Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-04 / 288. szám

t i thffr * » ' % 1934 DECEMBER 4 NXPCö 3 A nagyszokolyi kulakok ••piinkösdi királysága” — Na végre most itt van a mi időnk is, majd a tanácsválasztáskor megmutatjuk, nekünk is van sza­vunk a községben, leszünk, mi még a hatalom képviselői. — Hát mi tagadás ennél jobb al­kalom nem is igen akadt a múlt év nyara óta, gyengék a tanácsok, nem támogatja őket a lakosság, na meg elég sok bosszúságot is törtek az or­ruk alá ahlhoz, hogy most nemet mondjanak. — Igaz, igaz, de azért nem árt óvatosnak lennünk, mert itt van a szálanként szotték-szövögették terveiket a nagyszokolyi kulákok, amíg válasz tásra készült dolgozó népünk. A volt képviselőtestületi tagok, a 100 és en­nél nagyabb földbirtokkal rendelke­ző kulákok ez alkalommal is való­jában arra gondoltak, hogy a helyi tanácsot most végre sikerül a kar­maik közé venni és a községben az történik majd, amit éppen ők akar­nak. S amit heteken keresztül tervez­gettek, az valójában a község egy­kori agyafúrt, ravasz urai, szószólói esvüttes, alapos munkáia volt — mégis megbukott. Pedig _ igyekeztek tervüknek oivan dolgozókat is meg­nyerni, akikről úgy vélték, hogy egyik, vagy másik törvény rendel­kezésének szigorú betartásával sé­relem ért. A terv nem maradhatott titok. Előbb-utóbb ki kellett játszaniuk ad útjaikat" — szint kellett valla­ki képviselje majd a nyolcas körzetet a községi tanácsban? Nem kellett ennél több. Sokkal ked­vezőbben alakult a helyzet, mint szá­mították. Azon csodálkoztak, hogy még meg is kérdezik, kit javasolnak jelöltnek? A kulákok összenéztek, egyik-másik örömében még szom­szédjára is, kacsintott, alig észreve­hetően, de nem szóltak. Bíztak a jó előkészítésben. Néhány percig néma csend honolt a teremben, majd kissé bátortalanul kéz emelkedett a magasba. Rábóczki Jánosmé, n volt adóügyi jegyző fele­sége jelentkezett. — Nekem az a véleményem, hogy jelöljük Szapper Márton sógort. Ö volt cselédjeink elég nagy száma is, és azok bizony ellenünk szólhatnak majd fel a jelölőgyűléseken. — Majd a sértődöttek közül vo­nunk be néhányat terveink végre­hajtásába. Ne félj, törvényes lesz a mi jelölésünk is, s az alkotmány, amely azt mondja, hogy a dolgozó nép állama ez az ország, nekünk is biztosít majd jogot a hatalomban való részvételre. Lesz n~'a szavunk a községben. Valahogy így, után már semmi sem lesz nehéK ... Micsoda előrelátó tervek! A jelölőgyűlés a dolgozó parasztok számszerű kisebbsége következtében elfogadta a „nagygazdák” jelölését. Tóth Gyulával — akinek malma, több, mint 30 hold földje és emellett számos más ingatlana volt — ugyan­csak öiült a község „színe-java”. Ez a „tisztelt” társaság — alig néhány család — tartotta a kezében a köz­ség területének több mint negyed részét a felszabadulás előtt. Ugyan­akkor a község lakóinak túlnyomó része alig rendelkezett egy-két hold földdel. A nagyszokolyi kulákok „pünkösdi királysága” nem tartott sokáig. Szá­mukra rendkívül váratlan fordulat következett A körzet dolgozói, akiket a kulákok lebeszéltek a jelölőgyűlésen való részvételről,. nem nyugodtak bele, hogy olyan képviselje az ő ügyeiket, aki egykor megkövetelte, hogy levett kalappal álljanak meg élőtte és fél­istenként tiszteljék. Féltek a dolgo­zók akkor a községházára menni, féltek a hatalomtól. A dolgozó parasztok semmisnek tekintették a kulákok jelölőgyűlését és újabb gyűlést szerveztek. A kulá­kok persze erről is értesültek. Meg is jelentek ott, — de ezúttal már többséget nem tudtak szerezni. Hét holdas dolgozó paraszt lett a 8-as körzet jelöltje, s mist november 28- án éppen a dolgozó parasztok szava­zatával került be a tanácsba, az ál­lamhatalom helyi szervébe. A kulákok manővere megbukott. A dolgozó parasztok, akik magukénak érzik a tanácsot, eredményeivel' és hibáival együtt, nem engedték át azt az ellenségnek. A saját soraikból a legjobbakat küldték oda. A „pünkösdi királyság’' megbukott. A kulákok szándékai, tervei szerte- forgácsolódtak a nép akaratán, szi­lárd egységén. De ezúttal ismét meg tanulhatták a nagyszokolyiak azt, hogy kutyából nem lesz szalonna... nibk, s ez a „vallomás” a kulákok által oly buzgón szervezett jelölő­gyűlésen hangzott el. A gyűlésen megjelent 18 személy közül 14 kulák. volt adóügyi jegyző és levitézlett fő­jegyző volt, míg a másik 4 becsüle­tesen gazdálkodó dolgozó paraszt volt. Sikerült tehát az abszolút több­séget is biztosítaniok. Jó módszerük volt erre: a dolgozó parasztoknak hosszú heteken arról beszéltek, hogy nem érdemes elmenni a jelölőgyűlés­re, mert úgy is azok kerülnek majd a tanácsba, akiket a felsőbb vezetés akar. A kulákok között pedig így folyt a szó: — Gyere csak el komán, ugye ott leszel sógor? — és kellett-e ennél több? Valamennyien ott vol­tak. Amikor a jelöiőgyűlés elnöksége ismertette a tanácsválasztás jelentő­ségét, arra kérte a megjelenteket, tegyenek javaslatot arra: úgy is szívesen foglalkozik a dolgo­zók ügyeivel. Már többet lakására is hívott, hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézze. Elhangzott tehát a javaslat ugyan úgy, ahogy azt megbeszélték, ahogy eltervezték már hetekkel ezelőtt. Szapper „sógor“ ugyanis nem volt más, mint a köz­ség egykori főjegyzője, aki szinte új „tanácsot” nyitott a községben és a helyi tanáccsal ellentétes irá­nyú „felvilágosító” munkát végzett. Ö jó lesz majd a tanácsba, elhoz minden hírt, ami ott történik, s az­A válaszfások után Is fovább folyik a verseny az Iregszemcsei gépállomáson Az iregszemcsei gépállomás dolgo­zói a választások tiszteletére megfo­gadták; hogy őszi idény tervüket 110 százalékra teljesítik és az önköltség esökfaentésével a harmadik negyed­évbe« 146.200 forintot takarítanak meg. A Tolna megyej gépállomások versenyében hónapok ó.ta Iregszem­cse áll az élen, s vasárnap délelőtt, amikor a gépállomás valamennyi dol­gozója már leszavazott, a gépállomás büszkén jelenthette: a 110 százalé­kos vállalás helyett 140.7 százalék­ra teljesítették őszi idénytervüket és a 146.200 forint helyett 350.335 forint megtakarítást értek el. „A tanácsválasztások tiszteletére indított versenymozgalmat tovább­fejlesztjük — írják táviratukban az iregszemcsei dolgozók. — Harcolunk a még hátralévő termelőszövetkeze­teknél és az egyéni gazdálkodóknál az őszi mélyszántás befejezéséért, valamint a tpli gépjavítás sikeres el­végzéséért.” Levelezőink írják a választásokról fJeggel hat óralcor már nagy sürgés-forgás volt 11 a községünkben — írja levelében Bukovszki Katalin, pincehelyi levelezőnk. — Mind a négy szava­zóhelyiségben igen sok virág volt, szépen feldíszített helyiségekben szavazott községünk lakossága. Reggel pontosan hét órakor megkezdődött a szavazás. Déli 12 óráig mindenki leszavazott — csupán a betegek voltak még vissza, azokhoz a vándorurnákat vittük ki. Délután két órára befejeződött Icözségünkben a sza­vazás. Egész nap az úttörők szórakoztatták a község dol­gozóit. Este pedig a község fiatalsága, a gépállomás dolgozói adtak kultúrműsort, utána tánc következett. 4 Tolnai Textilművek dolgozója, Vass Erzsébet az őcsényi szavazásról írt levelet szerkesztő­ségünkhöz. Amint levelében írta, az őcsényi asszonyok igen lelkesen dolgoztak, hogy községük elsők között fejezhesse be a szavazást. Ök maguk voltak az elsők, akik éltek szavazati jogaikkal, utána pedig felkeresték asszonytársaikat, hogy ők is menjenek, éljenek a népi demokrácia-adta jogaikkal. A szavazóhelyiség díszítésében is meglátszott az asszonyok munkája. A Sárköz egyik legszebb szavazó­helyisége volt az őcsényi. Sárközi szőttesek, virágok, himzések díszítették a szavazóhelyiséget. Ezen a napon a 10 éves gyermekeket is megven­dégelték az MNDSZ-asszonyok. Ezen a napon tartották meg a község felszabadulásának 10 éves évfordulóját. * A Hazafias Népfront-bizottság elnöke, Tóth Gyu­* la, Dombóvárról a következőket írja: „A köz­ség házait a választás napján nemzeti színű zászlókkal, virágokkal díszítették. A termelőszövetkezeti tagok, az üzemek dolgozói közül azok, akik szolgálatban voltak, csoportosan mentek sza vazni. Elsőnek Kiskondán, ma jd Nagykondán fejezték be a szavazást. A szavazóhelyiségeknél főleg a reggeli órákban kultúr csoportok fogadták a szavazókat, és jól sikerült műsoraik nagy tetszést arattak. „Prémium“ a Tatarozó Vállalatnál A Tolna Megyei Tatarozó és Építővállalat 1954 ha-r. rnadik negyedévi tervét a statisztika kimutatása sze­rint, a benyújtott számlák alapján, 103.1 százalékra teljesítette. Ezen 'belül, a paksi építésvezetőség tervtel- jesitése 122 százalék. Emellett a paksi építésvezetőség teljesítette az egyéb prémiumfeltételeket és így semmi akadálya sem lehetett annak, hogy az építésvezetőség dolgozói a megérdemelt prémiumot megkaphassák. Sajnos, a bürokrácia sötét útvesztőiben prémiu­munk elakadt. ígéretet mór többször kaptunk, de min­dig halogatták a dolgot, végül november 29-én tudo­másunkra jutott, hogy csak részben fizetik azt ki. A vállalat 1953. ^vi zárómérlegéből megállapított könyvelési különböze.:-t (aminek tisztázására elég idő állt volna rendelkezésre), a vállalat 1954. III. negyed­évi tervteljesítésóből vonták le, ezzel a 103.1 százalék 98 százalékra csökkent. A cülönbséget végül is az épí. tésvezetősógek tervteljesítéséből vonják le. Pedig a sta­tisztikai csoport által megállapított tervteljesítési szá­zalék reális, azt a Központi Statisztikai Hivatal is el­lenőrizte és jóváhagyta. A vállalat főkönyvelője és munkaügyi vezetője a statisztikai rendeleteket figyelmen kívül "hagyva egyé­ni megoldásokkal (és alkudozásokkal) próbálják a pré­mium összegét megállapítani és számfejteni. Úgy lát­juk, hogy a múlt évben elkövetett hibák miatt bennün­ket akarnak megrövidíteni, akiknek azokhoz semmi közünk sincs. Nem elég, ha a munkánkban a prémium, feltételeket teljesítjük, a számviteli vezetők egyéni rendeletéivel is meg kell küzdenünk. Ezzel elveszik a prémiumrendelet serkentő hatá­sát, melynek célja az, hogy a jó munkát végző dolgo­zók anyagilag is részesedjenek az elért eredményből. Azért írtuk ezt a levelet, hogy a jövőben ne for­duljon diyen eset elő és ma. nár két hónap után végre megkapjuk jogos prémiumunkat. Kródí József építésvezető Kiss Ferenc ü. b. elnök és még három dolgozó aláírása. A tanácsválasztási verseny után az iregszemcsei gépállomáson Az egyik szerelőcsar­nokban ütik-verik a vasat, búgnak a gépek, annyira, hogy alig ér­tik egymás szavát az embereid A dombtetőn lévő másik hatalmas szerelőcsarnokban csend van, első látás­ra azt hiszi az ember, hogy itt nincs senki. Magából az egész ireg szemesei 'képből pedig arra lehet következtet­ni, hogy itt minden rendiben van, az em­bereket nem foglalkoz­tatja , semmi különö­sebb probléma. De ez nem így van ... Az iregszemcseiek 'két nappal ezelőtt fejezték be a „csatát“. Jogos büszkeséggel mond­hatják el, hogy „a ta­nácsválasztási verseny bői is mai kerültünk ki győztesen.“ Azért hang súlyozom, hogy „a ta­nácsválasztási verseny, bői is”, mert a kon­gresszusi versenyben is az iregszemcsei trakto rosok győztek. Ezt nem is részletezem tovább. A százalékokat, —ame lyeket már annyiszor leírtunk — nem érde­mes még egyszer leír­ni. Elég éhhez csupán annyi, hegy már .szin­te hagyománnyá vált, hogy Tolna megye gép állomásainak egy-egy versenyében mindig az iregszemcseiek győz­nek. Ennyit a tanács­választási versenyről. Bár ennél sokkal töb­bet lehetne írni, mert a tanácsválasztási ver­seny idején szerezték vissza a rövid időre el­vesztett dicsőségüket az iregszemcsei trakto­rosok. * A megye többi gép­állomásának vezetői és dolgozói részéről van egy olyan álláspont, hogy az iregszem'’=‘“i gépállomáson soha sincs semmi probléma. Hát van ... — Ennek a traktor­nak már késznek kel­lene lenni. De most megint abbahagyhatom a munkát, mert nincs alkatrész, — így mond­ja Vincze Imre. az egyik traktorjavító tori gád vezetője, aki egy „kibelezett“ R—35-ös traktorra mutogat. Bizony Vincze elv­társnak igaza van, így nem igen lehet dolgoz­ni. Az egyik munkát is elkezdik, meg a má­sikat is, és végül mind a kettőt abba kell hagy ni, mert odaértek, ahol alkatrészt kellene cse­rélni, — ami nincs. A1 katrészhiány miatt az­tán lemaradtak a gé­pek javításával is. A novemberre beüteme­zett , cséplőgépek és traktoroknak csak egy részét tudták kijaví­tani. A szerelők talán nem is akadnának meg, ha egyik vagy másik meg kopot alkatrészt nem tudják kicserélni. Visz. szaténnek ők, mond­ván: „egy idényt még kibír“. De nem tehe­tik, mert ott van a traktoros, és ha észre­veszi, hogy a szerelő figyelmét elkerli te egyik, vagy másik el­használódott alkatrész felújítása, közbeszól, sőt, ha arra kerül a sor, még vitatkozik is mindaddig, míg be nem bizonyítja a saját iga­zát. A fentebb enthielt dombon lévő szerelő­csarnokban is do’goz- nak. Kőműves József traktorjavító brigádja Varga Károly gépé-' javítja, ott áll Várga Károly is, meg a gép B-műszakosa. Gálosi György is. Mind á ket­ten munkálkodnak, fő­leg arra vigyáznak, hogy gépüket megfele­lően javítsák ki. — A rossz gépjavítás, ra nagyon ráfizetnénk Ezért vagyunk itt, mi­kor a gépünket javít­ják. Nem akarunk szé, gyent vallani jövőre. Mert nem éppen fel­emelő érzés hallgatni, mikor szidják a gépet, a traktorost, meg a gépállomást, mert meg. kezdett egy munkát és nem tudja befejezni, mert közben elromlott a gép — mondja Var­ga Károly kétszeres sztahanovista trakto­ros. No, de ilyesmitől nem is kell tartania az ireg szemesei traktorosok, nak. Amit a szerelők kiadnak a kezük alól, annak jónak kell len­ni. Mi erre a bizonyí­ték? Az, hogy Varga Károlyék traktora egy generáljavítással az 1800 nonmáihold he­lyett 2500 normálhold talajmunkát végzett el. De így van ez a többi gépeknél is. Nem is lehet másképp. Mert ha ellenkezőleg Ienne, akkor, az iregszemcsei gépállomás nem telje­sítette volna november 27-ig éves tervét 105 százalékra, őszi tervét pedig 140 szá-* iléfcra. Az iregszemcsei gélte állomáson ezt az évet már úgyszólván befő. jezettnek tekintik. A gépállomás hatósugara ban már csak imitt- amott lehet látni egy­két tábla megszántat- lan földet. Tehát új gazdasági év kezdődik. A kezdet a téld gépja­vítás. Hogy vajon mi­korra fejeződik be? — Ez a probléma most a választási verseny be­fejezése után az ireg­szemcsei traktorosok között. Azt latolgatják, hogy a téli gépjavítás, ban melyik gépállomás lesz az első ... A gépállomáson egyik másik szerelő és trak­toros azt állítja, hogy őket néni előzheti meg senki. A vezető me­chanikus Gálosi György elvtárs viszont azt mondja, nem igen van biztosíték arra, hogy a téli gépjavítást első­nek fejezik be, mert már eddig is késtek, meg egyébként sincs minden alkatrész a rak­tárban. — Majd elmegy, az­tán szerez alkatrésze­— Gvuri bácsi. — Ezért nem állhat meg a munka, ez nem aka. dályozhatja, hogy a gépjavítási versenvben is mi győzzünk — mondja Bugyi János elvtárs, a megye leg­jobb traktoros brigád­vezetője. — Akkor lei irányítja a gépjavítást? — kér­dem. — Majd mi. A mi 'gépállomásunkon jól képzett traktorosok vannak, négy-öt éve itt dolgoznak, úgy ér­tenek a trastorhoz, mint a szerelők. Meg aztán itt vagyunk mi. brigádvezetők is.’ Én jó magam elirányítom egy traktorjavító bri­gád munkáját — foly­tatja Bugyi elvtárs, és végül is határozottan kijelenti: — Üzenjük a mözsi gépállomás, nak, hogy a gépjaví­tással kapcsolatos me. gyei versenyfelhívásuk hoz mi is csatlako­zunk. Azt is üzenjük még: ha a mözsi gép­állomás kollektívája a téli gépjavításban első akar lenni, akkor jól fogja meg a munka vé. gét, mert mi is itt va­gyunk. Mi is igényt tartunk a „gépjavítás! versenyben legjobb eredményt elért gépál. lomáisnak” című ván­dorzászlóra. A nyugdíjtörvény és végrehajtási rendeleté Összeállították: Hernóth Ferenc és Kovács Kálmán A napokban megjelent, nyolcvan- hétoldalas kis könyv olyan törvénye két és rendeleteket tartalmaz, ame­lyek az ország egész lakosságát — öregeket és fiatalokat egyaránt — akár közvetlenül, akár közvetve, de mindenképpen érintik. Ismerteti az öregségi, özvegyi, rokkantsági nyug­díjat, a családi pótlékot, baleseti já­rulékot, házastársi pótlékot, de ki­tér a nyugdíjellátások összegére, a kivételes nyugellátás kérdésére és végül a ny’'gdíjjárulékokra is, ame­lyet a dolgozóknak kell fizetniük. Különös érdeme a könyvnek, hogy könnyen áttekinthető, világos, és a rendeletek tanulmányozásában egy­általában nem járatos ember szá­mára is — jól követhető. Minden egyes törvény szövege mellett ott találja az olvasó az illető törvény végrehajtási utasítását és részletes Uivosa a Társadalmi Szemle minden szdmóf. Elméleti fejlődésedet segíti eWI magyarázatát is. Ä gondos szerkesz­tést dicséri még a két függelék: egyik pontosan meghatározza, me­lyek az egészségre ártalmas munka­körök, a másik pedig közelebbről felsorolja, hogy kik tarthatnak igényt rokkantsági, vagy baleseti járulékra. A könyv tanulmányozása minden dolgozó személyes érdeTte, de ezen túlmenően hasznos útbaiga­zítást nyújt mindazoknak, akiknek hivatalból is ismemiök kell a ren­deleteket. A kis könyvecskét nagyon olcsón, 3 forintért hozzuk forgalomba, hogy minden nyugdíjas is megvehesse. Baínoki, osztályozó és válogatóit mérkőzések szerepelnek a Totó e heti szelvényén. A 48. hétre több mint 540.000 drb szelvényt küldtek be, a nyertesek között több mint 800.000 foi-irrt került felosztásra. Mielőbb vegye meg Totó- szelvényeit! «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom