Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-10 / 293. szám
TOI.HAI WlÁG PROLETÁRJAI EGYEEÜLJZTEKJ r ' “ A MAI SZAMBÁN: A népi kamara jóváhagyta a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének beszámolóját a moszkvai értekezlet munkájáról (2. o.) — A külkereskedelem és a mezőgazdaság kölcsönös feladatai a népjólét emelésében (2. o.) — Újra a tanács élén ... (3. o.) — Ünnepeljük méltóan 10 éve kapott szabadságunkat (3. o.) —- A Tolna megyei tanács alakuló ülése (3. o.) — A tanácsválasztás óta élénkebb a kultúrniunka a tamási járásban (4. o.) L ■ —J AZ M DP TOINAMíftVEI PA'RTBIZOTTjA'CA'NAK LAPJA mm? XI. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM ARA 50 FILLER PENTEK, 1954 DECEMBER 10 „Hogy ne legyünk német gyarmat66 Tiltakozunk! Tiltakozunk! Ez a hang járja be napjainkban az egész világ békeszerető embereinek otthonát, munkahelyét. Ez a mozgalom szélesedik hazánkban, ez a mozgalom hódít egyre nagyobb tért a mi megyénk becsületes dolgozói körében is néhány hét óta. Levelek, táviratok százai, ezernyi aláírásokkal bizonyítják, hogy a mi megyénk dolgozói is önfeledten szeretik ezt a szabaddá lett, szinte új hazát, melyet 10 évvel ezelőtt éppen az a német militarizmus döntöttt romba, amely most az amerikai imperialisták és csatlósaik által újra vészes viharfel- legKént akarja elborítani országunk egét. Nem véletlen, hogy napjainkban ez a tiltakozó mozgalom eddig soha nem tapasztalt méretekre nőtt. A legutóbbi hetekben szinte napról-napra fokozódott megyénk dolgozóinak érdeklődése a külpolitika kérdései Iránt. A nyugati imperialisták egyre sürgetik az új Wehrmacht létrehozását, sürgetik a párizsi egyezmény ratifikálását. A tiltakozások hulláma megyénkben is akkor tört a legmagasabbra, amikor Nyugat-Német- országban a béke és a biztonság, az újraegyesítés első harcosait, a gyalá. zatos karlsmhei per megindításával akarták elnémítani. Azért «.lakoznak, mert saját példájukból tudják, mit jelent a munkásosztály, az egész dolgozó nép igazi pártjának, a kommunisták pártjának munkája. Éppen ezért röpgyűléseken, egyéni beszélgetéseken a mi megyénk munkásai, dolgozó parasztjai a múlt szomorú emlékeinek felelevenítése közben mondották el legbensőbb óhajaikat: nem akarunk háborút, nem akarjuk, hogy a német fasizmus újra tönkre tegye nehéz fáradsággal felépített országunkat, s nemcsak tiltakozunk, hanem mindennapi munkánkkal is segítjük a béliéért harcolók hatalmas táborát. Szinte kivétel nélkül érzik a mi megyénk dolgozói is, hogy e háborús veszély megakadályozása, a háborús uszítok megfékezése lehetséges, hiszen olyan hatalmas erő vezeti ezt a harcot, mint a nagy Szovjetunió. E remény csak megerősödött a moszkvai értekezlet napjaiban, A moszkvai értekezlet megmutatta, hogy még van lehetőség megakadályozni a fenyegető veszélyt, a múlt katasztrófáinak megismétlődését és fokozódását. Hegedűs András elvtárs kedd esti beszéde pedig sokkal világosabban megmutatja azt is, hogy mit kell tennünk Nyugat-Németor- szág felfegyverzésének megakadályo zása érdekében. E beszédet a mi megyénk területén is számtalan közös rádióhallga- tás alkalmával vitatták meg. Egységesen és külön-külön helyeselték, mint például a gerjeni Taba Sándor egyénileg dolgozó paraszt, a döb- röközi Környéki János sztahanovista 'bognár, hogy egyesítenünk kell minden erőt a támadók agressziója ellen. Egységesen helyeselték megyénk dolgozói, hogy békés, jó viszonyt akarunk kiépíteni minden ország népével. örömmel hallgatták, hogy „baráti viszonyunkat a Szovjetunióval, és a népi demokráciákkal úgy őrizzük, mint a szemünk fényét, mert jól tudjuk, hogy ez népünk eddigi vívmányai megőrzésének legfőbb biz tosítéka”. De ezek a beszélgetések, viták azt is megmutatták, hogy a mi népünk sem akar mindenáron való békét. Hörnyéki János például ezeket mondotta: „Éppen hallom, meg olvasom Is napról-napra az újságban, hogy mit akarnak tenni ezek a gazemberek. Nekünk is nagyon résen kell lennünk. Csak helyeselhetem a moszkvai értekezleten elhangzottakat, hogyha a párizsi egyezményt ratifikálják, nekünk is készülődnünk kell." Az elmúlt tanácsválasztások, az utánuk sokkal lendületesebben meginduló munka is azt bizonyítja, hogy népünk egysége, dolgozóink munka- lendülete és békevágya éppen a múlt borzalmas emlékein okulva minden eddiginél erősebb. A mi megyénk dolgozói érzik felelősségüket a béke megvédéséért. Érzik és tudják, hogy ez a nagy harc nemcsak szavakban, de a munkában is többet követel, minden eddiginél. Tudják, hogy aki most jól dolgozik, többet segít a hazának, a béke ügyének, mint eddig. Tiltakozunk és békét akarunk! Ez a hang ma sokkal erőteljesebben hangzik fel megyénk dolgozóinak ajkáról, mint valaha. — Békét és olyan életet akarunk, mint a Szovjetunióban van a dolgozóknak — mondotta néhány nappal ezelőtt Trick Ferenc elvtárs, a hőgyészi gépállomáson, ő ugyanis legutóbb néhány napot töltött Moszkvában. S erről a néhány napról, amint mondotta, köteteket tudna beszélni. Az elmúlt napokon megnövekedett tiltakozó mozgalom mutatja egyben azt is, hogy dolgozóink az elmúlt hónapok eseményei nyomán egyre jobban érzik, van ereje e tiltakozásoknak. Érzik, ha egy a cél, a béke megőrzése s Ilyen erő mozdul meg az agresszorok megfékezésére mint most, legyőzhetetlen ez az erő. A táviratok tömkelegé, a számos kis- gyülések, egyéni nyilatkozatok pedig azt bizonyítják, hogy a mi megyénk dolgozó népe is nemcsak szavakban, de tettekben is híven segíti népünk, az egész világ békeszerető emberiségének nagy harcát. Közösen hallgatták meg a tengelici Pető i tsz-ben Hegedűs András beszámolóját a moszkvai tanácskozásról Kedden este a tengelici Petőfi termelőszövetkezet tagsága közösen hall gáttá meg Hegedűs Andrásnak, a magyar kormányküldöttség vezetőjének beszámolóját a moszkvai tanács kozásról. A tsz tagok két helyen szerveztek közös rádíóhallgatást: a faluban lévő tsz irodán mintegy 60, a tengelici pusztán lévő kultúrteremben pedig körülbelül 50 termelőszövetkezeti tag hallgatta a beszámolót. Az előadás végén a tsz tagjai egyhangúlag állást foglaltak a moszkvai értekezlet határozatai, a béke megvédése mellett s elítélték a londoni és párizsi egyezményeket, a nyugatnémet hadsereg felfegyverzését, Nem akarunk háborúi l Kisgyűlések, tiltakozások Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A moszkvai órteScezlet határozatai megyénk dolgozói között is lélices visszhangra találtak. Számos kis- gyűlésen beszélték meg a falvak, városok lakói a moszkvai értékértet deklarál .óját és táviratok százaiban tiltakoznak a német militarizmus feltámasztása ellen. * Dunaszemtgyörgyöin mintegy hetvenen jöttek ösz- sze, hogy megbeszéljél: a nagyjelentőségű moszkvai ha tárogatókat. Dolgozó parasztok, értelmiségiek, asszonyok, lányok egyöntetűen emelték fel tiltakozó szavukat a háború, a háborúra spekulálók mesterkedései ellen. Szombat Antal pedagógus, a kisgyűlés előadója a többi között a következőiket mondotta: — A második világháború borzalmait saját bőrünkön érez,tűk. Mindenki emlékszik még ebben a községben a háború áldozataira, a fasizmus borzalmaira. Nincs olyan ember a faluban, aki valamilyen formában ne szenvedett volna miatta. Ezért kéül felemelnünk tiltakozó szavunkat, ezért kell minden erőnkkel harcolnunk, ki-ki a saját munkaterületén, hogy megakadályozzuk egy újabb háború kirobbantását, mely következménye Nyugat-Németország felfegyverzésének. Horváth Sándor, Adorján Istvánná, Pokornyik Já- nosné és a többiek, akik résztvettek ezen a kisgyűlé- sen, megfogadták: „Nem engedjük, hogy azok, akik egy évtizeddel ezelőtt rombadöntöttók az országot, most újra tömkretegyék, amit nehéz munkával felépítettünk. — Ha kevesen vagyunk is itt, — mondotta Adorján Istvánné, — akaratunk találkozik a többszáz millió, béfeétszeretó emberek véleményével és ez megsokszorozza erőnket Igen sokan leszünk, ha összefogunk.” A kisgyűlés résztvevői táviratot küldtek az MDP Központi Vezetőségéinek, hogy továbbítsa tiltakozó szavukat. A távirat szövege a következő: „Dunaszentgyörgy dolgozó parasztsága nevében az újonnan megválasztott tanács és a népfrontbizottság tagjai együttérzésünket fejezzük ki a moszkvai tárgyalással kapcsolatban. Kötelezőnek ismerjük el annak határozatait és annak szellemében járunk el. Tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Békét követelünk, mert mi, dolgozó emberek csak békében tudunk élni. A béke megvédéséért minden harcra készek vagyunk.” Egyesítsünk minden erőt a béke érdekében Ma este tovább világosak Gerjen községben is a házak ablakai, mint máskor. Hallgatják a rádiót, Hegedűs András eivtárs, a minisztertanács elnökhelyettesének beszédét a moszkvai értekezlet jelentőségéről. Ahol még nincs rádió, onnan átmennek a legközelebbi olyan szomszédhoz, ahol van, s együtt hallgatják. Közben emlékeznek. Van miről. A második világháború vérzivataros emléke még nagyon is élénken él emlékezetükben. — Nem akarunk háborút — mondja Taba Sándor is. A felesége magabiztosan feleli rá: — Nem akar itt a faluban senki sem. Kettőjük beszédjéből aztán kitűnik, mit jelentett nemcsak a községnek, de saját maguknak is a német militarizmus. A házukat telibe találta egy lövedék, a pincét is beszakította s a nagyapja az istálló előtt lelte halálát. Egy lovuk, egy tehenük, s a malacok, az aprómarhák — mind-mind elpusztultak. — Egy lovunk, s egy borjúnk maradt meg, — mondja a visszaemlékezéstől könnyfátyolos szemmel. — Bizony, nem volt könnyű újrakezdeni. Az egész falu becsületes dolgozó parasztjainak emlékezését, véleményét tükrözi e néhány mondat... — Nemcsak ők voltak ilyen szomorú helyzetben. Bérén - kai Ottó tanácstitkár apját és még másokat is az utcán ölte meg egy felrobbanó lövedék. Ezeket az emlékeket most még jobban emlékezetükbe idézi a gerjenieknek is Hegedűs elvtárs beszéde. De látják azt is ebből, hogy mit kell tenniök. Éppen ezért mondja Taba Sándor is 9 rádióbeszéd befejezése után. — A moszkvai értekezletet csak helyeselni tudom. Az a véleményem, hogy egyesítsünk minden erőt a béke érdekében, hogy hasonló eset, mint az elmúlt világháború, ne fordulhasson elő. Bizakodással tölt el a beszéd azon szavai, hogy: ,,A Szovjetunió és a népi demokráciák mindent megtesznek a vitás kérdések békés rendezése érdekében,” A városi tanács dolgozóinak tiltakozása Nyugaí-Németország felfegyverzése ellen A városi tanács dolgozói egy emberként emelik fel szavukat, különösen Hegedűs eivtárs beszéde után a nyugatnémet felfegyverzés egy Wehrmacht felállítása ellen. A beszéd utáni napon röpgyűlésen fogadták meg, hogy még jobb munkával harcolnak a háborús uszítok törekvései ellen. A röpgyűlés előadója Mészáros elvtárs, beszélt az elmúlt háborúk borzalmairól, s ezeket mondotta: „Emlékezzünk ezekre és akkor egyszerre nyílik ajkunk és egyszerre kiáltjuk a világnak százszor, ezerszer, milliószor: nem akarunk egy új Wehrmaohtot, nem akarunk egy újabb, ■ egy sokkal borzalmasabb világháborút. Ez ellen tiltakozunk nemcsak szóban, hanem tettekkel is, mikor a júniusi úton haladva az új tanács vezetésével még jobban szervezzük meg munkánkat.” A hozzászólások is hasonló véleményekről adtak tanúságot. — Nem lehet, hogy Szekszárd város többmilliós beruházása, a város dolgozóinak nehéz, verej- tékes munkája egy újabb háború áldozata legyen — mondotta Bruneoker József főmérnök. Szabó elvtárs, a tanács elnökhelyettese arról beszélt, hogy egy újabb háború megakadályozása érdekében még jobban össze kell fogni, és össze kell fognunk a békéért harcoló országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A röpgyűlés résztvevői egységesen elhatározták, hogy az alábbi táviratot küldik az Országos Béke tanácshoz: „Mi, Szekszárd városi tanács dolgozói tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ..'llen. Nem akarjuk, hogy újra háború legyen. Városunkban alig van olyan ember, aki a második világháború alatt ne szenvedett volna a német fasizmustól. Éppen ezért minden erőnkkel harcolunk a nyugatnémet újrafelfegyverzés 'ellen. Mi, a városi tanács dolgozói megfogadjuk, hogy az újraválasztott, tanács vezetésével, egyenként és együttesen: az új szakasz, politikáját árosunk dolgozóinak életszínvonala emelését, minél előbb és mind nagyobb mértékben megvalósítsuk. Szekszárd városi tanács dolgozói.” A rádió mellett •.. A kályha kellemes meleget ontott szét a szobában. Minden szem a rádióra szegeződött. A hallgatók szinte „itták” a szavakat. A békénkről van szó, arról beszélt Hegedűs András elvtárs, a rádióban: „Mi teljes szívből békét akarunk ... tudjuk, hogy ügyünk igaz ügy, ezért nem kíméljük erőnket. Ezt követeli a hazánk iránti szeretet...” A rádió elhallgatott, s a beállott csendben egy halk sóhaj tört ki valakiből. Itt ülünk négyen-öten a faddi gyermekotthon irodájában. -Pedagógusok, tisztviselők, valamennyien háborút járt, sokat szenvedett emberek. — Elsőnek Schmidt Gyula, a járási tanács előadója szólal meg: — Tudjátok, mostanában gyakran eszembejut 1942 nyara. Ott feküdtünk egy nedves, nyírtkos lövészárokban, valahol Markov alatt. Mellettem egy fejérmegyei zsellérgyerek feküdt; — nevét soha nem felejtem el, — Csőgör Ferencnek hívták. Valamelyik Eszterházy- nagybirtokon cselédeskedett a háború előtt. — összebarátkoztunk, már ahogy ez szokott lenni a fronton, beszélgettünk. Egyszer „meglepő” kérdést tesz fel: — Mondja tizedes úr, miért vagyunk mi itt? — A kérdés meglepett, hisz az én fejemben is gyakran megfordult már ez a kérdés. Dehát felelni kellett: — Hát a hazát védjük — mondtam. — Itt? — kérdezte. Úgy csináltam, mintha nagyon figyelnék a lövészárok előtti terepre, s nem feleltem. De ő folytatta: — Nyolcán vagyunk otthon, s csak egy a kereső, az apám, ő is már hatvanon túl van. Ha néni jött volna ez a háború, béreltem volna a hercegtől néhány ölet, de nem sikerült, behívtak. — Mondja tizedes úr, a herceg is itt van? — neki talán százezer holdja is van: ő is védj a hazát? — Védi a fészkesnyavalyát! — tört ki belőlem is az elkeseredés. S a tehetetlenség érzése olyan erővel jött fel belőlem, hogy sírni, törni, zúzni szerettem volna. — A ma embere, a mai fiatalság már nem ilyen tehetetlen. Békeharc1 — Békehatározat! — Azért, hogy nyugodtan dolgozhassunk, élhessünk, s ne legyen százezer hold egynek, s százezreknek egyse. — Ha most találkozhatnak Csőgör Ferenccel, elmondhatnám neki, ami akkor csak sejtés volt: „A haza akkor is a mi hazánk volt, de az urak bitorolták,”
