Tolnai Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-25 / 306. szám

S9C4 PEüroiBER t» 7 N'ÄPEö A szekszárdi Autóközlekedési Vállalat patronálja a mözsi Úttörő tsz-t A Tolnai Selyemfonó pártszervezete felkészül az 1955-ös év sikeres megkezdésére A Keeker.náxtí2 Autóközlekedési Vál tálát telepén az Ikarusok, Rábák és Chausson autóbuszok közt egy „ide­gen“ Csepel teherautó körül szor­goskodnak a szerelők. A kocsi kész, még ma elhagyja a műhelyt. Valóban „idegen“ kocsi ez? — Ezt megcáfolja Takács István sztahano­vista gépkocsivezető, a Csepel „gaz­dája“: „Nem érzem idegennek ma­gam az itteni elvtársak között. Ila valamilyen szerszám kell, vagy szaktanács, de ha segíteni is kell valamit, heggeszteni, esztergálni, vagy a villamos berendezést javíta­ni, úgy tekintenek, mintha közéjük tartoznék.“ A Szekszárdi 25-ös Autóköz­lekedési Vállalat szerződést kötött a mözsi Úttörő termelőszövetkezettel, e szövetkezet patronálására. A mö- zsieké ez a Csepel teherautó. Múlt hét keddjén hozták be és most, alig tíz nap múlva teljesen kijavít­va kapja vissza a csoport. „Ha Pestre vittem volna fel — mondja Takács elvtárs — talán egy hónapig is várhattunk volna rá, míg elkészül. Es biztosan nem csinálták volna meg olyan jól, mint itt, hi­szen ón tudom, mi a baja, Tóth Sándor segéd-gépkocsivezetővel együtt itt vagyunk már tíz napja, úgy rakjuk össze a kijavított al­Nagy a' sürgés-forgás csütörtökön a dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat műhelyeiben. Az egyik he­lyiségben füstcsövek, tűzhelyhez va­ló sütők, szeneskamrák sorakoznak szállításra készen, a másikban több­ezer lóvakaró, játékautóhoz való ké­rők várja az elszállítást. A gépterem­ben az asszonyok, lányok füstcsöve- ket, könyökcsöveket hornyolnak ösz- sze, három ifjúmunkás kalapáccsal gömbölyíti a szeneslapátokat Vidáman megy a munka, hiszen a vállalat dolgozói becsületesen meg- állták helyüket a tanácsválasztási versenyben és — mint az irodában kiszámították, — már csak pár óra van hátra és elkészültek az éves tervvel. A tanácsválasztások tiszte­letére azt vállaltéit, hogy éves tervü­ket december 23-ra teljesítik. Déli tizenkét óra: Távirat a me­gyei pártbizottságnak, telefonjelen­tés a megyei tanács ipari osztályá­hoz: „ígéretünket 5 nappal a vál­lalt határidő előtt teljesítettük, be­fejeztük 1954. évi tervünket.” A Dombóvári Fémtömegcikkgyár­tó Vállalat fiatal üzem, alig kétéves. A júniusi határozat óta szinte ki­zárólag a lakosság szükségleteire dol­gozik, olyan cikkeket gyárt, amit bizony az utóbbi években eléggé el­hanyagolt iparunk. „Gyártmányain­kat három megye keresi — mondja Tengerdi Gyula elvtárs, a vállalat igazgatója, — a kereskedelmi válla­latok, szövetkezetek hói telefonon, hol személyesen keresnek fel ben­nünket és rendelnek újabb és újabb tételeket, érdeklődnek árucikkeink testrészeket, hogy astán ne legyen semmi hiba. Pesten nem lehettünk volna ott egy hónapig.“ Különös szeretettel beszél Takács elvtáss Hegyi Géza és Tekler György szerelők, Mészáros Károly akkumuláitarszerelö és Diczendy Gyula villanyszerelő munkájáról, akik nagy szakértelemmel segítettek a kocsi javításában. Becsiszolták a szelepeket, ferodozták a fékeket, tö­mítéseket cseréltek, feljavították a kocsi akkumulátorait, beszabályoz­ták a villamosberendezést, az ada­golókat és porlasztóikat, szánté el sem lehet sorolni, ami kisebb-na- gyobb javításokat végeztek a kocsin. Nagy szükségük van a mözsiek- nék a kocsira. Amikor idő engedi, iyég a télen kihordják vele a trá­gyát a földekre. A jobb idők beáll­tával pedig szinte minden munká­ban — ha közvetve is — segíti a csoportot. „Ha jó a kocsi, — mondja Takács elvtárs — hat pár ló mun­káját tudjuk pótolni vele. Hat pár ló szabadul fel más munkára, csak ezzel tizenkét ekekapa dolgozhat a földeken. Emberi munkaerőt is sza­badít fel a kocsi Meg is fogjuk ám jobban kapálni a kukoricát, mint az idén.“ „A vállalat nem kér fizetséget a segítségért — mondja Matóik edv­feiől. Mi pedig rajta vagyunk, hogy a boltokban ne legyen már hiány­cikk a füstcső, szeneslapát és kan­na, itatóveder, lóvakaró és még sok­féle háztartási és mezőgazdasági esz­köz. Sajtológépünkkel tizezerszámra készítjük a gyermekjátékokhoz való kerekeket, amit a játékipar rendel tőlünk.” Amikor a vállalat további tervei felől érdeklődünk, elmondja Tenger­ág elvtárs, hogy még ebben az év­ben terven felül többek közt 50 da­rab üstházat, 250 db sütőt, 300 sze­neskannát készítenek. Az 1955-ös év első negyedében 19 ezer állatvakarót, 12 ezer füstcsövet, ezer darab tűz­helyhez való sütőt és ezer szenes­kannát fognak gyártani. Januárban üzembehelyezik a gyár büszkeségét, a tüzi-horganyzó beren­dezést, amit százhatvanezer forint beruházással hoztak létre. Eddig csak festett vödröket tudtak készíte­ni, most e berendezés segítségével a negyedév folyamán négyezer darab horganyzott itatóveder készül ebben az üzemben. A háziasszonyok örö­mére hozzálátnak a horganyzott mo­sófazék és mosogatódézsa, vizeskan­na gyártásához is. „Persze, ezek a számok nem vég­legesek — mondja mosolyogva Ten­gerdi elvtárs — egész biztos, hogy dolgozóink a jövő évben is megáll­ják helyüket, túlteljesítjük a tervet, hiszen minden dolgozó tudja, hogy üzemünk jó munkájától nagymérték­ben függ a kormányprogram, a dol­gozók életszínvonala emelésének si­keres megvalósítása.” társ, a vállalat párttfftkára. A segít­ség pedig nem csak a teherautóra, hanem más gépekre, mint a vető­gépek, kaszálógép, daráló, stb. ki­terjed. Azaz, mégis kérünk valamit Azt kérjük a csoport tagjaitól, hogy jól műveljék meg földjüket nevel­jék állataikat. Hadd jusson minél több kenyér, gyümölcs, szalonna a dolgozók asztalára.“ A szerződésben az is benne van, hogy a mözsiek kedvezményesen szállítanak friss zöldséget gyümöl­csöt a vállalat dolgozóinak. A nyá­ron, egy alkalommal egy rakomány friss dinnyét hoztak a dolgozóknak, az idén is számítanak rá, hogy ter­ményeikből segítik a vállalat dol­gozóinak ellátását. Takács elvtáns azonban úgy véle­kedik, hogy nem csele az AKÖV dolgozóinak fizetik ők vissza ezt a segítséget hiszen lényegében ezt az ipari munkásságtól kapják. A .szek­szárdi piacom standot létesítenek és oda állandóan friss zöldséget és gyű rrsolcsöt hoznak. Jut majd termé­nyeikből Pestre, Pécsre, Bonyhádra is, amit most már könnyen elszállít­hatnak. A patronálók tehát — köz­vetve — az ország lakosságának, ipari miHikásságámak johb ellátását segítik elő. Dombóvári Lengyár: Újabb 60 mázsa rost terven felül Decenfber elsején, amScor eaévi tervünket teljesítettük, vállaltul:, hogy terven felül még ebben az év­ben 250 mázsa rostot adunk az or­szágnak. Büszkén jelentjük, hogy de­cember 23-ával ezt az ígéretünket is valóra váltottuk, ebben a hónapban már 2S5 mázsával teljesítettük túl éves leniünket. Úgy érezzük, hogy ezzel nagyban hozzájárulunk népgazdaságunk fej­lesztéséhez, pártunk Központi Veze­tősége határozatának sikeres megva_ lósításához. Korábbi vállalásunk tel­jesítése után újabb ígéretet teszünk: megtoldjuk a 255 mázsát még hat­van mázsával. Az 1955-ös évre jól felkészül link és továbbra is harcolunk terveink maradéktalan teljesítése érdekében. Fokozzuk eredményeinket, hogy azo­kat a feliadatokat, amelyeket pár­tunk és kormányunk ránk ró, sike­resen megvalósítsuk, hogy ezzel se­gítsük a szocializmus építését, a me­zőgazdaság fejlesztését, népünk élet­színvonalának emelését. Szeretnénk, hogy munkánk sike­ressége érdekében segítséget kap­nánk a tanácstól. A gyárhoz vezető út Ujdombóvár felől igen rossz, a községnek ez az egyébként forgalmas útvonala az esős idő beálltával majd­nem járhatatlan. Kis befektetéssel, egy kevés jóakarattal meg lehetne javítani, csak salakkal kellene fei- szómi. Kérjük a világítás megjavítását is, mert úgy az Ujdombóvár felé vezető úton, mint Ujoombóvár községben a közvilágítás nem kielégítő, üze­münk két műszakban dolgozik és az éjjel dolgozó munkásoknak bizony nagyon nehéz a közlekedés. Előre az 55-ös tervév sikeréért! Kadú József párttitkár, Kohnann Mihályné ü. b- elnök Milkovics Erzsébet DISZ-titkár Pártszervezetünk állandóan figye­lemmel kísérte a termelési tervek teljesítését a pártcsoportbizalmiak és nem utolsó sorban a párttagok útján. A pártszervezet vezetősége megbe­szélte a műszaki vezetőkkel, a fel­bontott tervek alapján, hogy hol, milyen akadályok merülhetnek fel és azok kiküszöbölésére közösen ke­restük meg a kivezető utat. Egy- egy nagyobb feladat előtt, mint pél­dául a fonódában az anyagtakarékos ság, a cémázóiban a hulladék csök­kentése, összehívtuk a két műhely kollektíváját és a dolgozókkal be­széltük meg, hogyan vigyük győze­lemre az ú(j szakasz politikáját. Dolgozóink megértették a felada­tok nagyságát és valóra is váltották adott szavukat. Ennek eredménye az lett, hogy november 27-re befejez­tük az 19ö4-es évi, november 30-ára pedig ötéves tervünket. Az összefo­gásnak, a baráti segítésnek, a jó ver­senyszellemnek impozáns eredménye ez a győzelem, a kétkezi munkások és a műszakiak együttműködésének saóp győzelme. Ebből a közös erőfeszítésből nőttek ki azok az eredmények, amelyek elő segítették a határidő előtti tervtelje­sítést Morvái Józsefre 151 százalé­kos teljesítményével 1200 forint havi keresetet ért el, Potyondi Jó- zsefné 148 százalékkal pedig 1.190 forintot Ha visszatekintünk az év folya­mán végzett politikai munkánkra, a tapasztalatokból azt a következte­tést vonhatjuk le, hogy a rrrunkaver­seny fellendítése érdekében nem elég a politikai munkát kampányszerűen folytatni, hanem annak állandónak és következetesnek 'kell lenni. A jövő évben nem. szabad annak előfordulni, mint az idén a kongresszusi verseny beindulásakor történt. A versenyt nem tudatosítottuk időben, a dolgo­zók közt nem népszerűsítettük a jó eredményeket és ezért a verseny kissé megkésve és lanyhán indult be. Most a legfontosabb feladatunk az 1955-ös tervév sikeres beindítása. Mindenekelőtt a termelés ütemessé­gét akarjuk biztosítani. Az osztály­vezetői értekezleteken megbeszéltük a feladatokat, majd valamennyi mű­szaki intézkedést üzemrészenként kisgyűléseken ismertettük a dolgo­zókkal, hogy ismerjék az üzemrész, és ezen belül saját feladataikat, tud­ják, hogy mit kell tenni az új terv­év zavartalan beindulása érdekében. Ezeken a kisgyűléseken fizikai dol­gozóink ésszerű javaslatokat tettek, a munka jobb megszervezésére, ezek kel kiegészítve a már előre elhatáro­zott intézkedések biztosítani fogják a jó eredményt A pártszervezet az özem minden kommunistáját harcba indította aa élüzem cím elnyeréséért Átérzi en­nek nagy jelentőségét a gyár minden dolgozója. Bízunk abban, hogy mun­kánkkal kiérdemeljük ezt a kitünte­tést Bolvárf Jőzsefné a Tolnai Selyemfonó párt­szervezetének titkára, Level ező-értekezlet Gyón kon Lapunk szerkesztősége Gyünkön járási levelező értekezletet tartott december 22-én a községi tanácsház nagytermében. A megbeszélésre tizen hét levelező jött el, hogy elmondják tapasztalatukat a lap munkájáról. Vita-bevezetőt Petrits Ferenc elvtárs lapunk felelős szerkesztője mondott, melyhez a jelenlevők valamennyien hozzászóltak. A vita során számos jó javaslat hangzott el a lap színvonalának eme­lésére, de elmondották a levelezők községük aktuális problémáit is. — Pellion Ervin, a gyönki gimnázium igazgatója, a gimnázium hagyomá­nyairól, a Fiatalok hazafias nevelésé­ről beszélt, melynek előmozdítására sokat tehet a sajtó. Mint a község Hazafias Népfront-bizottságának el­nöke beszélt a helyi autóbuszjárat és a posta hibáiról, de elmondotta azt is, hogy a község kulturális életét nagymértékben akadályozza a kultúr ház lassú építése. Móré elvtárs, simontornyai levelező a cikkek mozgósító erejéről beszélt. A lapban megjelent írásait a község lakói elolvasták, örültek a dicséret­nek, de úgy látta, a bírálat nyomán az Alkotmány tsz-ben javult a mun­ka. Kenderessy Tibor gimnáziumi tanár hasmos javaslatot tett a le­velező hálózat bővítésére, s elmon­dotta, hogyan és miért állt a Tolnai Napló levelezői táborába. — Major Miklós Szakadát község agronómusa a beküldött cikkek felhasználásával kapcsolatban mondotta el észrevé­teleit. A jelenlevők között komoly vita alakult ki a folytatásos regények közlésével kapcsolatban. Egyesek sze­rint unalmas a folytatásos regények közlése az újságban. A többség azon­ban ennék hasznossága mellett szólt. Hunyás János, a nagyszékely! Dózsa Népe tsz agronómusa példával is be­bizonyította a folytatásos írások ne­velő hatását. — Termelőszövetkeze­tünk tagsága alig várja a Tolnai Naplót, — mondotta. Most rendszere­sen olvassák V. Ovecsfein „Falusi hétköznapok” c. regényét, melyet ez újság folytatásos regény alakjában jelentet meg. A olvasottakat fel is használják, nemrég volt termelőszö­vetkezetünkben elnökválasztás, az űj elnök a szovjet regényben olvasottak alapján pontos leltár lefektetésével és ennek személyes ellenőrzése alap ján vette át az elnökséget. Az értekezleten hozzászóltak még Deli György tanácselnök, Nyitrai Ist­ván építési technikus, Korossy József a kölesdi vajüzem dolgozója, Pridal- kó Géza gyünk! és Ács Rudolf tolna- nómedi élenjáró egyénileg dolgozó parasztok, Kelesy Dezső, Pap Ist­ván, Labore Antalné, Dombos Éva, Hugyecz Pál és Dózsa Kálmán is. A levelezői értekezlet résztvevői közül Zsigmomd Endréné, általános iskolai tanár a nemzetközi helyzet kérdéseivel foglalkozott, s javaslatá­ra a levelező értekezleten megjelen­tek az alábbi táviratban tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen: „A Tolnai Napló gyönki járási levelezői lelkesen csatlakoznak a Báketanács felhívásához. Békét aka­runk gyermekeinknek: és a magunk munkájához, ezért tiltakozunk Nyc- gat-Németország felfegyverzése & a párizsi egyezmény ratifikálása ellen”. December 23-án befe'ezte éves tervét a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat (J-enyo fa az aatőhaszhan... A karácsony előtti napoknak külön ízük, kü­lön hangulatuk van, amelyet leginkább a gyere­kek éreznek. Ez természetes is, hiszen ők kapják a legtöbb ajándékot, a karácsonyfa csodája is őket örvendezteti, gyönyörködteti. Ez a hangu­lat, a kedves ajándékozási gondok azonban a fel­nőtteket is rabul ejtik. A fenyőfa balzsamos illa­ta terjeng ilyenkor mindenütt, még az autóbusz­ban is. Igen, mert a csomagtartóban ott lapul néhány összekötözött fácska. Az utasok legtöbb­jének csomagja ajándékokat rejt és a beszélge­tés is a közelgő ünnepről folyik. Mindezzel el­lentétben egy olyan kis eseménynek voltam ta­núja, amely szívenütött és elgondolkoztatott egy kicsit. Nem nagy esemény, pillanatok műve csu­pán, de máj életünkben, amikor annyi szó esik az emberségről, úgy éreztem: nem állhatom meg szó nélkül. A szereplők nevei nem fontosait, nem szük­ségesek, hiszen akiket illet, úgyis tudják kiről van szó. Elég annyit mondani, hogy a Lengyel felé haladó autóbuszban törtem! Két öregember ül az ablakok alatt hosszá­ban elnyúló ülés szélén. Idős falusi házaspár. — Illetve csak az öregember ült, a nénike oldalra dől, támaszkodik valamrie, a feje lekókad, mint egy elfonnyadt, elszáradt virág; beteg, a kórház­ból jön. Kedvesen szomorú látvány, ahogy az öreg bácsi pátyolgatja elaggott, beteg ’életepár- ját, akivel együtt őszült meg a közös gondokban, a közös életküzdelamberi. Egyszer csak felcsattan a vezető, majd a ka­lauz hangja: „Vegyék ki azt a bundát alóla, akasszák fel a szegre.” — Akkor látom, hogy a néni feje alatt a gépkocsivezető összehajtogatott bundája van, arra tette a bácsi a kispárnát, hogy minél kényelmesebbé, elviselhetőbbé tegye az uta zást a beteg asszonynak. Egy pillanatra mindenki felfigyelt, meg­akadnak a beszélgetések, a vidám tere-íerék, az utasok nézik, ahogy az öregember csodálkozó, szomorú, egy kis mentegetőzéssel kevert mosoly- lyal kihúzza a bundát felesége feje alól és a szögre akarztj». Ezután mintha elszállt volna fenyőillat, az előbbi meghitt, ünnepi hangulat sem tért vissza. Ridegek, szívtelenek, embertelenek — pró­báltam magamban szavakba önteni méltatlan­kodásomat. Ezek az emberek nem érdemlik meg, hogy a gyerekek sofíőr bácsinak és kalauz bá­csinak szólítsák őket, ők egyszerűen, ridegen: — soffőr és kalauz. Ejnye, hiszen nem jótékony­sági intézmény a MÁVAUT, a gépkocsivezetőnek egyáltalán nem kötelessége odaadni a bundáját senki emberfiának — szállók vitába önmagám­mal. Nem kötelessége, de azért mégis... És ez a mégis tükröződik a többi utas arcáról is. * Gondolnánk, hogy ezzel be is fejeződött ez a jelentéktelen epizód. De mégsem. Kis idő múl­va a kalauz „bácsi” odamegy az öregekhez és békéltető, kedves hangon mondja: „használják csak nyűgöd ten a bundát, ha kell.;,” (Sr- J.l Családi KÁVÉPÚTLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom