Tolnai Napló, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-02 / 129. szám

1954 JÜN TUS 3 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS « Javít suli meg az új oktatási év előkészítésének munkáját Megyénk népi táncmozgalmának fejlődése Pártunj Központi Vezetőségének Kongress! usi beszámolója rámutat arra, hog y: „... fokozottabban szük­séges, ho gy a párt minden tagja fel­tétlenül megszerezze az eszmei, po­litikai fi ;ikészültségnek azt a fokát, mely munkaköre jó ellátásához szük­séges, n laly képessé teszi őt arra, hogy ú j kérdések felvetésénél gyor­san hel; lesen tájékozódjék, s megfe­lelően f udjon határozni.” Az el múlt évek. de különösen né­pi demokráciánk új szakasza óta el­telt icl 5 eseményei világosan bizo- nyítjáiv, hogy elméleti felkészültség nélkül senki nem tud következete­sen ki izdeni a helyes határozatok végreh ajtása érdekében, nem tudja helye» r n értékelni és leküzdeni az akadál yokat, felismerni az ellenség tévéké nységét. Elméleti felkészültség nélkül nem lehet megfelelően küz­deni ,V7 párt és a tömegek kapcsolata erősít éséért, a munkás-paraszt szö- vetséj g megszilárdításáért. Ahl hoz, hogy sikerre vigyük az új szaka isz célkitűzéseit és végre hajtsuk pártu nk mostani kongresszusának hatái 0zalait, irányelveit, eleven mély tieható, sokoldalú, harcos pro­pagandamunkára van szükség, amely ben a párttagság ezrei tevékenyked­ne!^ megyénkben is a párt helyes paílitikája megértése érdekében. A pmpagandamunka főformája a szer­ves ziett pártoktatás, amely csak akkor tutija betölteni feladatát, ha alapo- sajt\ lelkiismeretesen készítjük elő. Ha i megfelelően küzdünk a tavalyi előkészítés hibáinak megismétlődése elícsn. Pártbizottságaink egyik fontos feliadata, hogy ne általánosságban fos glalkozzanak az alapszervezetek oktatásának előkészítésével, hanem eS'tősorban a szocialista szektorok- bsip nyújtsanak konkrét segítséget. Segítsék az új oktatási év elö­lik'Iszítését azzal, ..hogy a pártvezető- slégekkel megértetik a tanulás, a marxista-leninista képzettség jelen- hőségét, segítsenek az alapszervezeti vezetőségeknek abban, hogy a párt- szervezet legképzettebb tagját vá­lasszák ki propagandistának. Mutassák meg a kiválogató bizott­ságnak a gyakorlatban azt, hogy ho­gyan, milyen módon kell a hallga­tókkal elbeszélgetni, megértetni ve­lük a tanulás fontosságát. Pártbizott ságaink konkrét segítsége annál is inkább fontos, mert a legtöbb alap­szervezetben mégcsak általánosság­ban beszélget a vezetőség az okta­tás előkészítéséről, de a gyakorlati végrehajtásával még nem igen fog­lalkoznak. Pártbizottságaink konkrét alapos segítsége annál is inkább fontos, mert a tavalyi előkészítés során nem egy helyen éppen a bürokratikus ki­válogatás következtében nem a leg­képzettebb elvtársak lettek propa­ganda munkával megbízva és nem tudták a tananyagot a hallgatókhoz közel vinni, a felmerült kérdéseket helyesen megvilágítani. Pártbizottsá­gaink segítsék alapszervezeteinket abban, hogy a pártvezetőség helye­sen mérje fel az alapszervezet hely­zetét, szükségleteit és annak megfe­lelően szervezze meg az új oktatási évet. Az új oktatási év előkészítésével kapcsolatos tennivalók túlsúlya az alapszervezeti vezetőségekre hárul. A pártszervezetek vezetőségének kell megszervezni azt, hogy a háromtagú kiválogató bizottság, minden egyes párttaggal elbeszélgessen. Megértes­se a párttagsággal a tanulás fontos­ságát, kikérje a párttagok vélemé­nyét, hogy hol akarnak tanulni, meg nézze, hogy az illető elvtársak mi­lyen alapképzettséggel rendelkeznek, melyik oktatási formában tudnak a legjobban fejlődni. A párttagsággal való személyes be­szélgetés nélkül nem lehet a párt­oktatást megfelelően előkészíteni. A bürokratikus „papírmunka” nem se­gíti, hanem fékezi a pártoktatás jó politikai előkészítését. A tavalyi ok­tatási év „papírmunka” alapján való előkészítése is megbosszulta magát, — mert azok az elvtársak, akiktől nem kérdezték meg, hogy akarnak-e vagy hol akarnak tanulni — lemor­zsolódtak, egész évben nem tanul­tak. Bár ez a tapasztalat elég vilá­gosan áll alapszervezeteink jórésze előtt, mégis már előfordult több he­lyen, pl. Magyarkesziben, hogy a hallgatókkal való elbeszélgetés nél­kül készítették el a tervet arra, hogy milyen oktatási formában hány elv­társ fog tanulni. Ez a módszer helytelen, mert rend szerint azzal járt, hogy utána már nem beszélgetnek el a hallgatókkal, hanem azt tartják, hogy „Már úgy­is beosztottuk őket, majd megmond­juk nekik, hogy hol fognak tanul­ni” — és a hallgatók joggal mond­ják azt, hogy „nem megyünk el, mert meg sem kérdeztek bennünket” Másrészt a vezetőség nem méri fel, hogy egyes elvtársak, milyen alap- képzettséggel rendelkeznek, nem a számukra legmegfelelőbb oktatási formába osztják be. Mindez olyan következménnyel jár, ami fékezi az elvtársak tanulását, vagy azért mert túl magas, vagy azért, mert a kép­zettségüknek megfelelő tanfolyam helyett alacsonyabb fokra osztották be őket. ' Pártszervezeteink vezetőségeinek most az a feladata, hogy úgy szer­vezzék meg a munkát, hogy a há­romtagú kiválogató bizottság a párt- szervezet minden tagjával elbeszél­gessen. Kérjék ki az elvtársak taná­csát, ki hol akar tanulni és ennek megfelelően osszák be őket az ok­tatásba. Pártvezetőségeinknek gondoskodni kell arról, hogy a kiválogató bizott­ság elsősorban a különböző terüle­tek vezetőivel, pártcsoport bizalmiak kai, népnevelőkkel, aktivistákkal be­A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának eimöksége 1954. má­jus 30-án, a III. pártkongresszus kül­dötteinek és a hazánkban tartózkodó külföldi testvér,pártok képviselőinek tiszteletére fogadást rendezett az or­szágház épületében. A fogadáson megjelentek: Rákosi Mátyás elívtórs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára. Nagy Imre, Gerő Ernő. Far­kas Mihály. Ács Lajos. Hidas*istván, Apró Antal, Hegedűs András. Szá­lai Bála elvtársaik, a Politikai Bizott­ság tagjai, Bata István és Mekis Jó­zsef elvtái'sak, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla és Matolcsi János elvtársak, a Központi Vezetőség tit­kárai, a Központi Vezetőség tagjai, a Magyar Népköztársaság Minisater­Hafna’ban, pirkad az ég alja, a lombos gesztenyefák között bíbor­vörösen szűrődik be a nap sugara, amikor már megelevenedik az élet Tengelicen, a milliomos Petőfi tsz tanyáján. Az erdő alatt, a baromfi farmon Farkas Józsefné egymásután nyitja ki az ajtókat és az aprójószágok ez­rei röpködnek ki a szabadba. Egy ideig vidáman kapkodják a kukorica szemeket, de csakhamar elszéfednek a tyúkok kaparni, a kacsák fürödni, a libák pedig a gyenge füvet csipe­getni. A gazdasági épületek felől han­gosan bé-getve jönnek a birkák, a megszokott úton és egyenesen a/, er­dőbe tartanak. A tágas karámban anyjuk után nyerítenek a kiscsikók és a tanya környékét ellepi a lege­lésző csorda. A siő őhe&ry — és a falu félő vidám csoportok jönnek: egyik a cu­korrépa táblába, a másik a kerté­szetbe, a harmadik a lucernásba vagy egyéb területre igyekszik. A 30 holdas cukorrépa táblának min­den zugát ellepik az MSZT- és a Rákosi-brigád tagjai. Egyelnek. A lépaföld nem gazos, hisz alig pár napja sarabolták. A szemcsés mű­trágya hópehelyszerüen fehérük a dúsan növő zöld sorok között. A tábla közepén, őszhaju, idős náesi hajlong, szorgalmasan a tépasorok között. Amikor azt kérdezi tőle a szomszédja, hogy nem fáj-e a dere­ka, kihúzza magát, kétoldalra meg- püdri a bajszát és úgy válaszol: — Én mindennap fiatalabb va­szélgessen, — őket győzze meg a ta­nulás fontosságáról, mert hiszen tő­lük függ elsősorban a határozatok — a pái't politikájának végrehajtá­sa. Természetesen ezeken az elvtár­sakon kívül minden párttaggal el kell beszélgetni, kikérni a vélemé­nyüket, hogy hol akarnak tanulni, megnézni, hogy milyen oktatási for­ma lesz a legalkalmasabb részükre. Az új oktatási év előkészítésében — a hallgatókkal való beszélgetés­ben nehézséget okoz az, hogy a me­zőgazdaságban most nagy munka van — a tsz tagok, egyéni parasztok el vannak foglalva — nehezebb őket összehívni, azonban ez nem akadá­lyozhatja meg e feladat végrehajtá­sát. A pártvezetőség meg tudja szer­vezni a munkát úgy, hogy egy estére három-négy embert hív be, azoknak a mozgósítása könnyebb, hisz nem 30—40 embert kell értesíteni. Tsz- ekben meg lehet szervezni délben, ebédidő alatt stb a beszélgetést. Pártvezetőségeink jól ismerik azo­kat a lehetőségeket és ha jól számba veszik ezeket, akkor biztosítani tud­ják azt, hogy minden elvtárssal sze­mély szerint elbeszélgessenek. Most az szükséges, hogy a járási bizottságok és alapszervezeteink kö­zös összefogásával hozzákezdjünk a feladat gyakorlati végrehajtásához és határidőre befejezzük az új ok­tatási év sikeres előkészítését. PERECSI FERENCNÉ MB okt. felelős. kongresszus küldöttei. A fogadáson jelen yolitaik: K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségéinek vezetője, M. B. Miityin és I. Tv. Vi­nogradov elvtársak, a SzKP küldött­ségének tagjai, a hazánkban tartóz­kodó külföldi testvérpártok képvise­lői. valamint a baráti .népi demokra­tikus államok diplomáciai testületé­nek' képviselői, élükön J. D. Kiszel- jov elvtárssal, a Szovjetunió magyar­országi nagykövetével A fogadás meleg baráti légkörben folyt le, a résztvevőik melegen ünne­pelték K. J. Vorosilov elvtársat és a külföldi testvérpártok többi képvi­selőjét. gyök, hatvanharrwadik májusit látom ;djn, rengeteg cukorrépát 'kapáltam eleiemben. Hát miért mondanék le róla épp most. És valóban, Kozma bácsi korán reggel kiballag a földre és egész nap szorgalmasan dolgozik, igaz, keve­sebb területet fogott, mint a fiata­lok, de ott példamutatóan, elsőnek fejezi be a munkákat. Cukorrépából 160, takarmányrépából 200, burgo­nyából 320, napraforgóból 400 négy­szögölet, kukoricából pedig közel két holdat kapál idén. A 300 holdas kukoricatáblán négy­zetesen vetették a magot és Kozma bécsi itt is elvégezte a saját parcel­láját. Amikor a 30 holdnyi területen gödröket ástak a gyümölcsös, telepí­téséhez, Kozma bácsi ugyanúgy dol­gozott, mint a fiatalok, de előfordult hogy több gödröt ásott, mint a fia­tal szomszédja. Amikor ezt mind el­mondják róla, már nem csőd" ho­zunk, hogy a legnehezebb munká­ban, a cukorrépa egyelésben is az élenjárók között küzd. Az ége'ően <űző wan noeJece hirtelen csapott le a tsz tanyájára. Mostanában igen gyakran esik az eső, s néha alaposan lehűl a levegő. A kapások közül sokan nem számí­tottak a hőségre és bizony nem egé­szen nyáriasan öltöztek. Tízóra felé itt-otit elmarad egy-egy kardigán, mellény, tarkakötény vagy fejkendő, de elég sűrűn a cipő is. A szokat­lan melegben sűrűn megkeresik a cserépkorsót és jót húznak az üdítő friss vízből. A népi tánc leginkább alkalmas a I vidámság, öröm és boldogság hangu­latának kifejezésére. A legtöbb népi tánc egyéni jellemék — bátorság — ügyesség, gyávaság, stb. megmutatá­sát is szolgálja sajátos eszközeivel. A tánc és a táncosok hangulata szét- árad a nézők között és bennük is jó hangulatot kelt, cselekvésre ösztönöz. Megyénk népi táncmozgalma a fel szabadulás óta hatalmas utat tett meg. Kit érdekelt azelőtt a népi tánc? Még magát a népet sem. Ünnepna­pokon ha kedv is akadt hozzá leg­inkább a kocsmában a komor hét­köznapok felejtőjéül néhány legény elcifrázta az öregektől tanult figu­rákat, mely leginkább afelett érzett örömükből eredt, hogy élnek, hogy fiatalok. Ezt a hangulatnélküli han­gulatot évről-évre megrendezett kul- (úrversenyeink feledtették velünk. Népitánccsoportjaink ma már mind­inkább szebben és jobban mutatják be táncainkat, akár központilag, vagy helyileg gyűjtött kompozíció­val találkozunk. Az 1953—54 évi já­rási kultúrversenyre 350 művészeti csoport nevezett, melyből 130 a nép­csoportok száma. Ez nemcsak lánc- csoportjaink mennyiségi fejlődését bizonyítja, hanem azt jelenti, hogy nincs községe, falva, pusztája me­gyénknek, ahol ne találkoznánk, vidám csillogószemű lányokkal, fiúk­kal, őszülőhajú öregekkel, kik boldo­gan táncolnak mintegy kifejezésül népünk alkotó kedvének, lendüle­tének, törhetetlen optimizmusának. Az elmúlt évek kultúrversenyei- nek „rákfenéje“ a mű magyarkodás és álnépi giccs, mondhatni, teljesen eltűnt. Tánccsoportjaink tánckészsé­ge, előadásmódja megváltozott, fej­letteb, igényesebb és kifejezésben gazdagabb lett. Néhány tánccsopov- tunk. mint a szekszárdi népbolt vállalat, a Janya-pusztai tánccsoport egészen kimagasló teljesítményt nyújtott. Volt olyan tánccsoportunk, mint például a tolnai Textilgyáré, mely tavaly az átlagos színvonalat sem érte el, ma viszont a. kiemel­kedők közé tartozik. Noha előadás­módjukban“ „a túlzott átélést“ fel kell váltani a reális ábrázolással. Népitáncmozgalmunkban pozitív eredményként kell értékelni a helyi hagyományok, szokások felkutatását és bemutatását. Bátran és úttörő kezdeményezésként nyúltak a pince­helyiek, kajdacsiak, medinaiak né­pünk gazdag hagyományához. Elő­adásukban érezhető volt a falu levegője, íze és sajátos zamata. Az Egy másik dűlőben két fűkaszáló­gép és 20 kaszás vágja a dús lucer­na-rendeket. A kertészetben szorgal­masan ültetik a palántákat és a ko­rán ültetett 12 holdnyi területen már kétszer kapáltaik, mert a jó idő­ben úgy nő a növény, mintha húznák Egy háromszázholdas parcellán, egy Zetor és 22-es gumikerekű trak­tor hét-hét kapcsolt lókapát húz a négyzetesen vetett kukoricasorok között keresztbe-hosszába. A két gép egyszerre 14 sor között porhanyítja meg a talajt és a kézi kapásoknak nem sok dolguk akad utána. A Petőfi tsz 2170 holdas gazdasága nagyrészt környékén terül el. A kas­télyból a mezőre hallik a rádió vi­dám zenéje, a környékből pedig a gulya kolompja. Amikor delelőre hajlik a nap, a kapások nagyrésze az díszéire, a lombos fák hűvös ár­nyékába húzódik. A tarisznyából elő kerül az Ínycsiklandozó füstöltsza­lonna, sonka, zöldhagyma, savanyú­ság, egy-egy üveg tej vagy kávé, fonottkalács vagy forgácsfánk. Né­hány perc múlva mindenki egyaka- raton van: — eszik. A cukorrépa-egyelés a legnehezebb munka, emellett még a kezdetén vannak a kapálásnak. Nemcsoda, hogy némelyiknek nem könnyen en­gedelmeskedik a dereka. Különösen sokat sziszegnek a férfiak. Néhányan meg is jegyzik: „Inkább elmennék kaszálni, pedig az sem gyerekjáték.” Aki azt hiszi, hogy a nehéz délelőtt után nagyot szundítanak a hűvös árnyékon, az nagyon téved. Amikor formától való eltérés útmutatóul szolgálhat a helyes előadásmód el­sajátításához. Meg kell azonban mon­dani, hogy csak ott foglalkozunk helyi anyagok bemutatásával, ahol megfelelő szakmai vezetővel rendel­kezünk. Káros volna a minden­áron való helyi anyag táncolása hozzáértő gondos kezek nélkül. Eb­ben az esetben a táncok tisztasága, ex'edetisége elvész és formaivá válik. Igen fontos feladata a népművelési szerveknek a szakmai vezetők kép- . zése, hogy minél több és jobb hoz­záértő kezet biztosítsunk tánccso­portjaink részére. Úttörő tánccso­portjaink méltóan egészítik ki a nagy keret egészét, a szekszárdi ál­talános leányiskola, a kocsolai álta­lános iskola táncosai bátran felve­hetik a versenyt a felnőtt csoport­jaink legjobbjaival. Jó szereplésük bíztató ígéretként jelzi, hogy me­gyénk népiténcmozgalmának fája virágba borult — mely sok-sok gyü­mölcsöt hoz. Nem lenne teljes értékelésünk, ha egynéhány hiányosságot elhallgat­nánk. Amellett, hogy brigódtáncaink minőségileg fejlődtek, keveset való­sítottunk meg abból, ami elsődle­ges feladata lenne tánccsoport­jainknak. Ritkán alkalmaztuk a helyes módszert. Az, hogy brigád­táncosaink komoly sikert arattak dolgozóink körében nem jelenti azt, hogy sikerül a legszélesebb réte­gekkel megszerettetni a népitáneót. Van ugyan egynéhány kezdeménye­zés, mely alapköve kell, hogy legyen a népitáncokkal való megszerette­tésnek. Például a bátaiak, nagy­dorogiak szereplése, amikor előadás után a jélenlévők fellelkesülve a látottakon körülállva a vendégeket próbálgatták a táncaikat, majd na­gyobb és nagyobb kört alkotva észre sem vették, hogy rftilyen vidáman ropják a bátaiak párosát, verbunk- "ját stb. Itt senkinek nem jutott eszébe az ízléstelen táncgiccs, a szamba, rumba-jampeckodás. Népi tánccsoportjaink tagjainak, csoportok vezetőinek, függetlenített táncszakreferenseinknek és a nép­művelési apparátus összes dolgozó­jának a népitánc megszerettetésének ezt a formáját meg kell - látni és élni kell a lehetőséggel. Tapasztala­tok bizonyítják, hogy népünk szei-eti a népi táncot, szereti és magáénak vallja, mert sajátjának érzi, mert tőle jött, benne él és csak a néppel együtt válhat népi tánc-kultúránk fejlődésének alapjává. megebédeltek, jót húztak a cserép­korsóból, — itt-ott elindul egy-egy tag a répasorok felé és hamarosan követi példáját mindenki. Ezalatt sok minden történik benn a tanyán is. A teheneket felhajtot­ták itatásra és déli fejésre. A jól­lakott sertések kinyújtózva szundi- . kálnak a napon, a fák árnyékában pedig tyúkok pihenik a délelőtti fá­radalmaikat. A kastély előtt Trancz Mária ba- romfigondozó leül egy napsü­tötte helyre és hangosan kiabál: ..Pulyi-pulyi-pulyi-pulyi” és a jól is­mert hangra pillanatok alatt össze­fut több mint 300 kispulyka és nagy igyekezettel falatozzák a zöldhagyma szárral kevert túrót. Bent egyik te­remben 240 kiskacsa alussza össze­bújva az igazak álmát és apró kuko­ricadarát esznek a párnapos kiscsi- bék. Ezalatt, a keltetőgépben, egyen­letes a meleg és a tojásokban újból érnek az apróságok. Deleiéről lejebb száll a nap. Seré­nyen folyik tovább a munka min­den területen. A gyomtól megszaba­dított répa, napraforgó, burgonya és a kalászosok úgy nőnek, mintha húz­nák. Pesten az elmúlt napákban sok szó esett, a tsz-ek boldogabb éle­téről a párt III. kongresszusán. Ten­gelicen, a milliomos Petőfi tsz ta­nyáján pedig az eddiginél sokkal na­gyobb lendülettel folyik a munka, hogy a termelőszövetkezet valóban mintaképe legyen, vonzó ereje le­gyen a nagyüzemi gazdaságnak. Ary Róza Fogadás a Magyar Dolgozók Párta III. kongresszusa küldötteinek és a küllőid! testvérpárok képviselőinek tiszteletére tanácsának tagjai és a III. pári­a megkapó egyszerűség a kötött CZANK JÓZSEF művészeti előadó. Egy nap a tengelici milliomos Petőfi tsz tanyáján

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom