Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-08 / 160. szám
1954 JtJLIUS 8 NAPCö 8 A gépállomás becsületéért A SZEDRESI GÉPÁLLOMÁS tavaly nem végzett jó munkát. A vezetőknek és a dolgozóknak lesütött szemmel kellett a termelőszövetkezetek tagjai előtt járni, mert egyetlen alkalommal sem tudták teljesíteni szerződésileg vállalt kötelezettségüket. Aratás után mintegy 800 hold tarlót nem szántott fel a gépállomás és még ami ennél is súlyosabb, ezen a területen a mélyszántást sem végezték el. így a szedre- si gépállomás körzetéhez tartozó 12 termelőszövetkezet legtöbb tavaszi veteménye tavaszi szántásba került. Nem beszélve arról, hogy az egyéni parasztoknak egyáltalán nem segített a gépállomás. Hogy miért végzett tavaly rossz munkát a gépállomás, miért nerry volt becsülete, a fentiekből kitűnik. Most az a kérdés, hogy mi volt ennek az oka? Hosszú írásba kellene bocsátkozni, hogy tövéről-hegyire feltárjuk a gépállomás kollektívájának összes hibáját. Csak a legkirívóbbakat említjük, A legnagyobb hiba mindenek előtt a munkaszervezés körül volt. Gyakran megtörtént, hogy egy-egy traktor naponta kétszer 8 kilométert ment feleslegesen. Ebben persze a járási tanács is, meg a gépállomások megyei igazgatósága is hibás, mert utasították a gépállomást, hogy a cséplést azonnal kezdjék meg és folyamatosan végezzék, de emellett a tarlóhántással se álljanak meg. A hiba nem ott volt, hogy a két munka elvégzése nem lett volna fontos, hanem ott, hogy egyik elvégzésének se volt megteremtve az előfeltétele. A behordást nem szorgalmazta senki, de ha annyi csépelni való volt egy helyen, hogy két óra hosszat tartott, akkor is oda kellett huzatai a gépet, el kellett csépelni, azzal az indokkal, hogy legfontosabb a kenyér. Az senkinek se jutott eszébe, hogy jobb szervezéssel, a gabona is előbb a magtárba került volna, meg a tarlóhántásnak se lett volna akadálya. Mindezért mégis a gépállomás vezetőjét, Baros Gábor elvtársat terheli a felelősség, mert ő látta, hogy hol a hiba és nem intézkedett, nem mert a felsőbb szervek helytelen utasításával ellentétben, — helyesen cselekedni. EZEK UTÁN NEM VÉLETLEN, hogy a környék termelőszövetkezeti vezetői és tagjai bizony nem nyilatkoztak elismerően a gépek munkájáról, de leginkább a gépállomás kollektívájának munkájáról. Hiszen a cséplés idején, illetve a nyáron elkövetett hibát ősszel sem tette jóvá a gépállomás. Megkísérelték ugyan több alkalommal a szántást, de a szándék, csak szándék maradt, mert a gépek egymás után estek ki a termelésből, a javításnak pedig mindig volt valami akadályozója. Ezért a 8(10 hold tarló felszántására csak a tavasszal került sor. A gépállomás hibájából származó károkat nem lehet forintösszegben érzékeltetni. Biztosan ökölbe szorulna minden szedresi traktoros keze, ha azt megtudná, hogy a tavasszal mennyi pénzbe került a növényi kártevők elleni védekezés, amit ők részben tarlóhántással, részben pedig az őszi mélyszántással megelőzhettek volna. A szedresi gépállomás azóta törlesztett az adósságából, sok hibát jóvátett. A PART ÉS A KORMÁNY mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozata után sok minden megváltozott Szedresben is. Sok olyan akadályt gördítettek el az útból, ami gátlója volt az előrehaladásnak. A gépállomás műszaki gárdáját csaknem teljesen átszervezték. Menesztették Hollós! István kulák- szerelőt, aki sok esetben tudatosan akadályozta a gépi munkát. Helyette üzemi szakmunkást kapott a gépállomás. Más területre helyezték át Csáki Oszkár elvtársat, a volt vezető agronómust, aki gyakorlat hiánya miatt nem tudta átfogni azt a 22 ezer hold földet, amelynek terméséért nem kevésbbé felelős a gépállomás agronómus gárdája. Csáki elvtárs helyett új agronómust kapott a gépállomás, Miklós János elvtárs személyében, akinek ötéves gyakorlata van a gépállomási üzemszervezésben. Az üzemi munkások is sokat segítettek, csak az anyag, amit magával hozott az a 11 szakmunkás, aki két hónapig dolgozott a gépállomáson, 270 ezer forintot tett ki. JOBB KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT foghatott hozzá a gépállomás az elvesztett becsület visszaszerzéséhez. Nagy felelősség volt a tavasszal a gépállomás kollektívájának vállán. De ezt tudta is a gépállomáson minden szerelő, minden traktoros és vezető egyaránt. Célkitűzésük az volt, hogy a tavaszi munkák ideje alatt, a növényápolási munkák idején bebizonyítsák: tudnak jól dolgozni. A szedresi gépállomás és a hozzátartozó 12 termelőszövetkezet tagjai a párt III. kongresszusát megelőzően azt a fogadalmat tették, hogy közös erővel, egy akarattal harcolnak a magasabb terméseredmények Az egészségügyi minisztérium kétéves bentlakásos betegápoló képző iskolát indít augusztus 1-én a budapesti Vámos Ilona Ápolónőképzőben (V. Váci utca 47.) Az iskolára jelentkezhetnek mindazok a 17—30 éves korú nők, akik hivatást éreznek erre a pályára. A felvételhez az általános iskola 8, indokolt esetben 6 osztályának elvégzését tanúsító bizonyítvány szükséges. Felvételi kérelmeket a megjelölt iskola vezetőségéhez kell beküldeni. eléréséért. Hogy ez milyen eredmény nyel járt, azt most még nehéz lenne megállapítani. Annyit azonban már most el lehet mondani, hogy a tavalyinál jobb terméseredmények ígérkeznek. A gépállomás traktorosai összehasonlíthatatlanul jobban dolgoznak, mint tavaly, meg ä termelőszövetkezetekben is más a helyzet. Bizonyítja ezt maga az a tény, hogy a gépállomás 20 százalékkal túlteljesítette a tavaszi munkák idejére vállalt kötelezettségét. A kapá- lási tervet pedig 112 százalékra teljesítette. A termelőszövetkezetekben, — csaknem mindenütt, — háromszor elvégezték a növényápolást, a földeken nem igen lehet gyomot látni. Nyugodtan lehet mondani tehát, hogy az elvesztett tekintélyt részben visszaszerezte a gépállomás. HIBA VOLNA a szedresi gépállomás kollektíváját azzal ámítani, hogy most már minden rendben van, többé soha nem eshet csorba a gépállomás becsületén. Ez nem így van, sőt a gépállomás becsületéért most kell igazán harcba indulniok, Az aratás, cséplés és a tarlóhántás ide je alatt a gépállomásnak be kell bizonyítania, hogy betölti hivatását. Sikerül-e ez? — az teljesen a gépállomáson múlik. A gépek jók, a szekszárdi járásban lévő három gépállomás közül minőségileg is Szedresben javították ki legjobban az arató- és cséplőgépeket, valamint a traktorokat. A gépállomáson jó trak toristák vannak, olyanok, mint Vörös József, aki a szedresi Petőfi termelőszövetkezet 20 hold ősziárpáját kévekötő aratógéppel két nap alatt learatta. Vagy mint Virágh Mihály kombájnvezető, aki a „legjobb kom- bájnvezető" cím elnyeréséért harcol. A feltételek tehát teljes egészében biztosítva vannak ahhoz, hogy eredményes legyen a gépállomás becsületéért folytatott harc. * Talán egy kicsit rosszul sikerült a kép, talán többet kellett volna foglalkozni azzal, hogy bizony még hibák is vannak Szedresen. Az például, hogy az egyik kombájnnak nincs szalmágyüjtő kocsija. meg több ilyen apróság. De ezek a hibák olyanok, hogy a felsőbb szervek segítségév'el egyik napról a másikra ki lehet őket javítani. július 25-ig. A felvételi kérelemhez csatolni kell a részletes, saját kézzel írott önéletrajzot, születési, iskolai, ■hatósági, vagyoni és körzeti orvosi bizonyítványt. Az iskola két éves időtartama alatt a hallgatók teljes ellátást, tankönyvet, a gyakorlati időre egyenruhát és havi 116 forint tanulmányi segélyt kapnak. Az iskola elvégzése után a hallgatók elhelyezéséről az egészségügyi minisztérium munkaügyi osztálya gondoskodik. Ápolónőképző iskola indul augusztusban Budapesten Gyermekek kultúrműsora Pakson A közelmúltban két kedves vasárnap délutánt szereztek Paks dolgozói részére a gyermekek. Az első a vizsgák utáni vasárnap délután volt, amikor az I. sz. iskola növendékei szerepeltek. Az énekkar számai nyitották meg a műsort és a volt elsőosztályosok folytatták balett táncukkal. Igen kedves látvány volt. mintha megannyi kis lepke szállt volna a színpadon. Mesejátékok is szerepeltek a műsoron. Az énekkar több ízben is fellépett. A kórus fegyelmezettségén meglátszott, hogy Endrődi József nevelő sokat és türelemmel foglalkozik a tagjaival. A másik szóbanforgó vasárnap délutánt a fiatalok hangversenye tette széppé. A zeneiskola évzáró hangversenye volt ez. Dr. Tölgyesi Sándorné és dr. Részbányai Dezső tanítgatták a gyermekeket egész éven át. A tanítványok legtöbbje zongorázik, de van, amelyik hegedül. Ügyesen játszanak már komoly, klasszikus műveket is. Becker Zsuzsi hegedüjátéka bebizonyította, hogy zenei nevelése jó kezekben van. Nővére, Becker Klári kísérte zongorán, aki ugyancsak szép eredménynyel fejezte be a tanévet. Legtöbb tapsot a kicsik kapták, akik szinte elvesztek a nagy zongora mögött, de a hang, ami kis kezeik nyomán előtört, kedves zengéssel töltötte be az egész kultúrtermet. Bájos jelenet volt Bognár Veron- ka és Bán Zsuzsika, a két pöttöm kislány négykezese. Sok lenne azonban felsorolni a sok tehetséges kis tanítvány nevét. Azért, amit a zeneiskola évzáró hangversenyén hallottunk, elsősorban dr. Tölgyesi Sándor- nét és dr. Részbányad Dezsőt illeti dicséret. Horváth Istvánná levelező, Verseny a „legjobb műhely“ cím elnyeréséért A Símantornyai Bőrgyárban a kongresszusi mű- szak után az üzemi bizottság kezdeményezésével, a fizikai és műszaki dolgozók elhatározták, hogy versenyt indítanak a „legjobb műhely” cím elnyeréséért. A vállalás végrehajtásának módját jól előkészítették és értekezleten beszélték meg a versenyfeltételeket, melyeket minden üzemrészben tudatosítottak. Miután az üzem az első negyedéves önköltségi tervét 109 százalékra „teljesítette”, — ami azt jelenti, hogy 9 százalékkal drágábban termeltek, — elhatározták ,hogy az önköltséget jelentős mértékben csökkentik. Ennek megfelelően dolgozták ki a versenyszempontokat, s amelynek végrehajtására az üzem minden dolgozóját mozgósították. állalásukban főszempontként szerepel a deká- ' donkénti ütemes termelés betartása, amellyel kiküszöbölhetik a hóvégi és negyedévi rohammunkát. Ezzel csökkentik a túlórákat és az időbérezési órákat. A selejt csökkentése végett megszilárdítják a technológiai fegyelmet. A műszaki vezetők a MEO-szerve- zettel karöltve rendszeresen értékelik a minőségi vállalásokat. A termelési értekezleten ismertetik a kongresszus által megjelölt feladatokat és megbeszélik, a munkatermelékenység emelése, önköltség csökkentése, az anyagtakarékosságra, a termékek minőségi javítására vonatkozó terveiket. A vállalat és a pártszervezet vezetősége, a műhelyek közöti verseny állását minden hónap 10-ig értékeli, a versenytáblán és hangos bemondón keresztül tudatosítja. Azt a műhelyt, amely elnyeri a „legjobb műhely” címet, a vállalat vezetősége vándorzászlóval jutalmazza. Pártszervezeteink segítsék a DlSZ-fiatalok lendületének további kibontakozását „ ... a falusi dolgozó ifjúság megszervezése és mozgósítása olyan feladat, mellyel a DISZ nem csak elősegítheti a mezőgazdaságfejlesztési tervének végrehajtását, de egyben el mélyítheti gyökereit a falun” — mondotta Rákosi elvtárs az MDP 111. kongresszusán előadói beszédében. Azóta tapasztalható, hogy DISZ járási bizottságaink a mi megyénk területén is egyre nagyobb segítséget igyekeznek adni falusi DISZ- szervezeteink számára. Azóta tapasztalható, hogy egyre növekszik DISZ fiataljaink felelősségérzete, munkakedve, lendülete. Igyekeznek a gazdasági munkák területén olyan kezdeményezéseket felszínre hozni, olyan eredményeket elérni, amelyek biztosítják, hogy kapcsolatuk elmélyülhet a szervezeten kívüli dolgozó ifjúsággal, megbecsülésük növekedhet megyénk dolgozói előtt is. Nem kis részük van ennek nyomán abban, hogy az aratásra való jó felkészülés minél tökéletesebb legyen megyénkben. Szerte a megyébe arató-cséplő brigádokat szerveznek DISZ fiataljaink, hogy a gyors és a lehető legkisebb szemveszteséggel történő aratási segítsék. Nagyon jól tudják, hogy a mezőgazdaság fejlesz téséről szóló párt és kormányhatározat sikeres végrehajtását segítik ezzel elő. Arató-cséplő brigádok alakultak a varsádi gépállomáson, Belecskán, Simontornyán, Keszőhidegkúton, Udvariban, Miszlán, Dalmandon és sok más helyen. A Nakon. Mucsiban. Lápafőn, Ozorán alakult DISZ arató és cséplő brigádok elsősorban azt vállalták, hogy a bevonult ifjak családtagjainak segítenek az aratásban, cséplésben. A varsádi állami gazdaság DISZ brigádja a gyönki „Vörös Csillag” termelőszövetkezetnél már meg is kezdte a segítést az ősziárpa aratásában. Ahol még nem kezdődött meg az aratás, ott a megalakult arató- és cséplő-brigádok az aratásra való jó felkészülésben segítenek igen hatásosan. Ahol még nem kezdődtek meg az aratás munkálatai, mint Nagytormáson, ott a DISZ brigád 5 hold lucernát takarított be. A varsádi állami gazdaság DISZ brigádja a Szabadság termelőszövetkezet 3 hold kukoricáját kapálta meg. A dombóvári járási tanács 12 tagú DISZ brigádja a kurdi Dózsa termelőszövetkezetnél végzett növény- ápolási munkát. De ugyanígy sorolhatnánk a dombóvári gazdasági vasút 7 tagú, a Fémtömegcikkgyártó Vállalat 8 tagú DISZ brigádjának lelkes tagjait is. A DISZ cséplő-brigádok is lelkesen készülnek a nagy csatára. A dal- mandi gépállomáson többek között Balogh István, Balogh János, valamint a Tóth Károly és Hetest Géza pár 40—40 vagonos cséplési eredményre tett vállalást. Ezek azonban mind még csak a kezdeti eredmények, mert azóta nap, mint nap, egyre nagyobb számban alakítanak DISZ fiataljaink arató-cséplő brigádokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy e lendület ott ölt egyre nagyobb arányokat, ahol a járási DISZ bizottság mellett a pártszervezetek is nagyobb segítséget adnak a DISZ fiataloknak. Ott megy jól a munka, ahol megfogadták Rákosi elvtárs kongresszusi beszámolójának szavait: „A DISZ, a dolgozó ifjúság e harcos szervezete a párt édes gyermeke, s minden módon kífejezésre kell juttatni, hogy a párt segíti, támogatja, gondját viseli, állandóan törődik vele.” Nincs tehát idő a párásra. E néhány példa is azt bizonyítja, hogy DISZ fiatal iáinkra, ha megfelelően foglalkoznak vele pártszervezeteink, bizton lehet számítani. E néhány példa is mutatja, hogy DISZ fiataljaink minden területen ki akarják venni részüket a, pártkongresszus határozatainak. tehát egész népünk fel emelkedéséért vívott harc végrehajtásából. Az kell, hogy elsősorban pártszervezeteink segítsék, bátorít- I safe, mozgósítsák őket, s a jó cred- I meny nem marad el. Néhány szó a Séd-patakról Pár nap múlva félszendergésemből Félrevert harang zúgása vert föl. Jön az árvíz, jön az árvíz ... (Petőfi) Ezt a pár sort a „Tisza" című költeményében írta Petőfi a rakoncátlan Tiszáról, melyet a világ legjám- borabb folyójának tartott, míg meg nem győződött szeszélyességéről. A Tiszát azóta megzabolázták. Az emberek erős gátak közé szorították, most már kevésibbé áll fenn, hogy árvízzel fenyegesse a tiszaimenti lakosokat. Most nem is ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni, hanem azzal, hogy Petőfi „Tisza“ című költeménye nagyban ráillik a Szekszárdon keresztül folyó Séd patakra is. Ez a patakocska is olyan jámbornak látszik, mint akire azt mondják ,.a légy nek sem árt.“ Persze annak nem, de a szekszárdi lakosok egy része fél tőle, mégpedig joggal. A város alacsonyabb részén fekvő házait már sokszor elöntötte. Nem egy esetben a házak ablakán, ajtaján jelent meg, mint hívatlan „vendég". Az emberek ezt is igyekeztek meg fékezni. A múlt rendszer urai némi kis medret ásattak neki. Azért nem ásattak mélyebbet, mert bizonyára arra gondoltak, majd kiváj'ja magának. A patakocska azonban nem ásott magának medret, az árvíz veszélye továbbra is fennállt. 1952-ben emberek és gépek jelentek meg Szekszárd határában. Szabi lyozták és mélyítették a patak medrét. Egyszóval biztos utat készítettek a patakocskának. A medre fölé több helyen erős vasbeton hidat építettek, hogy a dolgozó parasztoknak ne kelljen kerülőt tenni, amikor dolgozni mennek a határba. 1953-ban már nem volt veszélyes a Séd. A munka tehát sikerrel járt. Már úgy látszott, végkép megszűnt az árvíz- veszély, Igen ám. de Szekszárdinak voltak szépséghibái. Egyes vezetők úgy határoztak, ezt is meg kell szüntetni. 1953 tavaszán megkezdték a bukkanó eltüntetését, őszén pedig a Hár- mas-híd átépítését. Lejjebb sülyesz- tették, mintegy 70 centit. A baj nem is itt van, hanem ott, hogy a hid építésének megkezdése óta ide s tova 8—9 hónap is élteit. A Kossuth- híd sokkal rövidebb idő alatt készült el a Dunán. Pedig az jóval nagyobb. Ez a kis híd pedig csak egy töredéke lenne. Az elkészítése, amint azt az eddigi jelek mutatják, 12 hónapot vesz igénybe. Igaz, hogy már áll a híd, altkor is állt, amikor a patak először kilépett medréből pár héttel ezelőtt, csak akkor még fel volt dacolva. A ducolóst azóta már kiszedték alóla, nagyrészét a víz mosta ki. Azt a „pár“ köbméter földet és a téglatörmeléket azonban (mintegy 150—200 köbméter), amely az átépítéskor a híd alá került, a víz nem bírta elmosni. Annak eltakarítása az emberekre vár. Ez a törmelék körülbelül egy méter magasságban zárja el a víz útját. így nem csoda, ha nagyobb esőzés idején — mint legújabb július 5-én — a patak alacsonynak találja a hidat és kilép a medréből. Vájjon a kaposvári III. számú Mélyépítő Vállalat vezetősége érez-e némi felelősséget a patak kiöntéséért, vagy legalább is azért, amiért a híd alól még nem takarították el azt a „jó pár“ köbméter földet? A szekszárdi dolgozók már unják a felelőtlen munkát. Joggal elvárják, hogy az illetékes szervek felelősségre vonják azokat, akiknek mulasztásából még mindig nincs megnyitva a patak útja és az a mostani esőzések következtében medréből kilépve új utat keres magának. Ami/« HtiMwmtt PÁRTÍPITtS Útmutatást nyújt a mindennapi 1 pártmunkában
