Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

2 N A P C ö 1954 JÜNIl'S 10 Iáiil|»oBi(iIáai hírek MOSZKVA K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg felső Tanácsa Elnökségének elnöke június 8-án a Kremlben fogadta Ion Rab-ot, a Román Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követét, aki átnyújtotta megbízóleve­lét. A megbízólevél átnyujtása alkal­mából K. J. Vorosilov és I. Rab nagykövet rövid beszédet mondott. RÓMA Olaszországban a június első va sárnapján magtertott községi válasz tásokon — a korábbi községi válasz­tásokhoz hasonlóan — a népi erők ismét ragyogó sikereket, értek el és jelentősen előletörtek a múlt évi jú­nius 7-i választásokhoz viszonyítva. A középolaszországi Latina megyében (Lazio tartomány) a baloldali pártok visszahódították Sezze község köz- igazga.ésájt: most hatszáz szavazattal többet kaptak, mint a június 7-i választásokon. A baloldali pártokra leadott szavazatok százalékaránya a szintén a Latina megyében lévő Fondi községben 42-ről 44-re emelke­dett, ami számszerűen 459 újabb sza­vazatot jelent. BERLIN Hétfőn, a II. Össznémet Ifjúsági Ta­lálkozó harmadik napján Berlin de­mokratikus körzetének kerületeiben újabb népművészeti és színházi elő­adásokat, hangversenyeket, filmelő­adásokat és sportrendezvényeket tar­tottak. A nap csúcspontja egy nagy­gyűlés volt. Max Reimann a gyűlé­sen elmondott beszédében megálla­pította, a II. Össznémet Ifjúsági Ta­lálkozóból az a bizonyosság fakad, hogy a béke és a megegyezés győze­delmeskedik a háború és a széthú­zás felett. Hétfőn este a berlini Marx—En- gels-téren és a szomszédos utcákban gyülekeztek a II. Össznémet Ifjúsá­gi Találkozón résztvett fiatalok száz­ezrei, hogy a záróünnepségen meg­hallgassák Erich Honeckernek, a Szabad Német Ifjúság elnökének. Bruno Bernininek, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnökének. Kócsti naszovnak, a Komszoinol Köz­ponti Bizottsága titkárának, vala­mint a kínai és a francia ifjúság kép viselőjének beszédét. lésre vonatkozó egyezményt kötöt­tek. A sztrájkban résztvevő munká­sok nagy száma csattanós válasz e csalárd megegyezésre. Olaszország több megyéjében és sok üzemben még folynak a sztráj­kok, de a római Munkakamara már­is javasolta a CGIL-nek, hogy a kö­zeljövőben az egész iparra és a köz­szolgáltatásokra kiterjedő, esetleg többnapos sztrájkot hirdessen tilta­kozásul a szakadár szakszervezeti szövetségek és a gyáriparosok szövet­sége között létrejött megegyezés el­len. További sztrájkok vannak folya­matban va,gy készülőben Milanóban. Brescif.ban. Genovában, Nápolyban, Anconaben, Temiben, Fogdában, Agrigentoban és Toscana több váro­sában. GENF Csou En-laj. a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztere Genfben jú­nius 8-án este nyolc órakor vacsorán látta vendégül Anthony Eden, angol külügyminisztert. Jelen voltak még a vacsorán: Lord Reading, Harold Caccia, W. D. Al­len, és J. G. Tahourdin, valamint Csang Ven-tien, Vang Csia-hsziang, Li Ke-nung, Vang Ping-nan, Csiao Kuan-hua, Huan Hsziang és Vang C'so-zsu. ítélet Dertinger összeesküvő csoportjának bünperéhen Berlin (ADN): A Német Demokra­tikus Köztársaság legfelső bírósága ítéletet hozott a Georg Dertinger vádló.t vezetése alatt állt összeeskü­vő csapont bűnperebem. E csapért ezt a céíit tűzte maga elé, hogy felszámolja a Német De­mokratikus Köztársaságot s a mun- kás-panaszt-hatatom vívmányait, va­lamint hegy helyreáJM.sa a mono­polisták, nagybirtokosok és fasiszták kizsákmányoló uralmát. A legfelső bíróság a vádíjottakait a következő büntetésekkel sújtotta: Der) ingert 15 évi, Plewet 13 évi, Brandt-ot 10 évi, Subnert 11 ért, Jent-zschet 7 évi, Zingsert pedig 3 évi fegyházra ítélték. KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL fi vietnami néphadsereg kijelölte a helyeket a beteg és sebesült vietnami hadifoglyok álvételére Peking (Uj Kína): A Vietnami Tá­jékoztató Iroda jelenti, hogy a viel Kami néphadsereg főparancsnoksága június 7-én levelet ini.ézett a francia expsdiíciós hadtest főparancsnokságá­hoz a vietnami néphadsereg kötelé­kébe tartozó beteg és sebesült hadi­foglyok átvétele ügyében. A levélben a főparancsnokság ki­jelölte a helyeket a beteg és sebe­sük vietnami hadifoglyok átvételére. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság pályázatot hirdet a XX. század magyar irodalmával foglalkozó tanulmányokra A Magyar Irodalomtörténeti Tár­aság felszabadulásunk közelgő tize­dik évfordulója alkalmából pályáza­tot hirdet a XX. század magyar iro­dalmával foglalkozó nagyobb tanul­mányokra, a következő témakörök­ből: Mai irodalmunk egy jelentős alak­jának ismertetése és méltatása. Irodalmi irányok harca 1919 és 1945 között (egy időszak, vagy egy részletprobléma feldolgozása.) A pályaműveket gépírással, a szer­ző nevének és lakáscímének megje­lölésével kell beküldeni a Magyar Irodalomtörténeti Társasághoz (Buda pest, XI., Ménesi út 11—13) Beküldési határidő 1955 április 4- a pályzat eredményét 1955 július 1- én teszik közzé. Pályadíjak: 1. első díj ötezer fo­rint. 2. második díj háromezer—három­ezer forint, 3. harmadik díj kettőezer—kettő­ezer forint. A legjobb pályamunkák közzététe­léről a szokásos tiszteletdíj biztosí­tása mellett a Társaság gondoskodik. A pályázattal kapcsolatban a Tár­saság irodája ad részletes felvilágo­sítást. RÓMA Kedden végétért a montecatini vegyipari tröszt, valamint az ország többi vegyészet, i gyára dolgozóinak négynapos sztrájkja. A sztrájk utol­só napián a munkától távolmaradók száma- átlagban meghaladta a kilenc­ven százalékot. A sztrájk ideje alatt az Olasz Gyáriparosok Szövetsége és a szakadár szakszervezeti szövet sé­gek nevetségesen alacsony béreme­Ely tábornok nyilatkozata Szaigonban A néphadsereg tovább nyomul előre Hanoi felé Paris (MTI): Jean-Paul Ely tábor­nok. az újonnan kinevezett indokínai főparancsnok, vezérkari főnökével, Raoul Sálán 'tábornokkal kedden dél­előtt Parisból repülőgépen Szaigonba érkezett, ahol azonnal tanácskozni kezdtek Maurice Dejan eddigi főbiz­tossal és a főparancsnoki állásából leváltott Navarre tábornokkal. Mint ismeretes, Ely tábornok egyű.tál fő­biztos is lesz. Ely tábornok röviddel megérkezé­se után kardcsörtető beszédet mon­dott a szaigoni rádióban. Nyugati hírügynökségek beszámol­nak a hanoi francia főhadiszállás je­lentéséről, amely szerint Dien Bien Phu irányából a néphadsereg erős egységei északnyugat felől száz kiló­mé. ernyire, délnyugat felől pedig 55 kilométernyire közelítették meg Ha­noit. I Módosították a MÁV utazási kedvezményeit Az utazóközönség régi kívánságát teljesítette a- vasút. Egy most kiadott új rendelet megszünteti a fizikai és értelmiségi dolgozók utazási kedvez­ményének különbségét. Eszerint az otthonuktól távolélő értelmiségi dol­gozók is havonta — az eddigi kettő helyéit — ötször kapnak hazautazá­si kedvezményt, ha családosak. Az egyetemi, főiskolai hallgatók, valamint a középiskolás, (techniiku- mi, stib.) diákok — akik tanulmá­nyaikat kiegészítő nyári gyakorlatra utaznak) — hivatalos' igazolás alap­ján a i.anulóknak járó kilencven szá­zalékos menetdíjkedvezményt vehe­tik igénybe, ha a gyakorlat ideje alatt nem kapnak fizetést. Az ösztön­díj nem számít fizetésnek. Churchill nyi'afkozata I-óndon (MTI): Churchill, angol miniszterelnök kedden este beszédet mondott . Az angolnyelvűék klub­jának'1 bankettjén. Churchill kifej­tette, hogy ..az emberiség útjának legveszélyesebb pontjára jutod.:egy­részt a tudomány megnyitotta előtte a legteljesebb pusztítás szakadékét, másrészt, eleibe tárta a jólétnek és a boldogságnak azt a távlatát, ame­lyet egyetlen nép sem ismert soha/' Churchill állítást foglalt „a katonai erő megszervezése" mellett, de ugyan akkor hozzáfűzte: „Soha sem sza­bad szem elől téveszl-enünk a Szov­jetunióval való ellen tétoi nk baráti és békés rendezésének fontosságát." — Az angol miniszterelnök kijE&entette, hogy a világ mindkét táborának „az a feladata és az az érdeke, hegy együtt éljen békében és azon legyen, hogy áthidalja ellentéteit/' A kirovi fafeldolgozó gyárban négy lakásos, összeszerelhető lakóházakat készítenek. Ezeket a házakat a gyár a szűzföldekre szállítja. — A képen. Leveszik a futószalagról az elkészüli faireszeket. N. X. Nyikiiyin kolhozparaszt családja nagy zenekedvelő. Az Arhangelszk területi „Szervező -kolhoz idős lovásza, szívesen hallgat munka után egy szép dalt, vagy klasszikus zeneművet. Maga, Nyikolaj Ivanovics nem tud zongorázni, felesége, Donna Grigorjevna szintén nem tanulhatott, — de unokáik szívesen játszanak riagys/üleiknek. — A képen: N. I. Nyiki- tyin kolhozlovász családja. (Balról jobbra): N. I. Nyikityin, unokái: Alevtyina és Vlagyimir, felesége, Domna Grigorjevna. (Foto: L. Porta) Szerdán befejeződlek az összefoglalók az általános iskolák Vili. és a középiskolák MII. osztályában Az általános iskolák VIII. és a középiskolák I—III. osztályában az évvéigi összefoglalókat szerdán, jú­nius 9-én befejezték, a vizsgáikat pe­dig június 14-étől 17-ig tartják meg. Az áliüa’áncs iskoláik I—VII. osztállyá bem június 12-e lesz az utolsó taní­Részletek W. Zukrowski len­gyel író vietnami úti jegyzetei­ből. L' ste 11 óra lehetett, amikor egy útkereszteződésnél meg­állt az autónk. — Megérkeztünk Bak Kan város­ba — mondta kísérőnk és tolmá­csunk, az öreg Van Tan. — Meg akarják nézni? Nem kellett ismételnie az aján­latot: azonnal leugráltunk a teher­autóról. Vietnami sisakot és széles vízhatatlan vászonköpenyt kaptunk, mert már akkor apró cseppekben szemerkélt az eső. Köröskörül néma volt az éjszaka, csak lábunk alatt recsegett, a töredezett aszfalt. — Hol itt a város? — kérdezte megütközve egyik társam, Ölek, a festőművész. — Itt. Ez az. Jobbra meg balra — felelt Van Tan és halványan pis­lákoló kis lámpája egy pillanatra ki­ragadta a sötétből a falak bizonyta­lan körvonalait. összenéztünk. A töredezett kőlép­csők egy nemlétező házba vezettek.... Az összerombolt alapzat helyén már fák és bambuszok nőttek ki. Csak most kezdtük kivenni a „házak” kor vonalait: kúszónövényekkel befont falmaradványok, tátongó ablaknyílá­sok, amelyeken keresztül a „tigris­fű” háromméteres, borotvaéles leve­lei hajtottak ki.... Ennyi maradt a városból, a francia repülőgépek bar­bár bombatámadásai után. — Nézzétek csak, amott világossá­got látni! — kiáltottam fel hirtelen. Elindultunk a tény felé és egy ven dégfogadónak nevezett földszintes kunyhóhoz értünk.* Udvarán tábor­tűz lobogott. Beléptünk. A sebtében összetákolt asztal mellett fuvarosok ültek és pálcikákkal ették a makarónit. Két­kerekű kocsijaik az udvaron álltak, a fák alatt. — Kérdezze fneg tőlük, honnan jöttek. — kértem a tolmácsot. — Felesleges, úgysem mondják HAKOMEZER hl LOM ETEK VIETNAMBAN meg'. Ismeretlen embereknek semmit sem mondanak el. Ha meg akarok tudni tőlük valamit, előbb olyan em­bert kell találnom, akit ők maguk is jól ismernek, s aki kezességet vállal értem. Nagyon tudnak hallgatni ezek az emberek, hadititokként őrzik út­juk célját, s még a legkisebb dolgot is, ami az „üggyel” összefügg. S ha arra kerül a sor, az ellenség még a legkegyetlenebb kínzásokkal sem tud ja megoldani a vietnami hazafiak nyelvét. Az asztal körül ülő emberek ér­deklődve tekintettek ránk, üdvözöl­tek bennünket, majd odanyujtották a szakácsnak kis táljaikat, aki sűrű, párolgó levessel merte tele azokat. — Ök sem kérdeznek senkitől semmit — folytatta Van Tan. — „Jobb semmiről semmit nem tudni, mert aki kíváncsi, az könnyen fe­cseg”: ez a néphadsereg számára élelmiszert és felszerelést szállító kocsisok íratlan törvénye. Nemsokára tovább indultunk. Rombadőlt utcákon haladtunk vé­gig. A holt városban egyre inkább úrrá lett a dzsungel. Lámpásunk pis­lákoló fényénél futónövényekkel be­vont lámpaoszlopokat pillantottam meg. Elszórva, csak itt-ott villant fel a városban néhány fénysugár. .... Felszálltunk a teherautóra, s a kocsi elindult. A vezető nagyobb sebességre kapcsolt. Hosszú út állt meg előttünk, ezárt megkértem tol­mácsunkat, Van Tant, hogy mesél­jen erről a különös országról, s a vietnami nép életéről. Az öreg szíve­sen beleegyezett. — Tudják-e, hogy itt a közelben van a mi „nemzeti bankunk” egyik lerakata? Amott jobbra, a hegyek­ben van egy barlang. Bejáratát ce- menttéglával burkolták és bronz­kapu zárja el. A barlangban minde­nütt állványok. Tulajdonképpen rizs­raktár ez a bank, mivel a „dzuong”- nak, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság pénzének rizs a fedezete. Nemsokára egy vsíelcérkaravánt értünk utói. A bivalyok lassan ha­ladtak a néma éjszakában. Valószí­nű élelmiszert szállítottak. Az egyik kocsi tetején fiatal nő ült, vigyázott a zsákokra, hogy le ne kulijának a rá­zós úton. A fiatalasszony édesbús nótát dúdolt. — Látják, — jegyezte meg Van Tan, amikor már elhagytuk a kara­vánt. -- Ma már másképpen élnek nálunk az asszonyok és leányok, mint a régi Vietnamban. A házassá­gi szokások súlyos terheket róttak a nőkre. Régebben a szülők idős fele­séget választottak fiúk számára, mert az tapasztaltabb, munkához edzettebb, jobban ki tudja szolgálni férjét, s elvégezni a nehéz munkát. Mire a fiú nagykorú lett, felesége a kimerítő munkától rendszerint egészen megöregedett, s a férjnek másik asszonyt hoztak. Mi kemény harcot vívunk a régi, ostoba szoká­sok ellen. Ma már nem a szülök pa­rancsa, hanem a szerelem, a szív szava az egyetlen tanácsadó a házas­ságban. Bizony, sok minden megvál­tozott nálunk. A gyermekek helyzete is. Ho elnök vezette be azt a szokást, hogy itt minden gyermek minden­kié. Hiszen oly sok nálunk az árva! A szülők elmennek a frontra, hosz- szú időre elhagyják kicsinyeiket. Ds nem kell értük aggódniok: egyetlen gyermek sem marad éhesen, mind­egyikről szeretettel gondoskodnak a többiek, mi mindegyiket úgy . védel­mezzük, mint a magunkét. .... Egyszerre gyorsan közeledő fények villantak meg a sötétben. Emberek siettek felénk kis lámpák­kal 'a kezükben. Az autó megállt, s mi a zuhogó esőben leszálltunk. Ka­tonák voltak, s vietnami és francia nyelven üdvözöltek bennünket. Ke­zet szorítottunk velük. Egy elhagyott omladozó kis templom eresze alatt néhány lovacska várakozott ránk. Nyeregbe szálltunk és lóháton foly­tattuk utunkat a kanyargó, keskeny ösvényeken, bambuszültetvényeken keresztül. A katonák lámpákkal vi­lágították meg előttünk az utat. Vég­re azután tábortűz rőt fénye vált ki a sötétből. S végre, befordultunk egy kunyhó elé. — Csakhogy megérkeztünk! Fá­radjanak be kérem a „nagyszállóba!” — jelentette ki ünnepélyesen Van Tan. A bambusznádból font kunyhócs- ka falát Ho Si Minh arcképe díszí­tette. Köröskörül priccsek, moszkitó hálóval elfüggönyözve. Elbúcsúztunk kísérőinktől, akikkel az úton egész jó barátok lettünk. A katonák eltűntek a sötétben, a zuho­gó zápor vízfüggönye mögött. Van Tan velünk maradt, holnap ő vezet el bennünket Ho Si Minh elnökhöz. Egy alacsony öregember, a szakács lépett a kunyhóba. Kikérdezett ben­nünket, mit szeretnénk enni és mi­lyen időpontban szoktunk étkezni. Nemsokára forró, illatos teát hozott a hőpalackokban, utána pedig egy tortát, amelyen cukorbetűk csillog­tak: „Éljen a béke!” Megható volt ez a kedves figyel­messég, ahogyan a vietnamiak min­denütt fogadtak bennünket. Monda­nom sem kell, hogy egy-két ' perc múlva nyoma sem maradt a finom süteménynek. — Holnap indulunk Ho Si Minh elnökhöz — mondtam. — Vájjon ho­gyan jutunk el hozzá: úszva, lóháton, vagy tutajon? Hiszen már eddig is annyiféle közlekedési eszközt kipró- báltuigk! Társaim jóízűen nevettek. Odakiinn pirkadt az ég alja. Haj- nalcdott. tási nap, itt az összefoglalókra jú­nius 14—17 kozott kerül sor. A tan­évzáró ünnepélyek az általános- és középiskólákiban június 23-án lesz­nek, ekkor osztják ki a bizonyítvá­nyokéit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom