Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-12 / 295. szám
4 N n p c o ~ TS54 dec fm bér ti lliMmfwirf Szerető gondoskodás a dolgozó szülők gyermekeiről* A napsugár rézsutosan sütött be a napközi konyhájának ablakán s meg pihent a hatalmas karfiolfejeken, amelyek az asztalon magasodtak egy halomban. Véletlenül vetődtem arra, valamit elfelejtettem közölni a két kis fiammal, akik ennek az általános iskolai napközi otthonnak nö vendékei közé tartoznak. „Nagymama" <a szakácsnő, nem is tudom az igazi nevét sem, hiszen mindenki így szólítja) már ott sürgött-forgott a tisztára súrolt konyhában, mellette Annus néni, a kisegítő hámozta az ebédhez szükséges burgonyát. Elmondtam az üzenetet, s szokás szerint megkérdeztem: — „Mi lesz az ebéd Nagymama? Látom, karfiolleves ... de mondtam csodálkozva, ezeket külön a napközi számára termelik? Bizony a piacon nem igen láttam ilyen szép példányokat. Dehogy is külön nekünk termelik” — nevet a kis öreg néni — hanem mi korán kimegyünk ám a Miska bácsival a piacra és megveszünk mindent ami a legszebb. Büszkén meséli, hogy ma megint jó ebéd lesz a gyerekeknek: karfiolleves, burgonyafőzelék disznósülttel, utána pedig mindenki kap egy almát. Eszembe jutott hogy a múltkor, amikor kint jártam a piacon, nekem is megtetszett egy kosár pirosra fényesített „madocsai” alma. Venni akartam belőle. — „Nem eladó ez már kérem, mert megvették a ',napközisek’ az egész kosárral”. Feldobbant a szívem, lilyen. almát kapnak, pedig már tél van, s bizony nem olcsó gyümölcs ilyenkor az alma. Ma is kapnak hát... mennyi kis arc gyűl- ki az örömtől, amikor Erzsi néni, a fiatal pedagógus kimondja ebéd után: „Sorakozó gyerekek, indulás .. . almát kaptok.” S így megy ez nap mint nap. Miska bácsi régi, öreg pedagógusunk, aki már egysger nyugdíjba ment, de a pedagógus hiány, vagy a hivatássze- retet visszavitte újra a gyermekek közé, vállalta a napköziotthon bevásárlási gondjait. Mosolygó arccal, koráit (meghazudtoló fürgeséggel j árkel a piacon, s, mintha saját gyerekeinek válogatna össze mindent, ami szép, ami jó Nagymamával együtt szerető mosollyal viszik haza a beszerzett dolgokr*. Úgy szeretik a napköziotthon nyolcvan gyerekét, mintha sajátjuk lenne valamennyi. Olyan gonddal állítják össze a konyha másik két dolgozójával az ebédéliét, mint egy édesanya a saját Ms 3 háztartásában. Mi is legyen? . _ S ha * valamelyik talán olyat eszelne ki, * ami nem a gyerekek kedvence, egy- 3 szeribe leszavazzák. < Ha valaki látta volna szeptember- * ben a gyerekeket és most bekuk- * kantana hozzájuk, bizony csodál- 3 kozna egyiken-másikon. Meggömbö- < lyödtek az arcok, kipirosodtak, s úgy* nőnek ezek a gyerekek, mint eső után 3 gomba. 3 Hányszor előfordult, hogy munkám 5 közben csak úgy futtában beszalad-* tam ebbe a „második otthonba” (ma- 3 gamban így neveztem el) ettek ép- 3 pen a gyerekek. „Finom?” — kérdez * tem őket. — „Az ám, s még repe- 3 tát is kapunk” — csillogott a sze-3 műk az örömtől. * Arra gondoltam, hogy hány ilyen* napközi otthon van az országban, 5 mint ez a paksi, és hány édesapa és 3 édesanya mehet nyudogtan dolgozni 3 gyáriba, irodába, vagy ki a földekre.* Mehet, mert az édes otthon tűzhe- 3 lye helyett kigyullad egy másik ott-5 hon tüze, s ennek melegénél sok kis* magyar gyerek ebédje készül szerte *r az országban. Kántor Antalné. Nem köszönt Szemre húzza új kalapját, sunyin nézve rám. Nyakkendője bogján babrál, s valami kaján fintor bujkál szája szélén, míg közénk feszül a sok tarka-barka élmény, hányszor belesült a versekbe, hány bolondot és sutát felelt! (Tízszer is „Miszkát“-ot mondott a Mikszáth helyett.) Szégyen és dac küzd mos: benne, és egy kis fölény: lassan, mégis csak nagy elme, s mégnagyobb legény! Havi ézerötszáza van, s nála ez a fő. En „csupán tanára voltam, miért köszönne ő!? S nem köszönt. A kirakatot „nézte" még soká. A sok cipő bámult nagyot, s nyelvet öltött rá! Pákolitz István ’YTTTTYTTTTTTTTTTTTTTTT7TTTTTTTTT» A népfront javaslatára felújítják t Sárpiltsen a fonóestékel t és a vasárnapi játszót ► A Sárköz régi népszokásai között ► nagyon népszerű volt a közös fonó- £ est és a vasárnapi játszó.’ Ezek azon- £ ban az utóbbi évek folyamán kimen► tek a divatból s ezzel kedves nép► szokásokkal lett szegényebb a Sár- £ köz. A sárpilisi népi együttes most a £ népfront bizottság javaslatára fel-. ► újítja a fonóestéket, melyeken az £ együttes tagjai által gyűjtött s ma £ már javarészt feledésbe ment régi ► dalokra és táncokra tanítják meg a ► falu lakóit. Ezzel együtt ismét beve- £ zetik a vasárnapi játszót is, mely ► évtizedekkel ezelőtt a falu fiataljai► nak találkozóhelye volt. Vasárnapon £ ként itt gyűltek egybe a falusi fia- £ f alok s énekkel, tánccal, játékkal szó► rakoztak. A népi együttes:a felújí► tásra kerülő vasárnapi "játszókra £ meghívja a falu öregjeit is, hogy £ felelevenítsék a lassan feledésbe me► nő régi népi játékokat, szokásokat £ A községi tanács támogatja a nép- £ front bizottság javaslatát s a falu ► középpontjában teret ad a vasárnapi ► játszó részére. Több, mint negyedmiHió látogató egy évben a szekszárdi filmszínházban — Teljesítettük ezévi tervünket — újságolja öröm mel Rugási Endre, a Moziüzemi Vállalat megyei igazgatója, és bizonyságul elérni eregeti a papírokat, amelyek csakugyan azt bizonyítják, hogy a Vállalat az egész megyére vonatkozóan bevételi tervét 104.7 százalékra. látogatottsági tervét pedig 107.8 százalékra teljesít''te november 30-ig, tehát éppen Szekszárd város felszabadulásának 10. évfordulója napjára. — Mi lehet az oka, mi segítette elő. hogy a Moziüzemi Vállalat egy hónappal megrövidítette az esztendőt, mivel az egy évre megszabott tervét 11 hónap alatt teljesítette? •— Én abban látom elsősorban az okot, hogy június óta. az új kormányprogram óta meg növekedtek az emberek kulturális igényei — mondja Rugási elvtárs — és ehhez még hozzá ke‘11 tenni, hogy a Vállalat igyekezett ezeket a megnövekeaett igényeket a leg- m ess zebbmenően kielégíteni. Az ezévi tapasztalatok a apján mondhatnánk, hogy a film — legalább is megyénkben — közel áll ahhoz, kisebb hibák kivételével, hogy tömegnevelő hivatását szinte teljes mértékben betöltse. Megyénkben nincs clyan község, olyan település, ahova legalább a vándormozi el nem jutna. — Ezerben több új, érdekes, vidám film jelent meg. Csupán filmgyártásunk 6 új alkotását említsük meg, amelyek óriási érdeklődést keltettek. Ezenkívül a baráti országok filmalkotásai, amelyek egy-egy ünnepi filmhét keretében kerültek bemutatásra. Jellemző a mozilátogatás megnövekedésére, hogy Szókszár- don például 11 hónap alatt 231.379 látogató volt és amire még eddig nem láttak soha példát, júliusban, a legmelegebb nyári hónapban is több, mint 23.000 látogatója volt a szekszárdi filmszínháznak. A MOKÉP közkívánatra több községben rendezett zenei filmheteket, magyar filmhónapokat, világirodalmi filmsorozat címen ugyancsak több községben jóné- hány világhírű regény filmváltozatát mutatták be a filmszínházak. «A kívánságok, az igények figyelembevétele nagymértékben elősegítette a látogatottság emelkedését, ez pedig a műsorpolitika megváltoztatásával vált lehetőséggé. (—ó —a) A „Grande! kisasszony“ Tolna megyében A paksi II. számú általános iskola tanulói községük felszabadulásának 10. évfordulóján nevezték el iskolájukat Bezerédj Istvánról. Erre a kettős ünnepre készült fel először a nemsokkal előbb alakult útlörö- zenekar és a felszabadulási ünnepélyen való szereplésével nagy sikert aratott. 1 Faluszínház munkája állandóan javul, nemcsak a színészi munkáit tekintve, hanem a darabok kivá_ losztását is. A Shakes- peare^vígjáték jelenr tős állomás volt a színház és közönsége életében egyaránt: a nagy klasszikus ezúttal először szólalt meg a magyar falvakban, a várt siker nem maradt el. Ez azt mutatja, hogy a nagyobb igé_ nyű klasszikusok felé tett első lépés helyes, sőt szükséges is volt. Chaikespaere utón ^ fiatal író, F. Rácz Kiálmán drama- tizálásában Balzac szólalt meg falun: az egyik legismertebb Bal- zac-regény, Eugenie Grandet szereplői elevenedtek meg a színpadon. Amennyire helyes, hogy a Faluszínház fiatal írók megszólaltatására is vállalkozik, annyra elgondölkoztató, vájjon helyes volt-e a dramatizáló választása, amikor épp Balzacot választotta s épp az Eugenie Grande t-t, amely talán legkevést>_ bé kívánkozik színpadra? Regény és aráma között műfaji különbségek vannak, s a drámai szerkesztés szabályait még a formabontó kísérletek sem hagyhatták figyelmen kívül (például Pirandello). A Grandet kisasszonynál sajnos éppen e műfaji hiányok dominálnak: a szereplőik jórészt csak elmondják a regény tartalmát, de drámai feszültséget nem tud_ nak teremteni. Egyedül az öreg Grandet szerepe él, az arany-komplexum azonban ebben a formában túlságosan Melieret idézi. 17 z a feszültséghiány okozza, hogy igazi színészi alakítást, a jó rendezés ellenére is keveset láttunk. Az egyet_ len hálás szerep az öreg Grandet-é, s ennék minden lehetőségét kiaknázza Lónérd Béla. Hairpagonra emlékeztet, de alakításának ez is javára válik: a francia irodalom két közismert figurá ja egye sül alakításában. Kassai Hona Eugenle-je időnként kilép'a szerep reménytelen passzíva, fásából, de csak nagy pillanatai lehetnek, Charles, aki pedig a regény egyik főalakja, itt csak felvillan s csak mások elbeszéléséből tudjuk meg további sorsát. Kiszely Tibor időnként nagyon emberi volt, felindulásai őszinték és pátoszmentesek. A többi sze. rep elmosódott, bizonytalan rajzú. Szőke Kálmán, Gál Lajos, Fülöp Kálmán, Donáth _ LSi, Kálmán Márton a jobb ügyhöz méltó buzgalom mai álltak helyükön. A „Grandet kisasz- szony” mint >■ darab nem mondható a legsikeresebb vállalko. zásnak. De mént előadás — Both Béla rendezői érdeme — újabb bizonyságát adta, hogy a Faluszínház egyre magasabbrendű műve. szettel akarja szolgálni a vidéket — Gyere Péterke, viszlek lóháton — mondja a hatéves Bandika kélév körüli öccsének. A bájosan maszatos szőke fiúcska macska- ügyességgel mászik fel egy kony- kai zsámolyra, onnan pedig Bandi nyakába és van azután nevetés, sikongatás. Nehéz lenne megállapítani, hogy a „ló”, vagy a lovas lár- mázik-e jobban. Természetesen Gyuszi, a középső testvérke is belekapcsolódik a játékba. Amikor a lovazást megunják, előkerül a mesekönyv. A mesélésben is Bandika a kisokos. — Csak azért nem tudok még olvasni, mert november hónapban születtem és nem vettek (el iskolába — panaszolja nekem. De azért a nevét már szépen leírja és a meséket is elmondja, amit hallott. — Édesanyám szokott nekünk mesélni, meg írni is ő tanított — mondja. Egyre sűrűbben emlegetik az édesanyjukat és játék közben is állandóan az ajtót lesik. Hiszen este van már, éhesek is. Jönni kell most már édesanyának, meg édesapának is. — Édesapa a hatórás vo nattal jön — magyarázza nagyko- molyan Bandi, de úgylátszik, Péterke is tudja ezt, mert a messziről hallatszó vonatfüttyre figyelmeztetően tartja föl a csöpp ujját és csupa füleiés, várakozás az egész arca. — A! — mondja. A gyerekek édesanyja. Turóczi Gyuláné érkezik előbb haza. — Egy cigánycsaládból jövök — meséli legfrissebb élményét. Még <nem tudta levetni a mások gondjait, hogy a maga családjáét vegye fel egészen. Vagy talán nem is tudja sohasem kivül hagyni küszöbén a mások gyermekeinek, vagy a beteg emberek sorsával való törődést? — De milyen gyönyörű csecsemő — lelkesedik továUb. önkénytelenül elmosolyodom erre, mint ahogy a legtöbb ember mosolyogna, ha azt hallaná valakitől, hogy egy újszülött gyönyörű. Turóczinénak azonban el lehet ezt hinni, mert az ő szavait az igazi hivatásszeretet diktálja, amikor szinte ellentmodást nem tűrő hangón kijelenti: „Újszülött csecsemőnél nincs szebb a világon, akárki gyereke legyen is az.” Neki. mármint Turóczinénak a saját három fiacskáján kívül gondja van Decs, Sárpilis, és az egész decs- környéki tanyavilág összes gyerekére. ő ugyanis a körzeti védőnő, vagy amint a faluban hívják: — „védőké”. Tizenhat esztendeje ismerik ezen a néven a Sárköznek ebben a két nagy községében. Sokan néni is tudják a nevét sem, csak annyit tudnak róla, hogy védőke és ez úgylátszik elég is. Érdekes, hogy amikor Bandika még kisebb fiú volt, mint most — meséli Turóczi- né — és valaki megkérdezte tőle: kinek a kisfia vagy? Gondolkodás nélkül rávágta, hogy a védőkéé. Ez az elnevezés arra vall, hogy Decsen és Sárpilisen szeretik Tu- rócziriét ,mert a sárközi emberek egyik érdekes szokása, hogy akit szeretnek, aki kedves nekik, annak a nevét kicsinyítő képzővel látják el. így lett a védőnőből védőke és ebben a szóbán benne foglaltatik az egész tizenhat esztendő munkája. Igaz, hogy közben egy évet a szekszárdi kórházban dolgozott, de ott is a csecsemőosztályon. —■ De mintha csak álmondtam volna az egész kórházat, amint most újra belejövök a régi gyakorlatba — mondja. Jóleső érzéssel lát ja, hogy örülnek a faluban és amer re megy a visszatérésének. Hiába, ez az ő munkaterülete: védeni, óvni, az anyákat, csecsemőket, nagyobbacska gyermekeket, a rábízott falvak jövendőjét, de az ország jövendőjét is ezen keresztül. Hűséges segítője Turócziné a körze ti orvosnak, dr Szeghő Istvánnak a közegészségügy védelmében is. A vödőke nem restel időt, fáradtságot, megy gyalog, kerékpáron, ko csival, szánon, ahogy lehet, ahogy az idő megengedi. Bekopogtat minden házba, ahol egészségügyi jóta- nácsra van szükség. Bizony sokoldalú munkája van egy védőnőnek. — A legfontosabb természetesen az anya- és csecsemővédelem — szól közbe mindjárt Turócziné. — Már az anyaságra is nevelni kell a fiatal asszonyokat, majd az újszülött gondozásával kapcsolatos tanácsok jönnek. — A legjobb érzés az, az a munkám gyümölcse, ha látom, hogy megfogadták tanácsaimat. Ha jön nek újságolni: „védőke, adtam ám almalevet a babának”, „készítettem ám sárgarépa főzeléket”, „nem szopott ám az éjjel a kicsi, csak teát adtam neki”. Sok-sok betegségét előznek meg a védőke foganatosított tanácsai. Ö tart ezenkívül számon minden tüdőbeteget a körzetében; gondoskodik róla, hogy rendszeresen járjanak kezelésre. Ellen-, őrzi az iskolákat, óvodákat, egészségügyi szempontból. Ö az, aki figyel és észreveszi a legelső „zörejt” esetleg egy gyermek mellében és még időben juttatja kezeléshez. Nevetve meséli, hogy gyakran valamely étel elkészítési módját is ő magyarázza el, vagy segít egy ruha kiszabásánál. A védőke tehát a reábízott körzet gondos egészségőre. — Gyakran elfelejtek hazajönni, annyi a munkám, tennivalóm — és szeretettel veszi fel az ölébe ,ké- redző Péterkét. — Milyen szemmel, milyen érzés sei nézte, mint védőnő, az „egyké- zést”? — jut eszembe hirtelen a Sárköz egyik „híressége". — Fájt látnom, de nem sokait tehettem ellene. Legfeljebb a magam példájával agitálhattam — moso- lyodik el a már negyven év körüli asszony. — Megmondtam, ha én férjhez megyek, akkor nekem féltucat, gyerekem lesz — emlékezik jókedvűen. — Akkor kinevettek, de mikor a harmadik kisfiam, Péterke született, már mondogatták: „ugye megmondta a védőke, hogy napköziotthon lesz nála”. Péterke ugyanis akkor született, amikor már a falukban is ismertté vált az a szó: napköziotthon, de a másik két Turóczi gyerek is szabadságban született. Azóta már tűnőben van az egyke is a Sárközben. Boldogan meséli Turócziné, hogy az egykéről hirhedt családoknál, ahol nemzedékről-nemzedékre csak egy gyerek született, a Lukácsiaknál, a Mozolaiaknál, Köncölöknél, ma már három unoka is van. De nicsak! Mi az? Péterke figyelőn emeli fel az ujjacskáját. Nyílik az ajtó, megérkezett Turóczi Gyula. a védőke férje, a három eleven fiúcska apja, aki csak akkor érzi jól magát, ha sokan ülnek az asztalnál. Nem zavarom tehát tovább örömüket, hiszen napi munkájuk után mindketten megérdemlik a „családi kör” boldogságát. Amint a vonatom fütyülve indul ki az állomásról, felrémlik előttem Péterke távolba figyelő arca, amint felemeli az ujját: — A! Szabó Júlia
