Tolnai Napló, 1954. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1954-09-12 / 217. szám
1954 SZEPTEMBER 13 NAPCO 5 Állatgondozásból jeles... A boldogabb élet felé •. • — Göndör ide vagy oda, de ha egyszer rászakad az az átkozott tüdőgyulladás, akkor hiába virrasztónak mellette, úgyis elviszi — gondolta eléggé nekikeseredve az ifjú, haíkszavú, egyhetes férj Keller Mátyás, akinek bizony nem tetszett, hogy felesége Göndör miatt megfeledkezik róla. Jól van, szeresse az állatokat, de azért mégis, a Göndör az csak egy kis borjú. Ezen pedig nem lehetett változtatni, mert az egyhetes fiatalasz- asszöny nagyon szerette Göndört, a juhápusztai állami gazdaság kedvenc kisborjúját és ő azt mondotta, hogy megpróbálja Göndört megmenteni. Egész éjjel ült mellette, aggódva, figyelve a lázas állat mozdulatát. És Göndör átesett a krízisen,, átvészelte, a tüdőgyulladást és másnap reggel, ha egy kicsit unottan is, de szürcsölgette a gondosan, elkészített tejet. — Mert nem mindegy ám, hogy Tiltakozás az Amerikai Kommunista Párt betiltása ellen: „Fasiszta járomla akarják dönteni az amerikai népe!“ — írják a Bonyhádi Zománcművek dolgozói hogy az Egyesült Államok kormánya elrendelte az Amerikai Kommunista Párt betiltását. Ezzel a cselekedetével bebizonyította, hogy a tőkések által irányított kormány Hitler példájára fasiszta járomba akarja dönteni az amerikai népet. Tudjuk, hogy ez a gyalázatos intézkedés nem gyengíteni, hanem erősíteni fogja Amerika népének békemozgalmát. Egyhangúlag tiltakozunk az ilyen fasiszta törvény ellen. Bonyhádi Zománcmfivek dolgozói" milyen hőfokú tejet adunk a borjúknak — mondotta Katika. Köny- nyen kaphatnak bélhurutot. A tejet felforraljuk 80 fokra, utána lehűtjük 37 fokra. Igaz, nem is volt nálunk egy bélhurutos borjú sem. Mondjon nekünk arról is valamit, kértük Katikát, hogy mi a véleménye a rideg-borjúnevelésről. — Ha nagyon őszinte akarok tenni, akkor bevallhatom, hogy először féltem a rideg-borjúneveléstől. El lehet képzelni, hogy féltem még arra gondolni is, hogy ezekre a kis jószágokra télvíz idején rányissuk az ajtót-ablakot. Ilyet én még nem hallottam és komolyan elleneztem. Az éjjeliőrnek is meghagytam, hogy ki ne merje nyitni az ablakokat. Hiába vigyáztam, még a széltől is óvtam ezeket az édes hosszúlábú, nagyfej ű állatokat, mégis volt, amemunkának vége. A sző vetkezeti tagok nem hazafelé vették az irányt,' mint általában — hanem az iroda felé. Rendkívüli közgyűlésre jöttek össze. Ez a közgyűlés jelentette a szövetkezet életében a for dulópontot. Uj tagokat vettek fel, akik másnap munkához is láttak. Uj elnököt választottak, Faluközi József elvtársat. Faluközi elvtárs fiatalember, de mint mondják eddig is szívén viselte a szövetkezet ügyeit, minden tőle telhetőt megtett, hogy nagyobb legyen a termelőszövetkezeti tagok jövedelme. Megszerette a csoportot, a szíve idehúzta. A tagság bizalmat előlegezett neki, megválasztották elnöknek. rp ehát új elnök van. ■*- De még sok minden új van. Uj dolog például, hogy az egyéni gazdák szeme a termelőszövetkezeten van, figyelik annak állását, jövendőjüket, saját jövőjüket szemlélik a termelőszövetkezetben. Satvény József, Sebestyén József és még néhányon nem sokáig gondolkoztak. Látták az eredményeket, meggyőződtek a szövetkezeti gazdálkodás előnyéről és beálltak, ma már résztveszne k a közös munkában. Mire búcsúzni akartunk, a termelőszövetkezet tagjai csáknem valamennyien együtt voltak. Sok mindenről beszéltek. A jövő terveinek hallatára felcsillantak a szemek: „Istállót, baromfiólakat építünk. — mondta az egyik vezetőségi tag. — Én egy jobb hírt hoztam, — újságolta boldogan Móré József — Szakadáti Dudás hetedmagával jönne a szövetkezetebe. — A mi termelőszövetkezetünk mégis csak vonza a kívülállókat. — állapította nagyon helyesen Mészöly Lajos, az egyik tag. — Ez nem véletlen dolog, — vágott közbe Závodi Istvánná a tsz párttitkára. — Hiszen ebben az évben mindig elsők voltunk a járásban. Elsőnek fejeztük be az aratást, a cséplést, elsőnek teljesítettük beadási kötelezettségeinket, meg legtöbbet osztottunk eddig munkaegységenként is. 18.60 forint készpénzelőleget egyet len termelőszövetkezetben sem osztottak a gyönki járásban. 1 J gy is van. A gyön- ki járás egyik leg jobb termelőszövetkeze te jelenleg a simontor- nyai Alkotmány” és mint a tagok mondják, az is marad. Hiszen úgy számítanak, hogy az évvégi zárszámadásnál csak készpénzből 40 forint jut egy munkaegységre. — Ennyi mindent nem osztanak ám a tamási „Vörös Szikrá"- ban sem, pedig én meg győződtem arról, hogy az nagyon jó termelőszövetkezet. jól gazdálkodnak a tagok, — jegyezte meg Kovács bácsi, aki eddig csak hall gatott. Azonban mégis hiba volna teljesen rózsaszínre festeni a képet, azt mondani, hogy a simontornyai „Alkotmány” termelőszövetke zetben nincsenek hibák Igenis vannak hibák, olyanok, amelyeket sür gősen ki kell küszöbölni. Hiba például, hogy nem mindig van a vezetőség és a tagok, között összhang. Egyes vezetőségi tagok önlcé- nyeskednek. A közelmúltban például Vigh Jánosné a növénytermesztési brigád vezetője azt a kijelentést tette, hogy Cseh István né nem vehet részt a közös munkában. — Cseh Istvánnak ez rósz szül esett. Jogosan veti a vezetőség szemére, hogy az ő felesége is olyan családtag, mint a másik, dolgozni és ke resni akar. Meg azért is helytelen így cselekedni, mert a szövetke zetben nagyobb szükség van a munkáskezekre. Egyesek azt is panaszolták, hogy Vigh né a paradicsom javát az egyénieknek alt a oda, a szövetkezetieknek pedig megmaradj az apraja. I átszólag csekély- ségek ezek, úgy néz ki, hogy ettől nyugodtan, zavartalanul termelhetnek. Nem így van ez, az ilyen csekélységek óráról órára szülik a veszekedést, egyes tagok nem tekintik sajátjuknak a szövetkezetét, és ezek nagyban fékezik a szövetkezet előrehaladását. Na, de nem olyan hibák ezek, amit ne lehetne sürgősen kijavítani. ki lehet és ki is kell. El kell gördíteni az útból minden akadályt, hogy valóban az új szakaszban, új módon gazdálkodhasson a simontornyai „Alkotmány" termelőszövetkezet tagsága. Eddig a történet, azaz, hogy dehogy eddig, hiszen ez a történet tovább megy előre a maga útján o szebb és boldogabb éle' felé. Pesti t. Keller Mátyásné családja körében. A Bonyhádi Zománcművek dolgozói az elmúlt napokban röpgyűlésen vitatták meg az Egyesült 'Államok legutóbbi törvénytelen intézkedését, mellyel betiltották az Amerikai Kommunista Pártot. A röpgyűlésen elhatározták, hogy, táviratot küldenek az Egyesült Államok követségének tiltakozásuk jeléül az Amerikai Kommunista Párt betiltása miatt. A távirat szövegét az alábbiakban közöljük: „Egyesült Államok Követségének, Budapest. Mi, a Bonyhádi Zománcművek dolgozói megdöbbenve értesültünk arról, Verner Erzsébet, Eckert Teréz és Keller Mátyásné borjúnevelők a ridegnevelésű borjúkkal. lyik köhögött közöttük és később amikor akaratom ellenére mégis kinyitották az ablakot és az ajtót és a mennyezeten a szellőzőnyílásokat, szinte félve léptem a borjúnevelőbe. Még most is emlékszem, mindig megkérdezték, csak úgy viccből, no Kati van-e fagyott borjú. Hát persze, hogy nem volt, pedig egyszer 24 fok hideget mértünk a nevelőben és a borjúk Péter, Pista és a többiek olyan egészségesek voltak, hogy csak na. — Én nagyon szeretem a borjúkat és ha véletlenül egyik, vagy másik megbetegszik, nem is tudom kifejezni, hogy mennyire sajnálom őket. — De ahhoz, hogy jobb nevelési eredményeket tudjon elérni kis Kata, nem gondolja, hogy képezni kellene magát? — Fáradt és öreg vagyok én már a tanuláshoz, mondta a Katika, de olyan bánatos képpel, mintha nem 20, hanem 50 év fáradságos munkája lenne a hátamögött... meg aztán idő sincs rá, korán kelek, későn fekszem és ezért nem jut idő a tanulásra. Katikám, Katikám, nem helyes a felfogása, mert az Ilyen embernek, mint maga — aki ennyire szereti az állatokat — kell hogy tovább képezze magát, hogy megismerje például a szovjet kolhozok, szovhozok élenjáró borjúnevelőinek tapasztalatait és eredményeit. Igaz? — Igaz, igaz — mondja Keller Mátyásné, azaz Katika, — jó az ilyen tudomány. — De jó ám — búcsúzom Katikától abban a reményben, hogy még aznap hozzálát a tanuláshoz a további eredmények fokozása érdekében. A simontornyai „Al_ kotmány“ termelőszövetkezet valahogy úgy néz ki, mint a meg bolygatott méhkas. Az istállókban, a mezőkön, de még a faluban is arról beszélnek az emberek, hogy változás van a termelőszövetkezet életében. Jól mond ják a szövetkezetiek is, meg az egyéniek is. Valóban változás van, méghozzá olyan, amilyen az 5 év alatt még nem volt. De így van ez jól... Sok volna leírni, hogy az 5 év alatt mennyi minden történt az Alkotmány" termelőszövetkezetben. Sok szép emlék is fűződik az 5 évhez, olyan amelyre szívesen gondolnak vissza a tagok. De megtörténtek olyanok is, amelyekről nem szívesen beszélnek Si- montornyán. Tudnék említeni a megtörtént hibákkal kapcsolatban neveket is, de nem említek, mert sebeket szakítanék fel, amelyek már behegedtek. Volt, ami volt; a simontor- nyaiak már fátylat húz tak a múltra és az egyik termelőszövetkezeti tag szavaival mondva: „Senkinek sincs joga ahhoz, hogy utólagosan is akármit felhántolgasson, beleavatkozzon a szövetkezet ügyeibe. Kezünkbe adták saját sorsunk irányítását, mi pedig megragadtuk a jólét gyeplőjét, amit soha többé nem engedünk el." ^ élután 2 óra. A nap ragyogóan szórja sugarait a tájra, ökörnyál ezüst színe leng a levegőben. Borsos Gyula bácsi cigarettára gyűjt, az istálló falának támaszkodva szem léli a tájat. Egy pillanattal végigméri tekintetét a háború nyomát magánviselő szeszgyáron, nagyot sóhajt és kimondja: „Hiába a mi gazdaságunk még nincs olyan, mint a tamási „Vörös Szikrá”-é.” — De olyan lesz nem sokára, — vette át a szót a deresedó- haju Móré bácsi, — az új szakasznak megfelelően új módon gazdálkodunk, hogy az a közösségnek is, .meg nekünk is egyformán sokat jövedelmezzen. Igen, a simontornyai „Alkotmány” termelő- szövetkezet tagjai újmódon kezdték el a gazdálkodást... 1954. szeptember l.A Keller Mátyásáé, a juhi-pusztai álla mi gazdaság borjúnevelője. Borjúctetés.
