Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-24 / 253. szám

1954 OKTOBER 24 NÄPCÖ 5 Fény derült a pincehelyi terményfelvásárló csalásaira A fáIdeal körülvett községet a Ka* pos kanyargó vize szelt át. Kívülről szemlélve semmiben sem különbözik ez a tolnamegyei községektől. Kis házak, földművesszövetkezeti boltok, tanácsháza, — van itt is. A főtéren a közelmúltban épült közkórház. A poros utcákon szekerek és a gép­állomás vontatói közlekednek, meg gyakran járnak itt fogataikkal a környező községek parasztjai, fuva­rosai is, mert Pincehely közlekedési gócpont ezen a környéken. Látszólag minden rendben van. A hétköznapok és ünnepnapok mennek egymásután, az emberek szorgalmasan, becsületesen dolgoz­nak. Ez azonban csak felszínes kép. Ha beszélünk velük, minden sza­vukból kiérződik a hitetlenkedés, a bizalmatlankodás. Panaszkodnak, szidnak mindent és védekeznek min­den ellen. Vélt, vagy jogos — sok esetben kevésbbé jogos igazukkal hozakodnak mindjárt elő. A sok panaszuk közül nézzük meg a leg- igazabbat ,a legjogosabbat, és egy­ben a legnagyobbat. Már ezelőtt egy évvel többen meg­gyanúsították Császár József ter­ményfelvásárlót azzal, hogy őket becsapja. Ha mit nem néztek volna, — ha nem tudnák, hogy nyomda- festék is van a világon, talán az utcán meg is verték volna. De még­sem tették, bízva, hogy egyszer majd csak betelik a pohár, kiszúr a szög a zsákból, Rájönnek a disznóságokra. De ez a szóbanforgó — minden háj­jal megkent — Császár József mindig „kivágta" magát. A parasztok beszél­gették maguk között, hogy a mázsa csal, hogy novemberben nem volna szabad 35 százalék nedvességet le­vonni a kukoricára. Jelentették is ezt felsőbb szerveknek. De bizony hiába volt, meghallgatták panaszu­kat és kész. Telt, múlt az idő, Csá­szár mindig gaiádabb módon csapta be a pincehelyieket, magát a nép államát. Közben két év alatt jócs­kán meg is szedte magát. Negyven­ezer forintos házat vett, többezer forintos kerítést csináltatott, két mo­torkerékpárt „kapott", gyarapította gazdaságát. Elég az hozzá, hogy mind ez a pincehelyieknek szemet szúrt, akik nem olyan buta emberek, mint ezt Császár és cinkostársai gondol­ják. Tudnak gondolkodni, nem hiszi e! Császárnak, hogy havi 1200 forin­tos fizetésből két év alatt vagyont lehet szerezni. De szerencsére a jegenyefák sem nőnek az égig, Császár disznóságaira fény derült. Hiába leplezi magát kebelbeli jóbarátaival együtt, a pincehelyiek tudnak már mindent „Tudják, hogy kinek hívják“. A dolgozó parasztok áldozatos munkája nyomán termelt kukoricát, búzát leértékelte annyira, hogy 10 százaléikkal többet adatott be, mint amennyi járt volna. Az így megma­radt terményt szabadra váltotta át, a dolgozó parasztok nevét a vétel­jegy alá hamisította, az állam pén­zéről saját magának kifizette. A búzát a helybeli malom becserélte lisztért és Császár ezt megduplá­zott áron eladta. Bombaüzlet volt ez a főmolnár és a malomigazgató szá­mára is. Mert mivel a Krisztus ko­porsóját sem őrizték ingyen, őket se lehetett kötelezni arra, hogy ingyen „szívességet" tegyenek Császárnak. Tehát, ha nem is csurrant, csöppent nekik is. Na meg, Pintér Igtván 2 és félholdas gazdálkodó kisparaszt is jól járt. Közel állt a tűzhöz, 6 is könnyen melegedett. Császár révén ő is tudott cserélni a fomádi állami gazdaságban 14 süldőt kukoricáért, meg is tudta azokat hizlalni. Csá­szár, mint terményíelvásárló átvette tőle. Tehát a kecske is jóllakott, meg a káposzta is megmaradt. Pin­tér megkapta, ami ezúttal öt meg­illette, Császár meg kétszeresen jól járt, mert mindennek a tetejébe mo­torkerékpárt is kapott, mivel túltel­jesítette hízottsertés szabadfelvásár- iási tervét. A jogtalan prémium A csalások és a dolgozó parasztok becsapása révén közel 100.000 forint­hoz jutott Császár, ami pedig Pin­tért és cinkostársait illeti, arról még nincs tiszta kép. De ez még nem is minden. Nagyon sok mindent nem tudták még- kideríteni. Mert állító­lag Császárnak Nagyszékelyben ser­téshizlaldája is van, Regölyben pe­dig egy másik gazdasága. Persze még nincs pont téve az ügy végére, még minden kiderül. Meglesz az is, hogy kinek a révén ment el a 130 új zsák, meg az is, hogy Császár meny­nyi prémiumot szedett fel jogta­lanul. Az ajándékmotor Azt hiszem, ezek után nem férhet kétség amellé, hogy már ezelőtt két évvel is jogosan vádolták a pince­helyiek Császárt és cinkostársait. Csodálkozunk, hogy a járási és a megyei fölcüművesszövetkezetek szö­vetségénél nem tudtak ezév júliusáig ezekről a disznóságokról. Azon vi­szont nem lehet csodálkoznunk, ha a terményforgalmi vállalat felsőbb szei veinél is találnának még ma is egv-két olyan „becsületes“ embert, mint Császár. Mert még júliusban elkezdték, vizsgálni az ügyet, egy sor csalásra azóta már féhy derült és mégis két héttel ezelőtt Császár úgy­szólván ajándékmotort kapott. A szá- iak tehát tovább visznek. Hogy mikor és hogyan végződik ez az ügy, azt még nem lehet tudni. Annyit azonban most megmondha­tunk, hogy Császárnak és cinkos­társainak felelni kell tetteikért. P. E. Dobröközön versenyben végzik a kenyérgabona vetését Szorgalmas emberek laknak Döb- rököz községben. A határban dolgo­zó, a cukorrépát szedő, levelező asz- szonyok, lányok, a szántóvető pa- ! asztok lovaikat nógató szavai és a szárvágók ütemes zaja legalábbis erre következtet Mindenki a határ­ban dolgozik, s ezeken a gyönyörű eszi napokon a döbröközi dolgozó parasztok igyekvő munkája eredmé­nyeként kerül a kitűnően előkészí­tett magágyba a búzavetőmag. Kardos Györgyné, a község elnök­asszonya arról beszélt, hogy a köz­ség parasztsága nagyobb kedwel- iendülettel végzi munkáját, mint ez­előtt bármikor is. Nem dicsekedhet­nek azzal, hogy az idei aratás után magas termésátlagot értek el kenyér- gabonából, de most a jövő évi ke­nyér magágyának elkészítésével és az időben történő vetésnél arra tö­rekednek, hogy a 6.5 mázsás termés helyett jövőre 12 mázsás átlagter­mést takarítsanak be. — Időben vetünk, mert tudjuk, hogy az októberben elvetett búza leg alább 1 mázsával nagyobb termést ad holdanként — ezt mondják a döb­röközi dolgozó parasztok és a szava­kat tettekkel igazolják. Az egész község dolgozó paraszt­sága versenyben végzi az őszi ka­lászosok vetését. A Kossuth utca a Külső utca dolgozó parasztságát hívta ki a búzavetés mielőbbi befe­jezéséért. Nehéz lenne eldönteni azt, hogy jelenleg melyik utca vezet. Ezenkívül 52 gazda áll párosverseny­ben egymással. Végnélkül lehetne sorolni azoknak a dolgozó parasztok­nak a neveit, akik már befejezték az őszi kalászosok vetését. Szalai Mihály 12 holdas Külső ut­cai dolgozó paraszt 5.5 holdon ve­tett búzát és 600 négyszögölön ro­zsot, vagy Vida József 6 holdas Kos­suth utcai dolgozó paraszt, a terme­lési bizottság elnökének a nevét, aki jó példát mutat Kossuth utca dol­gozó parasztságának. Napokkal ez­előtt befejezte már 2.5 holdon a búza, és 500 négyszögölön a rozs ve­tését. Sorolhatnánk még tovább Bo- da József, Fazekas Ferenc, Bicze Jó­A gyulaji Dj Barázda tagjai ebben az évben gyenge gabonatermést ta­karítottak be. A kedvezőtlen idő­járás mellett hiba volt a gazdálko­dásban is. Ezért úgy határoztak, hogy a jövőévi 10 mázsás kenyér­gabona-átlagtermésért indítanak har­cot. A szántóterület negyven száza­lékát vetik el kenyérgabonával. 160 zsef, Pongrácz Gábor, Markó József és a többi dolgozó paraszt nevét, akik befejezték a kenyérgabona ve­tését. Boczor Mihály 10 holdas dolgozó paraszt például földterületének a 50 százalékán vetett kenyérgabonát. Nemcsak Boczor Mihály az egyetlen gazda, aki többet vet. összesen 2600 hold a község kenyérgabona vetési terve. Ennek maradéktalan teljesí­tésé mellett 200 holdon fognak még kenyérgabonát vetni. Időben és többet vetnek a dolgo­zó parasztok, ezért kelt versenyre az egész község, amelynek eredményét fényesen igazolja a döbröközi határ, ahol szépen sorol a bő termést ígérő búza és rozsvetés. hold búza és 60 hold rozs vetését már befejezték. A búza alá nyolcvan hol­dat istállótrágyáztak, a kenyér­gabona-vetésterület minden holdjára pedig egy mázsa műtrágyát szórtak. A rozsot ez mellett keresztsorosan vetették. A közgyűlés határozata kö­vetkeztében minden tag és családtag becsülettel dolgozik és két nap múl­va teljesen befejezik a vetést. A szántóterület 40 százalékát vetik el kenyérgabonával a gyulaji Űj Barázda tsz tagjai Megindult a kukoricabeadás Kony­hád községben. Elsők között teljesíti a Szabad Föld tsz beadási Uötele- settségét. A bonyhádi Szabad Föld tsz köz­vetlen a földről szállítja a begyűjtő- helyre a heterózis kukoricát. Jól halad az őszi vetés az a'sóleperdi állami gazdaságban ■— Jövőre inkább 13, mint 12 má­zsás termésátlagot akarunk elérni kenyérgabonából — mondotta Tóth György az alsóleperdi állami gazda­ság vezető agronómusa. És ha vala­ki körülnéz a gazdaság határában, akkor igazat ad Tóth elvtársnak, mert az eddig elvetett búzaterületük 50 százalékán már sorol a búza. A 440 holdon elvetett őszi árpa pedig majdnem teljesen betakarja a föl­det. Tavaly ősszel 2474 holdon vetett búzát az alsóleperdi állami gazda­ság, ezzel szemben az idei őszön 2650 hold a búza vetési terv, amelynek 83 százalékán már földben van a mag. Az alsóleperdi állami gazdaság öt üzemegysége közül elsőnek a Qventel Károly irányítása alatt lévő szilfási üzemegység fejezte be az őszi búza vetését, összesen 740 holdon. Jó munkájáért dicséret illeti a szilfási üzemegység vezetőjét és traktorosait, Vukojev Mártont és Kiss Istvánt, akik éjjel-nappal vetettek, s napi teljesítményük elérte a 25—30 hol­dat. Nemcsak a szilfási üzemegység vezetőit és traktorosait kell megdí- ícsérni, hanem az alsóleperdi és a veresegyházi üzemegység vezetőit, Schulman Istvánt és Nemes Sándort, a traktorosok közül Csuti Jánost, Darmó Ottót, Tillinger Ferencet és Bene Györgyöt, akik napi normájuk teljesítésével, illetve túlteljesítésével segítik a vetés mielőbbi befejezését. Az alsóleperdi állami gazdaság nö­vénytermesztő szakembereinek töb­bek között egyik büszkesége az or­szágút mellett elterülő egy tagban álló 112 holdas terület Ezen a terü­leten a talajt fordítás nélküli talaj­műveléssel készítették elő. Ezt a te­rületet keresztsorosan vetették és az október első napjaiban vetett búza már szépen sorol. Élénk az élet az alsóleperdi állami gazdaság 11.000 holdas határában. Szántanak, vetnek, műtrágyát szór­nak a gépek. Éjjel-nappal 7—8 erő­gép húzza a 30—32 soros vetőgépe­ket, szórják a magot, hogy a még visszalévő búzavetést október 25-ig befejezzék. Hornyák Márton példamutatása Az elmuK napokban Dombóváron jártam, hogy meglátogassam azokat a dolgozó parasztokat, akik még nem teljesítették III. negyedévi tojás- és baromfibeadási kötelezettségüket. A község III. negyedévi begyűjtési eredménye; baromfiból 90.3, tojásból pedig 95.1 százalékra teljesítette III. negyedévi begyűjtési tervét. Mint az eredmény is mutatja az öntudatos gazdák mellett vannak olyanok is, akik nem érzik át az állam iránti kötelezettség határidőre való teljesí­tésénett jelentőségét. A Vörösmarty utcában járva egyik udvaron gyönyörű baromfiállományt pillantottam meg. Homyák Márton udvara volt ez, ahol rövidesen meg­tudtam, hogy az idén 900 naposcsi­bét vásároltak. Ebből négyszázat ér­tékesítettek, s a kapott összegen sül­dőt vásároltak. Egy alkalommal pe­dig 300 baromfi árán a gyermekek téli ruhaellátását oldották meg. A még meglévő baromfiállomány egy részének értékesítése újabb komoly jövedelmet biztosít a családnak. A község baromfiátvevője is jó árat fi­zet a begyűjtött baromfikért. Csi­béért 20„ tyúkért 18, pulykáért 17, hízott libáért, kacsáért 23, a tojásért pedig 1.20 forintos árat fizet. Ilyen gazdálkodás mellett, mint a Hornvák Mártoné, minden gazda könnyen teljesíthetné, beadási kötelezettségét, nem lenne lemaradás e téren, s a beszolgáltatott baromfiért kapott összegből _— mint ahogy Hornyákék példája mutatja — jobban tudnának ruházkodni és gazdaságukat is fej­leszteni. Csizmadia István Megindult megyénkben a burgonyaesereakció Országszerte ismeretes az az álta­lános panasz, hogy a burgonyák mi­nősége szinte évről-évre romlik. Már a felszedés idején nagymennyiségű rothadt, bűzös gumó kerül felszínre. A téli tárolás idején pedig még in­kább fokozódik ez a romlás. Tavasz- szal, amikor megnyitjuk a vermeket az elvermelt burgonyában igen nagy százalékban találunk rothadt, vagy cérnacsirákat adó burgonyát. Ilyen vetőmagból már nem várhatunk ren­des termést. Tekintettel arra, hogy a burgonya a dolgozó nép második kenyere igen nagy gondot kell for­dítani annak minőségi megjavítására. Ez a minőségi megjavítás azonban csak úgy érhető el, ha a meglévő készleteket a lehető legnagyobb százalékban kicseréljük. Ez az elgondolás vezette a Föld­művelésügyi Minisztériumot arra, hogy a szerződéses burgonya termé­sét csereakció keretében juttassa el azoknak a gazdáknak, akiknek ve­tőmagra van szükségük. A csereakció során kicserélésre kerülő burgonya előállításával a magtermeltető vál­lalat évek óta foglalkozik és éven­ként különböző országokból hozatnak jóminőségű burgonyát és azoknak szaporítása útján igyekszik pótolni a leromlott burgonyafajtákat. Az így beérkezett újfajta burgonyák szapo­rításánál végzett többszöri szelekciós munka eredményeképpen most vi­szonylag egészségesebb burgonyák kerülnek kiosztásra. A burgonya csereakció során a megye területén egyenlőre 24 vagon burgonya kerül kiosztásra. A bony­hádi járásban öt, a dombóvári járás­ban kettő, a gyönki járásban három, a paksi járásban öt, a szekszárdi já­rásban négy, a tamási járásban pedig 5 vagonnal. Egyes községekben, mint például Németkéren máris élénk érdeklődés nyilvánul meg a burgonyacsere ak­ció iránt. A termelőszövetkezeteket is tömegesen keresik fel a gazdák, a jófajta és igen bőtermést adó burgo­nyáért. A csereakció lebonyolításának gya­korlati keresztülvitelére az utóbbi napokban országos értekezlet volt, ahol az illetékes szakszervek meg­kapták a szükséges utasításokat. A csereakcióra megadott járáson­ként! szám természetesen nem azt jelenti, hogy csak annyi burgonya kerülhet kicserélésre, amennyi fel van tüntetve. Ezen túlmenően a vál­lalat, rendelkezésére álló mennyisé­gek erejéig folyik a csereakció, meiy ben résztvehetnek a termelőszövet­kezetek és az egyéni gazdák egy­aránt. Ez az akció is egy komoly lé­pés a mezőgazdaság fejlesztése te­rén. Ruzsics Tibor A HáZiKERIEX GYÜMÖLCS- ÉS SZÖLÖ0LTYÁIIYSZÜXSÍ3LETÉT BESZEREZHETI A SZŐLŐOLTVÁAY es FACSemetefohgalmi vállalat (Budapest, VII. Rottenbiller-u. 33.) 1954. október 30-án megnyíló faiskolai lerakartaiban: Budapest, Nagyvárad tér (Üllői út 84). — Alsótekeres, Állami Gaz­daság. — Balatonfüred, Ady Endre u. 21. — Celldömölk, Hunyadi János u. 11. — Kaposvár, Állami Gazdaság. — Nagykanizsa, Vörös Csillag tsz, Ady Endre u. 30. — Paks, Villányi út 20. — Pécs, Ker­tészeti Vállalat. — Baja, Kertészeti Vállalat. — Cegléd, Állami Gaz­daság. — Szolnok, Ady Endre u. 137. — Győr, Káptalan domb 15. —• Abasár. — Eger, Gólya u. 1. — Hatvan, Horváth M. u. 11. — Máté­szalka, Tisztviselő telep 4. — Miskolc, Szinva u. 2. — Debrecen, Ker­tészeti Vállalat Faiskolája. — Mezőhegyes, Állami Gazdaság. — Nyír­egyháza, Árok u. 57. — Szentes, Nagynyomás u. 49. — Kb^cörös, Pozsonyi u. 38/1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom