Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-29 / 308. szám
2 1954 DECEMBER 89 IX A P L O Hendes-Francc a párizsi egyezményekkel kapcsolatban szerdán délután Ismét felveti a bizalmi kérdést a francia nemzetgyűlésnek szerdán délután 16.00 órakor (magyar idő szerint) két bizalmi kérdésről kell szavaznia. Először az átdolgozott első cifckelylyel kapcsolatiban felvetett bizalmi kérdésről, utána pedig valamennyi, közöttük a nemzetgyűlés által eddig jóváhagyott cikkellyel kapcsolatban felvetett bizalmi kérdésről. Uuslantí-Lacau núdosilé indítványt nyújtott be a ratilikáciás törvényjavaslat iiszövegeásá első cikkelyéhez Loustanau-Lacau, Basses-Pyrénées megye parasztpárti képviselője kedden reggel módosító indítványt nyúj~ tott be a párizsi egyezmények ratifikálásáról *zó!ó törvényjavaslatnak a kormány által átdolgozott első cikkelyéhez. Ez a cikkely — mint ismeretes — Nyugat-Németország újrafel- fegyverzéséről és a Nyugat-Európai Unió megszervezéséről szól. A módosító indítvány így hangzik.: .,A Németország újnafeífegyverzé- *re vonatkozó jegyzőkönyvek ratifikációs okmányait addig nem helyezik letétibe, amíg a kormány a Szovjetunió kormányával folytatott tárgyalás alapján nem tudja a nemzetgyűlést és a köztársasági tanácsot a tartós béke felé vezető európai enyhülés reális lehetőségeiről kimerítően tájékoztatni.” Mozgalom Belgiumban Nyugat- Németország felfegyverzése ellen A francia nemzet gyűlésnek a haj- aaB órákba nyúló ülésén a miniszterelnök felkérte a nemzetgyűlést, hogy még az éjszaka folyamán tartson újabb ülést, amelynek.napirendjén „egy törvényjavaslat előterjesztése és megvitatása'' szerepei. Erre azért volt szükség, mert a külügyi bizottság a pénteken elvetett első cikkely második olvasásiban való megvitatását elutasította. A nemzetgyűlés általános vitájának szünetében a külügyi bizottság foglalkozott a szóteanforgó „új” törvényjavaslattal, amely más szavakkal megismétli a párizsi egyezményeknek pénteken elutasított és Nyü- g a t-Németország új rafeöfe gy vérzésé - női, valamint a Nyugati Unióba való bekapcsolásáról szóló első cikkelyét. A külügyi bizottság az új szövegezésben előterjesztett első cikkelyt 18 szavazattal 17 ellenében — 4 tartózkodással — jóváhagyta. A nemzetgyűlés ülésének folytatásakor a külügyi bizottság elnöke bejelentette. hogy a bizottság az első cikkely íVj változatát elfogadta. Ezután a kormány felvetette a bizalmi kérdést a ratifikációs törvényjavaslat első cikkelyére, továbbá minden módosító indítványra, valamint kiegészítő cikkelyre nézve. Igv tehát Szalah Szalem egyiptomi propa- gandaügyi miniszter — mint az AFP jelenti — a jelenleg Egyiptomiban tartózkodó sziriai újságíróküldöttségnek sajtóértekezletet tartott és kijelentette: az egyiptomi kormány elutasította azt az amerikai ajánlatot, hogy egymillió dolláros katonai segély fejében egyezzék bele egy egyiptomi-—amerikai katonai paktum meg kötésébe. „Elvetettük ezt az ajánlatot — mondotta Szalah Szalem •— mert azt Belgiumban napról-napra erősödik a dolgozók harca a párizsi egyezmények ellen, amelyeknek ratifikációs vitáját a belga parlamentben január közepére tűzték ki. Mint a „Drapeau Rouge" közli, országos mozgalom van kibontakozóakarjuk, hogy védelmünk csak tőlünk függjön”. A miniszter ugyanakkor elmondotta, hogy Egyiptom elfogadta az Egyesült Államok gazdasági segítségét és azit mondta, hogy az, „semmiféle politikai vagy katonai feltétellel nem jár.” A miniszter szerint Egyiptom külpolitikájának alapja az „Arab Liga és az arab kollektív biztonsági paktum. Egyiptom nem járul hozzá, hogy nyugati állam is résztvegyen a középkeleti védelmi rendszerben’1 — mondotta Szalah Szalem. ban a párizsi egyezmények eCen. A belga hazafiak politikai meggyőződésükre való tekintet nélkül sfkra- szállnak a Nyugat-Németország re- militarizálását célzó tervek ellen és sorra írják alá á párizsi egyezmények elleni tiltakozó nyilatkozatot. „Szüntessék meg a Német Kommunista Párt elleni terrorpert“ —A karisruhei bíróság eddig ötvenezer tiltakozó levelet kapott Az „ADN” hírügynökség Ismertette a „Stuttgarter Zeitung” című nyugatnémet lap információját. A nyugatnémet lap azt írja, hogy a karlsruhei szövetségi alkotmány-bíróság fingjai eddig több mint ötvenezer olyan levelet kaptak, amelyben Németország minden rétegének képviselői követelik a Német Kommunista Párt elleni bírósági eljárás megszüntetését. Egyiptom nem fogadja el az amerikai katonai segélyt Szalah Szalem sajtóértekezlete Moszkva (TASZSZ) K. J. Vorosi- lov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke december 25-én átnyújtotta a Lemn-rendet V. D. Boncs-Bcujevicsnek, akit a Kommu' nista Párt és a szovjet állam szolgálatában szerzett érdemei elismeréséül tüntettek ki. Ugyanakkor átnyújtotta a Munka Vörös Zászlórendjét A. V. Szaveljevának, akit társadalmi és potttikai tevékenységének 50. évfordulója alkalmából és a forradalmi mozgalomban való részvételéért tüntettek ki. A Vörös Zászlórendet nyújtotta át I. A. Szeröv vezérezredesnek, a Szovjetunió minisztertanácsa mellett működő állambiztonsági bizottság elnökének és a Munka Vörös Zászlórendjét V. G. Bakajovnak, a Szovjetunió tengeri flottaügyi miniszterének. A két utóbbit sokévi szolgálatáért tüntették ki. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke december 27-én átnyújtotta a Lenin' rendet D. Sz. Korotcsenkonak, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, akit 60. születésnapja alkalmából kitüntettek a szovjet állam szolgálatában szerzett' érdemeiért. Bányamérnökök gyakorlati oktatása A prokopjevszki (Szibéria) bányásztechnikum a Szovjetunió egyik leg nagyobb középfokú különleges tanintézete. A technikumban 2200 leendő szénipari szakember tanul. — A képen: Vagyim Tyitov és Alekszandra Sztocenko, a technikum hallgatója egy működő szénkombájn-modellnéi az egyik tanteremben. llevansgondolatok és a békeeszme a nyugatnémet irodalomban Irta: WERNER II,BERG német fró Nyugat-Németországban soha sehol nem beszélnek az 1945. év; katonai vereségről. Szégyenlősen „for- dulatnaät” nevezik. Ezzel a szóval mesterségesen távoltartják a „vereség” és „újjászületés” szavakkal járó képzettársításokat. Valóban, nem is lehetne új dolgok születésének nevezni azt, ami azóta történt. A nyugati szövetségesek mindent' elkövettek, nehogy Németország e részét jobban, újszerűbben szervezzék meg, A nyugati szövetségesek, a lük Németországba érkezve, felszabadítóknak reklámozták magukat, hamar, világosan megmutatták: nem tulajdonítanak semmi jelentőséget annak, amit korábban emlegettek. Ámítás volt csak, amit kezdetben mondtak a kártételek megsemmisítéséről, a földreformról, a háborús bűnösök és háborús uszítok megbüntetéséről. Aztán megrágalmazták a Szovjetuniót, azt a szövetségesüket, aki egymaga maradt hű a potsdami és yaltai egyezményekhez, majd nemsokára szükségszerűen újra kibontották az antikommunizn-.us régi zászlaját. A kereszteshadjáratok ame rikai gondolata méltó követőkre talált: a nácik nagysieíve előbujtak odúikból. Várvavárt szövetségesekként tárt karokra talállak. Valóságos csoda, hogy ilyen körülmények között Németország nyugati részén a humanista névre . érdemes irodalom van megszületőben. Ha ma a nyugatnémetországi irodalom újjászületésének kezdetéről beszélhetünk, úgy az két körülménynek köszönhető. Először is a régi klasszikusok hagyományainak, amelyek a nyárspolgáriaskcdás s a régi és ú.i terror ellenére mégiscsak fennmarad tak. Másodszor annak, hogy Nyu- gat-Németország lakossága, a világ minden népéhez hasonlóan, megismerte a háború okozta borzalmakat, könnyeket és fájdalmakat s nem akar újabb háborút. Az ellenállás erősödik és visszatükröződik az irodalomban is, habár egyelőre igen szerény méretekben. Hangsúlyoznunk kell, hogy Nyugat-Németországban a haladónak nevezhető irodalom szektora még igen-igen kicsi. A könyvkereskedésekben túlnyomórészt amerikai, angol és francia műveket találunk. Hiába kérnénk Fast vagy Aragon regényeit; annál több könyvet találhatunk a haladásnak a világ minden részéből való árulóitól és ellenségeitől. A könyvesboltok polcai tele vannak kalandorregényekkel, amelyek kegyetlenségre tanítják olvasóikat és így jól szolgálják a háborús előkészületek ügyét. Amellett rengeteg visszaemlékezés és emlékirat lát napvilágot. Ezek az esetek többségében magukat nyíltan fasisztának valló szerzők művei. Egyes kiadók azonban röpke oldalpillantással a demokrácia irányában olyan műveket közölnek, amelyek ugyan megírásuk idejében is — 1933 előtt — csali feltételesen kerülhettek a fasizmus elleni harc fegyvertárába, de az ezeket megvásárló olvasók mindenesetre már választásukkal megmutatják, hogy semmi közük a legarcátlanabb reakcióhoz. Már ezt is pozitív jelenségnek kell tekintenünk. Mint ismeretes, Nyugat-Németország fasizálása a hazugság és az áldemokratikus formák leple alatt folyik. Hasonló álcázást látunk az irodalomban is. Példának hozhatjuk fel Richard Hasemann undorító elbeszélését. a szovjet hadifogságban eltöltött időről. Richard Hasemann könyve főként azért kelti fel a figyelmet, mert elvétve, az ilyenfajta olvasmányokból kirívó, váratlan, furcsa mondatokat találunk benne. A szerző, amikor például leírja német katonák hogyan lőttek agyon szovjet hadifoglyokat, ezt mondja: „Ez egyszerűen gyilkosság.” Az áldozatok vére ..... a mi fejünkre fog hullni” — szólal meg benne a bűnhődéstöl való félelem. Ezt a könyvet, alapeszméjét tekintve a nyilvánvalóan fasiszta művek közé kell sorolnunk. Hogy ilyenfajta gondolatok mégis felvetődhettek benne, hogy a Szovjetunió ellen tervezett háború „hősei” — akiket annyira dédelgetnek az amerikaiak, —■ nem tudnak megszabadulni a felelősség gondolatától, ez azt mutatja, hogy ezek a „hősök” végülis jóformán alkalmatlanná válnak a nekik szánt szerepre. Sok könyv jelent meg hazatért hadifoglyokról. Olyan emberekről van szó bennük, akik elpusztított szülőföldjükre visszatérve nem találják sem családjukat, sem barátaikat. Harcoltak, de nem tudják, hogy miért. Rájönnek, hogy hazugok voltak azok az eszmék, amelyeket Rosenberg és társai igyekeztek a fejükbe verni. Látják, hogy az itt talált új rend nem más, mint a régi. Most szeretnék tudná, hogy mi értelme volt szenvedéseiknek és áldozataiknak. A régi és az új anti- kommunista propaganda azonban lehetetlenné teszi, hogy meghallják a választ, amelyet Németország kom munista pártja ad erre a kérdésre. A könyvek azonban találnak bűnbakot számúkra és gondolkodás közben olykor maguk is hasonló következtetésekre jutnak: mindenekelőtt az állam a bűnös. Nem a burzsoá állam, hanem az állam általában véve. így születik meg aztán a töb- bé-kevésbé következetes anarchizmus. Ez különösen erősen megmutatkozott Gerda Kaiser „Szó zendült” című regényében. A könyv hőse hazatérve, félrevonul a közügyektől. Nehezen szokik bele a bonni rendbe. Mindenütt a bürokratizmus uralmába ütközik. Számára egyértelművé válik a bürokratizmus és az állam fogalma. Szeretne elmenekülni igájuk alól. így születik meg egy sajátos, új romantika .:: Az emberek vágyódva gondolnak a régmúlt évszázadokra, a nomád ősök életére, akiknek „szabad mozgásuk"’ volt, s ebben látják az igazi szabadság megtestesülését. Az igazi emberek példaképei számukra a semmihez nem kötött halászok, vadászok, pásztorok és tengerészek .. . S így születik meg a valóságtól, a felelősségtől való menekülés jelszava. A szerző azonban váratlan szállóval az imént említett foglalkozásokhoz sorolja a „tá- voíbombázó pilóta hivatását”, minthogy ez „mentes az ostoba ismétlődés igájától'’. Mindez az anarchizmus, a romantika, a primitivizmus és a legfejlettebb technika keveréke ... A regény cselekménye 1946—47-ben játszódik és ezért a főhős — egy fasiszta tiszt — nem foglalhat el azonnal az „uralkodó faj képviselőjéhez” méltó vezető helyet a politikai vagy gazdasági életben. Ma persze vezető áliást tölthetne be Blank úr hadügyminisztériumában, ez nem kétséges. Az ilyen, rendszerint „rögvalóság” szagú regények a tömegek kapitalisfcaellenes gondolkodásmódjára spekulálnak, hogy félrevezessék őket. Az ilyesféle könyvek száma légió. Mindegyikük a saját „csodaszerét” ajánlja s egyiikük sem mutatja meg az igazit. Magától értetődik, hogy mindegyik arányos csomagolásban hozza a maga méregpiruláit. Sok efféle írásműben megtaláljuk még az emberi melegség, az emberség nyomait: néha a barátság érzése teszi vonzóvá a könyvet, néha a hősök tisztessége, segítőkészsége, tehát lényegében véve a legtermészetesebb érzések. Mindezek mögött azonban mindenfajta ideológia tagadása, ostoba, dölyfös agnoszticizmus rejlik. E művek hősei valamikor hittek, lángoltak, aztán kiábrándultak és most félnek bámihez is kötni magukat. Persze, ezt a fajta hangulatot Bonn és az ottani zúgfirkászok minden eszközzel erősíteni igyekszenek. S a béke híveinek nehéz küzdeni az efféle irányzatok ellen. Térjünk át most örvendétesebb jelenségeikre. Egy könyv abból a fajtából, amely nálunk ritka, mint a fehér holló. Ezt is a második világháború egyik résztvevője írta: Otto Kühner. A címe: „Nyikplszkoje”. — Otto Kühner önkritikáinak nevezhető modorban ábrázolja a Szovjetunió ra rázúdult lidérces borzalmakat. Könyve, szemben a tipikus bonni selejtművekkel, mentes a sajátma- gunkon való sajnálkozástól, amely mindezideig oly jellemző volt az „uralkodó fajtára.” Igaz, Kühner is vak marad az első munkás-paraszt- állam nagyságával szemben, de embersége ledönti az országhatárokat, még azokét is, amelyek a keleti oldalon vannak .. . „Sok orosz kis szobáiban ugyanolyan tarka gyermekrajzok függenek a falon, amelyek nálunk: például füstölgő kéményű házikó, nyílegyenesen a kapuhoz vezető széles, barna úttal...” —- írja. Tudatosan a bókét akarja szolgálni, hitvallását egész röviden így lehetne megfogalmazni: a szeretet mindenható, a gyűlöletnek el kell tűnnie. Legszebb a könyvben az, hogy írója őszintén szégyenkezik a németek bűnei miatt. Kühner, aki egyébként egy délnémetországi lelkész fia, a nyugatnémet irodalom egyik új reménysége. A Nyugat-Németországban írt-szabadság- és békés aerető szelleme könyvek között Gotthold Gloger fiatal író „Filomela Kleispitz vitte a zászlót” című regénye jelenti a csúcspontot Gloger a mi nagy reménységünk. Vitathatatlanul ő a legtehetségesebb fiatal írónk. Leírja egy bessern' falu történetét a császárok idejétől napjainkig. A falu lakosait kétszer telepítették ki: 1914-ben a császárság és 1935-ben Hitler idején. Ezután mindkét alkalommal kitört a háború. De amikor harmadszor is megkapják az áttelepítési parancsot, ezúttal az amerikaiaktól, akik repülőteret akarnak ott építeni, a parasztok a városi munkásokkal összefogva határozottan ellenszegülnek. Gloger elbeszélésmódja vidám, lendületes és legnyűgöző. Művének minden részletében az emberek és a körülmények jellegzetes, tipikus vonásait rajzolja meg. Ez a mű főerőssége. Minden olvasó, aki ismerős a körülményekkel, azok hiteles ábrázolását látja a regényben. Igaz, a szerző nem mutatja meg, ki áll az események kulisszái mögött és nem mutatja meg a világméretekben kibontakozó történelmi eseményeket. Művéből hiányzik a szigorú kompozíció. Annyi azonban örvendetes tény marad, hogy fiatal nyugatnémet író tehetséges művet írt a re- vanstervekkel szemben megnyilvánuló erősödő tömegeUemállásról. Nem csoda, hogy a regény nem jelenhetett meg Nyugat-Németországban. — Gloger művét a Német Demokratikus Köztársaságban adták ki s nemrégiben Heinrich Mann-díjjal jutalmazták. Ezek a jelek azt mutatják, hogy fordulóponthoz értünk, hogy az irodalmi helyzet kezd megfelelni a politikai helyzetnek. Persze jobb volna, ha azt mondhatnánk, hogy az irodalom előtte jár a politikai fejlődésnek, de Gloger esetétől eltekintve, még nem így áll. A kritikai realizmus azonban új életre ébredt. Ezt különösen számos novelláskötét mutatja világosan. Szerzőik igen hitelesen raj zolják meg az életet. Ilyen volt például Distelbart beszámolója a Szovjetunióban tett utazásáról és Mathias „Amerika felfedezése 1953-ban” című könyve. Az a benyomásunk, hogy Nyugat-Németország’ban az irodalom 20 év hazugságai után igyekszik visszatérni az igazság útjára* Kitüntetések a Szovjetunióban
