Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

2 NAPLÓ 1954 JÚLIUS 25 AZ ELMÉLET NAPS KÉRDÉSEI VASÁRNAPI JEGYZETEK Az új szervezeti szabályzat — a pártegység további erősítésének fontos e?zkoze A Magyar Dolgozók Pártja népi demokratikus társadalmunk vezető ereje, egész dolgozó népünk elismert vezetője. Az elmúlt évtized folyamán hazánk életében végbement döntő je­lentőségű gazdasági, társadalmi poli­tikai és kulturális átalakulások veze­tője pártunk volt ,amely a munkás- osztály élén, a munkásosztály és a parasztság megbonthatatlan szövet­ségére támaszkodva megszilárdította népi demokratikus rendszerünket és biztosan vezeti a szocializmus építé­sét hazánkban. A párt III. kongresz- szusa felmérte azt az utat, amelyet népünk a párt vezetésével az elmúlt három esztendőben megtett és kije­lölte azt az útat, amelyen pártunk­nak és dolgozó népünknek a legkö­zelebbi években tovább kell halad­nia. A helyes politika, a dolgozó nép bizalma azonban még egymagában ném elegendő. A párt csak akkor tudja az igazi vezető szerepét betöl­teni, csak akkor képes helyes politi­káját megvalósítani, ha kellő szerve­zettséggel rendelkezik, ha sorai egy­ségesek, ha valamennyi tagja egybe­hangolt, szívós munkával törekszik a kökös cél megvalósítására. Pártunk III. kongresszusához meg­erősödött politikai és szervezeti egy­séggel érkezett. Ez a megerősödött politikai és szervezeti egység mutat­kozott meg magának a kongresszus­nak a munkájában, annak szellemé­ben, és abban a lelkesedésben, amely lye; a párt tagjai készültek pártunk kongresszusára és fogadták annak határozatait. I. A pártegység megszilárdításának és további erősítésének fontos eszköze a párt III. kongresszusán elfogadott szervezeti szabályzat, amelynek ta­nulmányozása és következetes meg­valósítása minden párttag elsőrangú 'kötelessége. Amikor a párt III. kon­gresszusa megvitatta a szervezeti szabályzat módosítását és elfogadta az'új szervezeti szabályzatot, azt tar­totta szem előtt, hogy a megnöveke­dett politikai feladatoknak megfele­lően magasabb színvonalra kell emel n> a párt szervező munkáját, még kő vetkezetesebben kell megvalósítani a pártélet és a pártépítés lenini el­veit. A párt ugyanúgy, mint a marxista- leninista elmélet fejlesztésében, a szervezeti kérdésekben is az alkotó marxizmus talaján áll, állandóan tö­kéletesíti szervezeti formáit, új ta­pasztalatokkal gazdagítja szervezeti szabályzatát a konkrét történelmi kö­rülményeknek, a párt előtt álló fel­adatoknak megfelelően. Az MDP III. kongresszusa a szervezeti szabályzat módosításával biztosította a lenini szervezeti elvek további, még követ­kezetesebb megvalósítását, fokozta pártunk szervezettségét és harcképes­ségét, új nagyerejű szervezeti fegy­verrel látta el pártunkat az új fel­adatok megoldására. II. A párt cg)4égének egyik legfon­tosabb követelménye, hogy a párt tagjai saját kívánságaikat, céljaikat egybeforrasszák a párt kívánságaival és céljaival, a párt érdekeit minde­nek fölé helyezzék, hogy a párt min­den tagja ingadozás nélkül harcol­jon a párt politikájának helyes és következetes megvalósításáért. A párt tagjainak ez a tulajdonsága te­sz: a pártot egységessé, sziklaszilárd­dá politikája megvalósításában. I A párt egységének ez a legfőbb követelménye kifejeződik a szerve­zeti szabályzatban, a párt meghatá­rozásában, a párttagság fogalmában, a párttagok kötelességeinek megha­tározásában. A párt új meghatáro zása hangsúlyozza, hogy a „párt ön­kéntes harci szövetség; tevékenysé­gét Marx—Engels—Lenin—Sztálin ta nítása vezérli“. Ez a megfogalmazás kifejezi azt, hogy a dolgozók legjobb jai —• felismerve a párt történelmi szerepét — önként lépnek be a párt­ba, a munkásosztály és a dolgozó nép legfontosabb harci szervezetébe. A párt azonban nemcsak önkéntes szövetség, hanem önkéntes harci sző vétség. A párt tagjai tehát a párt előtt álló feladatok megvalósításáért folyó harcra önként szövetkezve, sza­bad elhatározásukból vállalják, hogy alávetik magukat a párt vasfegyel­mének, a párt törvényeinek, a szer­vezeti szabályzat előírásainak. Erre az önként vállalt vasfegyelemre épül a párt egysége, ebben ’Van a párt erejének egyik legfőbb,-, forrása. A párt egységének és fegyelmének je­lentősége tükröződik a szervezeti sza bályzatnak a párttagságról szóló pontjában is. Nagy a jelentősége annak, hogy a szervezeti szabályzat a párttagok kö­telességei között leszögezi: „a párt­tag kötelessége, hogy fegyelmezettem hajtsa, végre a pártszervek, a párt- szwrvezet határozatait, harcoljon ezek megvalósításáért.“ A közönyös, kö­zömbös, hanyag magatartás a párt határozatai iránt, azok végrehajtásá­nak elhanyagolása nem kommunista tulajdonság, kárt okoz a pártnak, aláássa a párt egységét és egybefor- rottságát. A kommunista — aktív harcos, forradalmár, népünk egész életének tevékeny átfogója, aki nem elégedhet meg a párt politikájának és határozatainak elismerésével. A kommunista feladata: aktív gyakor­lati tevékenységgel hozzájárulni a párthatározatok megvalósításához, az I élet minden területén harcolni azok következetes végrehajtásáért. A párt szervezeti szabályzatának azok a pontjai, amelyek a párt egységének megvédését a párttagok legfőbb kö­telességének írják elő, arra kötelez­nek minden párttagot, hogy harcol­janak a párt politikájának egyön­tetű, helyes értelmezéséért, annak pontos és teljes gyakorlati végrehaj­tásáért, védjék meg a párt politiká­ját mind a baloldali, mint a jobb­oldali veszéllyel és torzítással szem­ben. A párt politikájának eltorzítása a gyakorlati végrehajtás során több­nyire annak az eredménye, hogy a párttagok marxista-leninista felké­szültsége hiányos. Éppen ezért a párt cselekvési egy­sége megszilárdításának, a párt egy- beforrottsága fokozódásának fontos módja és döntő feltétele a párttag­ság tömegeinek kommunista nevelé­se, a párttagok elméleti és politikai színvonalának állandó emelése, a szervezeti szabályzat azon pontijá­nak követlkezetes megvalósítása, amely előírja: a párttag kötelessé­ge, hogy „fejlessze szakadatlanul po­litikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, sajátítsa el a marxiz- mus-leninizmus alapjait.“ III. A párt egységének, az egységes pártfegyelemnek az eszméje áthatja a párt egész szervezeti szabályzatát, a párt szervezeti felépítését is. A párt egységének eszméje fejeződik ki a párt felépítésének legfőbb elvében, a demokratikus centralizmus elvé­ben. A munkásosztály forradalmi párt­ja az előtte álló nehéz és bonyolult feladatokat azért tudja megoldani, mert minden időben a centralizmus elvein épül fel. A centralizmus elve biztosítja a pártszervezetek egységes központi irányítását, valamennyi pártszervezet és valamennyi párttag egységes cselekvését. A párt centralizmusa azonban új­típusú centralizmus: demokratikus centralizmus. A párt demokratizmu­sának nagy ereje abban áll, hogy növeli a párttagok aktivitását, bizto­A Tolnamegyei Téglagyári Egye­sülés dolgozói röpgyűlésen elhatároz­ták, hogy csatlakoznak ahhoz a moz­galomhoz, amelynek célja az árvíz- sujtctta lakosság megsegítése. A 40 dolgozó keresete 3—S százalékát ajánlotta tel a bajbajutottak részé­re. Mátai Ferenc, Solti János és Kékesi Mátyás elvtársak havi kere­setük 7 százalékával igyekeznek se­gítséget nyújtani. sítja azok tevékeny részvételét a párt politikái áriak kidolgozásában és végrehajtásában, lehetővé teszi, hogy 4 párttag gazdáinak érezze magát a pártban, a párt ügyét a sajátjának tekintse. A pártdamokrácia nem ön­cél; egyik legfőbb sajátossága, hogy a cselekvés demokratizmusa. Nagy lépés a pártdemckrácia ki- szélesítésében, hogy a szervezeti sza­bályzat kimondja: a választások az alapszervezetekben is titkosak le­gyenek. Sokan erre a lépésre nem tartották még elég „érettnek“ párt­tagságot, a titkos választásoktól a párt egységét féltették. A gyakorlat éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A titkos választások bevezetése, a párt- demokrácia egyik fontos elvének megvalósítása növelte a párttagok aiktivitását, növeli a választott szer­vek tekintélyét és felelősségérzetét, az egész párt egybeforrottságát. Nagy jelentőségűek azok a módosítások a szervezeti szabályzatban, amelyek fo­kozottabban hangsúlyozzák a bírálat és önbírál at jelentőségét és biztosít­ják annak teljes kifejlődését. A régi szervezeti szabályzat csak a pártta­gok jogai között említette meg a pártszerű bírálat gyakorlásának jo­gát. Az új, minden egyes párttag kö­telességévé teszi, hogy fejlessze a bí­rálatot, az önbírálatot, illetve az alulról jövő bírálatot. A szervezeti szabályzat egyik leg­fontosabb új vonása, hogy külön le­szögezi: a pártvezetés legfőbb elve a kollektív vezetés elve. Ismeretes, hogy pártunkban az elmúlt években a pártvezetés különböző fokain hát­térbe szorult a kqlleiktív vezetés, elve, elterjedt a káros egyszemélyi veze­tés és a vele kapcsolatos személyi kultusz. A Központi Vezetőség a múlt év júniusi ülésén feltárta ezt a helytelen gyakorlatot és elítélte, mint a vezetés káros, nem marxista mód­szerét. Rámutatott arra, hogy a párt politikájában elkövetett hibák egyik fő forrása ebben rejlik. A Központi Vezetőség bátor önbí­rálata mozgósította az egész pártot e helytelen vezetési gyakorlat kikü­szöbölésére, a kollektív vezetés meg­valósítására a vezetés minden fokán. Pártunk bátor önbírálatát az ellen­ség igyekezett úgy beállítani, mint a pártvezetés egységének a megren­dülését, igyekezett zavart kelteni, ré­seket ütni pártunk egységén. Az el­lenségnek ezek a kísérletezései tel­jes kudarccal végződtek. A kollektív vezetés elvének fokozottabb érvénye­sítése nem a vezetés egységének megrendülését jelentette, hanem ép­pen ellenkezőleg, annak megszilár­dulását. A pártvezetés egysége még- inkább megerősödött, magasabb szín­vonalra emelkedett. A pártvezetés egysége megerősödött azzal, hogy egyre inkább szilárd elvi egységre épül. A párt szervezeti szabályzata a párt alkotmánya, törvény, amely minden párttag számára kötelező, a pártélet és a pártépítés alapvető tör­vénye. A pártszervezetek kötelessé­ge, hogy szervezeti életünkben szi­gorúan betartsák a pártélet és a pártépítés alapvető törvényének elő­írásait, őrködj enek a szervezeti sza­bályzat pontos megvalósítása felett, s úgy neveljék a párt tagjait, hogy szigorúan betartsák a szervezeti sza­bályzatot. Ez biztosítja a párt igazi szervezettségét, egybeforrottságát és egységét. A Téglagyári Egyesülés dolgozói azt tervezik, hogy rövid néhány na­pon beiül egy családi házhoz szük­séges tégla árát gyűjtik össze. A paksi téglagyár dolgozói amel­lett, hogy segítséget nyújtottak a Madocsa-bölcskei gátakon, biztosít­ják a zavartalan termelést. Július 20-án például napi terven felül 8900 nyerstéglát gyártottak. A f kemence munkások ezen a napon 1900 téglát hordtak ki terven felül. Wirth Ádám a K. V. Ágit. Prop. osztályának munkatársa. A Téglagyári Egyesülés segítsége az árvízkárosultaknak: Egy házhoz szükséges tég’a órái gyűjtik össze A szemtanú naplója Azt hiszem, egy kicsit mindnyá jan úgy vagyunk, hogy a hősökre m» is a régi iskoláskönyvck emlékén át gondolunk; kacagámyos, marcona hadfiak ezek, vértben és roppant fe gyverzettel, bozontos hajzattal. S most, ezekben a válságos napokban, .teljesen ködbe vesznek avitt élmé­nyeink, a párducos Árpád emléke épp úgy, mint Carlyle xaffináltan in­dividualista hőse, mert az igazi hő sök közülünk kerültek ki, s mind- annyiam elvtársak és barátok. A madocsai nyulgátakon, vagy a karászi foki töltésen az ember áll, szerep és póz nélkül, az ember, akinek tör­ténelme még a jövőben van. Napoleon, amikor bemutatták ne ki Goethét, így kiáltott fel: ez az ember! Ezt éreztem a gátakon, de azt hiszem, „ sokkal őszintébben, mert itt hiányzott a gazdag háttér s a teatrális megremdezettség. Min­den a munkában olvadt fel, mely nem egyetlen ember műve volt, ha-« nem tíz- és százezreké, s ezekben a napokban eggyéforrt öreg és fiatal, minden társadalmi osztály. A közeli veszély szinte csodára képes: Bölcskétől Bajáig munkások, katona k, parasztok és mérnökök együtt épí­tették az egyre magasodó töltést. S azt hiszem, a tíz éve felszabadult ország ezekben az órákban mutatta meg igazi erejét; mindenki első akart lenni a segítésben, mert tudtuk, hogy iminden négyszögöl termő­föld megmentése közös ügy. S talán elmondhatom itt egy öreg simontor- nyai gazda, Lénárt Ferenc történetét is, aki beteges ember létére nem tudott a gátakra menni. De a napokban bejelentette a simontomyai ta­nácsnak, hogy nyolcszáz öl másodvetésű muharját az árvízkárosultaknak ajánlja fel. Nem tudom ajándéka mit jelent a gyakorlatban, hány álla­tot lehet majd a télen ellátni ezzel a takarmánnyal? De amikor az öreg Lénárt Ferencről hallottam, rögtön az jutott eszembe, ő már azt szá­molja, mi lesz, ha a pusztító ár elvonult? S azt is tudom, hogy az or­szágban sok Lénárt Ferenc van, akiknek szeme már most, a még meg­lévő veszély óráiban is a távolba néz, s a felhők mögött az örökké kék eget látja. Bölcskén, a földgyaluk szakadat lan munkája közben, valaki ezt mondta: „Ha a gépek nem lennének ..." A mondatot nem fejezte be, de minden mérnöki számítás nélkül is tudtuk, mit jelent ez. S valaki azt is mondta az épülő nyulgátak tövében: „Hja, a szocialista iparosí­tás!“ Szavában büszkeség csengett és erő, mely túláradt veszélyen és vi­zen. „Igen, a gépek“ — mondta egy pécsi vasutas s egy pillanatig mind­nyájan a roppant földgyalukat néztük. S tudtuk, ezekben is a mi erőnk rejlik, a mi sikereinket hirdetik a pompás gépek, melyek az emberrel együtt építik a gátat mindenfelé az áradat ellen. S közben itt is, ott is szovjet katonák tűnnek fel, mások arról be­szélnek, hogy Csehszlovákia kő- és faanyagot küldött s a győri szakasz védelme az ő nevükhöz Is fűződik. A kiszámíthatatlan veszély nemcsak a mi erőnket forrasztotta egybe, hanem baráti segítséget is hozott s a testvériségnek ez a tudata könnyebbé tesz minden erőfeszítést. Nem va­gyunk egyedül, ezt mondja a szovjet katonák fáradhatatlan munkája; segítünk nektek, ezt olvassuk minden csehszlovák uszályon. Most még talán nem is illenék erről beszélni, de úgy érzem, a ve­szély erőnk tudatára ébresztett bennünket. Máról-holnapra önmagunk és a világ előtt is bebizonyítottuk, nem a vezércikkek ügyes fordula­ta, hanem valóság, hogy erőink ki merithetetlenek. S most, amikor még nem múlt el a veszély, amikor még emberek kellenek a gátakra, ez a bizonyosság nemcsak a pillanathoz, hanem a jövőhöz ás erőt ad. Az elmúlt napokban a karászi foki gáton jártam. Itt 1945-ben a jeges áradat lerombolta a régi töl téseket s (teljesen elborította Bo­gyiszlói a víz. Akkor 485 ház omlott össze a faluban. Azóta a megron­gált gátakat kijavították, magasabbra emelték. Most, amikor az áradás nagyobb, mint kilenc évvel ezelőtt, az akkor elöntött falu határában békésen, nyugodtan dolgoznak. Ami nt Fekete Jenő, a községi tanács el­nöke mondta, az újjáépített gát meg védi a falut. S ezt a bogyiszlóiak is tudják, akik — bár állandó figyelőszolgálatot tartanak, — de közben betakarították a termést, kapálják a kukoricát és a napraforgót. Aki sze­reti a szimbóliumokat, ezekben a napokban gondoljon Bogyiszlóra. Az újjáépített gát, amit mi építettünk, szilárd, biztosan védi a falut. ÉPP úgy, mint minden, amit a mi kezünk munkája emelt. De jártam a gemenci erdőben is, mely hírében vetekszik a szek­szárdi bortermelő hegyekkel, mert Európa leggazdagabb vadállománya él itt. A gemenci erdőt elöntötte a víz, egyes helyeken három, négy mé­teres áradás is van. A szerencsétlen állatok egy, egy fatönkön húzódnak meg, mások úszva menekülnek az ár elől. S ezekben a drámai percekben még arra is jutott idő, hogy gondoljunk rájuk: naponta százával men­tik a szelíd őzeket, a sivalkodó vad malacokat. A védelem központja itt van, Szekszárdon. A gátak készen állnak, az erősítést mindenütt befejezték. De, mint az egyik vízügyi szakember mondta, a veszély még nem múlt el, a roppant víztömeg bármikor át­törheti a gátakat. A győri példa bizonyítja, hogy mindenre készen kell állnunk. Én azonban Kossuth szavait írom ide, aki egy hasonló nehéz pillanatban, a nemzet erejét látva így kiáltott fel: „Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.“ Az elszenvedett kár nagy s a veszély még nem múlt el. De a gáta­kon munkások és értelmiségiek, katonák és parasztok állnak. S a szél, a Duna habjainak zúgása, a lányok éneke mind Kossuth szavát vissz­hangozza. APOR SÁNDOR. DSSZ-isták versenye a „(egjobb kaszás" címért A tabódi Rákóczi termelőszövet­kezet DISZ-szervezeténak kezdemé­nyezésére a fiatalok és az idősebbek között komoly verseny bontakozott ki a „legjobb kaszás1,‘ cím eléréséért, A versenyben élenjár Koncsah Lajos DISZ-titkár 5790 ölről kaszált le ga­bonát, második Duba Gyula, harma­dik Vékási Jenő, az eddigi értékelés szerint. A nők sem nézik tétlenül a férfiak versenyét, ők is azon igyekeznek, ' hogy ki lesz közülük a legjobb ma­rokszedő. Itt a következő sorrend alakult ki. Első Plesz Ferencné, má­sodik Győrfí Andrásné, harmadik Székely Imréné. Vannak azonban olyan fiatalok is, akik nem igen kívánkoznak résztven- ni ebben a nemes versenyben, ezek úgy gondolkoznak, mint Pató Pái, ráérünk arra még, meg lesz hamar úgy is. De nem mutat jó példát a tsz elnöke, Hagymási János sem, aki az aratás ideje alatt a tyúkokkal és a csibékkel bajlódik, vagy akik nem igein szeretnek kaszálni, mint Erős Orbán. Igyekszünk meggyőzni most min­den fiatalt, hogy elsőrendű feladatuk harcba indulni e nemes versenyben a jövő évi kenyerünk betakarításá­ért. Különösen fontos ez most, ami­kor a rossz időjárás miatt valóság­gal le kell „lopkodni“ a termést. Hagymási Imre Tabód. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom