Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)

1954-08-24 / 200. szám

1954. AUGUSZTUS 24 N A P C Ó a Éliixem a Tamási Erdőgazdaság Ismeretlen halott költő••• Alkotmányunk ötödik évfordulójá­nak előestéjén kétszeres ünnepet ül­tek a Tamási Erdőgazdaság dolgozói. Ünnepelték annak a napnak évfor­dulóját, amelyen a magyar nép tör­vénybeiktatta jogait és kötelességeit, eltörölte a föld színéről azokat a rendszabályokat, melyekkel a földes- urak, az urirend bírái sanyargatták a szegény népet. 1949 óta a tamási erdőgazdaság dolgozói, — csakúgy, mint az ország valamennyi dolgo­zója — minden alkalommal megün­nepelték ezt a napot. Ebben az esz­tendőben különösképpen nagy ünne­pet jelentett augusztus 20-a a ta­másiak számára. Gazdaságuk az első félévben elért eredményekért elnyer­te a földművelésügyi minisztérium és a MEDOSZ Országos Központ vándorzászlóját. • Az erdőgazdaság központjában már kora reggel megkezdődött a sür gés-forsás. Délután 4 óra. A községi kultúr­teremben csaknem minden ülőhely foglalt. Olyan csend van, hogy még a légy zümmögését is meg lehet hal­lani. A csendet Kúszik Mihály, a párttitkár törte meg: — Gazdasá­gunk dolgozói olyan ünnepnek let­tek részesei, amelyen kifejezésre ,iut elért eredményeink megbecsülése, jó munkánk jutalma, — mondotta. — A tamási erdőgazdaság dolgozói méltán érdemelték ki ezt a magas kitüntetést. Télen hóviharban, nyá­ron pedig rekkenő hőségben fáradt­ságot nem ismerve dolgoztak, hogy tervüket teljesítsék, megfelelő fa­anyagot adhassanak a könnyű- és nehéziparnak egyaránt. A derék er­dőmunkások beváltották a hozzájuk tűzött reményeket. Az első félévben ioarifa termelésüket 128.8. értékesí­tési tervüket pedig 113 százalékra teljesítették. A felsőnyéki aolgozó parasztok szorgos munkája nyomán augusztus 14-re az egyéni gazdák befejezték a cséplést. A Vörös Csillag termelő- szövetkezet tagsága is minden igye­kezetével azon volt, hogy augusztus 20-ra elcsépelje gabonáját. Minden igyekezetük latbavetésénelr ellenére sem tudták azonban ezt az elhatá­rozásukat valóra váltani. De augusz­tus 22-én náluk is elhallgatott a cséplőgép, ők is befejezték a csép­lést. A csépléssel egy időben a be­adási kötelezettségüknek is minden gazda igyekezett eleget tenni. Zámbó József elvtárs, a községi tanács el­nöke büszke is a község dolgozó pa­rasztjaira, mert ezideig egyetlen gaz­dát sem kellett elszámoltatni. A felsőnyéki gazdák nem feled­keztek meg a tarló-bukta tás jelentő­— Egyesek mégis úgy vélik: az erdőgazdaságoknak kevés szerepük van a népjólét emelésében. Pedig ez nem így van. Ahhoz, hogy több csép lőgépet, több vetőgépet és egyéb me­zőgazdasági gépet gyárthasson az ipar faanyagra is szükség van. A bányához is elengedhetetlenül fontos a fa. Szóval téved, aki azt állítja, hogy az erdőgazdaságok dolgozóinak jó munkája nélkül könnyen célhoz érünk. Ez nem így van. Mindenki­nek látni kell, hogy a népjólét meg­valósításáért folytatott harcból min­denkinek saját munkaterületén egyaránt kell kivenni a részét. Az aztán más kérdés, hogy ki, milyen munkával járul hozzá ennek meg­valósításához. Mint a tények bizo­nyítják, a Tamási Erdőgazdaság dol- sczó’ méltón járultak ehhez hozzá. Amellett, hogy féléves tervüket tel­jesítették 215.000 forintot meg is ta­karítottak. Ezért érdemelték ki a gazdaság dolgozói, hogy alkotmá­nyunk ötödik évfordulójának alkal­mával nekik ítéljék a földművelés- ügyi minisztérium és a MEDOSZ Or­szágos Központ vándorzászlóját és a vele járó 10.000 forint pénzjutalmat. A vándorzászlót és a pénzjutalmat A Vegyesipari és Javító Vállalat dolgozói augusztus 19-én délelőtt tartották meg az alkotmány-riapi házi ünnepséget. Kovács Lajos elv­társ, a vállalat igazgatója tartott rö­vid beszámolót, majd a legjobb dolgozókat megjutalmazta. Hét dol­gozó sztahanovista oklevelet kapott. Nagy János, Weich József, Hehs Henrik és Horváth György aszta­losok már hónapok óta elérték a ségéről sem. Tarlójuknak már több, mint 90 százalékát megbuktatták. — Most azon igyekeznek, hogy az őszi­ek alá jó magágyat készítsenek. Szor­galmazzák a trágyaki'hordást és meg. kezdték már a vetőszántást is. Augusztus 20-át is méltókép. ünne­pelték. Már tizenkilencedikén este megkezdődött az ünnepség. A helyi szíriját^ó csbport a János vitéz dal- játékával szórakoztatta a lakosságot. Augusztus 20-án délelőtt ünnepi elő­adást tartottak a községben, melyen szép számmal vettek részt a gazdák. Este pedig ünnepélyes táncmulatság, gal folytatódott az ünnepség. Augusz­tus 21-ét is ünnepélyessé tették. — Ezen a napon ismét a színjátszó cso­port szórakoztatta a község lakossá­gát. *• a gazdaság összes dolgozóinak a je­lenlétében Vince Béla elvtárs, a földművelésügyi minisztérium kikül dötte és Kovács Sándor elvtárs, a MEDOSZ megyei elnöke adta át. Ebből az alkalomból négy dolgozó miniszteri dicséretben részesült. Köz tűk Klencz József, Klumpek Pál fa­kitermelők. Pénzjutalmat pedig har­minckét dolgozó kapott. Köztük Pohár Jakab legjobb faragó 200 fo­rintot, Süveges János fakitermelő munkacsapatvezető 400 forintot, Horváth Gyula földtermelő munkás 400 forintot, Kudari Katalin cse­metekerti munkás 200 forintot, és ezenkívül még sokan kaptak pénz­jutalmat. A jutalmakat Lux Barna elvtárs, a gazdaság igazgatója adta át. Majd utána ismertette a III. negyedév feladatait: — Úgy vélem, hogy a tamási erdőgazdaság dolgozói tud­ják; mit jelent számukra a vándor­zászló megőrzése. Azt, amit Zilahi János országfásítási előadó mon­dott. „Úgy dolgozunk, hogy a III. negyedévben is, — utána meg to­vább — nálunk maradjon a zászló, újabb sikereket, érjünk el." sztahanovista szintet. Három hó­napi átlagteljesítményük a 159 szá­zalékos követelménnyel szemben 166 százalék volt. Kuczor Ferenc, Mol­nár István és Frei József festők szintén sztahanovisták Tettek au­gusztus 19-én. ök a 247 százalékos sztahanovista szintet magasan túl­szárnyalták az utóbbi három hónap­ban, mert 281 százalékot értek el. Országos első a Bonyhádi Vas- és Műszaki lelep Az áruk tervszerű elosztása — ez a Bonyhádi Vas- és Műszaki telep dolgozóinak feladata. E feladatot eb­ben az évben jól végezték el. — II. negyedévi tervüket is 3.4 százalék­kal teljesítették túl, amit a kongresz- szusi versenynek köszönhetnek. A telep dolgozói augusztus 20 tisztele­tére újabb versenyt indítottak és vál­lalták, hogy III. negyedéves tervü­ket 4 százalékkal teljesítik túl. A telep dolgozói az elmúlt hetek­ben lelkesen dolgoztak és 1 millió forint értékű árut osztottak szét a boltok között. Az árukat az augusz­tus 20—21-én megtartott szekszárdi ünnepi vásáron értékesítették. A jó áruelosztás köszönhető Mayer Ká­roly, Hessze János, Popp Tibor, Réz- kovács János és Prell Ilona dolgo­zóknak. Jó munkájuk eredménye­ként a telep országos első helyezést ért el, s 1500 forint jutalmat kap­tak. A Megyei Tanács népművelési osztálya néprajzos gyűjtő-brigádot szervezett, ez talált rá a hatvanöt esztendővel ezelőtt született, alig húsz esztendőt élt, Kiss Széli Kál­mán verseire. Megható sorokat ír­tak a híres Sárköz-Kutatók, Malo- nyay Dezső, Kovách Aladár, Ács Li- pót, Berze Nagy János az elhunyt költő emlékkönyvébe, aki 16 éves korában, 1906-ban kezdett irogatni. Mindössze 79 vers a hagyatéka, s többit elvitte a morbus hungaricus, a „magyar” betegség. A versek zöme szerelmes vers. A költő tisztán érzi végzetét, de tudja azt is, hogy másképpen is lehetne. Megérzi a ferencjózsefi idők pak- fonjét, tudja és napról-napra tisztáb ban látja, hogy a cigányzenés heje- huja mögé egy halni készülő nép temetkezik, akinek el kell véreznie az amerikai gumigyárakban és a pennsylvaniai olajmezőkön. Tudja, hogy tanulni kellene, mert a tanulás az egyedüli, ami megmenthetné és a haladás útjára vihetné a millená­ris idők Magyarországát, de látja a nagy vigasztalanságot nemzete és a maga életében — és ezért kétségbe­esik: „Én is lehettem volna ilyen költő, Ésszel megáldott az a jó teremtő, Az iskolát megtagadták tőlem! így nem lett aztán költő belőlem.” Megtagadták tőle az iskolát, mint évszázadokon keresztül annyi pa­rasztfiataltól és az eszes, tehetséges fiatalember szüreti mulatságokra írt rigmusokban éli ki magát. Elmélkedik, gondolkodik, de nem talál feleletet problémáira. Ember élete című költeményében ezt mond­ja: , Az ember sorsa, amíg csecsemő: Csókolják; ütik, ha gyermekké nő. Tanul, itt lány, ott fiú kamasz. Ez tán borjú lett, liba tán amaz...” Csodálatos paraszti éleslátással ve­szi észre és ki is mondja: „Szamarat hordoz (t. i. a nép) büszke vállain, Felöl is szamár, alól is szamár. Fülük árnyéka lenn a földön jár.” De azért a költőt néha boldog is, erről így íiu „Hogyne volnák boldog, az vagyok! Az én boldogságom vajmi sok, A legelső... ugyan ... hol is kezdjem? Első: hogy nem németnek születtem.. Más versében az emberről és a hazáról elmélkedve azt mondja: „Hódítani csak gyávákat lehet...” Ebben látja a bajok forrását, meg abban, hogy „korpafőt díszít selyem kalap — az okos fő teng daróc alatt”. Az az érdeme Kiss Széli Kálmán­nak, hogy megpróbált magyarnak és embernek lenni olyan korba rj, ami­kor mindkettő nehéz volt. Ezért idéztük émlékét. *r. N. pArtépités Útmutatást nyújt a mirsd«n/ia<rt pórtmunkábcM» Dolgozó parasztságunk végzett az aratási, cséplési munkálatokkal és jó termést takarított be. A beadási kötelezettség teljesítése után dolgozó parasztságunknak tetemes mennyiségű szemes-, termény- és szálastakarmány feleslege jut a szabadpiaci eladásra, ágnál is in­kább, mert a beadási kötelezettség mértéke is jelentősen csökkent. Minden községben a Terményforgalmi Vállalat terményátvevő helyei és szálas telepei a szabadpiacon eladásra kerülő szemes terménye­ket és szálas takarmányokat a na pi legmagasabb áron vásárolják. A szálas takarmányoknál az eladó által történt beszállításokért kü­lön tengelyfuvardíj térítést fizetnek. Bővebb felvilágosítással szolgál, minden szálastelep. A tök termésének közeli betakarítására való tekintettel értesítjük a termelőket, hogy a tökmagot a Te rményforgalmi Vállalat telepei minden mennyiségben felvásárolják. Olajgyári minőségű tökmagért 100 kg-ként 400 Ft, étkezési minőségű szagmentes tökmagért 100 kg-ként 450 Ft-ot fizetnek az átadáskor készpénzben. Minden ter­melőnek érdeke, hogy takarmányozás előtt a tökmagot kiszedje és a szabadpiacon értékesítse. Dolgozó parasztok! Felesleges termé­nyeitek szabadpiacon történő értékesítésével többletjövedelmet kaptok és elősegítitek népgazdaságunk tervteljesítését. Adjatok el minél nagyobb mennyiségben szabadon terményt! Méltón ünnepeltek Felsőnyéken Hét sztahanovistát avatott a Vegyesipari és Javító Vállalat Színházi levél Felsőnyékről • • • Igazán zavarban vagyok most. Nem tudom, riportot, vagy kritikát írjak a felsőnyéki fiatalok. „János vitéz“-éről Mind a kettő mellett ezer érv szól. Riportot, színes, éraekés beszámolót érdemelne a bemutató, együvé kel­lene illeszteni azT a sok-sok hangu­lat s szín-mozaikot, ami olyan varázs latosan szép kaleidoszkópban mutat­ta az estét. Talán többet érne a kri­tika szürke, elevenbevágó szava, utat mutathatna további sikerek fe­lé és a további még nagyobb ered­mények alapját vethetné meg. Nem tudom eldönteni mégsem mit írjak. Nem tudom eldönteni, mert sajnálom feláldozni az estének sok kis riport­ba kívánkozó mozzanatát, de kár lenne másként csak egy este apró kis mozzanataiban figyelni meg majdnem 5 hónap kitartó munkáját. Ne kár­hoztasson hát az olvasó, hogy az egyik meg a másik elemeit is meg­találhatja kis írásomban. „Megjöttek a szép huszárok44 A zongorán elhangzott a nyitány és a nézőtéren végighullámzó taps közepette szétszalad a függöny. Pi­rog kacagányos huszárok ajkáról szakad fel teli torokkal, igaz gyö­nyörűséggel a nóta, hogy „Megjöttek a szép huszárok, hozta Isten őket-. Lám közöttük megtalálom régi szeretőmet.“ Csak az első másodpercek nehezek: szembenézni a többszáz emberrel és erős akarattal leküzdeni a lámpaláz szorongató érzését. Mennyivel köny- nyebb is a próbákon hozzáigazodni Szmertnik tanár bácsi, rendező uta­sításaihoz. Most már nincs ilyesmi, a próbákon gyakorolt szavakat, moz­dulatokat és énekszámokat a legna­gyobb kritikus, a közönség nézi. — Én is közéjük állok — kiáltja el most magát egy vidám idősebb bácsi, Molnár István, akinek ez a kis négyszavas szerepe van, mégis az este egyik legnagyobb hőse. Majd nem 70 éves, a hatvannyolcadikat tapodja már, mégis eljött a fiatalok közé és szívesen jött .kedvvel, öröm­mel. Mesélik, hogy sokat gondolkod­tak a próbák idején, vájjon ki vál­lalja el az idősebb férfiak közül ezt a pár szavas szöveget. Az öreg — ki mindig ott nézelődött a próbákon — előállt akkor, hogy majd ő, ha meg­felel. Hát kiválóan megfelelt Pista bácsi. Ha hiszi, ha nem magának tapsoltam a legtöbbet. Még a János vitéznek (Sütő Klári) se annyit, meg a francia királylánynak se, akik pe­dig nagyobb szerepet játszottak ügye, s akik szintén sok színnel, ötlettel oldották meg feladatukat. Láuyon a huszár-kaeagány Tehát a János vitéz — lány volt Felsőnyéken is. Nem újdonság ez a. színház történetben. Sok tapsot ka­pott egykor Fedák Sári is ebben a szerepben. Szóval a János vitéz ... Neki a legnagyobb a feladata! A hosszú szerep, a sok dal kemény próbára teszi bármelyik színészt is. Hát még kezdőt! S túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Sütő Klári meg- 1 állta helyét .Néha pedig egészen jó is volt. Amikor először megjelent a színen és karikásával hegyke-nagyo- kat pattintott, amikor a patak mellett enyelgett Iluskával, aztán pedig a francia király udvarában a zászló­jelenetnél. Sütő Kiéri hangorgánuma jó, erőteljes és széles skálájú. Csák arra kell nagyon vigyáznia, amikor kettőst énekel Iluskával, a leányhoz idomul a hangja, a szép tenor szop­ránná lágyul. Kettős szereposztás A pesti színházak műsorain több­ször látja az ember, hogy a főszere­pet ketten is játsszák. Ez a kettős szereposztás. S a hivatalos kettős szereposztás felsőnyéki változata pe­dig az, hogy egy kislány Szmertnik Magdi alakítja Iluskát, meg a fran­cia királylányt is. Persze a két sze­rep egészen más egyéniséget követel. Iluska odaadó, hűséges, minden fel­áldozó szerelme mélyebb, igazibb a királylány követelő, önmagakínáló, temperamentumos szerelménél és ne­hezebb is megjátszani. Szmertnik Magdi igyekszik is a tőle telhető legnagyobb tudással megoldani fel­adatát. Majd huszonötén szerepelnek még a darabban. Sikerültebb alakítások: Bagyula Pál mélyen, igazán átéli Bagó szerepét és szép hangja sok kellemes percet szerez a közönség­nek. A boszorkány, BévárdJi Ica^, képes meggyűlölteni a mostoha figu­ráját, sokszor tökéletesen is mozog. Csak abban téved, hogy a boszorka jellemét nem a túlerős hangban kell megmutatni, érzékeltetni, ha­nem főként mozdulataiban, viselke­désében. Kemény huszár, jó hangú katona Neubauer Lajos strázsames- tere. Két szerepet játszik Tretykó Ferenc is, az első felvonásban csősz, a második felvonásban pedig Bartolo Helyesek és ügyesek a kis tündérek. Füle Ildikó táncolja a szólót. A kis színésznők nagy izgalmával várta az interjút, s aztán izgatot boldogság­gal felelt kérdéseimre. Már többször szerepelt és most nagyon hálás Szmertnik tanár bácsinak, hogy ilyen szépen betanította őket. „Most mát* megmondom...44 A felvonások közti szünetben töb­ben jöttek oda hozzám és kérdez­gették, hogyan tetszik az előadás. Alikor azt mondtam, majd az előadás végén. Már vége az előadásnak, hát most már megmondom, hogy tetszett nagyon az előadás. Tetszett, mert Magyarszéki József járási népműve­lési előadó szavaival „verést érde­melne, aki azt mondaná, hogy rossz volt. Kemény munka gazdag aratá­sát örvendeztük végig itt ma este“. örült Szőnyi Sanyi és Kovács Fri- ci is, a Színművészeti Főiskola két rendező, illetve szakos hallgatója. Ök többször kijártak segíteni Szmert­nik János tanárnak, akiktől az egész család részt vett a „János vitéz“ előadásában, ö rendezett és a szín­falakat festette. Felesége zongora- játékkal kisérte az énekszámokat, s a kislánya pedig a kettős szerepet játszotta. Higyjék el olvasóim, min­den frázis nélkül mondom, hogy_ sok ilyen derék, becsületes pedagógusra volna szükség vidéken. Különös gyönyörűsége az embe­reknek a színpad. Majd minden erei­ben szívét megdobogtatja egyezer. Világot jelentenek, igen világot azok a deszkák. Olyan világot, János vi­tézek, Bánk-bánok és Csongorok vi­lágát, ahonnét valami' különös gyö­nyörűséggel lehet nagy emberek, nagy szavait elmondani későbbi ko­rok kultúrára szomjas fiainak. Onody György,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom