Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-18 / 169. szám
2 N Ä P E ó 1954 JÜLIUS 18 PÁR1 ÉS PARI ÉPÍT ÉS ________* A kongresszusi verseny tapasztalatait használja fel a hőgyészi alapszervezet az aratási versenyben is VASÁRNAPI JEGYZETEK Arat a kombájn Tavasszal legszívesebben latin k öltőket olvasok, a tavasz jöttét a mediterrán lélek köszöntötte a legujjongóbb hangon. De a nyár a mi évszakunk, ilyenkor magyar költőket kell olvasni ráérő időnkben, alkonyaikor, a harmadszor fejtett óbor mellett. A nyár a termés, a betakarítás, a jövő kenyerének ideje, a legkeményebb munkáé. Szegény Csökön ay panasza évszázadok óta zeng: „Testünket alig bírhatjuk, Lélekszakadva aratjuk, Ami kis termésünk jött.“ Mert ez a föld évszázadokon át alig adhatott valamit azoknak, akik dolgoztak vele; Arany szegény jobbágya örök jelkép, ökölbe szorított kéz volt a múlt idők nyara, állandó készenlét és készülődés, aminek csak mellékesen lehetett idillje. Juhász Gyula 1918-ban írott verse már a panaszon is túl van, sorait a forradalom tüze élesztette és érlelte: Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma és föllángol e táj, e ném a, lomha? . Ha megutálva száz here pimaszt már, vihart aratva zendül a m agyar nyár? Csokonaytól napjainkig, de akár Juhász Gyulától is, — nem kell magyarázni, milyen fejlődésen mentünk át. S a gazdasági és politikai változásokkal, melyek kizárólag az utolsó tíz évhez fűződnek, változtak a technikai eszközök is. A derék Orczy Lőrinc a szegény parasztnéphez intézett beszédében kapát, ásót, gereblyét, lemezvasat, villát és ekét emleget. Ma Virág Mihály a kombájnt vezeti a fácánkerti Vörös hajnal tsz földjein s úgy ül a napvédő ernyő alatt, mint eleink a lovon. Hajdanában lovasnépnek neveztek bennünket, de a ló, fáradtan a melegtől és a munkától, most csendesen húzza a zsákokkal megrakott szekeret. Az igazi munka a kombájné s csak az a büszke tartás, a messzenéző tekintet emlékeztet arra, hogy Virág Mihály ősei lovasemberek voltak. De ö maga már az újkor embe re. Amikor ránézek, nem Arany szegény jobbágya jut eszembe, han em a jövő, a biztosság tudata, mely ott ég Virág Mihály szemében. Azt mondja, 1951 óta traktoros. A szülei először szabadkoztak ellene, ma már persze tudják, hogy a fiúknak volt igaza. Ez még egy irodalmi emléket idéz, Turgenyevet. De az apák és fiúk harca ma egy traktor körül folyik... — Mégis a kombájn az igazi, — mondja Virág Mihály, s ez nem azt jelenti, hogy lenézi a traktort, hanem azt, hogy többre becsüli a kombájnt. Tavaly ült először rajta, s második lett a megyében. Amikor először indította cl a gépet, úgy érezte, egy nagyon régi álma valósult meg. A társai azt mondják, „a kombájn szerelmese“. A kifejezésben van valami pátosz, de igaz. Virág Mihály éjszaka sem hagyja el a gépét, ott alszik mellette. Nem. nem attól fél, hogy ellopják, vagy kárt tesznek benne, Fácánkerten ilyesmire igazán nem vállalkoznék senki, csak egyszerűen nem tud megválni a géptől. Mint ahogy más egy könyvhöz, egy bútorhoz ragaszkodik úgy szereti ő a gépet, s ezen át a felszabadult munkát s a jövőt is. A kombájnnak még nincs költészete. Csokonay vagy Ady, más, más hangszerelésben, arról az ősi, paraszti nyárról énekeltek, melyben csak várták, sejtették a boldogabb jövőt. De a mai olvasó, aki ráérő idejében, a maradék óbor mellett magyar versek zenéjére figyel ezekben a júliusi napokban, OrczyLőrinc, vagy Juhász Gyula rímei között a kombájnra is gondol, s arra a lírára is, ami ebben a modem gépben van. S napjaink hőseire emeli poharát, az ország minden részén dolgozó Virág Mihályokra, akik gyors gépei ken vágják a gazdag rendet. APOR SÁNDOR A GYORS ARATÄS különösen most, hogy ilyen esős időjárás van, nagy feladatok elé állítja tanácsaink és pártszervezeteink vezetőit. Pártunk és kormányunk határozatai jó alapot adtak ahhoz, hogy minden eddiginél nagyobb erővel lendüljön fel dolgozó parasztjaink munkakedve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már tanácsaink és pártszervez.eteink megnyugodhatnak, s a szervező munka mellett ne adjanak egyre nagyobb segítséget dolgozó parasztjainknak a felvilágosító, nevelő munkában is. A pártós a kormányhatározatok még magukban nem elegendők arra, hogy dolgozó népünk munkalendületét teljesen kibontakoztassa. Feltétlenül szükséges emellé a felvilágosító, mozgósító szó, a versenymozgalom kiszélesítése. A versenymozgalom kiszélesítése azért, hogy minél kevesebb szem vesszen el abból a gabonából, amelyet dolgozó parasztjaink kemény, fáradságos munkával megtermeltek. A felvilágosító, nevelő szó pedig azért, hogy ne csak azt érezzék dolgozó parasztjaink, hogy a gyors, jó munka nyomán saját életük lesz szebb, boldogabb, hanem azt is, hogy ettől függ az egész nép jóléte is. A kettős -felelősség — mely lényegében egy — megkettőzi az emberi akaratot is. Ebben a légkörben egy-egy falu dolgozó parasztjai szélesen versenyeznek egymással. Mindezeket azonban elfelejtették Hőgyész községben a tanács és a pártszervezet vezetői. Élő példaként áll előttük pedig a község lelkes versengése a kongresszus nagyszérű napjaiban. Meg kell azonban említeni, hogy ekkor jól fel is készültek a verseny megszervezésére. Gazdagyűléssel kezdődött, miután a párt- szervezet vezetőségi és taggyűlésen megbeszélte a feladatokat. A gazdagyűlésen aztán egyre-másra hangzottak el a komolyabbnál-komo- lyabb felajánlások. Tillmann Károly elvtárs félévi tojás-, baromfibeadási kötelezettségének teljesítését vállalta a kongresszus napjára. Folkmánn János, az I. típusú termelőszövetkezet tagja az egész évit vállalta, s Tillmann elvtárssal együtt teljesítették is vállalt kötelezettségüket. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÄN tehát azt várhatná az ember, hogy a kongresszus után jó tapasztalatokkal megrakodva a vezetőség még körültekintőbb munkát végzett az aratás gyors elvégzése érdekében. Nem így történt. Sokat beszéltek a versenyről, de most annál kevesebbet tettek. Pedig ha egy hasonló gazdagyűlést most is összehívtak volna, a kongresszus ideje alatt tapasztalt lelkesedés most sem maradt volna el. Nem maradt volna el a jó eredmény sem, s Hőgyész község ma az aratásban az elsők között lehetne, ott ahol Pálfa, Szakádét és a többi községek vannak, ahol már befejezés előtt áll az aratás. Nem lenne még mindig Hőgyész községben — a gyönki járási tanács értékelése szerint — július 16-án reggel még több mint 150 hold aratni való gabona. Elsősorban természetesen a párt- szervezet felelősségét kell itt felvetni. Ha a tanács beszámoltatása rendszeresen megtörténne, akkor ez nem fordulhatott volna elő. A párt- szervezet vezetőinek látnia kellett volna, hogy milyen nagyjelentőségű egy községben a verseny megszervezése, segítése, kiszélesítése. Éppen a kongresszusi idlőszak mutathatott volna ebben jó utat. E TÉNYEK azonban csak felszínesen mutatják meg a hibát. A mezőgazdaságban folyó versenymozgalomban is feltétlenül szükséges egy vezérkar, amely példamutatásával is szervezi, segíti annak ki- szélesítséét. Ez pedig hiányzik Hő- gyészen. Az alapszervezet tagjai között alig lehet dolgozó paraszt párttagot találni. Ezek a kommunista parasztok — a vezérkar tagjai — hiányoznak leginkább a hőgyészi alapszervezetből. A legnagyobb baj tehát az, hogy a párt- szervezet vezetősége a kongresszusi verseny nagyszerű harcosai között nem végzett olyan nevelő munkát, hogy belőlük tagjelölteket vehettek volna fel. Ezek a tagjelöltek képezhették volna a vezérkart, amelynek segítségével a kongresszus után nem aludt volna el a versengés láza, hanem most még magasabbra csapott volna. Ez természetesen adódik a régi pártvezetőség hibájából is és ezt az új pártvezetőség úgymond átvette. Az élenjáró dolgozó parasztok között ma sem megy ilyenirányú felvilágosító, nevelő munka, ha pedig megy, felületesen vizsgálják meg, mint ahogy az elmúlt vezetőség idején is történt. Any- nyi sok jól dolgozó parasztember között nem akadna egy sem e legnagyobb megtiszteltetésre? De igen, csak foglalkozni kellene velük, s természetesen az igazságnak megfelelően bírálni el őket. Az elmúlt években például jelentkezett tagjelölt felvételre többedmagával is Kovács János, aki azóta a tanács elnökhelyettese. Nem vették fel azért, mert őrmester volt. Ezzel egy kalap alá vették azokkal, akik tényleg hivatásos katonatisztek voltak. Mélyebben már nem nézték meg Kovács János életkörülményeit, nem törődtek azzal, hogy Kovács János az igaz, hogy őrmester volt, de nem továbbszolgáló, őrmester volt, de még az első világháborúban, amikor 16 éves korában a helybeli uraság egyik cselédlakásából vonultatták be, s a háború befejezése után újra a cselédsors várt rá. Emberi életet, földet (4 holdat) a népi demokrácia juttatott számára. EZ AZ ESET IS MUTATJA, hogy a párl^építés eme rendkívül fontos része nagy körültekintést, biztos ítélőképességet köúetel meg a pártszervezet vezetőitől. A legfontosabb azonban az, hogy a párt vezetőségének, a kommunistáknak az élet minden területén, a nap minden órájában gondolniok kell erre a nagy feladatra. Különösen pedig egy-egy ilyen jelentős versenyszakasznál, mint a III. pártkongresz- szusé volt. Csak ezzel tudják biztosítani, hogy az előző munkaverseny nagyszerű eredményei fokozódhatnak, tovább növekedhetnek. Ez volna a biztosíték Hogy észen is az aratási verseny kiszélesítésére, az eredmények növelésére. Vannak kiválóan dolgozó, becsületes dolgozó parasztok Hőgyészen is szép számmal. Ennek tudható be, hogy az első félévi adófizetési tervet 106 százalékra teljesítették, a tojás- és baromfi- begyűjtési tervben már a harmadik negyedévit is teljesítették. Lieb Sebő a szeptemberi sertésbeadási kötelezettségét márciusban teljesítette, id. Tóth Károly egész évi tojás- és baromfibeadását teljesítette. Makrai Albert már az aratást is befejezte. Vannak tehát, akikre támaszkodhat a pártszervezet, s ha mélyrehatóan vizsgálja meg helyzetüket, kommunista, emberi szóval beszélget velük, nem egy új harcos erősítheti rövidesen a pártszervezetet. A kommunisták lendülete, öntudatos lelkesedése maradandóvá, szinte folytonégővé teszi a versenyt, szebb és boldogabb életünkért. Az eimélet napi kérdései A népi demokratikus állam piacszabályozó szerepéről Az áruforgalom területét, az árucserék összességét piacnak nevezzük. Népi demokráciánk piaca alapvetően különbözik a tőkés piactól. A tőkés piacot az árak szabad játéka jellemzi. Népi demokráciánk piacán mindinkább érvényesül az állam piacszabályozó szerepe, ami az új gazdasági politika elengedhetetlen feltétele. Az állam piaeszabályozó szerepe nélkül a munkásosztály életszínvonalának tervszerű emelése nem volna lehetséges, mert az életszínvonal alakulása az árak szabad játékának, a kereslet és a kínálat spontán alakulásának lenne a függvénye. Az állam piacszabályozó szerepe nem ellentétes a parasztság érdekeivel. Először, azért, mert a parasztság kevésbbé tehetős rétegei, főleg tavasszal, amikor készleteik fogytán vannak, mint a mezőgazda- sági termékek vásárlói jelennek meg a piacon. Számukra egészen kézenfekvő az állam piacszabályozó tevékenységének előnye. De másodszor, a paraszt, mint eladó számára piac- szabályozó szerepe révén az állam egy meghatározott árszínvonalat biztosít. Ez a kapitalizmus árbizonytalanságával szemben jelentős előny. A határozott árszínvonal nemcsak a beadási, a szerződéses és az állami felvásárlási stb. árak tekintetében áll fenn. Az állam a szabadpiaci árakat is befolyásolja. Ez a befolyásolás nemcsak a szabadpiaci árak csökkentése irányában hat, hanem úgy is, hogy a szabadpiaci árak igazodnak az állami fogyasztói árakhoz, az alá lényegesen és huzamos időn át nem esnek. Az állam piacszabályozó szerepét nem szabad a piaci árak befolyásolására korlátoznunk. A piac állami szabályozásán a szervezett piac teljes szabályozását és a szabadpiac befolyásolását kell értenünk. Népi demokráciánk jelenlegi fejlődési szakaszában a szervezett piacnak van uralkodó szerepe. A szervezett piacon a termelőt a fogyasztóval az állami, vagy a szövetkezeti kereskedelem köti össze. A legfontosabb termékek döntő többsége a szervezett piacra kerül. A szervezett piac fenntartásával módunkban áll megakadályozni azt, hogy a spekuláció az életszínvonal emelkedését gátolja, vagy éppen csökkentse. Lehetőségünk van arra, hogy még olyan rossz termésű esztendőben is, mint az 1952-es év volt, állami szabott áron ellássuk kenyérrel, liszttel, zsírral, hússal a munkásosztályt, a bérből és fizetésből élőket. A szervezett piacon az állam teljes mértékben szabályozza az árakat úgy is mint vásárló, úgy is mint eladó. A szervezett piac része az állami tervgazdálkodásnak. Másként áll a helyzet a szervezetlen piacon, ahol a termelők a fogyasztókkal közvetlenül érintkeznek, vagy ahol esetleg közéjük magánkereskedő ékelődik. Itt az állam nem szabályozza, hanem csak befolyásolja az árakat. Az állam befolyásolja a szervezetlen piacot, egyrészt, mint a legnagyobb vásároló, másrészt, mint a legnagyobb eladó. Az állam és a szövetkezetek egyes cikkekből a szabadpiacon szerzik be a számukra szükséges termékmeny- nyiség jelentős részét, hogy azt majd a szervezett piacon értékesítsék. Az állam befolyást gyakorolhat a szabadpiacra, ha az árakkal jól manőverezik, ha a keresletet és a kínálatot helyesen veszi számba, ha elég rugalmas az árak változtatásában, ha az apparátus dolgozói érdekeltek a felvásárlási , árak csökkentésében. Az állam, mint a legnagyobb eladó is befolyást gyakorol a szabadpiacra. A szervezett piacon forgalomba hozott termékek fogyasztói árai bizonyos mértékig meghatározóan hatnak a szabadpiaci árakra is. Rá kell mutatnunk azonban arra, hogy a szervezett piac arányának növelése az áruforgalmon belül önmagában nem elégséges feltétele annak, hogy biztosítsuk az állam befolyásoló szerepét a szervezetlen piacra. Az állam befolyásoló szerepe biztosításának legfontosabb feltétele az, hogy főleg a népélelmezés szempontjából fonktos cikkekből a szervezett és a szervezetlen piacon együttesen az ellátatlan lakosság vásárlóerejét lekötni képes mennyiség legyen. Ha ennek a vásárlóerőnek megfelelő árualap nincs biztosítva, akkor bármilyen nagy részt képvisel is az áruforgalomban a szervezett piac, nem képes számottevő befolyást gyakorolni a szabadpiacra. Jellemzően igazolja ezt 1951—1952-ben a piac összetétele és az árak változása. Szabad- Szervezett piac piac aránya az összes össze- árutermelésen belül sen 1951... 29.3 70.7 100 1952 .. . 24.5 75.5 100 Az összárutermelés 1952-ben az 1951. évinek csak 90 százaléka volt. Ezzel az árumennyiséggel megnövekedett vásárlóerő állt szemben,, egyéb okok mellett azért, mert az 1952. évi rossz termés miatt a parasztság jelentős tömegei is rolóként jelentkeztek. magas a szervezett piac aránya az összeáruforgalmon belül, a szabadpiac felé tolódó nagymennyiségű vásárlóerő az árakat felhajtottta. A szabadipiaci termékek árai 1952-ben, az 1951. évi szintet 100-nak véve, átlag 13 százalékkal emelkedtek. Az állam szabadpiacot befolyásoló szerepének előfeltétele tehát a vásárlóerőhöz viszonyított megfelelő választékú árubőség. Ha ez a feltétel biztosítva van, akkor a szervezett piac kisebb aránya is jelentős befolyást képes gyakorolni a szabadpiacra. Csak ha az állam kezében megfelelő tartalékok vannak, akkor áll módjában a szabadpiacon a kereslet és a kínálat viszonyát változtatni és szükség szerint növelni vagy csökkenteni a szervezett piac részesedését az összáruforgalomban. Ha szervezett és a szervezetlen piacon jelentkező árumennyiséggel ezt meghaladó vásárlóerő áll szemben, akkor a »szervezetlen piacon az árak emelkedni fognak, még ha az áruk túlnyomó többsége a szervezett piacon van is, — és ha az árak ott változatlanok. Ha nem áll az állam rendelkezésére tartalék, akkor ezzel az áremelkedéssel szemben keveset tud tenni. Ha azonban van tartalék és ebből megfelelően növeljük a szervezett piac árumennyiségét, akkor a szervezetlen piacon kisebb lesz a kereslet, mint a kínálat, és a szabadpiaci árak csökkenni fognak. A piaci összárumennyiség növelése úgy is létrejöhet, hogy a szervezett piac aránya csökken, de ennél nagyobb mennyiségű árut visznek a szervezetlen piacra. Az állam piacot befolyásoló szerepének lényege e tekintetben tehát a kereslet és a kínálat viszonyának tervszerű változtatása. Ennek legfőbb módszere az, hogy az állam, mint a legnagyobb eladó a tulajdonában levő készletekből a kereslet és a kínálat viszonya szerint változó mennyiséget hoz forgalomba. Többek között azért van nagy jelentősége az állami gazdaságok termelésének, a terület utáni kötelező beadási, a szabadfelvásárlási és a szerződéses termelési tervek teljesítésének, mert ezek a szervezett piac és a tartalékképzés fő forrásai. A szabadpiac befolyásolásának természetesen vannak egyéb eszközei is, mint például az állam adópolitikája, a falu iparcikkellátása, az ár- és a hitelpolitika. Ezeknek is az a lényege, hogy közvetett úton, a kereslet és a kínálat viszonyának változtatásával gyakorolnak befolyást a szabadpiacra. összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a szabadpiac befolyásolásának lehetőségét nem önmagában véve a szervezett piac minél nagyobb aránya teremti meg, hanem az adott vásárlóerőhöz viszonyított árubőség. Az árubőség feltétele pedig — amint erre pártunk III. kongresszusa ismételten rámutatott — a mezőgazdasági termelés emelése. * A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában a város és a falu közötti áruforgalom a legfőbb összekötő kapocs a szocialista ipar és a nagyrészt még kisárutermelő mezőgazdaság között. Az ipar és a mezőgazdaság közti áruforgalom állandó fejlődése egyike azoknak a hatalmas tényezőknek, melyeknek alapján mind „magasabb színvonalon valósul meg a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkás-paraszt szövetségben, meg- szilárdul a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma“ — amint erre a III. párt- kongresszus rámutatott. Éppen ezért a város és a falu közötti gazdasáei kapcsolatok, ezen belül az árukapcsolatok fejlesztése egész munkás- osztályunk és dolgozó narssztsá/ gunk közös érdeke. élelmiszervásá- Hiába volt *
