Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

2 N Ä P E Ö 1954 JÜLIUS 11 Az elmélet napi kérdései Az aiaysigi érdekeltség elve és (ermelé'§2Övei kesetein k niegs*Iki rclüíisa A termelőszövetkezeti gazdálko­dás megszilárdításában alapvető fontosságú tényező a termelésben való anyagi érdekeltség elvének kö­vetkezetes alkalmazása. Enéúkül tar­tós sikereket ezen a téren sem ér­hetünk el. Termelőszövetkezeteinknek a leg­utóbbi időben nyújtott kedvezmé­nyek lényetgesen meghaladják az egyénileg dolgozó parasztoknak nyuj tott kedvezményeket. így a szövet­kezet érdekeltségét a termelés foko­zásában jelentősen növelték a gaz­dálkodást terhelő régi adósságok el­törlését célzói intézkedések (adóel­engedés, beadási hátralék törlése, stb.) Gazdasági politikánk új szakaszá­ban a termelőszövetkezetek állami támogatása is egészséges alapon va­lósul meg. A termelőszövetkezetek továbbra is számíthatnak az állam pénzügyi támogatására. Ugyanakkor az értékesítési viszonyok megjaví­tása, további begyűjtési kedvezmé­nyek, a jobb szerződéses termelte­tési árak lehetővé teszik számukra, hogy saját lábukra álljanak, hogy adósságok ne terheljék túlzottan a szövetkezet gazdálkodását, ami csök­kenti a tagok anyagi érdekeltségét és az államnak is állandó problé­mát okoz. Szövetkezeteinket emellett azon­ban meg kell tanítani arra is, mi­képpen használják fel a népi demo­kratikus. állam nyújtotta előnyöket. A hizlalás például még mindig nem nyújt elég jövedelmet a szö­vetkezeteknek; országos átlagban malacaiknak csak 23 százalékát hiz­lalják fel. így elesnek azoktól az előnyöktől, amiket az állami felvá­sárlási ár és a szabadpiac biztosít számukra. Hiba az is, hogy sok esetben hely­telenül fogják fel a jövedelmezőség kérdését. Neon használják ki pél­dául a gépállomások kapacitását, holott a lényegesen csökkentett — és az új rendszer szerint nem a ter­méseredménytől függő, hanem vál­tozatlan — díjtételek igen előnyös­sé teszi a gépi munka alkalmazá­sát. A termelőszövetkezeteket meg kell győzni arról, hogy a géphasználat nö véli a gazdaság jövedelmét. Ugyan­akkor tovább kell fokozni érdekelt­ségüket a gépáiComás eszközeinek igénybevételében. A szövetkezeti gazdaság jövedel­mezőségének fokozása szempontjá­ból nagy jelentősége van annak, hogy helyes viszony alakuljon ki a közös gazdaság és a háztáji gazda­ság között. A közelmúltban hozott intézkedé­sek figyelembe veszik a háztáji gaz­daság nagy .jelentőségét a szövet­kezeti tagok, a szövetkezet és a nép­gazdaság szempontjából, növelik a tagok anyagi érdekeltségét a háztáji gazdaság kialakításában.. Számottevő­en csökkent a háztáji gazdaság be­adási kötelezettsége, teljesen meg­szűnt a tej- és borbeadási kötele­zettség. Ugyanakkor lehetővé vált, hogy a szövetkezet egy kataszteri holdra egészítse ki tagjai háztáji gazdaságának területét. Ezek az intézkedések különösen a háztáji állattartás feltételeit javítot­ták meg. A tejbeadási kötelezettség eltörlése komoly előny jelent a te­henet tartó szövetkezeti tagoknak. A háztáji gazdaság szerepének a lebecsülése veszélyezteti a közös gazdaság fejlődését, mert a termelő- szövetkezetben nem 'az árutermelés növelését, hanem a tagok háztáji szükséglete kielégítését teszi a kö­zös gazdaság főfeladatává. Ezt a ve­szélyt nagyrészt leküzdöttük az anya­gi érdekeltséget fokozó intézkedé­sekkel. Fennáll azonban a másik ve­szély: a közös gazdaság és a háztáji gazdaság közötti helyes viszony la­zulása. Sok szövetkezetben előfor­dul, hogy nem tartják be az alap­szabály erre vonatkozó előírását. Ez nem új jelenség a szövetkezeti moz­galomban. Korábban ez a jelenség kapcsolatos volt a termelőszövetke­zeti mozgalom fejlesztésében elkö­vetett . hibákkal. Azok a szövetkezeti tagok, akik nem önkéntes elhatáro­zásból szakítottak régi életükkel, lel­kűkben továbbra is egyéni gazdáik maradtak, s a háztáji gazdaságot nem kiegészítő jövedelemforrásnak tekintették, hanem alkalmás lehető­ségnek arra, hogy továbbfolytassák az egyéni gazdálkodást. Ezek a termelőszövetkezeti tagok azonban tavaly nagyrészt otthagyták a szövetkezetei. Mi hát az oka an­nak, hogy ezek a jelenségek most 's fennállnak, sőt sok helyen széles méreteket öltenek? Némelyek ezt azoknak az intézkedéseknek tudják be, amelyek fokozták a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét a háztáji gazdaság kialakításában. Ez hibás vélemény. Sokkal mélyebben kell keresnünk ezeknek a jelenségeknek az okát. A szocializmus útján haladó ter­melőszövetkezeti parasztságot túl­nyomóan magántulajdonosi környe­zet veszi körül. A szövetkezet hat a környező kisárutermelésre, de a kis- árutermalés is hat a szövetkezetre. Milyen hatások érik jelenleg erről a részről a szövetkezeti parasztságot? Azok a szövetkezeti parasztok, akik látják az egyénileg dolgozó parasztok aktivitását a termelésben és a pia­con —, ha nem tapasztalják ugyan­ezt a szövetkezet részéről, — szin­tén egyéni úton kezdik keresni bol­dogulásukat, a háztáji gazdaságban kezdenek árutermelésre berendez­kedni. E jelenségeik ellen küzdenünk kell. Meg kell győznünk a szövet­kezeti tagokat, hogy számításukat még jobban megtalálják, mint akis- árutermelők, ha a termelőszövetke­zet és az állam által biztosított elő­nyöket közös erőfeszítéssel használ­ják ki. Helytelen lenne azonban, ha a helyes arány biztosítása érdekében csökkentenénk a tagok anyagi érde­keltségét a háztáji gazdaság kialakí­tásában —, mert ezzel ugyancsak a közös gazdaság fejlesztése elé gör­dítenénk akadályt. Fokoznunk kell ellenben a tagság anyagi érdekelt­ségét a közös gazdaságban végzett munkában, ami sok esetben nem egyszerű feladat. A szövetkezeti parasztságnak a ter­melésben való közvetlen anyagi ér­dekeltségét a munkaegységrendszer biztosítja. A termelőszövetkezeti gazdaság a tagok közös tulajdona; a tagok ösz- szessége a termelőeszközökkel és a szövetkezet termékeivel mint sa­ját tulajdonával rendelkezik. En­nek megfelelően a termelőszövetke­zet tagjai nem munkabért kapnak, hanem munkájuk mennyisége és minősége szerint részesednek a kö­zös jövedelemből. A munkaegység ezeket nevezőre hozza. Ennyiben a munkaegység a munka mértéke. A munkaegység, mint a munka mértéke, megteremti a munkasze­rinti elosztás alapját. Ennyiben az elosztás eszköze. A munkaegység nélkül nem lehetne megvalósítani a termelőszövetkezetekben a munka szerinti elosztás szocialista elvét. Ezen a téren a szövetkezetek je­lentős részében komoly hiányok van­nak: még a pontos munkaegységnyil­vántartást sem teremtették meg. Éneikül pedig nem is lehet szó mun­kaszerinti elosztásról; megszűnik a tagok közvetlen anyagi, érdekeltsége, meglazul a munkafegyelem, elmara­dás mutatkozik a munkában, csök­ken a terméshozam. A jó nyilvántartásra alapozva min den termelőszövetkezetben meg kell teremtenünk a munkaegység becsü­letét. Meg kell szerveznünk a jól dolgozó termelőszövetkezeti tagok szolidaritását, erélyes fellépését a munkaegységek pontos beírásáért, harcát a kispolgári egyenlősdi ellen, s az ellen a selkhelyt még fel nem számolt gyakorlat ellen, hogy el nem végzett, vagy fölösleges, illetve nem a közös termelést szolgáló munkáért munkaegységet számoljanak fel. Különös jelentősége van a rend­szeres pénzelőleg osztásnak. Ezzel a tagdk anyagi érdekeltsége a közös munkában fokozódott, s nincsenek arra utalva, hogy egyéb módon te­remtsék elő a napi kiadásaik fede­zésére szükséges pénzbevételeiket. A rendszeres pénzelőleg-osztásnak azon ban az a feltételé, hogy a termelő- szövetkezeteknek az év minden sza­kában legyen pénzbevétele. Fokozni kell tehát erőfeszítéseinket ezen a téren is, és meg kell teremteni a rendszeres, havi előlegosztás felté­teleit. A munkaegységrendszer szerves része a premizálás. A mezőgazdasági termelés termé­szeti sajátosságainál fogva a legtöbb munkafolyamat befejezése után nem kapjuk meg egyszerre a terméket, a munka eredménye csak később je­lentkezik. Azonnal csak a felhasznált munkaegységet mérhetjük. Ezért a munkaegységrendszer szerves kiegé­szítő része a terméseredmény alap­ján történő premizálás. Premizálás nélkül a mezőgazdaságban nem lehet helyesein érvényesíteni a munkasze­rinti elosztás elvét. A premizálás alapja az egyes mun­kacsapatok, brigádok, illetve az ál­lattenyésztésben az egyes dolgozók által elért tényleges hozam. Ha en­nek felmérése, nyilvántartása, nem történik meg, nem lehet premizálni. A nyilvántartást viszont megnehezíti az, hogy a termelőszövetkezetek nagy részében nem szilárdult még meg a szocialista munkaszervezet. Meg kell azonban találni a lehetőséget arra, hogy a munkaszervezet évközben történő megváltozása esetén is mód legyen annak megállapítására, hogy az illető területen elért termésered­mény után megállapított prémiumból azok a tagok is részesedjenek, akik­nek munkaterülete időközben meg­változott. Ugyancsak meg kell oldani a premizálás kérdését ott, ahol a kapások egyéni ^parcellázásának módszerét alkalmazzák, annál is in­kább, mert ebben az esetben úgy­szólván lehetetlen a teljesített mun­kaegységek ellenőrzése. Termelőszövetkezeteink megszilár­dításának feladatát kiemeli az, hogy anyagi érdekeltségének fokozódása következtében az egyénileg dolgozó parasztság fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában a termelőszövetkezetek ko­moly versenytársává vált. Ebben a versenyben a kisárutermelés azt a helyzeti előnyét érvényesíti, hogy ki­taposott úton jár, gyorsain tud ered­ményeket felmutatni. A verseny ki­bontakozása abban is megmutatko­zik, hogy egyes szövetkezetek kapui­nál új belépők, vagy visszalépni kí­vánó tagok állnak, viszont olyan szövetkezeti tag is akad, aki még ma sem döntött véglegesen, hogy milyen úton kíván haladpi. Számolnunk kell ezzel a versennyel, de a termelőszö­vetkezeteknek ettől nincs mit fél­niük. Ebből a versenyből ha valóban felhasználják a nagyüzemi gazdál­kodás előnyeit és a rendelkezésükre álló műszaki segítséget, szükségsze­rűen nekik kell győztesen kikerül­niük. VASÁRNAPI JEGYZETEK EGY ÉV Egy évvel ezelőtt, közvetlenül Nagy Imre élvtára emlékecetes beszéde után, Decsen jártam. Kofán érkez­tem, reggel hét óra felé. Nem tu­dom, más vasárnap reggeleken mi­lyen élet van a faluban, de ekkor az utcákon szokatlan nyüzsgés volt. Mindenütt csoportokba verődtek az emberek, s mindenütt ugyanarról volt szó. Legnagyobb forgalom azon­ban a kocsmában volt, a pincér alig győzte hordani a sok magyfröccsöt és féldecit. Néhány „tekintélyes“ em­ber az ivó közepén táncolt, egymás­ba kapaszkodva s beszeszelten rik­kantotta, hogy sose halunk meg. Tétován álltam a kocsmaajtóban s valakit megkérdeztem, miért ez a szokatlan vígság. Egy harcsabajszú felelt, tele szájjal, nagyon jókedvű­en. — Éljen Nagy Imre! Lehet, hogy naiv vagyok, de nem értettem. — Nem érti? — kérdezte a har- csaformájúj >— INincs kuláJklista, nincs tagosítás, nincs semmi, csak mi vagyunk. Gyöjjön, igyák egy félde­cit. A féldecit természetesen visszauta­sítottam, s most már mindent értet­tem. A decsi kulákok kora reggel így ünnepeltek. Talajomra benyitottam egy pa­rasztházhoz, de a gazda nem volt otthon, a fiával együtt kaszálni ment. A felesége, meg a menye szinte egy­más szavába vágva kérdezte: — Milyen világ lesz most? Nyolc holdas gazdaságuk volt, (ne­vükre már nem emlékszem), s hirte­len, mintha úgy érezték volna, hogy most mindent el kell mondani, ki­tárták az életüket. Elmondták, hogy azelőtt gazdag állatállományuk volt, minden évben több hízót is eladtak, de birkájuk is volt. „Most nem éri meg" — mondta az asszony s azt is elpanaszolta, hogy a tagosításnál méltánytalanság érte őket, a szerző­déses növényekkel pedig sehogy sín­ese neik kibékülve. Azóta egy esztendő telt el s a na­pokban autón végigjártam a megyét. Közben a decsi vendéglátóim jutot­tak eszembe, akik akkor aggodal­masan és bizakodva, azt kérdezték tőlem: milyen világ lesz most? Egy évvel ezelőtt nem tudtam pontos vá­laszt adni, de most, egy év után, válaszolt helyettem a dolgozó nép, amely akkor talán aggódott, vagy kételkedett. De az aggódás csak a pillanatnak szólt, a jövőben mind­nyájan hittek. És Viaszolt a pompás tolnai határ is, amely ezekben a na­pokban várja a gazdag aratást. Ta­valy sok föld maradt parlagon, most, mint a megyei tanács főagronómusa büszkén mondotta: minden területet megműveltünk, s nincs gazos föld a megyében. — Milyen világ lesz most? — ezt kérdezrték tőlem egy éve Decsen s egy év elmúltával azzal is válaszol­hatnék, hogy az idén annyival ntőt megyénkben a búza vetésterülete, ami közepes termés esetén is, 30.000 ember évi kenyérszükségetét fedezi. De ugyanígy növekedett minden, de legjobban a dolgozók hite, bizalma. Pusztított a jég, sok kórt tett a ren­geteg eső, mégis annak a döbröközi gazdának hiszek, aki így foglalta össze a kormányprogramm első esz­tendejét: — Nem is tudom megmondani, mennyivel lettem gazdagabb egy év óta! Azt hiszem, ezt mindnyájan el­mondhatjuk. A decsi vendéglátó gaz­dáim is, akik éppen egy éve aggo­dalommal, de még több bizakodással néztek a jövő elé. S a kocsmában mulató kulákok szarvát, amely az első napokban oly nagyra nőtt, a dolgozó nép könyör­telenül letörte. Apor Sándor. ...ezekben a napokban minden párttag adja ereje, tudása legjavát.. • Már régen ismerem Komáromi elvtársat, a tolnai községi pártbizott­ság titkárát. Megmaradt emlékeze­temben, hogy milyen keményen tud beszélni, de cselekedni is, amikor a nép ellenségeiről van szó. Ez ma sincs máskép. Ugyanakkor emlékeze­tem másik „rekeszében“ egy elfogó- dott, szerény ember áll előttem, amint népköztársaságunk kitünteté­sét veszi át. Ismét másik apró ese­mény elvtársi, baráti beszélgetés a kommunistáikkal, pártonkívüliekkel, üzemi munkásokkal, dolgozó parasz­tokkal. Igazi kommunista erények ezek. Olyan sok jót elmondtam itt róla, hogy bárki azt mondhatná, itt egy hiba nélküli ember. Nem, szó sincs róla. ö sem hibanélküli. Be­szélhetnénk arról, hogy még mindig néha türelmetlen stb. De nem is ez a fontos, hanem az, hogyha a jó tulajdonságok túlsúlyban vannak egy emberben a hibák fölött, s meg­van a képesség a_hibák kijavítására. Fontos ez különösen egy párttitkár- nál. Mintegy összegezve Komáromi elvtárs ilyen ember. , De nem is erről akartam írni, csak eszembe jutott s úgy gondolom nem érdektelen egy pártszervezet mun­káját vizsgálva erről is ejteni né­hány szót. Nagyon sok függ a veze­tőktől és sokszor, vagy jobban mond­va, legtöbbször eldönti a tagság ak­tivitásának sorsát is. A mezőgazdaság egyik legnagyobb s mondjuk meg legszebb munkájáról, az aratás-cséplésről beszélgetek vele. Arról, hogyan segít ebben is, mint rmndenben a pártszervezet. Nem kell kérlelni, s mint aki biztos a dol­gában, tehát mindent megtettek amit lehetett, megindul szava. — Kibőví­tett pártbizottsági ülésen beszéltük meg a feladatokat, amelyre meghív­tuk a pártszervezeteik titkárait és a tömegszervezetek vezetőit is — mond ja. Ezután kitűnik az is, hogy jól előkészítették, mert például a tömeg­szervezetek vezetői már kész tervvel jelentek meg. — A pártbizottság tagjai most eze­ket kint a területen, menetközben el­lenőrzik, s ha kell, közvetlen segít­séget tudnak nyújtani. — Nem kis büszkeséggel jelenti ki, ezután, hogy — nincs olyan pártbizottsági tag, aki ne végezne pártmunikát s a tapasz­talatokról menetközben tájékoztatjuk egymást. — Nem várnak tehát, igen helyesen, egyik vezetőségi üléstől a másikig. így lehet idejében intéz­kedni, ha valahol baj van. Mindjárt példát is mond ennek alátámasztására. — így sikerült Be­rek Istvánt, aki a kulákok -beszédé­nek felülve nem akarta adóját fizet­ni, jó útra terelni. — Megmagya­rázták neki, hogy mennyire saját maga ellen is vét, amikor nem tel­jesíti kötelességét. Azóta rendezte adóját, nem zaklatja senki, nem eme­lik fel adóját, így több pénz jut a családnak, de többet kaphat az or­szágtól is. A tanácsnak nyújtott segítsége its meghozta gyümölcseit. Az aratásra való jó felkészüléshez szorosan hoz­zátartozik a növényáoolási munkák sürgős elvégzése is. Ebben is jó ered­ményt értek el. hisz a harmadik ka­pálást már 50 százalékban elvégezték a tolnai dolgozó parasztok. Itt is a kommunisták járnak élen. mint Zsig- mond Lajos, Máté József elvtársak, akiket szívesen követnek a pártpn- kívüliek is. Kun József, a mező- gazdasági előadó állandóan jária a határt, s ott kint igyekszik segíteni, mozgósítani. Megtudom azt is, hogy a dolgozó parasztokkal való szoros kapcsolat a besvűitési tervek teliesításére is ;ió hatással van. — A községi pártbi­zottság tagjai egyéni beszélgetéseken keresztül igyekeznek meggyőzni a dolgozó parasztokat a kötelezettsé­gek teljesítésének fontosságáról •— mondja Komáromi elvtárs. — Pa- siinszki Viktor elvtárs, az első tí­pusú termelőszövetkezet elnöke azt mondja: — Az idén is elsők leszünk a begyűjtésben. De így vannak vele a többiek is. — Hogy ez nemcsak szó, azt bizonyítja az eddigi ered­mény. A féléves begyűjtési tervet a község sertésből 176, tojásból 117, baromfiból 110 százalékra teljesítette. — Ilyen előkészületek után kezd­tük meg az aratást. Steinbach Mi­hály árpaföldvjén a másodvetés is ki­kelt már, — sorolja az eredménye­ket Komáromi elvtárs. — Azon igye­keztünk, hogy az aratásban széles körben kibontakozzon a kölcsönös segítő mozgalom. Brigádok alakultak az üzemek, KTSZ-ek dolgozóiból, akik segítenek a gyenge munkaerő­vel rendelkező családoknak. Ugyanezt hallom a gabonabeihor- dás megszervezéséről is. —- Felhív­tuk a tanács és népnevelőkön . ke­resztül az egész falu figyelmét, hogy az esős időjárás miatt a fogatok ösz- szefogása most még fontosabb, mint tavaly — mondja Komáromi elvtárs. A példa sem marad el, hisz e nélkül a pártszervezet segítsége csak fél­segítség volna. Máté József elvtárs, a pártvezetőség tagja már eddig is több gazdának segített fogatával. — Van akikre biztosan számítha­tunk, s ezt legjobban bizonyítja, hogy az elmúlt vasárnap nagyban folyt az aratás, növényápolás, perme­tezés a határban. A begyűjtésben is tavalyi búzából 20, kukoricából 40 mázsát szállítottak a raktárba a dol­gozó parasztok. Befejezésül ezeket mondja: — Pártbizottságunk igyekszik a terüle­ten irányítani a politikai munkát, természetesen a kongresszus határo­zatainak szellemében. így időben fel tudjuk ismerni a hibákat s azonnal segítséget tudunk adni azok kikü­szöböléséhez. Azt tartjuk, hogy ezekben a na­pokban minden párttag adja ereje, tudása legjavát az időbeni gyors ara­tás, cséplés sikeres elvégzéséért. (i—el

Next

/
Oldalképek
Tartalom