Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-08 / 291. szám

Jlufyic JÚmjvtcu' QÍyxL*aA/L fAT.WAT J V/IÁC PROLETÁRJA / kuváfÖLJETEK) A MAI SZAMBÁN: A francia sovjet szerződés bizíosít bennünket minden német veszéllyel szemben (2. o.) — Külföldi hírek (2. o.) — Népszavazás (2. o.) — Pártoktatás helyzete a Bonyhádi Zománcgyámban (3. o.) — Több mint ötezer asszony jelentkezett eddig a gazdaasszony-körökbe (3. o.) — András bácsi új élete az Uj Élet tsz-ben (3. o.) — Megalakult a szekszárdi járási tanács (4. o.) AZ M DP TOLNAMEGYEI PARTBIZOTT5ACANAK LAPJA Xi. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM AHA .All 11LLE1Í SZERDA, 1951 DECEMBER 8 Hare a njagatnéinet felfegyverzés ellen! Molnár Gyula lakatos, a saeksz árdi Mezőgazdasági Gépjavító dolgozója: Minden békeszerető ember csak helyeselheti a moszkvai értekezlet deklarációját „En tudom, mit jelent a háború. Résztvattem mindkét világháború­ban. Az elsőben megsebesültem, 1917-ben dum-dum golyó találta el a kezemet. A másodikban a fiam veszett oda és 1939-től én is, szinte min­den évben bevonultam lzatonának. Nekem tehát elegem volt a hábo rúból. Es mégis vannak a világon olyanok, akik újra tűzbe, vérbe alcarják borítani a világot, az egész em­beriségnek a nyomort, a pusztulást szánják. Ismét fegyvert akarnak adni azoknak a német militaristáknak a kezébe, akik már kétszer robbantottak ki világháborút, akik tíz évvel ezelőtt a mi hazánkon is végiggázoltak. Most ezek kezébe akarják adni a legpusztítóbb fegyve­reket, az atom- és hidrogénbombát. Minden békeszerető ember csak helyeselheti a moszkvai értekezlet deklarációját, amely az új háború val, a nyugatnémet fasiszták fel­fegyverzésével az európai kollektív biztonság eszméjét helyezi szembe. Figyelmesen olvastam az újságban Molotov elvtársnak és a többi orszá­gok küldötteinek nyilatkozatát és úgy érzem, hogy száz- és százmillió ember akaratát mondták ott el. Gyönyörű, új üzemben, ötéves tervünk ajándékában, a Mezőgazda- sági Gépjavítóban dolgozom és már csak rossz emlék bennem a régi, piszkos, gázos, egészségtelen műhely, ahol életem legnagyobb részét eltöltöttem. Családom minden tagja országunk békés építésén dolgozik. Szörnyű elgondolni is, hogy egy új háború, amire odaát készülnek, min­dent elpusztítana. Csak eszüket vesztett politikxisok gondolhatnak arra, hogy a vitás kérdéseket Nyugat-Né metország felfegyverzésével lehet megoldani. Szeretem a munkámat, a családomat, a békét. Ezért csak helyesel­hetem azt, hogy nyugati határaink felől fenyegető háborús veszéllyel szemben a mi kormányunk is minden intézkedést megtesz békés érntő munkánk, szabad életünk megvédésére Misz'ai István tanár: Úgy érzem a nyugati államok vezető politikusai árulást követnek el saját népeik ellen A rádióból, napilapokból most már napok óta hosszú közlemények­ben értesültünk a Moszkvában folyó béketanácskozásról. Az emberek ér­deklődéssel fordultak a tanácskozás felé és megyénk dolgozói is szívvel- lélekkel kívánták, hogy a tanácskozás eredményes legyen. Az értekezlet befejezéseként a résztvevő országok közös deklarációt fogadtak el, amely a vasárnapi újságokban már nálunk is napvilágot látott. — Elolvastam én is ától cetig, — mondja Miszlai István irodalomta­nár, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei titkára, aki tagja a Hazafias Népfront megyei bizottságának is. Azért mégegyszer átfutja a nagyjelentőségű irat újságban megjelent sorait. Néha sötéten villan, majd örömmel csillan meg szemüvege, alá­húz sorokat, azután tollat fog és papírra veti gondolatait a deklaráció­val kapcsolatban. „Tíz, tizenöt év nem nagy idő, ahhoz, hogy az ember könnyen felejt sen bizonyos dolgokat. Azt hiszem, minden jó magyar hazafi úgy idézi fel magában a múlt világháború hitleri őrületét, mint a sötét álmot Mi egyes emberek, tehetetlenségünk keserű érzésében csak a fogunkat csi­korgattuk, hogy alcaratunk ellenére vágóhídra vitte fiataljainkat a német imperializmus. Éppen ezért soha nem felejtem el, hogy a felszabadulás sok minden mellett számomra elsősorban a tartós béke ígéretét jelen­tette. Sajnos hamarosan kiderült, hogy az őszinte békére törekvés nem minden államvezetésnek a lényege. Ahogy elolvastam a moszkvai értekezleten kiadott deklarációt, leg­jobban az a világos és plasztikus ér tékelés ragadott meg benne, ’ ami nagyszerű összegezése az elmúlt évek politikájának, pozitív és negatív irányának. Büszkék lehetünk rá, hogy abba a táborba tartozunk, amely tábor fő politikai irányvonala a tartós béke megteremtése. Ez a valóban őszinte, emberileg nagyszerűen megindokolt békevágy az, ami ugyancsak mélyen érintett a deklarációban, ügy érzem, hogy a nyugati államok ve­zető politikusai nagyon nagy árulást követnek el saját népeik ellen, ami­kor gonosz makacssággal visszautasítják a Szovjetunió tárgyalási kez­deményezéseit. A helyzetet kétségtelenül súlyossá teszik ezek a „ma­kacs" nyugati politikusok, de én bízom a jövőben, a béke jövőjében! Jó­zan ésszel nem tudom elképzelni, hogy a németek ne tanultak volna az elmúlt háború tragikus leckéjéből. Bízom a többi nyugati nemzet mil­lióinak, népeinek világos látásában, békevágyában és erejében is. Meg vagyok róla győződve, hogy ezeknek az országoknak dolgozó népe meg­érti a mi szándékainkat, törekvéseinket és végül mégis csak odakénysze- rítik áruló vezetőiket a tárgyalóasztalhoz. Engem roppantul elkeserített a nyugati hatalmak távolmaradása a moszkvai értekezletről. De bízom az előbb elmor dóriakban, bízom a béketábor országainak erejében, ami erkölcsileg és katonailag is nagy erő — mégiscsak reménykedem abban, hogy munkánkat, verejtékezésünket nem kell a háború szolgálatába állí­tani, hanem az emberiség életének szebbé, boldogabbá tételére. A mosz­kvai deklarációból — az erő öntudatos megnyilatkozása mellett —. ez a nagyszerű, emberhez egyedül méltó cél csendül ki. En a magam szűkebb munkaterületén nem szűnök meg soha har­colni a béke nagy ügyéért. Bizonnyal sokan vagyunk ilyenek. Akkor pe­dig nem kell aggódnunk a jövő, különösen gyermekeink jövője miatt.“ Őrjárat gépállomásainkon A nagvdorogiak is csatlakoztak a mözsiek verseny fel hí vásához A tanácsválasztás előtt való na­pokban a mözsi gépállomás kollek­tívája versenyre szólította megyénk valamennyi gépállomásának vezető­jét és dolgozóját. A versenyben ar­ról van szó. hogy a téli gépjavítást jó minőségben, határidő előtt befe­jezik. A nagydolog í gépállomás sze. reléi és traktorosai röpgyülésen be­szélték meg .a versenyfelhívást és kijelentették, hogy csatlakoznak hoz­zá. ígéretet tettek arra. hogy nem 10, hanem 11 nappal a határidő előtt befejezik a gépjavítást. A nagydo­rogiak még eddig állják szavukat. A beütemezett javításokat maradék nélkül elvégezték, sőt esetenként túlteljesítették. Cséplőgépből például néggyel többet javítottak ki a be­ütemezettnél. A szedresi gépállomás körzetében sok még a megszántál!an terület A szednesi gépállomás vezetői és dolgozói a tavaszi és nyári idény­ben jó munkát végeztek. A megye legjobb gépállomásának járó vándor- zászlót 3 hónapig őrizték. Abban az időben, — augusztus 20-a tiszteleté­re — fogadta meg a gépállomás kol­lektívája, hogy továbbra is jó mun­kát végez, mindig harcol a gépállo­más becsületéért. Ám az ígéret, csak ígéret maradt. A szedffesi gépállo. más körzetében napjainkban sok a mélyszántásra váró terület, ami azt bizonyítja, hogy a gépállomás nem I végzett kielégítő rnunk-H. No, de bi-J zomyítsák ezt a számok: mélyszántá­sa tervét a szedres! gépállomás csu­pán 42 százalékra teljesítette. Hadaró József legtöbbet silózott az országban Az állatok téli át telelt elésének, a hozamok növelésében sokat segíthet­nek a gépállomási traktorosok azzal is, hogy jóminőségű silótakarmányt készítenek. A tamási gépállomásra ilyen szempontból nem lehet panasz. Siiózási tervét 118.6 százalékra tel­jesítette. Ezen a gépállomáson dolgo­zik a traktorosok siiózási versenyé, ben országosan legjobb eredményt elért Hadaró József, aki 3600 köb­métert silózott eddig. A dnna«zenlg*ör*;YÍ és pincehelyi gépállomásokon még meg sem kezdték az erőgépek javítását A minisztertanács határozata ér. telmében november 1-én mindenütt meg kellett kezdeni a téli gépjavítá­sokat. A gépállomásokon. — a körül­ményekhez megfelelően. — beüte­mezték, hogy mikor melyik gépet javítják. A dunaszentgyörgyi és pin­cehelyi gépállomásokon is megtör­tént a beütemezós. De akár üte­meztek, akár nem, az erőgépek ja­vítását még december 1-én sem kezdték meg. A műszáki vezetők hanyag munkáját bizonyítja ez, mert nékik tudni kellene, hogy aki most nem iparkodik a gépjavítással, az rosszul jár. A későbbiekben ösz- szetorlődik a munka, amelynek előbb utóbb, az a következménye, hogy kapkodnak, a gépek nem lesznek mi­nőségileg jól kijavítva. A var-ádi gépállomás íőmérnöke alkatrészt kér — Megakadtunk a javítással! — így mondja Szabó elvtárs, a varsá­éi i gépállomás főmérnöke. — 3 trak­torunkat azért nem tudjuk ismét munkába állítani, mert nincs hen­gerfej. — S mindjárt hozzáteszi azt ■is. — egyéb alkatrészből is hiány mutatkozik. Mi ehhez az alkatrészproblémához nem igen tudunk hozzászólni. Csu­pán annyi a megjegyzésünk: az Ule. tékesek — ha mindjárt a miniszté­riumról i§ van szó, — sürgősen in­tézkedjenek. A lemaradást december hónapban behozzuk Szándékosan hagytuk utoljára a versenyt kezdeményező mözsi gép­állomást. Magyeszerte ugyanis az a hír járja, hogy a mözsi gépállomá­son jól megy a javítás. Erről beszél­jen maga a gépállomás igazgatója, -Jurinka Sándor elvtárs. — A beütemezett gépeket ezideig kijavítottuk. A traktoroknál és az ekék javításánál mutatkozik lema­radás. Ez a lemaradás abból aejódik, hogy körzetünkben sok egyéni gaz- mával kötöttünk mélyszántási szer­ződést s az idő erre alkalmas, nem vontuk ki gépeinket a szántásból. De most már végzünk a mélyszántás­sal, minden erővel hozzáfogunk az erőgépeit és ekék javításához is. — Gépállomásunk kollektívája úgy ha­tározott: a novemberi lemaradást Legkésőbb december végéig behozza. Termelőszövetkezeteink életéből Tervpznek a sióajjárdi Béke tsz tagjai A napokban tartotta zárszámadási közgyűlését a sióagárdi Béke tsz tagsága. Szorgalmasán dolgoztak az év folyamán, ezt bizonyítja az is, hogy 32 forintot ér egy munkaegy­ség. Vagyis a természetbeni részese­dést is pénzre átszámítva egy mun. ltaagység értéke 32 forint. A zárszámadási közgyűlésen azon­ban nemcsak az elért eredményeket vitatták meg, hanem az új gazda­sági év terveit is. Mert az idei év­ben úgy akarnak gazdálkodni, hogy ne 32, hanem 52 forintot érjen egy munkaegység. Ezért a jelenlegi álló. mányt, mely 15 darab anyakocából áll, 30 darabra akarják növelni. Se­lejtezéssel javítják a szarvasmarha minőségét is. Célul tűzték ki azt, hogy a fejőstehenek létszámát fel­emelik, ahány családja van a tsz- nek, annyi fejőstehenet akarnak be. állítani. A növénytermesztés terén is ko­moly terveik vannak. A szekszárdi járásban a Béke tsz tagsága kezdi meg elsőnek 10 holdon a magyar rizs termesztését ezenkívül 20 hold legelőt is öntözni fognak. 33*90 torinfot ér egv munkaegység a gyöuki Petőfi tsz-ben Megtartottuk zárszámadási köz­gyűlésünket, amely a legjobb hangu­latban folyt le. Ez utóbbi természe­tes is, hiszen a gyönki járásban osz­talék szempontjában is elsők vol­tunk, — így kezdi levelét Kelesi Dezső, a tsz könyvelője. A levél további részében arról adott hírt Kelesi elvtárs, hogy. a tsz eredménye jónak mondható. A fel nem osztható szövetkezeti vagyon a tavalyival szemben 89.569 forinttal emelkedett és tiszta haszonként pe­dig 39.218 forintot mutathatnak ki. A kalászosok átlagtermése kisebb lett a betervezettnél. A burgonya és kukorica termesztése azonban nai gyobb termést adott a tervezettnél. Az állatállomány fejlesztése terén a tavalyi létszámhoz képest ko­moly gyarapodás tapasztalható. A t-avalyi 20 darab szarvasmarhával szemben az idén 26, a 62 darab ser­téssel szemben 140 darab van. Az egész év folyamán becsületesen dolgozó tagság megkapta jutalmát. Az egy munkaegységre eső részese­dés, szabadpiaci árra átszámítva 33.90 forint. Krép József tsz-tag, ki­nek 608 munkaegysége volt az év folyamán, összesen 23.652 forint ér­tékű gabonát, takarmányt és egye­bet kapott­Bonybáílvarasdou is terveygelnek Péterbencze László elvtárs a kö­vetkezőket írta szerkesztőségünkhöz küldött levelében: A bonyhádvarasdi Petőfi terme­lőszövetkezet tagsága az idei évben jó munkát végzett. Az őszi mezőgaz­dasági munkálatokat már régen be­fejezték. Azóta saját erőből építet­tek két kukoricagórét és megkezd­ték egy tehénistálló átalakítását. A termelőszövetkezet tagsága úgy határozott, hogy egy 3 holdas terü­letüket fásítani fogják, mivel ez mezőgazdasági művelésre nern alkal­mas. Facsemetét az állami erdőgaz­daságtól fognak kérni. Tamás István, a termelőszövetkezet egyik tagja fűz telep létesítésére határozta e;l ma­gát, ugyanis a tsz baromfi-ólja mel­lett van egy 800 négyszögöles terü­let, amelyet így kíván hasznosíta­ni. Ezzel az egész tagság téli foglal­koztatását fogják majd megoldani. Tamás István azt mondja, hegy Bu­kovinában is olyan kosarakat fonott belőlük, hogy azt mindenki megnéz­hette és ami a lényeg: szépen lehet keresni is vele. összeszedik azokat a megfelelő fűzhajtésokat a határban, amelyek nem törékenyek és 20—25 centimé­teres darabokra vágva készítik el a dugványanyagot, melyet azután 40x 40 centiméteres előre megművelt te. rületben dugványoznak el. , Nagysikerű békeíahtlkos í a gerieni állami gazdaságban Vasárnap délután a megyei békebizottság jólsikerült béketalálkozót rendezett a gerjeni állami gazdaságban, melyen a falu dolgozó paraszt­ságából, termelőszövetkezetéből és az állami gazdaságból mintegy fél- százan vettek részt. A gerjeni békeharcosok, először megtekintették az állami gazdaságot s meghallgatták Maul János főagronómus hasznos tanácsait, magyarázatát. A vetésforgó, a mesterséges borjúnevelés, fő­leg pedig a silózás kérdésénél sok kérdés is hangzott el s a gerjeni egyéni gazdák megelégedéssel láthatták, milyen jelentős eredményeket ért el községük állami gazdasága, mely a falu lakóinak is nagy mun­kalehetőséget biztosít. A munkalehetőségen kívül más kedvezményeket is jelent az állami gazdaság: az elmúlt gazdasági évben sokszáz fajtiszta süldő került innen az egyéni gazdákhoz. A hasznos gazdasági megbeszélés után a megyei békebizottság uzsonnán látta vendégül a gerjeni békeharcosokat, s Kiss Ferenc, a megyei békebizottság titkára mondott rövid ismertetőt a nemzetközi helyzetről, a moszkvai értekezlet jelentőségéről. A falu lakóinak névé ben Bocsor Lajos, református lelkész mondott köszönetét a kellemesen eltöltött délutánért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom