Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-08 / 291. szám

m 1954 DECEMBER S w * p c ö 3 A pártoktatás helysete a Bonyhádi Zománcgyárban Pártszervezetünk vezetősége igen nagy gondot fordított a pártok­tatás jó előkészítésére és mdfet leg­fontosabb feladatának tekinti annak sikeres lebonyolítását. Vezetőségi ülésen több alkalommal szerepelt már napirendi pontként a pártokta­tás. A pártvezetőség egy alkalom­mal úgy határozott, hogy a vezetőség két-két tagja felel egy-egy szeminá­rium munkájáért, segíti, a propagan­disták munkáját, de segítséget nyújt a hallgatók felikészüléséhez is. A pártvezetőség fontos feladatának te­kinti a pártoktatást, énért annak egy tagját konferencia vezetésével bízta meg. Fáradozásainknak megvannak első eredményei. Az eddig szerzett tapasztalataink jóknafe; mondhatók. A középfokú pártoktatáson (a Párt történet I. és a politikai gazdaság­tan I. évfolyam) valamennyi haliga-, tó megjelent és hozzászólásával tet­te élénkebbé a foglalkozást. A hall­gatók aktivitása elsősorban annak köszönhető, hogy a fonferencia ve­zetői nem értekezleitszerűen vezetik le a foglalkozást, hanem valóban a vélemény nyilvánítás, az élénk vita jellemző azokra. Ennek következté­ben még azok a hallgatók is hozzá­szólnak a vitához, akik kevésbbé, vagy egyáltalán nem készültek fel a tananyagból valamely oknál, fogva. Az aktivitást nagymértékben fokoz­za az is, hogy a konferencia vezetői igen nagy segítséget adnak a jegy­zetelés helyes módszerének kialakí­tásához. Az alapfokú oktatáson azonban nem sikerült teljes mértékben elérni a kívánt eredményt. Ezt nagyrész­ben az okozta, hogy figyelmen kí­vül hagyott a pártvezetőség néhány dolgot, mint például a meleg helyi­ség és elegendő asztal biztosítása. De elhanyagoltuk a különböző mű­szakokban dolgozók megfelelő levál­tását is. Előfordult, hogy egyik-má­sik hallgatónk műszakon volt, ami­kor szemináriumot tartottunk. A pártvezetőség azonnal felismerte az elkövetett hibák okait, s ezért más­nap pártvezetőségi ülésen foglalkoz­tunk az alapfokú pártoktatással. Az­óta külön helyiséget biztosítottunk a konferenciák és szemináriumok ré­szére. A konferenciáknak és a szeminá­riumnak külön-külön faliújságot is szerkesztünk. Ezt elsősorban azért tesszük, hogy a hallgatók ezen ke­resztül is állást foglalhassanak, vi­tát szervezhessenek esetleg olyan dől gokról is, amely csak közvetve tar­tozik a szemináriumhoz és a kon­ferenciákhoz. A konferenciák hallgatói általában megelégedettek a vitavezetéssel. Csu pán néhány adatot mondok el jel­lemzésül. Pamuk Jenőné például azt mondotta, hogy ő azelőtt szinte ki­vétel nélkül valamennyi foglalkozá­son elaludt, most viszont igen rövid­nek véli a foglalkozásra fordított időt. Solti Jánosné pedig arról be­szél, hogy máskor is járt már párt­oktatásra, azonban csak most érti igazán az anyagot, hogy megtanulta a helyes jegyzetelést, most kpvetni tudja a vitát. Az eredményeink azt mutatják, hogy a pártszervezet vezetősége jó úton halad, egyre eredményesebbé lesz munkánk. Elmondotta: GYIMESI FERENC a Bonyhádi Zománcgyár pártszervezet titkára A e§ibrábiak válasza« •• MAR A KORA TDÉLUTANI órák­ban ünnepélyes vuilt a hangulat a csibráki Viharsarok termelőszövetke­zetben. December 4-én, szombaton tartották itt . az -éwégi zárszámadó közgyűlést. A növény termelő brigád tagjai csak délig dolgoztak, az állat- tenyésztők pedig siettek az etetéssel, hogy délután 5 tórakor a szépen fel­díszített, kultúrteremben „meg,beszél­gessék" az 1954-ee gazdasági év ered­ményeit és hibílit, ebből kiindulva megszabják az .7955-ös gazdasági év feladatait. A csibráki V/,harsárok termelőszö­vetkezet tagjai a hatodik közös év termését osztották szét a közelmúlt­ban. Hetedszer tervezték el a jövőt... •— Máskép e/5ik ma minden mint 6 esztendővel ezelőtt, — mondja Hegyest Gábor elvtárs, a szövetkezet egyik alapítótagja, — ha minden ter­ményt átszámítok pénzre, 22.000 fo- ’ rintot kerestem ebben az esztendő- bem ’’ Valóban írna minden máskép van. Az állam is jobban segíti a termelő- szövetkezeteket, mint ezelőtt, a mun­kások is elkövettek mindent a me­zőgazdasági termelés fellendítéséért, többek között azért, hogy a termelő­szövetkezeteik tagjai jobban boldo­guljanak, »»int valaha. Itt a kézzel fogható biannyíték: a csibráki Vihar­sarok tsz-t mám egészen fél éve pat­ronálja a Kőbányai Sör- és Maláta­gyár. Nemcsak buzdító szóval, ha­nem anyagi támogatással‘is elősegí­tették a kőbányaiak a Viharsarok tagjainak; boldogulását. Villamosítot­ták a sjaecskavágót, s répadarálót, vízvezetéket szereltek a ló- és disznó istállóba. Ezzel több mint 20.000 fo­rintot takarított meg a szövetkezet. CSIBKAKON mindenki azt mond­ja, hogy- a Viharsarok termelőszövet­kezet tagjai az 1954-es gazdasági év­ben jól dolgoztaik, példamutatóan gazdálkodtak. Nézzünk bele hát a szövetkezet számadásaiba. A könyvelés azt mutatja, hogy esedékes tartozása egyáltalán nincs a szövetkezetnek. Az egész évi tiszta jövedelem 51.9 százalékkal maga­sabb a tavalyinál. A fel nem. oszt­ható szövetkezeti alap több mint 79.000 forinttal növekedett egy év alatt. A szövetkezetre jogosan mondták tavaly az egyénileg dolgozó parasz­tok, meg mások is, hogy nem példa­mutatóan gazdálkodik. 4 mázsa ku­koricát, 12 mázsa cukorrépát taka­rítottak be egy-egy hold földről. Az idén más a helyzet. A kukorica 37 mázsát, a cukorré-pa pedig 200 mázsát termett holdanként. Míg tavaly nem egészen 21 forint jutott egy munka­egységre. Ebben az évben 30.60 fo­rintot osztottak. De a szövetkezet tagjai még sin­csenek megelégedve. A zárszámadási közgyűlésen úgy határoztak, hogy a jövőben mindent jobban csinálnak. — Látnunk kell, hogy a legjöve­delmezőbb üzemógunkra, az állatte­nyésztésre nem fordítottunk kellő gondot, — mondta hozzászólásában Vanya elvtárs, az üzemi pártszerve­zet titkára. Igaza is volt. Hiszen csak az állat- tenyésztés 230.000 forintot jövedel­mezett a szövetkezetnek. Ennek 52 százalékát a sertéstenyészből kapták. Viszont a takarmányozásra, az állat- tenyésztés munkájának a megszerve­zésére még mindig nem fordít elég gondot a vezetőség. Ezért határozták el, hogy a jövőben mindent az állat- tenyésztés fellendítésének szentel­nek. A JÖ MUNKA ÖRÖMÉRE jól szórakoztak a csibrákiak. A Kőbányai Sör- és Malátagyár dolgozói jutá­nyos áron adtak sört a szövetkezet­nek, a gyár zenekara díjmentesen muzsikált. — Most is itt vagyunk, meg ha segíteni kell, akkor is itt leszünk, — mondta Váradi Dezső elvtárs, a Sör- és Malátagyár műszaki főosztályának vezetője. Jól mondta. Hiszen már az maga nagyon szép szimbóluma a munkás­paraszt szövetségnek, hogy az üzem dolgozói a termelőszövetkezeti tagok jó munkája elismeréséül szép selyem zászlót adtak át a tsz tagoknak. És ebből az alkalomból szocialista kö­telezettségeket vállalt a Sörgyár. A szerződésben az gH, hogy 6 kocsike­reket elkészítenek és a teljesen elron­gálódott hídmérleget március 1-ig megcsinálják. Ezenkívül géplakatost, bognárt, kovácsot küldenek a szer­számgépek és kéziszerszámok kija­vítására. A segítség, amelyet a rövid fél­esztendő alatt adtak a Sör- és Ma­látagyár dolgozói a termelőszövetke­zetnek, fényes bizonyítéka annak, hogy a munkások, — csak úgy mint a parasztok és az értelmiségiek — mindent elkövetnek a mezőgazdasági termelés fellendítéséért. A CSIBRAKIAK VÄLASZÄT He­gyi elvtárs mondta el, amely így hangzik: „Azon iparkodunk, hogy több búzát termeljünk, több disznót hizlaljunk, hogy több jusson a sör­gyáriaknak, az egész munkásosztály­nak”. Ezután megkezdődött a szórakozás. Táncraperdült fiatal, öreg egyaránt... De így van ez jól,.. Aa MISDSZ hírei: Több, miut ötezer asszony jelentkezett eddig gazdaasszony körökbe Megyénkben is egyre több dolgozó nő kapcsolódik be az MNDSZ-szer- vezetek munkájába. Különösen a ta­nácsválasztások előtti napokban nőtt ugrásszerűen a szervezetekben dol­gozó nők száma. Az olvasókörök, a nőgyűlések és a gazdaasszonykörök különféle ágazatainak munkájában a közelmúltban olyan asszonyok is resztvettek, akik azelőtt általában távoltartották magukat az MNPSZ- szervezetek munkájától. Az idén már hasznosan, eredményesen akarják megyénk asszonyai eltölteni a hosszú téli estéket, ezért vesznek részt oly szívesen az MNDSZ-szervezetek mun kájában. Az MNDSZ-szervezetek népszerű­ségének egyik oka, hogy sajátos asz- szönyi problémákkal foglalkozik, s ezt minden esetben a közvetlen előt­tünk álló feladatokkal kapcsolja ösz- sze. A legdrágább kincsünk, a gyér. mekek szórakoztatására a választá­sok napján 26 bábcsoport adott több órás, szórakoztató műsort. Különösen a szekszárdi, az őcsényi, a beleeskai és az alsónyéki csoportok végeztek jó munkát ezen a napon. A választások sikere érdekében több mint 20 női csasztuska-brigád dolgozott a megyé­ben. Köszöntötték a tanácstag-jelöl­teket és a mezőgazdasági munkák meggyorsítására lelkesítettek. * Legnépszerűbb azonban a gazdaasz- szonykör. Dunaföldvártól Bátáig és Szekszárditól Dombóvárig ebben a közös munkában veszik ki legszíve­sebben részüket a dolgozó nők. Már az elmúlt évben is mintegy 2.500 asszony ismerkedett a szabással, var­rással, a házi szőttesek elkészítésé­vel, de a helyes növénytermesztésről és az állattenyésztésről is sokat hal­lottak, tanultak. Az idén — bár még csak a kezdet kezdeténél tartanak a gazdaasszonykörök szervezésével — máris több mint 5.000 asszony je­lentette be: részt kíván venni a gaz­daasszonykörök munkájában. Kalaznón a szabást-varrást, Nagy- dorogon és Pakson a hímzést, Szek- szárdon a horgolást-kötést, a var­rást, a főzést és a játékkészítést akar ják megtanulni a téli estéken az asz szonyok. Bátán özvegy Dér József né, a község népszerű Treszka nénije, a házi szőttesek nagymestere fogja tanítani az újabb nemzedéket a sár­közi szőttesek készítésére. Tamásiban tavaly is már mintegy százhuszan vettek részt a gazdaasz- szonykör munkájában. Az idén is nagy gondot fordított az MNDSZ- szervezet vezetősége arra, hogy a nagy érdeklődésnek örvendő tanfolya mókát jól megszervezze. A szabás­varrás tanfolyam résztvevőit máris két csoportra kellett osztamok, mert a nagy létszám miatt nem tudnának eredményes munkát végezni. A télen játék készítését is megtanulják a tamási asszonyok, mert szeretnének nagy örömet okozni gyermekeiknek a házilag könnyen és olcsón előállít­ható játékszerekkel. A téli estéket arra is felhasználják majd, hogy láb törlők készítését és üvegek kötését is megtanulják. András bácsi áj élete r r az Uj Elet issében „Hej, élet, élet, kanász élet, ez aztán az élet. Ha megunom magamat, magam is úgy élek.” — A nyavalya essen ebbe a r ühes k an ász­életbe, csak egyszer tudjak megszabadulni, nem fogom én senki fia malacát, disznaját őrizni. Tévedés ne essék, — még most bemutatom Kapli András bácsit, a búsúlókedvű kanászt, akinek összes gondját, búját, bánatát előcsal­ta a kanásznóta. Idős Kepli András kanász volt, mégpedig "Namet- kéren. Reggelente, ha belefújt a kürtbe, — hangjára kinyíltak a kiskapuk, majd szapo. na kocogással tűntek elő a malacok, sül­dők, kinek mi volt. — így ment ez nap-nap után, közel 10 éven ke. resztül. András bácsi­ra apja hagyta örökül ezt a mesterséget, mi­vel vilégéletéiben en_ gedeljmes fia volt az öregnek, hát fújta a kürtöt napkeltétől nap­nyugtáig, Igaz, volt egy kis juttatott föld­je, meg egy pár lova, de azzal fiai dolgoztak. Ahogy múlnak az évek, úgy , változnak az emberek, András bácsi is rádöbbent, többet kereshetne, ha másutt hasznosítaná a serté­sek terén szerzett szak­értelmét. Az asszony­nak már említette, mit szólna, ha tsz-be men­nének. Igaz, az nem is ellenkezett. Egy szép napon azután véglege. sen megérlelődött az elhatározás, amikor... — de ne vágjunk a dolgok elé, hanem per géssük elejétől végig az, eseményeket, úgy, ahogy azok követték egymást. — Soha jobbkor — mondotta Frast József, a paksi Uj Élet tsz tagja, amikor Pakson felült idős Kepli And­rás kocsijára, aki Nér metképre igyekezett. — Legalább megmenekül, tem a gyaloglástól bi­zony, a mi kis fész­künk közel 9 kilomé­ter távolságra van még. A hosszú, egyhangú kocsiíkázás alatt azután Jóska bécsi, a tsz tag- Ságénak életéről, And­rás bácsi pedig tervé­ről, elhatározásáról be­szélt. — Én alapító tagja vagyok az Uj Élet tsz- riek — mondotta Jós­ka bácsi. — Úgy élünk családommal együtt, mint eddig még soha. Dolgozunk, de tudjuk, hogy miért. — Gondoltam én is, hogy ha befogadnátok, akikor közélek állnék két fiammal. Itt van András fiam is, a nyár folyamán állami gaz­daságban dolgozott, a napokban pedig esza- vfiakai állt elém: — „Édesapáim, én a nyá. ron kipróbáltam az erő met a gazdaságban, ezt az erőt most vala­melyik tsz-ben szeret­ném hasznosítani.“ — Szívenütött a fiam sza­va. De azért örül­tem, hogy lám nem vagyok egyedül elgon­dolásommal. Itt van- i vS.fí, mellettem van­nak fiaim, akik már döntöttek a termelő­szövetkezeti élet és a kanászélet között. — Az én fiiam meg mindenáron állami gazdaságba fukart men­ni —- mondotta moso- 'yogva Jóska bácsi. — Én nem is ellenkez­tem, hanem azt mond-, tam neki, jól van fiam, te mész az álla­mi gazdaságba, én ma­radok itt. Év végén az­után meglátjuk, hogy, melyikünknek lesi több: neked, vagy ne­kem. — Na és kinek leit igaza? — kérdezte mo­hón András bácsi. — Természetesen ne-. Kém, mert a munka, egységeikre annyi min­dent (kaptam, hogy íi- zedmagammal új ke. nyárig gondtalanul megélek, na még an­nak a 18, malacnak sem kell éhendöglení. Látta a fiam, hogy bakot lőtt és döntött, azóta velem dolgozik a tsz-ben. — Na, de meg is ér­keztem, itt van az én fatomyos hazám. Ha a termelőszövetkezeti éle­tet választja a csaláJ. akkor jöjjetek,- ne fe­lejtsétek el, hogy mi szeretettel várjuk és fogadjuk a rendes, be. csiileí es. embereket. Elbúcsúztak. A két ember őszinte beszél­getése óta kereken egy hónap télt el. Na és mit választott András bácsi? Nem fogas kér­dés, mert természetes, hogy a szövetkezeti éle tét. November' 1-én a termelőszövetkezeti ú.l év első napján lépett be András bácsi csa­ládjával az Uj Élet ts'z-be, hogy új életet kezdjenek. fOK*«IllIÓ Diákok sietnek az iskola felé ve­zető , úton. De hiszen ina vasárnap van. Igen, ünnep, évforduló van ezen a napon. Ma egy éve... Mi­lyen csodálatosan szép emlék is az az egy év előtti nap. És ezen a reggelen... Hát igen, ma ugyanúgy, mint egy év előtt, az izgalom torkunkba kergette dobogó szívünket. Vajon lesz-e a mai nap olyan szép, mint a tavalyi ünnep? — S az aggó. dó kérdésre önmagától jön a válasz: nem szabad, hogy ez a nap veszít­sen csodálatos fényéből, kell, hogy az évforduló méltó legyen a tavalyi nagy ünnephez. A nap kíváncsi sugarai elkísértek bennünket az iskoláiig, — s most bekukucskálva új kultúrtermünk fe­hérfüggöny ös ablakain, meleg fény. nyel ölelik körül a dobogón álló, há­rom zászlót. Középen a tavaly ka­pott nagy fehéret, iskolánk büszke­ségét, az intézeti zászlót, hazánk drá­ga nemzeti színű lobogóját és a ne­gyedik osztály lobogóját. tan — a jólvégzett munka boldog tu­datával, — jutalommal a kezében a dobogón.. \ A pillanatok alatt' felsorakozott két díszszakasz elindul a már ismert úton. Száll az ének, egy ütemre dob. bonnak a lábak. Perczel Mór szülő­házán elhelyezett emléktábla fölé — mint egy éve, — most is babérkoszo­rú keiül. Megkoszorúztuk a negy­vennyolcas hős szobrát is. Innen sír­jához indultunk. A kis sir lóét olda­lán két társunk áll díszőrséget. Meg. hatottság ül az arcokon, amikor a kegyeleti staféta elhelyezi koszorún­kat hős példaképünk sírkövén. „Hazádnak rendületlenül, légy híve ó magyar. — száll nemcsak aj­kunkról, de szívünk legmélyéről a nagy figyelmeztetés ... Visszatérve iskolánk kedves falai közé, mégegyszer elvonul előttünk a drága zászló, azután hazaindulunk. Az óra tizenegyet kondul... Fel­hangzónak a Himnusz ünnepélyes dallamai. A terem széksorai telve vendégek­kel, szülőkkel, a Bonyhádi Általános Gimnázium velünk ünneplő küldőt, tőivel, s „Ozorai példa“. — Faragó Agnes ajkáról hangzik Illyés Gyula költe­ménye. Száll a vers és bennünk új­raéled a múlt... Emlékezünk. A véráztatta csatatérre, a maroknyi hős magyar csapatra és a dicső tá­bornokra, akinek nevét iskolánk egy éve vette fel, s azóta viseljük be­csülettel. Ezután Sándor Jenő szavai nyo­mán gondolatban végigkísérjük pél. daképüraket, Perczel Mórt, hazájáért áldozott élete küzdelmes, de dicső pályáján. S egy dicső élet után Petőfi di­cső halált kívánó verse harsan a csendbe: „Egy gondolat bánt enge- met..." — szavalja Nagy Ernő. — Majd a zongoráról a Klapka-induló hangjai szállnak tova. Most pedig az igazgató elvtárs lép a dobogóra, kezében borítékok, s púi- perc múlva tíz diák áll kipirul­Stickl Mária All. „Perczel Mór“ Közg. Techn. Bonyhád. KÁVÉPÓTLÓ c-ifcgh’a réiküt ii>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom