Tolnai Napló, 1954. november (11. évfolyam, 260-284. szám)

1954-11-05 / 263. szám

1954 NOVEMBER 5

N Ä P E ö

A taggyűlések tapasztalataiból

A taggyűlések mindig nagyjelentőségű eseményeik pártszervezeteink életéiben. Különösein azoic most, amikor a Központi Vezetőség október 1—3-i ülésének anyagát ismertetik, s ennek fényéiben irányítják rá a kommunisták figyelmét a hölyi feladatok megoldására.

Dunaföldvárofl

az elmúlt napokban tartották meg a falusi alapszervezetben a taggyűlést. A beszámolót Pámer elvtárs tartotta, ismertette a Központi Vezetőség ülésének anyagát, s helyileg is megmutatta a kormányprogram meg jelenése óta elért eredményeket. Részletesen ismertette a vásárlóerő növekedése keretében, hogy mennyivel több kerékpár, rádió, sbb. van a dolgozók tulajdonában, mint azelőtt. A Sertéstenyésztő Vállalat ottani telepén például 1.80 forinttal csökkentették az előállítás költségeit. A termelőszövetkezeteknél az idén például 40 mázsás kukoricatermést takarítottak be holdanként.

Kevesebbet beszélt azonban a meg lévő hiányosságokról, s különösen azokkal az értetlenségekkel, amelyek az új szakasz politikájának megvalósításával kapcsolatban vannak a községben. A hozzászólások azonban e területen is nagy segítséget adtak az egész taggyűlés munkájához. Elmondották a hozzászólók például azt, hogy a pártszervezet vezetősége is felelős azért, hogy a községben elnézték a kofák mesterkedéseit. Ezek ugyanis felvásárolták a szőlőt 3.50 forintért, s mindjárt utána átadták a földműves'szövetkezetnek 5 forintért. Többen kifogásolták azt is, hogy a pártvezetőség nem tett meg mindent a taggyűlések jó megszervezéséért. Nem félórával, vagy egy félnappal előbb kell a párttagokat értesíteni a taggyűlés idejéről — mondották, — hanem legalább egy-két nappal előtte, hogy hozzá tudjanak készülni. Többen megemlítették, hogy az oktatás beindításával is többet kell törődnie a pártvezetőségnek. A Sertéstenyésztő Vállalat Vilmos- telapének egyik dolgozója felajánlást is tett a taggyűlésen. Vállalta, hogy 20 százalékról 22 százalékra emeli a daraértékesítést. Egészében véve a taggyűlés megmutatta, hogy a kommunisták érzik a felelősséget a Központi Vezetőség határozatainak jó végrehajtása terén. Csak ehhez a pártvezetőségnek még nagyobb segítséget kell adni a kommunistáknak.

Regöly község; kommunistái

az elmúlt napokban jöttek össze taggyűlésre, hogy megbeszéljék a Központi Vezetőség határozataival kapcsolatos helyi tennivalót. Itt a párt- szervezet a legjobban dolgozó párton kívüliek közül is meghívott néhányat. A beszámolót H. Varga elvtárs, a pártszervezet titkára tartotta. Elsősorban értékelte a Központi Vezetőség 1953 júniusi üil-ése óta eltelt időszak eredményeit a községben. Elmondotta, hogy nőtt a termelési kedv a dolgozó parasztok körében, s ennek eredményeképpen

mintegy 500 hold tartalékterületet hasznosítottak. Beszélt arról is, hogy mennyire javult a gépállomás munkája is, és mintegy 1000 hold földet szántottak fel. De megemlítette azt is, hogy minőségileg még van kifogás a gépállomás munkájában. A termelési kedv növekedését mutatja az is, hogy míg 1953-ban 34 mázsa műtrágyát használtak fel a községben, addig 1954 tavaszán 270 mázsa fogyott el. Ezután részletesen ismertette az állattenyésztés eredményeit is. Megemlítette azonban azt is, hogy a további felemelkedés útja a több terme !és. Az ezen a területen jól működő párttagokat, mint Fazekas Ferenc, D é k á n y István elvtársiakat megdicsérte. Nekik már zöldéi a búzájuk.

— Szükség van a kommunisták példamutatására. — hangsúlyozta, hiszen a begyűjtési tervek teljesítésével nem a legjobban áll a község.

A beszámoló is foglalkozott vele, de a felszólalók is elmondották, hogy a begyűjtési hivatalnak is máskép kell kezelnie a község dolgozó parasztjainak kötelezettség teljesítését. Idős Kelemen József pártonkívüli

dolgozó paraszt például elmondotta, hogy ő általában teljesíti, sőt túlteljesíti a beadását, s baromfiból a teljesítés után mégis írtak ki neki további kötelezettséget. Ezzel szemben, amint a beszámoló hangsúlyozta, az olyan kulákokkal, mint Hegedűs József, aki 150 mázsa kukorica •beadásából csak 526 kilót teljesített, nem lépnek fel teljes eréllyel. Hegedűs ürülék mintegy 103 ezer forint adóval is tartozik. Ide lehet sorolni Erdélyi János kulákot is, aki még egyetlen szem kukoricát sem adott le, s van neki 90.000 forint adóhátraléka. Ellenben sok esetben másoknál 20 kiló hátralékért is foglalnak.

A felszólalók beszéltek a most legközvetlenebb feladatról, a vetés gyors befejezéséről is. Egyhangúan vállalták, úgy dolgoznak, hogy a búzavetési tervet legalább 8—10 százalékkal felülmúlják a községben. Ennek érdekében határozati javaslatot is fogadtak el, melynek érteimében k-isgyűléseken ismertetik a párt- és a kormány határozatait és személyesen is beszélgetnek a község dolgozó parasztjaival a termésnövelés fontosságáról.

Szovjet présformakészítőgép

A présformakészítés a kerékpárok és motorkerékpárok gumiabroncsai számára — nagyon nehéz munka. A gépkezelőnek sokszor kellett mozgatni a nehéz szánt, amíg kivágta a fémből a gumiabroncs mintáját.

A leningrádi „Szverdlov‘ -gépgyárban újfajta másoló-marógépet szerkesztettek. A gép segítségével automatikusan készítik. a gumiabroncsok

présformáit. A gépet hidralikus hajtóművel látták el. A gépkezelő most már csupán a minta mentén mozgatja a pálcát, s a marókés, a megadott sablon szerint, kivágja a fém bői a szükséges abroncsot.

A gyárban nagyobb elektromos hajtóművel rendelkező gép készítését is elkezdték. Az új gépet a gépkocsi abroncsok présformáinak gyártásánál alkalmazzák majd.

Bőségesen gondoskodott állatai téli takarmányozásáról a tengelici Petőfi tsz

A tengelici Petőfi tsz-nek még az elmúlt évről is maradt többszáz köb méter silótakarmánya, amelyhez az idén 1200 köbmétert kellett készíteniük. Ezt a tervet már szeptember közepére teljesítette a tsz, a silózás azonban akkor sem állt meg, s novemberig főleg a silókukoricából, csövestengeriből és napraforgóból ké szített silótakarmány megközelíti a 2000 köbmétert.

A termelőszövetkezet szálastakar- mánnyal is gaza ágon felkészült a télre. 4700 mázsás évi szükségletük

helyett eddig 0400 mázsa lucernát, zabosbükkönyt, fűszénát, mohart és esumízt gyűjtöttek. De túlteljesítette a termelőszövetkezet takarmányrépa termelési tervét is: 8000 mázsás szűk ségletükkel szemben 9000 mázsa takarmányrépájuk van a télre.

Kielégítő volt a kukoricatermés is, amelyből holdanként 28—30 mázsát szedtek. Ezért most a termelőszövetkezet elhatározta, hogy terven kívül 200 libát és kacsát hizlal a szabadpiac részére.

A sárpilisi gépállomás adóssága

Az alsónyéki Világszabadság termelőszövetkezet tagjai felháborodva mondják, — a gépállomás segítsége iránti érdeklődőnek, — „a sárpilisiekkel csak az kössön akármilyen munkára is szerződést, aki biztos abban, hogy szerencséje van.“

Az ilyen kurta-furcsa válasz ámulatba ejti az érdeklődőt, nem tehet mást, mint megnézi, hogy mire alapozták a termelőszövetkezet tagjai ezt a kijelentést.

Kissé pontatlan ez a meghatározás, hogy szerencse kell ahhoz, hogy a termelőszövetkezetet gépi munkával segítse a hozzá legközelebbi gép állomás. Jelen esetben így kell ezt pontosan meghatározni: „a gépállomás szerzőaésben vállalt kötelezett sége végrehajtása a vezetők felelős régétől függ.*' Ez az, amivel a sárpilisi gépállomáson baj van. Az október 31-re vállalt 194 mázsa rhű- trágya kiszórását, a 100 hold búza talajelőkészítési és vetési munkálatait a gépállomás nem fejezte be.

Zárszámadásra készül a fácánkerti Vörös Hajnal tsz tagsága

Az ősz magával hozta azt is, hogy a késő délutánok bizony sötétségbe hajlanak. Az egész határt, a levelüket hullató erdőséget, a falut, a tanyát beborítja a nena sötétség. Nincs is olyan késő, alig múlt este 6 óra. A fácánkerti Vörös Hajnal tsz egész portáján mégis sötétség honol. Néha-néha ismeretlen zajra felébred a vackában bóbiskoló komondor, egy-kettőt szinte kötelességszerűen ugat, majd ismét elcsendesedik minden.

De jó is az ilyen nyugodt, gondtalan estén a jó meleg szobában beszélgetni, kukoricát morzsolni, vagy olvasni, számolni tanítani az elsőosztályosokat. A beszélgetés témája leginkább az, hogy mi és mennyi jut egész évi munka után a zárszámadáskor. Előkerül a ceruza, papír, Icétszerkettőznek, osztanak, kivonnak a ta-! gok, míg megkapják az eredményt. Eképpen cselekedett Nyers István is,

a fácánkerti Vörös Hajnal tsz tagja. Nem egyedül, fiával dolgozik a tsz-ben. Ketten több mint 900 munkaegységet gyűjtöttek.

Az asztalra fektetett papíron gyorsan alakulnak ki a számok.

— Kaptunk, — mondja Nyers bácsi, — 18 mázsa oúíát, ennyi burgonyát, meg ennél több kukoricát is kapunk. Es azt mondom, hogy közel lesz a 17.000 forint, amit zárszámadáskor kapunk. Na, mit szólsz hozzá fiam?

— De édesapám, ne fe- . lejtse el, hogy mi prém.ium burgonyát is kapunk, mert a tervezettnél többet termeltünk egy holdon.

— Látod, és mennyi is

lesz az?

Az apa és fia újra az asztal fölé hajol és Pista bácsi munkában megkér- gesedett keze nyomán élet rekelnek a számok.

— Tehát a két holdról fiam mi felszedtünk 268 mázsa 34 kiló burgonyát.

A terv túlteljesítéséért kapunk tehát...

— Várjon édesapám, ebből a mennyiségből még lejön a 20 százalék, tudja, ezt a fogatosok kapják, amiért ekézték, töltögették a burgonyái.

— Na, akkor ezt levonjuk és még mindig marad 25 mázsa 60 kiló, ezt kapjuk. Látod fiam érdemes volt a burgonyának megadni azt a munkát, amit megkíván. Bóvári Sándorné sem dolgozott rosszul, de mégis csak 83 mázsa 45 kiló termett egy holdról, ö is kapott prémiumot, de keveset, mert a 20 százalék levonása után csak 2 mázsa és egy néhány kiló maradt neki. Tehát ez kétszeres kár, m.eit neki is kevés maradt és kevesebbet kapott a fogatos is.

A zárszámadás és a tagok számolgatása eredmé- nyekép megmutatkozik tehát az, hogy jól dolgoztak az idén, de lelkiismeretes munkával többet is érhettek volna el egyes tagok. Felelőtlen munkájuk kai nemcsak maguknak, hanem az egész termelő- szövetkezetnek ártottak. Dudás Istvánná 400 négyszögölről csak 15 mázsa cukorrépát takarított be, vagy Szuliman Józsefné, aki 3 mázsával termelt többet, mint Dudásné. Igaz, csak egyszer kapálták meg a területet. Ezzel szemben Kásás Katalin 46 mázsa 80 kiló cukorrépát termelt ugyanakkora területről, ■ azért, mert háromszor kapálta azt.

Ezekből a számokból azt kell látni, hogy vala- mennyiök érdeke a többtermelés, a közös vagyon gyarapítása. Erre kell törekedni az elkövetkezendő időben. Ha minden egyes tag tanul az idei év eredményéből és megszívleli azt, akkor jövőre még több termés lesz. Érdemes okulni, tanulni, lehet, hogy kicsit drága a tandíj, de a tanultak kamatostól fognak megtérülni.

Október 30-ra a végső határidőre a talajelőkészítő munkát is csak részben végezték el. Műtrágyát egy szemet sem szórtak ki. Búzát egy szemet sem vetett el a gépállomás. Tehát éppen elég sok munkával adósak a termelőszövetkezetnek.

Jóllehet a sárpilisi vezetők érzik, hogy milyen felelősség nyugszik vál. lükön. Ezt jónéhányszor el is mondták már. No, de mit sem ér a felelősségről mondott ..hegyi beszéd“, ha a tettek elmaradnak. Jelen esetben — sajnc^ — pedig ez így van. Ha a szövetkezet tagjai komolyabban vennék ezeket, szemrebbenés nélkül köt- bérezhetinék a gépállomást, sőt köte. lezhetnék a kártérítésre. Mert legnagyobbrészt a gépállomás hibájából, 10 százalékkal meg kell emelni a vetőmagot. Ez mindjárt 10 mázsa búza. Ég a még meg nem állapítható veszteség ... — erről jobb nem beszélni.

Az ember itt megáll és eigonaol- kodik. Felteszi a kérdést, hogy az alsónyéki Világszabadság termelőszö. vetkezetnek hogyan tartozhat ennyi munkával a sárpilisi gépállomás.

Megmondom:

A vezető agronómus, Miklósi elvtárs aratás óta nem tette „tiszteletét" a szövetkezetben. Ha valaki megkérdi tőle, hogy miért nem vetették el az alsónyéki Világszabadság termelőszövetkezet búzáját, azt mondja: „Nem megy olyan könnyen a munka, kötött, agyagos az a terület, felelősségteljes, aprólékos munkát igényel a talajelőkészítés.“ A kihelyezett agronómus, B a 11 á s Béla pedig, ahelyett, hogy követelné a gépi munka elvégzését, a vetés gyors befejezését, megnyugtatja a szövetkezet tagjait, hogy „a gépállomás nem hibás, mert nincs vetőgép. nincs műtrágyaszórógép, majd ha lesz, úgy is küldenek.*'

Nem is lenne itt talán semmi hiba, ha az ígérgetésekből is meg lehetne élni. De abból bizony nem lehet. Ezért kell a kérdést úgy felvetni: „Mit szólna a sárpilisi gépállomás igazgatója, ha a szövetkezet tagjai úgy cselekednének, ahogy kellene. Révemének az asztalra, hogy márpedig gépet leüld jenek! Az ígérgetésekből elég volt!“ Ha eddig a szövetkezet tagjai ezt nem tették, most már feltétlenül ezt kell tenndök. Mert a gépállomás adóssága, a vetés befejezésének einapolgatása kedvezőtlenül érezteti majd hatását az aratásnál.

— A CSAJBÓK ELVTÄRS? — ö

olyan ember, hogy nem hagyja az igazát, de a másét sem. Mert bizony gyakran előfordul, hogy a más igazságát keresi a faluban; olyanokét, akik talán azt sem igen tudják, hol, hogyan kellene keresni. Addig megy, amíg el nem intézi a rábízott dolgot. — Major József elvtárs. a medinai tanácselnök mondja ezt Csajbók Kálmán igazgató-tanítóról, aki tanácstag mái- négy esztendeje és most újra jelölte a falu népe.

Tíz esztendeje tanítóskodík Csajbók Kálmán Medinán. Annakidején a képzőből került oda és azóta sem vágyakozott el onnan, bár hívták, csá bítgatták több helyre. A falu népe megszerette a tanító „bácsit", ő is megszerette az embereket, akiknek a gyerekeit tanítgatja. Látta a község és az iskola tízéves fejlődését, de nemcsak látta, hanem ő maga is keményen résztvett az átalakulás, a fejlődés gyakran nehéz, határozott kiállást követelő harcaiban. Különösen négy év óta végez áldozatos mun kát, — amióta tanácstag. Bizalommal fordulnak hozzá a falusiak, mint tanácstaghoz, és mint tanítóhoz is, aki jobban érti a módját az ügyes-bajos

dolgok elintézésének náluknál. Ott volt például a Nagy-testvérek házügye. Csajbók Kálmán nem hagyta annyiban, kiderítette az igazságot. — Bonyolult, furfangos ügy volt. Még most is megkönnyebbülten sóhajt fel, ha a szerencsés befejezésre gondol.

— MÁR A JELÖLÖGYÜLÉSEN

három megbízatást is kaptam, mint régi tanácstag és új tanácstag-jelölt — meséli. — Bálintné házhely ügye azóta már elintéződött. A tanácshazán a törvények alapján megállapítottuk, hogy jár neki és már ki is jelölték a házhelyét. A másik eset egy jégkárbecslésből eredő hiba volt, annak is a végére jártunk. Azután megkértek, hogy a mélyfúratú kút dolgát intézném már el, mert. az mégiscsak fura dolog, hogy úgy hord. jak bele a vizet. Reggelenként ugya. nis csak úgy indul meg a kútbói a víz, ha eiőto egy vödörrel beleöntenek.

Mindennél kedvesebb azonban Csaj bók Kálmán szívének az iskola ügye, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen elsősorban és szívvel-lélekkel pedagógus. Szenvedélyesen hadako-.

•/ik az újért, a jobbért. Gyakran me. tesz, nagy terveit kommunista cél- tuda1 ossággal és akarással hajtja végre. Jellemző ra, hogy az ís-koia körzetesítését ő n*aga szerkezte meg. Most a medinai osztott iskolában tanulhatnak a szőlőhegyi iskola felső- tagozatának tanulói is. Ezzei kóny- nyebb lett a munkája az egvetien szőlőhegyi tanítónak és jól já’lak a gj erekek, mert az osztott iskolában alaposabb tudást s ei ezhetne<. felvetődik azonban a kt'rdés, hogy nem voit-e ostobaság w hiszen a szőlőhegy körülbelül 4 kilométerre van Medinától, hogyan járnak át a gyerekek? Ezen sem kell aggódni, az is. kola igazgatója gondoskodott ésszerű megoldásról. Iskolafogatot szerzett és így kocsival járnak be a gyerekek.

— ISKOLAFOGAT!? Ki hallott már ilyet? Mit szóltok hoz-'á, a Csajbók iskolafogatot aikar? — Csodálkozással, idegen kenés sei fogadták az oktatásügy járási és megyei szervei az ötletet és sokan ki is nevették a medinai igazgatót. — Értsétek meg, fogat nélkül nincs körzetesítés és nem is kérek pénzt hozzá, hiszen

itt van az iskola tulajdonában egy fűtőberendezés, amit mi semmire sem tudunk használni, de ha eladjuk, megveheti ük -belől'e a lovakat — hadakozott Csajbók Kálmán. A fűtőberendezés eladása és a fog'-tvásár- lás -körüli heirce-hurcát és az igazgató kálváriáját érdemes lenne külön megírni, de végülis megoldódott minden, megvan a fogat. Egy paraszt bácsi vállalta, begy ő elgondozza az állatokat, el is fuvarozza a gyerekeket naponként oda-vissza azé: -:, ho-gv saját kis földecskéjét is megírnánk SL ja a lovakkal.

Nem kis dolog volt a két új tanterem megépítése sem mindé", állami segítség nélkül. Maga az igazgató és a többi pedagógusok is segítetek a munkában, hordták a követ, a maltert a szülőkkel együtt Szükség volt a két tanteremre és meg is lett. Csajbók Kálmán ugyanis nincs egyedül munkájában, vannak hozzá hír ontó lelkes pedagógus társai és a falu népe is szívesen segít, m rzük. ség van rá.

— Most már a tanácstagok legfontosabb dolga lesz a falu népét a törvényekre megtanítani, felvilágosítani a falusi embereket jogaikról és kötelességeikről. Tudják, ismeijék meg törvényeinket, hogy ők maguk ei tudják intézni dolgaikat.

— MIT MONDJAK A TERVEINKRŐL? Most még szinte utópiszr. kus- nak tűnnek. Iskola* vonalon szeretném a körzetesítést tovább fo.vtatni úgy, hogy a nagyi- rmási állami gazdaság gyerekei is bejárhatnának az iskolánkba. Ehhez azonban meg kellene építeni a kövesutat, amit egyszer mái' el is kezdtek, de anyag hiányában félbemaradt az építés. A tanács és a népfront-bizottság tervében is szerepel ennek a kövesútnak n megépíttetése. Szereménmég villamosítani a szőlőhegyet és a nagy- tormási állami gazdaságot. Annakidején ugyanis, amikor Medina kap a a villanyhálózatot, az ésszerűtlen tervezés miatt ezek a helységek kimaradtak.

Ezeket mondja el részben maga Csajbók Kálmán, részben a fala J'-l- gozói és a tanácselnök. Érmek a pedagógus tanácstagnak a munkája, életének tíz esztendeje elválaszthatatlan a falu életének tíz esztendejétől. Hozzátartozik, összenőttek. A kulturális munka területén is jelen- tős -munkát végzett, amikor felelevenítette a községiben élő délszlávok népi hagyományait.

A KÖZSÉG JELŐ LTJ E...