Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-25 / 175. szám
1954 JÜLIUS 25 NÄPCÖ 7 Tudósítónk jelenti a Bölcske-madocsai térségből: 99Nein volt könnyű feladót a veszély elhárítása^ A kora délutáni órái .ban tartózkodtunk abban a községben, mely az utóbbi két hétben igen veszélyes helyzetben volt a megáradd Duna vizétől. Madoesa község tanácsháza előtt töbib teherautó állt. Bent az udvarban éppen ebédelt körülbelül 150—200 gátépítő. Az MNDSz asszonyok fincm íőztjét: a levest és a rizses húst fogyasztották. Már az udvarban sok mindent megtudtunk, „Apadt a víz az éjjel" — mondogatták egymásnak az emberek. „Azt hiszem, hamarosan megindulhatunk Mohácsnak“ — adta a hírt egy rendőr elvtárs társának. Ezek a kijelentések már arra engedtek következtetni bennünket, horjy a nagy veszély elmúlt Mado- csán. De hogy a legpontosabb helyzetet is megtudjuk a víz állásáról és az Itt folyó munkákról, a Bölcske- Madocsa-dunakömlődi gátépítés fő irányítóját, Kajári elvtárs főmérnököt kerestük meg, Kajári elvtárs is éppen ebédelt. De ez csak pár percig tartott és máris érdeklődött, bogy milyen információra van szükségünk. A főmérnök elvtárs a következőket mondotta el: „Július 10-én k7iptam a megbízatást a Bölcske- Madocsa-dunakömlődi gát munkálatainak irányítására. Másnap reggel már meg is érkeztem új munkahelyemre. Elekor a Duna vize még a medrében folyt. Az Árvízvédelmi li. ormánybiztosság azonban értesített arról, hogy a gátépiíési munkákkal sietnünk kel), mert a Duna fokozatosa««, óráról-órára árad. A parancs az volt, hogy július kő-ig 7 méter 20 centiméteres gátat kell felépítenünk. Megmondom őszintén, az első napon azt gondoltam. hop;v ez lehetetlenség, ezt nem lehet ilyen rövid idő a'aft megvalósítani. Hiszen se munkaerő, se munkaeszköz, de még a gát építéséhez szükséges anyag sem volt meg. A helyi pártszervezet és a tanács, valamint más szervek segítségével azonban hétfőre már értünk el eredményeket. Szinte százával érkeztek meg a munkaerők a megyéből. Segítségünkre sietett a honvédség, a rendőrség é« a v asút is. Végeiéi ha la! an sorokban álltak a honvédségi teher»,utók, a. lórák. Rengeteg szerszám, ásó. kapa á’H rendelkezésünkre. A gáthoz szükséges földmennyiséget is megszereztük. Nagy lendülettel indult meg a gátépítési munka. A honvédek, a rendőrök, a civilek egyaránt nagy lelkesedéssel, elszánt akarattal fogtak e nagy feladat sikeres megvalósító fához. Segítségemre siettek az ország minden részéből a mérnökök, így eltudtuk osztani az irányítást. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy megmentsük a községet az* árvíztől. Közben érkeztek új munkaerők, úgy hogy a Ivét közepén több mint 5000 ember dolgozott a gátépítésnél. És éppen a dolgozók elszánt akaratának köszönhetjük azt, hogy a kitűzött határidőre, július 14-ig elkészült mintegy 25 kilométeres távolságban a 7 méter 20 centiméteres gát. Most már láttam, hogy mégis meglehet oldani ezt a nehéz feladatot. Sajnos azonban a Duna még mindig áradt. Még emelnünk kellett a gátat. A honvédséget, a rendőrséget és az önkéntes dolgozókat ismét megmozgattuk, további elszánt akaratra, lelkesedésre szólítottuk fel, és nem eredménytelenül. A meglévő munkaerőkhöz még csatlakoztak a megyéből. így pénteken a munkáslétszám közel 7000 volt. Dolgoztunk, minden erőnket latbavetet- tük. És július 21-re sikerült a gátat teljesen elkészítenünk. A gát jelenleg 8 méter 60 centiméter magas, s olyan erős, hogy a vizet nem engedi át. Mondhatom, az elvtársnak, hogy az árvízvédelem történetében ilyen esetről nem tudok. Ilyen munkát olyan országban lehet csak sikeresen elvégezni, ahol az állam szerető gondoskodását lépten-nyomon érezzük, és minden a nép érdekében történik. Az árvízvédelmi bizottság július 21-én megtartotta az ellenőrzést a gátakon, Tuska elvtárs, a Megyei Tanács elnökének vezetésével. Az ellenőrzésbe bevonta a műszakiakat is. Egyhangúlag megállapítottuk, hogy a gátak rendben vannak, egyenlőre bajok nem történhetnek. Ennek ellenére azonban a (munka nem állt meg. Továbbra is éberen figyeljük a víz állását, és nap (mint nap vizsgáljuk a töltéseket, s ahol beszivárgás, kisebb repedés történik, ott idejében elvégezzük a szükséges intézkedéseket. Jelenleg a .Duna apad ezen a részen. Szerdán este 7 órától csütörtök reggel 7 óráig 2 centi- méteres az apadás. Csütörtök délután 1 órakor is változatlanul 812 centiméter a víz állása, tehát reggeltől 13 óráig apadás nem volt. S ez arra figyelmeztet bennünket, hogy még mindig nem szabad abba hagyni tevékenységünket. (hanem továbbra is éberen kell őrködnünk a gátak felett. Jelenleg 1000 embert foglakozta- tunk, akiknek egy része megfigyelő. Csütörtök reggel a II. szakaszon kisebb gátrepedés történt, de a .gátőrök idejében észrevették azt és hamarosan elhárították ezt a kis veszélyt is. Mintegy 500 ember Jelenleg a mezőgazdasági földeket planírozza, hogy a község dolgozó parasztjai minél előbb megkezdhessék a földeken a munkálatokat. Ügy érzem, megtettem mindent tőlem telhetőleg azért, hogy a madocsai dolgozó parasztok megmeneküljenek az árvíztől. A honvédség, a rendőrség is nagyon nagy segítséget nyújtott ehhez a munkához azzal, hogy fe'vették a kapcsolatot rádión keresztül a fát építőivel és így állandóan tisztában voltunk a helyzetről. Köszönetét kell mondanom a pályafenntartás dolgozóinak, akik Szegedről jöttek el segíteni. De köszönetét kell kifejeznünk mind a 7000 embernek, akik eljöttek dolgozni a gátra, és minden erejüket latbavetették. VASÚTI ŐRJÁRAT,., Ez a szó Vasutas Nap. ha kimondom, úgy érzem, mintha iskolába járnék, mikor jól felelteim a tanító bácsi azt mondta: „Jól van, derék gyerek vagy ...“ Szóval megdicsért, ezt érzem én, de azt hiszem minden becsületes dolgozó társam, mert igenis dicséret ez pártunk és kormányunk részéről, amelyet jó munkánk jutalmául kaptunk. Éppen ezért minden vasutas lelkes munkafelajánlásokkal és azok becsületes teljesítésével készül a 'vasutas napra. Alig egy hónap múlt el azóta, hogy kezünkbe vettük a Vasút Politikai Osztály kongresszusi versenyében kapott zászlaját. A zászló átvételénél vállalást tettünk, hogy az önköltség csökkentése ércekében 5 százalékos szénmagtakarítást érünk el a fajlagos szénfogyasztásnál. — Eddig elért eredményünk július hónapban 108.1 százalék. — Az 500 kilométeres mozgalomban 5 százalékos vál- lásunkkal szemben a napi átlagfutás 191 kilométer, a vállalt 188 kilométer helyett. Tehervonataink utazási sebességit a gyorsteher és tolatós vonatoknál 103.3, illetve 102.4 százalékra teljesítettük, de még lemaradás van az irány- és közvetlen vonatoknál, amely csak 85.1 százalékos. Van jó eredményünk, de van még hiányosságunk is, így lemaradtunk a 2000 tonnás mozgalomban tett vállalásunktól, melyet globálisan csak 86 százalékra teljesítettünk an naiv ellenére, hogy olyan kiváló dolgozóink vannak mint a dombóvári fűtő- háznál Sárdi József mozdonyvezető, aki Orbán Rudolf fűtővel a 2000 tonnás mozgalomban 29 vonatot 6830 tonna többterheléssel továbbított menetrend szerint, baleset és hiba nélkül. Széntervüket 120 százalékra teljesítették, s 58 tonna szenet takarítottak meg. Ezen a téren a dombóvári fűtőház vezet, de az övéké maradt az elsőség az igazgatóságii viszonylatban a . mozdonykarbantartási és tisztasági versenyben is. Itt becsülettel állta szavát a mozdony brigád, mely megtartotta a második negyedévben is az elsőséget, most az országos első helyezés^ vívta ki magának. Bog- dány Gyula, Pintér II. József mozdonyvezetők, Iváncsics László Wasz- szer György, Rajnai János és Tóth II. Lajos fűtőkkel a 424-O’a sorszámú mozdony kiváló karbantartásával. A menetrendszerű, késés nélküli von a tközlekeaésben kiváló eredményt ért el Búzás János mozdonyvezető és Végh József fűtő, akik vonataikat késés nélkül továbbították. Jelentős eredményt értek el az önköltségcsökkentés terén is a futójavítási költséget 8 százalékkal csökkentetté'-, szénmegtakarítási eredményük pedig 22 tonna volt a kiszabáshoz viszonyítva. Ilyen eredmények mellett 'folynak a vállalások a dombóvári fűtőházíban a Vasutas Nap és Alkotmányunk ünnepére. A nemrég megtartott termelési értekezleten Budavári Elemér mozdonyvezető 10 százalékos szénmegtakarít.ásra, 20 százalékos túlsúly továbbítására és 30 százalékos javítási költség csökkentésére tett vállalást, melyhez hasonlót tett Kóos Géza és Gárdái László mozdonyvezető is. A vállalások nap- ról-napra szaporodnak, nemcsak a fűtőház, de. az állomás és a pályafenntartás dolgozói között. A Vasutas Nap méltó megünnepléséhez tartozik az is, hogy a mező- gazdasági termények, a gabona gyors továbbítására jól felkészüljünk. Ennek érdekében, valamint a gyümölcs és zöldségfongalom zökkenőmentes fuvarozásáért igazgatóságunk VI. Még májusban elvittem egy nadrágot a Szekszárdi Patyolat Vállalathoz. A nadrágot átvevő elvtársnő állítása szerint a tisztítási idő egy, vagy esetleg két hétig tart. „Jöjjön el inkább két hét múlva" — mondotta. Én, aki szeretők tervszerűen dolgozni, két hét múlva el is mentem a nadrágért. De sajnos ekkor azt a választ kaptam, hogy még nincs kész, jöjjek el egy hét múlva. Jöttem egy hét múlva, de akkor megint ugyanazt a válasz^ kaptam, hogy még nincs kész, jöjjek el egy hét múlva. Ez az eset megismétlődött még háromszor. A naorágomat nem kaptam meg. Közben szabadságra mentem. Visszajöttöm után megint felkerestem vállalatot azért, hogy a nadrágomat megkapjam. Ezúttal megint osztálya a MEZŐKOR, megyei Ter- ményforgalmi Vállalatokkal, valamint a megyei tanács begyűjtési szervezetével értekezletet tartott, ahol megbeszélték a jó együttműködésen túl a kocsiforduló időben való rendelkezésre bocsátását. Kértük, hogy szállítást úgy eszközöljék, hogy az áruk berakását a vonat indulása előtt befejezzék. Egy napon lehetőleg egy állomásra, vonalszakaszra irányítsanak, ezáltal is meggyorsul a gabona rendeltetési helyére való továbbítása. A kocsi fiókműhelyeink a G. sorozatú kocsikat réslécezésével teszik gabona szállításra alkalmassá. A kocsiműhely dolgozói vállalták, hogy a kocsik gyors továbbítása érdekében a vágányok közti javítást az eddiginél gyorsabban végzik. Az árvíz igen sok nehézség elé állította népgazdaságunkat. S vasutas dolgozóink nagy lelkiismeretesség gél végzik felelősségteljes munkájukat, hogy az árvízokozta károk helyreállításáért minél többet tegyenek. A közeledő Vasutas Napra és alkotmányunk ünnepére úgy készülhetünk méltóképpen, ha maradéktalanul teljesítjük vállalásainkat melyek kel népünk jobb ellátását segítjük elő. (V. L.) csak azt az elutasító választ kaptam, hogy jöjjek egy hét múlva, mert még nincs kész. Nem tudóim megérteni, vájjon miért van szükség arra, hogy a dolgozókat valótlan Ígéretekkel a munkájukból kivonják. Ha nem tudják elkészíteni két hét alatt, akkor mondják azt, hogy jöjjek két hónap múlva. De akkorra meg tisztítsák, (ki a nadrágomat. Az ígérgetéseik a múlt társadalom iparosainak volt a taktikája, hogy az ugyneveztt „kuncsaftokat" el ne szalasszák. Úgy látom érre most semmi szükség nincs. Próbáljon a Patyolat Vállalat vezetősége ezen vál toztatni, mert mi dolgozók úgy gondolunk a vállalat munkájára, mintha még a múlt társadalomban élne. „ /lUílleijiffífo „Jöjjön egy hét múlva...“ Képek a kisszékelyi Felszabadulás termelőszövetkezetbal Tavasszal jól előkészített magágyba vetette a termelőszövetkezet a kukoricát, hogy a növényápolást gyorsan elvégezhessék. A növényápolás ideje alatt nem is akadályozta a munkát semmi, a szövetkezet foga- tosai a családtagokkal együtt megekézték a kukoricát. Az először jól megkapált kukorica gyorsan fejlődött. De a kukorica fejlődése mellett a gyomok is rohamosan fejlődtek. Ezért szükségessé vált, hogy többször megkapálják a kukoricát. Mint a képen is látható magasra nőtt kukoricát ekéznek. A vezetőség úgy osztja be a munkaerőt, hogy jusson mindenhova. Jut is, az egyik munkacsapat kapál, a másik szénát betakarít, a harma pedig az állatokat gondozza. A képen egy női munkacsapat lathato, amint szénát gyűjt. A termelőszövetkezetben ilyenkor van munka bőven, kapálni, aratni kell. Emellett azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az állatoknak télire megfelelő takarmány legyen. A szövetkezet tagjai erről is gondoskodtak, időben lekaszálták, betakarították a szénát.
