Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-04 / 2. szám

»33 JANUAR 4

N Ä P E ó

’ÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS *

A tag- és tagjelöltfelvétel helyzete a paksi járásban

A Központi Vezetőség júniu- i határozata megerősítette pár un-k erejét, növelte harci kész ágát. Továbbfejlesztette párunk politikai és szervezeti zilárdságát. Járásunk terűié, én is értünk cl eredményt e éren.

A Központi Vezetőség tag- s tagjelöltfelvétellel kapcsola- O'S határozatainak végrehajtásban van javulás a paiksi já- ásben.

1953 második felében igen íyenge volt a tag. és tagjelöltelvételünk, ami jórészt abból id.ódott, hogy közvetlen a júliusi határozat után pártszer- 'ezeteink munkája megigyen- 'ült, nem látták feladatukat. Cz bizonyos értelemben a J. ?. B.-re is kihatott. Pártszervezeteink vezetőségei, de maiak a párttagok is féltek a ömegek közé menni, féltek iáját hibáikat beismerni. — Pártszervezeteink nemcsak a ag- és tagjelöltfelvételi munkánál estek vissza, nemcsak e éren volt lemaradás, lemara. ’ás vöt a politikai felvilágosító munkánál, az agitációnál s.

Bizonyos fokú

tétlenség uralkodott

pártszervezeteinknél

A pártvezetőségek újjává- asztásával a pártszervezeteink munkája is javult. A J B. dolgozói községenként előadásokat tartottak a pártszervezetek vezetőségeinek, ahol részletesen tisztázták a feladatokat, reszortonként megbeszélték a pártmunka terén lévő tennivalókat, és hogy milyen módszerekkel oldják meg azokat.

A vezetőségi tagokkal és tit. károkkal tartott megbeszélések után javult a pártiminka, javult a tag- és tagjelöltfelvé- tei is. Volta}- olyan pártszervezeteink, mint a bikácsi falusi, a dunakömlőöi falusi és a bölcskei falusi, ahol egy-*két éve nem volt tagjelöltfelvétel. De a termelőszövetkezeteink pártszervezetei sem álltak job. bán. A dunaföldvári Alkotmány, a dunakömlődi Szabadság, a gerjeni Vörös Na.p termelőszövetkezeteknél az ■ elmúlt két év alatt egy tagjelöltet sem vettek fel.

Ezeknél a pártszervezeteknél is „megtört a jég1', a vezetőség magáévá tette a K. V. határozatait és fokozottabban foglalkoztáit az élenjáró dolgozókkal, azokkal, akik megérdemlik. hogy az élcsapat tagjai legyenek. Bebizonyosodott az, hogy ha megfelelően foglalkozunk velük, pártunk megbecsült tagjaivá tudjuk őket nevelni.

Járásunkban azonban

meg sok a javítanivaló

a tag. és tagjelöltfelvételi mun kában. A legnagyobb hiba az, hogy pártszervezeteinknél a tag- és tagjelöltfelvétel nem vált még a pártmunka szerves részévé, hanem a pártmunká- tól elvontan, kampányszerűen folyik.

Hiba van a tagjelöltek taggá való nevelése terén is. Párt. szervezeteink nem minden esetiben bízzák meg őket feladatokkal, nem aktivizálják, nem segítik őket. Több helyen azonban nemcsak a tágjelöltek, hanem a tagok nevelését, aktivizálását is elihanvagolják. Nem végeznek rendszeresen pártmunkát, nem veszik ki részüket a párt előtt álló felada. tok végrehajtásából. Ilyen pártszervezetünk a madocsai falusi pártszervezet, ahol inkább vadászni járnak, mint pártmunkát végeznek.

Nem kielégítő a pártcsoport- bizalmiak munkája sem. bár az utóbbi időben javulás tapasztalható e téren. Többségülc munkája abban merül ki, hogy a hozzájuk beosztott elv. társaiknak eladják a tagsági bélyeget.

Nem értik megfelelően a pártcsoportok szerepét, feladatát, sem a termelés emelése érdekében, sem a tagok, sem a tagjelöltek nevelésében. így természetesen a pártonkívüliek tagjelöltté való nevelésével sem foglalkoznak kielégítően.

Pártszervezeteinknél hiányosság van a tagnyilvántar. tásnál is, nem minden esetben hajtják végre megfelelően a K. V. határozatát az átjelentkezésekkel kapcsolatban. Ebből adódik az, hegy más járásból, megyéből átigazolt tag. és tagjelölteket nem vesznek nyíl vántartásba, s így taggá való felvételük elhúzódik, persze pártmunkát sem végeznek.

Mindezeket a hibákat csak úgy tudjuk kijavítani, ha a K. V. határozatait maradéktalanul végrehajtjuk.

Az előttünk álló

legfontosabb feladatok

A K. V. 1953 december 19-i határozatában részletesen megjelölte a falusi pártmunka feladatait.

A szocializmus építésének kulcskérdése a legközelebbi években a mezőgazdaság fejlesztése. A pártmunkában, de a tag. és tagjelöltfelvételben is ezen a területen állunk a leggyengébben.

Levelező-értekezlet Bonyhádon

Politikai munkánk megjavításával továbbra ig az eddigiek nél gondosabban kell biztosítanunk a párt egységes tagjelölt utánpótlását, elsősorban szocialista szektorainkban és dolgozó parasztoknál. Azokat kell tagjelöltté felvennünk, akik élenjárnak a miunkafegye lem megszilárdításában, példamutatók a termelésben, beadásban, adófizetésiben és akik készek követeli pártunk politikáját.

A most lezajlott tanácsválasztások

előkészítésében, lefolyásában rendkívül sok pártonkívüli dől gozó paraszt vett részt és eredményes munkát végzett Párt. szervezeteinfcnek elsősorban ezekkel a pártonkívüliekkel kell fokozottabban foglalkozni olyan irányban, hogy tagjelöltekké nevejék őket.

A pártcsoportbizulmáainfcnalk állandó feladatnak keli lennie a párttagság, tagjelöltek nevelése, az élenjáró pártonkívüliekkel való fokozott foglalkozás oly irányban, hogy azokat tagjelöltté neveljük.

A tag. és tagjelöltfelvételi munkát állandósítanunk kell, úgy, hogy minden pártszervezetünkben rendszeresen vegye nek fel tag és tagjelöltet. Ne legyen a tag- és tagjelöltfelvétel kampányszerű, hanem a pártpolitikai munka szerves részévé kell, hogy váljon. A tag és tagjelöltfelvételt nem lehet különválasztani a pártpo. litifcai munkától.

A pártvezetőségek tagjainak, a pártcsoportlbdzalmiafcnak egyenként, személyenként kell foglalikozmiok a pártonkívüliek kel. Pártszervezeteink taggyűléseken, egyéni beszélgetéseken keresztül tudatosítsák a pártba való belépés megtisztelő jelentőségét.

A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a párttagok és tagjelöltek nevelése, aktivizálása a pártépítő munka sarkalatos kérdése. Minél több az aktív példamutató párttag és tagjelölt, annál nagyobbak a pártszervezetek eredményei. Ahhoz hogy járásunkban még jobb eredményeket érjünk el, minden pártszervezet odaadó munkája szükséges és az, hogy hogy a J. P. B. biztosítsa a fentiek végrehajtását. Ha minden pártszervezetünk a K. V. határozatainak megvalósításáért harcol, az eredmény nem fog elmaradni járásunkban sem.

Szabó Antal

PTO vezető.

„Életem leggasdagahb éve 1954 volt“

— Zakai Jakab egyénileg dolgozó paraszt év végi számvetése —

Alsónyéken, a Kun-köz 118 alatt egy szép, hófehérre meszelt házat találunk. A magas deszkakerítésen nem lehet belátni, de annál jobban hullik a vidám gyermekkacagás és kiabálás. Zakai Jakab dolgozó parasztnak mindössze egy unokája van, de most, hogy disznót vágott, eljöttek a rokonok és szomszédok gyermekei is.

— Egyik hízót levágtuk, hogy vidám disznótoros vacsorán emlékezzünk vissza az eredményekben gazdag ó esztendőre, — magyarázza elégedetten mosolyogva a házigazda, — miközben szívélyesen betessékel a télikonyhába.

A fehénxunáncos asztali tűzhely vendég- marasztaló meleget áraszt, s így barátságosabb a beszélgetés. Sokhelyen vagy felfordulással jár a disznóölés, Zakaiéknál azonban példás rend és tisztaság. A tisztára súrolt padlót sárközi szőnyeg borítja. A világoszöld konyhabútor egyetlen darabja sem árulja el, hogy ma mindenki könyökig jár a zsírban. Az elmúlt év eredményeiről beszélgetünk, amiről szívesen tájékoztat bennünket Zakai bácsi.

— Elmondhatom, hogy életem leggazdagabb esztendeje volt 1954, —; mondja határozott hangon a gazda. — Ezt a házat például két hónapja vettem, eddig bérelt házban laktam, pedig már betöltöttem az ötven évet és világéletemben mindig^sokat dolgoztam. Mint máskor, idén is szorgalmasan dolgoztunk, de az eredményekhez az állam sokoldalú segítsége is hozzájárult, majd sorjában azt is elmondom.

7akaiék 43.000 forintért vették az említett Kun-közi házat 3 tágas, padlás szoba, köves nyári konyha, hombár, éléskamra, tágas istálló, nagy góré, aminek az aljában van a sertésól. A baromfiól külön elkerítve, s kerekeskút látja el őket vízzel. Zakai bácsinak csak egy lánya van, de az is férjhez ment, s azoknak külön gazdaságuk van.

— Most, amikor az év végére értünk, feleségemmel sokat beszélgetünk az elért eredményekről, — magyarázza Zakai bácsi. — En csupán hat és félholdon gazdálkodom, s egy év alatt jó eredményeket értem el. Csak most tudom igazán felmérni, hogy én — és a sokezer cselédtársam milyen sok hasznot hajtottunk a kulákoknalz annakidején.

— Keresztes István 75 holdas kuliknál egyedül voltam cseléd. Aki egy kicsit is jártas a mezőgazdasági munkákban, annak nem kell elmondani, hogy ez mennyi munkával jár. Cselédeskedtem, Zsiku Mihály közel 100 holdas kuliknál is. így gyerekkorom óta megszoktam az állandó hajszát, a sok nehéz mun[ kát. Amikor a felszabadulás után megkaptam I a 6 és fél holdat, — mint mások, — én is gazdasági felszerelés nélkül kezdtem a munkát. Két üszőborjút neveltem, lassan tehenek lettek és velük szántottam. A feleségem vezette, én az ekét tartottam. Sokat küzdöttünk eleinte, nagyon nehéz volt a hiányos felszereléssel dolgozni, de nem volt már annyira fárasztó a munka, mert tudtam, hogy a hasznot én teszem el és a munkaidőt is én osztom be magamnak.

f/ U év múlva vettem egy présházat, egy ** tanyát, ahol egy szoba és konyha is van, a nyarat itt töltöttük. A harmadik évben vettem a nagy muraközi lovat s egy lóval

dolgoztam, a teheneket pedig tejtermelésre, állítottam be. Később két kisebb lovat vettem s lassan — de biztosan gyarapodott évről- évre a kis gazdaság. A kormányprogram után pedig sokoldalú lehetőség nyílt az egyéni gazdaságok fejlesztésére, s ez az év igen eredményes volt.

Beszélgetés közben amint elnézem az egészségtől a csattanásig pirosarcu, szemüveges, őszülőhaju Zakai bácsit, arra gondolok, menynyit dolgozott ez az ember gyerekkora óta, s mégis olyan fiatalos, olyan vidám a tekintete és semmi fáradtságot nem árul el. Kényelembe helyezi magát az asztalnál és egyre emelkedő hangon folytatja:

— A tavasszal 3 bonyhádi vöröstarka teke*, egy üsző, két ló, több sertés és sok baromfi volt az udvaron. Minden tehén megadta naponta a 15 liter tejet. A tejbeadás mellett any- nyi tejet vittünk a szabadpiacra, hogy hetenként nem kaptunk kevesebbet mint 500 forintot szabadtejbőL

— De hisz akkor 20,000 forintot Arattak n» badtejből egy év alatt, ?— számoltam ki gyorsan az eredményt.

— Igen, — feleli Zakai bácsi, & Mse egy héten sem volt ennél kevesebb, mert nem egyszerre ellettek a tehenek, így ha egy azé-; razon állt is, kettőt mindig fejtünk. Aztán jött a sok állami segítség. Leszerződtem például továbbtenyésztésre egy üszőt, s ezért az állast 400 forint adómat elengedett. Ez úgy jött, mintha találtam volna, mert semmit nem esi- náltam érte. Aztán beszélhetünk a beadást kedvezményekről Idén több mint 3 ntásm búzával, egy mázsa napraforgóval, 40 kiló búr--- gonyával, 4 kiló baromfival, ugyanannyi tojás-' sál és 440 kiló kukoricával kellett kevesebbet beadnom, mint tavaly. Csupán azért, mert « évi sertésbeadási kötelezettségemet ism év végén, hanem augusztus 20. előtt teljesítette»* a kukoricabeadásból 440 kilót töröltek,

^Isónyéken mindenki tudja, hogy ZaSUÉ Jakab kommunistához méltóan mindem bői példamutatóan teljesítette a beadását. A baromfit és tojást még februárba» beadtéSs egész évre. A hízót szintén augusztus eüő% a terményt pedig betakarítás után asouuäL

— En már szeptemberben nem tartoztam m államnak semmivel — dicsekszik nem Ws büszkeséggel Zakai bácsi. — fin tudom, hag$ mi a kötelességem, és nagyon szégyeiuém. ha bármilyen csekély összeggel adósa maradnék annak az államnak, amelynek köszönhetem, hogy földem, saját házam és emberséget életem van.

— Amellett, hogy idén vásároltam 4S.&ÓS

forintért a házat, nem vontunk meg magun/k tói semmit, nem kellett kuporgatni, száron kenyéren élni. Ezenkívül több apróságot* is vásároltunk. Többek között például egy 1500 forintos kabátot, 700 forintért ünneplő csfes mát, közel 400-ért viselőt és több értékes hol-' mit. Nyugodtam hajtom álomra a fejemet, mert eredményekben gazdagon zárom az évet s emellett semmi adósságom nincs. Minden alapot megteremtettem ahhoz, hogy jövőre az eddigieknél is jobb eredményeket érjek el. ügy határoztam, hogy a jövő évet szintén a beadás teljesítésével kezdem: mindjárt újév

után teljesítem egész évi soványbaromfi beadásomat.

ARY RÓZA

roooofxyxxyy ^nnnQQocQooQQaoQooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx»

Bonyhádon a tömegszervezetek székházában december 19-én levelezőankétot tartott lapunk szerkesztősége. Az ankéten resztvettek a Bonyhádi Cipőgyár és a Zománcművek munkáslevelezői, de eljöttek a gépállomás, a termelőszövetkezetek, vállalatok, iskolák, hivatalok levelezői is, hogy elmondják tapasztalataikat a lap munkájáról. A vita bevezető után, melyet Petrits Ferenc elvtárs, a lap felelős szerkesztője mondott, megindult a vita.

A jelenlévők őszintén és világosan elmondták véleményüket. Horváth József, a cipőgyár dolgozója, a lap egyik legrégibb levelezője beszámolt arról, hogy mint levelező bővítette látókörét, a beküldött cikkek megírásával pedig fejlesztette íráskészségét. Javasolta, hogy az üzemek közötti verseny felélénkítésére a vállalatvezetők és műszaki szakemberek gyakrabban írjanak cikkeket a lapban üzemük

problémáiról. Csiki Ottó szerint jó lenne, ha a megyei lap többet foglalkozna a magyar irodalom Tolna megyei hagyományainak ápolásával. Back István a laphoz beküldött levelek minőségével foglalkozott. „E levelek felhívják a figyelmet olyan dolgokra, melyet az újságíró sokszor nem láthat — mondotta. — Nagyon emelné azonban a lap színvonalát, ha a bíráló cikkek nyomán vita indulna meg, s a levelezők javaslatot tennének a hibák kijavítására”.

A megbeszélésen elmondták véleményüket, javaslatukat Lászlai József, a Dózsa Népe tsz tagja, Kurek István, a gép állomás párttitkára, Szabó Árpád energetikus, Nikodé- musz József gimnáziumi tanár, Kolpek Lajos, Wolf Pálné, Váncsa István, Csuka Margit, Kövecses Valéria, Baráth József, Máthé Jenő, Weisz Márkus, valamennyien ígéretet tettek arra, hogy írásaikkal rendszeresen segítik a lap munkáját.

| Az Útfenntartó j Vállalat „áprilisi44 J tréfája ,

l Az elmúlt napokban a gyön- \ ki járásban jártunk, a Gyönk- J pincehelyi úton egyik útelága- j záshoz érkeztünk. Régi tapasz- f talataink alapján úgy tudtuk, í hogy innen Udvari felé vezet l az út. Nem akartunk hinni a J szemünknek, amikor az útjel- ? zőtáblát megláttuk. A táblán * ez volt: „Nak 9 km.” Elkéri pedtünk. Talán valami régi f meséből életre kelt varázsló t valahova Szakcs, vagy Kocsola

{

környékére varázsolt bennün- , két? vagy talán az Útfenntartó Vállalat előre elkészítette áprilisi tréfáját? Jaj azoknak az embereknek, akiknek hiányos a földrajzi ismerete és nem tudják pontosan Gyönk, vagy Dombóvár kör- f nyékén vannak-e. Mindegy, 1 lesz ami lesz — gondoltuk. i Megpróbáljuk megtörni a ^ varázslatot. Elindultunk az j úton — és mintegy három ki- , lométeres út után megérkez- l tünk Udvariba,

„Saját falujában senki sem lehet

próféta“

Az új kormányprogram megjelenése után a gépállomás!

‘ körzeti agronómusi rendszer megszűnt és az agronómusok tsz-etóbe kerültek, hogy tudásuknak megfelelően szakmai .tanácsot adjanak a munka- J szervezés, az állattenyésztés és Ja növénytermesztés vonalán.

Major Miklós agronómusnak is teljesült régi kívánsága, hazakerült falujába, Szakadátra agronómusnak. Amikor elfoglalta munkahelyét Major elv- Jtárs, megmutatta a megbízó- J levelét a tsz elnökének, Gellérthegyi elvtársnák, aki rö- ividen csak azt válaszolta: „Saját falujában senki sem lehet ) próféta.“ Vajon mit jelenteinek ezek a szavak, gondolta (Major Miklós agronómus? De mit sem törődve ezzel, kezdte és végezte munkáját.

Első dolga volt, hogy bevezesse a . szakszerű takarmányozást és az egyedi etetést. Az eredmény hamarosan meg is mutatkozott. Az állattenyésztők, Gyötnörei Viktor, Héfner

János elvtársak megértették a helyes takarmányozás jelentőségét. Ennek lett eredménye, hogy rövid két hónap alatt 3.1 literről 6.5 literre emelkedett a fejési átlag.

A hiba ott mutatkozik, hogy az igazgatói üléseket nem tartják rendszeresen, pedig sok fontos dolog van, melyet meg kellene beszélni. Ez azonban elmarad. Major elvtárs több esetben kérte Gellérthegyi elvtársat arra, hogy gyakrabban tartsanak vezetőségi ülést Az elnök azt válaszolta: mi azelőtt is így szoktuk, elég három hetenként is, úgy sincs miről beszélni. így a tsz-oen nincs kollektív irányítás, helyette egyszemélyi irányítás folyik, melyet Gellérthegyi elvtárs gyakorol.

A hőgyészi gépállomáson agronómusi értekezlet volt, melyen az agronómusok megkapták a jövőbeni feladatukat, többek között azt is, hogy a gépi munkatervdket legkésőbb december 25-ig készítsék el.

De a termelési tervek elkészítésének határideje is ez volt. Major Miklós agronómus szór galmazta a tervek készítését, az elnök azonban mindig azt a választ adta, „majd meglesz karácsony után, már nem érdemes hozzáfogni”. Később pedig azt felelte; „eddig is megcsináltuk, míg te nem voltál, mit sürgeted annyira’1.

A megyei tanács mezőgazda- sági igazgatósága felszólította az elmúlt napokban azokat az agronómusokat, akik a havi állattenyésztési és takarmányváltozási jelentést nem írták alá. Majjor elvtárs is kapott felszólítást, egyben utolsó figyelmeztetést. De vajon hogyan írja alá az agronómus ezeket a jelentéseket, amikor azt a hátamögött készítik, eh Vajon miért történnek meg mindezek? Nem jó agronómus Major elvtárs? Dehogynem. A hiba abból adódik, mint a tsz elnök mondotta; „saját falujában senki sem lehet próféta.’*