Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-13 / 164. szám
1954 .n' i.ms i:í N A P C ő » 3 A nagyszékely! Dózsa lépe tsz öt esztendeje A t hosszú év telt el azóta, hogy ^ megalakult Nagyszé'kelyen a Dózsa Népe termelőszövetkezet. Tizenhat család határozta el akkor, hágj7 a nagyüzemi gazdálkodást választja. Az első év jól sikerült. A tsz búzatábláját megcsodálta mindenki, gyönyörködtek a szép tehenészetben az egyénileg gazdálkooók is. Ősszel a termés betakarítása után szépen jutott az osztalékból. Az 1950-es évet már népesebb tagsággal kezdte el a termelőszövetkezet, több középparaszt is belépett. Gyarapodott jószágállománya és a gazdasági felszerelése. Az 1951-es évben azonban a tsz vezetői megfeledkeztek arról, hogy nem mindegy ki kerül a szövetkezetbe. így alkalma nyílt az osztály- ellenségnek is, hogy befurakodjon és romboljon. így kerültek be a közismert kupecek, kuiákok. mint például Heinzbuch János, Székely János és még több társuk. \z 1952-es év a nagy szárazság miatt amúgyis nehéznek mutatkozott és ezt kihasználta a belső ellenség. A legyengült jószágállomány préda tárgyává vált. A kupecek megragadták az alkalmat a jószágállomány tönkretevésére. Heinzbuch János társaival karöltve több állatot levágatott és ahogy ők is mondják: selejtezéssel értékesítették azokat. Persze nagy részben saját zsebükre. Igv gyengült nap. mint nap a termelőszövetkezet. Csak a későbbiek folyamán ismerte fel a tagság a bent megbúvó ellenséget. 1953 nyarán zárták ki Heinzbuch kupecot 26 társával. Talán, megváltozott a helyzet a szövetkezetben, megszűnt a kuliák- probléma. Ezt gondolta, aki nem ismerte a szövetkezet belső helyzetét. Nem így történt. Mély gyökerei maradtak e kupec bandának, amelyek még kiirtásra vártak. Az osztályellenség néni érezte magát megverve. Heinzbuch és társai nem haragudtak a kizárásukért, mert biztos hálózatot építettek be a termelőszövetkezetbe, amelyen keresztül nyugodtan dolgozhattak. A rendszeres tékozlás nagy károkat okozott a tagságnak, amelynek következtében igen kevés volt az osztalék. Mindez nem izgatta Pásztor András tsz-elnököt, számára Heinz- buch János kupecnél mindenkor jutott akár egy vacsora, vagy pár pohár bor, ha a helyzet úgy adódott. jV vről-évre romlott a tagok anyagi helyzete.Sok családot lehetne említeni, ahol állandóan az volt napirenden, hogy az ősszel „úgyis kilépnek.” A kormányprogramm megjelenése után azonban megváltozott a helyzet. Egyre bátrabban vetették fel a tsz-tagok azokat a hibákat, ameiyek akadályozták a tsz fejlőoését. Az 1954-es év eloszlatta a homályokat, napfényre került a kuiákok spekulációja. De felszínre került Pásztor András 'termelőszövetkezeti elnök felületes munkája is. Fény derült arra, hogy Pásztor András Heinzbuch befolyása alá került. A gyenge vezető munkája alkalmat adott Heinzbuch és társainak, hogy aláaknázzák a termelőszövetkezetet. A legutóbbi „üzletelésbőr' — ahogy ezt a tsz-tagok mondják, — mintegy 15 ezer forint haszna lett Heinzbuch ku. pecnek, s ugyanekkor a termelőszövetkezetnek többszörös kára adódott. A csalás, tékozlás végétért. Az „üzletelés’' megszűnt. A tsz élére új vezetőség került, amely követeli, hogy Heinzbuchot és társait vonják felelősségre romboló munkájukért. Az új vezetőség megválasztá-a után a tagság szorosabbra zá - ta sorait. A vezetőség felhívta a tagság figyelmét az alapszabály betartására. A tagság nagyrésze ezt el is fogadta és kötelezőnek ismerte el. — Úgy látszott, hogy minden renoben van. A növényápoláshoz egyembec- ként kezdtek hozzá, a kaszálás is jól haladt. Egy napon mégis panasz érkezett az 'egyik brigádtól, hogy vannak, akik külön tervezgetnek, megbontják a rendet, nem úgy dolgoznak, ahogy kell, külön klikket a la kitárták. A tsz vezetősége felfigyelt az alapszabály megbontóira, sőt fel is hívta a figyelmüket, hogy a külön frakciók ideje régen lejárt. Mit sem ért a figyelmeztetés. Balatoni István, BozÖki Mátyás, Ben- csik József és még négy hozzájuk hasonló tag tovább végezte a gán- csoskodást. Abban bíztak, hogy megnyerik részükre a gyengébb tagokat és leváltatják az új vezetőséget. Vagy talán a régi vágyukat akar ták érvényre juttatni, hogy „ők dirigálnak, a többiek dolgoznak?” Ez. a tervük meghiúsult. A hét tagot július 2-án a csoportértekezlet kizár, ta. „Erre nem számítottunk" — mőndták a rendbontók. A vezetőség határozottan felhívta a tagság figyel mét a szövetkezeti demokrácia betartására, a munkafegyelem megszilárdítására. jyj őst az aratás előtt állanak, Kevesebben, de szervezettebben erősebben és hozzátehetjük: céltudatosabban, mint az előző években. A munka egységesen halad. A csoportértekezlet utáijr napon minden tag megjelent munkahelyén. A munkacsapatokat rendezték és hozzákezdtek az elhanyagolt terület megmunkálásához. A napokban beszélgettünk Horváth Pál tsz-elnök elvtárssal. A beszélgetés közben megkérdeztük, hogyan is látják az aratás zavartalan biztosítását? — Nem lesz könnyű, de megoldjuk. — Ez volt a válasz. Majd egy füzetlapot vett kezébe, amelyen a heti munkák terve volt feljegyezve — így ni, itt a papiron lévő terv szerint kell dolgoznunk. Csak így tudjuk elvégezni, ha ezt betartjus. A későbbiekben Horváth elvtárs a következő évek terveiről beszélt. El- monota, hogy sok feladatot kell meg oldaniok, amíg behozzák azt a lemaradást, amely a felületes vezetés következménye volt. Az idei termés betakarítása minden munkaerőt megkövetel, de jövedelem is lesz. A beszélgetésünk Horváth elvtárs szavaival fejeződött be. Elmondotta, hogy mindent elkövetnek a jó termés biztosításáért, a munkafegyelem megszilárdításáért, a tsz-tagok anyagi körülményeinek gyors megjavításáért. Tanuljunk a Komszomol tapasztalataiból Gyűléseink legyenek érdekesek Irta: L. SZOKOLOV, a jaroszlavli városi komszomolbizottság titkára Mindnyájan nagyon jól tudjuk, mi lyen nevelő hatással van a jó gyűlés a komszomoiistákra. Tudjuk, hogy a gyűlés az alapszervezet legmagasabb vezető szerve, az alapszervezet kollektív esze, kollektív akarata. Rendkívül fontos, hogy a gyűléseket érdekessé, elevenné tegyük. Ezért szeretnék most néhány tapasztalat diktálta elképzelésről beszámolni. Nem kétséges, hogy a napirend jó összeállítása mélyrehatóvá teszi a vitát. Sajnos, sok komszomolbizottság az ifjúság kívánságainak számbavétele nélkül, sablonosán állítja össze a napirendet. Ezért a gyűléseken évről-évre ugyanarról folyik a szó. Januárban a multévi munka összegezéséről s az idei feladatokról, tavasszal a téli sportévad és a politikai oktatás értékeléséről, később a fiatalok nyári üdüléséről, augusztusban az esti iskolák és politikai tanulókörök munkájának megszervezéséről, októberben a nyári sportévad eredményéről beszélnek. Azután elérkezne a beszámolók és választások ideje, s minden kezdődik elölről. — Nem nehéz elképzelni, hogy a kom- szomolisták mennyire torkig vannak ezzel az egyhangúsággal. A másik hiba, hogy az alapszervezeteknek nagyon gyakran meg kell tárgyalniok a területi, városi és kerületi bizottságok rengeteg határozatát. Mi már eltértünk ettől a kicsinyes gyámkodástól, az alapszervezet minden Tépésének, szabályozásától. Az élet arra tanít, hogy jobban bízzunk az aktivisták erejében és tehetségében. A felülről diktált napirend elfojtja a komszomolisták öntevékenységét és kezdeményezőkészségét. — Természetesen a kerületi és városi bizottságok ne legyenek közömbös megfigyelők, hanem idejében adjanak hasznos, értelmes tanácsokat, segítséget. Hiszen ebben rejlik a helyes vezetés „titka.“ Olyan napirendet összeállítani, amely a tagok többsége kívánságainak megfelel, nem is olyan egyszerű. Szerintünk hasznos, ha a bizottság a gyűlés végén megkérdezi a komszomolistákat, miről szeretnének hallani és beszélni a következő gyűlésen. Az előadások színvonala Az is hiba, hogy az előadások meg tartásával rendszerint mindig ugyan-- azokat bízzák meg. Ki kell bővíteni, az előadók körét. Miért ne lehetne meghívni például termelési újítókat, mérnököket, művészeket, írókat, tudósokat előadóknak? Vagy miért ne bízhatnánk meg valamelyik kom- szomolistát az előadással? A kollektívában mindig akadnak olyanok, akik sók tanulságosat tudnak mondani társaiknak. Az előadások színvonalát az is csökkenti, hogy egyes előadók mindenáron „hosszú és komoly“, beveri „forgatókönyv szerint Igen károsaik az úgynevezett „forgatókönyv szerint megrendezett" gyűlések, amikor a bizottság titkára előre meghatározza, ki tegyen javaslatot az elnökség összetételére, ki szólaljon fel, ki olvassa fel a határozati javaslatot, stb. Az ilyen gyűléseken a komszomoüstáknak már csak az marad, hogy szavazzanak. A komszomoüstáknak a gyűléseken elmondott javaslatai és megjegyzései az ifjúság tapasztalatait,. véleményét fejezik ki. Ezeket a felszólalásokat kell papírra vetni, s máris előttünk állnak a konkréj feladatok. Ezért szerintünk többnyire nincs szükség előre kidolgozott határozati javaslatokra. Leginkább úgy történik, hogy a komszomolisták megvitatnak egy kérdést, elmondják javas latoikat, a szavazásra viszont olyan határozati javaslat kerül, amelyet már előre megírtak s amely távol áll attól, amiről a gyűlésen beszéltek. Az ilyen határozat nem sokat ér. Úgy gondoljuk, az a helyes, ha a gyűlés elején bizottságot választunk a határozati javaslatok összeállításázető fejezetekkel ellátott előadásokra törekszenek. Holott az előadást nem rőffel mérik. Az a fontos, hogy az edőadó az élő emberekről beszéljen, hogy minden komszomol ista érezze: neki, az ő életéről, sorsáról szólnak ezek a szavak. Röviden és világosan: a fiatalokkal a saját nyelvükön kell beszélni. Akkor majd a felszólalások is helyén valók, találóak lesznek, s a gyűlések nem fognak belenyúlni az éjszakába. Különben az a véleményünk, hogy a gyűlésen egy kérdést vitassunk meg, de az se tartson két óránál tovább. Akadnak olyan felszólalók, akik mielőbb valami éroemlegeset mondanának. negyedórákig a fellegekben járnak. Sok komszomolista ezt hallván, nem meri rászánni magát, hogy kimenjen az emelvényre, hiszen neki csak 1—2 perces mondanivalója van. megrendezett“ gyűlések ra. A komszomolgyűlések határozatai — s ez szilárd meggyőződésünk, — hasonlítsanak a részletes munkatervre: ezt és ezt kell elvégezni, erre a határidőre, ez és ez a végrehajtó vagy a felelős. Teljesen feleslegesek az általános, minden határozatban visszatérő mondatok: „kötelezzük", „megjavítjuk“, „felkaroljuk“, „a színvonalat emeljük.“ Mostanában sokat vitatkoznak arról lehet-e táncot rendezni a gyűlés előtt és után. Azt tartjuk, hogy a gyűlés előtt nem helyénvaló, mert ez csak a „megjelenés biztosítására“ szolgál. A gyűlés után — az már más! A gyűlés utáni táncot helyeseljük. Nagyon hasznos az a komszomol- hagyomány, hogy a fiatalok a gyűlés előtt, a szünetben és utána nó- táznak. A jó dal elűzi a fáradtságot, az ember fürgévé, tüzessé, tettre- késszé válik. Jó gyűlést előkészíteni és levezetni nehéz, sok energiát követelő feladat. Ne sajnáljuk rá a munkát, hiszen százszorosán megtérül, Csak a politikai munka megjavításával lehet rendet teremteni a Sárközi Állami Gasdaságb an Hárman beszélgetnek együtt a sárközi állami gazdaság párttitkárának irodájában. Egészen halkan, mintha valami bizalmas dologról lenne szó. Pedig nem. Olyan mindegy, ha bizalmasan mondják, ha nem, hisz azt a környéken mindenki tudja, hogy a sárközi állami gazdaságban gazos a kukorica, a répa, meg minden. Bezzeg olyan hangosan mondta Baran- ezó, a Petőfi üzemegység vezetője: — Ja, kérem a természetfelelőssel nem lehet vitába szállni — hogy az udvaron lévők valamennyien meghallották, Barczónak igaza van abban, hogy nem oka senki ennek a szeszélyes időjárásnak. Annak viszont nem teljes egészében a természet az oka, hogy a Keletdunántúli Állami Gazdaságok Igazgatóságához tartozó 31 állami gazdaság között, csaknem utolsó a sárközi. Hogy miért? Az kiderül abból a beszélgetésből, ami a párttitkár irodájában zajlott le. — így van ez elvtársak. Annakidején nem használtuk ki a gépeket. Most már késő, már nem lehet géppel kapálni, mert olyan gazos — mondja Palkó László elvtárs, a gazdaság párttitkára. Bizony most már késő. De utólagosan sem árt felvetni a gazdaság vezetőségének, és pártszervezetének súlyos hibáit. Sőt nagyon is fontos, mert ha nem szűnnek meg a jelenlegi hibák, akkor a gabona betakarításánál is könnyen megismétlődhet az, ami a növényápolásnak féke- zője volt. A legnagyobb hiba az, hogy a vezetők nem értik meg egymást. A gazdaság igazgatója, Kasza Aurél elvtárs, a függetlenített párttítkár, Palkó László elvtárs csaknem haragban vannak egymással. Mindegyik teszi a maga dolgát, de olyan félét mutat a munkájuk, mintha egyáltalán nem közös célért dolgoznának. Mikor annak idején javasolta a párttitkár elvtárs. hogy állítsák rá a gépeket a kapálásra, mondván — ha nehezen is, de azért csak fogy a munka. A gazdaságvezető rátámadt azon az elven, — ehhez semmi köze a párttitkámak, mert a gazdaság egyszemélyi felelős vezetője ő, ha jó- nakTátja,- úgy is elkezdik a kapálást. Abban Kasza elvtársnak van igaza, hogy az állami gazdaságnak egyszemélyi felelős vezetője az igazgató. De azért azt kell mondani, hogy politikai vakságot jelent 1954-ben nem látni azt, hogy a gazdaság és a pártszervezet előtt álló feladat egy: többét termelni, minél magasabbra emelni az életszínvonalat. Ezek a hibák már az év, elején, sőt már előbb is mutatkoztak. A pártvezetőség 'és a párttagság megpróbált változtatni a helyzeten. De nem ment, mert hát a gazdaság vezetőije személyileg felelős midenért, annak még ahhoz is „joga“ van, hogy olyan párttagokat bocsásson el, akik felmerik vetni a gazdaságvezetés hibáit. Ezt tette Kasza elvtárs Kiss Ferenc és Tóth Pál Mihály elvtársakkal, holott egyáltalán nem volt alapos indok arra, hogy elbocsássák őket. Azok nem tehettek semmit. Mit is tehettek volna? Csodálkoztak, hogy nincs szerencséjük. A többi párttagok ezt látták, s úgy vélték jobb lesz nem szólni, mert még komoly bajok lesznek. Turányi József, az építésvezető is súlyos hibákat tapasztalt az anyagkezelés körül. Látta a helyzetet, ő a párttitkárnak szólt. A párttitkár aztán felvetette az igazgató felé, aki egyetértett a javaslattal és intézkedett is. Az eredmény az lett, hogy az építkezés körül, illetve az anyagkezelés körül lévő súlyos hibák megszűntek. De „szegény" építésvezető itta meg a levét, mindennek, mert az igazgató ledorongolta, hogy milyen jogon mert panaszkodni a párttitkárnak. Látszólag kis hibák ezek, nyugodtan mondhatná banki, hogy ezektől kapálhattak volna a zetorok meg a Lancz Buldogok. Nem merné talán senki mondani, hogy ezek miatt kellett a takarmányrépának egy részét gazzal együtt lekaszálni, lesifózni. Nem is teljesen a gazdaságvezető, meg a pártszervezet megnemértése miatt van ez így, de nagy részben ezért. Ha jó volna a kapcsolat, vagv jó lett volna a gazdaságvezetés és a pártszervezet között, akkor sok mindent meg lehetett volna menteni. Hiba volna nem látni, hogy a sárközi állami gazdaságban a pártszervezet is hiányosan tölti be hivatását. Vájjon minek tudható be. hogy a közel 600 állandó és ugyanennyi idő szaki dolgozó között mindössze 32 párttag van. — Nincs arra érdemes dolgozó, hogy felvegyék a pártba? — kérdezzük. — De van. Csak foglalkozni kellene az emberekkel, mert nem látják még világosan a párt célkitűzéseit, — válaszol a párttitkár. Ez súlyos hiba, amit aztán már nem lehet azzal magyarázni, hogy a gazdaságvezető rosszul értelmezi az egyszemélyi felelősséget. Ennek mindenek előtt az lehet az oka, — az is az oka, — hogy a párttagok, a pártvezetőségi tagok nem ismerik az agitáció és .nevelőmunka fogalmát, vagy ha ismerik, nem csinálják. Az is a pártszervezet gyenge munkáiét tükrözi, hogy vannak még a gazdaságban nem kívánatos elemek, akik kulcspozíciókat töltenek be. A Petőfi üzemegységben Bogár Sándor, Kozma István, Kozma Sándor brigádvezetők mind a hárman kuiákok. A pártszervezet felelősségét jelen esetben súlyosbítja az, hogy tudott is, meg tud is a dologról, de még a mai napig sem intézkedett. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hangynánk a járást pártbizott ság „segítségét“. A szekszárdi járási pártbizottság munkatársai közül többen ismerik a sárközi helyzetet. De hatékony intézkedést eddig még a JB nem tett. Hogy miért? Ezt csak ők tudnák megmondani. Mi csak annyit mondhatunk, hogy a sárközi állami gazdaság pártszervezetének adott „segítségért“ nem érdemel dicséretet a JB. A sárközi állami gazdaság vezetőségéinek, pártszervezetének, a járási pártbizottságnak a hibái, illetve mulasztásai súlyosak, de nem pótolhatatlanok. Ha minden vezető és egyszerű dolgozó összefog, a mulasztásokat nagy részben lehet pótolni, a hibákat meg lehet szüntetni. „Versenyre hívom megyénk járási népművelési előadóit és kultúrotthon igazgatóit" A járási népművelési előadóknak és kultúrotthon igazgatóknak nemcsak a járási székhely kulturális életének irányítása a feladatuk, hanem az egész járás vaLamennyi községének kultúrotthonát nekik kell segíteniük, hogy mindenütt eleven élet lobogjon. — Éppen ezért versenyre hívom megyénk járási népművelési előadóit és kultúrotthon igazgatóit. A versenyben szerepelnek a nyári kultúr- sgitírió végrehajtása és eredményei az egész járásban; a dolgozók nyári szórakoztatása; a mezőgazdasági szakmai agitáció, az élentjárók nér szerűsítése; a könyv-terjesztés, a | könyvismertetés; az oktatási előadások száma és színvonala szerint történik az értékelés. Az értékelés és a verseny nyilvánossága természetesen a megyei tanács népművelési osztályának a feladata lenne. Magyarszéki József, a tamási járási népművelési előadó tette ezt a vállalást, illetve versenykihívást. —1 Megyénk népművelési dolgozói közül ő az első, aki a kultúrmunk’a területén most, a nyári munkák idején versenyt kezdeményezett. Reméljük, hogy ez a kezdeményezes hamarosan széleskörben elterjed -í-s | eredményes munkát hoz.
