Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)

1954-09-12 / 217. szám

1954 SZEPTEMBER 13 NAPCO 5 Állatgondozásból jeles... A boldogabb élet felé •. • — Göndör ide vagy oda, de ha egyszer rászakad az az átkozott tüdőgyulladás, akkor hiába virrasz­tónak mellette, úgyis elviszi — gon­dolta eléggé nekikeseredve az ifjú, haíkszavú, egyhetes férj Keller Má­tyás, akinek bizony nem tetszett, hogy felesége Göndör miatt meg­feledkezik róla. Jól van, szeresse az állatokat, de azért mégis, a Gön­dör az csak egy kis borjú. Ezen pedig nem lehetett változ­tatni, mert az egyhetes fiatalasz- asszöny nagyon szerette Göndört, a juhápusztai állami gazdaság kedvenc kisborjúját és ő azt mondotta, hogy megpróbálja Göndört megmenteni. Egész éjjel ült mellette, aggódva, figyelve a lázas állat mozdulatát. És Göndör átesett a krízisen,, átvé­szelte, a tüdőgyulladást és másnap reggel, ha egy kicsit unottan is, de szürcsölgette a gondosan, elkészített tejet. — Mert nem mindegy ám, hogy Tiltakozás az Amerikai Kommunista Párt betiltása ellen: „Fasiszta járomla akarják dönteni az amerikai népe!“ — írják a Bonyhádi Zománcművek dolgozói hogy az Egyesült Államok kormánya elrendelte az Amerikai Kommunista Párt betiltását. Ezzel a cselekedetével bebizonyí­totta, hogy a tőkések által irányí­tott kormány Hitler példájára fasisz­ta járomba akarja dönteni az ame­rikai népet. Tudjuk, hogy ez a gyalázatos in­tézkedés nem gyengíteni, hanem erő­síteni fogja Amerika népének béke­mozgalmát. Egyhangúlag tiltakozunk az ilyen fasiszta törvény ellen. Bonyhádi Zománcmfivek dolgozói" milyen hőfokú tejet adunk a bor­júknak — mondotta Katika. Köny- nyen kaphatnak bélhurutot. A tejet felforraljuk 80 fokra, utána lehűt­jük 37 fokra. Igaz, nem is volt ná­lunk egy bélhurutos borjú sem. Mondjon nekünk arról is vala­mit, kértük Katikát, hogy mi a vé­leménye a rideg-borjúnevelésről. — Ha nagyon őszinte akarok tenni, akkor bevallhatom, hogy elő­ször féltem a rideg-borjúneveléstől. El lehet képzelni, hogy féltem még arra gondolni is, hogy ezekre a kis jószágokra télvíz idején rányissuk az ajtót-ablakot. Ilyet én még nem hallottam és komolyan elleneztem. Az éjjeliőrnek is meghagytam, hogy ki ne merje nyitni az ablakokat. Hiába vigyáztam, még a széltől is óvtam ezeket az édes hosszúlábú, nagyfej ű állatokat, mégis volt, ame­munkának vége. A sző vetkezeti tagok nem hazafelé vették az irányt,' mint általában — hanem az iroda felé. Rendkívüli közgyűlésre jöttek össze. Ez a köz­gyűlés jelentette a szö­vetkezet életében a for dulópontot. Uj tagokat vettek fel, akik más­nap munkához is lát­tak. Uj elnököt válasz­tottak, Faluközi József elvtársat. Faluközi elv­társ fiatalember, de mint mondják eddig is szívén viselte a szövet­kezet ügyeit, minden tőle telhetőt megtett, hogy nagyobb legyen a termelőszövetkezeti ta­gok jövedelme. Meg­szerette a csoportot, a szíve idehúzta. A tag­ság bizalmat előlege­zett neki, megválasz­tották elnöknek. rp ehát új elnök van. ■*- De még sok min­den új van. Uj dolog például, hogy az egyé­ni gazdák szeme a ter­melőszövetkezeten van, figyelik annak állását, jövendőjüket, saját jö­vőjüket szemlélik a termelőszövetkezetben. Satvény József, Sebes­tyén József és még né­hányon nem sokáig gondolkoztak. Látták az eredményeket, meg­győződtek a szövetke­zeti gazdálkodás elő­nyéről és beálltak, ma már résztveszne k a közös munkában. Mire búcsúzni akar­tunk, a termelőszövet­kezet tagjai csáknem valamennyien együtt voltak. Sok mindenről beszéltek. A jövő ter­veinek hallatára fel­csillantak a szemek: „Istállót, baromfiólakat építünk. — mondta az egyik vezetőségi tag. — Én egy jobb hírt hoztam, — újságolta boldogan Móré József — Szakadáti Dudás he­tedmagával jönne a szövetkezetebe. — A mi termelőszö­vetkezetünk mégis csak vonza a kívülállókat. — állapította nagyon helyesen Mészöly La­jos, az egyik tag. — Ez nem véletlen dolog, — vágott közbe Závodi Istvánná a tsz párttitkára. — Hiszen ebben az évben min­dig elsők voltunk a járásban. Elsőnek fe­jeztük be az aratást, a cséplést, elsőnek telje­sítettük beadási köte­lezettségeinket, meg legtöbbet osztottunk eddig munkaegységen­ként is. 18.60 forint készpénzelőleget egyet len termelőszövetkezet­ben sem osztottak a gyönki járásban. 1 J gy is van. A gyön- ki járás egyik leg jobb termelőszövetkeze te jelenleg a simontor- nyai Alkotmány” és mint a tagok mondják, az is marad. Hiszen úgy számítanak, hogy az évvégi zárszámadás­nál csak készpénzből 40 forint jut egy mun­kaegységre. — Ennyi mindent nem osztanak ám a tamási „Vörös Szikrá"- ban sem, pedig én meg győződtem arról, hogy az nagyon jó termelő­szövetkezet. jól gazdál­kodnak a tagok, — je­gyezte meg Kovács bá­csi, aki eddig csak hall gatott. Azonban mégis hiba volna teljesen rózsa­színre festeni a képet, azt mondani, hogy a simontornyai „Alkot­mány” termelőszövetke zetben nincsenek hibák Igenis vannak hibák, olyanok, amelyeket sür gősen ki kell küszöböl­ni. Hiba például, hogy nem mindig van a ve­zetőség és a tagok, kö­zött összhang. Egyes vezetőségi tagok önlcé- nyeskednek. A közel­múltban például Vigh Jánosné a növényter­mesztési brigád veze­tője azt a kijelentést tette, hogy Cseh István né nem vehet részt a közös munkában. — Cseh Istvánnak ez rósz szül esett. Jogosan ve­ti a vezetőség szemére, hogy az ő felesége is olyan családtag, mint a másik, dolgozni és ke resni akar. Meg azért is helytelen így csele­kedni, mert a szövetke zetben nagyobb szük­ség van a munkáske­zekre. Egyesek azt is panaszolták, hogy Vigh né a paradicsom javát az egyénieknek alt a oda, a szövetkezetiek­nek pedig megmaradj az apraja. I átszólag csekély- ségek ezek, úgy néz ki, hogy ettől nyu­godtan, zavartalanul termelhetnek. Nem így van ez, az ilyen cse­kélységek óráról órára szülik a veszekedést, egyes tagok nem tekin­tik sajátjuknak a szö­vetkezetét, és ezek nagyban fékezik a szö­vetkezet előrehaladá­sát. Na, de nem olyan hibák ezek, amit ne le­hetne sürgősen kijaví­tani. ki lehet és ki is kell. El kell gördíteni az útból minden aka­dályt, hogy valóban az új szakaszban, új mó­don gazdálkodhasson a simontornyai „Alkot­mány" termelőszövet­kezet tagsága. Eddig a történet, azaz, hogy de­hogy eddig, hiszen ez a történet tovább megy előre a maga útján o szebb és boldogabb éle' felé. Pesti t. Keller Mátyásné családja körében. A Bonyhádi Zománcművek dolgo­zói az elmúlt napokban röpgyűlésen vitatták meg az Egyesült 'Államok legutóbbi törvénytelen intézkedését, mellyel betiltották az Amerikai Kommunista Pártot. A röpgyűlésen elhatározták, hogy, táviratot külde­nek az Egyesült Államok követségé­nek tiltakozásuk jeléül az Amerikai Kommunista Párt betiltása miatt. A távirat szövegét az alábbiakban kö­zöljük: „Egyesült Államok Követségének, Budapest. Mi, a Bonyhádi Zománcművek dol­gozói megdöbbenve értesültünk arról, Verner Erzsébet, Eckert Teréz és Keller Mátyásné borjúnevelők a rideg­nevelésű borjúkkal. lyik köhögött közöttük és később amikor akaratom ellenére mégis ki­nyitották az ablakot és az ajtót és a mennyezeten a szellőzőnyílásokat, szinte félve léptem a borjúneve­lőbe. Még most is emlékszem, min­dig megkérdezték, csak úgy viccből, no Kati van-e fagyott borjú. Hát persze, hogy nem volt, pedig egyszer 24 fok hideget mértünk a nevelő­ben és a borjúk Péter, Pista és a többiek olyan egészségesek voltak, hogy csak na. — Én nagyon szeretem a borjúkat és ha véletlenül egyik, vagy másik megbetegszik, nem is tudom kife­jezni, hogy mennyire sajnálom őket. — De ahhoz, hogy jobb nevelési eredményeket tudjon elérni kis Kata, nem gondolja, hogy képezni kel­lene magát? — Fáradt és öreg vagyok én már a tanuláshoz, mondta a Katika, de olyan bánatos képpel, mintha nem 20, hanem 50 év fáradságos mun­kája lenne a hátamögött... meg aztán idő sincs rá, korán kelek, ké­sőn fekszem és ezért nem jut idő a tanulásra. Katikám, Katikám, nem helyes a felfogása, mert az Ilyen embernek, mint maga — aki ennyire szereti az állatokat — kell hogy tovább ké­pezze magát, hogy megismerje pél­dául a szovjet kolhozok, szovhozok élenjáró borjúnevelőinek tapasztala­tait és eredményeit. Igaz? — Igaz, igaz — mondja Keller Mátyásné, azaz Katika, — jó az ilyen tudomány. — De jó ám — bú­csúzom Katikától abban a remény­ben, hogy még aznap hozzálát a ta­nuláshoz a további eredmények fo­kozása érdekében. A simontornyai „Al­_ kotmány“ terme­lőszövetkezet valahogy úgy néz ki, mint a meg bolygatott méhkas. Az istállókban, a mezőkön, de még a faluban is arról beszélnek az em­berek, hogy változás van a termelőszövetke­zet életében. Jól mond ják a szövetkezetiek is, meg az egyéniek is. Valóban változás van, méghozzá olyan, ami­lyen az 5 év alatt még nem volt. De így van ez jól... Sok volna leírni, hogy az 5 év alatt mennyi minden tör­tént az Alkotmány" termelőszövetkezetben. Sok szép emlék is fű­ződik az 5 évhez, olyan amelyre szívesen gon­dolnak vissza a tagok. De megtörténtek olya­nok is, amelyekről nem szívesen beszélnek Si- montornyán. Tudnék említeni a megtörtént hibákkal kapcsolatban neveket is, de nem említek, mert sebeket szakítanék fel, amelyek már behegedtek. Volt, ami volt; a simontor- nyaiak már fátylat húz tak a múltra és az egyik termelőszövetke­zeti tag szavaival mondva: „Senkinek sincs joga ahhoz, hogy utólagosan is akármit felhántolgasson, bele­avatkozzon a szövetke­zet ügyeibe. Kezünk­be adták saját sorsunk irányítását, mi pedig megragadtuk a jólét gyeplőjét, amit soha többé nem engedünk el." ^ élután 2 óra. A nap ragyogóan szórja sugarait a tájra, ökör­nyál ezüst színe leng a levegőben. Borsos Gyu­la bácsi cigarettára gyűjt, az istálló falá­nak támaszkodva szem léli a tájat. Egy pilla­nattal végigméri tekin­tetét a háború nyomát magánviselő szeszgyá­ron, nagyot sóhajt és kimondja: „Hiába a mi gazdaságunk még nincs olyan, mint a tamási „Vörös Szikrá”-é.” — De olyan lesz nem sokára, — vette át a szót a deresedó- haju Móré bácsi, — az új szakasznak megfele­lően új módon gazdál­kodunk, hogy az a kö­zösségnek is, .meg ne­künk is egyformán so­kat jövedelmezzen. Igen, a simontornyai „Alkotmány” termelő- szövetkezet tagjai új­módon kezdték el a gazdálkodást... 1954. szeptember l.A Keller Mátyásáé, a juhi-pusztai álla mi gazdaság borjúnevelője. Borjúctetés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom