükséges. A kötelező biztosítás szük­ségességéről az elmúlt 2 év alatt többszázezer jég- és tűz- károsult saját tapasztalatai alapján győződött meg. Min­denkinek érdeke és kötelessé­ge, hogy a kötelező biztosítás 1955. évi díjat és esetleges hátralékát nyugta ellenében az adóügyi megbízottnál vagy a kötvényhez mellékelt befize­tési lapon megfizesse. ajtaját. Egy példamutató gazda — a sok közül Jóska bácsi, akit otthonában hiába keres­tem, egyszerre csak elém toppant, kezében tejeskannával, szaporán lépegetve. Ki is ez a Jóska bácsi, akit cikkem főszereplőjévé válasz tottam? Jóska bácsi, azaz Simon József 57 éves mát. Édesapja, az öreg Simon is paraszt ember volt, így természetesen a 10 hold földön kívül a föld iránt érzett szeretetét is fiába plántálta, ö is paraszt lett. Tisztességben,' becsületben élte le eddigi éle­tét Jóska bácsi. És az elkövetkezendő időkben is arra törekszik, hogy „szó ne érje a ház elejét“. Erre az elgondolásra vall az is, hogy Simon József a januárra beütemezett 1955 évi sertésbeadását fnég tavaly teljesítette. Ezenkívül 'eleget tett évi soványbaromíibeadá - sának is. Elöljáróban megállapíthatjuk tehát, hogy Jóska bácsi állampolgári kötelezettségé­nek becsületes teljesítésével kezdte az új évet, ezért őt ■ joggal állíthatjuk példaképül me­gyénk többi dolgozó parasztjai elé. Ne men­jünk azonban messze, maradjunk. az esemé­nyünk színhelyén, Gyünkön, ott is van egy­két gazda, akiknek nem válna szégyenükre, ha úgy gondolkodnának, mint Simon József. Mi a véleménye Jóska bácsinak az ilyen notórius nem teljesítőről? — Én nem tudom megérteni az ilyen embe­reket, hogy tudnak nyugodtan aludni, amikor tudva-tudják, hogy mivel tartoznak. Dolgozom becsületesen látástól-vakulásig, hogy jó és nyugodt életet biztosítsak magamnak, felesé­gemnek, hogy teljesíteni tudjam beadásomat, rendezni tudjam adófizetésemet. Ezért dolgo­zom, és ezért érdemes dolgozni. 1954 évi ser­tésbeadásomat novemberben teljesítettem, pe­dig decemberre volt beütemezve, teljesítetten:; az idei évi sertésbeadásomat is, még pedig az elmúlt év decemberében. Tudom, hogy az ál­talam beadott sertésmennyiséggel is hozzájá­rulok a városi lakosság jobb hús- és zsírellá­tásához. Ezt kellene megérteni nagyon sok be­adását nem teljesítő gazdának. Ha mindenki, minden vonalon becsülettel teljesítené beadá­sát, akkor nem kellene tartani senkinek a transzferálóktól. Amíg én élek, az én házam­ban egyetlen ember, sem teszi be a lábát az­zal a szándékkal, hogy felhívja figyelmemet tartozásom törlesztésére. Nem bizony. Csak okosan kell gondolkodni, gazdálkodni és ak­kor mindjárt könnyebben megy minden. Kor­mányunk minden lehetőséget megad ahhoz, hogy segítsünk, fordítsunk magunkon. Nem lehet, nem szabad várnunk a sültgalambot, saját magunknak kell azt elkészíteni. Jól jö­vedelmez a tehéntartás, ezt nemcsak mondom, hanem be is bizonyítom. Két tehénem van. Tejbeadásomat mindig pontosan teljesítem és mégis marad annyi tej, hogy annak eladásá­val hónaponként 900 forintot adjak az asszony kezébe. Könnyen értékesítem szabadpiacon a tejet, ugyanis tejbeadásom csak egy tehén utón van. Éppen. ezért határoztam úgy, hogy még egy tehenet veszek. Legyen három, tej­beadás úgy is csak egy tehén után van. A ka­pott trágya pedig táplálja a földet. — így, vagy ehhez hasonlóan kellene min­den paraszttársamnak gondolkodni, és akkor lenne ereje, tehetsége ahhoz, hogy pontosan, időben, mindenből teljesítse állampolgári kö­telezettségét. Jóska bácsi fejtegetésével én is egyetértek, és kívánok kedves Jóska bácsinak terve meg­valósításához erőt, egészséget I 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom