Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-02 / 155. szám

2 N Ä PC ö 1954 JULIUS 2 Az angol-amerikai tárgyalcsok~ól kiadott záróközlemény külföldi sajtóvisszhangja NEWYORK TÁNCSICS MIHÁLY A. Lawrence, a The New York Times washingtoni tudósítója az Eisenhower és Churchill megbeszé­léseiről kiadott közleményről azt írja, hogy „a záróközlemény csupán azokról a problémákról szól, ame­lyekkel kapcsolatban a két kormány megállapodásra jutott és nem vilá­gítja meg azokat a kérdéseket, ame­lyekre vonatkozóan nem tudtak meg állapodni, vagy amelyekkel kapcso­latban teljesen eltérnek nézeteik." A továbbiakban rámutat, hogy a nyilatkozat nem tesz említést a Dél- kelet-Ázsia biztonságának megszer­vezésére Eden által előterjesztett tervről, mint ennek a tervnek el­lentétéről, amelyet az amerikaiak e térség „védelmi" rendszerének meg­teremtésére szőttek. LONDON A The Times azt a véleményét fejezi ki, hogy a délkeletázsiai kér­désekkel kapcsolatban a „két fél úgy látszik módosította a korábbi álláspontját, legalább is a hivatalos álláspontját, hogy ilyen közös nyi­latkozatot adhasson ki." A zpagyar labdarúgó válogatott­nak a kétszeres olimpiai és világ­bajnok uruguayiak felett aratott győzelme és ezzel a világbajnokság döntőbe jutása hatalmas visszhan­got Oltott ki világszerte. A legkü­lönbözőbb hírügynökségek, sajtó- szervék, rádióadások a legteljesebb elismeréssel adóznak a magyar lab­darúgók újabb nagyszerű teljesít­ményének. Az AFP francia hírügynökség kommentárja a mérkőzésről: A Magyarország—Uruguay világ- bajnoki döntőnek is beillő mérkőzés beváltotta a hozzáfűzött reménye­ket. A világbajnokság védője azzal a csapattal mérkőzött, amely a leg­méltóbb utóda lehet a világ labda­rúgásának élén. A mérkőzés mind­végig a legpéldásabb sportszerűség­gel, a legjobb szellemben folyt ' le és elfelejtette a nagy csalódást kel­tett magyar—brazil találkozót, egy­ben megmutatta, hogy a délameri­kaiak elegánsan is tudnak veszí­teni. Az uruguayi válogatott bebizonyí­totta, hogy még mindig igen félel­metes ellenfél. A magyar válogatott ereje kétség­kívül a támadósor, amelyet a párat­lan kezdeményező-készség s a kü­lönböző megoldások sokasága jelle­mez. A Reuter angol hírügynökség is hosszasan foglalkozik a mérkőzés tudósításával, majd bírálatában a következőket jegyzi meg: A legnagyobb elismerése a mér­kőzésnek az, hogy hatvanezer néző két órán át kitartott a szakadó eső­ben, hogy élvezze a két nagyszerű I csapat örökké felejthetetlen játékát. Minden szépséget megtalált a néző a százhúsz perces küzdelemben, amelyből végül is a taktikailag és erőnlétben jobb magyarok kerültek ki teljesen megérdemelten győztes­ként. A magyar együttesből Kocsis nyújtott egészen kiválót, de jó se­gítő partnerei voltak Hidegkúti és Czibor. A francia lapok terjedelmes tudó­sításaikban egyértelműleg azt írják, hogy a magyar együttes megérdemel ten került ki győztesen a magas­színvonalú igen heves küzdelemből. A L'Equipe című sportláp az el­ső oldalon kívül még egy teljes ol­dalon ír a nagy mérkőzésről. A tudósításban többek között a követ­kezőket írja a lap: a vörös mezes magyar labdarúgók és a kékinges uruguayiak barátokként hagyták el a játék színterét. A vesztesek sok szerencsét kívántak a győzteseknek és ezzel példaadó jelét adták az iga­zi sportbarátságnak. Ä mérkőzés 75 percén keresztül mindkét csapat akadémikus stílusban, magasszínvo­nalú játékot játszott. A hetvenötö- dik perctől a 120. percig pedig lé- lekzetelállítóan szenzációs volt a játék. A mérkőzésen kimagaslót nyújtott a magyar csatársor és ben­ne Kocsis és Czibor volt a legjobb. Kocsis ellenállhatatlanul játszott mindvégig s fejjátéka a mérkőzés szenzációja volt. A Daily Express politikai szemle­írója a fő figyelmet a közlemény­nek Nyugat-Németországra vonatko­zó részére fordítja és a többi között ezeket írja: „Anglia és Amerika a közeli hetekben félre akarja tolni mindazokat az akaaályokat, amelyek gátolják Nyugat-Németország újra- felfegy vérzését.“ PARIS A l'Aurore című lap washingtoni tudósítója kiemeli, hogy az Egye­sült Államok és Anglia elítéli a pá­risi szerződés felülvizsgálására „Franciaországban kialakuló törek­vést." A Libération című lap hangsúlyoz­za, hogy az Eisenhower—Churchill- közlemény „csak megerősíti a két kormány megegyezését azokban a kérdésekben, amelyek sohasem ad­tak köztük okot komoly vitákra. A washingtoni kormány azonban ha­tározottan elködösíti azokat a napi­renden szerepelt vitás kérdéseket, amelyek tulajdonképpen Chuchill— Edén, Eisenhower és Dulles tárgya­lásaira közvetlen okot adtak." Troccoli, az uruguayi csapat veze­tője ezeket mondta a L'Equipe mun katársának: j Micsoda nagyszerű csapat ez a magyar! Bár két góllal vezetett ez a kiváló együttes, felzárkóztunk hoz­zá és majdnem megingattuk — többre azonban már nem tellett erőnkből. Maspoli, az uruguayi válogatott kapus így nyilatkozott: A magyar csapat egy pillanatra ugyan elveszítette egységét, ae ér­tett ahhoz, hogy visszaszerezze és végülis magához ragadja azt a jo­got, hogy bejusson a döntőbe. Én az egész vagyonomat feltenném a magyar csapat győzelmére. Ha majd hosszú, fehér szakállam lesz, akkor is Kocsisról fogok beszélni, arról a magyar játékosról, aki a világon fejjátékával „knockoutolta“ Uru­guayi. Martinez, az uruguayi csapat ka­pitánya így nyilatkozott: Kocsisnak arany feje van. Czibor óriási tehetség, Hidegkúti a csodá­latos és kivételes önuralom megtes­tesítője, Bozsik elsőrangú támadó­fedezet. Az én számomra ma Ma­gyarország a legideálisabb csapat a világon. Peking (Uj Kína): A kínai népi felszabadító hadsereg Amojban ál­lomásozó alakulatai június 14-én a délelőtti órákban lelőttek egy ame­rikai gyártmányú, F—47 mintájú fiz Egyesült Államok és Li Szín Man új provokációra készül Koreában Peking (Uj Kína): Amióta az Egyesült Államok megszakította a Koreáról folytatott genfi tárgyalá­sokat, a washingtoni háborús uszí­tok által felbujtott liszinmanista banda új provokációkat forral a ko­reai fegyverszünet meghiúsítására. A Reuter iroda június 26-i jelen­tése szerint Li Szin Mán a nyugati arcvonalon, közvetlenül a demilita- rizált övezettől aélre táborozó zsol­doscsapatai előtt kijelentette: „Ké­szen állok, hogy kiadjam nektek a parancsot az északra meneteléshez.“ Ugyanez a Reuter-távirat idézi magasrangú liszinmanista tisztvise­lők nyilatkozatait, amelyek szerint „Dél-Korea nemsokára határozott lé­pésekkel ad nvomatékot annak, hogy felmondja a koreai fegyverszüneti egyezményt" és „az első lépés való­színűleg az lesz, hogy kikergetünk minden semleges felügyelő csoportot Dél-Koreából.“ Időközben a liszinmanista banda lépéseket tesz, hogy új kalandok elő­készítéséül meggyorsítsa a zsoldos­csapatok létszámának emelését. Csou En-laj Kantonba érkezett Kanton (Uj Kína): Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnö­ke és külügyminisztere szerdán dél­előtt 15 tagú kíséretével repülőgé­pen' Kantonba érkezett. A Le Figaro írja: A magyarok újból bebizonyították, hogy a döntő pillanatban önural­mukkal ki tudják harcolni a győ­zelmet, mégpedig elsősorban azzal, hogy csodálatosan értik mesterségü­ket. A belgrádi rádió sportkommentá­torának jelentése a mérkőzésről: Magasszínvonalú mérkőzésen dőlt el a továbbjutás kérdése Lausanne- ban. Mindkét csapat gyönyörűen játszott s a magyarok annak kö­szönhetik teljesen megérdemelt győ­zelmüket, hogy szívósabbak és gyor­sabbak voltak. * Uruguay fővárosában, Montevideo ban, nagy érdeklődéssel hallgatták a mérkőzésről szóló közvetítést. Az utcákon, áruházakban felállított hangszórók mellett ezrek és ezrek izgulták végig a százhúsz percet. El­sőízben történik, hogy az uruguayi csapat világbajnoskágon vereséget szenvedett, de a közönség, amely úgy vélte, hogy a magyarok győzel­me megérdemelt volt, győzelemmel ünnepelte ezt a vereséget, figyelem­be véve az uruguayi labdarúgók minden tekintetben megtett komoly erőkifejtését. csangkaisekista vadászrepülőgépet. A lelőtt repülőgép Ta Csinnem és Hsziao Csinmen szigetek között a tengerbe zuhant. A 48-as magyar szabadságharc és polgári forradalom három ki­emelkedő vezéralakja közül Táncsics Mihályra emlékezünk halálának 70. évfordulóján. Harcos életéről, küzdel meiről keveset hallottunk a felsza­badulás előtt. „Hisz Táncsicsot nem­csak az ellenforradalom Magyaror­szága tagadta meg, kitagadta őt már, szégyelte, agyonhallgatta már a há­ború előtti liberális Magyarország is. A magyar parasztság kérlelhetetlen előharcosának nem jutott hely abban a nemzeti pantheonban, amelyben a Zápolyák és Werbőczyek, a Rákosi Jenők, Tisza Istvánok foglalták le a helyeket" — állapította meg Révai József 1938-ban. A munkások és pa­rasztok szívében azonban élt Tán­csics darócruhás alakja. A munkás­mozgalom meg nem alkuvó vezetői úgy tekintettek rá, mint a munkás­osztály és parasztság közös védelmi harcának első bajnokára, akinek öröksége a demokratikus átalakulás Programmj át jelentette. Négy évvel a magyar jakobinus mozgalom letörése után született 1799-ben. Ifjú évei a magyar társa­dalom történetének egyik legelnyo- mottabb korszakára esnek. Nem kí­vülről jött képviselője volt az elnyo­mottaknak. 19 éves koráig maga is a jobbágyság szenvedéssel és veríték kel szerzett keserű kenyerét ette. Vo't takácsinas, segédtanító. 24 éves korában kezd járni latin iskolába. Majd filozófiát és jogot tanul. Be­járja Németországot, Franciaorszá­got, Angliát, Hollandiát, zsebében kéziratokkal, mert a cenzúra szigora miatt csak külföldön adhatja ki munkáit. írói munkássága igen tág- körü. Irt magyar nyelvkönyvet, tör­ténelem, földrajz, gazdasági oktató­könyvet. Szatirikus elbeszélésben lep lezte le a rendi társadalom rothadt­ságát. Az utópista szocialisták taní­tásai, a francia felvilágosodás esz­méi termékenyen befolyásolták po­litikai követeléseit. Felvilágosító, kritizáló, figyelmez­tető hangja a. reformországgyűlések haladásának csigalassúsága követ­keztében egyre erélyesebb lesz. Horvátországi bujdosása idején 1846- ban írt „Nép szava — Isten szava“ című forradalmi röpiratában az egész parasztság nevében kiáltja a rendi országgyűlés felé: „Mi egyen­lőséget akarunk. ... a robot és dézs- ma váltságnélküli eltörlését. Ne­künk itt e földön akkora darabhoz, mennyi életünk fenntartásához szük­séges, természeti jussunk van“. A röpirat befejezése utolsó figyelmez­tetés a fontolva haladók számára. „Ez az állapot meg fog szűnni. Ha ti nem akarjátok az igazságot tör­vényben kimondani, majd a szükség­től kényszerítve mi fogíuk kikiálta­ni." Ez a hang már a közelgő nép­forradalom előharsonája. További hallatását azonban egv időre meg­gátolta a budavári börtön ajtaja, mely 1847-ben bezárult Táncsics Mihály mögött. Egy évnek kellett eltelnie, hogy a lelkes pesti nép 1848 március 15-én forradalmi gesztussal felnyissa a börtön ajtaját és a szabadulás boldog perceiben a tüntetők öröm­ujjongása közepette felesége ajkáról hallhassa a számára legértékesebb mondatot: „Nincs többé cenzúra“. A 48-as magyar polgárt forrada­lom nem oldotta meg követke­zetesen a polgári forradalom felada­tait. Táncsicsnak az új helyzetben új feladatok jutottak osztályrészül. Véleménye szerint a márciusi tör­vények csupán átmenetül szolgálhat­tak a legnagyobb zavarból a polgári józanabb alkotmány felé, de az élet azt tanúsítja, — írja, — hogy azok már elégtelenek. Uj, következetes alaptörvényre volt szükség, ezt kö­vetelte a polgári haladás, ezt köve­telte a nemzeti függetlenség kivívá­sának előfeltétele a nemzeti egység és a nemzeti egység létrejöttét biz­tosító gazdasági, társadalmi, politi­kai kérdések megoldása. Törekvéseit a néptömegek, elsősorban a paraszt­ság bizalma övezi, öt választókerü­let hívja meg képviselőnek. Április 2-án indítja útjára az első politikai lapot, melyet a munkások és parasz­tok számára és nevében írtak, a Munkások Újságát. Fejlécén a nép­felség jelszava: „A kormány az or­szágért van, tehát felette a nép min­denkor intézkedhetik.“ Berlin (MTI): Guerin de Beau­mont, francia külügyi államtitkár a nyugatnémet kormány sajtóhivatalá­nak közlése szerint július 7-én Bonn ba érkezik, hogy Mendes-France mi­niszterelnök megbízásából tárgyalá­T ánc&ics, mint a parasztság kép­■ viselője a 48-as radikálisok közül a legvilágosabbajn látta és leg­következetesebben hangoztatta, hogy a haza védelme, a nemzeti függet­lenség kivívása szorosan összefügg a feudális maradványok felszámolásá­val, a jobbágyi kötelezettségek ma­radéktalan megszüntetésével, a nem­zet többségét alkotó parasztságnak, a haza védelmében érdekeltté téte­lével. A forradalmi helyzet alakulá­sától függően követelésed egyre szé­lesednek. így jut el 48-as minimális programmjától, mely lényegében a jobbágyi kötöttségek teljes eltörlé­sét és a jogegyenlőség célkitűzését tartalmazta, — 1849-ben az „Áprilisi nyilatkozat"-ot megelőzően — a ki­rályság nélküli forradalmi népi dik­tatúra követeléséig, a minimális Programm megvalósításán túl a föld nélküli zsellérek földhözjuttatásáig. Követelései a parasztság érdekét fe­jezték ki, lapja a széles néptömegek hangulatát tükrözte vissza, az ország gyűlésben mégis egyre inkább elszi­getelődik. Javaslatait lehurrogják. Ä Munkások Újságát 1849 januárjá­ban betiltják. Elszigetelődik, mert háta mögött nem szervezett osztály áll, mert nincs egy vezető szervezet, mely fel tudná sorakoztatni a meg­alkuvókkal szemben a néptömegek sokaságát. Pedig a kisemmizettek szerették Táncsicsot. A szabadságharc válsá­gos napjaiban a Szegedi Hírlap egv új honvédő kormány élére javasol­ja. mert „Táncsicsot a nép szereti, hogy Kossuthunk után nálánál nincs kedvesebb embere“. Amikor az első magyar bérmozgalomban 1848-ban kiharcolta a nyomdászok számára a kedvező elintézést, a munkások, „a nyomdamunkások atyja“ elnevezéssel illették. A szabadságharc bukása után bujdosik. Az osztrák elnyomók „in effigie" (képletesen) felakaszt­ják. A kopók keresik, az országot mégsem hagyja el. Nvolc évet tölt saját házában lévő földalatti reite- kén. Ezalatt is ír, dolgozik, tervez. 1857-ben amnesztiát nyer. Körülnéz a világban. Úgy látja, hogy a pasz- szív rezisztenciáiból fel kell rázni a nemzetet. Szervezi az egyetemista fiatalokat. Már fegyvergyártásról tárgyal. Két röpirata jelenik meg „Forradalom“ és ,.A kocka fordul“ címen. 1860-ban ismét börtönbe ve­tik. Az újabb sötét börtönben e’- veszti szemevilágát. Kiszabadulása után első kérdését önmagához intézi. „Van-e nekem már, mint vak ember­nek is még kötelességem?" A kér­désre igennel válaszol. Megindítja az Arany Trombitát. Orosháza képvise­lője lesz. A nemzet nevelése, a nép­oktatás kérdése foglalkoztatja. E tárgyban törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé. Reformálni akar ja az állam és az egyház viszonyát, megváltoztatni a felsőpapság vagyo­ni helyzetét. Kapcsolata van a meg­induló munkásmozgalommal. Az Ál­talános Munkásegylet elnökéül vá­lasztja. Működése az uralkodó osz­tály szempontjából most is káros. A következő parlamentbe már nem ke­rül be. A nemzet ősz bajnokának, ki egész életét, minden tehetségét önzetlenül hazájának szentelte, az öregség nélkülözésteli napjai jutot­tak osztályrészül. Pest utcáin köny­veit árusítja. írók, munkások segé­lyezik. A Népszava 1884. július 6-i szá­mában olvashatjuk: „Táncsics Mihály 1884 június 28-án 86 éves korában meghalt'... Szakadó eső mellett haladt ki a több ezer főből álló s leginkább a munkásosztályhoz tartozó gyászmenet a kerepesi úti sírkertbe ... Tisztelet emlékezeté­nek“. Táncsics életművének, küzdel-- mes életének értékelését már elvé­gezte a marxista történelemtudo­mány. Rámutatva túlzott hiszékeny­ségéből, az elnyomottakon minden, olykor alkalmatlan eszközzel való segíteni akarásából fakadó hibái-a. önzetlen odaadása, a haza és a nép felemelkedéséért vívott küzdelmei alapján nemzeti múltúnk nagyjai közé sorolja azt a személyt, akinek dolgozó népünk méltó utóda, jogos örököse, törekvéseinek továbbfolyta- tcja. (TTIT) sokat kezdjen Adenauerral a Fran­ciaország és Nyugat-Németország között fennálló vitás kérdésekre1 mindenekelőtt az európa1 közösség problémájáról. A világsajtó elismerése a magyar labdarúgóvá lógatott újabb diadaláról Az angol Ling vezeti a Magyarország—Nyugat- Németország világbajnoki döntő mérkőzést A labdarúgó világbajnokság szer­vezőbizottsága kijelölte a harmadik­negyedik és az első-második helyet eldöntő mérkőzések játékvezetőit. Eszerint a július 3-án, szombaton Zürichben sorrakerülő és a 3.—4. helyet eldöntő Uruguay—Ausztria találkozót a svájci Wyssling vezeti. Partjelzők: Zsolt (Magyarország) és Vincenti (Franciaország). A július 4-én Bemben Magyar- ország—Nyugat-Németország kö­zött sorrakerülő döntő mérkőzés já­tékvezetője az angol Ling lesz. Part­Kocsis vezet a világbajnoki góllövő listán A labdarúgó világbajnokság ti­zenhatos döntőjének kezdete óta 24 mérkőzést játszottak le Svájcban. A mérkőzések folyamán három alka­lommal került sor a játékidő két­szer tizenöt perces meghosszabbítá­sára. A 24 mérkőzésen 131 gól esett, egy összecsapásra tehát átlagosan 5.458 gól jut. A legtöbb gól az Ausztria—Svájc mérkőzésen esett, számszerint 12. Utána a Magyarország—Nyugat-Né­metország következik. Legkevesebb gólt — egyet — a Jugoszlávia— Franciaország és az Ausztria—Skó­cia mérkőzésen lőttek a csatárok. A játékosok közül Kocsis szerez­te a legtöbb gólt, tizenegyet. Eddigi eredménye már világbajnoki re­ö kínai népi felszabadító hadsereg a'alulatai lelőttek egy kuoininiang repülőgépet jelzők: Griffiths (Wales) és Orlan- dini (Olaszország). Mind a két mérkőzés magyar idő szerint 18 órakor kezdődik. A vasárnapi döntő mérkőzésen jelen lesz Rodolphe Rubattel svájci szövetségi elnök is. A döntő befe­jezése után Jules Rimet. a FIFA díszelnöke adja át a világbajnoki kupát a győztes csapatnak és az aranyérmeket a győztes csapat já­tékosainak. A második és harmadik helyezett csapatok játékosai ezüst-, illetve bronzérmet kapnak. kord. A régi rekordot a brazil Ado- mir tartotta 10 góllal. * A legeredményesebb játékosok a következők: Tizenegy gólos: Kocsis. Hatgólos: Morlock (nyugatnémet), Probst (osztrák), Hügi . II. (svájci). Négygólos: Ballamann (svájci), O. Walter (nyugatnémet), Hidegkúti, Borgez (uruguayi). & Az egyes csapatok között a kö­vetkező a sorrend az eredményesség terén: Magyarország 25 gól (négy mér­kőzésből) ; Nyugat-Németország 22 gól (öt mérkőzésből); Uruguay 15 gól (négy mérkőzés­ből.) Ádám Antal egyetemi tanársegéd. Beaumont francié külügyi államtitkár július 7-én Bonnba érkezik, hogy tárgyalásokat kezdjen Adenauerral

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom