Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-28 / 177. szám

1954 JULIUS 28 NíPCö 3 Kilencvasutas küzdelme arc árvíz ellen Aratás a sárközi állami gazdaságban Két héttel ezelőtt a bölcskei dol­gozó parasztok nehéz helyzetbe ke­rültek. Úgy látszott, hogy a meg­áradt Duna vize teljesen elönti a községet és többszáz hold termő-, '’földet. A község lakói eleinte igye­keztek ellenállni a víznek a gát épí­tésével, de a példanélkül álló ára­dás következtében munkájuk nem volt eredményes. Segítségre volít szükség. Ebben az időben a megye dolgozói Bölcskére figyeltek. Többen mentek el a helyi tanácshoz és jelentették be, hogy részt kívánnak venni, a böicskei gát építésében. Üzemi mun­kások is szerveztek brigádokat, és bölcskeiek segítségére siettek. Több- száz autó szállította erre a /helyre a honvédeket és í} rendőröket. Öröm­mel fogadták a község lakói azt a 900 vasutast is, akik a Szekszárdi MÁV Pályafenntartási FőnöVrség ré­széről siettek a veszélyeztete tt terü­let megmentésére. A 900 vasutas július 17-én kezdte meg a gátépítési munkát a legnehe­zebb; a III-as és a IV-es szakaszon, amit később „vasutas kanyarnak“ neveztek el az ott dolgozói';. Ács Ele­mér műszaki főtiszt, Szabó István és Gősi Ferenc főpályám*isterek vol­tak itt a fő irányítók. Segített az irányító munkában Vígh Dezső elv­társ, a Megyei Tanács titkára. Ki­rály László elvtárs, a Megyei Párt- bizottság titkára szintén tanácsokkal látta el a gátépítőket. A jó irányító munka mellett a vasutasok a leg­nagyobb lelkesedéssel dolgoztak. — Egy héten keresztül, minden erejü­ket latba vetették azért, hogy meg­mentsék a községet ,'az árvíztől. S az eredmény nem is 'maradt el, mert július 24-ig 5—6 kilométeren 8 mé­ter szélesre és 3 méter magasra emel ték azt a gátat, mely 17-én még alig egy méter ma/gas és 80—90 centi méter széles volt. Hogy itt ki végez­te a legjobb munkát, azt nehéz vol­na megállapítani., mert valameny- nyien, mind a 900-an becsületesen végezték el a kapott feladatokat. Sütő János sztahánovista előmun- kást, Lánczki líndre előmunkást és Baka József kjőműves elvtársakat okvetlen meg ’kell említenünk, mert ők éjjel-nappal fáradságot nem is­merve harcoltak az árvíz ellen. De úiogy jó munkát végeztek valameny- nyien, azt legjobban az az emlék­zászló bizonyítja, amelyet a Megyei Pártbizottságtól kaptak. A vasutasok győzelméhez az ára­dás felett elsősorban a honvédség se­gítsége járult hozzá, akik az irá­nyításban és a munkában egyaránt resztvettek. Farkas Mihály őrmagy- gyal, Kiss Imre főhadnaggyal, Dzsu- zsák Ferenc hadnaggyal és Horinkat, József főhadnagy elvtársakkal min­den este megbeszélték a vasutas ve­zetők a következő napi munkaprog- rammot, a meglévő létszámot, s a munkaeszközöket a veszélyes helyek­nek megfelelően osztották el. A jó együttműködésnek az lett az ered­ménye, hogy közel 20 ezer hold föld­területet mentettek meg az árvíztől. Pontosan egy hétig voltak Bölcs­kén a vasutas dolgozók. Szombaton, amikor megérkeztek régi munkahe­lyükre, a 900-as brigád egy veze­tője, Ács Elemér elvtárs felkereste szerkesztőségünket és elmondta, hogy a Megyei Pártbizottságtól ka­pott zászló sokáig emlékeztetni fogja a vasutas dolgozókat arra, hogy mi­lyen munkát végeztek a bölcskei gáton. De emlékeztetni fogja őket arra is, hogy a pécsi honvédség ka­tonái mennyire lelkesen és önfelál- dozóan tudnak dolgozni akkor, ami­kor az ország megmentéséről van szó. „A Duna ezen a szakaszon pénte­ken 14 centimétert apadt“ — mondta Ács elvtárs. — De ez nem jelenti azt, hogy teljesen megszűnt a ve­szély. Az apadás idején is lehetnek átszivárgások, sőt gátszakadások is. Sajnos bennünket az itthoni munka elszólított a bölcskei Duna-szakasz- ról. De á honvédek továbbra is ébe­ren őrködnek a gátak felett. így nem is gondolunk arra, hogy a mi szaka­szainkon nagyobb baj történhet az apadás idején." Működési engedélyért kell Jelentkezniük az ének-, tánc- és zeneművészeknek 1954 augusztus 1-től hivatásos elő­adóművész csak a népművelési mi­nisztérium által kiállított új műkö­dési engedély alapján léphet fel. — Ezért a népművelési minisztérium zene- és táncművészeti főosztálya felhívja a hivatásos előadóművészek figyelmét, hogy az állandó alkalma­zásban lévő előadóművészek, zene- művészeti főiskolai, zeneművészeti szakiskolai tanárok működési enge­délyük kiállítása érdekében jelent­kezzenek az alkalmazó szervnél. Az állandó alkalmazásban nem lévő karmesterek, énekes, táncos és hang­szeres előadóművészek, a vendéglá­tóiparban foglalkoztatott tánc- és népzenészek Budapesten jelentkezze­nek Budapesti Népi és Tánczenei Központnál (VIII., Gutenberg tér 4.), a vidéki énekes, táncos, hangszeres előadóművészek, valamint a vendég­látóiparban foglalkoztatott énekesek, táncosok, tánc. és népizenekarok tag jai a megyei tanácsok népművelési osztályai, illetőleg a járási és köz­ségi tanácsok útján kérhetik a mű­ködési engedélyek kiállítását. Kóruskarnagyok közül csak azok kapnak „hivatásos" működési enge­délyt, akik főiskolai végzettséggel rendelkeznek, vagy valamelyik hiva­tásos kórusnál vannak állandó al­kalmazásban. Nem kapnak „hivatá­sos" működési engedélyt azok, akik főiskolai végzettséggel nem rendel­keznek és nem hivatásos (öntevé­keny) zenei együtteseknél működnek. Az üzemi zenekarok, azok karmes­terei, az üzemi operaegyüttesek tag­jai működéséhez sem kell ilyen mű­ködési engedély. Az öntevékeny ze­nekarok, kórusok főiskolát nem vég­zett vezetőinek a későbbek során a népművészeti intézet ad ki működé­si engedélyt; Jelentkezési határidő; 1954 július 28-ig. A ísó>réssi foldművessxövetkeset végrehajtja a IÍPDSZ és a SZOP ŐSZ határosat ait A KPDSZ és a SZÖVOSZ határozatot hoztak, hogy a nagyobb gyakorlattal rendelkező boltkezelők segítsék a gyengébb boltkezelőket munkájukban. Jól szervezték meg e tevékenységet a hőgyészi földműves­szövetkezetnél. Pataki György, a kisáruiház vasosztá­lyának vezetője és Bánfai Ádám, a textilosztály veze­tője leláfogatták a hozzájuk beosztott vegyesboltokat és a párnapos ottartózkodásuk alatt azok vezetőinek szakmai és gyakorlai segítséget nyújtottak. Feljegyzé­seikből iaz alábbiakat állapíthatjuk meg; Az egyes számú bolt rendes és tiszta. A bolt dol­gozói a vásárlókkal ízemben előzékenyek, udvariasak. Felhívták a boltkezelő kartársnő figyelmét, a raktár­ban tárolt áruk helyes kezelésére. A II. sz. boltban megállapították, hogy az áruk csoportosítása helytelenül történik. Megmagyarázták, hogy a helyes elrendezés a kiszolgálás megkönnyítésé­hez milyen fontos^ Felhívták a boltosok figyelmét a rend, a tisztaság, valamint a kiszolgálás terén mutat­kozó hiányosságok kiküszöbölésére is. Megmutatták a helyes árumegrendelés összeállítását a hiánykönyv ve­zetése alapján. A boltk^zelők a segítséget és a tanácsokat öröm­mel fogadták, mert tudják, hogy ezzel a lakosság jcVo áruellátását segítik elő és a szocialista kereskedelem színvonalát emelik. Péti Imre A sárközi állami gazdaság köz­ponti üzemegységében megszólal a megafon: „Időjelzés:... felhőátvonu- lások, eső és zivatar, főleg a Dunán­túl déli részén ...“ A várdombi hegyekről hűvös szél suhan alá, már itt is van az eső. Ez­úttal nem tart sokáig, „csak" 8 mil­limétert kaptunk, de ez elég ahhoz, hogy a legsürgősebb munka, az ara­tás órákra megálljon. Az agronómusi irodából megindul a körtelefon, — már a gazdaság minden üzemegységében telefon van, — milyen az idő? megy-e az aratás? kaptatok-e ott esőt? Mert a Sárköz bizony nemcsak különálló földrajzi, hanem éghajlati egységet is képez. A Szekszárdtól Bajáig terjedő 30 kilométeres szakaszon egyszerre a legkülönbözőbb időjárás van. öcsény ben esik az eső, jég veri el a határt, ugyanakkor Pörbölyön napsütésben aratnak. A sárközi állami gazdaságnak kö­zel kétezer hold őszi kalászos aratni valója van. Ezenkívül 367 hold bor­só várja a gyors betakarítást. A Du­na fenyegető áradása sürgős munkát követel. A többezer állat állandóan áttelepítésre kész, a szükségférőhe­lyek a védettebb üzemegységekben befogadásra készen állanak. Ilyen körülmények között indult meg az aratás. 7 kombájn. 8 arató­gép kijavítva, üzemképes állapotban várta, hogy a kenyércsatáiban beve­tésre kerüljön. A borús idő ellenére a gabona napról-napra érik.. A kézi aratóbrigádok már megindultak, a kombájnok a partosabb részeken megkezdik a munkát, beavatkoznak az aratógépek, a 100 holdas táblák­ban széles csikókat vágnak, és fel­tűnik egy-egy sor gabonakereszt. A gazdaság központjába befutnak az első jelentések, ahonnan össze­sítve mennek tovább. 60—70 hold az első napon. Kevés. Ebben az ütem­ben az aratás 40 napig tart! Az idő nem javul, csak órákat tudunk dol­gozni, de ezeket az órákat 300 száza­lékra kell kihasználni. Rövid értekezések, röpgyűlések egymást érik. A dolgozókkal tudato­sítani kell, hogy az aratás gyors be­fejezése létkérdésünk. Dolgozóink megértik a felhívást. Soha nem ta­pasztalt lelkesedéssel, önkéntes mun kafelajánlással vállalják, hogy vasár­nap is aratnak. Elsőnek a fogatos brigád fog ka­szát, itt mindenki kaszás, a marok­szedők, kötözők a családtagokból tel­nek ki. A húsztagú fogatos brigád családtagjaival egy napon 37 hóid búzát tett rendbe! A gépműhely: kovácsok, bognárok, szerelők, asztalosok, a különféle munkagépek kezelői, beosztottjai az időjárás miatti gépkiesést kézi ara­tással pótolják. Az állatgondozók, tehenészek, elletők, növendék ápolók, hizlalók, magtáriak, kertészek, építő­brigád tagjai, számviteli, adminisz­trációs és szakvonalbeli dolgozók a gabonatáblákon egymást váltva, egy­más kezébe adják a szerszámot. Már öt nap telt el, még mindez- ideig csak 46 százaléknál tartunk. Felettes hatóságunktól távirat jön: „Az ősziek aratását 20-án minden­képpen be kell fejezni...“ Van egy közmondás: „Ahol a leg­nagyobb a szükség, ott legnagyobb a segítség“. Az idő megjavul, már három napja nem esik. Pártunk és kormányunk gondoskodása folytán, — mint egy nehéz ütközetben a fe1- mentő sereg .— megérkezik 100 hon­véd bajtárs. Megváltozik a helyzet. Uj erőre kapnak a fáradt brigádok, és mintha mqst kezdték volna, nótaszótól han­gos a búzatábla. Amott a másik táblán, — mint a béke tankjai — kombájnok kúsznak előre, túl raj­tuk az aratógépek vitorlája kelepei. Ezen a napon a sárközi állami gaz­daság dolgozói 300 holdat arattak le egy napon. A kézi aratók átmentek a borsó­ba, a honvéd bajtársak segítségévei 20-ára még 232 hold borsót is le­arattunk, amelyből 100 holdat el is csépeltünk. S 20-án este távirati jelentéseket repít szét a posta. „A sárközi álla­mi gazdaság valamennyi őszi kalá­szos aratását befejezte, 363 hold bor­sóból 234 holdat learatott, ebből 160 holdat elcsépelt." Az aratás befejezése utáni napon 7 kombájnunk már a decsi és az alsónyéki termelőszövetkezeteknél és az árvíz által veszélyeztetett há­tai, bátaszéki határban dolgozik. Aratógépeink pedig a zabot és a lent aratják. Most, amikor köszönetét mondunk pártunknak és kormányunknak de­rék honvéd bajtársainknak, valamint gazdaságunk minden egyes dolgozó­jának, akik segítségével idáig elju­tottunk. csak egy pillanatra .állunk meg. Előttünk még nehéz feladatok van­nak, a behordás, cséplés, a tarlóhán­tás és az állami beadás. Bízunk ab- ban, hogy ezzel a lelkesedéssel és győzniakarással ezeket a feladatokat is végrehajtjuk. A nagy aratási csatában figyelem­mel kísérte minden dolgozónk a kö­zeledő árvízveszélyt. 15.000 forintot gyűjtöttünk össze, valamint 15.000 darab téglát, 30 köbméter alapkövet, 100 négyzetméter nádpallót biztosí­tunk az árvíz által megrongálódott házak újjáépítéséhez, valamint a vé­dőgát dolgozóinak 10 mázsa húst szállítunk. Kérjük a többi állami gazdaság dolgozóit, hogy hasonlóan tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a hozzájuk fűzött reményeket maradéktalanul teljesítsék. Kasza Aurél. JfLazqalmas napúk r/)nna/űldaárótt Mindig komoly dolog a háború, szomorú azonban, ha az embert leg­jobb barátja bizalmasan készül meg­támadni. Igf* van ez a Duna eseté­ben is. Nem könnyű megérteni, mit jelent a dunamenti lakosoknak ez a vén folyó. Meghitt barátjuk, boldo­gulásuk elősegítője volt eddig hosz- szú időn keresztül. És ez a jó barát áruló lett. A dunaföldvári tanácsházán harc­ra készülődnek. Éjjel-nappal folyik a véoekezés megszervezése, a táma­dás elleni küzdelem elindítása. A hangszórók félóránként hirdetik a tanács felhívását: „Minden polgár­nak kötelessége a mentési munka segítése! Védjük meg kenyerünket, adjunk segítséget az árvízveszélyes Bölcske és Madocsa községeknek!" Bent az épületben a tanács, a pénz­ügyőrség és a rendőrség dolgozói komoly megbeszélést tartanak, hogy miként mozgósítsák a községet az árvízvédelmi munkába való részvé­telre. Jelszó: „Minden erőt a gátra!" Eigner György párttitkár elvtárs, Gelencsér Sándor tanácselnök elv- társ és Pálosi Mihály tanácstitkár eivtárs megindítják a gépezetet. Et­től a perctől kezave egybefolynak számukra a nappalok az éjszakákkal. Rendelkeznek, telefonálnak, tárgyal­nak, vitatkoznak, terveznek, fárad­hatatlanul. Legszívesebben ásóval kezükben állnának az élre, hogy vezessék a munkákat, mely szív­ügyük lett, de kötelességük a négy fal közé szorítja őket, hogy az irá­nyítás munkájában végezzenek mi­nél tökéletesebbet. Kérésüknek, felhívásuknak ereje, eredménye van. A KIOSZ dolgozói az elsők, akik önként jelentkeznek, majd a cipész és az asztalos KTSZ dolgozói jönnek brigádokra osztva. Jendrolovits Fe­renc külön is kéri, hogy ő minden brigáddal mehessen. Ugyancsak na­ponta megjelenik ásóval, lapáttal Révész Dénes és felesége, Haspel 1st ván és még száz, meg száz önként jelentkező. Névtelen hősök ezrei dolgoznak napokon keresztül az ár­vízveszélytől fenyegetett községek védelmén. A hengermalom és a Sörértékesítő Vállalat járműveit bocsátja a védő­munkákra és üzemanyagot ajánl fel. A dunaföldvári motorkerékpár tu­lajdonosok önként jelentkeznek fu­társzolgálatra. Brigádokra osztva éjjel-nappal 10—15 motor áll a ta­nácsháza udvarán feladatra várva. Éjszakáról éjszakára riadóztatja a várost Bertalan István dobos. — Mi. kor pihen? — kérdezzük tőle. — Nem is tudom — feleli — nem tu­dok lefeküdni. Az idézések széthor- dásában nagy segítséget nyújtanak az úttörők és gimnazisták is. Későn este találkozók egy rövidhajú gim­nazista kislánnyal, aki éppen a ta­nácsházára igyekszik. Elcsípem. — Hány idézésed volt? — kérdezem tő­le. — Negyven, — mondja diadal­masan, — de ez az egy maradt. — Ezek nem laknak már Földváron. — Mindenki elfogadta? Mit szól­tak az emberek. — Elolvasták, aztán azonnal dön- töttek, ki menjen a családtagok kö­zül. — Senki nem igyekezett kibújni a felhívás alól? — Egy bácsi rám kiáltott. — Pon­tosan én hiányzóm onnan? — Mond. tam neki: igen, pontosan a bácsi, meg a szomszéaja, meg mindenki­nek a szomszédja. Kicsit elmosolyo­dott és visszafelelt: — Ha minden­kinek elmegy a szomszédja, akkor senki se marad Földváron, hé! — Hát ne is maradjon — mond­tam most már bátrabban, mert ba­rátságosabb volt a hangja is, meg az arca is. — Földvárt nem fenyegeti a Duna, ha este hazajövünk, áll a házunk és nyugodtan alhatunk, nyu- gedtabban, mint a bölcskeiek, mert azokat talán az egész Földvár sem mentheti meg. Meg is ígérte, hogy ott lesz holnap. És így folyt a szervezés, agitálás, egy héten keresztül. Közben persze akadtak, ha nem is nagy számmal, olyanok, akik berohantak a tanács elé, lobogtatva az idézést. Mire jó ez, beteg vagyok, dolgozzanak a bölcskeiek, ha elmarad a munkám, ki segít nekem, az árvíz ellen hiá­ba harcolunk. Brassai Jánosné dol­gozik az egyik helységben. Aki a ta nácstitkárral akar beszélni, •— hogy kikönyörögje magát az árvízvédelmi munka alól. — először az ő asztalá­hoz lép. A legjobb helyre fordult, a lelkesarcú és beszédű Brassai elv­társnőtől olyan meggyőződéssel tá­vozik, hogy senki, csak 5 egyedül menti meg Bölcskét, s elhatározza, hogy amíg csak szükség van segítő kezére, ő nem fog hiányozni. De az ügv fontosságától áthatva dolgozik a tanács minden dolgozója, Szegvári János, Tóth Györgyné, Haspel Aran­ka és a többiek. De mit szól a kéretlen, hívatlan segítséghez Bölcske és Madocsa né­pe. Eleinte meglepődve nézik a foly­ton növekvő embertömeget, bámulják a hatalmas munkát, amit az önkén­tesek napról-napra végeznek. De a harmadik napon felocsúdnak ámu­latukból, remény éled bennük a ko­moly segítés láttán. Nincs elveszve minden, ahol ilyen nagy az össze­fogás, szeretet, áldozatkészség. Felébred bennük a vendégszeretet és a lapátos, ásós, fáradt munkásoknak a harmadik napon már nem kell az otthonról hozott kis batyukhoz nyúl. nioik, fő a finom, ízletes ebéd. min­denkinek jut bőségesen. Ebéd után egymásba kapcsolód­nak a kérges kezek. • „Köszönjük...“ — mondják az idegenből jött munkások és az üres kondérok felé intenek fejükkel. „Köszönjük..." — felel rá Mado­csa, Bölcske árvíztől fenyegetett nyugtalan lakossága és elnéznek a közelben húzódó, rohamosan növő új gát felé, amelyen túl hullámzik a Duna zavaros, fenyegető vize, s amelyen innen egv emberként ál! a sokezer magyar, hogy megvédje a pusztulástól testvérei földjét, ter­mését, kenyerét, házát, életét. Öreg Duna. te messziről, országo­kon keresztül hömpölyögsz felén»'. De ne hidd, hogy földre sújtott ncp áll partjaidon. Az a nép, amely a bajban így küzd, egyemberkent a veszély ellen, amelynek vezetői ilyen megmozdulásra tudják bírni a mun­kások ezreit, nem törik meg egv- könnyen. Uj erővel, bizalommal, épí­tővággyal néz a jövő elé és látja a mindig szebbé, boldogabbá, virágzób­bá váló szocialista Magyarországot. Salamon Jáno«né

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom