Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)
1954-11-14 / 271. szám
1954 NOVEMBER 14 NAPLÓ s Van szakszervezeti bizottság, — de még sincs a pincehelyi gépállomáson Az új szakasz politikájának megvalósítása érdekében a szakszervezeti vezetőknek is többet kell tenni az eddiginél, — ezt mondják a szak- szervezeti funkcionáriusok. Csak üdvözölni lehet elvbeli törekvéseiket. Am a szavakat nem mindig követik Tavaly decemberben újjáválasztották a szakszervezeti bizottságot azzal az elhatározással, hogy megjavul a munka. Lesz a versenynek gazdája, a sportnak és a kultúrmun- kának felelőse, lesz aki érdemlegesen foglalkozik a dolgozók ügyeivel. A szakszervezeti bizottságba 7 tagot és 2 póttagot választottak. Annak rendje és módja szerint a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szak- szervezetének Megyei Bizottsága személyreszólóan megszabta minden szakszervezeti vezetőnek a feladatát. Tudomásul is vették, hogy mi a kötelességük. Aztán mégis hogyan, hogyan sem a szakszervezeti bizottság tervei csak tervek maradtak. Annakidején olyan nagyszerűen eltervezték, hogy miként szervezik és érA versenyről jobb nem begzélni Maguk között beszélgették ugyan a traktoristák, hogy ilyen, meg olyan vállalással ünnepeljük november 7- ét, a tanácsválasztás tiszteletére pedig újabb munkasikereket érünk el. Maga a szakszervezeti bizottság- névleges elnöke Sz. Berták István semmiféle versenyszellemről nem tud. Pedig a pincehelyi gépállomás szakRégi szakember lett Bátaszéken a községi agronómus Ahhoz, hogy valaki egy munkát jól eltudjon végezni, nem elég a leltettek. Legalább is a mezőgazdasági szakszervezetek munkájának jórészt ilyen tapasztalatai vannak. Bizonyítékul írjuk le a pincehelyi gépállomás szakszervezeti bizottságának munkáját tékelik a versenyt, mit tesznek a sport- és kultúrmunka megjavítása érdekében. Akármennyire is furcsán hangák, azt kell mondani, hogy a szakszervezeti bizottság a választást követő egy hét után csak papíron szerepelt. Ma úgy néz ki a helyzet: van, — de még sincs szakszervezeti bizottság a pincehelyi gépállomáson. Maga a szakszervezeti vezetőség még valamikor júniusban tartott megbeszélést, holott minden két hétben meg kellene tanácskozni a feladatokat. Szakszervezeti taggyűlés még ebben az évben nem volt. A tagsági dijat csak az fizeti, aki éppen akarja. A 75 tagból rendszeresen huszonötén vesznek bélyeget. szervezeti vezetőinek Igazán lehetne kit lelkesíteni. Bödő István az ország legjobb traktoristái közé tartozik, Boda István „Gépállomás kiváló dolgozója" címmel kitüntetett traktoros már régen teljesítette éves tervét. Mi lett volna a szakszervezeti bizottság feladata? Az, hogy minden dolgozóval megismertesse a két kiTOKMAI GAZDÁT A NA CSADOJA Tiigóta olvasom és kísérem figyelemmel megyénk lapját, a Tolnai Naplót, őszintén mondhatom, hogy sok érdekes, tanulságos cikket olvastam, ismertem meg belőle. Nekem is eszembe jutott már az, hogy ez a lap, a Tolnai Napló hozzánk, dolgozó parasztolchoz is szól, jó lenne tehát, ha a dolgozó parasztok újságon keresztül elmondanák a termelés terén elért tapasztalataikat. Fennáll még az a közmondás, hogy „Ahány ház, annyi szokásEz így is van. Ez vonatkozik ránk, dolgozó parasztokra is, mert mindegyeink másféleképpen végzi el a munkát azért, hogy a földből többet hozzon ki. Elgondolásom, elképzelésem akkor öltött valóságot, amikor a Tolnai Napló egyik munkatársa felkérésé tt és megkérdezte, mi a véleményem arról, ha a vasárnapi lapban rendszeresítenénk „Gazda tanácsadó” címmel egy új rovatot. En az egész dolgozó parasztág nevében szeretettel üdvözlöm ezt a kezdeményezést és biztos vagyok benne, hogy sok dolgozó paraszitár- sam fogja tapasztalatával gazdagítani, tartalmasabbá tenni a megyei lap hasábjait * SZITA JÁNOS 10 holdas gazda, Szárazd. így érek el „Pirosu-nál 25.60 kilogramm napi tejhozamot kesedés, az akarat, szakértelem is kell hozzá. Ezt bizonyítja a bátaszéki tanács esete is, ahol éveken át olyanok voltak a mezőgazdasági előadók akik más munkaterületről kerültek ide, s a lelkesedésben ugyan nem volt- hiány, a szakértelemben azonban annál több. Amikor október közepén rendszeresítették a községi ag- ronómusi állást, a bátaszéki tanács okulva az eddigieken, régi szakembert hívott erre a posztra. Hermányi András, aid 1925-ben végezte el a közgazdasági egyetem mezőgazdasági szakát eddig a falu legeltetési bizottságánál dolgozott, ahol természetesen nem tudta kifejteni képességeit, tapasztalatait. Most, új munkahelyén őrá várt, hogy helyrehozzon sok régi hibát és — ami ennél is fontosabb feladat — megvalósítsa azt a tervet, amit a helyi népfront-bizottság dolgozott ki a község mezőgazdaságának fejlesztésére. Hermányi András elsősorban erre a tervre támaszkodik munkájában, s ez a megfontolt terv és az ő többévtizedes tapasztalata, a falu dolgozóinak segítségével biztosan meg is hozza eredményét Bátaszék az elmúlt évek során általában nem tudta teljesíteni vetéstervét. Ezt azonban elsősorban az okozta, hogy az 1950-es tagosítás után a tanács maga sem volt tisztában a földtulajdon megoszlásával: sok volt a „feketén” hasznosított fold. Her- mányi András először ezen a téren aikar rendet teremteni, de az adminisztrációs munka mellett már a község mezőgazdaságának fejlesztésén is dolgozik. Itt a legfontosabb feladat, mint mondja, a helyes vetésforgó bevezetése, ami a nagyobb terméshozam elérésének is első feltétele. — Az utóbbi években a község búzatermése holdanként alig haladta meg a 6 mázsát, —mondja Hermányi András. — Holott az itteni talaj minősége alapján a 10 mázsás átlagtermésre biztosan lehet számítani. váló traktoros eredményeinek „titkát". Vagy egy másik: annakidején az iregszemcsei gépállomás traktorosai a szakszervezeti bizottságon keresztül november 7„és a tanácsválasztás tiszteletére versenybe szólították megyénk 15 gépállomását. A pincehelyi gépállomás szakszervezeti bizottsága még annyit sem tett meg, hogy megismerte volna magát a felhívást és ismertette volna a dolgozókkal. Mert ha ezt tette volna, egész biztos lett volna eredménye. őszintén szólva az, hogy van is, meg nincs is szakszervezet kedvezőtlenül érezteti hatását a tervek teljesítésében. A mélyszántással még úgyszólván sehoá sem tartanak. Egyéni parasztoknak édes-keveset dolgozik a gépállomás. Szóval volna tennivaló bőven. Ha már itt tartunk, nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk, hogy mindezek láttán tett-e valamit a Mezőgazdasági és Erdészeti Szakszervezetek Megyei Bizottsága. Sajnos, semmit! Azt ugyan beszélgetik, hogy tudnak a pincehelyi áldatlan állapotról, de az intézkedés bizony időről időre elmarad. Pedig most már igazán itt lenne az ideje, ha szavakat tettek is követnék, a mezőgazdasági szakszervezeti bizottság is tenne valamit az új szakasz politikájának megvalósításáért. A rossz vetésforgó azonban útját állja mindennek. Szerencsére már az idén számos egyéni gazda helyesen vetett, s az is eredmény, hogy mindenki rendszeresen trágyáz: az udvarokban sehol nem lehet találni ki- hordatlan trágyát. De bajok vannak a műtrágyázással, s itt ugyancsak sürgős segítségre van szükség. A faluban eddig szinte kizárólag a nitrogéntartalmú műtrágyát használták, a káli és a foszfor- trágyát nem. — Az a tervem, — mondja Hermányi András — hogy a legeltetési bizottság földjén egy kis kísérleti parcellát állitok be. Ezen a háromféle műtrágya helyes felhasználását mutatom be, de természetesen lesz egy olyan parcella is, amelyik nem kap semmiféle műtrágyát A község mezőgazdaságának fejlesztése elképzelhetetlen az állatállomány mennyiségi és minőségi növelése nélkül. Itt is van tennivaló: törzskönyvezés eddig úgyszólván nem volt, a takarmánytermesztés gyenge. Meg kell honosítani Bátaszéken is a bonyhádi tájfajta szarvasmarhát s növelni kell az állatállományt. Hermányi András a községi népfront-bizottság terve alapján dolgozik, de vele van a falu minden dolgozó parasztja. Az eredmény nem is maradhat el. Édesapám, sőt annak az apja és a nagyapja is földdel dolgozó parasztok voltak. Mindegyik tartott tehenet, és a hallottal« alapján azoktól kielégítő mennyiséget is fejtei«. Nekem is van egy bonyhádi fajta törzskönyvezett tehenem. Ez a tehén naponta 25.60 kilógramm tejet ad. Pár szóban azt szeretném elmondani többi dolgozó paraszt társaimnak, hogy én milyen úton- módon értem el tehenemnél ezt a magas tejhozamot. Legelőször is ott kezdem, hogy elveszett ember az a gazda, aki nem előlegezi tehenének a magas tejhozam elérésére szükséges takarmányt. Ezalatt azt értem, hogy már ellés előtt jó két hónappal elő kell készíteni és elő is készítem a tehenet. „Piros” például 6 kilógramm abraktakarmányt kapott és még ezenfelül sok és jóminőségű szénát. Ezt az abrakmennyiséget naponta háromszori adagolásban adom a tehénnek. A magas tejhozam másik titka az, hogy naponta egyforma időközönként háromszor fejem a tehenet. Én magam győződtem meg arról, hogy amikor például kihagytam a déli fejést, akkor 2—3 literrel is kevesebbet adott aznap. Minden egyes tehéntartó gazda tudja, hogy a tehén haszna mit jelent számára. Én például szerződést kötöttem 3000 liter tej leszállítására. Ezért literenként 2.40 forintot és 30 deka korpát kapok. Szeptember 19-ón kötöttem a szerződést és azóta már 2000 liter tejet le is adtam. Ha a szerződés határidejének lejártáig teljesítem a tejbeadást — am; sikerül is — akkor prémiummal együtt összesen 11 mázsa korpát fogok kapni, és 2.40 forintot minden liter tej után. Saját tapasztalatom alapján merem mondani minden dolgozó pa- raszttársammak, hogy ne sajnálja az abrakot, a munkát, az időt, amit egy, vagy több tehén gondozására fordít, mert a többszörösen visszafizeti neki. Novak Mihály 5 holdas gazda, Pári Szeretik a gépállomás munkáját Nagykónyi ban ÍGÉRT JÓZSEF 12 holdas nag ykómyi dolgozó paraszt udvarából prüszkölve fordul ki egy vontató, trágyát vitt ki a földre. — Na, de ki látott már ilyet, motyogta szinte esek magának egy öreg bácsika. De felvitte az isten a dolgát Jóska öcsémnek, a ló már nem is jó neki, masinával viteti ki a trágyát. Hiába-hiába változnak az idők, változnak az emberek. Az én koromban bizony nem is lehetett hallani trágyahordó masináról. Hát, igaz hogy nagyot változott minden az elmúlt pár év alatt. A gépállomás jó munkája nyomán egyre több dolgozó paraszt veszi .igénybe segítségét. A nagykónyi gépállomás vontatósai körülbelül 200 dolgozó paraszt uavaráról hordták ki ezen az őszön a trágyát. A dolgozó parasztok örömmel fogadták ezt a segítséget, nem sajnálták azt a 21 forintot, amit a gépállomásnak fizettek egy órai munkáért. DE NEMCSAK AZÉRT KEDVELI a község dolgozó parasztsága a nagykónyi gépállomást, mert udvarukból kihordta a trágyát, hanem azért is, mert olyan traktorosokat nevelnek, képeznek ki, mint Pajor János, aki olyan minőségi szántást végez, hogy annál jobbat még kívánni sem lehet. Balogh János 10 holdas dolgozo paraszt például a gépállomással végeztette el az összes őszi talajmu mkát, még a vetést is. Szépen sorol az elvetett búza. Minden egyes zöld szálacska a dolgozó parasztság és a gépállomás szoros barátságáról tanúskodik. DICSÉRET ILLETI a nagykónyi gépállomás traktoros gárdáját, akik munkájukban arra törekedtek és törekeanek, hogy minél jobb minőségben végezzék el a talajmunfcát. A gépállomás traktorosai ezzel a tettükkel hozzájárulnak a dolgozó parasztság termelési kedvének fokozásához. Segítik a dolgozó parasztokat, azzal hogy kitűnően elkészített talajba vessenek. Mert ez a biztosítéka a nagyobb termésnek. A többtermés, a több gabona, a több kenyér pedig azt jelenti, hogy nemcsak dolgozó .parasztságunknak, hanem az egész ország dolgozó népének több lesz, Megjegyzések Tiét „clucSas“ egy csárdában • • . Még valamikor júliusban a varsádi gépállomás dolgozói „kétségbe voltak esve”, hogy nem lesz igazgatójuk. Az akkori igazgatót Macháti Béla elvtársat ugyanis behívták katonának. No, de a gépállomások megyei igazgatósága meg a földművelésügyi minisztérium gépállomási főosztálya „villám”-gyorsan intézkedett. Alig telt el 2 hét máris megjelent az új igazgató Sebestyén István elvtárs személyében. A var vádiak felsőbb szervekről alkotott rossz véleményét egyszerűen eloszlatta ez a gyors intézkedés. De mivel a katonásdi nem tart örökké, Macháti Béla elvtárs október 15-én leszerelt, teli ambícióval megjelent Varsádon, hogy igazgassa tovább a gépállomást. Itt kezdődött a zűrzavar... A gépállomások megyei igazgatósága azt szeretné, hogy Sebestyén elvtárs igazgasson tovább. A miniszté- rinm főosztálya viszont úgy döntött, hogy Macháti Béla elvtárs marad. Hogy mindkét felsőbb szerv döntése tiszteletben legyen tartva, hát mind a két igazgató maradt. Most aztán jólnézünk ki. A varsádi gépállomásnak két felelős vezetője van. Ez a kisebbik baj. A nagyobb hiba az, hogy a munkatörvénykönyv szerint 2050 forintot kell mindkét igazgatónak fizetni, mert ha az egyik nem is csinál semmit ,de azért ott van. Ez aztán már rendellenesség. A két igazgató körül egyiket sem lehet hibáztatni. Október 18-án együtt voltak a megyei mezőgazdasági igazgatóságon, követelték a végleges döntést. Ekkor azt mondták az illetékesek, hogy 3 napon belül kitelefonálnak, hogy mi a végeredmény. Azóta már több 3 nap eltelt, de bizony sehol semmi. Az igazgatók most már nem is izgatják magukat. Gondolván a fizetés így is, úgy is jár. Itt van a kutya elásva. Nekünk az a véleményünk, hogy még a földművelésügyi miniszter helyettesének, személy szerint Szőke Mátyás elvtársnak sincs joga: Ahhoz, hogy a munkatörvénykönyvet megváltoztassa, s egy gépállomás élére két igazgatót nevezzen ki. Továbbá, hogy az állam pénzét pocsékolja, — nem beszélve arról, hogy törvényellenes — olyan embernek fizetni, aki abszolút semmit nem dolgozik. De ha hajlandó Szőke Mátyás elvtárs, vagy a megyei mezőgazdasági igzgatóság vezetője saját zsebéből kifizetni a 2050 forintot, amely november 15-ig Macháti Bélát megilleti... Am legyen!,,. Lelkiismeretes munka — magas bortermés „A szekszárdi bikavér Orvosságnál többet ér, Aki issza hótig él”. Igaz ez a vers, sokat hallottam én öreg apámtól, amikor a pince mélyén poharazgatás közben beszélgettek. Igaz, hogy akor én még serdülő legényke voltam, de azért máig is megmaradtak bennem azok a tanácsok, amiket ott hallottam. A szőlősgazdák legfontosabb teendője ősszel a fiatal egyéves ojtások gyökerezése. Ezt a munkát lelkiismeretesen 5—6 éven keresztül keli végezni. Ennek a munkának az elvégzése eredményezi azt, hogy jó erőben lévő tőkét, tőkéket tudok létrehozni, ami elég erős lesz a termés nevelésére. Utána következik a szőlő betalkarása, vagyis a bekapá- lós. Ez a munka is alapos körültekintést kíván. Valamennyi tőkét rendesein be kell takarni, hogy az apró rügyeket megvédj ük a tél hidege ellen. A rosszul betakart tőkét egy ólmos eső például alaposan tönkreteheti és az ilyen szőiővesz- sző nem fog rügyeket fakasztani. Egy másik fontos tennivaló őszszel a hiányzó tőkék pótlása. Ilyenkor a tőke helyén egy 50x50 centiméteres gödröt ások. Ez a gödör tavaszig esővel, hóval telik meg, ezáltal a talaj alaposan átázik. Ha az ősszel elkészített gödörbe teszem tavasszal a gyökeres vesszőt, akkor anntaik megeredése biztosabb. Én így csinálom és szép eredményt is érek el. ősszel trágyázom a szőlőt. Beka- pálás után. illetve a bekapálásnál jobban kimélyítem a sorközt, s abba horacm a trágyát. Ezt a munkát novemberben végzem. Az eső, a hó tavaszig a trágya tápanyagait a földbe áztatja. Az őszi trágyázás tehát azt jelenti, hogy annak hatása már a következő tavaszon észlelhető. Leipold János 10 holdas dolgozó paraszt, Szekszárd.
