Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-17 / 142. szám
1954 JUNIUS 17 NAPLÓ * Elméleti tanácsadás A* áj szakasz bekövetkezésének lehetősége és szükségessége A politikai gazdaságtan II. évfolyamán több kérdés és nézet merült fel az új szakasszal kapcsolatban. Egyesek úgy vetik fel, hogy csak a hibák, mások, hogy a nem/ Amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, nem elég csupán a tavaly június előtti közvetlen körülményekből kiindulni. Vissza kell mennünk a fel- szabadulásig, amikor a dicső Szovjet Hadsereg leverte kezünkről az évszá zados bilincset és lehetőséget- adott, hogy a munkásosztály a szabadsággal élve megszerezze a teljes hatalmat. A munkásosztály élt is ezzel a szabadsággal. Azonban az eredmények a Szovjetunió segítsége mellett annak köszönhetők, hogy a munkás- osztály élén olyan politikai erő állt, mint a Magyar Kommunista Párt, amely helyes irányt mutatott, harcba tudta vinni a munkásosztályt és tudta, milyen szövetségeseket kell megnyerni. A párt vezetésével sikerült megteremteni a munkásosztály egységét, a munkásosztály hatalmának a proletárdiktatúrának kivívását, amely nélkül ma nem élhetnénk az új szakaszban. A párt vezetésével értük el összes gazdasági eredményeinket. A lerombolt ország újjáépítése, a 3 és 5 éves tervek megvalósítása, való téA túlzott ütemű iparosítás aránytalanságokat okozott a népgazdaság két főága, az ipar és mezőgazdaság között — amely oda vezetett, hogy a mezőgazdaság termelése megrekedt. Az aránytalanságok az iparon belül is megmutatkoztak a könnyű- és élelmiszeripar rovására, amely szintén főleg a mezőgazdaság elmaradottságából adódott. Mindezek kedvezőtlenül hatottak a lakosság ellátására, s ezen keresztül lazult a mun kás-paraszt szövetség, mint a proletárdiktatúra alapja. Lazult a párt kapcsolata a dolgozó tömegekkel. A KV júniusi-októberi-decemberi határozatai ezeket a hibákat kijavították és biztosítják, hogy gazdaság- politikánk helyesen támassza alá a párt általános politikáját. Ezek a határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében az ellentmondásokat és tág teret adnak a további nagyarányú fejlődésnek — 1. Népgazdaságunkban a termelő- eszközök íejlesztés*ét a legszorosabban összekapcsoljuk dolgozó népünk életszínvonala emelésével s ezáltal mind következetesebben és átfogóbban érvényesül hazánkban a szociazetközi helyzetben beállt enyhülés tette lehetővé és szükségessé bekövetkezését. Mindkét nézet eléggé szűkkörű, elvont és nem mutat rá az új szakasz rendkívüli sokoldalúságára, jelentőségére. nyekkel igazolják ezt. Legnagyobb gazdasági eredményünk, hogy hazánk elmaradt agrár országból ipari ország lett. Az utolsó 3 évben ipari termelésünk 73 százalékkal emelkedett. A szocialista ipar eddigi fejlődése teszi lehetővé napjainkban a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztését — ezentúl az életszínvonal emelését. Az új szakasz létrejöttének lehetőségéhez hozzájárult a nemzetközi helyzet alakulása is. A Szovjetunió a II. világháborúban aratott győzelme eredményeként létrejött demokratikus tábor megerősödött, megszilárdult. Nem egyetlen szocializmust építő ország van most már, s ezek az országok a kölcsönös kapcsolatok folytán jelentősen tudják egymást segíteni. Látnunk kell azt is, hogy egész eddigi fejlődésünk, főleg az ipar terén, amit elértünk, megkövetelte, szükségessé tette a fordulatot, az új szakasz bekövetkezését. Ezt a fordulatot a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibák még élesebbé és nyíl vánvalóbbá tették. gazdaságilag is megalapozzák a munkás-paraszt szövetséget. Lehetővé teszik dolgozó népünk életszínvonalának nagyobbarányú fejlesztését. Rajtunk a sor, hogy ezeket a határozatokat helyesen valósítsuk meg. — Fontos felvetni, hogy egyesek tétováznak, tétlenkednek, úgy gondolják, hogy a határozatok ösztönösen maguk megoldanak mindent és nincsen szükség semmiféle erőfeszítésre. Ez igen káros, leszerelő nézet. A Központi Vezetőség határozatai, amelyek megnyitották fejlődésünk új szakaszát, a szocializmus építésének egyedüli és célravezető politikáját jelölik meg. Látnunk kell azonban azt, hogy az új szakasz célkitűzései, amelyek híven tükrözik egész dolgozó népünk érdekeit, nem valósulnak meg maguktól, csak a dolgozók egészének széleskörű aktivitásán, a I termelés, a technika nagyarányú fejlesztésén keresztül. 3. A szocialista gazdaság építésében jobban támaszkodunk az európai népi demokráciák és a Szovjetunióval való együttműködésre. Terveink összehangolásán keresztül jobban kihasználhatjuk helyi erőforrásainkat, adotságainkat. Ez megment bennünket a túlzott erőfeszítésektől. Pl.: ha Csehszlovákiában kiváló az autóipar, akkor mi nem azt fejlesztjük ki, hanem mondjuk az alumini- um-ipart, amihez jobban megvannak az adottságaink. Ezen keresztül is a nagyobb jövedelmezőséget tudjuk biztosítani népgazdaságunkban. 4. Erőteljesen fejlesztjük a falu és város közti áruforgalmat és kulturális kapcsolatokat. A mezőgazdaságot szakemberekkel, korszerű gépekkel, műtrágyával és egyéb termelőeszközökkel, ugyanakkor fogyasztási és iparcikkekkel látjuk el olyan mértékben, amely az előzőkhöz mérten minőségi változást jelentenek. Ezen a téren az eddigi eredményekről megyénkben is meggyőződhetünk. A mezőgazdaságba leküldött 90 agronómuson, a mezőgazdasági gépeken, a jobb áruellátáson keresztül, amely a jövőben természetesen még fokozódni fog. 5. ,,Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a munkás- osztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkásparaszt szövetségben. Megszilárdul a parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma.” Rákosi elvtárs kongresszusi beszámolójában tisztázta az új szakasszal kapcsolatos kérdéseket, az új szakasz jellemző vonásait, amely igen nagy- jelentőségű számunkra. Fontos az, hogy minden elvtárs leszűrje ezekből a saját területére vonatkozó feladatokat és harcoljon azért, hogy a legmesszebbmenőkig hozzájáruljon az új szakasz célkitűzéseinek megvalósításához. A szocializmus gazdasági alaptörvénye — a népgazdaság tervszerű arányos fejlődés törvénye objektív törvény, azonban a szocializmusban az objektív törvények nem vakon érvényesülnek, hanem mivel ismerjük ezeket a törvényeket, elősegíthetjük, vagy esetleg gátolhatjuk azok minél szélesebbkörű érvényesülését. Milyen közvetlen feladatokat kell megoldanunk ? Pártunk kongresszusa ezen a téren is világos útmutatót adott. Az iparban harcolni kell a tervek maradéktalan teljesítéséért, a termelékenység fokozásáért, az önköltség csökkentéséért, a minőség megjavításáért. A mezőgazdaságban is elsődleges kell, hogy legyen a termelés a hozam növelése, úgy az állattenyésztésben, mint a növénytermelésben. Jelenleg ezen a téren legfontosabb a jóminőségű növényápolás, az időbeni takarmánybetakarítás és a szemveszteség nélküli aratásra-cséplésre való felkészülés. Fokozott segítséget kell adni ezen a téren a termelőszövetkezeteknek. Nem választható el az új szakasz politikájának megvalósítása az állampolgári fegyelem megszilárdításától, az állam iránti kötelezettségek pontos teljesítésétől. Ez igen fontos feltétele a dolgozók élet- színvonala emelésének, a város és falu kapcsolata további elmélyítésének, a munkás-paraszt szövetség megerősítésének. Az új szakasz politikája tehát nem tőlünk függetlenül, hanem rajtunk keresztül egész dolgozó népünk jó munkáján keresztül valósul meg. BÖDI IMRÉNÉ Mi letle hát lehetővé és szükségessé az új szakasz bekövetkezését? Milyen hibákat követtünk el ? Melyek az új szakasz jellegzetességei? Pártunk kongresszusán Rákosi elvtárs. a Központi Vezetőség beszámolójában ezt a következőképpen összegezte (Nem szószerinti idézetek): . „A szocializmus építésének új szakaszában egész politikánknak, és így gazdaságpolitikánknak is központi kérdése a munkásosztály hatalmának és e hatalom alapjának a munkás-paraszt szövetségnek ... gazdasági kiszélesítése és megerősítése és ennek megfelelően a népjólét állandó emelése, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése és a fogyasztási javak termelésének fokozása.” Majd a következőkben 5 pontban jelölte meg Rákosi elvtárs az új szakasz gazdasági jellemvonásait, amelyet az alábbiakban közlünk: lizmus gazdasági alaptörvénye. Mindez azt jelenti, hogy minél jobban fejlesztjük a technikát, a terméshozamot, a termelékenységet, annál többet tudunk fordítani dolgozóink jólétére, anyagi és kulturális felemelkedésére. 2. Kiküszöböljük népgazdaságunk egyes ágai közt keletkezett aránytalanságokat. A mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése tág teret enged az arányos fejlődés törvénye érvényesítésének. A szocialista ipar főleg a nehézipar mellett előtérbe kerül a mező- gazdaság, valamint a könnyű- és élelmiszeripar fejlesztése, amelynek eredményeként a közszükségleti cikkek bőségét tudjuk juttatni a dolgozóknak. A mezőgazdaság megsegítéséért A Tolnai Selyemgyár és a Textilgyár vetélkedése A tolnai üzemek a Selyemfonó és Textilgyár alig egy kilométer távolságra vannak egymástól, s jó szomszédi viszony alakult ki a két üzem között. Kölcsönösen, nagy figyelemmel kíséri egyik üzem a másik munkáját, eredményeit, hibáit, s bizonyos versenyszellem alakult ki a dől gozók között egy-egy mozgalom elindítására. Az elmúlt héten a mezőgazdaság megsegítéséért folyó verseny indult el az üzemek adminisztratív dolgozói között, őszintén szólva, ebben az esetben nem könnyű eldönteni, hogy ki a kezdeményező: mert mind két üzemben egyszerre kezdték meg a szervezkedést a mözsi Úttörő tsz megsegítésére. A Tolnai Selyemgyárban a hét elején a pártszervezet, a gyárvezetőség, a DISZ és a szakszervezet együtt beszélték meg a tennivalókat, melynek eredményeként szerdán már 30 lelkes, adminisztratív dolgozó jelentkezett mezőgazdasági munkára. A csoport irányítását, a gyár vezetője, Strobl elvtárs vállalta, aki maga is résztvesz a munkában, s a vállalkozók nevében már megállapodást kötött a tsz vezetőségével 8 hold kukorica megmunkálására. A Textilgyár adminisztratív dolgozói 10 hold kukorica megművelésére állapodtak meg az Úttörő tsz- el, amelyet már félholdas darabokra is osztottak a jelentkezők között. A textilgyáriak csoportját Ferenci elvtárs, az üzem DISZ-titkára vezeti, elhatározták, hogy versenyre hívják ki a Selyemgyár dolgozóit a magasabb terméseredmények eléréséért. A Selyemgyár dolgozói a versenykihívást nagy örömmel fogadták. A vezetők és a párttagok példamutatása gyorsíthatja meg a munka ütemét Látogatás a bátai Vörös Zászló tsz-ben Jól mondta Bálint Lajos elvtárs: „A kommunistáknak kell a termelés motorjának lenni.'’ Bátán a Vörös Zászló termelőszövetkezetben, melynek Bálint Lajos elvtárs az elnöke, nem éppen így van. De ne vágjunk az események elé, kezdjük talán a legelején. Mostanában méltán mérgelődhettek a Vörös Zászló tsz tagjai. Hiszen a szokatlanul hosszú tél miatt, az esős tavasz miatt, meg a sárpilisi gépállomás hanyag munkája miatt alaposan megkéstek a munkákkal, de olyannyira, hogy az ősziek tavaszi ápolását május dereka táján végezték csak el. Emellé már nem is fontos azt is részletezni, hogy a kapásnövények vetését miért nem fejezték be időre. Természetesen ez nem csupán a tagokon múlott. Ismeretes, hogy Bátán mélyfekvésü földek vannak és ilyen esztendőben bizony megszokott állni rajtuk a víz. Ez tehát objektív ok, s egyben magyarázat arra, hogy miért végezték a tavaszi munkát megkésve a bátai Vörös Zászló tsz tagjai. A szerencse azonban abban az időben is nekik kedvezett. Hamarosan beköszöntött a meleg idő, a növények fejlődésükben utolérték, sőt helyenként el is kerülték azokat a növényeket, melyeket időben kifogástalanul elkészített magágyba vetettek. Olyan gyönyörű volt ezelőtt 3 héttel a termelőszövetkezet határa, hogy öröm volt nézni. De bezzeg most!.:: most siralmas képet mutat az egész határ. Az élősködő gyomok helyenként már elnyomták a kultúrnövényeket, az egész határ olyan sárga a repcétől, hogy szinte egybefut az ember szeme előtt. A járókelők bizony nem igen állják meg, amikor elhaladnak a sárguló kukoricatáblák mellett, hogy ne tegyenek egy-két megjegyzést. A napokban, mikor arra jártam, pontosan egy ilyen megjegyzés ragadta meg a figyelmemet. Két idős parasztbácsi tanakodott a hatalmas kukoricatábla végében és az egyik azt a megjegyzést tette: „Bizonyára ennek a földnek nincs gazdája, vagy ha van, az nagyon hanyag lehet.” Kimondhatatlanul bántott a lelkiismeret, mert én tudtam, hogy a bátai Vörös Zászlóé ez a kukorica. Ezért elsőnek olyan érzés támadt bennem; talán jogtalanul mondta hanyagnak a föld gazdáját ez az idős bácsi. Azért nem akartam vele vitá- baszállni, mert olyanra is gondoltam: hátha mégis neki van igaza. Inkább úgy döntöttem, hogy tüzetesen megnézem, miért néz ki így a tsz határa. Amint beértem a tsz gazdasági udvarába, az első utam az istállóba vezetett. Hogy miért? Mert az utcára kihallatszott a lovak nyerítése. Még ekkor sem sejtettem semmi rosszat. Azt gondoltam, hogy a kocsis kaszálni van, igaerőre meg nincs szükség most, mert a gépek elvégzik a kapálást. Nagyon tévedtem! A gép egyáltalán nem kapál. Fett József, a kocsis pedig nem kaszálni van. Egyszerűen otthagyta a lovakat, min den szó nélkül, máshova ment dolgozni. A sárpilisi gépállomásnak ott van ugyan a kultivátora, de nem dolgozik, mert csapágy törése van. Tehát nem igaz, hogy azért állnak a lovak az istállóban, mert nincs jelenleg rájuk szükség, de az sem igaz, hogy a sárpilisi gépállomás géppel kapálja meg a kukoricát. Pedig a tsz-nek jelenleg a gépi segítségre is,az igára is, meg a munkáskézre is olyan szüksége lenne, mint vaknak a látásra. Azt mondhatná erre a tájékozatlan: Fett József az csak egy ember, a többi ettől függetlenül annak rend je és módja szerint szorgalmasan dolgozik. Ez így volna jól, de sajnos nem így van. A tsz 71 tagja közül jó, ha naponta ötvenen dolgoznak. Itt a hiba. Most már én is azt mondom, amit az öreg bácsi, „hanyag a föld gazdája”, hanyagok a bátai Vörös Zászló tsz egyes tagjai, mert nem iparkodnak, hogy többet teremjen a föld. Pedig annakidején Bátán is boldogan osztoztak a nagybirtokon, mindenki örült, hogy végesza- kadt az örökös robotnak, mindenki kapott földet, legtöbbje jószágot is. Határtalan volt az öröm, hogy mindenki saját földjét munkálhatja. És ime itt van: a szövetkezeti tagok most hagyják, hogy saját földjeiken gaz teremjen. Pedig azt most már világosan kell látni, hogy a termelőszövetkezeti tagoknak is az eddiginél sokkal következetesebben kell harcolniok a több termésért. Egyesek Bátán ezt még nem látják. Bátai Antal 9 órakor kezdi meg a munkát, 2 órakor abbahagyja, mondván: „Most már az apámnak se dolgozok”.- Lukács János pedig már hetek óta r«m is muiatia magát. Az ilyen és efajta emberek úgy számítanak: ha majd nem lesz elég osztani való, akkor ad az állam hitelt, amit sohase kell visszaadni. Az ilyenek nagyon rosszul gondolkodnak. Meg kell mondanunk, az ilyen embereknek, az állam nem ad se kölcsönt, se hitelt; Az állam segíti ugyan, minden erejével támogatja a termelőszövetkezetet, de azért teljesen felesleges bár kinek arra gondolni, hogy egész éven át a napot lopja és azért mégis megkapja a kenyeret, meg ruház- kodhat is. Végül felvetődik egy másik kérdés: mindezek láttán mit tesz a tsz vezetősége és a tsz pártszervezet 34 tagja? Úgyszólván semmit! A szokásos ülést ugyan minden héten megtartják, de nem sok eredménye van. Miről kellene most beszélni Bátán a pártszervezet vezetőségének és a termelőszövetkezet vezetőségének? Mindenekelőtt arról, hogy a vezetők, a pártvezetők és a párt tagjai álljanak az élre, legyenek a termelés motorjai. Az ülésen ezt azonban elhallgatják, vagy ha beszélnek is róla, az másnapra már feledésbe megy. Szer- letics József vezetőségi tag például egész május hónapban, — a legnagyobb dologidőben — mindössze 11.79 munkaegységet keresett. Horváth Józsefné családos anya pedig 14.9 munkaegységet szerzett. Tehát a párttag, a szövetkezeti vezető egész hónapon át még annyit sem dolgozott, mint egy családos anya. Vagy Molnár József, a szövetkezet elnök- helyettese, egész hónapban csak 13.02 munkaegységet szerzett, jelenleg sem dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a felesége meg a tájára sem néz a szövetkezetnek. Nagy Gyula párttag pedig ahelyett, hogy dolgozna, a tsz többi tagjainak példát mutatna, veri az asztalt a tsz elnök előtt, hogy teremtsen neki pénzt. Az ilyen párttagokat, az ilyen tsz vezetőket nem hatja át a felelősségtudat, nem érzik, hogy ők is, de elsősorban is ők a felelősek azért, hogy nagyobb legyen a tsz tagjainak jövedelme. Az volna a legnagyobb hiba, ha most a tsz összes kommunistáját, összes tagját egy kalap alá vennénk. Mindenkiről azt mondanánk, hogy munkakerülő. Nem, erről egyáltalán nincs szó. Igenis vannak a bátai Vörös Zászló tsz-nek is olyan becsületes, szorgalmas tagjai, mint Till- mann József, Rózsa József, akik kora reggeltől késő estig fáradhatatlanul dolgoznak, akiknek példáját mél tán követhetnék. Amíg a pártszervezet, a tsz vezetősége csak abban látja legfőbb feladatát, hogy pontosan megtartsa a gyűléseket, addig nem lesz rend, addig a jó példákat nem követi senki. A hibák, illetve a mulasztások súlyosak, de nem pótolhatatlanok. Erős akarattal, odaadó munkával 2 héten belül pótolni lehet a mulasztást. És ezt annál is inkább pótolni kell, mert a tsz egész tagságának, az ország népének közös ügyéről van szó. —i—t— Olvasd a _ ___ ___I T ársadalmi Szemle! minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti elölj
