Tolnai Napló, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-206. szám)
1954-08-08 / 187. szám
4 I, APCŐ 1954 AUGUSZTUS 8 NEMZETKÖZI SZEMLE Őszinte beszélgetés megyénk helyzetéről mezőgazdasági Ismeretes, hogy Nagy Imre, a minisztertanács elnöke egy évvel ezelőtt hirdette meg a kormány nagyjelentőségű mezőgazdaságfejlesztő programmját, melynek nyomán a me zőgazdaság irányításában fontos változások, a mezőgazdasági fejlesztés terén pedig komoly lépések tették lehetővé a fejlődést. Ez az országos jelenség megyénkben is éreztette hatását, melyet érdemes szemügyre venni az esztendő mérlegét serpenyőbe vetve, hogy láthassa mindenki, akit érdekel, hogy tényleg történt-e valami és ha igen, milyen jelentőséggel bír az a mezőgazdaság fejlődésére, emelkedésére. Hosszú ideig tartó vajúdás után hónapokkal ezelőtt rendeződött a megyei tanács mezőgazdasági osztályán is a személyzeti kérdés. Akiknek szívügyük a mezőgazdaság fejlesztése, azok aggódva figyelték azt az egyenlőtlen küzdelmet, amit az a két- három ember jelentett a megyei mezőgazdaság élén a jelentkező nagy feladatokkal s2emben, melyet szemmel láthatóan ilyen csekély erővel megoldani nem is tudtak volna. A rendezőség itt is bekövetkezett, amikor a kertészet, vetőmagtermelés, stb. élére egy-egy különelőadót állítottak be. Később a gépállomások eddigi megyei főagronomusát, Szűcs Lajost főagronómusnak nevez ték ki, Markovics János pedig az ősz tály vezetője lett. Az új és nehéz feladatok egész embert kívántak és az egész ember most itt áll az újság hasábjának nyilvánossága előtt, hogy mint megyei főagronómus számot adjon az elmúlt egy esztendőről, melyet ma már tökéletesen a kezében tart és irányít. Minden terület művelés alatt A kiszélesedett mezőgazdasági osztályon katonás a rend és észrehető fegyelem van, amikor felkeresem, Szűcs Lajos szerényen ül az asztala mellett, hallgatja a járási főagronómus beszámolóját, azonnal megjegyzéseket fűz hozzá és megadja az elkövetkezendő irányelveket. Minden mondata nyugodt, de határozott, mint aki jólismeri a feladatokat és és az egész megyét. Meg is kérdeztem tőle: — Mióta van a megyében? — 1949 augusztus óta voltam a gépállomások kötelékében. — Hogy áll a megye szántóföldi termelése — érdeklődöm tovább? A kérdésre azonnal meg is adja a választ: — A vármegye mezőgazdasági szántóterülete 335 ezer hold. Az elmúlt évben még összesen 3.5 százalék volt megművelés nélkül. Az idén ez már csak 0.3 százalék. Ez is abból adódik, hogy 421 kataszteri hold terület van, ami szántóművelésre nem alkalmas. A többit mind hasznosítottuk. összesen 60 ezer hold tartalékterületet osztottunk ki, nagyrészt egyéni parasztok között. Ez is mutatja, hogy a falun megváltozott az élet és a termelési kedv, ami kétségkívül a múlt év végén kiadott mezőgazdaságfejlesztő rendeletek következménye. Jellemző egyébként a termelési kedv megnövekedésére például a műtrágya felhasználás mértéke is. Termelőszövetkezeti vonalon 22 ezer hold gabonából 20.5 ezer holdat, vagyis 95 százalékot részesítettek fejtrágyázásban. A csoportoknál a terület 38, az egyénieknél pedig 67 százalék kapott tavaszi fejtrágyát. Ezek a számok beszédes bizonyítékai a falusi gazdálkodás vonalán meginduló fellendülésnek. Igaz, hogy soha jobb idő nem kedvezett a műtrágya felhasználásának, mint az idei tavasz. A gabonákon a hatás meg is látszott, mert bár tavasszal keltek ki a legnagyobb százalékban, mégis a fejlődés elérte a normálisát s ha a szemfejlődés idején nem jön be az a néhány napos hirtelen kánikula, a szemtermés is elérte volna a múlt évi átlagot. Sajnos azonban ez sokat ártott a szem megszorult. — Mennyi a megyei átlagtermés a gabonaféléknél? — Megállapításom és a befutó adatok azt mutatják hogy a búza 7 mázsa körül mozog. Az ősziárpa nyolc, a tavaszi 5—6, a zab szintén 5 mázsa körül lesz. Elemi károk — Milyenek az elemi károk? — összesen a megye területén 42 ezer holdat ért a jég. A kár mértéke 5—85 százalékig terjed. Kapásokból 20 ezer holdat sújtott. Emiatt a kukoricánál 10—15 százalékos kiesést kell számítani. Burgonyáknál a korai és kényes fajták között a phytoph- tora fertőzés komoly károkat okozott. Sokan azt hiszik, hogy a burgonya már megérett, azért sült le a levele, pedig sajnos ez a gombabetegség hatásától van. Védekezés ellene igen csekély mértékben történt, pedig a szárrész betegsége átterjed a gumóra és fertőzött lesz a következő esztendő vetőgumója is. A phytophtora pedig a burgonya legveszedelmesebb ellensége és fertőző betegsége. A 2 százalékos bordóilé- vel való permetezés, különösen több esetben alkalmazva, komolyan orvosolja a betegséget. — Mekkora kárt tett az árvíz? — Semmit, azt lehet mondani — szól a meglepő válasz. — Három hold zab kivételével minden gabonát sikerült megmenteni. A kapások közül Bölcskénél 20, Madocsánál pedig 70 hold pusztult el. A cséplések megkezdésével kapcsolatosan megjegyzi Szűcs Lajos, hogy az aratás soha még ilyen gyorsan nem zajlott le a megyében, mint most. összesen 13 munkanap alatt sikerült az aratást elvégezni. A be- hordást a vízveszélyes területen sürgetni kellett, a többi helyen a szokott ütemben folyik. A gépállomásoknál az idén is kezdeti gyermekbetegségek jelentkeztek. Különösen az aprómagcséplés- nél, például a dunaszentgyörgyi gépállomás a megadott időpontra a herefejtőt nem készítették el és így a kitűzött határidőben nem tudták a munkát elvégezni, amiből termelő tsz-nek jelentős anyagi kára származott. Zavarokat okozott az isj hogy a megye részére a beütemezettnél több cséplőgépet küldtek le és a szükséges felszereléseket pótlólag kellett beszerezni. — Különleges munkát igénylő termelés folyik-e a megyében? — Ennek nevezhetném a heteró- zis kukorica termelést. Ebből ezer holdat szerződtek le a szövetkezeti gazdálkodás vonalán. Kevés kivétellel a címerezést el is végezték, amiért holdankint 200 forint címerezé- sű és 100 forint kapálási költséget kapnak. A beadott kukorica után pedig 50 százalékos többletsúlyt kapnak vissza. Különleges termelésnek számít a gyapot is, ez azonban alig néhányszáz hold van már csak megyénkben. A heterózis kukoricák a másikakkal és a gyapottal együtt jók. Gyümölcstermelés — kertészet — Beszéljünk egy kicsit a gyümölcstermelésről, melynek fejlesztése szintén egyik igen fontos pontja a mezőgazdaságfejlesztő törvénynek. Én úgy látom, hogy ezen a téren nem megnyugtató a fejlődés és a kiadott csemete-anyag sem üti a kereskedelmi mértéket. — Ez így van. Legnagyobb gond számomra a fák biztosítása és egy komoly faiskola létesítésének kérdése. Egy magánfaiskola létesítéséhez adtunk ki engedélyt. Gyümölcsösök telepítése folyamatban van. ősszel telepítünk 29.5 hold almát, 8 hold körtét, 4 hold cseresznyét, 16 hold szilvát és 12 hold kajszit tsz-vona- lon. A szőlőtelepítések terén, különösen a történelmi borvidéken, Szekszárdon nem megfelelő a fejlődés. Itt bizonyos mértékű letargia lett úrrá a termelők között. Az okot komoly vizsgálat tárgyává tesz- szük. Beszélgetésünk további során megtudtam, még, hogy a kertészet terén a bonyhádi Dózsa érte el a legszebb eredményt, eddig 150 ezer forint jövedelmet biztosítva a tagok részére. Itt jelentős fejlődés várható. Egyes csoportoknál a kertészet visz- szaesett, Kurdon és Bonyhádon viszont emelkedett Állattenyésztés terén különös gondot fordítanak a bonyhádi vöröstarka táj-szarvas- marha újjáélesztésére. Köztudomású, hogy ez az értékes tejelő marhafaj teljesen kipusztult. Krisztián László állattenyésztési szakember kapott ennek a fontos kérdésnek intézésére megbízást és szabadkezet. A lótenyésztés terén a kevert állomány megjavítása érdekében szintén komoly lépés következik, amikor a tamási híres tájfajta elterjesztése érdekében Szekszárdon méntelepet állítanak fel. A sertéstenyésztés terén még nincsen ilyen kiforrott irány. Vannak, akik a mangalicára esküsznek, vannak, akik a yorkra. Érdekes kísérletnek lehet venni, hogy a ten- gelici Petőfi 20 dánlapály fajú kocát állított be. Ezeket előbb yorkkal, később corwall fajtával keresztezik. Érdeklődéssel figyeljük az eredményt. Eredmények — A járási tanácsok munkája milyen? — vetem közbe. A mezőgazdasági osztályok közül a legszerteágazóbb eredményes munkát a bonyhádi végzi. De a tamási is jól végzi a dolgát. — Legfigyelemreméltóbb tsz a megyében? — Mezőgazdasági szempontból a zombai Szabadság a legeredményesebb. A tagság szívvel-lélekkel végzi a közös munkát és a pártkongresz- szusi versenyben is megyei első lett. Országos viszonylatban szintén az elsők között volt. Tehenészete kiemelkedő. Megemlítésre méltó a dombóvári „Rákóczi” 12.5 literes istállóátlaga. — Kiemelkedő egyéni gazda? — Az új dombóvári Butás Vilmos ért el igen szép eredményt az elmúlt évben 60 mázsa kukoricája termett. Az idén 50 mázsára számít. Fészektrágyázással és négyzetes vetéssel termeszti kukoricáját Tolnanémedin Ács András 700 öl cukorrépája 101 mázsát adott Az idén 400 ölről 80 mázsát tervez felszedni. Az állattenyésztésben a madocsal, döbröközi, naki, kocsolai és bogyiszlói egyéni parasztok értek el szép eredményeket Komoly növendék apaállatok kerülnek ki ezekből a községekből. Így dolgozik, így tervez a megye legfelsőbb mezőgazdasági szerve, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. Reméljük, az elkövetkezendő hónapok folyamán még jobban megtalálja a közvetlen kapcsolatot a dolgozó parasztság felé és nem kimért hivatalos szerv, hanem megértő segítője és támogatója lesz az egész megye dolgozó parasztságának, akár szövetkezeti, vagy társasgazdálkodás, akár egyéni úton keresi is az a boldogulását. Szakály Ferenc Kapálják a másodvetésű kukoricát a nagyszokolyi gazdák A multévi tapasztalatok nyomán a tamási járás több községében az idén is vetettek másodvetésü kukoricát az ősziárpa tarlóba. Az elmúlt évben több gazda másodvetésü kukoricájából 15—18 mázsás termést takarított be. Nagyszokoly községben Karnauf Levanti 10 holdas élenjáró dolgozó paraszt vetett az idén elsőnek másfél hold másodvetésü kukoricát. A jól fejlődő kukoricát július 31-ig már egyszer meg is kapálta. Ugyanezt végezte Répa József P holdas dolgozó paraszt is, aki egy holdon vetett másodvetésü kukoricát ősziárpa tarlóba. Mindkét gazda már most gondoskodik arról, hogy másodvetésü terményét gondos- ápolással jó termővé tegye. Többszörös kapálással és a későbbiekben pótbeporzással teszik jövedelmezőbbé másod vetéseiket. — „Megéri másodnövényt termelni — mondották, — mert a másodvetésü terület után nincs beszolgáltatási kötelezettség sem“, ők ezért termeinek, s így biztosítják a másodnö- vényterméssel takarmányszükségletüket, Angol-egyiptomi egyezmény a Szuezi-csatornáról Amikor Lesseps Ferdinánd, az a zseniális francia mérnök és panamista a múlt század derekán megépítette a Szuezi-csatornát, aligha gondolta, hogy valaha nagyhatalmak versengenek majd e fontos viziút- ért. Pedig így történt. A csatornát, amely kezdetben francia birtok volt, pénzügyi és diplomáciai manőverekkel csakhamar megkaparintották az angolok, s egészen, úgyszólván háborítatlanul birtokolták. A Szuezi- csatorna Egyiptom területén halad keresztül, ezért már huzamos idő óta követelte Egyiptom is, hogy birtokába vehesse, kérése azonban mind mostanáig határozott elutasításra talált. Pedig — hogy csak a második világháború utáni időket nézzük, — úgyszólván 1945. óta folynak különböző formákban angol-egyiptomi tárgyalások a csatrrnaövezet átadásáról. Végül is, alig néhány napja, július 27-én született meg az a szerződés, amelynek értelmében Egyiptom visszanyeri a csatorna tulajdonjogát. S tegyük hozzá: Anglia nem azért ment bele ebbe a megoldásba, mintha messzemenően elismerné hajdani gyarmatának jogait. Máshon nan fúj a szél, — az Atlanti-Óceánon túlról, onnan, ahol az Egyesült Államok terjeszkedési terveit agyalják ki. Mert jópár esztendeje Amerika is elhatározta, hogy kiveti hálóját erre a fontos viziútra. A marakodás érthető. Hiszen a Szuezi-csatorna, amely a Földközitengert kapcsolja össze az Indiai- Oceánba torkolló Vörös-tengerrel, biztosítja Európa és a Közelkelet közvetlen vízi összeköttetését Kelet- Afrikával és Dél-Ázsiával. Fekvéséből következik, hogy a Szuezi-csatorna nemcsak fontos kereskedelmi útvonal, hanem egyben jelentős stra tégiai pont is, ahonnan hatalmas területeket lehet ellenőrzés alatt tartam. Ezért építették ki az angolok erői katonai bázissá a csatorna övezetét. De kövessük csak sorjában az eseményeket. A jelenlegi egyiptomi kormány, amely szavakban antiim- penalista politikát, folytat, a tömeghangulatot megnyerve, harcot indított a Szuezi-csatorna megszerzéséért. Ez a jelszó egész Egyiptomban népszerű volt, s nem egyszer került sor összetűzésre a lakosság és az ott A tuniszi reformok állomásozó angol csapatok között. A britt garnizonok alatt forró lett tehát a talaj, s ez az egyik oka a szerződés megkötésének. De csak az egyik, mert — mint a későbbiekben kitűnt, — Amerika is nyomást gyakorolt a brittekre, hogy egyezzenek bele Egyiptom követelésének teljesítésébe. Július 27-én'tehát 7 évi időtartamra megkötötték a szerződést, amelynek értelmében az angolok húsz hónapon belül kötelesek kivonni csapataikat a csatomaövezetből. Ugyan akkor azonban az egyezmény bizonyos cikkelyei előírják, hogy ha valamely arab országot, vagy Törökországot fegyveres támadás éri, a támaszpontot ismét Nagybritannia rendelkezésére bocsátják. „Továbbá az is bent foglaltatik, hogy a csatorna berendezése és a támaszpontok polgáriruhás angol „szakértők“ ellenőrzése alatt állnak majd. Ez azt mutatja, hogy a szerződés korántsem jelent százszázalékos megoldást Egyiptom számára. Még meg sem száradt a tinta az aláírásokon, amikor az Egyesült Államok kairói nagykövete gazdasági és katonai segélyt ajánlott fel az egyiptomi kormánynak. Ez a kormány, amely addig élesen kikelt mindenfajta imperialista „segély“ ellen, egyszeriben úgy vélekedett, hogy nincs ellenére a segély elfogadásának. Érthető hát a „New-York Post,, című lapnak az a megjegyzése, hogy „az Egyesült Államok ve- zetőszerepet játszott a Szuezi-csatorna övezetére vonatkozó angolegyiptomi megegyezés létrehozásában.“’ Ugyancsak ez a lap írta, hogy Egyiptom számara igen jelentős ösz- szegeket helyeztek kilátásba és hogy „kölcsönös segélynyújtási egyezmény is készül Amerika és Egyiptom között.“ Félő tehát, hogy a Szuezi csatorna korántsem azokat a célokat szolgálja majd, amelyeket az egyiptomi nép szeretne. A jelek azt mutatják, hogy Anglia és Amerika az „engedékenységgel“ be akarja édesgetni Egyiptomot a tervezett középkeleti katonai szövetségbe. Az ilyen tervek kiagyalói azonban megfeledkeznek arról, hogy az egyiptomi nép a jövőben sem szünteti be a harcot jogos tulajdonának megszerzéséért, Július 31-én ünnepélyes aktus színhelye volt a tuniszi bej fényesen fel. díszített palotája. Mendes-France francia miniszterelnök nyilatkozatot olvasott itt fel kormánya nevében. Eszerint Franciaország hajlandó teljes belpolitikai önkormányzatot adni Tunisznak, amelyet háromnegyed évszázada gyarmatként kezel. Tunisz iyenformán megkapja a „belső szu- verénitással együttjáró jogokat“4 is, s lehetővé válik, hogy kizárólag tuni- sziakból álló kormány kerüljön az ország élére. Mindez hatalmas vál- változást jelent, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a tunisziaknak eddig egyáltalán nem volt joguk beleavatkozni a kormányzásba, s az ügyek irányítását a Párisból dirigált francia főhelytartó végezte. A reformok gyors bevezetése kétségtelenül meglepő tény volt, s eltér a francia kormányok eddigi gyarmatpolitikájától. Hozzá kell azonban tenni, hogy e reformok korántsem a francia uralkodó körök áldozatkészségét bizonyítják. A változásokat a francia dolgozók által támogatott tuniszi nép harca vívta ki. Köztudomású ugyanis, hogy az utóbbi esztendőkben Tunisz népe elkeseredett küzdelmet folytatott a gyarmatosítók egyre terrorisztiku- sabb rendszere ellen. Hiszen a franciák sorra tartóztatták le a haladó pártok és szervezetek vezetőit, elnyomó intézkedéseket vezettek be, s emiatt az ellenállás sokhelyütt fegyveres formákat öltött. Az utóbbi idő. ben már szinte naponta érkeztek hírek arról, hogy razziázó csendőröket lőttek le, kigyulladtak a gazdag francia telepesek házai és magtárai, a tuniszi nemzetiségű lakosság bojkot- tálta a francia árukat. A kirobbant erőket egyre nehezebben lehetett fé- kentartani, márpedig Franciaországnak Indokína esetéből vkulnia kellett azon, hogy ma már a fegyverr< kelt gyarmati népeket nem lehet legyőzni. Ezt az igazságot az eddigi franci, kormányok nem tudták felismerni A francia burzsoáziának Mendes France miniszterelnök által képvi seit körei ellenben — amint ez ; genfi értekezleten bebizonyosodott kezdik felismerni az idők törvényéi Mendes-France előtt két lehetősé; merült fel: tovább folytatni a terror és elveszteni Tuniszt, vagy engedő kenyebbnek lenni, lemondani egy sor előjogról és ha kevésbbé szoros pórázon is, de megőrizni Tuniszt Franciaország számára. Mendes- France az utóbbi megoldást választotta, ennek elfogadtatása, még a kormányon beiül sem volt könnyű. A jelentős tuniszi érdekeltségekkel rendelkező politikusok „pártközi bizottságba" tömörültek Pinay-nek, a rosszemlékű volt miniszterelnöknek a vezetésével és már jó' előre nyilatkozatban ellenezték a reformokat. Ez arra enged következtetni, hogy a legszélsőségesebb gyarmatosító politika hívei még heves vitákat robbantanak ki ebben a kérdésben a francia parlamentben. Mendes-France reformjait azonban nem szabad túlértékelnünk. Mert igaz, hogy módot adnak tunisziakból álló kormány létrehozására, de a hadügyi és külügyi tárca továbbra is francia kézben marad. A francia telepesek ezentúl is előjogokkal rendelkeznek majd, s a reformok egy szóval sem említik meg, hogy szabadlábra helyezik az ártatlanul bebörtönzött haladó vezetőket. Ráadásul a napokban jelentések érkeztek arról, hogy újabb francia csapatokat szállítottak Tunisz területére. Kijelölték már az új kormány miniszter- elnökét — Tahar Ben Amart, Észak- Afrika egyik legnagyobb földbirtokosát — aki nem olyan szélsőségesen franciabarát, mint elődje, M'Zali és kapcsolatai vannak a tuniszi nemzeti burzsoázia köreivel. A közeljövőnek kell eldöntenie, mit jelentenek a reformok a tuniszi nép szempontjából. A reformok bevezetését mindenesetre haladásként kell elkönyvelnünk, de nem szabad szem elől téveszteni a Tuniszi Kommunista Párt ezzel kapcsolatban kiadott nyilatkozatát: „A most meginduló tárgyalások csak akkor vezetnek sikerre, ha azonnal végetvetnek minden elnyomó intézkedésének, ha általános közkegyelemben részesítenek minden politikai elítéltet, beszüntetik a folyamatban lévő bírósági eljárásokat, ha megszüntetnek minden olyan ini tézkedést, amely korlátozza a nem■ zeti mozgalmak vezetőinek szabad^ ságát, ha végetvetnek az ostromálla’ pótnak és helyreállítják a szabad■ ságjogokat.1*