Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-16 / 167. szám

2 N 'Ä P C 6 1954 JÜLIUS 16 Újabb nyomás Franciaországra Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyilvánosságra hozta tervét „Nyugat-Némeiország szuverénitásának visszaállításáról“ London (MTI): Az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia szerdán bejelentették, hogy „készek helyre­állítani a Szövetségi Németország szuverénitását még akkor is, ha az európai védelmi közösségi szerződést nem ratifikálják/' Az új Wehr­macht felállítását viharosan ellenző francia közvélemény megtévesztésé­re szükségesnek tartották kijelente­ni azt is, hogy Nyugat-Németország felfegyverzését egyelőre elhalaszta­nák mindaddig, amíg „be nem fe­jezik az előkészületeket a nyugat! védelemhez történő német hozzájá­rulással kapcsolatban.1' Ezt a javaslatot szerdán hozta nyilvánosságra Churchill az angol alsóházban elhangzott felszólalásá­ban és ugyanezen a napon Dulles amerikai külügyminiszter az ameri­kai kongresszushoz intézett levelé­ben. Dulles levelében kiemelte. hogy Nagy-Britannia és Amerika az európai védelmi közösség zsákutcá­ba jutott problémájának előbbre­vitele érdekében Nyugat-Németor­szág szuverénitásának azonnali biz­tosítását és ugyanakkor a német új- rafelfegyverzés későbbre halasztását javasolja. A javaslat szerint, ha a francia nemzetgyűlés augusztus 15- ig, vagyis jelenlegi ülésszakának vé­géig nem ratifikálná az „európai védelmi közösségről“ szóló szerző­dést, akkor felkérik Franciaorszá­got, hogy csatlakozzék Angliához, az Egyesült Államokhoz és Nyugat-Né- metországhoz és közösen mondják ki a bonni szerződés életbeléptetését. Ezzel végetérne Nyugat-Németország megszállása. Jelenleg — mint ismeretes —, a bonni szerződés életbelépése az euró. pai védelmi közösség ratifikálásától függ. Az angol-amerikai terv éppen ezt akarja megkerülni és így akar „lehetőséget biztosítani megfelelő elő készületek befejezésére a német csa­patoknak az európai védelembe tör­ténő bekapcsolása érdekében" — amint erre Dulles levelében is rá­mutat. Az angol alsóház külügyi vitája London (MTI): Az angol alsóház­ban szerdán külügyi vita kezdődött, amelynek során igen éleshangú fel­szólalások hangzottak el. A vita meg nyitása után elsőnek Attlee, a mun­káspárt vezetője szólalt fel és éle­sen bírálta az Egyesült Államo^c po­litikáját és a nemzetközi problémák, ról alkotott amerikai nézeteket. Attlee hangoztatta, „sajnálatos, hogy Dulles hem tért vissza a genfi értekezletre, majd a genfi tanácsko­zás napirendjén szereplő kérdések­kel és a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli tagságának kérdésével fog lalkozott. Kiemelte, hogy „az ame­rikaiak súlyos vereséget szenvedtek Koreában" és hozzáfűzte, hogy „az amerikaiak sokkal jobban félnek a kommunista agressziótól, mint az angolok — a félelem pedig igen rossz tanácsadó.“ Attlee ezután így folytatta: „Ha sikerül fegyvernyug- vást, vagy fegyverszünetet létrehozni Indokínában, még mindig fennáll Korea igen nehéz kérdése. E kérdés rendezése pedig teljes mértékben összefügg Kína ENSZ tagságának kérdésével, valamint Formoza prob­lémájával. A munkáspárt felfogása szerint — mondotta, — helytelen és oktalan, valamint az ENSZ alapel­veivel ellentétben álló dolog az, hogv Kínát kirekesztik az Egyesült Nem­zetek soraiból.“ Attlee ezután a? Egyesült Államoknak ezzel kapcso­latos állásfoglalását bírálva, hangoz­tatta: „Vannak olyan meggondolat­lan emberek... akik még mindig a kommunista Kína elleni háborúra gondolnak, hogy visszaültessék trón- 1 jára Csang Kai-seket. Ez katonai szempontból őrültség és politikai szempontból pedig figyelmen kívül hagyja a történelem tanulságait. — Kínában — szögezte le Attlee, — forradalmi kormány van, amely két­ségtelenül bírja a nép tömegek támo­gatását". Az angol munkáspárti ve­zér ezután „bizonyos aggodalomnak' adott hangot azzal kapcsolatban hogy „az Egyesült Államok befolyá­sos körei az Egyesült Nemzetek Szer vezetét csupán eszköznek tekintik" céljaik elérésére és hozzáfűzte: „Az angolok nem így vélekednek. Noha az angolok is, helytelenítik a kom­munizmust, mégis békés együttélést szeretnének megválósítani. Vájjon a kínai kormányt sohasem veszik fel az ENSZ-be, azért, mert kommu­nista? ...“ Attlee bírálta az amerikai kor­mányt, amiért úgy határozott, hogy felfüggeszti az Olaszországnak és a Franciaországnak nyújtott „segélyt", ha ezek az országok nem ratifikál­ják az „európai védelmi közösség"- ről szóló szerződést. „Mi határozot­tan helytelenítjük azt, ha valamely államot erőszakkal fenyegetnek.“ Attlee elitglte az Egyesült Álla­mok politikáját Guatemalával kap­Az olasz képviso’Qliáz pénzügyi hizolísága ióváiiagyla az „európai vécéim! közösséget“ ratifikáló iörvenyiavaslalot Róma (MTI): Az olasz képviselő­ház pénzügyi bizottsága — mint az AFP jelenti, — szerdán 26 szavazat­tal 16 ellenében (tizenöten tartóz­kodtak a szavazástól) — jóváhagyta az „európai védelmi közösséget" ra­tifikáló törvényjavaslatot. Földrengés Szarajevóban B e 1 g r á d (TASzSz). Mint a Poli­tika című belgrádi lap jelenti, jú­lius 13-án éjjel földrengés volt Szarajevóban. A földrengés két másodpercig tartott. solatban is. Kiemelte: „Itt egysze­rűen agresszióról volt szó.“ Végül a hidrogénbomba veszélyére mutatott rá Attlee és e kérdés meg­oldása érdekében a legmagasabb szín vonalú nagyhatalmi megbeszélések mellett szállt síkra. Attlee felszólalására Churchill vá- aszol. „Hosszas amerikaellenes si­ránkozásnak", „tapintatlan és szük- égtelen bírálatnak“ nevezte Attlee beszédét, de ő sem tudta teljes mér­őkben elutasítani a Kína ENSZ tagságával kapcsolatban egyre erő­södő követelést, amely Attlee beszé­dében is kifejezésre jutott. Az angol miniszterelnök olyan kijelentést is tett, hogy Kína ENSZ tagságának je- 'enlegi felvetése „megharagítaná az Egyesült Államokat" és hozzátette, hogy „a kormány véleménye szerint helyes lenne, ha a kérdést az ENSZ közgyűlés szeptemberi ülésszaka utá­ni időre halasztanák.“ Churchill az alsóházban elhang­zott felszólalásában bejelentette, Nagy-Britannia és az Egyesült Ál­lamok úgy határozott, hogy készek helyreállítani Nyugat-Németország szuverenitását, még akkor is, ha az európai védelmi közösséget nem rati­fikálják az egyes európai államok. Németország felfegyverzését pedig egyelőre elhalasztanák addig, amíg be nem fejezik az előkészületeket a nyugati védelemhez történő né­met hozzájárulással kapcsolatban. Attlee ekkor felugrott helyéről s követelte, hogy e lépés végleges jó­váhagyása előtt hívják össze az al­sóházat. Genfi hírek Genf (TASzSz). V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere, jú­lius 14-én ebédet adott Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszter- elnöke és külügyminisztere, vala­mint Fám Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság minisz­terelnökhelyettese tiszteletére. Az ebéden résztvettek a Szovjet­uniónak, a Kínai Népköztársaságnak, a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságnak a genfi tanácskozáson részt­vevő küldöttség tagjai, valamint ta­nácsadók és szakértők. * Az „Uj Kína“ hírügynökség tudó­sítójának genfi jelentése szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztere július 14-én fogadta Krisna Menont, India ENSZ-képviselőjét. V. M. Molotov beszélgetése Edennel Moszkva (TASzSz). V. M. Mo­lotov, a Szovjetunió külügyminisz­tere július 14-én a szovjet küldött­ség helyiségében beszélgetést folyta­tott A. Edennel, Nagy-Britannia kül­ügyminiszterével, aki e napon tért vissza Párisból. A két külügyminiszter a genfi ta­nácskozás munkájának folytatásával kapcsolatos kérdésekről beszélgetett. Elhalasztották a görög, török és jugoszláv külügyminiszterek konferenciáját London (MTI). A londoni rádió jelenti, hogy elhalasztották a görög, török és jugoszláv külügyminiszterek jövő szombatra tervezett konferen­ciáját, amelynek feladata lett volna a balkáni katonai szövetség aláírása. A közösen kiadott nyilatkozat sze­rint „nem lehetett időben megtenni a szükséges intézkedéseket“. A nyi­latkozat nem tűzi ki a konferencia újabb időpontját. Nyugati politikai körökben is rá­mutatnak, hogy a nyilatkozatban megjelölt okkal szemben a konfe­rencia elhalasztásának egvik számot­tevő oka az olasz-jugoszláv ellentét a trieszti kérdésben. Atnyiiitották a nemzetköz’ Sztálin békedijai Szaliib Szingh Szokhinak Moszkva (TASZSZ): Július 14-én. a Kreml Szverdlov-termében a szov­jet közélet számos képviselőjének jelenlétében átnyújtották „a népek közötti megszilárdításáért" elneve­zésű nemzetközi Sztálin-aíjat Szahib Szingh Szokhi professzornak, a ki­váló indiai közéleti személyiségnek. Szkobelcin akadémikus, a nemzet­közi Sztálin békedíj-bizottság elnöke az aranyérem és az oklevél átnyuj- tása után szívélyesen üdvözölte Sza­hib Szingh Szokhit a magas kitün tetés alkalmából. Mülfioifiikai is írek MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöksége Jurin Vlagyimirovics Andropovot kinevezte a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott buda­pesti nagykövetévé. A legfelső ta­nács elnöksége Jevgenyij Dmitri je- vics Kiszeljovot más beosztásba he­lyezte és ezért felmentette e tiszt­ség alól. HELSINKI Július 13-án Abasvili ellentenger­nagy, a szovjet hadihajó-egység pa­rancsnoka az Ordzsanikiidze cinkáló fedélzetén ebédet adott, amelyen je­len volt Tömgren finn miniszter- elnök, Heiskanen tábornok, a fegy­veres erők parancsnoka, Sundman altábornagy, a vezérkar főnöke, Koi- visto ellentengernagy, a haditenge­részeti erők parancsnoka és mások. Szovjet részről az ebéden jelen volt N. F. Poszeljanov, a Szovjetunió helsinki ideiglenes ügyvivője, a szov­jet (küldöttség munkatársai, a szov­jet hajók parancsnoki kara. Július 13-án Frenckel, Helsinki helyettes polgármestere fogadást adott a szovjet hajók tisztjei számá­ra. Elhagyták Helsinkit a szovjet ha­dihajók. Helsinki lakossága igen nagy örömmel fogadta a szovjet ha­dihajókat. Amerre csak jártak a szovjet tengerészek, mindenütt a finn dolgozók szeretete és figyelme övez­te őket. A helsinki kikötőben a szovjet hajók ott tartózkodása alatt több mint nyolcezer ember járt. Július 13-án az „Ordzsonikidze“ hajón egy­mást követték a küldöttségek. A küldöttek virágokat, fényképalbumo­kat és könyveiket nyújtottak át em­lékül a szovjet tengerészeknek. Délután 15 órakor bevonták a ha- jóhidat, felszedték a horgonyokat. A szovjet hajók elhagyták a vendég- szerető kikötőt. BERLIN A Német Demokratikus Köztársa­ság legfelső törvényszékének első büntetőtanácsa megtartotta a főtár­gyalást dr. Karl Hamann, volt keres­kedelmi és ellátásügyi miniszter és bűntársai perében. A vádlottak főként 1951-től 1953 elejéig szabotálták a lakosság terv­szerű élelmiszerellátását, nem bocsá­tották rendelkezésre a szükséges élei miszermennyiségeket és az egyes ke­rületeknek való Szétosztás során je­lentékeny mennyiségű élelmiszert helytelenül irányítottak, úgyhogy a lakosságnak élelmiszerrel való ellá­tásában zavarok álltak be. Hamann vádlott ezenfelül részben személyesen, részben közvetítők út­ján. bűnös kapcsolatokat tartott fenn imperialista ügynökökkel. Hamannt tíz évi fegyházra Ítélték, bűntársait 3—6 évig terjedő fegyházbüntetés­sel sújtották. Hősies küzdelem az árvízzel a magyar Duna felső szakaszán A magyar Duna felső szakaszán Rajkától Budapestig hősies küzdelem folyik az áradó Dunával. Csütörtök­re virradóra tovább emelkedett a víz. A partmenti lakosság izgalmas munkában töltötte el az éjszakát. Ipari dolgozók tömegei. gépekkel, teherautókkal siettek a veszélyezte­tett területekre, a dolgozó parasztok szántóföldi munkájuk után ásóval cserélték fel a kaszájukat. Gátra ál­lottak derék honvédein’k is a legve­szélyeztetettebb helyeken, hogy meg fékezzék a dagadó Duna szennyes- szürke hullámait. Végig a Duna mentén, ahol a dol­gozó ember hatalmas csatát vív az árvízzel, mindenfelé a honvédek bá­torságát, helytállását dicsérik a dol­gozók. A honvédek helytállásának beszé­des bizonyítéka Tahitótfalu. A köz­ség határában mintegy 150 holdnyi bevetett területet fenyegetett elön­téssel a víz. Az áradat gyorsan nyo­mult előre a hullámtéren lévő gabo­naföldek felé, de a műszaki tiszti- iskola növendékei mégis megmentet­tek mintegy nyolcvan holdnyi kalá­szost. Derék katonáink övig érő víz­ben hordták fel az utolsó kereszte­ket a dombosabb területre. A németországi és ausztriai árvízhelyzetről Berlin (MTI) A „Die Welt" című hamburgi lap a dunai árvízszeren­csétlenségről közölt szerdai jelenté­sében megállapítja, hogy Délkelet- Bajorország nagyrésze megmenekült volna az árvíz pusztításaitól, ha a védőgátak megfelelő állapotban van­nak. Az Isarnak és a Duna több mellékfolyójának védőgátjait évtize­dek óta nem javították, úgyhogy rész ben már málladozni kezdtek. Az osztrák lapok nagy felháboro­dással fordulnak szembe különféle közlekedési vállalatok nyerészkedő üzelmeivel, amelyek autófouszkirán- dulások rendezésével látványosság­ként akarják kiaknázni a szerencsét lenséiget. A vállalkozóknak ez a pro- fithajihászása a felháborodás viharát idézi elő az árvízsujtotta területek lakossága körében. Az Egyesült Államok fokozott nyomást gyakorol Franciaországra Irta: B. VRONSZKIJ A külföldi sajtóközlemények után ítélve az Egyesült Ál­lamok az utóbbi időben fokozott nyomást gyakorol Franciaországra, azzal a céljai, hogy az „európai vé­delmi közösségről“ szóló szerződés ratifikálásának meggyorsítására kény szerítse. A francia lapok, még a burzsoá lapok is, felháborodva írják, hogy az „atlanti nyomás“ rendkívül éles és durva formát ölt. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke még a francia kormányválság kellős köze­pén üzenetet intézett a francia köz- társasági elnökhöz, azzal az alig lep­lezett követeléssel, hogy Francia- ország biztosítsa az „európai védel­mi közösségről“ szóló szerződés rati­fikálását. A washingtoni angol-amerikai tár­gyalásokat is felhasználták a Fran­ciaországgal szembeni nyomásra és fenyegetésekre. Eisenhower és Churchill közös nyilatkozatukban figyelmeztették Franciaországot, hogy „az európai védelmi közösségről szóló szerződés és a bonni szerződés hatálybaléptetésének további halo gatása kárára volna az atlanti or­szágok szolidaritásának“. A washingtoni vezetőkörök nyíl­tan azzal fenyegetik Franciaorszá­got. hogv amennyiben nem lesz haj­landó résztvenni az „európai had seregben“, külön katonai szerződést kötnek a bonni revgnsisztákkal és Franciaország mellőzésével újjá­élesztik a német Wehrmachtot. Douglas Dillon párizsi amerikai nagykövet az angol-amerikai sajtó­szövetség villásreggelijén fenyege­tően kijelentette, hogy Francia- országon múlik, az „európai védel­mi közösség“ keretében feg.vverzi k-e fel Nyugatnémetországot, vagy ehe­lyett „új, független, német nemzeti hadsereget teremtenek meg“. Ha­sonló szellemben nyilatkozott Co- nant, az Egyesült Államok nyugat­németországi főbiztosa is. Hangoz­tatta, hogy amennyiben a francia nemzetgyűlés az ülésszak befeje­zése előtt nem ratifikálja a párizsi szerződést, az Egyesült Államok tel jes cselekvési szabadságot ad r bonni revansisztáknak a nyugat­német militarizmus újjáélesztése te­kintetében. Az „európai védelmi közösség“ védőügyvédéinek sorába állt nyugat­európai államférfiak közül is egye­sek szintén sietve bekapcsolódtak ebbe a zsarolási és fenyegetődzési hadjáratba. Minden erejükből igye­keztek segíteni óceánontúh' gazdáik­nak, hogy kicsikarják Francia- országtól az „euróoai hadseregről“ szóló szerződés ratifikálását. Minek­utána Mendes-France francia mi­niszterelnök elutasította részvételét a hat nyugateurópai állam értekez­letén, Spaak belga külügyminiszter Párizsa utazott, hogy tárgyaljon Mpndes-Franeeval. Spaak célja az volt. hogv rábeszélje a francia kor­mányt: haladéktalanul ratifikálja az „európai hadsereg“ létrehozásáról szó’ó szerződést. A párizsi tárgyalások megmu­tatták. hogy Spaak és a mö­götte álló erők bármi áron rá a kar­iák kényszeríteni Franciaországot: tegye meg ezt a léoést, amely hom­lokegyenest ellenkezik nemzeti ér­dekeivel. A „Franke Soire“ című lap szavai szerint Spaak oárizsi lá­togatásában Adenauer játszotta a főszereoet. Adenauert, mint a lap írja, elégedetlenséggel tölti el, hogy a washingtoni nyilatkozat nem adott „végső határidőt“ Franciaországnak a párizsi szerződés ratifikálására. Az „Industrie Kurier“, a ruhrvidéki gyárosok lapja nyilvánvalóan sugal­mazott cikket közölt, amely el­árulja a nyugatnémet militarista kö­rök elégedetlenségét amiatt, hogy Franciaország Washington „taná­csai“ ellenére tárgyalások útján meg akarja szüntetni a hadműveleteket Indokínában és nem volt hajlandó tárgyalásokat folytatni az „európai védelmi közösségről“. Adenauer jú­lius 2-án rádióbeszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy a párizsi szerződést illetően semmiféle új tár­gyalásokra nincs szükség. Francia- országnak a párizsi szerződést vál­tozatlan formában kell elfogadnia. A francia sajtó szemérmetlen ulti­mátumnak minősíti a bonni kancel­lár beszédét. A z Egyesült Államok azzal is nyomást akar gyakorolni Franciaországra, hogy, mint ezt az amerikai képviselőház határozata ki­mondja, Franciaországnak és Olasz­országnak mindaddig nem folyósít­ják az amerikai „segélyt“, amíg ez a két ország nem ratifikálja az „eurónai védelmi közösségről“ szóló szerződést. Az Amerikai Egyesült Államok minden lehető módon zsarolja Fran­ciaország kormányát, parlamentjét és társadalmi köreit, s azzal fenye- getődzik, hogy megfosztja Francia- országot nagyhatalmi státusától. Az amerikai külügyminisztériumhoz kö­zelálló „United States News and World Report“ című folyóirat sze­rint az Egyesült Államok és Anglia „megkezdték annak a kérdésnek tár­gyalását, mit lehet tenni avégett, hogy Franciaországot kizárják a ve­zető nagyhatalmi hármasból“. Egészen nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok vezető körei és az uszályukba került nyugateurópai kormányok durván beleavatkoznak Franciaország belügyeibe. Ilyenmó­don lábbal tiporják a szuverén álla­mok egymás közötti kapcsolatának legelemibb szabályait. „A washing­toni angol-amerikai tárgyalásokról kiadott közleményt olvasva, — írja a „Liberation“ című lap, — már azon is elcsodálkozott az ember, hogy szövetségeseink közül kettőnek (egyébként ez a két szövetséges nem íria alá az „európai védelmi közös­ségről“ szóló szerződést) eszébe ju­tott Franciaország nélkül tárgyalni erről a szerződésről és utasítást adni Franciaországnak, hogy sietve lép­tesse hatályba az „európai védelmi közösségről szóló szerződést“. Az Egyesült Államok elnökének a francia köztársasági elnökhöz inté­zett üzenete, Eisenhower és Chur­chill közös nyilatkozata arról, hogy meg kell gyorsítani a párizsi mili­tarista szerződés ratifikálását. Dillon és Conant fenyegető kiielentései, Spaak és Adenauer ultimátumai mind alaposan felfedik az „európai hadsereg“ létrehozását siettető ame­rikai vezetőkörök agresszív szándé­kait. A zsarolás és fenyegetések po­litikája mélységesen felhábo­rítja a legszélesebb francia népréte­geket. A francia hazafiak mind vi­lágosabban látják, hogy Francia- ország csak abban az esetben tart­hatja meg és szilárdíthatja meg nagyhatalmi helyzetét, ha saját, füg­getlen politikát folytat, ha olyan po­litikát folytat, amely összhangban van a francia nép létérdekeivel, a béke megőrzésének és az igazi euró­pai biztonság megteremtésének érde- keiveL

Next

/
Oldalképek
Tartalom