Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-02 / 286. szám

im* DECEMBER í f? Ä P CÖ 3 » „Bevezetjük crz öntözéses legelőgazdálkodást11 Finta János sióagárdi tanácstag tervei FINTA NÉNI vacsorafőzés közben ki-ki nés az udvarra. — De soká jön meg ez az ember, — fordul hoz­zám, — talán már éjjel is szántani akar. ügy látom, még a csarnokból is megfordulok, mire hazaér. Csak várjon az elvtárs nyugodtan, most már talán megjön, hiszen már egész sötét van. El kell vinnem a tejet a csarnokba. — Azzal kendőt köt ma­gára, fog la a tejeskannát és el is megy. Néhány perc múlva koesizör- gás hallatszik, végre hazajött a gaz­da. — Ej, Finta elvtárs, ilyenkor már csak tapogatni lehet a barázdát. — Sietni kell vele — mondja, miközben kifogja a lovakat. — Ki kell használ­ni a jó időt, mert ha lefagy a föld, vagy megjön a hó, akkor az őszi szántásból már csak tavaszi, lesz. — Beköti a lovakat az istállóba, szénét tesz eléjük. — No, most bemehetünk beszélgetni. Finta János 12 holdas gazdát Sió- agárdon tanácstagnak választották. Azért esett a választás Finta János­ra, mert a környék legjobb gazdái között emlegetik és azelőtt is sok hasznos javaslattal segítette a tanács munkáját. Ilyen emberek valók a tanácsba, — mondogatták róla, — ezek nem lesznek- bólogatójánosök, akik mindenre azt mondják, jól van. '-r- MELYEK A TERVEI, mint új tanácstagnak Firka elvtárs? — Nagyon sokat' még nem tudok mondani, mért még ezután választ­juk meg a végnahajtóbizottíágot, ée hát bele kell jönni ezekbe a mun­kákba. Legelőször is kezünkbe kell venni a tanács munkájának irányí­tását, mert eddig jóformán senki nem törődött semmivel. Azt ugyan megállapították, hogy ezt is, azt is meg kellene csinálni, de minden ma­radt úgy, ahogy volt. Feladat lesz éppen elég. — Először is körzetemben felke­resek mindenkit, hogy megtudjam, kinek milyen problémája van, vagy olyan javaslata lesz, amelyet a köz­ségben hasznosítani tudunk és to­vábbítom a tanácshoz. Finta elvtárs egyre jobban belejön a beszédbe. — Meg kell majd javí­tani a dűlöutakat és a kutakat is. Mindig ígérgették, hogy majd ekkor, majd akkor lesz megjavítva, de má­ig is úgy vannak. A betakarítás is sokkal nehezebben megy a rossz utak miatt. Javítani kellett a Sár­vízen átvezető falúdat is. A nyáron az árvíz idejében beszakadt a híd egyik fele, akkor ideiglenesen meg­javították, azonban nem lehet sokáig így hagyni, mert egyszer végkép le­szakad és kint a határban éppen emiatt áll meg a munka. — NAGY GONDOT OKOZ még a falu gazdáinak a zombai útról be­ágazó bekötőút. Néhány évvel ezelőtt rendbehozták, de már újra javítani kellene. Megnövekedett a forgalom, autóbuszok, gépkocsik, járnak be és az lenne a község dolgozóinak a kí­vánsága, hogy az Útfenntartó Válla­lat úgy csinálná meg a kultúrházig, mint a zombai utat. Ha úgy leönte­nék szurokkal, sokkal tartósabb len­ne, nem menne tönkre ilyen hamar. — Milyen terveket akarnak még megvalósítani? — A legelőgazdálkodást akarjuk még megjavítani. Eddig tavasszal, nyár elején még volt legelő, tudott legelni a jószág. Aztán ha nem volt eső, hamarosan kisült a fű, a jószág csak lejárta magát, itthon kellett jól lakatni. Ezen akarunk változtatni az öntözéses legelőgazdálkodás beveze­tésével. Be akarjuk vezetni a szaka­szos legeltetést, hogy egész nyáron át legyen jó legelő. Erdősávokat is létesítünk a legelőn, hogy az állatok­nak ne kelljen egész nap a forró na­pon legelni. Ezek még mind tervek, de azon leszünk, hogy mielőbb meg is valósítsuk. Megmutatjuk, hogy nem hiába választottak be bennün­ket tanácstagnak. — SOKAT MÉG NEM TUDOK MONDANI, — fejezi be Finta elv- társ. — Hiszen még csak ezután kez­dünk valóban munkához. A község parasztságának talán még soha sem volt olyan kedve a munkához, mint most. Nekünk tanácstagoknak pél­damutatással kell fokozni ezt a ked­vet. így tudjuk elérni azt, hogy mindenki egyformán, dolgozzon a kormányprogram megvalósításán, a mezőgazdaság fejlesztésén. A tanácsválasztási verseny bebizonyította, hogy tehet eredményes munkaversenyt szervezni a Tolnanémedi Kendergyár ban Megyénk dolgozói tiltakoznak Németország Kommunista Pártja betiltása elleu Újabb táviratok érkeznek szerkesztőségünkhöz, amelyekben me­gyénk dolgozói tiltakoznak a háborús uszítok mesterkedései ellen. — Döbrököz községből a pártszervezet, a tömegszervezetek és a tanács kü- lön-küTön küldött táviratot. Az alábbiakban részleteket közlünk a táv­iratokból: „A döbrökö2i MDP alapszervezet tagjai megütközve értesültünk arról, hogy a háborús uszítok a békét és az építő munkát akaró testvéri Németország Kommunista Pártját alaptalan rágalmak alapján perbe fogták. Meg akarják szüntetni csak azért, hogy azután „törvé­nyes” formát adjanak a nyugatnémet kommunisták üldözésének...” „Döbrököz község fiataljainak még élénken emlékezetében él a második világháború minden borzalma és nélkülözése. Ekkor apáink idegen érdekekért mentek háborúba, nekünk pedig itthon nem volt ke­nyerünk. Most megdöbbenve értesültünk arról, hogy a békéért, az igaz­ságért küzdő Németország Kommunista Pártját egy aljas per segítségé­vel be akarják szüntetni, s így eile nük az üldözést megindítani...” „Mi, Döbrököz község dolgozó parasztjai és a végrehajtó bizottság gyűlést tartottunk. A gyűlésen tájékoztattak bennünket arról, hogy a háborús uszítok egy újabb háborút akarnak felidézni, s ezért a testvéri Németország Kommunista Pártját akarják elsősorban alaptalan rágal­makkal egy aljas per útján beszüntetni..." „Döbrököz MNDSZ asszonyai megdöbbenve értesültek arról, hogy Németország Kommunista Pártját alaptalanul perbe fogták azért, hogy beszüntessék, s így a kommunisták nyílt üldözését megindíthassák. Is­mét egy új világháborút akarnak felidézni... Be akarják tiltani a Németország Kommunista Pártját, amely a né­met hazafiak százezreinek kívánságáért, Németország egyesítéséért, a béke megteremtéséért fíarcol. Mi tudjuk, mit jelent a háború borzal­ma, mikor lemészárolják a családokért harcoló dolgozó apát és háború­ba viszik az ezer gonddal nevelt gyermeket. Mi békét akarunk, s ezérí felemeljük tiltakozó szavunkat. Kérjük, hagy tiltakozásunkat juttassák el az illetékes helyre, a Né­metország Kommunista Pártja betiltása és az újabb háború előkészíté­sének terve ellen." * , . Mit várunk mi traktorosok as új tanácstól Üzemünk októberi termelési ter­vét mindössze 51 százalékban telje­sítette, sok .mázsa kenderrel maradt adósa az országnak. Nem folyt meg felelően a munkaverseny, ami nem is csoda, hiszen eddig a versenyt csak „papíron” szerveztük, a műve­zetők kihívták egymást versenyre, de ez csak az irodában történt, hogy jelenteni lehessen* a felsőbb szervek­nek.­Nem érezték ezt a versenyI magukénak az üzem dolgozói, mert nem tőlük, és nem a szakszervezettől indult ki. A lemaradás okát megvizsgálta a Textilipari Szakszervezet központja és a Dum rost központja is. Elbeszél­gettek a dolgozókkal, a párt- és szak szervezeti vezetőkkel és megállapí­tották, hogy1 a bajok főoka az, hogy nincs megfelelő kapcsolat, együtt­működés a telep vezetője és a dol­gozók érdekvédelmi szerve: a szak- szervezet. között. Bármilyen kérdés­sel fordult áz üzemi bizottság a te­lep vezetőjéhez, — az nem talált meghallgatásra. Felismerve ezeket a hibákat — a telep vezetője, a párttitkár és az ü. b. elnök közös megbeszélésen meghatá­rozták azokat a feladatokat, amelyek ez üzem tervteljesítését előbbre vi­szik. Megbeszéltük, .mi a teendő a dolgozók munkakörülményeinek, szo­ciális viszonyainak megjavítása ér­dekében, ugyanakkor a szakszerve­zet vállalta az egész üzemre kiter­jedő munkaverseny szervezését. Egyéni beszélgetésekkel és röpgyűléseken ismertettük a dol­gozókkal azokat a feladatokat, ame­lyek az üzem előtt állnak. Elmond­tuk, hogy a súlyos lemaradásnak mindannyian — külön-külön is — részesei vagyunk. „Előre a tanácsvá­lasztások sikeréért'1 jelszóval bein­dítottuk a munkaversenyt. A verseny be az üzem mindhárom műszakja brigádokba tömörülve és egyéni ki­hívásokkal kapcsolódott be. Elsőnek az anyagbehordók tettek vállalást, majd követték őket a szárítós, törős- és turbinás brigádok. Mintegy 120 dolgozó kapcsolódott be a versenybe. Felajánlásokat tettek nemcsak a na­gyobb százalékra, hanem a jobb mi­nőségi munkára is. Segítik a műve­zetők is a versenyt. Jó hatással van a versenyszellem­re az is, hogy a díjakat, a telep üz­lethelyiségének kirakatában helyez­tük el, köztük az első díjat, egy rádiót.. Ugyanitt függesztettük ki a versenyfeltételeket is. Dolgozóink lelkesedéséről beszélnek az ünnepi műszak eredményéi: Topán János tilosunk heti átlaga 202 százalék, Bocs Mihályné 190 százalék. Fekete Pálné rázós brigádja azelőtt csak 110—115 százalékot ért el, mostani átlaguk 132 százalék. Az üzemi bizottság és a telepve­zető — levonva a tanulságot a ré­gebbi hibákból — többet foglalkozik a dolgozók problémáival Tervbevettük, hogy a megürült mun­kás-szállásokat kimeszeljük, rendbe­hozzuk, hogy a távolabb lakó dolgo­zóknak a nagy téli hidegben ne kell­jen éjszaka hazamenni, itt marad­hassanak. Ez a tanácsválasztás nap­jáig el is készült. Az üzemben gon­doskodtunk az ajtók, ablakok, meg­javításáról, a fűtés időbeni beállítá­sáról. Vállaltuk a kultúrterem rendbeho­zását, részben társadalmi munkával, ami sokat fog jelenteni a szórako­zás, művelődés terén, hiszen a kör­nyéken más kulturális lehetőség nin­csen. Itt előadásokat, műsoros- és táncesteket fogunk rendezni. A telep vezetőségének intézkednie kell a szülők panasza ügyében, akik jogo­san kifogásolják, hogy a bölcsőde hi­deg. Tudjuk, hogy. akkor érhetünk el sikerei a termelésben, a munkaver­senyben, ha foglalkozunk a dolgo­zók kisebb-nagyobb problémáival, jogos panaszaival. Ilyen munkát akarunk végezni, akkor biztos, hogy most a tanácsválasztások után nem szűnik meg a verseny, dolgozóink tovább fognak harcolni az éves terv teljesítéséért. Újvári Márton a Tolnanémedi Kendergyár Ü. B. elnöke. Levelezőink a választásokról A VÁLASZTÁSI MUNKÁBÓL nem kis mértékben kivette a részét a. mözsi DlSZ-szervezet is. A DISZ- szervezet új választói énekszóval menték a váiasztóheiyiségekbe, és vidám arccal álltak az urnák elé. Megkérdeztem Horváth György elv­társat, a DISZ-szervezet titkárát, aki most választott először, milyen érzés először szavazni. Meglepődött kissé és először nem is igen tudott vála­szolni, majd később ezeket mondot­ta: „Igen nagy megtiszteltetésnek ve­szem, hogy szavazhatok. Alig vártam Olvasd « Tdrsűdülmi.Szemlf; ; IBWMlllIW”llflIfTIWaWElHPWíWíaM minden számát. Snéicil ftgödésed-er seiffi »W t ezt a napot. ígéretet teszek, hogy az elkövetkezendő időben még jobban végzem DISZ-titkári munkámat és segíteni fogom a tanács munkáját is.1’ A helyi DISZ-fiatalok közül meg kell említenem Punka Margitot, a tár.acsaport egyik leglelkesebb tag­ját, továbbá Márki Júliát, Hegedűs Ilonkát és Pálinkás Ilonát, akik a kultúrműsor összeállításában is ki­vették részüket. Dicséretet érdemel Schadt György kultúrotthon igazgató és Ferenc József, az énekkar kar­nagya. A déli órákban már alig volt olyan, aki ne szavazott volna le, és a kora délutáni órákban teljesen be is fejeződött a szavazás. Barna István, Mözs. * A BÁTASZÉKI KULTÚROTTHON előtt a választások befejezése után nagy kémülódés volt tapasztalható. Fiatalok és öregek gyülekeztek, s várták, mikor kezdődik meg a fel- szabadulás ünnepe. Este 8 órakor a kultúrotthon zsúfolásig megtelt Bá- taszék község dolgozóival, s mintegy 7—800 dolgozó részvételével kezdő­dött meg az ünnepség. Szekfű Alajos, a kultúrotthon igaz gatója nyitotta meg a felszabadulási ünnepséget, A MÁV énekkara ezután a magyar és a szovjet Himnuszt éne­kelte el. Az ünnepi beszédet Fazekas Aurél elvtárs, az alapszervezet párttitkára tartotta meg, majd utána folytatódott a gazdag kultúrműsor. Ennek kere­tében a MÁV újonnan alakult zene­kara is bemutatkozott szebbnéi-szebb zeneszámaival. Külön dicséretet ér­demel Ga’szner István karmester, de a tánccsoport is. A műsor után még sokáig kitűnően szórakoztak, táncoltak az ünnepélyen résztvevők. Kozgoayi Pál Bataszék, Vasárnap — a többi magyar állampolgárral együtt — örömmel ad­tam szavazatomat a Hazafias Népfront je­löltjeire, az új és a ré­gi tanácstagokra. El­lenben vannak olyan tapasztalataim is, hogy a múltban nem ilyen örömmel intézték prob, lé-máinkat a tanácsok. Jóllehet, úgy vélik, amit a traktoristák ér­dekében tenni kei lett, megtették. Az a véle­ményem, hogy nem minden esetben. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: rés:-, ben azért nem tudták ellátni tanácsaink ilyen irányú feladatukat, mert a traktoristák, vagy éppen a gépállo­más vezetősége kevés­bé támogatta a tanácsi vezetőket. Sok esetben a jóindulatú segítarn- akarást is rossznő ven vettük. Ebből aztáiV az lett. hogy a gépállbmá- si dolgozók maguk kö­zött megbélyegezték a tanácsot, ha egyik, vagy másik dologban nem intézkedett, vagy nem jól intézkedett. — Ezért mi is felelősek vagyunk, meg a tanács is. A fenti hibák meg­szüntetése érdekében írtam meg a Tolnai Napló-nák, hogy mit várunk mi, traktorosok az új tanácstól. Először is azt. hogy többet segítsenek mun­kánkban, lelkiismere­tesebben intézzék: ügye irrket. Meg kell valla­nom, több tanácsi ve­zető nagyon lelketle­nül foglalkozott eddig a bennünket közvetle­nül érintő ügyek inté­zésével. A decsi ta­nácselnök például ez­előtt 2 héttel kételke­dett abban, hogy a traktorosoknak jár il­letményföld és, hogy ezt a tanács köteles biztosítani. Pedig ez; a rendelet már ezelőtt egy esztendővel mag­jelent. Olyan tapaszta­lataink is vannak, hogy a tanács a legrosszabb, a legmesszebb lévő tar­talék-területből akar adni a traktorosoknak. Egyes tanácsi vezetők péefcg «gyágtekin aetn akarnak adni földet, mondván: „Nincs mi­ből." Ez pedig nem jól van így. Jó lenne már minden traktoros nak tudni, hogy hol, melyik földet kap, a meg,; mert szántam sze retnénk. Jövőre ugya­nis legtöbben kukori­cát termelünk az illat- ményföldön, vagy kony hakertnek használjuk. Ezt jó lenne már most megszántam. És ha a tanács továbbra is húzza-halasztja az ügy elintézését a hideg idő beállta előtt nem tud­ja minden traktoros megszántani földjét. — Meg vagyok róla győ­ződve, hogy ilyen irá­nyú -kérésünknek rö­vid idő alatt eleget tesznek új tanácsaink. Azt'várjuk még új ta­nácsainktól, hogy az eddiginél többet segít­senek a munkáié meg­szervezésében. Azzal legtöbb tanács­vezető' tisztában ván, hogy a mi munkánk bonyolult, sokoldalú. — Sok községben, sok pa­rasztnak kell Goígozni. Mi szívesen segítünk az egyéni parasztoknak is, hiszen ez a köteles­ségünk. De sokszor. — bármennyire is igyek­szünk — nem tudunk eleget tenni egyik vagy másik dolgozó parr-sz1- na.k. Ennek álcát 3 szervezetlenségben lá­tom. Elmondok egy jellemző példái: De-, esen az egyik határ­részbe mentem szánta­ni. Egyetlen dolgozó paraszt kötött velünk szerződést abban a dű­lőben. A munkát el kellett végezni. A má­sik hat árrészben szin­tén volt egy paraszt, akinek szántási szer­ződése volt, tehát innét oda kellett huzarni, hogy az ő földjét is fel tudjuk számtanik A baj nem ott volt, hogy én a két dolgozó pa­raszt földjét megszén- tottem, hanem ott, hogy több üzemanya­got használtam el az ide-odahuzatásra, mint a tényleges munikára. Mikor elhuzattam a községiből, a dolgozó parasztok jöttek a gép állomásihoz panaszkod­ni, hogr az é Sildjü­ket nem szántotta meg a traktor. Én nem vár­hatok arra, hogy fel­keressenek a dolgozó parasztok egyik vagy másik dűlőben, mert nekem, dolgozni kei1, a gép nem állhat; kihasz- nálatlanui. Ezt mind el lehet ke­rülni. Az új tanácstól ezzel kapcsolatban azt kérjük, hogy az eddi­ginél többet érdeklőd­jön gépállomásunk ve­zetőségétől minden iránt. Kérje, . illetve követelje meg gépállo­másunk vezetőségétől, hogy melyik kampány­ban mikor, hány gépet tud adni. Ha a tanács eat tudja, hangoshir- adón keresztül, —mert ez minden községben van, — tudassa a dol­gozó parasztokkal, hogy a gépállomás ekkor és ekkor, ebben a dűlő­ben kezdi meg a mun­kát, aki szántatni akar az legyen ott, mert a gépet vissza nem hu­zatjuk. Ha ezt megtet­te a tanács, nem is­métlődik meg az, ami tavaly volt, yardom, bon például -egy hátig dolgozott a szelektor, az egyéni parasztok­nak mégsem szciek- toroztunk. Nem tudták hogy mikor, hol dolgo­zunk. A hót. lejárta után természetesen ha- zahuzatfcük a gépet. A községi tanács vezetői a felsőbb, szervekhez fordultak : panasszal, hogy neun ;aicatóik az egyéni gárasÉ toknak dolgozni! Pétiig ez nem így volt^fÄR A fent < érülte tt hi- oaknak , leltet VŐBraen; ein sze rint csupán ■ -arra van szükség, hogy az új ta­nácsok az eddiginél jobban vegyék Igény­be a gépállomások se­gítségét, lelkiismerete­sebben törődjenek a traktorosok ügyes -ba. jós dolgaival. Támasz- kódjainak a tanácsok­ban lévő traktorosok munkájára, kérjék ki véleményüket, hall­gassák meg panaszai­kat. Ha ez így lesz, nkkor nem lesz semmi baj a jövőben. Elmondta: Gyalog János a sái-pilisi gépállo­más - traktorosa,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom