Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-11 / 163. szám

2

N Ä P E Ö

1954 JÜLIUS 11

Az elmélet napi kérdései

Az aiaysigi érdekeltség elve és (ermelé'§2Övei kesetein k niegs*Iki rclüíisa

A termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdításában alapvető fontosságú tényező a termelésben való anyagi érdekeltség elvének következetes alkalmazása. Enéúkül tartós sikereket ezen a téren sem érhetünk el.

Termelőszövetkezeteinknek a legutóbbi időben nyújtott kedvezmények lényetgesen meghaladják az egyénileg dolgozó parasztoknak nyuj tott kedvezményeket. így a szövetkezet érdekeltségét a termelés fokozásában jelentősen növelték a gazdálkodást terhelő régi adósságok eltörlését célzói intézkedések (adóelengedés, beadási hátralék törlése, stb.)

Gazdasági politikánk új szakaszában a termelőszövetkezetek állami támogatása is egészséges alapon valósul meg. A termelőszövetkezetek továbbra is számíthatnak az állam pénzügyi támogatására. Ugyanakkor az értékesítési viszonyok megjavítása, további begyűjtési kedvezmények, a jobb szerződéses termeltetési árak lehetővé teszik számukra, hogy saját lábukra álljanak, hogy adósságok ne terheljék túlzottan a szövetkezet gazdálkodását, ami csökkenti a tagok anyagi érdekeltségét és az államnak is állandó problémát okoz.

Szövetkezeteinket emellett azonban meg kell tanítani arra is, miképpen használják fel a népi demokratikus. állam nyújtotta előnyöket.

A hizlalás például még mindig nem nyújt elég jövedelmet a szövetkezeteknek; országos átlagban malacaiknak csak 23 százalékát hizlalják fel. így elesnek azoktól az előnyöktől, amiket az állami felvásárlási ár és a szabadpiac biztosít számukra.

Hiba az is, hogy sok esetben helytelenül fogják fel a jövedelmezőség kérdését. Neon használják ki például a gépállomások kapacitását, holott a lényegesen csökkentett — és az új rendszer szerint nem a terméseredménytől függő, hanem változatlan — díjtételek igen előnyössé teszi a gépi munka alkalmazását.

A termelőszövetkezeteket meg kell győzni arról, hogy a géphasználat nö véli a gazdaság jövedelmét. Ugyanakkor tovább kell fokozni érdekeltségüket a gépáiComás eszközeinek igénybevételében.

A szövetkezeti gazdaság jövedelmezőségének fokozása szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy helyes viszony alakuljon ki a közös gazdaság és a háztáji gazdaság között.

A közelmúltban hozott intézkedések figyelembe veszik a háztáji gazdaság nagy .jelentőségét a szövetkezeti tagok, a szövetkezet és a népgazdaság szempontjából, növelik a tagok anyagi érdekeltségét a háztáji gazdaság kialakításában.. Számottevően csökkent a háztáji gazdaság beadási kötelezettsége, teljesen megszűnt a tej- és borbeadási kötelezettség. Ugyanakkor lehetővé vált, hogy a szövetkezet egy kataszteri holdra egészítse ki tagjai háztáji gazdaságának területét.

Ezek az intézkedések különösen a háztáji állattartás feltételeit javították meg. A tejbeadási kötelezettség eltörlése komoly előny jelent a tehenet tartó szövetkezeti tagoknak.

A háztáji gazdaság szerepének a lebecsülése veszélyezteti a közös gazdaság fejlődését, mert a termelő- szövetkezetben nem 'az árutermelés növelését, hanem a tagok háztáji szükséglete kielégítését teszi a közös gazdaság főfeladatává. Ezt a veszélyt nagyrészt leküzdöttük az anyagi érdekeltséget fokozó intézkedésekkel. Fennáll azonban a másik veszély: a közös gazdaság és a háztáji gazdaság közötti helyes viszony lazulása. Sok szövetkezetben előfordul, hogy nem tartják be az alapszabály erre vonatkozó előírását. Ez nem új jelenség a szövetkezeti mozgalomban. Korábban ez a jelenség kapcsolatos volt a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében elkövetett . hibákkal. Azok a szövetkezeti tagok, akik nem önkéntes elhatározásból szakítottak régi életükkel, lelkűkben továbbra is egyéni gazdáik maradtak, s a háztáji gazdaságot nem kiegészítő jövedelemforrásnak tekintették, hanem alkalmás lehetőségnek arra, hogy továbbfolytassák az egyéni gazdálkodást.

Ezek a termelőszövetkezeti tagok azonban tavaly nagyrészt otthagyták a szövetkezetei. Mi hát az oka annak, hogy ezek a jelenségek most 's fennállnak, sőt sok helyen széles méreteket öltenek? Némelyek ezt azoknak az intézkedéseknek tudják be, amelyek fokozták a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét a háztáji gazdaság kialakításában. Ez hibás vélemény. Sokkal mélyebben kell keresnünk ezeknek a jelenségeknek az okát.

A szocializmus útján haladó termelőszövetkezeti parasztságot túlnyomóan magántulajdonosi környezet veszi körül. A szövetkezet hat a környező kisárutermelésre, de a kis- árutermalés is hat a szövetkezetre. Milyen hatások érik jelenleg erről a részről a szövetkezeti parasztságot? Azok a szövetkezeti parasztok, akik látják az egyénileg dolgozó parasztok aktivitását a termelésben és a piacon —, ha nem tapasztalják ugyanezt a szövetkezet részéről, — szintén egyéni úton kezdik keresni boldogulásukat, a háztáji gazdaságban kezdenek árutermelésre berendezkedni. E jelenségeik ellen küzdenünk kell. Meg kell győznünk a szövetkezeti tagokat, hogy számításukat még jobban megtalálják, mint akis- árutermelők, ha a termelőszövetkezet és az állam által biztosított előnyöket közös erőfeszítéssel használják ki. Helytelen lenne azonban, ha a helyes arány biztosítása érdekében csökkentenénk a tagok anyagi érdekeltségét a háztáji gazdaság kialakításában —, mert ezzel ugyancsak a közös gazdaság fejlesztése elé gördítenénk akadályt. Fokoznunk kell ellenben a tagság anyagi érdekeltségét a közös gazdaságban végzett munkában, ami sok esetben nem egyszerű feladat.

A szövetkezeti parasztságnak a termelésben való közvetlen anyagi érdekeltségét a munkaegységrendszer biztosítja.

A termelőszövetkezeti gazdaság a tagok közös tulajdona; a tagok ösz- szessége a termelőeszközökkel és a szövetkezet termékeivel mint saját tulajdonával rendelkezik. Ennek megfelelően a termelőszövetkezet tagjai nem munkabért kapnak, hanem munkájuk mennyisége és minősége szerint részesednek a közös jövedelemből.

A munkaegység ezeket nevezőre hozza. Ennyiben a munkaegység a munka mértéke.

A munkaegység, mint a munka mértéke, megteremti a munkaszerinti elosztás alapját. Ennyiben az elosztás eszköze. A munkaegység nélkül nem lehetne megvalósítani a termelőszövetkezetekben a munka szerinti elosztás szocialista elvét.

Ezen a téren a szövetkezetek jelentős részében komoly hiányok vannak: még a pontos munkaegységnyilvántartást sem teremtették meg. Éneikül pedig nem is lehet szó munkaszerinti elosztásról; megszűnik a tagok közvetlen anyagi, érdekeltsége, meglazul a munkafegyelem, elmaradás mutatkozik a munkában, csökken a terméshozam.

A jó nyilvántartásra alapozva min den termelőszövetkezetben meg kell teremtenünk a munkaegység becsületét. Meg kell szerveznünk a jól dolgozó termelőszövetkezeti tagok szolidaritását, erélyes fellépését a munkaegységek pontos beírásáért, harcát a kispolgári egyenlősdi ellen, s az ellen a selkhelyt még fel nem számolt gyakorlat ellen, hogy el nem végzett, vagy fölösleges, illetve nem a közös termelést szolgáló munkáért munkaegységet számoljanak fel.

Különös jelentősége van a rendszeres pénzelőleg osztásnak. Ezzel a tagdk anyagi érdekeltsége a közös munkában fokozódott, s nincsenek arra utalva, hogy egyéb módon teremtsék elő a napi kiadásaik fedezésére szükséges pénzbevételeiket. A rendszeres pénzelőleg-osztásnak azon ban az a feltételé, hogy a termelő- szövetkezeteknek az év minden szakában legyen pénzbevétele. Fokozni kell tehát erőfeszítéseinket ezen a téren is, és meg kell teremteni a rendszeres, havi előlegosztás feltételeit.

A munkaegységrendszer szerves része a premizálás.

A mezőgazdasági termelés természeti sajátosságainál fogva a legtöbb munkafolyamat befejezése után nem kapjuk meg egyszerre a terméket, a munka eredménye csak később jelentkezik. Azonnal csak a felhasznált munkaegységet mérhetjük. Ezért a munkaegységrendszer szerves kiegészítő része a terméseredmény alapján történő premizálás. Premizálás nélkül a mezőgazdaságban nem lehet helyesein érvényesíteni a munkaszerinti elosztás elvét.

A premizálás alapja az egyes munkacsapatok, brigádok, illetve az állattenyésztésben az egyes dolgozók által elért tényleges hozam. Ha ennek felmérése, nyilvántartása, nem történik meg, nem lehet premizálni. A nyilvántartást viszont megnehezíti az, hogy a termelőszövetkezetek nagy részében nem szilárdult még meg a szocialista munkaszervezet. Meg kell azonban találni a lehetőséget arra, hogy a munkaszervezet évközben történő megváltozása esetén is mód legyen annak megállapítására, hogy az illető területen elért terméseredmény után megállapított prémiumból azok a tagok is részesedjenek, akiknek munkaterülete időközben megváltozott. Ugyancsak meg kell oldani a premizálás kérdését ott, ahol a kapások egyéni ^parcellázásának módszerét alkalmazzák, annál is inkább, mert ebben az esetben úgyszólván lehetetlen a teljesített munkaegységek ellenőrzése.

Termelőszövetkezeteink megszilárdításának feladatát kiemeli az, hogy anyagi érdekeltségének fokozódása következtében az egyénileg dolgozó parasztság fejlődésünk jelenlegi szakaszában a termelőszövetkezetek komoly versenytársává vált. Ebben a versenyben a kisárutermelés azt a helyzeti előnyét érvényesíti, hogy kitaposott úton jár, gyorsain tud eredményeket felmutatni. A verseny kibontakozása abban is megmutatkozik, hogy egyes szövetkezetek kapuinál új belépők, vagy visszalépni kívánó tagok állnak, viszont olyan szövetkezeti tag is akad, aki még ma sem döntött véglegesen, hogy milyen úton kíván haladpi. Számolnunk kell ezzel a versennyel, de a termelőszövetkezeteknek ettől nincs mit félniük. Ebből a versenyből ha valóban felhasználják a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és a rendelkezésükre álló műszaki segítséget, szükségszerűen nekik kell győztesen kikerülniük.

VASÁRNAPI JEGYZETEK EGY ÉV

Egy évvel ezelőtt, közvetlenül Nagy Imre élvtára emlékecetes beszéde után, Decsen jártam. Kofán érkeztem, reggel hét óra felé. Nem tudom, más vasárnap reggeleken milyen élet van a faluban, de ekkor az utcákon szokatlan nyüzsgés volt. Mindenütt csoportokba verődtek az emberek, s mindenütt ugyanarról volt szó. Legnagyobb forgalom azonban a kocsmában volt, a pincér alig győzte hordani a sok magyfröccsöt és féldecit. Néhány „tekintélyes“ ember az ivó közepén táncolt, egymásba kapaszkodva s beszeszelten rikkantotta, hogy sose halunk meg.

Tétován álltam a kocsmaajtóban s valakit megkérdeztem, miért ez a szokatlan vígság. Egy harcsabajszú felelt, tele szájjal, nagyon jókedvűen.

— Éljen Nagy Imre!

Lehet, hogy naiv vagyok, de nem értettem.

— Nem érti? — kérdezte a har- csaformájúj >— INincs kuláJklista, nincs tagosítás, nincs semmi, csak mi vagyunk. Gyöjjön, igyák egy féldecit.

A féldecit természetesen visszautasítottam, s most már mindent értettem. A decsi kulákok kora reggel így ünnepeltek.

Talajomra benyitottam egy parasztházhoz, de a gazda nem volt otthon, a fiával együtt kaszálni ment. A felesége, meg a menye szinte egymás szavába vágva kérdezte:

— Milyen világ lesz most?

Nyolc holdas gazdaságuk volt, (nevükre már nem emlékszem), s hirtelen, mintha úgy érezték volna, hogy most mindent el kell mondani, kitárták az életüket. Elmondták, hogy azelőtt gazdag állatállományuk volt, minden évben több hízót is eladtak, de birkájuk is volt. „Most nem éri meg" — mondta az asszony s azt is elpanaszolta, hogy a tagosításnál méltánytalanság érte őket, a szerződéses növényekkel pedig sehogy sínese neik kibékülve.

Azóta egy esztendő telt el s a napokban autón végigjártam a megyét. Közben a decsi vendéglátóim jutottak eszembe, akik akkor aggodalmasan és bizakodva, azt kérdezték tőlem: milyen világ lesz most? Egy évvel ezelőtt nem tudtam pontos választ adni, de most, egy év után, válaszolt helyettem a dolgozó nép, amely akkor talán aggódott, vagy kételkedett. De az aggódás csak a pillanatnak szólt, a jövőben mindnyájan hittek. És Viaszolt a pompás tolnai határ is, amely ezekben a napokban várja a gazdag aratást. Tavaly sok föld maradt parlagon, most, mint a megyei tanács főagronómusa büszkén mondotta: minden területet megműveltünk, s nincs gazos föld a megyében.

— Milyen világ lesz most? — ezt kérdezrték tőlem egy éve Decsen s egy év elmúltával azzal is válaszolhatnék, hogy az idén annyival ntőt megyénkben a búza vetésterülete, ami közepes termés esetén is, 30.000 ember évi kenyérszükségetét fedezi. De ugyanígy növekedett minden, de legjobban a dolgozók hite, bizalma. Pusztított a jég, sok kórt tett a rengeteg eső, mégis annak a döbröközi gazdának hiszek, aki így foglalta össze a kormányprogramm első esztendejét:

— Nem is tudom megmondani, mennyivel lettem gazdagabb egy év óta!

Azt hiszem, ezt mindnyájan elmondhatjuk. A decsi vendéglátó gazdáim is, akik éppen egy éve aggodalommal, de még több bizakodással néztek a jövő elé.

S a kocsmában mulató kulákok szarvát, amely az első napokban oly nagyra nőtt, a dolgozó nép könyörtelenül letörte.

Apor Sándor.

...ezekben a napokban minden párttag adja ereje, tudása legjavát.. •

Már régen ismerem Komáromi elvtársat, a tolnai községi pártbizottság titkárát. Megmaradt emlékezetemben, hogy milyen keményen tud beszélni, de cselekedni is, amikor a nép ellenségeiről van szó. Ez ma sincs máskép. Ugyanakkor emlékezetem másik „rekeszében“ egy elfogó- dott, szerény ember áll előttem, amint népköztársaságunk kitüntetését veszi át. Ismét másik apró esemény elvtársi, baráti beszélgetés a kommunistáikkal, pártonkívüliekkel, üzemi munkásokkal, dolgozó parasztokkal. Igazi kommunista erények ezek. Olyan sok jót elmondtam itt róla, hogy bárki azt mondhatná, itt egy hiba nélküli ember. Nem, szó sincs róla. ö sem hibanélküli. Beszélhetnénk arról, hogy még mindig néha türelmetlen stb. De nem is ez a fontos, hanem az, hogyha a jó tulajdonságok túlsúlyban vannak egy emberben a hibák fölött, s megvan a képesség a_hibák kijavítására. Fontos ez különösen egy párttitkár- nál. Mintegy összegezve Komáromi elvtárs ilyen ember.

, De nem is erről akartam írni, csak eszembe jutott s úgy gondolom nem érdektelen egy pártszervezet munkáját vizsgálva erről is ejteni néhány szót. Nagyon sok függ a vezetőktől és sokszor, vagy jobban mondva, legtöbbször eldönti a tagság aktivitásának sorsát is.

A mezőgazdaság egyik legnagyobb s mondjuk meg legszebb munkájáról, az aratás-cséplésről beszélgetek vele. Arról, hogyan segít ebben is, mint rmndenben a pártszervezet. Nem kell kérlelni, s mint aki biztos a dolgában, tehát mindent megtettek amit lehetett, megindul szava. — Kibővített pártbizottsági ülésen beszéltük meg a feladatokat, amelyre meghívtuk a pártszervezeteik titkárait és a tömegszervezetek vezetőit is — mond ja. Ezután kitűnik az is, hogy jól előkészítették, mert például a tömegszervezetek vezetői már kész tervvel

jelentek meg.

— A pártbizottság tagjai most ezeket kint a területen, menetközben ellenőrzik, s ha kell, közvetlen segítséget tudnak nyújtani. — Nem kis büszkeséggel jelenti ki, ezután, hogy — nincs olyan pártbizottsági tag, aki ne végezne pártmunikát s a tapasztalatokról menetközben tájékoztatjuk egymást. — Nem várnak tehát, igen helyesen, egyik vezetőségi üléstől a másikig. így lehet idejében intézkedni, ha valahol baj van.

Mindjárt példát is mond ennek alátámasztására. — így sikerült Berek Istvánt, aki a kulákok -beszédének felülve nem akarta adóját fizetni, jó útra terelni. — Megmagyarázták neki, hogy mennyire saját maga ellen is vét, amikor nem teljesíti kötelességét. Azóta rendezte adóját, nem zaklatja senki, nem emelik fel adóját, így több pénz jut a családnak, de többet kaphat az országtól is.

A tanácsnak nyújtott segítsége its meghozta gyümölcseit. Az aratásra való jó felkészüléshez szorosan hozzátartozik a növényáoolási munkák sürgős elvégzése is. Ebben is jó eredményt értek el. hisz a harmadik kapálást már 50 százalékban elvégezték a tolnai dolgozó parasztok. Itt is a kommunisták járnak élen. mint Zsig- mond Lajos, Máté József elvtársak, akiket szívesen követnek a pártpn- kívüliek is. Kun József, a mező- gazdasági előadó állandóan jária a határt, s ott kint igyekszik segíteni, mozgósítani.

Megtudom azt is, hogy a dolgozó parasztokkal való szoros kapcsolat a besvűitési tervek teliesításére is ;ió hatással van. — A községi pártbizottság tagjai egyéni beszélgetéseken keresztül igyekeznek meggyőzni a dolgozó parasztokat a kötelezettségek teljesítésének fontosságáról •— mondja Komáromi elvtárs. — Pa- siinszki Viktor elvtárs, az első típusú termelőszövetkezet elnöke azt

mondja: — Az idén is elsők leszünk a begyűjtésben. De így vannak vele a többiek is. — Hogy ez nemcsak szó, azt bizonyítja az eddigi eredmény. A féléves begyűjtési tervet a község sertésből 176, tojásból 117, baromfiból 110 százalékra teljesítette.

— Ilyen előkészületek után kezdtük meg az aratást. Steinbach Mihály árpaföldvjén a másodvetés is kikelt már, — sorolja az eredményeket Komáromi elvtárs. — Azon igyekeztünk, hogy az aratásban széles körben kibontakozzon a kölcsönös segítő mozgalom. Brigádok alakultak az üzemek, KTSZ-ek dolgozóiból, akik segítenek a gyenge munkaerővel rendelkező családoknak.

Ugyanezt hallom a gabonabeihor- dás megszervezéséről is. —- Felhívtuk a tanács és népnevelőkön . keresztül az egész falu figyelmét, hogy az esős időjárás miatt a fogatok ösz- szefogása most még fontosabb, mint tavaly — mondja Komáromi elvtárs. A példa sem marad el, hisz e nélkül a pártszervezet segítsége csak félsegítség volna. Máté József elvtárs, a pártvezetőség tagja már eddig is több gazdának segített fogatával.

— Van akikre biztosan számíthatunk, s ezt legjobban bizonyítja, hogy az elmúlt vasárnap nagyban folyt az aratás, növényápolás, permetezés a határban. A begyűjtésben is tavalyi búzából 20, kukoricából 40 mázsát szállítottak a raktárba a dolgozó parasztok.

Befejezésül ezeket mondja: —

Pártbizottságunk igyekszik a területen irányítani a politikai munkát, természetesen a kongresszus határozatainak szellemében. így időben fel tudjuk ismerni a hibákat s azonnal segítséget tudunk adni azok kiküszöböléséhez.

Azt tartjuk, hogy ezekben a napokban minden párttag adja ereje, tudása legjavát az időbeni gyors aratás, cséplés sikeres elvégzéséért.

(i—el