Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-13 / 164. szám

1954 .n' i.ms i:í N A P C ő » 3 A nagyszékely! Dózsa lépe tsz öt esztendeje A t hosszú év telt el azóta, hogy ^ megalakult Nagyszé'kelyen a Dózsa Népe termelőszövetkezet. Ti­zenhat család határozta el akkor, hágj7 a nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztja. Az első év jól sikerült. A tsz búzatábláját megcsodálta min­denki, gyönyörködtek a szép tehené­szetben az egyénileg gazdálkooók is. Ősszel a termés betakarítása után szépen jutott az osztalékból. Az 1950-es évet már népesebb tag­sággal kezdte el a termelőszövetke­zet, több középparaszt is belépett. Gyarapodott jószágállománya és a gazdasági felszerelése. Az 1951-es évben azonban a tsz vezetői megfeledkeztek arról, hogy nem mindegy ki kerül a szövetke­zetbe. így alkalma nyílt az osztály- ellenségnek is, hogy befurakodjon és romboljon. így kerültek be a közis­mert kupecek, kuiákok. mint példá­ul Heinzbuch János, Székely János és még több társuk. \z 1952-es év a nagy szárazság miatt amúgyis nehéznek mu­tatkozott és ezt kihasználta a belső ellenség. A legyengült jószágállo­mány préda tárgyává vált. A kupe­cek megragadták az alkalmat a jó­szágállomány tönkretevésére. Heinz­buch János társaival karöltve több állatot levágatott és ahogy ők is mondják: selejtezéssel értékesítették azokat. Persze nagy részben saját zsebükre. Igv gyengült nap. mint nap a ter­melőszövetkezet. Csak a későbbiek folyamán ismerte fel a tagság a bent megbúvó ellenséget. 1953 nyarán zár­ták ki Heinzbuch kupecot 26 társá­val. Talán, megváltozott a helyzet a szövetkezetben, megszűnt a kuliák- probléma. Ezt gondolta, aki nem ismerte a szövetkezet belső helyze­tét. Nem így történt. Mély gyöke­rei maradtak e kupec bandának, amelyek még kiirtásra vártak. Az osztályellenség néni érezte magát megverve. Heinzbuch és társai nem haragudtak a kizárásukért, mert biztos hálózatot építettek be a ter­melőszövetkezetbe, amelyen keresz­tül nyugodtan dolgozhattak. A rend­szeres tékozlás nagy károkat oko­zott a tagságnak, amelynek követ­keztében igen kevés volt az oszta­lék. Mindez nem izgatta Pásztor András tsz-elnököt, számára Heinz- buch János kupecnél mindenkor ju­tott akár egy vacsora, vagy pár po­hár bor, ha a helyzet úgy adódott. jV vről-évre romlott a tagok anya­gi helyzete.Sok családot lehetne említeni, ahol állandóan az volt na­pirenden, hogy az ősszel „úgyis ki­lépnek.” A kormányprogramm megjelenése után azonban megváltozott a hely­zet. Egyre bátrabban vetették fel a tsz-tagok azokat a hibákat, ameiyek akadályozták a tsz fejlőoését. Az 1954-es év eloszlatta a homályokat, napfényre került a kuiákok speku­lációja. De felszínre került Pásztor András 'termelőszövetkezeti elnök felületes munkája is. Fény derült ar­ra, hogy Pásztor András Heinzbuch befolyása alá került. A gyenge ve­zető munkája alkalmat adott Heinz­buch és társainak, hogy aláaknáz­zák a termelőszövetkezetet. A leg­utóbbi „üzletelésbőr' — ahogy ezt a tsz-tagok mondják, — mintegy 15 ezer forint haszna lett Heinzbuch ku. pecnek, s ugyanekkor a termelőszö­vetkezetnek többszörös kára adó­dott. A csalás, tékozlás végétért. Az „üzletelés’' megszűnt. A tsz élére új vezetőség került, amely követeli, hogy Heinzbuchot és társait von­ják felelősségre romboló munkáju­kért. Az új vezetőség megválasztá-a után a tagság szorosabbra zá - ta sorait. A vezetőség felhívta a tag­ság figyelmét az alapszabály betar­tására. A tagság nagyrésze ezt el is fogadta és kötelezőnek ismerte el. — Úgy látszott, hogy minden renoben van. A növényápoláshoz egyembec- ként kezdtek hozzá, a kaszálás is jól haladt. Egy napon mégis panasz érkezett az 'egyik brigádtól, hogy vannak, akik külön tervezgetnek, megbontják a rendet, nem úgy dol­goznak, ahogy kell, külön klikket a la kitárták. A tsz vezetősége felfigyelt az alapszabály megbontóira, sőt fel is hívta a figyelmüket, hogy a külön frakciók ideje régen lejárt. Mit sem ért a figyelmeztetés. Ba­latoni István, BozÖki Mátyás, Ben- csik József és még négy hozzájuk hasonló tag tovább végezte a gán- csoskodást. Abban bíztak, hogy megnyerik részükre a gyengébb ta­gokat és leváltatják az új vezetősé­get. Vagy talán a régi vágyukat akar ták érvényre juttatni, hogy „ők di­rigálnak, a többiek dolgoznak?” Ez. a tervük meghiúsult. A hét tagot július 2-án a csoportértekezlet kizár, ta. „Erre nem számítottunk" — mőndták a rendbontók. A vezetőség határozottan felhívta a tagság figyel mét a szövetkezeti demokrácia be­tartására, a munkafegyelem megszi­lárdítására. jyj őst az aratás előtt állanak, Ke­vesebben, de szervezettebben erősebben és hozzátehetjük: céltu­datosabban, mint az előző években. A munka egységesen halad. A cso­portértekezlet utáijr napon minden tag megjelent munkahelyén. A mun­kacsapatokat rendezték és hozzá­kezdtek az elhanyagolt terület meg­munkálásához. A napokban beszélgettünk Hor­váth Pál tsz-elnök elvtárssal. A be­szélgetés közben megkérdeztük, ho­gyan is látják az aratás zavartalan biztosítását? — Nem lesz könnyű, de megold­juk. — Ez volt a válasz. Majd egy füzetlapot vett kezébe, amelyen a heti munkák terve volt feljegyezve — így ni, itt a papiron lévő terv szerint kell dolgoznunk. Csak így tudjuk elvégezni, ha ezt betartjus. A későbbiekben Horváth elvtárs a következő évek terveiről beszélt. El- monota, hogy sok feladatot kell meg oldaniok, amíg behozzák azt a lema­radást, amely a felületes vezetés következménye volt. Az idei termés betakarítása minden munkaerőt meg­követel, de jövedelem is lesz. A be­szélgetésünk Horváth elvtárs szavai­val fejeződött be. Elmondotta, hogy mindent elkövetnek a jó termés biztosításáért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a tsz-tagok anya­gi körülményeinek gyors megjavítá­sáért. Tanuljunk a Komszomol tapasztalataiból Gyűléseink legyenek érdekesek Irta: L. SZOKOLOV, a jaroszlavli városi komszomolbizottság titkára Mindnyájan nagyon jól tudjuk, mi lyen nevelő hatással van a jó gyű­lés a komszomoiistákra. Tudjuk, hogy a gyűlés az alapszervezet leg­magasabb vezető szerve, az alapszer­vezet kollektív esze, kollektív aka­rata. Rendkívül fontos, hogy a gyű­léseket érdekessé, elevenné tegyük. Ezért szeretnék most néhány tapasz­talat diktálta elképzelésről beszá­molni. Nem kétséges, hogy a napirend jó összeállítása mélyrehatóvá teszi a vitát. Sajnos, sok komszomolbizott­ság az ifjúság kívánságainak szám­bavétele nélkül, sablonosán állítja össze a napirendet. Ezért a gyűlése­ken évről-évre ugyanarról folyik a szó. Januárban a multévi munka összegezéséről s az idei feladatokról, tavasszal a téli sportévad és a poli­tikai oktatás értékeléséről, később a fiatalok nyári üdüléséről, augusz­tusban az esti iskolák és politikai ta­nulókörök munkájának megszervezé­séről, októberben a nyári sportévad eredményéről beszélnek. Azután el­érkezne a beszámolók és választások ideje, s minden kezdődik elölről. — Nem nehéz elképzelni, hogy a kom- szomolisták mennyire torkig vannak ezzel az egyhangúsággal. A másik hiba, hogy az alapszerve­zeteknek nagyon gyakran meg kell tárgyalniok a területi, városi és ke­rületi bizottságok rengeteg határoza­tát. Mi már eltértünk ettől a kicsinyes gyámkodástól, az alapszervezet min­den Tépésének, szabályozásától. Az élet arra tanít, hogy jobban bízzunk az aktivisták erejében és tehetségé­ben. A felülről diktált napirend el­fojtja a komszomolisták öntevékeny­ségét és kezdeményezőkészségét. — Természetesen a kerületi és városi bizottságok ne legyenek közömbös megfigyelők, hanem idejében adja­nak hasznos, értelmes tanácsokat, segítséget. Hiszen ebben rejlik a he­lyes vezetés „titka.“ Olyan napirendet összeállítani, amely a tagok többsége kívánsá­gainak megfelel, nem is olyan egy­szerű. Szerintünk hasznos, ha a bi­zottság a gyűlés végén megkérdezi a komszomolistákat, miről szeretnének hallani és beszélni a következő gyű­lésen. Az előadások színvonala Az is hiba, hogy az előadások meg tartásával rendszerint mindig ugyan-- azokat bízzák meg. Ki kell bővíteni, az előadók körét. Miért ne lehetne meghívni például termelési újítókat, mérnököket, művészeket, írókat, tu­dósokat előadóknak? Vagy miért ne bízhatnánk meg valamelyik kom- szomolistát az előadással? A kollek­tívában mindig akadnak olyanok, akik sók tanulságosat tudnak monda­ni társaiknak. Az előadások színvonalát az is csökkenti, hogy egyes előadók min­denáron „hosszú és komoly“, beve­ri „forgatókönyv szerint Igen károsaik az úgynevezett „for­gatókönyv szerint megrendezett" gyűlések, amikor a bizottság titkára előre meghatározza, ki tegyen javas­latot az elnökség összetételére, ki szólaljon fel, ki olvassa fel a hatá­rozati javaslatot, stb. Az ilyen gyű­léseken a komszomoüstáknak már csak az marad, hogy szavazzanak. A komszomoüstáknak a gyűléseken elmondott javaslatai és megjegyzé­sei az ifjúság tapasztalatait,. vélemé­nyét fejezik ki. Ezeket a felszólalá­sokat kell papírra vetni, s máris előttünk állnak a konkréj feladatok. Ezért szerintünk többnyire nincs szükség előre kidolgozott határozati javaslatokra. Leginkább úgy törté­nik, hogy a komszomolisták megvi­tatnak egy kérdést, elmondják javas latoikat, a szavazásra viszont olyan határozati javaslat kerül, amelyet már előre megírtak s amely távol áll attól, amiről a gyűlésen beszél­tek. Az ilyen határozat nem sokat ér. Úgy gondoljuk, az a helyes, ha a gyűlés elején bizottságot választunk a határozati javaslatok összeállításá­zető fejezetekkel ellátott előadásokra törekszenek. Holott az előadást nem rőffel mérik. Az a fontos, hogy az edőadó az élő emberekről beszéljen, hogy minden komszomol ista érezze: neki, az ő életéről, sorsáról szólnak ezek a szavak. Röviden és világosan: a fiatalok­kal a saját nyelvükön kell beszélni. Akkor majd a felszólalások is helyén valók, találóak lesznek, s a gyűlé­sek nem fognak belenyúlni az éjsza­kába. Különben az a véleményünk, hogy a gyűlésen egy kérdést vitas­sunk meg, de az se tartson két órá­nál tovább. Akadnak olyan felszólalók, akik mielőbb valami éroemlegeset mon­danának. negyedórákig a fellegekben járnak. Sok komszomolista ezt hall­ván, nem meri rászánni magát, hogy kimenjen az emelvényre, hiszen neki csak 1—2 perces mondanivalója van. megrendezett“ gyűlések ra. A komszomolgyűlések határoza­tai — s ez szilárd meggyőződésünk, — hasonlítsanak a részletes munka­tervre: ezt és ezt kell elvégezni, er­re a határidőre, ez és ez a végre­hajtó vagy a felelős. Teljesen feles­legesek az általános, minden hatá­rozatban visszatérő mondatok: „kö­telezzük", „megjavítjuk“, „felkarol­juk“, „a színvonalat emeljük.“ Mostanában sokat vitatkoznak ar­ról lehet-e táncot rendezni a gyű­lés előtt és után. Azt tartjuk, hogy a gyűlés előtt nem helyénvaló, mert ez csak a „megjelenés biztosítására“ szolgál. A gyűlés után — az már más! A gyűlés utáni táncot helye­seljük. Nagyon hasznos az a komszomol- hagyomány, hogy a fiatalok a gyű­lés előtt, a szünetben és utána nó- táznak. A jó dal elűzi a fáradtságot, az ember fürgévé, tüzessé, tettre- késszé válik. Jó gyűlést előkészíteni és levezetni nehéz, sok energiát követelő feladat. Ne sajnáljuk rá a munkát, hiszen százszorosán megtérül, Csak a politikai munka megjavításával lehet rendet teremteni a Sárközi Állami Gasdaságb an Hárman beszélgetnek együtt a sár­közi állami gazdaság párttitkárának irodájában. Egészen halkan, mintha valami bizalmas dologról lenne szó. Pedig nem. Olyan mindegy, ha bizal­masan mondják, ha nem, hisz azt a környéken mindenki tudja, hogy a sárközi állami gazdaságban gazos a kukorica, a répa, meg minden. Bez­zeg olyan hangosan mondta Baran- ezó, a Petőfi üzemegység vezetője: — Ja, kérem a természetfelelőssel nem lehet vitába szállni — hogy az udvaron lévők valamennyien meg­hallották, Barczónak igaza van abban, hogy nem oka senki ennek a szeszélyes időjárásnak. Annak viszont nem tel­jes egészében a természet az oka, hogy a Keletdunántúli Állami Gaz­daságok Igazgatóságához tartozó 31 állami gazdaság között, csaknem utolsó a sárközi. Hogy miért? Az ki­derül abból a beszélgetésből, ami a párttitkár irodájában zajlott le. — így van ez elvtársak. Annak­idején nem használtuk ki a gépeket. Most már késő, már nem lehet gép­pel kapálni, mert olyan gazos — mondja Palkó László elvtárs, a gaz­daság párttitkára. Bizony most már késő. De utóla­gosan sem árt felvetni a gazdaság vezetőségének, és pártszervezetének súlyos hibáit. Sőt nagyon is fontos, mert ha nem szűnnek meg a jelen­legi hibák, akkor a gabona betaka­rításánál is könnyen megismétlőd­het az, ami a növényápolásnak féke- zője volt. A legnagyobb hiba az, hogy a ve­zetők nem értik meg egymást. A gazdaság igazgatója, Kasza Aurél elvtárs, a függetlenített párttítkár, Palkó László elvtárs csaknem harag­ban vannak egymással. Mindegyik teszi a maga dolgát, de olyan félét mutat a munkájuk, mintha egyálta­lán nem közös célért dolgoznának. Mikor annak idején javasolta a párttitkár elvtárs. hogy állítsák rá a gépeket a kapálásra, mondván — ha nehezen is, de azért csak fogy a munka. A gazdaságvezető rátámadt azon az elven, — ehhez semmi köze a párttitkámak, mert a gazdaság egyszemélyi felelős vezetője ő, ha jó- nakTátja,- úgy is elkezdik a kapálást. Abban Kasza elvtársnak van iga­za, hogy az állami gazdaságnak egy­személyi felelős vezetője az igazga­tó. De azért azt kell mondani, hogy politikai vakságot jelent 1954-ben nem látni azt, hogy a gazdaság és a pártszervezet előtt álló feladat egy: többét termelni, minél magasabbra emelni az életszínvonalat. Ezek a hibák már az év, elején, sőt már előbb is mutatkoztak. A pártvezetőség 'és a párttagság meg­próbált változtatni a helyzeten. De nem ment, mert hát a gazdaság ve­zetőije személyileg felelős midenért, annak még ahhoz is „joga“ van, hogy olyan párttagokat bocsásson el, akik felmerik vetni a gazdaságveze­tés hibáit. Ezt tette Kasza elvtárs Kiss Ferenc és Tóth Pál Mihály elv­társakkal, holott egyáltalán nem volt alapos indok arra, hogy elbocsássák őket. Azok nem tehettek semmit. Mit is tehettek volna? Csodálkoz­tak, hogy nincs szerencséjük. A töb­bi párttagok ezt látták, s úgy vél­ték jobb lesz nem szólni, mert még komoly bajok lesznek. Turányi Jó­zsef, az építésvezető is súlyos hibá­kat tapasztalt az anyagkezelés körül. Látta a helyzetet, ő a párttitkárnak szólt. A párttitkár aztán felvetette az igazgató felé, aki egyetértett a ja­vaslattal és intézkedett is. Az ered­mény az lett, hogy az építkezés kö­rül, illetve az anyagkezelés körül lévő súlyos hibák megszűntek. De „szegény" építésvezető itta meg a levét, mindennek, mert az igazgató ledorongolta, hogy milyen jogon mert panaszkodni a párttitkárnak. Látszólag kis hibák ezek, nyugod­tan mondhatná banki, hogy ezektől kapálhattak volna a zetorok meg a Lancz Buldogok. Nem merné talán senki mondani, hogy ezek miatt kel­lett a takarmányrépának egy részét gazzal együtt lekaszálni, lesifózni. Nem is teljesen a gazdaságvezető, meg a pártszervezet megnemértése miatt van ez így, de nagy részben ezért. Ha jó volna a kapcsolat, vagv jó lett volna a gazdaságvezetés és a pártszervezet között, akkor sok min­dent meg lehetett volna menteni. Hiba volna nem látni, hogy a sár­közi állami gazdaságban a pártszer­vezet is hiányosan tölti be hivatását. Vájjon minek tudható be. hogy a közel 600 állandó és ugyanennyi idő szaki dolgozó között mindössze 32 párttag van. — Nincs arra érdemes dolgozó, hogy felvegyék a pártba? — kérdez­zük. — De van. Csak foglalkozni kelle­ne az emberekkel, mert nem látják még világosan a párt célkitűzéseit, — válaszol a párttitkár. Ez súlyos hiba, amit aztán már nem lehet azzal magyarázni, hogy a gazdaságvezető rosszul értelmezi az egyszemélyi felelősséget. Ennek mindenek előtt az lehet az oka, — az is az oka, — hogy a párttagok, a pártvezetőségi tagok nem ismerik az agitáció és .nevelőmunka fogalmát, vagy ha ismerik, nem csinálják. Az is a pártszervezet gyenge munkáiét tükrözi, hogy vannak még a gazda­ságban nem kívánatos elemek, akik kulcspozíciókat töltenek be. A Petőfi üzemegységben Bogár Sándor, Koz­ma István, Kozma Sándor brigádve­zetők mind a hárman kuiákok. A pártszervezet felelősségét jelen eset­ben súlyosbítja az, hogy tudott is, meg tud is a dologról, de még a mai napig sem intézkedett. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hangynánk a járást pártbizott ság „segítségét“. A szekszárdi járási pártbizottság munkatársai közül töb­ben ismerik a sárközi helyzetet. De hatékony intézkedést eddig még a JB nem tett. Hogy miért? Ezt csak ők tudnák megmondani. Mi csak annyit mondhatunk, hogy a sárközi állami gazdaság pártszervezetének adott „segítségért“ nem érdemel di­cséretet a JB. A sárközi állami gazdaság vezető­ségéinek, pártszervezetének, a járási pártbizottságnak a hibái, illetve mu­lasztásai súlyosak, de nem pótolha­tatlanok. Ha minden vezető és egy­szerű dolgozó összefog, a mulasztá­sokat nagy részben lehet pótolni, a hibákat meg lehet szüntetni. „Versenyre hívom megyénk járási népművelési előadóit és kultúrotthon igazgatóit" A járási népművelési előadóknak és kultúrotthon igazgatóknak nem­csak a járási székhely kulturális életének irányítása a feladatuk, ha­nem az egész járás vaLamennyi köz­ségének kultúrotthonát nekik kell segíteniük, hogy mindenütt eleven élet lobogjon. — Éppen ezért versenyre hívom megyénk járási népművelési előadóit és kultúrotthon igazgatóit. A ver­senyben szerepelnek a nyári kultúr- sgitírió végrehajtása és eredményei az egész járásban; a dolgozók nyári szórakoztatása; a mezőgazdasági szakmai agitáció, az élentjárók nér szerűsítése; a könyv-terjesztés, a | könyvismertetés; az oktatási előadá­sok száma és színvonala szerint tör­ténik az értékelés. Az értékelés és a verseny nyilvánossága természe­tesen a megyei tanács népművelési osztályának a feladata lenne. Magyarszéki József, a tamási já­rási népművelési előadó tette ezt a vállalást, illetve versenykihívást. —1 Megyénk népművelési dolgozói kö­zül ő az első, aki a kultúrmunk’a te­rületén most, a nyári munkák ide­jén versenyt kezdeményezett. Remél­jük, hogy ez a kezdeményezes ha­marosan széleskörben elterjed -í-s | eredményes munkát hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom