Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-09 / 266. szám

TOLNAI SZEKSTHt (oh. NAPLÓ mÁC PmCTÁBTA! ECVTfÜLJETEK! A MAI SZAMBÁN: Fogadás T. M. Molotov elvtársnál, a Szovjetunió kül­ügyminiszterénél (2. o.) — November 7-i ünnepségek külföldön (2. o.) — Az ..Atlasz-terv“ (2. o.) — A Haza­fias Népíront-Bizí '.ságok munkában (3. o.) — Fiatalos lendülettel az új úton ... (3. o.) — Hogyan térjünk át a téli takarmányozásra? (3. o.) — Irtsuk a mezei poc­kot, egeret, védekezzünk a csóesároló ellen (4. o.) — 6-os számú kapu (4. o.) AZ MOP TOLNAMEGYEI PÄRTßlZOTTJACANAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM ARA 5« FILLER KEDD, 1954 NOVEMBER 9 Az agronómusok becsületbeli ügye... Sztahanovistákat avattak november 7-én megyénk üzemei A Bonyhádi Zománcművek szépen feldíszített kultúrtermében október 6-án este ünnepségre gyűltek egybe az üzem dolgozói. Övári Dezső, az üzem igazgatója ünnepi beszédet mon dott az egybegyűltek előtt, melyben méltatta a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom jelentőségét. Az em­lékbeszéd után a szakszervezet 25 dolgozónak átadta a sztahanovista ok­levelet, 15 dolgozó között pedig 5900 forint pénzjutalmat osztottál: ki. A Tolna Megyei Vegyesipari és Ja­vító Vállalat 130 dolgozója a szom­bat délelőtti műszak befejezése után bensőséges ünnepség keretében em­lékezett meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 37. évfordulójá­ról. Az ünnepi beszéd után. — me­lyet Kovács Lajos elvtárs, a vállalat igazgatója mondott, — az üzem hét élenjáró dolgozóját „Kiváló dolgozó“ jelvénnyel és pénzjutalommal tüntet­ték ki, három dolgozónak pedig át­adták a sztaháinovista oklevelet. Az ünnepség után a vállalat és a szak- szervezet megvendégelte az üzem dolgozóit. A Tolna Megyei 73/2 Építőipari Vál lalat dolgozói a központ kultúrter­mében gyűltek egybe. Az ünnepsé­gen résztvették a vtöéki építésveze­tőségeik dolgozói is. Rubámyi elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára mon­dott ünnepi beszédet, ez után pedig sor került a jutalmak kiosztására. A november 7-i műszakiban elért jó eredményekért munkahelyi jutalom- zászlót kaptak a várdombi gépállo­más építésének dolgozói. De gyönyö­rű vörös selyemzászlót kapott a Bony hadi Zománcgyár építésén dolgozó Budai építőhrigód is a forradalmi műszakban elért kiváló teljesítményé­ért. A vállalat az ünnepségen öt szta_ hánovistát avatott. A Nagy Októ­1 öbb búzát vetetlek a kocsolai gazdák Kocsola község dolgozó parasztjai is igyekezték a vetéssel. Nagyon jól tudják, hogy az idejében való ve­téssel is mennyivel többet tudnak termelni. De tanul­mányozták a Központi Vezetőség útmutatásait is, s en­nek eredményeképpen többen, különösen a búzavetés­tervüket túlteljesítették, özv. Právics Jánosné például 6 holdas gazdaságában 2 és fél hold búzát vetett. Szalai János 7 holdas dolgozó paraszt közel 4 holdat vetett búzából. A községi tanács kisgyüléseken, egyéni beszélgeté­sen keresztül is tudatosította a vetés fontosságát, s a búzavetés túlteljesítésének nagy, országos jelentőségét. Ennék eredményeképpen a községben a rozs vetését már befejezték, s a búzavetés tervet is 91 százalékra teljesítették. A községi tanács most szúrópróbákat is végez kint a határban, hogy valóban elvetették-e a dolgozó parasztok a dülófelelősök által bemondott te­rületeiket. Az eddigi ellenőrzések nyomán kiderült, hogy mintegy 25—30 dolgozó paraszt teljesítette túl 200—300 -500—800 négyszögöllel búzavetés-tervét. Ebben nagy része van a tanácstagok példamutatásának. Dornbai István a községi tanács elnökhelyettese például más­fél holddal vetett több búzát.’ Befejeztük a vetést, elsők vagyunk a begyűjtésben is — Keszőhidegkuti levél — A kormányprogram megjelenése óta a mi közsé­günkben is meggyorsult a munka. Az őszi vetést min­den egyénileg dolgozó paraszt elvégezte. Sokan többet is vetetitek az előirányzott területnél. Az idén trá­gyázásra is nagyobb gondot fordítottak. Minden trágyát kihordtak a földekre. Az udvarokban csak a legfris­sebb istállótrégya található. Sokan műtrágyát is hasz­náltak a vetés alá. Munkálatainkhoz főleg a vetőm»- - tisztításhoz nagy segítségeit adott a gépállomás. Az Uj Élet termelőszövetkezetnek nem nyújtott ilyen meg­felelő segítséget. Rosszul kijavított gépeket küldött hozzá, így hátráltatta a tsz munkálatait. A vetési mun. hálátok mellett jól halad a betakarítás is. A kukorica- töréssel már végeztünk, csak imitt-amott lehet látni egy-két tábla kukoricaszárat, de azok is rövidesen le lesznek vágva. Sokan már az őszi mélyszántási mun­kálatetet végzik. Az eredmények azt mutatják, hogy ezen a téren sem kell szégyenkezni. Sok olyan gazda- társunk. akik más években hátul kullogtak, most ide­jében végeznek ezzel a munkával is. A kapás-növények betakarításával egyidőben min­denki igyekezett eleget tépni állam iránti kötelezettsé­gének is. Közvetlen a szántóföldről vitték a kukori­cát, vagy a burgonyát a begyüjtőhelyre. Ennek ered­ménye lett az. hogy a járás területén a mi községünk jár élen a begyűjtésben. Iván József Keszőhidegkut Közgyűlés az újiregi Béke tsz-hen Tíz éve annak, hogy országunk fel­szabadult, a nép legjobbjai vezeté­sével, a munkásosztállyal az élen — az elnyomott szegény parasztsággal közösen indultak el a romok elta­karítására, lerambolódott országunk újjáépítésére. Megtörtént. Ma már szocializmus építésével folytatjuk a (megkezdett utat. Elmondhatjuk azt is nyugodtan, hogy eredményesen. A dolgozó parasztság egy része félve figyelte hogyan osztják szét a szegényparasztok részére az uradal­mi földeket. Félve figyelte, hogyan foglalja el új birtokosa, jogos tulaj­donosa új munkahelyét és kezdett termelni, építem, gyarapítani. Mi, ' régi szakemberek, uradalmakban el­töltött éveink, ott töltött munkánk, munkahelyeink eltűntek. Egyrészét a volt cselédemberek jogosan elzavar­ták, egy részét maguk közé fogad­ták és vállvetve kezdték meg a ter­melést. Most már nem az uraságok hasznára, hanem a nép javára. A kommunista párt már akkor hívta munkára a régi szakembereket. Azok akik abban az időben megértették az idők szavát, és akartak szakvo­nalon, akár saját példájukkal is se­gíteni, segíthettek. Segítettek is, s azokat ma is fokozottabb megtisz­teltetésben részesítik. A gépállomások, állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek egymás után nőttek ki, — mind, mind szak­embereket hívott — szükség volt rá­juk. Ma pedig elmondhatjuk, hogy hiány van mezőgazdasági szakembe­rekben. Nincs egyetlen szakember sem, akire ne lenne szükség, akinek munkáját nélkülözni lehetne, külö­nösen ma a mezőgazdaság fellendí­tése, a több és több termelés idején. Egyre több kedvezményt juttatott kormányunk szakembereinknek an­nak jeléül is, hogy szükség van mun­kájukra, számítanak szaktudásukra, bíznak jó és eredményes alkotásuk­ban. A decemberi mezőgazdaság fel­lendülését célzó határozat pedig ha­tártalan lehetőséget adott szakembe­reink tudásának, alkotó erejének ki­fejlődéséhez. Ez évben öreg és fiatal agronómusok lepték el a termelőszö­vetkezeteket, községeket, tele azzal a becsvággyal, hogy mindent kiven­ni a földből, amit ki lehet és az or­szág népe ellátására minél többet juttatni. Nem lehet még pontosan elbírálni egyes szakemberek tevékenységét, mintahogy nem lehet egy dolgozó paraszt embert sem egy fél év alatt jó vagy rossz gazdának minősíteni. De azt le lehet mérni, hogy nagy többsége agronómusainknak jó irány ban indult el, vannak kezdeti ered­ményei. Miben lehet legjobban le­mérni az agronómusok munkáját mégis. Abban, hogy az őszi vetések­nél míg 1953-ban a kenyérgaboná­nak közei 60 százalékát vetettük el kalászos után, — addig 1954 őszén már sikerült ezt a számot leszorí­tani 5—15 százalékig. Le lehet mér­ni a terméseredményekben, bár ka- i lászosoknál ezzel nem egészen lehet dicsekedni, — helyenként pedig kü­lönösen nem, — de már a kapások termésénél inkább. Mi volt az oka a kalászosok lemaradásának; nem akarom azt most fejtegetni, de né­hány sorban mégis ki kell mondani, az őszi vetés késői elvégzése, helyen­ként az indokolatlan sok és egyol­dalú műtrágya adágolása, az őszi ve­tések ápolásának, gyomtalanításának elhanyagolása. A jelenleg folyó őszi munka, eb­ből Is a vetés helyenként és a terü­let legnagyobb részén jó vetőágyba ''került, — ez biztató. De sajnos né­hány helyen még nincs a vetés be­fejezve, — itt aztán szégyenkezzen az agronómus elsősoriban és most már több vetőmaggal, még jclbb talaj előkészítéssel pótolja azt azonnal. Folynak a zárszámadások a tsz- ekben; — az egész évi munkát mé­rik fel és számolnak el minden egyes taggal, most látszik meg, ho­gyan dolgoztak, most látszik meg ki-ki hogyan vette ki részét az egész évi munkából. Most látszik meg, ki vetette jól meg gondtalan ágyát a jövőnek. Ezt a számadást egyetlen agronómus sem figyelheti külső szemlélőként, hanem loele kell neki fogni és vizsgálni a számok mögött, mit nem tettek meg, hol kell javítani és mit kell tenni ahhoz, hogy jövőre több jusson mindenki­nek. Lassan itt lesz a tervkészítés ide­je, csak ott lesz jó munka, ahol jól terveznek és a tervezett munkákat maradéktalanul végrehajtják. Vajon 1953-ban hogyan terveztek, hogyan hajtották azt végre, az eldől a zár­számadáskor. Az agronómusok legye nek szószólói ott, ahol a munkafe­gyelem lazaságéiból ered esetleg a kevés jövedelemosztás. Itt a zár- számadó közgyűlésen őszintén és ha­tározottan fel kell tárni az elköve­tet hibákat, hogy azokat mind ki lehessen küszöbölni. De nemcsak a tagok, nemcsak az agronómus fi­gyelje és figyeli a zárszámadás ered­ményeit, — figyeli azt az egész falu. Szégyenkezhetnek ott, ahol azért nem tudnak bőven osztani, mert a tagság egy része csak látogatóba járt a szövetkezetbe, — nem pedig szorgalmas munkát végezni. De szégyelheti magát az az agro­nómus is, aki elnézte, tűrte, hogy a széna megrothadjon a renden, -- a burgonya nagyjából lett összeszed­ve, — a takarmány nincsen takaro­sán bekötözve, ahol nincs még a sió- zás végrehajtva, ahol gazos földel szánt a traktor, ahol a napi tej­termelés csak 5—6 liter, ahol nincs kihordva a trágya ... Vajon, ahoi így van, ott mit csi­náltak az agronómusok? Talán hiva­talnok módra, reggel 8 órára érke­zett és délután 5 órakor elment haza a munkahelyről? Ha ezt tette, akkor az nem válik becsületére, ott a tag­ság jogosan veti fel, hogy nem sok segítséget kapott. Az agronómusok, csak akkor tud­nak jó munkát végezni, ha minde­nütt ott vannak, ahol baj van, csak akkor végeznek jó munkát, ha min­denütt segítenek, irányítanak, szer­veznek és magas terméseredménye­ket érnek el. Ez a feladat. Minden­ki gondtalanul tud dolgozni, — min­den agronómus teljes megbecsülés­nek örvend, — minden agronómusr. segít a párt, csak bizalommal for­duljanak hozzá, minden agronómust szeret a tagság, csak értük dolgozza­nak, segítsék őket nehéz fizikai munkájukban. Ha ezt úgy tesszük, akkor több lesz a jövedelemosztás, akkor több jut a népgazdaságnak, akkor sok­kal nagyobb lesz a becsület. Azt hiszem minden agronómus ezt akarja! Szűcs Lajos HAT EV TELT EL AZÓTA, hogy Vjiregen néhány gazda elhatároz­ta, — a nagyüzemi gazdálkodást választja. Ekkor alakult meg a Bé­ke termelőszövetkezet. Ahogy az évek repültek számban, úgy nőtt a tsz tagsága, a jövedelem azonban nem nőtt úgy, ahogy szerették vol­na a tsz tagjai. A tsz-tagok látták a hibákat, fle rendszerint nem hoz­ták nyilvánosságra. Tudták, hogy nem megfelelő a vezetés és van­nak hibák a tervszerű gazdálko­dásnál is. Nyáron az aratás okozott nehézségeket, ősszel a vetésnél vol­tak problémák. A munkafegyelem sem volt valami kielégítő. A kisebb nagyobb hibák mellett azonban a tagság nagyrésze arra gondolt, hogy meg fog változni a vezetés, s tervszerűbb lesz a gazdálkodás, ha megjön az elnök az iskoláról, így is lett. Takács Lajos hazatért az egyéves elnök-képző iskoláról és szélesebb látókörrel kezdett a gaz­daság tervszerűbb vezetéséhez. — Egész sor változás történt a gaz­daság minden területén hazatérte után, s ennek következményeként, megváltozott a tsz-tagok életkörül­ménye is. A napokban, amikor a tsz tagsá­ga havi közgyűlésre jött össze, Ta­kács Lajos tsz-elnöknek már volt miről beszámolni. Nem kellett csu­pán a hibáklcal foglalkoznia. Ezen a taggyűlésen az elmúlt hónap eredményeiről beszélt. — MEGVALÓSÍTOTTUK az el­múlt havi közgyűlés határozatát, — mondotta többek között. — Októ­ber 15-re elvetettük az őszi árpát, október 28-ra, — november 7 tisz­teletére — a búza vetésével is vé­geztünk. Betakarítottuk a cukorré­pát, a napraforgót és 90 hold ku­koricánk letörését és a szár levá­gását 70 százalékban elvégeztük. Az idén három szántásba vetettük gabonánkat és holdanként 100 kilő szuperfoszfátot adtunk a föld táp­erejének növeléséhez. — Ezek a változások abból adód­tak, hogy a tagság felismerte hat­éves fennállása óta a szövetkezeti gazdálkodás igazi útját és rájött annak helyességére. Megtanulta, hogyan kell gazdálkodni és melyek azok a feltételek, amelyek meg­változtatják a termelőszövetkezet arculatát. Taliács elvtárs a továbbiakban a tsz-tagok életkörülményeivel fog­lalkozót. — Nemcsak gazdálkodá­sunkban történt nagy változás, ha­nem tagságunk életszínvonalának növekedésében is döntő fordulat állott be. Tagságunk közül három család saját erejéből új házat tu­dott építeni és hat család rádiót béri Szocialista Forradalom 37. év­fordulójára rendezett ünnepséget a vállalat kultúrcsoportjának színvona­las műsora zárta be. v­A Tolnai Selyemíonó dolgozói a délutáni műszak befejezése után há_ zi ünnepséget tartottak a gyár szé­pen feldíszített kultúrtermében. — Balvári elvtársnő, az üzem párttit­kára ünnepi beszédet mondott: meg­emlékezett a szovjet nép történel­met átformáló forradalmi harcáról, melynek eredményeként 10 évvel ez_ előtt hazánk is felszabadulhatott az imperialista rabság alól. Az ünnepi beszéd után Friedrich Gyula elvtárs, a gyár főmérnöke az üzem 31 dol­gozóját kiváló munkájuk elismerése., ként pénzjutalomban részesített. Az ünnepségek után a dolgozók együtt szórakoztak és zeneszámokkal köszöntötték a termelés élenjáróit. vett. Emellett az egész tagság élet- színvonala, jóléte nagyban növe­kedett. MAJD A ZÁRSZÁMADÁSRÓL beszélve a következőket mondotta: — Az eddigi becsületes munka tükrözni fogja eredményeinket a zárszámadáson. Meglátjuk, hogyan használtuk ki meglévő gazdasági forrásainkat. A munka még nem fejeződött be. Igyekeznünk kell még a hátralévő időben elvégezni az őszi mélyszántást és egyéb mun­kákat. Ha ezt tesszük, akkor rövid időn belül meg tudjuk ejteni a zárszámadást. Befejezésül hangsú­lyozta: — Az említett munkák mel­lett nagy gondot kell fordítanunk állatállományunk átteleltetésére, s meglévő takarmánykészletünkkel gazdaságosan kell bánnunk, mert állatállományunk egyik erőforrása termelőszövetkezetünk megerősödé­sének. A tsz-tagok lelkesen fogadták, Takács Lajos tsz-elnök beszámo­lóját és hozzászólásukban elmon­dották: Most érzik csak igazán, hogy érdemes tsz-tagnak lenni, ér­demes jól dolgozni, mert csak így lehetséges a tsz felemelkedése, a tagság életszínvonalának növeke­dése, a jobb és boldogabb élet meg teremtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom