Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-25 / 175. szám
N A P E O api 1954 JÜLIUS 35 Az aratás utolsó napja a póri Béke tsz-ben Még alig derengett az ég alja, az aratók hosszú sora kígyózott máris a búzatábla felé. Fel,búgott a traktor is, az aratógép nekilódult a lágyan ringó búzatengernek. Az aratók megcsavarták gyorsan a köteleket, s gon dósán betakarták azokat, mert ezen a napon, július 22-én vakítóan sütött a nap, egyetlen felhő sem volt az égen. Örültek is az' aratók, mert náluk sem szívesen látott vendég az eső. Hiszen, ha nem ilyen lett volna az időjárás a pári Béke tsz tagjai régen el is felejtették volna az aratást. Különösebb hiba azért így sincs, mert az elkerülhetetlennél nem igen nagyobb még eddig a szem veszteség. A tsz tagjait mégis bántja a dolog, mert ők nem így tervezték. Július 15-re be akarták fejezni az aratást, így volt ez a versenyszerződésben is. No de nincs ok az izgalomra, sem a bosszankodásra. A búzából még eddig nem ment veszendőbe, meg a versenyt is megnyerhetik még a pári Béke tsz tagjai. Ebben az esztendőben utoljára arattak ezen a napon a Béke tsz tagjai. Mégis annyira iparkodott min denki, mintha legalább is 500 hold aratnivalója volna vissza a tsz-nek. Most is, — mint máskor — a vezetők diktálták a tempót. Az egyik csoport élén az elnök, a másik csoport élén az agronómus, a harmadik csoport élén pedig a bnigádvezető. Ment a munka, mint a karikacsapás. így is kell ez/t csinálni. Közös erővel, egy akarattal harcolni mind- annyiónk kenyeréért. A pári Béke .tsz tagjainak lelkesedését ez is, meg más is fűti. Annakidején versenyszerződést kötöttek a szomszédos tamási Vörös Szikra termelőszövetkezettel, melynek egyet len célja van: kinek a gabonája lesz előbb magtárban. A pári Béke termelőszövetkezet tagjai minden eszközt felhasználnak a győzelem érdekében. Mikor az idő arra alkalmas volt az egész tagságot mozgósította a Vezetőség az aratásra. De igénylik a gépállomás segítségét is, melyet a traktoristák, a traktoros brigádvezetők olyan kész séggel megadnak. Balogh János, a gépállomás traktoros brigádvezetője a munkafeltételek megteremtése mellett a két tsz versenyáliását is állandóan figyeli. Csütörtökön bejárta a Vörös Szikra határát, hogy megnézze mennyi aratnivaló van még. Mikor befejezte a terepszemlét, diadalmasan ment vissza a tsz-be, újságolta, hogy a Vörös Szikrának sincs sok aratnivalója, de azért ők előbb végeznek. Este, mikor összerakták az utolsó kereszteket, a learatott búzatábla végéiben tanácskoztak a szövetkezet tagjai. Még jobban megerősítették elhatározásukat, hogy megnyerik a versenyt megyénk egyik legjobb termelőszövetkezetével, a tamási Vörös Szikrával szemben. Hogy megnyerik- e mégis, azt most még nehéz lenne megállapítani, mert a behordás, a cséplés még hátra van. De azt lehet már most mondani: ha továbbra is ilyen lelkesedéssel dolgoznak a szövetkezet tagjai, ilyen messzemenő segítséget ad a gépállomás, akikor a gabonabetakarítás nagy csatájából a pári Béke termelőszövetkezet kerül ki győztesen. M(‘í»yénk két lespingryobb iiiiami gazdasága befejező az arat/'íst Jó pár nappal ezelőtt, a rossz idő ellenére is, megyénk állami gazdaságaiban megindult az aratás. Szinte megállás nélkül dolgoztak az emberek kévekötő arató- gépen és kombájnon. Egyetlen cél lebegett a gazdaság vezetői és dolgozói előtt, mielőbb befejezni az aratás:. Bár az eső nem egyszer megállásra kónyszerítette a munkáskezeket, mégis ahogy kisütött a nap, száradt, szikkadt a talaj, már mentek és vágták az aranyiban sárga gabonatengert. A törekvő munkának m>?g is lftt az eredménye, és csütörtökön, július 22-én büszkén jelentette megyénk két legnagyobb állami gazdasága, Alsóleperd és For- nád, hegy a mai napon befejezték a kalászosok aratását. Az alsá!ep'>rdá állami gazdaság hatalmas, több tízezer holddal rendelkező/ gazdasága, ahol a többezer hold kalászos levágása komoly erőpróbát jelentett. Kilenc kombájn, 8 aratógépi és. sok kasza vágta a rendet, és csépelte a gabonát. Az alsóleperdi állami gazdaság kombájnosai közül Fodor István 101 holdat, a kévekötő aratógépesei közül pedig Csuti János 112 holdat aratott le. A gazdaság segíti a termelőszövetkezeteket kombájnnal, hogy ők is gyorsan befejezzék az aratást. A kocsolai Vörös Csillag és a szakcsi U-j Élet termelő- szövetkezeteknek egy-egy kombájnt adtak kölcsön az aratáshoz. A fomádi állami gazdaságban aránylag rövid idő alatt aratták le a több, mint 2 ezer hold kalászost. Nyolc kombájn, 4 .kévekötő aratógép és 100—120 kasza dolgozott naponta az aratásban. Minden percei kihasználva dolgoztaik, hogy idejében learassák a jövőévi kenyeret. Szili József kombájnvezető például 112, Ötvös József kombájnvezető 109 holdon végezte el az aratást-cséplést. Az aratógépkezelőik közül Balltai József 162, Hajdics József pedig 119 hold learatásával tűnt ki . Befejezték az aratást és már arat is 2 kisegítő kombájn a nagyszokolyi Béke termelőszövetkezet gabonaföldjén. A kurdi dolgozó parasziok versenye A földművesszövetkezet jutalmat tűzött ki az élenjáróknak A kurdi Dózsa tsz tagsága jól felkészülve és idejében kezdte meg az aratást. ,.Ki korán kel , aranyat lel“ — tartja a közmondás. Ez így is van, mert ha aranyat nem is, de előnyt azt nyer, ami sok esetben felér az arannyal. így van ez a kurdi Dózsa tsz-nél is. Idejében kezdték az aratást, s már be is.,fejezték azt. A aombóvúri járás termelőszövetkezeted^/Között első lett az aratásban, már hordanak, sőt á cséplőgép is felzúgott náluk. Ez pedig azt is jelenti hogy beadási kötelezettségüket az elsők között tudják teljesíteni és így előnyhöz jutnak, mert részesülnek a gyorsbeadásért járó prémiumban. A jó példát az egyéni gazdák is követik, ök sem jártak rosszul, mert a község a zab kivételével július 21-én befejezte az aratást. Azóta a gabonával megrakott szekerek hosszú sorát látni a község határában, amint terhükkel a közös szérűk felé igyekeznek. Minden dolgozó paraszt azon igyekszik, hogy első legyen a hordással, mert a községi tanács kihirdette, hogy azon a szérűn kezdődik meg a cséplés, melyre több gabona lesz behordva. A földművesszövetkezet pedig azt a négy dolgozó parasztot jutalmazza meg, akik elsők lesznek a cséplésben, beszolgáltatásban és a soronlévő munkálatok elvégzésében. Mind a két módszer igen serkentőleg hat, csakhogy ehhez még hozzájön a gyorsbeadás után járó prémium is. Ezt pedig senlkisem akarja elmulasztani. Éppen ezért megindul a versengés, utca utcával versenyez az elsőségért. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a Petőfi-utca lesz a győztes. Abban is Harmati Mihály vb-tag és Matusek István dolgozó paraszt, akik egymással ösz- szefogva hordanak és gabonájuk már asztagban van. Hétfőn ők kezdik meg a cséplést, így az állam iránti kötelezettség teljesítésében is elsők lehetnek. Kurd kicsiny község, de a dolgozók szorgalma annál nagyobb. Az aratással csaknem egyidőben többen elvégezték a tarlóbuktatást is. Aki pedig nem végezte még el, az hordás után azonnal hozzálát a lemaradás pótlására, mert az elsőbbségnél azt is figyeíembeveszi az értékelő bizottság, hogy ki, hogyan áll a tarlöbukta- tással és másodvetéssel. Kommunistához méltó munkát várnak Polecsák Istvántól... Megyénk gépállomásait azzal a megtisztelő feladattal bízta meg dolgozó népünk, hogy minden erővel és tudásuk legjavával segítsék a körzetükbe tartozó termelőszövetkezeteket. A segítésre és természetesen a jó segítésre annál is inkább nagy szükség van, mert a termelőszövetkezetek tagságának jó része idegenkedik a gépi munkától. Idegenkedik az aratógép és a kombájn munkájától. Gépállomásainknak ezt az idegenkedést kellene és kell legyőzni, mert a gépi munka egyik biztosítéka az időben történő, szemveszteség nélküli aratásnak. Ezeket a tényeket így elmondani és papírra vetni szép és könnyű dolog. A legnagyobb baj a kivitelezésnél van. Nem ott, hogy a gépállomások igazgatói, főagronómusai, vezetőgazdászai nem értik meg a gépi munka megszerettetésének jelentőségét, hanem ott, hogy a gépállomások traktorosai nem tekintik szívügyüknek a munka „jó“ elvégzését. Csak egy traktorosról, Polecsák Istvánról, a dalmandi gépállomás dolgozójáról altarunk írni. „Jó munkájával“ úgy látszik, hogy Polecsák István arra törekszik, hogy a dal- mandi gépállomás becsületét lejárassa, befeketítse a dombóvári Rákóczi és Vörös Sugár termelőszövetkezetek tagjai előtt. Joggal tesszük fel a kérdést, hogy mi a célja Polecsák elvtársnak, miért nem dolgozik úgy a tsz területén, mint ahogy egy kommunistához illik. Polecsák elvtárs párttag, az eddigi ténykedése azonban arra vall, hogy nem segíti, hanem eredményei elérésében hátráltatni akarja a tsz- ek tagságát. Polecsák István már évek óta a dombóvári Vörös Sugár tsz területén dolgozik és /elmondhatjuk, hogy rosszul. Tavaly előfordult például az az eset, hogy kiment éjjel tarlót szántani, de csak egy darabig, és amikor hallani vélte a toronyóra 10 órát jelző ütését, akkor leállította a gépet és nyugodtan hazament lefeküdni, gondolván, hogy holnapra is maradjon valami. Ennek a lelkiismeretlen munkának azután az lett a következménye, hogy a tarló legnagyobb része csak ősszel az őszi mélyszántással lett felszántva. Ez természetesen befolyásolta az idei termést. A dombóvári Vörös Sugár és a Rákóczi tsz-ek tagjai egyszerűen nem akarják, hogy ez az ember továbbra is náluk dolgozzon. Tökéletesen igazuk van ezeknek a tsz-tagoknak, mert olyan traktorosra, olyan „elvtársra“ nincs szükség, aki a legnagyobb dologidőben halászni jár, ahelyett, hogy azzal törődne, hogy az eltörött aratógépét mikor javítják ki. Polecsák István a Vörös Sugár és a Rákóczi tsz területén, amióta az aratás megkezdődött, összesen körülbelül 20 holdat vágott le. Mindig volt valami baj az aratógéppel. Ezen a kevés területen is olyan rossz munkát végzett, hogy a tsz-ek tagjai nem vették át. Jó lenne, ha Polecsák István átgondolná az eddig végzett munkáját és rájönne arra, hogy hanyag munkájával milyen óriási kárt okozott a termelőszövetkezeteknek és saját ma gának, mert az át nem vett területért nem kap egy fillért sem. Polecsák István hanyag munkájáért felelős a dalmandi gépállomás pártszervezete, mert szó nélkül hagyta és hagyja még ma is, hogy ilyen párttag dolgozzon a gépállomáson, aki csúnyán visszaél a párt és az egész dolgozó nép bizalmával. 5 Befejeződött az aratás, megkezdődött a cséplés Tamásiban — Na ezzel is megvolnánk — mondta Molnár József elvtárs 7 holdas tamási dolgozó paraszt, amikor marokszedőjével az utolsó búzakévét is keresztbe rakta és vállán a kaszával, szívében pedig boldogsággal indult hazafelé, hogy a kaszanyelet villával cserélje fel, és megkezdje a hordást. Molnár elvtárs kommunistához illően dolgozott az idén is éppúgy, mint tavaly. Sokszor megtörtént, hogy amikor az eső kiverte az aratásból, megfogta az eke szarvát és szántotta a tarlót. így csaknem egyidőben az aratással befejezte a .tarlószántást is. Gruber János a község másik legjobb gazdájára sem mondhatja senki, hogy ezzel, vagy azzal a munkával elkésett. Azt mondják róla, hogy a községben ő kezdte meg elsőnek az aratást és ma már gabonájának nagy része asztagban. van. A tarlót is felszántotta. A cséplés- hez készülődik. Majlinger József is az elsők között végzett az aratással, ő is megkezdte a hordást. Tamásiban már mindenki a hordáshoz készülődik. Minden nap több rakott szekér jelenik meg az utakon, amint gabonával roskadásig terhelve igyekeznek a szérűk felé. Nem véletlen, hogy így van, mert a helyi pártszervezet, a tanács, nem utolsósorban pedig a termelési bizottság jól mozgósítottak soronlévő munkálatok elvégzésére. A hordásban a tanácstagok járnak az élen, régi szokásukhoz híven, az idén is kalákában hordanak. Szőke Ferenc, Kéri Márton, Juhász Pál, tanácstagok szomszédjaikkal fognak össze, mégpedig olyan erővel, hogy az egyik vagy a másik gabonáját egy, eset leg két nap alatt betakarítsák. Szorgos munkájuk eredményeként, amely követőkre talált, már a cséplőgépek is felzúgtak. Tizenkét cséplőgép dolgozik a község szérűjein, ahol egyre nőnek az asztagok és biztosítva van a folyamatos cséplés. A csépléssel egyidőben megkezdődött a begyűjtés is. A raktárak már kitisztítva és fertőtlenítve várják az új gabonát. Igaz, hogy tavalyi gabona is került oda, mert példáid Molnár József, Majlinger József és Gruber János tavalyi gabonából teljesítették ezévi gabonabeadási kötelezettségüket. A begyűjtésnél azonban előreláthatólag nehézségek lesznek, mert mint azt Kardos Ferenc elvárs, a községi tanácselnök mondotta, a Termén yfar.galmi kevés embert biztosít sz átvevőhelyekre. Kardos elvtárs azonban nemcsak a Termén yforgalminál mutatkozó hiányosságokat látja meg. Meglátja s község hibáit is. látja, hogy a községben lassan halad a tarlószántás. A más >dvetési tervüket túlteljesítették. Több mint 200 holdon kelt már ki a másodnövény. Köszönjük a gépállomás segítségét Viharos taggyűlésen tanácskoztak annakidején a simontornyai Alkotmány termelőszövetkezet tagjai arról, hogy mennyi aratási szerződést kössenek a gépállomással. Egyeseknek az volt a véleménye, nem érdemes géppel aratni, mert nagy s szemveszteség, sokat kell a gépállomásnak fizetni. A gépállomás vezetőinek minden érvet fel kellett sorakoztatni a gépiaratás előnyévé* kap- csalatban, s így nagynehezen megkötötték a szerződést. A szerződés megkötése után, az aratás ideje alatt pincehelyi gépállomáson, vagy egész pontosan az aratógép vezetőkön volt sor, hogy bebizonyítsák a maguk igazát. Az aratógép vezetői Bödő István és Horváth Lajos be is bizonyícot- lák, hogy a gép olcsóbban, kevesebb idő alatt többet és jobban arat. Bizonyítékul szolgáljon erre az a levél, melyet a simontornyai Alkotmány szövetkezetből kaptunk. „Termelőszövetkezetünkben július 18-án 2 órakor befejeződött az aratás, — írja az agronómus, Móré József elvtárs. — Dicséretet érdemel ezért szövetkezetünk minden egyes tagja, de köszönetét kell mondani a pincehelyi gépállomásnak, a két aratógép vezetőnek is, akik gabonánk 94 százalékát géppel aratták. Nagyon meg vagyunk elégedve, a gép minőségi munkájával is. Most az ara tás befejezése után azt kell mondanunk, hogy a gépállomásban kellemesen csalódtunk.“ Az idézett néhány mondat azt bizonyítja, hogy a pincehelyi gépállomás, — ha akar — jó munkát is tud végezni. Mert hiszen nem kell titkolni, hogy eddig bizony nem valami elismerően nyilatkoztak a simontornyai Alkotmány termelőszövetkezet tagjai a pincehelyi gépállomás segítségéről. Az aratás ideje alatt végzett jó munkájáért azonban méltán érdemelte ki a gépállomás a simontor- mrai Alkotmány termelőszövetkezet tagjainak elismerését. Azért is, mert az aratással egyidejűleg a tarlóhántás legnagyobb részét is elvégezték. Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy a pincehelyi gépállomás ezzel örök időkre megtette a maga kötelességét. Erről egyáltalán nincs szó, hanem arról van itt szó, hogy továbbra is így dolgozzon a gépállomás. Akkor egész biztosan egyetlen termelőszövetkezeti vezető előtt sem kell szégyenkezni, hogy a gépállomás rosszul dolgozik. A szekszárdi közös szérűn... A magas dunai vízállás következtében a Sió is megáradt, egyes helyeken átszivárgásokat észleltek. Szerdán a délutáni órákban Szefc- szárd város dolgozói siettek a veszélyeztetett helyekre a termények meg mentésére. Csütörtökön reggel tehergépkocsik indultak a Sió-környéki gabonaföld'Sikre. Több, mint tíz tehergépkocsi kora reggeltől estig hordja a gabonát a közös szérűbe. \ Csütörtökön reggel megindult a cséplőgép is a szérű felső szélén. Dél felé már egész asztag sorokat hordtak be a gépkocsik. Délig négy gazda gabonáját csépelték el. Taksonyi István 3 holdas gazda boldogan vitte haza és a begyűjtőhelyre áz árvíztől megmentett gabonát. Kovács János 5 holdas gazda egy lovával hordta a veszélyeztetett területről őszi árpáját. Örömmel mondta: — „az utolsó fordulót is elhoztam, a búzám nincs már veszélyben.“ Dél felé már sok gabonát hordtak a szérűre, a gépnek van mit csépelni, üzemzavar sincs. Fruzsina Mihály felelős vezető állandóan gépe mellett van. Cséplőgépét rendben tartja, megelőzi a bajokat. Időben kijavítja az esetleges felmerülő hibákat. A cséplőbrigád tagjai jókedé- lyű emberek, tréfálnak, dolgoznak, méghozzá eredményesein. Tervük a cséplés ideje alatt 35 vagon, de ők ezzel nem elégednek meg, úgy dolgoznak, hogy elérjék a 40 vagonos cséplési telejsítményt — mondják a brigádok tagjai. Cséplőgépük jó, céljuk tehát az, hogy a versenyben elsők legyenek. Ennek érdekében ösz- szefognak és együttes erővel napról- napra arra törekednek, hogy szavaikat tettek váltsák fel, és a lehető leg kisebb szemveszteség mellett csépeljék el az ország kenyerét biztosító gabonát. »I h:i ,vinr.i ujj fi irttrtT.TTTTrmae I •"'’V'ilözhetetlen az ao“■uinkéka* I