Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-23 / 147. szám

N í PCÖ 1954 JÜNIUS 23 ■r A guatemalai kormány csapatai visszaverik a betolakodókat London (MTI): A guatemalai kor­mány táviratban közölte a Bizton­sági Tanáccsal, hogy élni kíván tör­vényes 'önvédelmi jogával és fegy­verrel veri vissza az idegen agresz- sziót. A távirat —- amelyet Toriello. guatemalai külügyminiszter írt alá. •— kiemeli, hogy a Guatemala-City ellen légitámadást intéző repülőgé­pek amerikai nemzetiségűek voltak és hogy a Guatemala ellen támadást intéző összes repülőgépek hondurasi támaszpontokról szálltak fel. Toriello táviratában cáfolja, hogy Guatemalá­ban bármiféle belső felkelés volna, s kijelenti, ellenkezőleg, Guatemala népe segíti a kormányt a betört zsol­doscsapatok elleni harcban. A guatemalai fegyveres erők pa­rancsnoksága közleményt bocsátott ki, amely szerint a kormány csapa­tai jelenleg megszállják az ország stratégiai pontjait, felkészülve az ag- resszorok támadására. A közlemény hangsúlyozza, hogy a guatemalai had sereg általános támadásba ment át az országba betört agresszorokka! szemben, s a legutóbbi jelentések szerint a betolakodók kénytelenek visszavonulni. A közlemény hozzá­teszi, hogy a hadsereg azért nem támadta meg előbb az agresszorokat. mert a kormány el akart kerülni minden határincidenst, amely nem­zetközi háborúba sodorná az orszá­got. Az agresszorokra mért csapásra jel lemző, hogy a betolakodók rádiója, az úgynevezett „Liberation rádióállo­más", amely mindeddig a legképte­lenebb híreket közölt „előretörésről'“ és „győzelmekről“' — most már nem ad tudósítást, a helyzetről mindössze annyit közölt, hogy a „felszabadító hadsereg (értsd: az országba betört zsoldosok) folytatja harcát." A legújabb jelentések szerint a guatemalai kormánycsapatok a Gua­temala City-től mintegy 75 mérföld- nyire fekvő Gualannál megütköztek a magukat „felszabadító hadsereg"- neik nevező zsoldoscsapatokkal és — mint a guatemalai hadsereg köz­leménye hangsúlyozza — „makacs ellenállás után visszavonulásra kény­szerítették őket." A hadsereg közle­ménye megjegyzi, hogy a kormány- csapatok rövid összecsapás után visz- sz,aszorították a betolakodókat a Ka­ribi tenger partján fekvő Puerto Barrens kikötővárosnál is és a kikö­tőben elfogtak egy Honaurasban be­jegyzett vitorláshajót, amely fegy­vert szállított a betolakodóknak. A közlemény megállapítja, hogy a kormánycsapatök „erőteljes ellentá­madásba kezdtek az ellenség által el­özönlőit összes frontokon'“. ,.A jól­felszerelt reguláris csapatok minden erejüket latbavetik, hogy kivívják a végső győzelmet'“ — fűzi hozzá a köz- 'emény. Hivatalosan megerősítették egyéb ként azt a hírt, hogy a guatemalai hadsereg légvédelmi tüzérsége által súlyosan megrongált repülőgép, mely Guatemala City-t bombázta és gép­puskázta, Mexico területén kényszer- leszállást hajtott végre és a gép ászakamerikai személyzetét a mexi- coi kormány internálta. Az Egyesült Államok további ter­veiről képet ad a New York Herald Tribune keddi vezércikke, amely hangoztatja, hogy a „pánamerikai szervezet az ENSZ lényeges kiegészí­tője" és rendelkezik „a tagjai között felmerülő ellentétek eldöntéséhez szükséges gépezettel.“ „A gépezetet működésibe helyezik, s ha szükséges, akkor érvényt szereznek az erőnek is" — írja a lap. A brit alsóházban Eden külügy­miniszter hétfőn este rövid nyilatko­zatot tett. A többi között hangoztat­ta, hogy „várnunk kell a fejlemé­nyekre, az ENSZ foglalkozik az ügy­gyei, amelynek a Biztonsági Tanács ’lőtt kell maradnia." Európa népeinek kollektiv biztonsága a béke és az európai biztonság támasza — Louis Saillanl referátuma Berlin (TASZSZ): Louis Saillant. a Szakszervezeti Világszövetség fő­titkára az európai szakszervezeti ér­tekezleten „A szakszervezetek szere­pe és feladatai az összes európai or­szágok békés kapcsolataiért, a biz­tonság igazi biztosítékaiért, a békéért és a dolgozó tömegek életszínvonalá­nak emeléséért folyó harcban" cím­mel beszámolót tartott. Egy újabb világháború megakadá­lyozása érdekében — mondta beszé­de végén Saillant — a Szakszervezeti Világszövetség titkársága a követke­zőket javasolja: í. Az értekezlet résztvevői hívják fel Európa összes dolgozóit, hogy már most tegyenek meg minden in­tézkedést az összefogásra az „euró­pai védelmi közösség“ és a Nyugat- Németország remilitarizálása ellen, valamint az európai kollektív biz­tonságért, a Nyugat és Kelet közötti széleskörű kereskedelmi kapcsolato­kért vívandó erélyes harc érdekében. 2. Az értekezlet résztvevői szólít­sák fel Európa és az egész világ dol­gozóit arra, hogy követeljék az atom­fegyverrel, valamint a hidrogénfegy­verrel folytatott kísérletezések hala­déktalan megszüntetését és ezeknek az emberiség létét veszélyeztető fegy­vereiknek törvényen kívül helyezését. Ezzel a felhívással az amerikai dol­gozókhoz is kell fordulni és fel kell ■zólítani őket arra, hogy maradékta­lanul teljesítsék az atomfegyver al- -almazása elleni harcban reájuk há­ruló fontos szerepet; 3. Szervezzenek nemzetközi moz­galmat gyűlések tartására a szak- szervezetek széleskörű bevonásával, hogy megmagyarázzák minden dolgo zónák, mily nagy az a veszély, amely Nyugat-Németország remilitarizálása és az európai széttagoltság politikája következtében Európa és az egész világ népeinek biztonságát fenyegeti: 4. Ragadjanak meg minden lehető­séget a különböző irányzatú és a különböző országokban működő szak szervezetek legmesszebbmenő együtt­működésének megszervezésére a ke­nyérért, a békéért és a szabadságén folyó harcban; 5. Tegyenek meg minden intézke­dést a szakszervezeti küldöttségek kölcsönös látogatásának gyakoribbá tételére a különböző országokban élő dolgozók közötti kölcsönös megértés megjavítása és a nemzetközi szolida­ritás megszilárdítása érdekében. A brit minisztertanács Churchill és Eden washingtoni utjával foglalkozott London (MTI): Mint a Reuter je­lenti, a brit kormány hétfőn minisz­tertanácsot tartott, amelyen foglal­kozott Churchill miniszterelnök és Eden külügyminiszter washingtoni útjával. A minisztertanács felhatal­mazta Churchíllt és Edent, hogy a hét végén Washingtonban megtar­tandó tanácskozásokon folytassanak kimerítő tájékozódó megbeszéléseket „Délkelet-Ázsia biztonságáról'“ Eisen­hower elnökkel és Dulles külügymi­niszterrel. Az angol minisztereknek azonban az a véleményük, hogy — mivel a genfi értekezlet kilátásai az utóbbi ioőben megjavultak — „a nyu­gati hatalmak addig ne határozzák el magukat, semilyen drasztikus meg­oldásra, amíg további időt nem ad­tak a genfi értekezletnek." Londoni vélemények szerint a minisztertanács ellenzi, hogy bármilyen új döntést hozzanak Délkelet-Ázsiával kapcso­latban, amíg nem tudnak biztosat a katonai bizottságok munkájának eredményéről. Mint ismeretes, a ka­tonai bizottságok munkájáról július 10-ig kell beszámolni az értekezlet előtt. A délkeletázsiai paktum kérdésével kapcsolatban a Reuter jelentése han­goztatja, hogy „Anglia állítólag haj­landó ennek a védelmi szövetségnek a méreteiről és szervezetéről kétol- ealú tárgyalásokat folytatni Wash- ngtonban azonban, tekintettel arra, hogy Indokínában kilátás van a bé­kés rendezésre. Churchill és Eiden valószínűleg ellenezni fogják azt, hogy a délkeletázsiai paktum tagjai­ként számbajövö országokat azonnal tanácskozásokra hívják össze.“ A „Comics“-ok hatása: három amerikai ifjú bombát akart dobni a „Daily Worker“ szerkesztőségére Newyork (MTI): Az Egyesült Ál­lamok sajtója igen sokat foglalkozik az ifjúkori bűnözés elburjánzásával és az amerikai fiatalok romlott er­kölcsével. A newyorki Daily Worker egy esetet közöl, amely rámutat a gyilkosságot és szadizmust dicsőítő „Comics‘'-okon nevelkedett amerikai ifjúság gengszter hajlamaira. Washington egyik külvárosában, három, jómódú családból származó serdülő ifjút tartóztattak le. mert hat ízben követtek el bombamerényletet. A rendőrség előtt azzal „dicseked­tek", hogy éppen Newyorkba készül­tek, ahol a „Daily Worker“ szerkesz­tőségét akarták felrobbantani, OFFENBACH Hírek a baráti országokból PHENJAN: Június 17-én Phenjan körzetében ünnepélyesen adták át a koreai néphadsereg harcosai és a kínai népi önkéntesek által helyre­állított vasúti hidat a Tetongan fo­lyó fölött. A PEKING: A Kínai Népköztársa­ság ipari munkásai napról.napra gyarapítják a termelőmunkában el­ért sikereiket. A nehézipari, üzem­anyagipari, textilipari, könnyűipari és gépipari minisztériumok kebelébe tartozó vállalatok “túlteljesítették má jusi termelési tervüket. E vállalatok teljes termelése ez év első öt hónap­ja alatt 36.2 százalékkal múlta felül a múlt év hasonló időszakát. * BUKAREST: Romániában az elek­trotechnikai ipar 1953-as termelése ti­zenháromszorosa volt az 1948. évi­nek, 1951 óta több, mint 250 féle gyártmányt készített az elektrotech­nikai ipar és ezeknek nagy részét elő szőr állították elő Romániában. Az .Elektroprecizia“ gyár elsőnek kezd­te meg Romániában a hordozható vil lamosfúrógépek gyártását. MOSZKVA: Moszkvában megkez­dődött az új ruhamodellek tervezé­sével foglalkozó dolgozók értekezle­te. Az értekezlet kapcsán kiállítás nyílt meg. amelyen 800 üzemi gyár­tásra javasolt férfi, női és gyermek- ruhamodellt mutatnak be. Alekszej Kulicsov, a moszkvai or­szágos modellház fő művészeti veze­tője a következőket mondotta a TASZSZ tudósítójának: A Szovjetunió közszükségleti ipar­cikkeinek minisztériuma, hogy segít­séget nyújtson a lakosságnak a jó és szép öltözködéshez, a mooellterve- zö művészek nagy alkotókollektíváit hozta létre. E kollektívák tevékeny­ségének központja az ország tizen­hat modellháza. Az ország konfekcióipara — mon­dotta, — 1954-ben több, mint ötezer ruhamodell szerint készült ruhákat hoz forgalomba. A ruhatervezés alapelve, hogy a szépséget összhangba hozzák a cél­szerűséggel. hogy a ruhák kényelme­sek, praktikusak, elegánsak és egy­szerűek legyenek. Toriello guatemalai külügyminiszter nyilatkozata a Biztonsági Tanács határozatáról Newyork (TASZSZ) A sajtó érte­sülése szerint Toriello guatemalai külügyminiszter rádióbeszédében ki­jelentette, hogy a Biztonsági Tanács nak a guatemalai kérdésben elfoga­dott határozata beismeri, hogy a guatemalai konfliktus nem belügyi, hanem nemzetközi jelentőségű kér­dés. Toriello a továbbiakban biztosí­totta az ország népét, hogy a kor­mány ura a helyzetnek. Túnius 21-én múlt 135 éve, hogy ** Jacques Offenbach, a klasszi­kus nagyoperett világhírű mestere Kölnben megszületett. Német szár­mazása ellenére mégsem számított németnek, mart egész nevelésénél, képzésénél, világszemléleténél fogva könnyed, elegáns francia volt. Már 1835-ben Páriában találjuk mint a Conservatoire növendékét. Gordon- kázni tanult és néhány évig tartó sikeres tanulmányai után már az Opera Comique magángordonkása lett. Ambícióit ez nem elégítette ki s ekkor elhatározta, hogy mint gor­donkaművész önálló hangversenye­ket fog rendezni, amelyek műsorára saját szerzeményű kisebb gordonka­darabjait is felvette. Hangverseny- kőrútján ellátogatott szülőföldjére, Németországba is. önálló gordonka­művészi működésével azonban nem keltett nagyobb feltűnést; csalódot­tan visszatért Párisba. Itt époen ak­kor megüresedett a Theatre Francais karmesteri állása, amit neki felaján­lottak. Offenbach örömmel fogadta el az ajánlatot. Itt alkalma nyílott arra, hogy be­bizonyítsa rátermettségét és rutin­ját, mert lendületes vezetése alatt zeneikar is, színház is magas nívóra emelkedett. Er,re az időre esnek a színházi zene terén való első kísér­letei, amelyek nemcsak termékeny fantáziáról és könnyed stílusról, de határozott talentumról is tanús­kodnak. Különösen kis egyfelvoná- sos bohózataival ért el nagy sze­reket. Szép tehetségét jól kiművelni és továbbképezni azonban nem volt sem kedve, sem ambíciója. Hírnév, dicsőség nem vonzotta. Egyedül arra törekedett, hogy a párisi közönséget szórakoztassa és miinél több pénzt szerezzen. Hamar tisztába jött vele hogy melyik az az út. amely ehhez a sikerhez vezet: amily mértékben és amilyen nyíltan tudott átszökken­ni a humor, a badarságok területére (az egykorú bírálatok szerint „unver hüüter Blödsinn“) annyira esztele­nül tombolt a lelkesedés nem csu­pán a karzaton, de az egész néző­téren. Sikereitől elragadtatva új színhá­zat alapított 1855-ben „Bouffes pa- risiennes“ címen. Oly csarnoka volt ez a művészetnek, ahol most már hatalmas lépésekkel haladhatott a magasabbrendű badarságok („höhe­rer Blödsinn") felé, a művészet azon ban csak veszített általa. Talán ez magyarázza meg Waginer-nak azt a gyűlöletig fokozódott ellenszenvét, amivel Offenbach iránt volt. Egy­szer ugyanis, amikor megkérdezték a nagy mestert, hogyan vélekedik Offenbachról, így válaszolt: „Tara­Genf (MTI): Genfi értesülések sze­rint Csou En-laj, a Kínai Népköztár­saság külügyminisztere a hét köze­pén Uj Delhibe utazik, hogy Nehru tamtara-tatata-krach-krach-krach, — das ist Offenbach.“ 1856-foan nyolc ilyen „tákolmány“ (egykorú írások szerint „Machwerke") látott mapvidá got s ha egyik nem váltotta ki a várt hatást és sikert, mindjárt elő került a másik, amelyik kétszere­sen jóvátette a hibát és biztosította a pénzsikert. Végre megjelent a világhírre szert tett „Onphée aux enters“ az „Or­pheus a pokolban“, amely eldöntöt­te a Bouffes parisienmes sorsát. Ná­lunk is szokásban volt, hogy oly nagysikerű operetteket, mint a „Bob herceg", meg a „János vitéz“ száz­szor egymásután adtak elő. Páris- ban az „Orphée aux enfe,rs“-t há- romszázszor adták, ami addig példát lanuíl álló esemény volt. A teljesség kedvéért idézem az egykorú recen­ziót: „Die liederliche Götterwirt- schaft zog die Menge, mit unge­schwächter Kraft dreihundertmal hintereinander ins Theater und machte dann die Reise um die Welt.“ Offenbach egyszerre a nap hőse lett. Eltalálta azt az időpontot, hogy mikor és hol kell a bohózat maga­sabbrendű badarságait színházi-zenei területre átplántálni és mindezt Pá- risban, ahol az egészen új volt és jól beilleszkedett az életbe. Az Or­pheus sikerein felbuzdulva tovább dolgozott és írt még igen sok operet­tet, minők: „Brabanti Genoveva", „A sóhajok hídja“, „Párisi élet“ „Kékszakáll". Ezek után ismét elő­állott két igazi kimagasló operett- remekmű: a „Szép Heléna“ és a „Gerolsteíni nagyhercegnő“, melyek hódító útra indultak az egész vilá­gon. Offenbach megpróbálkozott még az opera területén is. Irt vígoperákat is: „Barcouf" (1860); van romantikus operája: „A rajnai hableányok", de ezekkel nem voltak igazi sikerei. — Végre megjelent a kedves, örökéle­tű, fantasztikus opera a „Les contes d'Hoffmann“, a „Hoffmann meséi'“, mint hátrahagyott mű, melyet csak húsz évvel halála után kezdtek elő­adni s mely ugyancsak világhírűvé lett s mai nap: is a legkedveltebb aarabök közé tartozik a könnyű mű­fai +erén. ffenbach 1880 október 5-én halt meg Párisban. Nevét nemcsak halhatatlan művei fogják őrizni; ha­zánkban Nádor Mihály operettet írt róla, melynek Offenbach a főhőse. Ezt a darabot nagy¥ sikerrel adták Budapesten. Romain Rolland nagy­ra,becsülte Offenbach műveit és azt írja egyik művében: „Az offenbachi zene titkát sikerült megtalálnia egy új zeneszerzőnek, Claude Terrasse- nak." („La vie musicale á Paris.'“) Bán János indiai miniszterelnökkel megbeszé­léseket folytasson az indokinai kér­désről és más ázsiai kérdésekről. Csou En-laj Üj-Delhiben találkozik Nehruval Hogyan rendelkezik a „Life" Franciaország területeivel Irta: O. Prudkov A „Life“ című folyó­irat folyó év május 31-i száma egycsapásra meg­fosztotta Franciaországot Elzász-Lotharingiától és ezt a területet átadta a nyugatnémet revansipoliti- kusoknak. Hogyan történt ez? A következőképpen: a folyó;rat a többi között megiele'ő szöveg kísére­tében közölt néhány né­metországi térképet. Az eiső térképen vörös vonal jelöli Németország 1871- ps határait. Azt gondol­hatná a naív olvasó, hogy a „Life“ szerkesztőit eb­ben az esetben a törté­nelem érdekli. Azorban téved A cikkíró vezér- gondolatának alátámasz­tására hordta össze a meghamisított történelmi terveknek ezt a zagyvaié- ká‘. Ez ■ a vezérgomlo’at pedig az, hogy a nemet militaristáknak mind Ke­leten, mind Nyugaton jo­guk van a revar.sra. Eszerint a térkép sze­rint Németországhoz tar­toznak: 1. azok a keleti és nyugati területek is, amelyek a versaillesi béke szerződés értelmében le­szakadtak Németország­ról, a többi között az ős­francia Elzász-Lotharin- gla is, amelyet 1871-ben Németország annektá't és az első világháború után adták vissza Franciaor­szágnak; 2. a potsdami egyezmény alapján meg­állapított Odera-nyugati Neisse határvonaltól ke­letre fekvő sziávföldek. S hogy a „Life" szándéká­ban senki se kételkedjék, a cikk nyíltan megmond­ja, hogy „a vörössel határolt terület azonos a jelenlegi (a cikkíró ki­emelése) Németország -te­rületével, ahogyan az 1871-ben Bismarck idejé­ben létrejött“. A bonnii revanspolitiku- sokat és amerikai pártfo­góit már régóta foglal­koztatja Németország ke­leti határainak „revízió­ja“; — ezeket a határo­kat a potsdami értekezle­ten állapították meg. He­lyesebbnek tartották, ha a nyugati határokról egyen­lőre hallgatnak. Hogyis lehetne másként Francia- országot az ' „európai vé­delmi közösség" szekeré­be befogni? A „Life“ most világosan megmutatta, hogy tulajdonképpen mi­lyen célokat követnek a zárt agresszív csoportok megteremtői a nyugatné­met Wehrmacht bevoná­sával. A következő térkép Németország Potsdamban megállapított határait mu tatja b> a következő meg­jegyzéssel: ..A Vaterlan- dot ismét részekre szakí­tották“. Mi sül ki ebből? A „Life" az 1871-es Né­metország területét a je­lenlegi Németország terü­leteként tünteti fel, di­csőíti a „vér és vas“ erő­szakos módszerét, amely- lyel akikor Németországot egyesítették. A folyóirat képmutatóan panaszkodik a haza szétdaraboltsága miatt. (Megjegyzendő: azt elhallgatja, hogy Német­ország szétszakításában tulajdonképpen a nyugati hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok bű­nösek.) Milyen .következ­tetésre juttatja az olvasót a „Life“? Arra, hogy az ország egyesítését „a vér és vas" módszerével kell végrehajtani. Szembeötlő az a hason­lóság, amely a „Life“ szer kesztőinek és a legvadabb revansháborút hirdető bonni propagandisták gon dolkodásmódja között van. Nemrégen például a nyugatnémet „Ost-West Kurier“ című újság arcát lanul kijelentette, hogy Franciaországnak át kell adnia Elzász-Lothari.ngiát és hogy állítólag Tóul, Nancy, Montbóliard fran­cia városokat a németek alapították, hogy sem Normandia, sem az or­szág északi kerületei, sem déli területei „nem régi francia területek". A re- vanspolitikusak nézeteit kifejtve, az újság azt ír­ja, hogy „ami Franciaor­szágból megmaradna, az nagyon, nagyon pici len­ne“. Nyilvánvaló, hogy ezt akarják azok az ame­rikai körök is, amelyek­nek nézeteit a „Life“ tol­mácsolja. A „Life“ „ébredő óriás“- nak nevezi Nyugat-Német országot és igen lelkes hangon ír róla. Lássuk például, hogy ír a folyó­irat a nagy nyugatnémet ipari városokról: „A füst és az acél városai! Ezek­nek a városoknak . kö­szönheti a Vaterland ere­jét, gazdagságát, a Wehr- machtot és világhírű ke­reskedelmét. Ezek a váro­sok most szédületes iram­ban épülnek újjá“. Tehát a „Life“ beismeri, hogy a német hadigépezetet „szé­dítő iramban“ élesztik újjá. Nyugat-Németor- szágban a valóságban öt- százezerfőnyi hadsereget állítanak fel. Mint már említettük, a „Life“ e had sereg célját teljesen egy­értelműen határozta meg. A cél: a keleti és a-nyu­gati határok „revíziója“. Ez mindent világosan meg mond. A folyóiratnak csu pá,n azt kellett volna még hozzátenni, h’ogy az úgy­nevezett „európai védelmi közösséginek és az „euró pai hadseregének nincs más feladata. minthogy álcázza a Wehrmacht stra tégial kibontakozását. A „Life“ a német mili­taristák revanseszméit propagálja. Megszentség- teleníti az emlékét azok­nak a millióknsfe, akik a hitleristák elleni harcban életüket áldozták, meg­sérti a francia népet az­zal, hogy arcátlanul ren­delkezik az ősrégi fran­cia terültetekkel. A „Life“ kirohanása feltétlenül haragot és fel­háborodást vált ki min­déin becsületes emberből. J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom