Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-29 / 152. szám

1954 JÜNITJS 29 N A P C <5 3 PÄRT ÉS PÁRTÉPITÉS » Munkabér — önköltség Az agitáció tartalmának javításával készüljön az aratásra az alsónyéki Viiágszabadság tsz pártszervezete Az alsónyéki Viiágszabadság ter­melőszövetkezetben a kormánypro- gramm megjelenése után, s a mező- • gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat mozgósító hatásá­ra megnövekeaett munkakedvvel lát­tak hozzá a szövetkezet tagjai a mun­kához. Jó eredményeik elérésében nagy szerepe van a pártszervezet egyre javuló munkájának is. Külö­nösen az új pártvezetőség megválasz tása után eredményesen mozgósítot­ták a kommunistákon keresztül a termelőszövetkezet tagságát a na­gyobb termés biztosítása érdekében. Az új pártvezetőség-választás se­gítette a gépállomás közötti kapcso­lat javulását is. Természetesen azért, mert a szerződéseket idejében meg­kötötték, s minden egyes fontos fel­adat elvégzése előtt a termelőszövet­kezet megbeszélte a tennivalókat a gépállomással. Ki is tett magáért a gépállomás, hiszen 30 hold sorközd kapálás helyett mintegy 60 hold ku­korica sorközi kapálását végezte el, s mellette 15 hold napraforgót ie megkapált. A tavaszi silókészítés ed­digi eredménye is mintegy 120 köb­méter. A tavaszi munkálatokkal egy- időben az állattenyésztés fejlesztése érdekében, nemcsak a silózást szor­galmazták, hanem az állatok férő­helyeinek bővítését is. 50 ezer forin­tos állami segítséggel — s a tsz sa­ját erejéből is — elkészítés előtt áll egy 32 férőhelyes sertésfiiaztató, me­lyet a tsz saját építő brigádja épít. A megnövekedett munkakedv lázas napjaiban érkeztek el a mezőgazda­ság egyik legfontosabb munkája elé az aratás, a gabonabetakarítás nagy munkájának előkészületeihez. Itt is nagy szerepe van a pártszervezet se­gítő, mozgósító munkájának. Párt­vezetőségi ülésen tárgyalták meg az aratás előkészítésével kapcsolatos legfontosabb feladatokat, utána kibő­vített pártaktíva értekezletet tartot­tak annak érdekében, hogy minden embert munkába tudjanak állítani a gyors, minél kevesebb szemveszteség­gel történő gabonabetakarítás sike­res elvégzésére. Nagy gondot okozott azonban az is, hogy ezzel egyidő- ben a kapásnövények megművelésé­vel is rendben legyenek. Az első ka­pálásokat már elvégezték, s megin­dult a második is. Ez azonban, amint mondják, a sok esőzés miatt egye­lőre nem a legjobban halad. Az ak­tíva értekezleten a pártszervezet ja­vaslatára össze is állítottak egy 12— 14 kaszásból álló brigádot, amely míg a gép rá nem tud menni a földekre, amint lehet, azonnal hozzákezd az aratáshoz. Az építőbrigád három tag­ja is vállalta, hogy kiveszi részét az aratásból, az állattenyésztők sem akarnak kimaradni belőle, mert míg , közülük hárman-négyen felváltva se gítenek az aratásban, az asszonyok végzik el munkájukat. A fogatosok sem akarnak kimaradni e nagy mun­kából. Az aktívaülés természetesen meg­tárgyalta azt is, hogy rendkívül fon­tos e nehéz munkában a kommu­nisták példamutatása. A kommunis­ták már a növényápolásban is kivá­ló munkát végeztek, mint Kincses István elvtárs, Szabó Péterné elv­társnő, Bartos József, Kurcinák An­tal, s lehetne sorolni a többieket is. A pártonkívüliek is híven köve­tik e jó példákat, mint Gyenis And­rás, Kincses Istvánná, hogy csak egynéhányat említsünk a sok közül. Az alsónyéki Viiágszabadság ter­melőszövetkezet pártszervezete a kon gresszusi határozatoknak megfelelő­en, tehát igyekezett mindent meg­tenni, hogy a termelőszövetkezet ered ményeit, tagjainak jólétét az előző éveknél sokkal magasabbra emelhes­se. Mégis azt kell mondanunk, hogy most, különösen az .aratás nagy mun kájára való felkészülés területén nem tettek meg mindent, hogy a terme­lőszövetkezetben lévő összes -lehető­ségeket ki tudják használni. Az igaz, hogy a növényápolásban különösen az asszonyok tűntek ki, míg az állat- tenyésztésben a férfiaké az érdem. Azonban meg lelhet azt is állapíta­ni, hogy még mindig nem minden asz szony, családtag veszi ki részét a kö­zös munkáiból. Vannak pedig példa- mutatóak, akiket többen is követhet­nének a termelőszövetkezetben. — Kmetovity Imre igazgatósági tag fe­lesége sem dolgozik. Kristóf János és felesége szintén egyedül, gyerek nélkül vannak, s felesége mégsem dolgozik. Betegségre és miegymásra hivatkoznak, de a háztájit azért meg tudja művelni. Mészáros András és felesége tavaly két gyermekével együtt dolgozott a termelőszövetke­zetben. Most csak a két gyereket, s néha a feleségét lehet látni a terme­lőszövetkezetben, ő maga az állami gazdaságban dolgozik. Sándor József felesége is csak a háztájiban dolgo­zik — megélünk mi így is — mond­ják. Tehát még mindig nem látják, hogy az igazi, a főjövedelem a közös­ben van, s a legnagyobb hiba, hogy a pártszervezet és a termelőszövet­kezet vezetősége csak általánosság­ban agitálnak a családtagok bevoná­sáért, ahelyett, hogy személy szerint mutatnák meg egy-egy ilyen elmara­dónak, mit jelent az 5 munkájuk hiánya. Tehát az aratási munkák előkészületében a termelőszövetke­zet pártszervezetének az agitációs munka tartalmi részén kell javítania. Ez biztosítja csak, hogy a termelő­szövetkezeti tagok túlnyomó többsé­gének lelkes munkalendülete szor­galma meghozza gyümölcseit. Nem mindenki érti azt meg még, hogy a pártkongresszus határozatai­nak végrehajtásával dolgozó népünk életszínvonala nagymértékben fel­emelkedik, — hogyha csak ezt így el­mondjuk. Példa rá Sándor Józsefné, de az már sokkal meggyőzőbb, hogy ha minden egyes kommunista és a legjobban dolgozó pártonkívüliek, s elsősorban maga a vezetőség azt mondja el Sándor Józsefnének és a többieknek, hogy tavaly azért nem tudtak osztani a termelőszövetkezet tagjainak kukoricát, mert jónélhány darab föld kapálatlanul maradva csak csalamádét termett csövek he­lyett. El kell nekik monoani azt is, ha már az első kapálás idejében meg­történt, de a második kapálásnál és a harmadiknál a termelőszövetke­zet tagjai a gépállomás segítségemel lett nem tesznek meg mindent a mun ka elvégzése érdekében, az idén sem tudnak sokat osztani. Lehet, hogy a még betervezett 3 kilót sem. Ha így beszélnek a távolmaradókkal, s el­mondják nekik, hogy válasszanak: azt akarják-e, hogy például 10 má­zsa kukoricát vigyenek haza a zár­számadáskor, vagy pedig egyet, — akkor megváltozik a véleményük. — Akkor nem fogják azt mondani, hogy „megélünk mi így is" ae ha továbbmenve azt is elmondják ne­kik hogy 10 mázsa helyett könnyen lehet 20 mázsát is hazavinni s a többleten például vehetnek egy rá­diót akkor már elgondolkodnak s érzik hogy ez magyarul mondva zseb re is megy. Ez áll az aratásra is. Kö­zel 200 hold vagy még több kalá­szosuk van. Meg kell mutatni ha csak holdanként 50 kiló szemveszte­séggel is — s ez nagyon sok — kö­zel 100 mázsa gabonaveszteség éri a termelőszövetkezetet akkor tagon­ként ez körülbelül 2 kilót jelent munkaegységenként. így kell apró­pénzre felváltva megmutatni a le­hetőségeket a tagság előtt s akkor nem fogják mondani, hogy „meg­élünk mi így is.“ Bartók Józsefné, pedig gyerekei vannak, sokat dolgozott. Tavaly ara­táskor a borjuk gondozását vállalta el, hogy a férfiak az aratást végez­hessék. Szabóné a teheneket gondoz­ta. Bartókéknál ma már rádió szól. Nem hihető, ha így beszélnek a mun kából elmarációkkal nem kívánnak-e meg fik is egy-egy rádiót, kerék­párt s nem dolgoenak-e érte minden erejükkel megfeszítve. Gondja kell legyen a pártszerve­zetnek arra is, hogy a kiválóan dol­gozók is érezzék mennyire lerontja az ő eredményeiket is, ha többen elma­radnak a munkából. Ha például az elmaradók miatt a 80 hold kukori­cát nem tudják csak háromszor meg­kapálni, ez a jól dolgozóknak is nagy kár, mert ha az elmaradók is segítené­nek egy-egy félnapot, néhány órát a kapálásban, lehet, hogy négyszer tudnák megkapálni. Ne aajon a ku­korica a negyedik kapálással csak egy mázsával többet holdanként, már ez is 80 mázsa kukorica. Egy—másfél kilóval növelheti ez a munkaegysé­genként kiosztható kukorica súlyát. De ugyanez áll a többi kapásnövé­nyekre is. Legfontosabb tehát a pártszervezet számára, hogy az aratásig még visz- szalévő pár napot a felvilágosító munka tartalmi részének megjavítá­sára használja fel. A szövetkezet tag­jai túlnyomó többségében meglévő lendület ehhez nagy segítséget tud adni. S az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy megvalósítható.- ----— " ■ ■ T íz perc egy bonyhádi „Kitűnő tanulóval“ a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny második helyezettjével in. Nem minden még az a lehetőség, amit itt a bérköltségcsökkentés te­rületén felvázoltam. Ez«k inkább csak szempontok voltak ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a bérkölt­séget. Szándékosan nem beszéltem arról a lehetőségekről, amelyek a műszaki szervezésben nyilvánulnak meg, amire legszebb példát egyesü­lésünknél, a mázai téglagyárunk ve­zetője mutatott: a kihordás és be- hordás bérköltségét igen komoly formáiban csökkentette úgy, hogy a dolgozók keresete növekedett. A ki­hordást kapcsolta a szállításhoz, s ezzel megtakarította két fő munká­ját, ami ezer téglánként 3.75 forin­tot jelentett, a behordásnál ugyan­ilyen nagyszerű elgondolással egy fő munkáját takarította meg, ami 1.84 forintot jelent ezer téglánként. Nagyon sürgős és szorító feladat az önköltségcsökkentés. S most főleg az a feladatunk, hogy olyan műsza­ki átszervezéseket hajtsunk végre, amelyek kis költséggel nagy eredmé­nyeket hoznak, magasra emelik a termelékenységet és nagyban csök­kentik az önköltséget. Ez a feladat az, amit Lenin jelölt meg a terme­lés magasabb színvonalon való meg­szervezésében. Ebbe a munkába kap csői ód ion be most minden erővel a párt és a szakszervezet. Bár már az évnek a felén tartunk, az önköltség csökkentés feladatai nem a hátunk mögött, hanem előttünk van. Hala­déktalanul kell töhát megkezdenünk a munkát. Segítsen abban a párt, hogy szívós felvilágosító munkát folytat a dolgozók között az új, a fejlettebb, a magasabb kereseti le­hetőségeket biztosító munkamódsze­rek bevezetéséért. Segítse munka­ügyi dolgozóinkat. Magyarázza meg a dolgozóknak, hogy a normás nem ellenség. — Ismerje a dolgozó úgy a normást, mint legjobb barát­ját, aki a keresetének becsületes és törvényes úton való növeléséhez já­rul hozzá. De ne csak a népszerű feladatokat vállalják párttagjaink és funkcionáriusaink, hanem vállal­ják azt is, hogy megmondjak a dol­gozóknak azt is, ami hibája, amikor jogtalanul akar magas keresetet el­érni. Ezt a feladatot ne csak egye­dül a munkaügyiekre bízzuk. összegezve az eddigieket: az ön-1 költségcsökkentés és ezen belül a bérköltségcsökkentés nem kizárólag az igazgató és a főkönyvelő feladata. Az egész vállalat minden dolgozója, kell, hogy magáénak tekintse ezt a feladatot. A dolgozó a munkaszer­ződés megkötésekor törvényes köte­lezettséget vállal a tervek és normák teljesítésére. Ez vonatkozik fizikai és szellemi dolgozóinkra egyaránt. Sú­lyosan vét tehát a tervfegyelem el­len az a dolgozó, aki a munkapad mellett, vagy a munkahelyen nem végzi munkáját és ugyanolyan vét­séget követ el az a műszaki, vagy adminisztratív dolgozó, aki a mun­kavégzés feltételeit és a kereseti le­hetőségeket nem biztosítja a dolgo­zóknak. Az önköltségcsökkentés nem kam­pánymunka. Szívós, kitartó akara­tot követel. A legszebb pedig az ben­ne, hogy mindig tudunk előbbrevívö eredményeket elérni ezen a téren. Szőke Károly Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés munkaügyi előadója. Vizsga az első osztályban „Nemrégen résztvettem a bogyisz­lói iskola első osztályának vizsgáján: amit ott láttam, az kikívánkozik be­lőlem, írásra késztet — írja Dömény Anna, a szekszárdi Terményforgalmi Vállalat dolgozója. Nagy nap volt a vizsga napja a 7—8 évesek életében, fel is készül­tek rá alaposain. Szorgalmasan ta­nultak, hogy hiba nélkül felelhesse­nek a tanítónéni kérdéseire és tudá­sukkal szüleiknek is örömöt szerez­zenek. Már reggel 7 órakor az isko­lában vannak, kezükben virággal és Keserű Edit tanítónéni segítségével feldíszítik osztályukat. 8 órára már minden kész. Az osztály ünnepi dísz­ben: a gyerekók a helyükön feszen­genék és izgatottan beszélgetnek. — Majd megjelenik a tanítónéni a vizs­gabiztossal. A gyerekek köszönnek és a tanítónéni egy szavával, egy kéz­mozdulattal rendezi a sorokat. A ta­nulók hang nélkül pillanatok alatt engedelmeskednek, látszik rajtuk, hogy szeretik a tanítónénit és meg­szokták a fegyelmet. Azután meg­kezdődik a vizsga. A tanítónéni kér­déseket tesz fél, hogy aki tudja, je­lentkezzék. Pillanatok alatt emelked­nek a magasba a kis gyerekkezek, jelezve, hogy értik a kérdést és fe­lelni szeretnének rá. A kérdések sze­rintem az első osztályosok részére annyira komolyak, hogy szinte meg­ijedek tőlük. Ijedelmem azonban fe­lesleges, mert a gyerekek tudnak és hiba nélkül felelnek. Dehát hogyne tudnának, amikor Keserű Edit taní­tónő annyi gonddal, szeretettel tanít- gatta őket egy éven keresztül. Igen jóleső érzést váltott ki belőlem a gyerekek és a tanítónéni közötti kedves kapcsolat, a jó tanulmányi eredmény, s a tanítványok komoly, magabiztos viselkedése. önkéntelenül is visszagondoltam az én első vizsgámra, amely 1906- ban volt. Akkor megjelent a tanító úr, kezében pálcát suhogtatva és ke­mény, szigorú hangon parancsolt ránk és mi féltünk tőle. Én voltam az osztály legjobb számtanistája és a vizsgán azt kérdezték tőlem, hogy mennyi hat meg hét. Ez volt az egyik legnehezebb kérdés és én ször­nyen büszke voltam arra, hogy tud­tam. De most szinte szégyelem ma­gam az elsősök előtt, mert ők össze­hasonlíthatatlanul többet tudinak, mint mi tudtunk akkor. A legegy­szerűbb algebrai képletekkel én 50 éves koromban ismerkedtem meg a dolgozók iskolájában, s ezek a gye­rekek már most tanulják, de így van ez rendjén. A hazánkban folyó lázas nagy munkához művelt, nagytudású emberekre van szükség. A pedagógu sok, a Keserű Editek végzik sok tü­relemmel, szeretettel és odaadással gyermekeink nevelését, ők vezetik be a gyermekeket a tudomány ber­keibe. Hálát és megbecsülést érde­melnek áldozatos munkájukért. A felszabadulás előtti időkben két gimnázium volt Magyarországon, ahol gazdag gyerek nem buk­hatott meg: Csurgó és Bonyhád. Ez a két iskola volt az utolsó mentsvár minden buta gyerek szá­mára, persze csak olyanok nak, akiknek szülei nem sajnáltak egy kis „áldo­zatot” hozni a jó bizo­nyítványért. Sok bonyhá­di még emlékszik rá, hogy ilyenkor, vizsgák idején, valóságos kocsiso­rok kanyarodtak be a gimnázium utcájába s a hordó borok, hízott disz­nók meg is tették hatá­sukat: egy kulákgyerek soha nem lehetett olyan buta és lusta, hogy a ta­nároknak küldött „aján­dék”, át ne segítette vol­na őket a vizsgán. A felszabadulás óta megváltozott a helyzet s ma már Bonyhádon is, Csurgón is kizárólag a szorgalom, az előmenetel számít. Bonyhád azóta új középiskolával is gyara­podott, a mezőgazdasági tagozatú közgazdasági technikummal, melyet 1945-ben nyitottak meg s ídV egyidős felszabadulá­sunkkal. Az iskolában kezdettől fogva jó munka folyik, tanárok és diákok egyaránt tudják, hogy mi lyen fontos hivatást töl­tenek be. S az iskola a képesítő kiadása után sem szakad el volt diák­jaitól, mert a tanárok rendszeresen tájékozód­nak a végzett növendé­kek munkája után is. — Amint Kende Ferenc, az intézet igazgatója mondja, a diákokkal az életben sincs baj, mert minden­honnan olyan hírek érkéz nek Bonyhádra, hogy a technikum volt diákjai megállják a helyüket. Az elmúlt évben már a Rákosi Mátyás tanulmá­nyi verseny országos dön­tőjébe is bejutott az egyik diák, Endrédy Jú­lia. Az idei döntőben pe­dig hat bonyhádi techni- kumos versenyzett az első segért, s nem hoztak szé­gyent iskolájukra, End­rédy Júlia, aki tavaly nem tudott helyezést elérni, az idén gazdasági szám­tanból második, statiszti­kából pedig negyedik he­lyen végzett. Ilyen ország rászóló siker még az egyik bonyhádi iskola nevéhez sem fűződik. — Én igazán elmondha­tom, hogy mindent népi demokráciánknak köszön­hetek, — mondja Endré­dy Júlia. — Szüleim kis- parasztok Bölcskén, akik 7 hold juttatott földön gazdálkodnak és soha nem lett volna annyi pénzünk, hogy engem taníttathassa­nak. Endrédy Júlia rászol­gált arra a segítségre, amit kormányzatunktól kapott, mert a technikum négy osztályát állandóan kitűnő eredménnyel vé­gezte, kitűnően érettségi-. zett s most megkapta a „Kitűnő tanuló” jelvényt is. Diáktársai is büszkék rá s a tanárai is úgy be­szélnek róla, mint egészen kiváló képességű tanuló­ról, Mikor erről beszéd lünk, csak ennyit mond: — A felszabadulás előtt mégsem lehetett volna be­lőlem semmi. Most azonban további tervei vannak. Az idén 38 diák tett képesítőt Bonyhádon, akik közül kettő katonatiszti pályára megy, 10 pedig egyetemre készül. Köztük van End­rédy Júlia is, aki a köz- gazdasági egyetemre ké­szül, mert az a vágya, hogy kedvenc tantárgyait, a gazdasági számtant és a statisztikát egyszer ő is taníthassa egy techniku­mon. De addig is dolgoz­ni akar, amíg az egyetem elkezdődik, a nyáron el­lenőr lesz egy cséplőgép­nél. Búcsúzóul még egy kérdés: — Miért épp a gazdasá­gi számtant és a statisz­tikát szerette meg? Gondolkozik s moso­lyogva mondja: — Ezek olyan szép lo­gikus tantárgyak. Ritka szavak egy 18 éves lány szájából, (a) Június 25-én legtöbb téglagyár túlteljesítette napi tervét Sok szitkozódés hangzott el az utóbbi két hónapban a téglagyári munkások részéről. Hogy miért, azt mindenki tudja. Hiszen az esős idő­járás nagyban gátolja tervük sike­res teljesítését, csökkenti a munka lendületét. De amikor egy nap nem esik az eső, a téglagyári dolgozók mindent elkövetnek, azért, hogy a napi terv teljesítése mellett pótolni tudják az esős idő miatt bekövetke­zett tervlemaradást. Az elmúlt pénteken nem esett eső megyénkben. így a legtöbb tégla­gyárban kimagasló eredmények szü­lettek a nyersgyártásban. A Paksi Téglagyár 11.000 darab téglával, a mázai téglagyár 3000, míg a palánki téglagyár 7000 darab téglával gyár­tott több nyerstéglát ezen a napon, mint a tervelőirányzat volt. Az Autóközlekedési Vállalat segítsége a behordás idején Lelkiismeretesen készül az aratásra a Tolnamegyei 25. számú Autóköz­lekedési Vállalat is. A vállalat ve­zetői és dolgozói tudják, hogy a megye termelőszövetkezetei számita- nak rájuk. Éppen ezért elhatároz­ták, hogy az idén nem öt, de leg­alább 10 teherkocsit biztosítanak a gabonabe hordáshoz. A kocsikat a szerelőműhelyben hozzák rendbe, hogy a behordáskor megfelelő álla­potban álljanak a teherkocsik a ter­melőszövetkezetek rendelkezésére. A Tolnamegyei Autóközlekedési Vállalat részéről Galamb elvtárs, vállalatvezető elmondotta, hogy ígé­retet kaptak arra, hogy a jövő hó­napban 20 teherkocsi érkezik meg részükre. S ha az illetékesek be­tartják ígéretüket, akkor még több kocsit biztosítanák a behordáshoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom