Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-29 / 152. szám
1954 JÜNITJS 29 N A P C <5 3 PÄRT ÉS PÁRTÉPITÉS » Munkabér — önköltség Az agitáció tartalmának javításával készüljön az aratásra az alsónyéki Viiágszabadság tsz pártszervezete Az alsónyéki Viiágszabadság termelőszövetkezetben a kormánypro- gramm megjelenése után, s a mező- • gazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat mozgósító hatására megnövekeaett munkakedvvel láttak hozzá a szövetkezet tagjai a munkához. Jó eredményeik elérésében nagy szerepe van a pártszervezet egyre javuló munkájának is. Különösen az új pártvezetőség megválasz tása után eredményesen mozgósították a kommunistákon keresztül a termelőszövetkezet tagságát a nagyobb termés biztosítása érdekében. Az új pártvezetőség-választás segítette a gépállomás közötti kapcsolat javulását is. Természetesen azért, mert a szerződéseket idejében megkötötték, s minden egyes fontos feladat elvégzése előtt a termelőszövetkezet megbeszélte a tennivalókat a gépállomással. Ki is tett magáért a gépállomás, hiszen 30 hold sorközd kapálás helyett mintegy 60 hold kukorica sorközi kapálását végezte el, s mellette 15 hold napraforgót ie megkapált. A tavaszi silókészítés eddigi eredménye is mintegy 120 köbméter. A tavaszi munkálatokkal egy- időben az állattenyésztés fejlesztése érdekében, nemcsak a silózást szorgalmazták, hanem az állatok férőhelyeinek bővítését is. 50 ezer forintos állami segítséggel — s a tsz saját erejéből is — elkészítés előtt áll egy 32 férőhelyes sertésfiiaztató, melyet a tsz saját építő brigádja épít. A megnövekedett munkakedv lázas napjaiban érkeztek el a mezőgazdaság egyik legfontosabb munkája elé az aratás, a gabonabetakarítás nagy munkájának előkészületeihez. Itt is nagy szerepe van a pártszervezet segítő, mozgósító munkájának. Pártvezetőségi ülésen tárgyalták meg az aratás előkészítésével kapcsolatos legfontosabb feladatokat, utána kibővített pártaktíva értekezletet tartottak annak érdekében, hogy minden embert munkába tudjanak állítani a gyors, minél kevesebb szemveszteséggel történő gabonabetakarítás sikeres elvégzésére. Nagy gondot okozott azonban az is, hogy ezzel egyidő- ben a kapásnövények megművelésével is rendben legyenek. Az első kapálásokat már elvégezték, s megindult a második is. Ez azonban, amint mondják, a sok esőzés miatt egyelőre nem a legjobban halad. Az aktíva értekezleten a pártszervezet javaslatára össze is állítottak egy 12— 14 kaszásból álló brigádot, amely míg a gép rá nem tud menni a földekre, amint lehet, azonnal hozzákezd az aratáshoz. Az építőbrigád három tagja is vállalta, hogy kiveszi részét az aratásból, az állattenyésztők sem akarnak kimaradni belőle, mert míg , közülük hárman-négyen felváltva se gítenek az aratásban, az asszonyok végzik el munkájukat. A fogatosok sem akarnak kimaradni e nagy munkából. Az aktívaülés természetesen megtárgyalta azt is, hogy rendkívül fontos e nehéz munkában a kommunisták példamutatása. A kommunisták már a növényápolásban is kiváló munkát végeztek, mint Kincses István elvtárs, Szabó Péterné elvtársnő, Bartos József, Kurcinák Antal, s lehetne sorolni a többieket is. A pártonkívüliek is híven követik e jó példákat, mint Gyenis András, Kincses Istvánná, hogy csak egynéhányat említsünk a sok közül. Az alsónyéki Viiágszabadság termelőszövetkezet pártszervezete a kon gresszusi határozatoknak megfelelően, tehát igyekezett mindent megtenni, hogy a termelőszövetkezet ered ményeit, tagjainak jólétét az előző éveknél sokkal magasabbra emelhesse. Mégis azt kell mondanunk, hogy most, különösen az .aratás nagy mun kájára való felkészülés területén nem tettek meg mindent, hogy a termelőszövetkezetben lévő összes -lehetőségeket ki tudják használni. Az igaz, hogy a növényápolásban különösen az asszonyok tűntek ki, míg az állat- tenyésztésben a férfiaké az érdem. Azonban meg lelhet azt is állapítani, hogy még mindig nem minden asz szony, családtag veszi ki részét a közös munkáiból. Vannak pedig példa- mutatóak, akiket többen is követhetnének a termelőszövetkezetben. — Kmetovity Imre igazgatósági tag felesége sem dolgozik. Kristóf János és felesége szintén egyedül, gyerek nélkül vannak, s felesége mégsem dolgozik. Betegségre és miegymásra hivatkoznak, de a háztájit azért meg tudja művelni. Mészáros András és felesége tavaly két gyermekével együtt dolgozott a termelőszövetkezetben. Most csak a két gyereket, s néha a feleségét lehet látni a termelőszövetkezetben, ő maga az állami gazdaságban dolgozik. Sándor József felesége is csak a háztájiban dolgozik — megélünk mi így is — mondják. Tehát még mindig nem látják, hogy az igazi, a főjövedelem a közösben van, s a legnagyobb hiba, hogy a pártszervezet és a termelőszövetkezet vezetősége csak általánosságban agitálnak a családtagok bevonásáért, ahelyett, hogy személy szerint mutatnák meg egy-egy ilyen elmaradónak, mit jelent az 5 munkájuk hiánya. Tehát az aratási munkák előkészületében a termelőszövetkezet pártszervezetének az agitációs munka tartalmi részén kell javítania. Ez biztosítja csak, hogy a termelőszövetkezeti tagok túlnyomó többségének lelkes munkalendülete szorgalma meghozza gyümölcseit. Nem mindenki érti azt meg még, hogy a pártkongresszus határozatainak végrehajtásával dolgozó népünk életszínvonala nagymértékben felemelkedik, — hogyha csak ezt így elmondjuk. Példa rá Sándor Józsefné, de az már sokkal meggyőzőbb, hogy ha minden egyes kommunista és a legjobban dolgozó pártonkívüliek, s elsősorban maga a vezetőség azt mondja el Sándor Józsefnének és a többieknek, hogy tavaly azért nem tudtak osztani a termelőszövetkezet tagjainak kukoricát, mert jónélhány darab föld kapálatlanul maradva csak csalamádét termett csövek helyett. El kell nekik monoani azt is, ha már az első kapálás idejében megtörtént, de a második kapálásnál és a harmadiknál a termelőszövetkezet tagjai a gépállomás segítségemel lett nem tesznek meg mindent a mun ka elvégzése érdekében, az idén sem tudnak sokat osztani. Lehet, hogy a még betervezett 3 kilót sem. Ha így beszélnek a távolmaradókkal, s elmondják nekik, hogy válasszanak: azt akarják-e, hogy például 10 mázsa kukoricát vigyenek haza a zárszámadáskor, vagy pedig egyet, — akkor megváltozik a véleményük. — Akkor nem fogják azt mondani, hogy „megélünk mi így is" ae ha továbbmenve azt is elmondják nekik hogy 10 mázsa helyett könnyen lehet 20 mázsát is hazavinni s a többleten például vehetnek egy rádiót akkor már elgondolkodnak s érzik hogy ez magyarul mondva zseb re is megy. Ez áll az aratásra is. Közel 200 hold vagy még több kalászosuk van. Meg kell mutatni ha csak holdanként 50 kiló szemveszteséggel is — s ez nagyon sok — közel 100 mázsa gabonaveszteség éri a termelőszövetkezetet akkor tagonként ez körülbelül 2 kilót jelent munkaegységenként. így kell aprópénzre felváltva megmutatni a lehetőségeket a tagság előtt s akkor nem fogják mondani, hogy „megélünk mi így is.“ Bartók Józsefné, pedig gyerekei vannak, sokat dolgozott. Tavaly aratáskor a borjuk gondozását vállalta el, hogy a férfiak az aratást végezhessék. Szabóné a teheneket gondozta. Bartókéknál ma már rádió szól. Nem hihető, ha így beszélnek a mun kából elmarációkkal nem kívánnak-e meg fik is egy-egy rádiót, kerékpárt s nem dolgoenak-e érte minden erejükkel megfeszítve. Gondja kell legyen a pártszervezetnek arra is, hogy a kiválóan dolgozók is érezzék mennyire lerontja az ő eredményeiket is, ha többen elmaradnak a munkából. Ha például az elmaradók miatt a 80 hold kukoricát nem tudják csak háromszor megkapálni, ez a jól dolgozóknak is nagy kár, mert ha az elmaradók is segítenének egy-egy félnapot, néhány órát a kapálásban, lehet, hogy négyszer tudnák megkapálni. Ne aajon a kukorica a negyedik kapálással csak egy mázsával többet holdanként, már ez is 80 mázsa kukorica. Egy—másfél kilóval növelheti ez a munkaegységenként kiosztható kukorica súlyát. De ugyanez áll a többi kapásnövényekre is. Legfontosabb tehát a pártszervezet számára, hogy az aratásig még visz- szalévő pár napot a felvilágosító munka tartalmi részének megjavítására használja fel. A szövetkezet tagjai túlnyomó többségében meglévő lendület ehhez nagy segítséget tud adni. S az eddigi eredmények is azt bizonyítják, hogy megvalósítható.- ----— " ■ ■ T íz perc egy bonyhádi „Kitűnő tanulóval“ a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny második helyezettjével in. Nem minden még az a lehetőség, amit itt a bérköltségcsökkentés területén felvázoltam. Ez«k inkább csak szempontok voltak ahhoz, hogy csökkenteni tudjuk a bérköltséget. Szándékosan nem beszéltem arról a lehetőségekről, amelyek a műszaki szervezésben nyilvánulnak meg, amire legszebb példát egyesülésünknél, a mázai téglagyárunk vezetője mutatott: a kihordás és be- hordás bérköltségét igen komoly formáiban csökkentette úgy, hogy a dolgozók keresete növekedett. A kihordást kapcsolta a szállításhoz, s ezzel megtakarította két fő munkáját, ami ezer téglánként 3.75 forintot jelentett, a behordásnál ugyanilyen nagyszerű elgondolással egy fő munkáját takarította meg, ami 1.84 forintot jelent ezer téglánként. Nagyon sürgős és szorító feladat az önköltségcsökkentés. S most főleg az a feladatunk, hogy olyan műszaki átszervezéseket hajtsunk végre, amelyek kis költséggel nagy eredményeket hoznak, magasra emelik a termelékenységet és nagyban csökkentik az önköltséget. Ez a feladat az, amit Lenin jelölt meg a termelés magasabb színvonalon való megszervezésében. Ebbe a munkába kap csői ód ion be most minden erővel a párt és a szakszervezet. Bár már az évnek a felén tartunk, az önköltség csökkentés feladatai nem a hátunk mögött, hanem előttünk van. Haladéktalanul kell töhát megkezdenünk a munkát. Segítsen abban a párt, hogy szívós felvilágosító munkát folytat a dolgozók között az új, a fejlettebb, a magasabb kereseti lehetőségeket biztosító munkamódszerek bevezetéséért. Segítse munkaügyi dolgozóinkat. Magyarázza meg a dolgozóknak, hogy a normás nem ellenség. — Ismerje a dolgozó úgy a normást, mint legjobb barátját, aki a keresetének becsületes és törvényes úton való növeléséhez járul hozzá. De ne csak a népszerű feladatokat vállalják párttagjaink és funkcionáriusaink, hanem vállalják azt is, hogy megmondjak a dolgozóknak azt is, ami hibája, amikor jogtalanul akar magas keresetet elérni. Ezt a feladatot ne csak egyedül a munkaügyiekre bízzuk. összegezve az eddigieket: az ön-1 költségcsökkentés és ezen belül a bérköltségcsökkentés nem kizárólag az igazgató és a főkönyvelő feladata. Az egész vállalat minden dolgozója, kell, hogy magáénak tekintse ezt a feladatot. A dolgozó a munkaszerződés megkötésekor törvényes kötelezettséget vállal a tervek és normák teljesítésére. Ez vonatkozik fizikai és szellemi dolgozóinkra egyaránt. Súlyosan vét tehát a tervfegyelem ellen az a dolgozó, aki a munkapad mellett, vagy a munkahelyen nem végzi munkáját és ugyanolyan vétséget követ el az a műszaki, vagy adminisztratív dolgozó, aki a munkavégzés feltételeit és a kereseti lehetőségeket nem biztosítja a dolgozóknak. Az önköltségcsökkentés nem kampánymunka. Szívós, kitartó akaratot követel. A legszebb pedig az benne, hogy mindig tudunk előbbrevívö eredményeket elérni ezen a téren. Szőke Károly Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés munkaügyi előadója. Vizsga az első osztályban „Nemrégen résztvettem a bogyiszlói iskola első osztályának vizsgáján: amit ott láttam, az kikívánkozik belőlem, írásra késztet — írja Dömény Anna, a szekszárdi Terményforgalmi Vállalat dolgozója. Nagy nap volt a vizsga napja a 7—8 évesek életében, fel is készültek rá alaposain. Szorgalmasan tanultak, hogy hiba nélkül felelhessenek a tanítónéni kérdéseire és tudásukkal szüleiknek is örömöt szerezzenek. Már reggel 7 órakor az iskolában vannak, kezükben virággal és Keserű Edit tanítónéni segítségével feldíszítik osztályukat. 8 órára már minden kész. Az osztály ünnepi díszben: a gyerekók a helyükön feszengenék és izgatottan beszélgetnek. — Majd megjelenik a tanítónéni a vizsgabiztossal. A gyerekek köszönnek és a tanítónéni egy szavával, egy kézmozdulattal rendezi a sorokat. A tanulók hang nélkül pillanatok alatt engedelmeskednek, látszik rajtuk, hogy szeretik a tanítónénit és megszokták a fegyelmet. Azután megkezdődik a vizsga. A tanítónéni kérdéseket tesz fél, hogy aki tudja, jelentkezzék. Pillanatok alatt emelkednek a magasba a kis gyerekkezek, jelezve, hogy értik a kérdést és felelni szeretnének rá. A kérdések szerintem az első osztályosok részére annyira komolyak, hogy szinte megijedek tőlük. Ijedelmem azonban felesleges, mert a gyerekek tudnak és hiba nélkül felelnek. Dehát hogyne tudnának, amikor Keserű Edit tanítónő annyi gonddal, szeretettel tanít- gatta őket egy éven keresztül. Igen jóleső érzést váltott ki belőlem a gyerekek és a tanítónéni közötti kedves kapcsolat, a jó tanulmányi eredmény, s a tanítványok komoly, magabiztos viselkedése. önkéntelenül is visszagondoltam az én első vizsgámra, amely 1906- ban volt. Akkor megjelent a tanító úr, kezében pálcát suhogtatva és kemény, szigorú hangon parancsolt ránk és mi féltünk tőle. Én voltam az osztály legjobb számtanistája és a vizsgán azt kérdezték tőlem, hogy mennyi hat meg hét. Ez volt az egyik legnehezebb kérdés és én szörnyen büszke voltam arra, hogy tudtam. De most szinte szégyelem magam az elsősök előtt, mert ők összehasonlíthatatlanul többet tudinak, mint mi tudtunk akkor. A legegyszerűbb algebrai képletekkel én 50 éves koromban ismerkedtem meg a dolgozók iskolájában, s ezek a gyerekek már most tanulják, de így van ez rendjén. A hazánkban folyó lázas nagy munkához művelt, nagytudású emberekre van szükség. A pedagógu sok, a Keserű Editek végzik sok türelemmel, szeretettel és odaadással gyermekeink nevelését, ők vezetik be a gyermekeket a tudomány berkeibe. Hálát és megbecsülést érdemelnek áldozatos munkájukért. A felszabadulás előtti időkben két gimnázium volt Magyarországon, ahol gazdag gyerek nem bukhatott meg: Csurgó és Bonyhád. Ez a két iskola volt az utolsó mentsvár minden buta gyerek számára, persze csak olyanok nak, akiknek szülei nem sajnáltak egy kis „áldozatot” hozni a jó bizonyítványért. Sok bonyhádi még emlékszik rá, hogy ilyenkor, vizsgák idején, valóságos kocsisorok kanyarodtak be a gimnázium utcájába s a hordó borok, hízott disznók meg is tették hatásukat: egy kulákgyerek soha nem lehetett olyan buta és lusta, hogy a tanároknak küldött „ajándék”, át ne segítette volna őket a vizsgán. A felszabadulás óta megváltozott a helyzet s ma már Bonyhádon is, Csurgón is kizárólag a szorgalom, az előmenetel számít. Bonyhád azóta új középiskolával is gyarapodott, a mezőgazdasági tagozatú közgazdasági technikummal, melyet 1945-ben nyitottak meg s ídV egyidős felszabadulásunkkal. Az iskolában kezdettől fogva jó munka folyik, tanárok és diákok egyaránt tudják, hogy mi lyen fontos hivatást töltenek be. S az iskola a képesítő kiadása után sem szakad el volt diákjaitól, mert a tanárok rendszeresen tájékozódnak a végzett növendékek munkája után is. — Amint Kende Ferenc, az intézet igazgatója mondja, a diákokkal az életben sincs baj, mert mindenhonnan olyan hírek érkéz nek Bonyhádra, hogy a technikum volt diákjai megállják a helyüket. Az elmúlt évben már a Rákosi Mátyás tanulmányi verseny országos döntőjébe is bejutott az egyik diák, Endrédy Júlia. Az idei döntőben pedig hat bonyhádi techni- kumos versenyzett az első segért, s nem hoztak szégyent iskolájukra, Endrédy Júlia, aki tavaly nem tudott helyezést elérni, az idén gazdasági számtanból második, statisztikából pedig negyedik helyen végzett. Ilyen ország rászóló siker még az egyik bonyhádi iskola nevéhez sem fűződik. — Én igazán elmondhatom, hogy mindent népi demokráciánknak köszönhetek, — mondja Endrédy Júlia. — Szüleim kis- parasztok Bölcskén, akik 7 hold juttatott földön gazdálkodnak és soha nem lett volna annyi pénzünk, hogy engem taníttathassanak. Endrédy Júlia rászolgált arra a segítségre, amit kormányzatunktól kapott, mert a technikum négy osztályát állandóan kitűnő eredménnyel végezte, kitűnően érettségi-. zett s most megkapta a „Kitűnő tanuló” jelvényt is. Diáktársai is büszkék rá s a tanárai is úgy beszélnek róla, mint egészen kiváló képességű tanulóról, Mikor erről beszéd lünk, csak ennyit mond: — A felszabadulás előtt mégsem lehetett volna belőlem semmi. Most azonban további tervei vannak. Az idén 38 diák tett képesítőt Bonyhádon, akik közül kettő katonatiszti pályára megy, 10 pedig egyetemre készül. Köztük van Endrédy Júlia is, aki a köz- gazdasági egyetemre készül, mert az a vágya, hogy kedvenc tantárgyait, a gazdasági számtant és a statisztikát egyszer ő is taníthassa egy technikumon. De addig is dolgozni akar, amíg az egyetem elkezdődik, a nyáron ellenőr lesz egy cséplőgépnél. Búcsúzóul még egy kérdés: — Miért épp a gazdasági számtant és a statisztikát szerette meg? Gondolkozik s mosolyogva mondja: — Ezek olyan szép logikus tantárgyak. Ritka szavak egy 18 éves lány szájából, (a) Június 25-én legtöbb téglagyár túlteljesítette napi tervét Sok szitkozódés hangzott el az utóbbi két hónapban a téglagyári munkások részéről. Hogy miért, azt mindenki tudja. Hiszen az esős időjárás nagyban gátolja tervük sikeres teljesítését, csökkenti a munka lendületét. De amikor egy nap nem esik az eső, a téglagyári dolgozók mindent elkövetnek, azért, hogy a napi terv teljesítése mellett pótolni tudják az esős idő miatt bekövetkezett tervlemaradást. Az elmúlt pénteken nem esett eső megyénkben. így a legtöbb téglagyárban kimagasló eredmények születtek a nyersgyártásban. A Paksi Téglagyár 11.000 darab téglával, a mázai téglagyár 3000, míg a palánki téglagyár 7000 darab téglával gyártott több nyerstéglát ezen a napon, mint a tervelőirányzat volt. Az Autóközlekedési Vállalat segítsége a behordás idején Lelkiismeretesen készül az aratásra a Tolnamegyei 25. számú Autóközlekedési Vállalat is. A vállalat vezetői és dolgozói tudják, hogy a megye termelőszövetkezetei számita- nak rájuk. Éppen ezért elhatározták, hogy az idén nem öt, de legalább 10 teherkocsit biztosítanak a gabonabe hordáshoz. A kocsikat a szerelőműhelyben hozzák rendbe, hogy a behordáskor megfelelő állapotban álljanak a teherkocsik a termelőszövetkezetek rendelkezésére. A Tolnamegyei Autóközlekedési Vállalat részéről Galamb elvtárs, vállalatvezető elmondotta, hogy ígéretet kaptak arra, hogy a jövő hónapban 20 teherkocsi érkezik meg részükre. S ha az illetékesek betartják ígéretüket, akkor még több kocsit biztosítanák a behordáshoz