Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-03 / 130. szám

N A P C ö 1954 JÜNIUS 3 E üíazoil hazánkból a Szondii Kommunista Pártjának küldöttsége A genfi tanácskozás körül Szerdán reggel elutazott hazánk­ból a Szovjetunió Kommunista Párt­jának a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán részt vett küldöttsége: K. J. Vorosüov, M. B. Mityin és í. T. Vinogradov elvtárs. Az elutazókat a Nyugati pályaudva­ron ünnepélyesen búcsúztatták. Ott volt Rákosi Mátyás elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára, Nagv Imre, Cerő Ernő, Farkas Mihály, Ács La­jos, Hidas István, Apró Antal, Hege­dűs András, Szalai Béla elvtársak, a Politikai Bizottság tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Ma- tolcsi János elvtársak, a Központi Vezetőség titkárai, Dobi István elv­társ, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, valamint a Központi Vezetőség és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának több tagja. A búcsúztatásnál megje­lentek a tömegszervezetek vezetői és a társadalmi, kulturális, gazdasági élet számos képviselője. Megjelentek a pályaudvaron a ha­zánkban tartózkodó külföldi testvér­pártok képviselői, valamint a baráti országok diplomáciai testületének képviselői, élükön J. D. Kiszeljov elvtárssal, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövetével. A párt és a kormány vezetői me­leg baráti légkörben búcsúztatták a Szovjetunió Kommunista Pártja kül­döttségét. Lap'eleniések a semleges ellenőrző bizottság összetételére vonatkozó javaslatokról Genf (MTI). A nyugati hatalmak küldöttségeinek vezetői, Eden, Bi- dault és Bedell-Smith kedden külön- tanácskozást tartottak. A megbeszélésen, lapjelentések szerint elhatározták: javasolni fog­ják, hogy az indokínai tűzszünet el­lenőrzésére alakítandó semleges bi­zottságba válasszák be a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Svédország és Svájc képviselőit. Gromiko szovjet külügyminiszter­helyettes a hétfői zártülésen tudva­lévőig azt javasolta, hogy a semle­ges ellenőrző bizottságot Lengyelor­szág, Csehszlovákia, India és Pakisz­tán képviselőiből állítsák össze, MTI Mint a sajtó közli, a pakisztáni központi kormány utasítására Kelet- Pakisztánban ismét több személyt tartóztattak le. A letartóztatottak kapcsolatban állották a nép támo­gatását élvező és jogtalanul elmoz­dított egyesült front kormányával. A letartóztatottak között van a „Dawn" című napilap főszerkesztőhelyettese és egyik szerkesztője. Az őrizetbe vettek számát több mint kétszázra becsülik. LONDON William Robson Rrown angol kon- zervatívpárti .képviselő, aki az el­múlt héten Gemfben tanácskozást folytatott Csou En-lajjal, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterével, nyilatkozatot tett a sajtónak. Brown kijelentette: „Ez a megbeszélés építő, tárgyilagos és reális volt. E megbe­szélést sokkal részletesebb tanács­kozások követték a kínai külkeres­kedelmi miniszterhelyettessel. E kü­lönböző találkozások épp úgy, mint amelyekre a jövőben kerül sor, fő­ként a Kína és Nagy-Britajnnia kö­zötti árucsereforgalom fejlesztését célozzák." Brown az angol vasiparral áll szo­ros kapcsolatban. Genf (TASZSZ). Tájékozott kö­rök rámutatnak, hogy már bizonyos eredményekkel járt a kilenc küldött­ségnek az indokínai hadműveletek megszüntetésének alapelveiről folyó tárgyalása. A kilenc küldöttség a Kí­nai Népköztársaság küldöttségének javaslatában foglalt alapelveket tár­gyalja. Bizonyos eredmények eléré­séről tanúskodik az is, hogy május 29-én megállapodás történt a had­műveleteknek egész Indokína' terü­letén való gyors és egyidejű meg­szüntetése elősegítésének kérdésé­ben. Úgy döntöttek, hogy e célból a két parancsnokság képviselői Géni­ben találkoznak és hogy a helyszí­nen is kapcsolat létesül. Június elsején megtörtént a két fél katonai képviselőinek előzetes találkozása,. hogy megtegyék a szük­séges intézkedéseket a két parancs­nokság képviselőinek tanácskozásá­ra. Politikai megfigyelő körök vélemé nye szerint a Kínai Népköztársa­ság küldöttségének javaslatait érté­kes hozzájárulásnak tekintik az in­dokínai probléma katonai oldalára vonatkozó más kérdések tárgyalását illetően is. E javaslatok alapján megegyezés történt a többi között arra nézve, hogy a két parancsnokság képvise­lői mind Géniben, mind pedig a helyszínen megtárgyalják a csapa­toknak a hadműveletek megszünte­Kormányzatunk rendkívül nagy gondot fordít a munkásvédelmi szo­ciális, kulturális és egészségügyi be­ruházásokra. A nehézipar minden egyes területén nagy összegeket jut­tatnak fürdők, kultúrotthonok, böl­csődék építésére. A nehézvegyipar­ban például a Péti Nitrogénművek dolgozói ebben az esztendőben há­rommillió 571.000 forintot kapnak erre a célra. Ebből több mint kétmillió forintot használnak fel fürdők és öltözők építésére, az üzemi étkezde építésére pedig közel félmillió fo­rintot fordítanak. Az alumíniumiparban az ajkai timföldgyárnak gázelszívó készülé­kekre kétmilliónégyszáznyolcezer fo­rint jut, konyha építésére 630.000 s •összesen, munkavédelmi célokra há­rommillió 579.000 forint. Az erőmű­tése utáni elhelyezési övezet kérdé­seit. Rámutatnak, hogy közeledés tör­tént a Kínai Népköztársaság kül­döttsége által felvetett más kérdé­sekben is. A hadműveletek megszüntetéséről szóló egyezmény tiszteletbentartása ellenőrzésének kérdése — mint is­meretes — fontos helyet foglal el a Kínai Népköztársaság küldöttségé­nek javaslataiban. A javaslatok e célok érdekében vegyes bizottságok létesítését indítványozzák a két fél parancsnokságainak képviselőiből, indítványozzák továbbá a nemzet­közi ellenőrzés megteremtését a sem leges országok bizottsága részéről. Rámutatnak. hogy a tanácskozás résztvevői elvileg egyetértenek az­zal, hogy az ellenőrzést az említett vegyes-bizottságoknak, valamint a semleges államok bizottságának kell elvégezniük. Ezzel együtt ismeretessé vált, hogy az Egyesült Államok küldöttsége a semleges államok bizottsága kérdé­sének tárgyalásai során olyan ál­láspontot foglal el, amely nehézsé­geket okoz a megegyezéses döntés elérésében. így amerikai részről kí­sérletet tettek árrá, hogy a bizottság összetételének megállapításában ide­ológiai jellegű elképzelésekből indul­janak ki, pedig valamely ország ál­lamrendje nem döntheti el azt, váj­jon résztvegyen-e a kérdéses ország a semleges országok bizottságában. vek közül a mátrai erőműnél és a tatabányai erőműnél 350.000—350.000 forinttal porelszívó berendezést lé­tesítenek. A múltban az oly mostoha és el­hanyagolt szénbányászat munkásvé­delmi, szociális célokra 108,079.000 forintot kap, ebből Ormospusztán, Úzdon, tehát kulturális szempontból eddig elhanyagolt vidéken építenek kultúrházat, Kisterenyén, Nagybá- tonyban üzemi konyhát és étkezdét. Többhelyütt építenek fürdőket, így például Dorogon, Tokodon, a tata­bányai X-es aknán, az építkezési költség mindegyiknél meghaladja az egymillió forintot, sőt a dorogi mun­kálatok egymillió 587.000 forintba kerülnek. Pécsett 1200 dolgozóra mé­retezett fürdőt létesítenek, négymil­lió 555.000 forint felhasználósával KÜLPOLITIKAI HÍREK PARIS A Vietnami Demokratikus Rádió közvetítette a Patet-Lao-i felszabadí­tó hadsereg parancsnokságának nyi­latkozatát, amely szerint a demo­kratikus fegyveres erők az ország te­rületének több mint a felét ellen­őrzik, körülbelül egymillió lakossal. Hírügynökségi jelentések szerint a Vietnami Néphadsereg alakulatai az utóbbi negyvennyolc óra alatt egy újabb francia védőállást foglaltak el azon a vasútvonalon, amely a, ton- kini delta térségében fekvő Hanoit köti össze a tonkini öbölben fekvő Haiphong kikötővárossal. Ezen a vas úton és gépkocsiúton továbbítják az Indokínába irányuló amerikai hadi­utánpótlás legnagyobb részét. A most elfoglalt védőállás hatvan kilométer­nyire fekszik Hanoitól. SANGHAJ A „Vietnami Tájékoztató Iroda" jelenti, hogy a Dien-Bien-Phunál fogságba esett francia expediciós hadtest egészségügyi személyzetének huszonhét tagját a Vietnami Demo­kratikus Köztársaság kormánya sza- badonibocsátotta. Május 29-én a Viet­nami Demokratikus Köztársaság néphajdsereigének főparancsnoksága engedélyt adott a francia helikopte­reknek, hogy leszálljanaík a Dien- Bien-Phu-i repülőtérre és elszállít­sák a francia egészségügyi személy­zet szabadonbocsótott tagjait. PÄRIS A francia nemzetgyűlésben június l-én megkezdődött azoknak az inter­pellációknak vitája, amelyeket kü­lönböző parlamenti csoportokhoz tar­tozó képviselők nyújtottak be a kor­mány indokínai politikájának kérdé­sében. Az elsőként felszólaló Pierre And­ré (Független Köztársasági Párti) követelte, hogy a kormány jelölje meg azokat a célokat, amelyeket Franciaország Indokínában el akar érni. Kijelentette, hogy nem hisz a „katonai győzelem“ lehetőségében. Pierre Meunier, a Haladó Köztársa­ságiak Szövetségének tagja bírálta Georges Ridault külügyminiszter magatartását. Bidault — mint Pierre Meunier mondotta. — „megtorpedóz­za“ a genfi tanácskozást azzal, hogy az Egyesült Államokkal folytatott különtárgyalások útján megpróbálja nemzetközivé tenni az indokínai há­borút. * Nyugati sajtójelentések szerint a guatematai kormány kormányellenes összeesküvést leplezett le. Az össze­esküvés kapcsolatban áll Carlos Cas­tillo Armas ezredessel, a guatemalai vezérkar Hond urasba szökött volt tagjával, A rendőrség többhelyütt házkutatást tartott. A szénbányászatban ebben az éviiéi 1Q3 millió forin'ol fordítanak munkásvédelmi és szociális beruházásokra A „fájdalmas búcsút“ minden év szeptemberében, szokták megtartani. Ilyenkor több ezres tömeg lepte el a régi, törökverő, szép barokképületei­ről híres várost, Egert. 1916. A világháború már máso­dik esztendeje pusztított és a ma­gyar férfiak színe-java — az osztrák generálisok buta és elavult hadveze­tése miatt — elvérzett. A Központi Hatalmak (Osztrák-Magyar Monar­ch's és Németország) ügye rosszul állott. Tudta ezt mindenki és a ma­gyar dolgozó nép — munkások és parasztok egyaránt — ökölbe szorí­tott kézzel volt kénytelen eltűrni, mint szállítják a kenyeret, a zsírt, a szarvasmarhát, a sertést, stto. Ausztriába meg Németországba. Az elégedetlenség nőttön-nőtt: zendülé­seik törtek ki szerte az országiban: az ipari munkások sztrájkba léptek, a mezőgazdasági dolgozóik fellázad­tak. A koronás főbe csak hálni járt a lélek. Nem volt aki összefogja a düledező monarchia erőit. Az idege­sen kapkodó kormánykörök ekkor ki játszották utolsó kártyájukat: meg­szervezték a „fekete hadsereget" és rászabadították az országra a kleri­kális reakciót. A habsburgpárti püs­pökök kiadták utasításaikat és val­lásos alapon megindult a háborús hangulatkeltés. A szószékeken fék­telen fajgyűlöletet szító jelszavaikat harsogtak, lelkigyakorlatokat tartot­tak, népmissziókat szerveztek és za­rándoklatokat vezették. Mindenütt ugyanazt a nótát fújták: hősi halált halni a fronton, kópiáim a front mö­gött, dideregni a fűtötten lakásban, látástól vakuláslg éhbérért dolgozni, gyűlölni és halomra gyilkolni a.z „ellenséget" (akit hasonló frázisok­kal küldtek a magyar nép ellen), mindez a haza szent védelmét szol­gálja, hazafias ‘ kötelesség, a vallás parancsa, isten „szentséges“ akarata. Ilyen puskaporos hangulatban zaj­lott le a fájdalmas búcsú. A magyar Észak: a. Felvidék és a közeli Nagy- Alföld népe ezrével és ezrével jött „búcsút járni". Hadiözvegyek, fiai­kat vesztett, édesanyák sírták e! szí­vük bánatát a fiát ölében tartó, anyát ábrázoló „kegykép" előtt. A búcsújáró tömeg nyilvánvalóan a há­borús élet súlyos gondjai elől mene­kült és a vallás misztikumában ke­resett enyhülést. Azonban tévedett: a háborús szenvedés fojtogató szo­rítása a búcsújárás „áhitatos“ órái­ban sem lazult. A templom előtti térre oltárt és szószéket állítottak, hogy a szertar­táson minél nagyobb tömeg legyen jelen. Vendégpap jött, a helybeli főkáptalan egyik érdemdús tagja, Török Kálmán apátikamonok, aki a gyöngyösi polgárok jóvoltából ország gyűlési képviselő volt és gyakorlott szónok hírében állott. A prelátusnak nagy szava volt a megyében. A tes­tes kanonok, kinek évi jövedelme közismerten sok tízezer aranykoro­nára rúgott, teljes díszben, káptalani hintón érkezett. Melíkeresztjén és gyűrűjén tüzesen szikráztak a gyé­mántok. öblös hangja betöltötte a teret és mennydörgésszerűén hullám zott végig a tömegen. A felülről ka­pott utasításhoz, képviselői mandá­tumához hűen háborús áldozatokról, háborús nélkülözésekről — ezek ugyan kevés nyomot hagytak húsos alakján — honvédelemről, az ősi határok sértetlenségéről beszélt. Majd azokat ostorozta, akik elégedetlen­kedtek, akik csak immel-ámmal vagy egyáltalán nem teljesítik háborús kötelességüket. A tömeg nem ezt várta. A szöveget már ismerte: falu­jában a pap ugyanezt a nótát fújta. — Könnyen beszél — jegyezte meg keserűen egy idősebb parasztember — nem az ő fia esett el a fronton. A menyemet és az unokámat, sem ő tartja el.. A vallásos tömeg vigaszért jött — a klerikális reakció a háborús uszítás ostorcsapásaival fogadta. 19Í9. A fájdalmas búcsút 1919- ben is megtartották. Vagy hat hétté!-x Tanácsköztársaság bukása után. A búcsú a megszokott képet nyújtotta.’ A tömeg tarkaságából azért hiány­zott egy-két színfolt: a Felvidék tá­voleső részei nem voltak képviselve: a burzsoádemcfcratákus Csehszlovák köztársaság elzárta a határt és sen­kit sem engedett magyar • területre. A mesterségesen és felülről irányí­tott közhangulat — az ország többi részeihez hasonlóan — ízzóan sovi­niszta volt. A Tanácsköztársaságot vérbe fojtották', a kommunistákat halálra keresték, a fehér terror ször­nyű napjai megkezdődtek. Az isméi hatalomra jutott tőkés osztály: fő­papok, főnemesek, dzsentrik és szennyes uszályuk véres bosszút állt n „proletárdiktatúra alatt elszenve­dett sérelmekért". A ..nemzeti esz­me", a .keresztény újjászületés“ hangzatos frázisaitól visszhangzott ?z ország. A szószékekről ugyanezt a szöveget harsogták, persze biblia Idézetekkel és kenetteljes frázisok­kal. cifrázva. Az érseki kormányzat a fájdalmas búcsúra a főagyházmegye legjobb és egnépszerübb szónokát, rendelte ki. Ez egy bizonyos Nagy János nevű pap volt, aki zseniális tehetsége el­lenére csak annyira vitte a hierar­chikus létrán, hogy mint szentszóki ülnök piros övét hordott. Nagy Já­nos, a nép ítélete szerint istennek kedves paip volt. Istennek azonban hiába tetszett, mert nem tetszett az érseknek. Azon pedig, aki nem volt kedves Szmrecsányi érsek színe előtt maga isten sem segíthetett. Az ilyen legjobban tette, ha más gazda, illet­ve püspök után nézett és elköltözött a megyéből. Nagy János ehelyett — évekkel később, mikor már belefá­radt a sok üldözésbe — öngyilkos lett. 1919-ben még nem tartott itt. Sőt: .tagadó vitorlákkal cikázott a min­denkor veszedelmes egyházi vizeiken •s hűségesen kiszolgálta aa uralkodó is-ztályokat. A fájdalmas búcsún not beszéde a gyűlölet remek­műve voit. a szent bosszú angyal­ként lángolt a szószéken: rikító szí­nekkel festette a proletárdiktatúra „borzalmait“, nemes haragtól tajté- kozva ostorozta a kommunisták „is­tentelen ségét", a poklok mélységes fenekére kárhoztatta a velük rokon - szenvezőket. — „Ilyenek ma is közöt­tünk is akadnak — rikácsolta meg­szállottan. — Ezeket ártalmatlanná kell tennünk, ki kell közösítenünk a keresztény magyar társadalomból.“ Az egyszerű falusi nép borzongás­sal, ijedten hallgatta végig a gyűlö­let hírnökét. És nem valami áhita- tos hangulatban oszlott szét a beszéd után. A nép ítéletét fejezte ki az egyik méltatlankodó búcsús: — Nem a szén,tszűzről beszélt, csak a vörösöket szidta. A papok is gyűlölködnek, akár a többiek. 1940. Fél Európa lángokban állott és a tűznyelvek már a magyar ha­tárt nyaldosták. Hitler hordái szeges csizmáikkal alaposan belegázoltak Európa népeinek életébe, és Magyar- országon is a németbarát, a hitler- fasisztákat pártoló klikk lett úrrá. A Szovjetunió, a szocialista állammal szembeni gyűlöletét hivatalosan szí­totok és a finánctőke szolgálatába szegődött klerikális reakció, élén a Vatikánnal keresztes hadjáratot hir­detett a „nyugati keresztény kultú­rát fenyegető vörös rém” ellen. A klerikális reakció ismét teljes apparátussal működött. A fasizmust, mint a társadalmi rend biztosítékát dicsőítette, átkot szórt mindenkire, aki eltért a vonaltól — és megré­szegedve attól, hogy egyes területe­ket visszacsatoltak az országhoz, szentistváni keresztény (értsd: kleri­kális) birodalomról lázálmodott és két kézzel szórta a háború magvait. A fájdalmas búcsú is ennek a hi­vatalos, legfőbb egyházi és kor­mánykörök akarta politikának je­gyében zajlott le. A szónok, egy Szmrecsányi érsek által falura ül­dözött teológiai tanár (akkoriban Felnémet, hevesmegyei község plé­bánosa) ruganyosán beleilleszkedett a parancsolt keretbe: a szent szűz­ről beszélt, akinek szívfájdalma, hogy a „szűzmáriás” Magyarországot a „vörös rém” elnyeléssel fenyegeti. A szent szűz akarata, hogy levágjuk a „vörös hídra” fejét és megszaba­dítsuk az országot a végső pusztulás­tól. — A fogás ügyes volt. A kive­tett hálót csak kevesen vették ész­re. Ezek hallgattak. A klerikális reakció a búcsújáró­helyeken alapos munkát végzett: el­hitette a néppel a mesét a vörös rémről. A háborús készülődésnek so­kat használt. Híveit a népek vágó- hídjára küldte: alig egy esztendővel később 1941-ben Magyarország is hadba lépett. A felelősség ezért nagy részt a klerikális reakciót terheli. 1946. A felszabadulás után a kle­rikális reakció külsőleg — úgy ahogy —’alkalmazkodott a körülmé­nyekhez, belsőleg azonban szembe­helyezkedett a nép államával és min den erővel azon volt, hogy uralomra segítse a levitézlett osztályokat. Föld alatt összeesküvést szervezett és a vallást is ennek a célnak a szolgá­latába kényszerítette. A fájdalmas búcsút is erre hasz­nálták fel. Ismeretlen pap került a szószékre. Elég homályosan beszélt. Nem mert — egyébként utasítása volt erre — nyiltan síkra szállni. Attól tartott, hogy lesújt rá a fel­szabadult nép haragja. A hangsúly egyébként nem is a szószéken volt. Az agitáció a gyóntatószékek homá­lyában folyt le az egyéni „reáha- tás”, meggyőzés, a lelki ráijesztés, • a lelkiismeret gúzsba kötése ismert eszközével. A búcsú nagy tömegeivel jc alkalom volt erre. Hiszen a bú­csújárás egyik fő momentuma az volt, hogy a hívek a gyóntatószékben kerüljenek klerikális befolyás alá. Az agitáció nem járt eredménnyel. Erről pártunk és államunk össze­esküvéseket felfedő ébersége idejé­ben gondoskodott, és elhárította a népünk szabadságát fenyegető ve­szélyt. Wimmer Imre egyetemi könyvtáros. FÁJDALMAS BÚCSÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom