Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-04 / 288. szám

Ai OFOTÉRT Vállalat komolyan felkészül a téli és karácsonyi forgalomra Fotócikkekben a fotóamatőrök legnagyobb örömére még a tél folya­mán forgalombah'ozza :> MOM-gyár kisfilmes fényképezőgép,.. Az „Uti- társ” fényképezőgépből, mint kedves karácsonyi ajándékból, jól el lesznek látva a boltok. Uj még, ebben az év­ben külföldről behozatalra kerülő nagyteljesítményű „PRAKTINA” fényképezőgép. Még a tél folyamán forgalomba kerül az első belföldön szériában készülő nagyítógép, melyet már na­gyon várnak a fotóamatőrök. De ugyancsak a tél folyamán, valószínű­leg még decemberben kerül forgalom ba az első belföldön gyártott univer­zális előhivatónk is. Jól el vannak látva a boltok. Uj, még, ebben az év- fényképezőgéptáskákkal, magnézium pisztolyokkal, magnéziumporral és egyéb fotócikkekkel. De nem lesz hiány filmben, fotópapírban sem. Optikai cikkekben, téli sportolók­nak. bel- és külföldi napszemüvegek­ben nagy választék várja a közönsé­get. Van raktáron és kezdi megsze­retni a közönség az absorbciós szem­üvegeket is, mely a káros sugarak­tól védi a szemet. Nagy választékban kapható ablak-, szoba- és fürdőhő­mérő. A kül- és belföldi szemüveg- keretekből a legkényesebb igénye­ket is ki tudják elégíteni. Ugyan­csak új a MOM-gyár igen szép, íz­léses kivitelben készített monokulá- ris látcsője, mely olcsó, kedves ka­rácsonyi ajándék lesz a sportot, szín­házat kedvelő közönségnek. Karórák, ébresztőórák, manikűrkészletek, alpacca áruk érkeztek Szekszárdra Az Öra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat üzletébe több külföldi gyárt­mányú óra érkezett. Csehszlovákiá­ból különleges bakelit ébresztőórák jöttek és ezek ára 140 forint. Az üz­letben 86.60 forinttól 141.60 forintig kaphatók ébresztőórák. Az úti ébresz tő-óra ára 240 forint, bőrtokkal együtt 400 forint. Igen sok karóra érkezett Svájcból 520—1900 forintos árban. Köztük van 21 köves automa­ta karóra is, amelynek ára 1900 fo­rint. Pobeda óra középmásodperc­mutatóval 880 forintért kapható, ugyanez fekete alapon, világítóval 940 forintért kerül forgalomba. Tel­jesen új manikűrkészletek is érkez­tek. Ezek bőrtokkal együtt 200 fo­rintba kerülnek. Uj áruként érkezett az üzletbe számos alpacca áru. Az alpacca hamuzó 8.90—13.90, az alpac­ca cigarettadoboz pedig 121.80— 167.70 forintos árban vásárolható. V. Ovecskin: FALUSI HÉTKÖZNAPOK IX. — És hogyan javíthatunk a lema­radó kolhozok helyzetén? — folytat­ta Maxtinov. — Úgy, hogy kivágunk egy darabot az ingünk hátából és azzal fo’tozzuk meg az elejét? Ta­valy öt kólhozban maradt télen asz_ tagban a ki nem csépelt gabona és helyettük a ,.Szovjethatalom“, a „Dől gozó“ és a „Győzelem“ kölcsönkép- pen teljesítette a beszolgáltátást, a következő évi tervük terhére. Vala­ha az ilyesmit esztelen kapkodásnak neveztük. így tönkretehetjük a leg­jobb kolhozokat is. A kolhozparasz- tok elveszítik munkakedvüket: miért vagyunk mi kötelesek dolgozni a nap lopok helyett is? ... Akkor már inkább a lemaradó kolhozok tagjai ürítsék fenékig a keserű poharat. Rosszul dolgoztatok? Keveset kap­tok a munkaegységre. De a szomszé­dos .,Szovjethatalam“-kolhozban csak adják ki az öt kilót a munkaegység­re! A lemaradó kolhozok dolgozói csak érezzék, hogy hibáztak. És ne­künk is meg kell keresnünk e hibák okát, de észre kell vennünk saját mulasztásainkat is. Végül is, egyszer már megfelelő vezetőket kell ad­nunk a lemaradó kolhozoknak! Mert minden a kolhoeelnöktol függ! Sem­miféle ide-oda utazgató felelős meg­hatalmazott nem teremthet a kol­hozban renaet, ha annak nincs meg­felelő vezetője. Vagy talán a kerület harmincezer Lakosából nem lehet ki­választani harminc jó elnököt? Mi­lyen furcsa is volna ez, Marja Szer. gejevna! — Martincv hirtelen felne­vetett, hátradőlt székén és ujjaival végiggereblyézte kócos haját. — Min_ den kolhozba egy felelős meghatal­mazottat küldünk: erre van elég emberünk. Hónapokig, néha egész nyáron ott élnek ezek, miközben a kerületi központ hivatalaiban senki sem érzi hiányukat: minden irodában zavartalanul folyik a munka nélkü­lük is. És amikor mi felelős meg­hatalmazottakat küldünk a kolhozba, akkor természetesen feltételezzük róluk, hogy kijavítják a hibákat, te­hát okosabbak, mint az elnökök. De ha okosabbak, miért ne maradhat­nának állandóan a kolhozokban? Annál is inkább, hiszen az iroda nél külük éppúgy működik, mint ve­lük ... És még valami: hogy elbur­jánzottak nálunk ezek az irodák! Mint a gomba az erdőben. Itt a Len. beszerző, a szomszédos házban pe­dig a Kenoer.tröszt! Nem lehetne-e valahogy akár lenből, akár kender­ből készült egyfajta kötéllel össze­kötni őket?... Én azt mondom, ha van elég ember arra, hogy a falu­ban vendégszerepeljenek, akkor ta­lálnunk kell eleget a faluban vég­zendő állandó munkára is! Mi pedig néha olyan csirkefogót küldünk a kolhozba elnöknek, akit még puska- lövésnyi távolságra sem volna sza­bad a közösség vagyonához engedni! — Borzov talán nem ismeri jól a kádereket? ... — Ezzel kellene kezdeni! Lám­pással kellene felkutatnunk a leg­jobb embereket! Éneikül minden ki. Bérletünk szégyenteljes kudarcba fullad!... És a helyszínen, a kol­hozokban kell megfelelő embereket keresni. Igaz ugyan, hogy újabban lehetőleg főiskolát vagy középisko­lát végzett szakemberekből lesznek kolhozelnökök, de senki sem mond­ta azt, hogy meg kell szüntetni az egyszerű emberek kiemelését! Télen, amikor a kolhozokban folytak a be­számolók és a vezetőségválasztó gyű lések, elmeséltem Borzovnak a kö­vetkező esetet — folytatta Martinov. — Ez még az N-i terület egyik kör­zetében történt. Mint újságíró jár­tam ott. Ebben a kerületben a leg- roszabb kolhoz a „Vető“ volt. Már nem is tudták, mit csináljanak vele. Vagy egy tucat elnök próbált ott szerencsét, de mindegyik kudarcot vallott. Rossz volt a munkafegye­lem, a kolhoztagok nem dolgoztak, a piacon kereskedtek. Terméshozamuk alacsony volt, a munkaegységre fil­léreket fizettek. Nagyhangú, hará­csoló banda kaparintotta kezébe a kolhoz vezetését. Behálózták vagy leitatták az odaérkező új embert, vagy valamiféle csalásba sodorták. Az is előfordult, hogy az új elnök otthagyott csapot-papot, elosabangolt, napokon át nem vetődött haza, felé­je sem nézett az irodájának, sehol sem találták. Végül valahol egy szénabaglya tövében akadtak rá, ott aludt, és amikor felébresztették, csak legyintett: dolgozzatok, ahogy tud. tok! — Kiutazott a „Vetőbe“ a kerület, bői a felelős, hogy levezesse a gyű­lést. Előző nap a kerületi titkár ezt mondta neki: „Nem tudom, kit ja­vasoljunk elnöknek. Engem vagy a körzeti végrehajtó bizottság elnökét? Csak mi ketten nem voltunk még a „Vetőben“ elnökök, mindenki más megpróbálta már. De nézz szét a helyszínen, hátha találsz közöltük egy megfelelő embert.“ — A kolhozgyűlésen meghallgatták a vezetőség beszámolóját, aztán levál­tották a régi elnököt. A kolhoz pa­rasztok kérdezgették a kerületi kül. döttet: „Hozott-e új elnököt, kire szavazzunk?“ A küldött így felelt: „Nem hozunk többé elnököt ide. A tiétek a kolhoz, intézzétek magatok a sorsotokat.“ De nálunk nincs, akit megválasszunk — lármáznak a pa­rasztok. Valaki váratlanul elkiáltja magát: „Ki mondta, hogy nincs? Itt van Sztyopa Gorsok. Miért ne vol­na jó elnöknek?“ Zaj, nevetés. „A Sztyopa Gorsok!“ „No, Sztyopa, állj fel, mutasd be magadat a népnek!“ De nem mindenki nevet. Vannak, akik komolyain javasolják, hogy Sztyopa Gorsckot válasszák meg el. nőknek! „Sztyopa Gorsokot!“ Sztyepan az első padsorban ül, ci. pője elnyűtt, egyik térdén a nadrág - szár elrongyolódott; fején reindőr- sapka. Valaha ugyanis rendőr volt a városban, később visszajött a kol­hozba. Traktoros brigádban dolgozik, az ekét szabályozza a traktor után. Jól dolgozott, sok a munkaegysége, de jóformán mégsem kapott semmit, mert rossz a kolhoz. Pedig nagy a család — beteg asszony és hét gye­rek. „Sztyepan Gorsokot!" — kiál­tozzák. „Akár a Gorsok, akár a kor­sók — mindegy!“ — A kerületi küldött az új elnök megválasztása előtt két napig a kol­hozban tartózkodott. Házról-házra járva érdeklődött a kolhoztagoktól Gorsok felől. Először is megnézte, mennyi a munkaegysége. Meglepőd, ve látta, hogy kétszerannyi. mint a többi kolhoztagnak. Milyen ember ez a Gorsok? Senki sem tudott róla rosszat mondani, legfeljebb annyit, hogy megjelenése igénytelen és ron_ gyes a nadrágja. Valószínűleg any- nyit dolgozott a kolhozban, hogy nem volt ideje vásárra járni... A gyűlésen nevettek, tréfálóztak, de végül mégis csak szavazni kellett. Ekkor Gorsok kért szót: „Elvtársak, még nem késő, még nem szavazta­tok. Jól gondoljátok meg. Köszönöm a bizalmat, de azért jól gondoljátok meg, nehogy később megbánjátok. Lehet, hogy egyeseknek — ha en­gem választotok meg — rosszabb soruk lesz.“ S ezzel leült. A tréfál- kozók most sem fértek a bőrükbe: „Nem lesz rosszabb! Rosszabb úgy se lehet!“ — kiáltozták. — „Gyerünk, szavazzunk!“ Megválasztották. Sztye pan Gorsok lett a kolhoz elnöke. — Másnap Gorsok elment a kol­hozirodáiba, hogy átvegye az ügye­ket az előző elnöktől. Most is kita­posott cipóban volt, csak a nadrágját varrta meg. A volt elnök azt hitte, hegy majd csak úgy kutyafuttáiban átad mindent, ahogyan annakidején maga is átvette: „Itt a pecsét, itt van a párna. Aztán leülhetsz. Ve­zess!“ Sztyepan meg így válaszolt: „Alapos ellenőrzés nélkül nem ve­szek át semmit!“ Mire az elnök: „Éppen hárojn napja volt az ellenőr­zés, a taggyűlés előtt.“ „Az egyik tolvaj ellenőrizte a másikat“ — fe­lelte Sztyepan, és a kerületből hi­vatott ki ellenőröket. Két hét alatt feltúrt mindent, lemérte, mennvi gabona, mennyi élelmiszer van a rak tárban és maga olvasott el minden könyvelési bizonylatot. Három évre visszamenőleg kivizsgált mindent. — Egyszóval olyan alapos ellenőrzés után vette át a kolhoz ügyeit, hogy a kolhoz vagyonának eltulajdonítása miatt le kellett tartóztatni az öt ré­gi vezetőségi tagot, továbbá az ellen­őrző bizottság tagiait. Azután összehív ta a brigádvezetőiket és így szólt hozzájuk: „Most, már vége annak, hogy házról-házra járva, könyörög­jetek 3 kolhoztagoknak: , Gyertek dolgozni! Csak a kutyákat mérgesíti­tek. Aki nem akar ebben az évben kényé- nélkül maradni, az külön meghívó nélkül is kimegy a föl­dekre.“ (Folytatjuk) Ef E It Bt SZOMBAT, DECEMBER 4 ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁR 11/1. sz. All. gyógvszertár. NÉVNAP: Borbála. — IDŐJÁRÁS JELENTÉS: Várható időjárás szombaton estig: — Csendes", felhős, ködös idő. Néhány helyen, elsősorban északon és kele­ten eső, gyenge éjszakai fagyok, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérsék­let ma éjjel: nulla—mínusz 3, leg­magasabb nappali hőmérséklet szom­baton 4—7 fok között. A fűtés alap­jául szolgáló várható középhőmár- séklet nulla—plusz 3 fok között. TOLNAI NAPLÓ szerkeszti a -«zerkeszlőb zoti-ág Felelős kiaHó Király László Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó Vállalat Terjeszti a mesve összes postahivatala Szerkesztőség telefontéma: 20-10. Kiadóhivatal Telefontéma; 20-11 A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd. Széchenyi utca 18 Előfizetéseket a megvp va amennyi posta­hivatala felvesz Előfizetési díj hav: 11.— Ft Baranya megyei Szikra ovoimla Pécs. Munkácsy Mihály utca 10 az. Telefon: 20-2? Nyomdáért felel: Melles Rezső Clark tábornok „e'sőbbsége" Mark Clark tábornok, az Egyesült Államok távolkeleti fegyveres erőinelk volt főparancs noka „nagy háború" u án áhítozik. — Az ENSZ-ben a leszerelés ről és az atomfegyver eltiltásáról folyó tár­gyalások a derék tá­bornokot kihozzák a sodrából. Mark Clark amerikai katonai veze­tők szűk körében nyíl­tan kijelentette: — Nem mondhatunk le arról, hogy elsőnek alkalmazzuk az atom­támadást. Csaik az atomfegyver biztosítja stratégiai fölényünket. Majd így folytatta: — Az atomfegyver és a leszerelés kérdésében minden diplomáciai formulát úgy kell meg fogalmazni, hogy ne gátolhassa kormányunk elkövetkezendő ak­cióit ... Könnyű rájönni, mi­szerint Clark tábornok „elkövetkező akciók“ alatt azt érti, hogy „el­sőnek indítanak atom., támadást". Szó se ró-» la, jó tanácsot ad a táj bornök a közgyűlés 9, ülésszakán résztvevő amerikai küldöttsége nek. Mark Clark azonj ban ebben sem eredeti és nem is kivétel. „Ele sőbbeége“ sok amerij kai diplomatával szem­ben csak annyiból áll, hogy nyilvánosság előtt — cinikus őszinteség­gel — fejti ki az atomé mészárlás formuláit. S POR A sportkörök bevételeinek, lagdLjainak m | a ^ rr a noveleserol A felszabadulás előtt, amikor a sport még nem volt állami feladat, a sportköröknek bizony alaposan meg kellett küzdeniük azért, hogy élni tudjanak. Le tudják játszani a kisor­solt mérkőzéseket, el tudjanak men­ni a versenyekre, mérkőzésekre. En­nek érdekében minden vonatkozás­ban érvényesült a takarékosságnak szinte minden formája. A felszere­lések javítása állandóan napirenden volt nem igen tört-ín he tett meg. hogy kezdő sportoló vadonatúj felszerelést kapjon és azután az edzések látoga­tása helyett felszerelését a napi mun­kában koptassa. A versenyzők, játé­kosok nem egyszer a táskában vitték magukkal az élelmet, hogy a sportkör rendelkezésére álló anyagiak elegen­dők legyenek az útiköltségek fedezé­sére. Felszabadulásunk után államunk állami feladattá tette a sportot. En­nek megfelelően a sportköröket ko­moly anyagi támogatásban részesí­tette s nem egy esetben megszabta bevételeit, kiadásait, s még bevéte­leit be kellett szállítania, kiadásait pedig ellátmány formájában meg­kapta. Ez a módszer könnyelművé tette a sportköröket. Hiszen, ha így- is, meg amúgyis megkapjuk a támoga tást, akikor számunkra nem döntő, hogy bevételeinket növeljük, hogy takarékoskodjunk a felszereléssel. De nemcsak a sportkörök „vonalán“ je­lentkeztek hibák, hanem a játékosok „vonalán” is. Egyes játékosok csak anyagiak ellenében voltak hajlandók pályára lépni, s ha a csapat a mér­kőzés után nem kapott vacsorát és hozzá italt, vagy ha a csapat nem autóbusszal ment kisorsolt mérkőzé­sének lejátszására, akkor nem is volt hajlandó a csapattal tartani. Mind a sportköröknek, mind pedig a sportolóknak a jövőben fel kell szómolniok ezt a magatartást. Néz­zük meg, hogy mi a teendő ezzel kapcsolatban a sportkörök vonalán: Nagyon helyesen rendelkezett a Dózsa SE Országos Elnöksége. Nem arról van szó, hogy a támogatást megvonta volna sportköreitől, de ér­dekeltté tette őket a bevételek foko­zásában. Éspedig a megállapított költ ségvetés kiadásainak és bevételeinek egybevetéséből mutatkozó különböze­iét bocsátja a sportkörök rendelke­zésére. Tehát a jövőben fontos lesz a Dózsa Sportkör számára is az, hogy egyes mérkőzéseinek rí}ennyi lesz a bevétele. Helyes lenne, ha valameny- nyi sportkör a jövőben így gondol­koznék és éppen ezért mindent meg­tenne annak érdekében, hogy saját bevételeit növelhesse. Éppen ezért a mérkőzések alkalmával komolyabb gondot kell fordítani arra, hogy a különböző Lgazolványosok milyen cí­men igénylik a sportkörtől azt, hogy a mérkőzést a belépődíj megfizetése nélkül tekinthessék meg. Nevelni kell a sportkör rajongóit arra, hogy ne a kerítésen kívülről tekintsék meg a mérkőzést, hanem a belépődíj meg­fizetésével mutassák meg azt, hogy valóban támogatni kívánják fillé­reikkel is a sportkört. Reméljük, sen­ki sincsen, aki a mérkőzések belépő­díjait sokalná. Ha akadna valaki, annak emlékeztetőül elmondjuk, hogy a felszabadulás előtt a sport- rendezvények belépődíja két-három- szor volt nagyobb, mint most. Nem szabad továbbá a sportköröknek le­becsülniük a tagdíjakból befolyó be- vAtelekef. Ennek kettős a jelentő­sége. Egyrészt tekintélyes bevételt biztosíthat a sportkör számára, más­részt a tagdíj fizetésével szorosabb kapcsolatot lehet kiépíteni a sport- rajongók és a sportkör között. Sport­köreink túlnyomórészt nem töreked­nek a tagdíjak szedésére. Ennek iga­zolására szolgáljon, hogy e sorok író­jától 2 esztendő óta senki sem kö­vetelte a tagdíjat. Mér pedig ismerni kell az embereket a-lWból a szempont­ból, hogy a tagdíjért; minden esetben érte kell menni. A takarékosságnak egy másik for­mája a felszerelések állandó karban­tartása. Javíttassuk a felszereléseket s tudjunk örülni egy olyan cipőnek is, melyet a sportvezeüők felújítottak. A szakadásokat időbe»i varrjuk meg, mert ezzel is meg lehet hosszabbítani a felszerelések élettartamát. Kímél­jük a pályák berendezéseit, a sport­szereket. Ha edzés után a sportsze­rek nem maradnak a gályán, s nem vesznek el a magas fűtien, nem rozs­dásodnak kint, ezzel is a takarékos gazdálkodás híveivé válunk, s azon. kell magunkat észre veivniink, hogy lassan átcsúsztunk a sportolók vona­lára. A sportolón igen sok múlik, hogy a felszerelés élettartama hogyan ala­kul. Vesztett mérkőzés «után sem kell úgy levetkőzni, hojftv a mezek többé használhatatlanok legyenek. Hagyjunk fel a különféle, követelé­sekkel. Az igazi sportolót .a jövőben jellemezze a szerénység, as puritán­ság. S van néhány szavunk a sport- rajongók felé is. Ha már €$'y csapat hívei vágyunk, és annak mérkőzéseit vasámapról-vasárnapra felkeressük, ne sajnáljuk a sportkörtől 3 florintun- kat, s mutassuk ki a sportkö.diöz való tartozásunkat azzal is, hogy .a tagdí­jakat pontosan megfizetjük. „összefogásban az erő”, —■* tartja egy régi közmondás. S ez a n»egálla- pítás ide is teljes joggal éroényss. Ha a sportkörök vezetői, sportolói és a szurkolók, a sportrajongók .össze­fognak, akkor sikerülni fog .má d olyan feladatokat is megoldani, me­lyek eddig nem valósultak meg« Jó rendezés jellemezte a Dombóv Ét en megtartott városi asztalitenisz! bajnokságot A dombóvári járási TSB mellett működő asztalitenisz társadalmi s:«!1- vetság november 27-ón rendezte m^g a Dombóvár városi asztalitenisz bajt nokságát. Az egyéni bajnokság vem senyén 64 versenyző indult. 1. Tö-i rök József, 2. Bogár Lajos, 3. Varga. József, 4. ITervai György. A versenyt kiesési! rendszerben bonyolították le, és az első négy versenyző körmérkő­zést játszott egymással. A párosver­seny győztesei: 1. Török—Varga pár, 2. Morvái—Bogár pár, S. Lengyel— Takács pár, 4. Erdős—Podrácki pár. A vegyespáros verseny győztesei: 1. Török—Semlyén pán, 2. Podrácki— Asztalos pár. A női egyéni verseny győztese Asztalos Magdolna, a máso­dik helyezett Semlyén Éva lett. A 30 éven felüliek versenyében is nagy küzdelem volt a városi bajnoki címért, A versenyt végeredményben a Dombóvári Lokomotiv sportkör volt idős versenyzője Takács Ferenc nyer­te. Második helyen végzett Lengyel Ferenc, 3. Bálkefi György és negyedik Völgyesi Mátyás. A párosversenyt a 30 éven felüliek között a Lengyel—Takács pár nyer­te, 2. Bákefi—Völgyesi pár, 3. Gyűrűs —Ábrahám pár. A játékvezetők közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott Bárdi László és Gulyás István, akik kitűnő bírás­kodásukkal elősegítették a verseny színvonalának emelését és kivívták a közönség elismerését. A verseny elérte célját, mert Dombóváron ezzel a versennyel még népszerűbbé tették az asztalitenisz sportot. MOZI Garay filmszínház: December hő 5-ig: ROKONOK. Móricz Zsigmond regényének filmváltozata. Kezdések: vasár- és ünnepnap 4. 6 ég 8 órakor. Hétköznap: 6 és 8 órakor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom