Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-21 / 171. szám
15 TOLNAI NAPLÓ MAC mOLOAíOAI EWifÜLJETEK! ( A MAI SZAMBÁN: A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1954. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről (2. o.) — Az árvízvédelmi kormánybiztosság jelentése ( 2. o.) — Iszapban, térdigérő vízben, hősies munkával aratják a gabonát az őcsényi Béke tsz-ben (3. o.) — A dombóvári vasutasok harca az Élüzem címért (3. o.) A simontornvai munkások baráti segítsége (3. o.) — Tudománnyal a népért! (4. o.) XI. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM ARA 5't FILLÉR SZERDA, 1954 JtJLIUS 21 Sóba nem látott hősi küzdelem a bölcskei sziget megmentéséért AZ ARATÁS HÍREI A kalaznóiak versenye a behordás-csép’és- beadás sikeréért A bölcskei sziget megmentéséért napok óta folyik a hősi küzdelem. A katonák százai, a dunaföldvári és sztálinvárosi dolgozók éjjel-nappal építik a több mint hét kilométer hosszú gátat, ami szükséges a sziget megmentéséhez. Maga a község nincs veszélyben, de a határban közel 3 millió forint értéket fenyeget a szennyes ár. Döntő kapu ez a szakasz azért is, mert ha a szigeten kiszakad a gát, elönti az ár Madocsán a 7000 holdnyi határt. Szombat estére igen komolyra fordult a helyzet Bölcskén. Szomoat éjjel kérdőjelként lebegett a gát felett ez a szó:'vagy megmentjük a szigetet, vagy reggelre elönt az ár. Szinte futótűzként terjedt el a hír, amikor Farkas Mihály őrnagy határozott hangon kijelentette: „Minden áron megvédjük Bölcskét!“ A katonák, — akik közül sokan két-három nap óta nem aludtak, tudták, hogy mit jelent ez a szó, ezért az eddiginél is nagyobb rohamra készültek. Farkas elvtárs pedig azért merte vállalni, mert ismeri fiait, akik soha nem hagyják cserben. Szombat délután hét óra tájban megfújták a kürtöt, s félrevert harang bugása hirdette, hogy veszé'y- ben a sziget! Elrendelték a rendkívüli állapotot és megindult az élethalál harc az ár ellen. A védőgátat jóformán mindenütt felépítették már, de állandóan emelni kellett, mert rohamosan jött a víz. Több helyen megindult a szivárgás, amit azonnal eltömtek. Ezen a nevezetes éjszakán több mint 1800- an dolgoztak a gátakon. Nők, férfiak, fiatalok és idősebbek küzdöttek a veszély ellen. A legveszélyesebb helyeken ott voltak a nép fiai, a katonák! A faluhoz legközelebb eső szakaszon ott lapátolt 10 bölcskei diszista lány reggelig. Turcsik Mária, Farkas Éva, Budai Julianna és a többi, példamutatóan dolgozott. Kéri László alhadnagy vezetése mellett egymásután tömték el a szivárgásokat a katonák. — Ez a küzdelem felér egy csatával, — mondogatták többen. És valóban, harci készültségben, harci gyorsasággal, de harci fegyelemmel is kellett dolgozniuk, hogy győztesen kerüljenek ki az ár elleni küzdelemből. Azok a sztálinvárosi hős munkások, akik néhány év alatt'világvárost és nagy kohót építettek a csupasz földre, azok most itt Bölcskén, a napi nehéz munka után, emberfeletti küzdelemmel dolgoznak embertársaik megsegítéséért. Regényt kellene írni, filmen, dalban kellene mes örökíteni az olyan dolgozók neveit, mint a 66 éves Béres Zsigmond sztálinvárosi munkásét, vagy társainak, Szabó Károly, Varga Antal és még egypár száznak a nevét. Vágj' a Dolmány József pályamester vezetése alatt dolgozó vasutasokét, akik csaknem térdigérő vízben, sárban ‘ö- mítik el egész éjjel a szivárgásokat. Azt a hőstettet azonban még leírni sem lehet, amit drága fiaink, a katonák tesznek Bölcskén. Mészáros János főhadnagy, mint a védőmunkák műszaki irányítója, mindig ott található, ahol a legnagyobb a baj. Konyákig, gyakran egészen Kar tövig belenyúl a töltésoldaiba, a lágy sáros földben megkeresi a lyukat, hogy hol kell eltömni, honnan folyik a víz. De a vele dolgozó műszaki alegység minden tagja ember- feletti munkát végez. Szemük égő- pirosan néz az álmatlanságtól, látszik rajtuk a fáradtság, de a munka tempó nem csökken, sőt amint növekszik a veszély, úgy növekszik a munka is. Olyan tisztek irányítják fáradhatatlanul a munkát, mint Tolvaj Menyhért százados, aki épp szabadságra indult, amikor megkapták a parancsot, hogy az.6 egysége mentési mun kára megy. Tolvaj elvtárs lemondott a szabadságáról, nem hagyta cserben itt sem egységét, hanem eljött s velük együtt dolgozik éjjel-nappal. De ott van köztük állandóan Farkas őrnagy és Kis főhadnagy elvtárs is, akik segítenek, lelkesítenek és bátorítanak az embereik között. Amikor hajnalfelé már negyedszer járják végig a hosszú gátszakaszt, Kis elvtárs megáll Slanczki Sándor honvéd előtt, — aki térdigérő sárban, vízben tömi el a szivárgást, s szerda óta mindössze 2 órácskát aludt, — s megkérdezi tőle, hogj' birja-e még? A fáradságtól és álmatlanságtól kimerült honvéd fürgén összeüti a bokáját és így felel: „Meg kell védenünk Bölcskét, főhadnagy elvtárs!“ És vele együtt minden katona így gondolkodik, aki itt dolgozik Bölcskén. Azok a gépkocsivezetők, akik előbb a gabonát hordták fáradhatatlanul a dombos, veszélytelen területre, most a rozsét és a földet hordják éjjel-nappal, szinte megállás nélkül. És amikor vasárnap reggel egymásután jönnek a teherautók, hozzák a pécsi bányászokat, a sztálinvárosi, dunaföldvári és budapesti dolgozókat, akkor a katonák azt mondják, hogy amíg a váltás meg nem érkezik, ők nem hagyhatják el a gátat. Vasárnap reggel kiosztják a reggelit, utána tovább folyik a munka a sziget megmentéséért. A fáradt munkások leváltására újabbak jönnek, hogy szembeszálljanak a veszedelmes árral. A parancsnokságon pedig, ahol a megyei és járási pártbizottságok tagjai, a megyei tanács tag jai. élükön Vígh elvtárssal, a vb. titkárral, tovább intézkednek, utasításokat adnak, ők is rég nem hajtották álomra fejüket, de nekik a gátépítésen kívül olyan gondjaik is vannak, hogy a dolgozók friss meleg ételt és ivóvizet kapjanak, hogy zavartalanul építhessék tovább a gátakat. Ary Róza A kaliaznói tanács az alábbi sorokat juttatta eil szerkesztőségünkhöz: Mi, kalaanói dolgozó pairasztok a kenyércsata első szakaszát sikeresen megvívtuk, július 16-ra befejeztük az -».fást. Bár az aratási munkák elvégzését nagyban hátráltatta az esős időjárás, de mi minden alkalmas :dőt kihasználtunk, s munkánk sikerrel is járt. Most a legfontosabb feladatunknak tartjuk a behordási munkák elvégzését és a cséplés megindítását. Itt is szükséges minden dolgozó paraszt összefogása, hogy a kenyér- csatát teljes egészében sikeresen tudjuk megvívni. A betakarítási munkákat is közös Nem szívesen látott vendég mos-, tanában az eső, mert akadályozza az aratás mielőbbi befejezését. A sok eső ellenére is a középhídvégi kísérleti gazdaság dolgozói büszkén jelenthetik, hogy 328 hold kalászos ara tását befejezték. Nem volt könnyű dolog ezt a munkát két hét alatt elvégezni. Nem egyszer bizony kiverte az eső a rendekből az aratókat. Volt olyan nap. amikor csak félnapot, vagy egypár órát tudtak dolgozni. Az esőt követő nap, amikor a szél egy kicsit felszórttBffia a gabonatáblát, azonnal megindultak az aratógépek, és egymás után szórták a gabonakévéket. Megkértük Czapári László elvtársat, mondja el nekünk, hogyan, sikerült aránylag ilyen rövid idő alatt befejezni az aratást. — Nagyon nehezen vártuk már azt a pillanatot, amikor megkezdhetjük az aratást. Ez a kedvezőtlen időjárás természetesen hátráltatta a munka kezdését. Mindezek ellenére erővel fogjulk megoldani. Segítséget nyújtunk fogaterővel is az olyan dolgozó társaknak, ukilk fogattal nem rendelkeznek, hogy a gabonabehar- dás akadálytalanul megtörténjen. Begyűjtés vonalán pedig azon leszünk, hogy minden dolgozó paraszt, ak: elcsépelt, a beaaásának eleget is tegyen, hogy a vállalt versenyt megnyerhessük. A járás által előirányzott m.&dvetési tervünket úgy a tszcs-k, mint pedig az egyéni dolgozók, — túlteljesítettük. Lovász Menyhért tszcs-elnök, Ipari Vilmos term. biz. tag, Turbuk Menyhért mezőgazd. áll. biz. elnök. nap-nap után sárgultak, értek 3 gabonatáblák. Egy napon azután megkezdtük a nyár legszebb munkáját, az aratást. A bognárok, kovácsok, traktorosok és az építőbrigád tagjai egyszerre tették le a fűrészt, kalapácsot, a malteros kanalat. hogy helyettük kaszát ragadjartak. Ezeken az embereken kívül az állattenyésztők is kivették részüket az aratásból. A fejőbrigéd például vállalta, hogy a majorkörüli részt learatja. Hajnalban kelteik, hogy 8 órára minőén munkát elvégezzenek az istállóban. Azután kimentek aratni, addig, amíg nem kellett a déli fe- jést megkezdem. A fejés befejezése után ismét egészen estig arattak. —* így dolgoztak ők nap-nap után. A középhídvégi gyapotkísérleti gazdaság minden egyes dolgozója megértette az aratás időbeni elvégzésének jelentőségét, ezért egy pillanatig sem vártak, hanem indultak a jövő évi kenyerük betakarításáért 4 középhidvégi gazdaságban befejezték az aratást Ilclyzetjelentéi az árvízről A Duna vízállása a tolnamegyei szakaszon még a tegnapi napon is emelkedett. A megyei tanácshoz beérkező jelentésekből azonban kitűnik, hogy ismét sikerült a nagyobb veszélyt elhárítani. És ezt dolgozó népünknek köszönhetjük, azoknak, akik éjjel-nappal kint tartózkodnak a veszélyeztetett területeken és gátépítésekkel, tömésekkel igyekeznek a községeket, a termőföldeket megmenteni az árvíztől. Tegnap délelőtt Bölcskén körülbelül kétezer ember dolgozott, köztük honvédek, rendőrök és vasutas alakulatok. Az egyes szakaszon a gyümölcsös sarkánál 100 méteren át- szivárgás volt, itt egy száz főből álló építőbrigád fejtett ki jó munkát a veszély elkerüléséért. A kettes szakaszon az átszivárgások kisebb mérvűek. A hármas és négyes szakasz összekötésénél a nyári gáttól körülbelül 25—30 méterre gépekkel egy újabb töltést húztak, amely azt a célt szolgálja, ha esetleg a nyári gátat átszakítaná a víz, biztosítani tudják a átfolyását. A legnagyobb munka a négyes szakaszon folyik, ahol tegnap átszakadás történt. A szekszárdi járási tanács jelentette, hogy a Sió emelkedése tegnap délig 36 centiméter, míg a Sárvízé egy centiméter. A Sió vízállása 366, a Sárvízé pedig 349 centiméter. Hétfőn éjjel 90 ember dolgozott három Vízcsatorna eltömésén, amit az éjjel be is fejeztek. Az Alsónyék—rezéti erdőben a védelmi munkák ellenére is áttört a víz. A vadak védelmére a honvédség három pontont állított fel bádogból a vadak mentésére. A vadvédelmi kerítés Alsónyék községben lett ledöntve, hogy a vadak ki tudjanak menni a határba. Bátán a gát építését vasárnap befejezték. Itt is több helyen volt tegnap délelőtt átszivárgás, másfél méterre pedig gátszakadás, amit kb 35—40 honvéd, 35 bátaszéki és 20 furkópusztai lakos igyekezett rendbehozni. Szedresen a talajvíz a szigeteken emelkedett. Ezeken a helyeken gyors ütemben folyt a betakarítás. Harc községben a falu alatt egy helyen volt gátszakadás. Decs hétfő éjjel 41 főt küldött Madocsára dől goznl. A paksi járás kedd délelőtti jelentése szerint Gerjennél a víz kissé nőtt, de a gátak erősek, így veszedelem nincs. Dunaszentgyörgyön sincs veszély. Pakson a konzervgyárnál az átszivárgások körülbelül 300 méteres szakaszon megszűntek. A községben hét házat veszélyeztet az árvíz és innét a lakosokat kilakoltatták. A házakat veszély nem fenyegeti, mert kőből vannak. A honvéd- és rendőralakulatok vezetésével megyénk dolgozói vállvetve küzdenek azért, hogy az árvízelhárítási munkában eddig elért eredményeiket tartani tudják. A sütőipari dolgozók segítsége a gátépítőknek Az évtizedek óta nem látott árvíz elhárítása fokozott munkát kíván minden dolgozótól. A munka nemcsak a gátakon folyik, hanem a termelés más vonalán is. így a Tolnamegyei Sütőipari Tröszt és vállalatai is erősen kiveszik részüket a rendkívüli helyzet folytán az árvíz- veszélynek kitett községekben, Madocsán, Bölcskén és Báta területén a gátakon segítséget nyújtó sokszáz dolgozó megnövekedett kenyérszükségletének előállításában és szállításában. A bonyhádi, tamási, paksi és a szekszárdi sütőipari dolgozók megértették és magukévá tették pártunk és kormányunk felhívását és elvállalták annak a napi közel 100 mázsa többlet-kenyérnek termelését, melyet egyébként Budapestről teherautóval kellett volna szállítani. S most éjt nappallá téve, még a vasárnapi pihenőnapjukat is feláldozva dolgoznak azért, hogy a többlet-kenyeret biztosítsák. A tolnamegyei sütőipari vállalatok c vállalásukkal elősegítették, hogy azt a mennyiségű kenyeret, amit Budapestről kellett volna Tolna megyébe szállítani, más árvíz veszélyeztetett területekre szál- líthatják. Üzemi munkásaink segítsége az aratásban Nagy harcot vívnak ezekben a napokban a falvak dolgozói. Zakatolnak a kombájnok és traiktorvontatá- sú aratógépek, az izmos munkás kezekben suhognak a kaszák, hogy minél előbb betakaríthassák a gabonát. Az időjárás nem kedvez a munkának, ezért minőén percet kihasználva gyorsan be kell fejezni az aratást. Egy-egy napi késedelem is óriási kárral jár, s a holdanként! termés 30—40 százalékát is elveszíthetjük, ha most nem igyekszünk. Ennek jelentőségét átérezték megyénk ipari dolgozói és vasárnap a falu segítségére siettek. A dombóvári lengyár 70 dolgozója a kocsolai Vörös Csillag tsz földjén vágta a búzát. A döbröközi Harc a békéért tsz-ben a II. számú téglagyár dolgozói segítettek, de kivették a részüket a munkából a többi üzemek dolgozói is. mert a dombóvári járásban vasárnap közel 1000 ipari munkás dolgozott a földeken. A gyönki járás tanács és szövetkezeti dolgozói a gyönki Vörös Csillag tsz földjén arattak, a kijlesdi Kossuth tsz- nek a vajüzem munkásai segítették vágni a rendet, hogy minél előbb betakaríthassák az „életet“. A bonyhádi üzemek dolgozói — mintegy 400 fő — a bonyhádi járás termelőszövetkezeteinek és falvainak adott segítséget. A cipőgyár és a zománcgyár dolgozói mellett résztvettek a munkában a tanács, a földművesszö- vetkezet, a KTSZ-ek és a BELSPED dolgozói is, akik az aratás, illetve a behordási munkákból vették ki részüket. fit aretóbrigád versenyez e váraljai Alkotmány tsz-be?i A váraljai Alkotmány tsz-ben öt brigád arat versenyben a kenyérgabona mielőbbi betakarításáért. Az ősziárpa aratásával már végeztek, amikor a búza aratásához kezdtek, megérkezett az aratógép is. A tsz-ta gok nagy lelkesedéssel fogadták a gépi segítséget. De még nagyobb volt az öröm, amikor látták a gép kiváló munkáját, melyet az 50 holdas búzatáblában végzett. Az első nap töbo mint 10 holdat aratott le s napról- napra mindig többet. Az eredmények elérésében nagy része volt Dalmandi elvtársnak, az aratógép felelő® vezetőjének, gépe megállás nélkül vágta a gabonát. — „Ha így haladunk, akkor a héten végzünk az aratással" — mondogatták a tsz-tagok. A tagság minden erejét összpontosította az aratásra, úgy, hogy apraja és nagyja. fiatalok és öregek egyaránt kiveszik részüket a munkából. Vannak 60—70 éves bácsik is, akik kaszát fogtak és küzdenek a jó termés betakarításáért. Dalmandi elvtárs, az aratógép vezetője megígérte a tagságnak, hogy mindent elkövet gépével, hogy az aratás fennakadás nélkül végződjön, s a legkisebb szemveszteséggel fejeződjék be. Az egységes munka komoly eredményeket hozott. Már csaknem teljes egészében befejezték az aratást és felkészültek a ta- karoaásra. Amikor a tagság örömmel fogadta a gépi munkát, egyben meg is ígérte, hogy minden erejével, egységével dolgozik, fáradságot nem ismerve saját és országunk kenyerének mielőbbi betakarításáért. i
