Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-20 / 118. szám
1954 MÁJUS 20 NAPtO s Az új telepvezető tervei Április elején nemcsak jó' idő, hanem új telepvezető. is köszöntötte a Furkópusztai Kender.gyár dolgozóié. Éppen délutáni műszak volt, amikor a Fenék- pusetai Kendergyár együk legjobb tilosa, Turbuqz László elvtárs, kétjelvényes sztahanovista tilos, a „Könnyűipar Kiváló Dolgozója“ megérkezett új otthonába, hogy mint telepvezető irányítsa ezután a munkát, s munkamódszerének átadásával segítse elő az itteni tilósokat az eddiginél is szebb, ragyogóbb eredmények elérésére. Mint minden igazgatónak. Turbucz elvtársnak is az volt az első lépése, hogy röpgyülést tartson az üzem ben, vagy más szóval: megismerkedjen a dolgozókkal. A röpgy ülésen a gyár öregebb tilosai — Papp An- tataé, Bánhidi Mihály s mások — mindjárt ‘felismerték Turbucz elvtársat, aki 1936-ban ebben a gyárban dolgozott. De 10 perc sem telt el és az üzem minden dolgozója megismerkedett az új telepvezetővel. Turbucz elvtárs ezen a röpgyűiésen még nem beszélt a feladatokról, mert még nem ismerte a helyzetet. Csupán arra kérte meg a gyár minden műszaki és fizikai dolgozóját, hogy utasításai! mindenkor hajtsák végre,1 s akkor meglesz a lehetőség a tervek túlteljesítésére, a szép teljesítményszázalékcik elérésére. Az egyik napon azután mi kerestük fel az új telepvezetőt, s arra kértük, hogy mondja el több, mint egy hónapos tapasztalatát a gyár dolgozóiról, munkájukról és végső sorban ismertesse velünk azon terveit, ameilyekkel fel akarja lendíteni az üzemben a versenyt, a dolgozók munkakedvét. — Véleménye szerint milyen a kongresszusi verseny az üzemben? Lendületes, avagy vannak e téren hiányosságok? „—.A versennyel kapcsolatban megjegyezhetem — mondotta a telepvezető, — hogv nem eléggé eleven. És ez a gyengeség nagyban befolyásolta az elmúlt negyedévi tervlema.radást. Hiba volt, hogy a kongresz- sz.usi versenybe nem kapcsolódott, be a műszaki gárda, s az is, hogy a két műszak sem versenyzett egymással. Az üzemi bizottság nem végzet; jó munkát a. verseny szervezése terén, a fizikai dolgozók 4ó—50 százalékát tudta csak bevonni a kongresszusi versenybe. Pedig az április havi verseny eredménye ismét bebizonyította, hogy érdemes versenyben dolgozni, mert így nagyabb a teljesítményszázalék, és növekszik a kereseti lehetőség is. Papp Antalné tilos például kongresszusi vállalását áprilisban 200 százalékra, tervét pedig 311 százalékra teljesítette. Braun Mihály 140, Bánhidi Mihály pedig 143 százalékra teljesítette elmúlt havi vállalását. Eken a, mos; folyó verseny szakaszban javítani már nemigen lehet. Az újabb versenyt, másképpen szeretném megszervezni. Csak ehhez az szükséges, hogy a pártszervezet, de különösen az üzemi bizottság nagyobb segítséget nyújtson. Az a tervem, hogy a kongresszusi verseny befejeztével azonnal szervezünk újabb versenyt az Alkotmány ünnepe tiszteletéire, melybe a dolgozók 80 százalékát és a műszaki gárdát is szeretnénk bevonni. Párosversenyt indítunk a két műszak között, de párosversenyt szervezünk egyénelvre is. S ha mindez sikerül, párosversenyre szólítjuk a DUNA- ROST alá tan.ozó összes kendergyári üzemek fizikai és műszaki dolgozóit. — Értesülésünk szerint az üzemben az elmúlt időkben hullámzott a minőségi munka. Milyen elgondolásai vannak a minőség megjavításával kapcsolatosan? — A Furkópusztai Kendergyár dolgozói minőségi munkájukért dicséretet érdemelnek. Március hónapban például 14 kendergyár közül ők végezték a legjobb minőségi munkát, amiért meg is kapták a DUNA- ROST minőségi vándorzászlaját. De, hogy ez a vám- dorzászló továbbra is üzemünkben maradjon, szeretném. ha Uiósaiink a nagymarkos t.ilolásról áttérnének a kismarkcs tilolásra. E téren máris vannak kezdeti eredményeink. Én magam gyakorlatilag bemutatom a kismarkos tilolást, s elméletileg is adok felvilágosítást a kismarkos tiloiás előnyéről. A két őilolási módszer között az a különbség többek között, hogy a kismarkos tiloiás nem igényel annyi fizikai erőt, s a kender sincs annyira összeverve. Ami pedig a legfontosabb ennél a módszernél, hogy sokkal nagyobb a szál- hozam. — Mi a véleménye az üzemben folyó‘ kulturális életről? — Na, e téren igen sokai; lehetne beszélni. Nagy hiba, hogy itt nem volt semmiféle szórakozási lehetőség. A dolgozók —- köztük a fiatolok is — szabadidejüket csaknem teljesen átalusszák. Néha-néha verődnek össze valahol kártyázni. Még ebben a negyedévben veszünk ping-pong felszerelést, röplabdapályát is készülünk, amihez szintén biztosítaná fogjuk a felszerelést. Filmet is hozatunk ezután többször az üzembe, amit levetítünk a dolgozóknak, főleg munkaszüneti napákon. Áprilisban. a Rákóczi hadnagya című színes magyar filmet vetítettük le, s ez a dolgozók között igen nagy tetszést keltett. Több kérdésre adott még választ Turbiícz elvi.árs, azonban azt helyszűke miatt ismertetni nem tudjuk olvasóinkkal. Mindenesetre még annyit elárulhatunk, hogy Turbucz elvtárs az előző' munkahelyének igazgatójától sok mindent átvett, amit itt meg akar valósítani. S a silcer érdekében az üzem fizikai és műszaki dolgozóinak kell nagy segítséget adniok, s sikkor lesz szórakozási lehetőség, és a teavek teljesítésében is nem az utolsók, hanem az elsők között foglalnak majd he- iV6t Stétz János FELSŐNYÉK HATÁRÁBAN Gépállomások Megvei Igazgatósága jelenti: Négy gépállomáson eddi» összesen 619 holdon végezték el a növényápolást Gépállomásaink ebben a gazdasági évben csaknem minden vonatkozásban jobban ellátták feladataikat, mint az elmúlt években. Ma már el lehet mondani, hogy a gépállomások kollektívái érzik a felelősséget azért, hogy a termelőszövetkezetek maradék nélkül teljesítsék tervfeladataikat, kapásnövényeikbői is megtermeljék azt, amit az éves tervbe beütemeztek. Gépállomásaink legközvetlenebb feladata most a növényápolás. Bár a tavaszi esős időjárás miatt ezzel a munkával is alaposan megkéstünk, de mégis azt kell megállapítani, hogy a gépállomások percnyi késedelem nélkül hozzálátlak ehhez a munkához. A május 17-i jelentés alapján eddig 4 gépállomáson Hl9 holdon végezték el a növényápolást. A növényápolásban eddig kimagasló eredményeket értek el a hő- gyészi gépállomáson, ahol 511 holdon végezték el eddig a talaj porho- nyítást, illetve gyomtalanítást. A tamási gépállomáson 70, a bölcskei 20, az iregszemcsei 18 holdat ielen- tett eddig. Ipari munkások a pincehelyi gépállomáson Szokatlanul népes volt szombaton a pincehelyi gépállomás udvara. Még talán olyanokkal is lehetett itt találkozni, akik egyébként sohasem jöttek volna a gépállomás portájára, noha erre minden mód és lehetőség megvan. Az ok, hogy ilyen sokan összejöttek a gépállomásnál, érthető is. Hiszen az egész község, sőt az egész környék kíváncsi arra, hogy vájjon állják-e szavukat az ipari munkások. Eddig is kevés kétség férhetett ahhoz, hogy a munkásosztály nem vált ja valóra a hozzáfűzött reményeket. De ma erről Pincehelyen is a tények tanúskodnak, gyakorlatbán győződhetett meg mindenki arról, hogy a 11-es és a 12-es számú TEFU dolgozóinak Ígérete nemcsak puszta szó maradt. Annakidején azt vállalták a kél üzem dolgozói és vezetői, hogy segítenek a gépállomásnak a gépi technika elsajátításában, abban, hogy valóban politikai és kulturális bázis legyen a gépállomás falun. Valóban segítenek. A téli nagyjavítás ideje alatt a 11-es számú TEFU dolgozói a legjobb szakmunkásokat küldték a gépállomásra, hogy segítsenek az elhasznált alkatrészek, illetve kevés'o- bé elhasznált alkatrészek felújításában. A téli nagyjavítás befejezésével az ipari munkások segítsége azonban nem ért véget, hiszen annakidején azt a fogadalmat tették, hogy hosszú időre védnökséget vállalnak a gépállomás felett. Az eml'tert Hét üzem dolgozói ilyen vonatkozásban is állják szavukat. A 11-es számú TEFU dolgozói két olyan traktort javítottak ki a gépállomásnak, amivel úgyszólván a pincehelyiek nem tudtak mit kezdeni. Szombaton váratlan öröm érte Pincehely egész lakosságát és a környék termelőszövetkezeteit. Az említett üzem dolgozói ünnepélyes keretek között átadták a gépállomásnak a kijavított traktorokat, este pedig vidám kultúrműsorral szórakoztatták a dolgozókat. Mikor a 11-es számú TEFU Vállalat dolgozói átadták a gépállomásnak a kijavított traktorokat, megfogadták, hogy a kongresszusi hét keretén belül kijavítják a gépállomás kihasználatlanul heverő tehergépkocsiját, hogy ezzel is segítsék a termelőszövetkezeteket és a dolgozó parasztokat. A segítségért csupán art kérjük, cserébe a gépállomás kollektívájától, hogy vigyázzanak a gépekre, teljesítsék minden vonatkozásban tervfeladataikat, az eddiginél jobban járuljanak hozzá a termelőszövetkezetek terméseredményeinek növeléséhez, — mondotta a 11-es számú TEFU Vállalat igazgatója. EZT OLV ÁSSUK... Gömöri Endre: IRÁN TEGNAP ÉS MA Itt, a Várhegy alján is. végérvényesen átvette uralmát a tavasz. Erről beszélnek a köröskörül zöldelő dombok, a távolban hajladozó virág- baborult fák, a friss tavaszi szél. A kacskaringós Tita-patakban fürdőző libamamák nyomában úszkáló sárga pihés .kicsinyek is a tavasz hírnökei. A domboldalról jól szemmel lehet tartani a fürdőző társaságot. Nyilván . ezért telepedtek le ott a liba- fáíkák-at őrző kislányok. Nagy felelősséggel, de kevés munkával jár a „libafelelősség“. A lányok játszanak, kergetőznek, a tavaszi napfényben. A többiektől kissé távolabb piros- ruhás, hosszúcopfos kislány ül és olvas. Annyira elmerül könyvébe, hogy észre sem veszi jöttömet és csak akkor pillant fel, amikor megállók előtte. Nyílt tekintetű, mosolygós kislány Ács Piroska, aki már 14 éves és az általános iskola nyolcadik osztályába jár. Szülei hét hold földjükön gazdálkodnak, ő pedig szabad idejében libapásztorkodással foglalkozik. Szereti is ezt a munkát, mert közben lehet olvasni. Márpedig Piroska élhal a könyvekért. Mindezeket tőle tudom meg, és azt is, hogy legkedvesebb olvasmányai a szép ifjúsági könyveken kívül, Jókai, Mikszáth és Móricz Zsig- mónd művei. Ritkovszki Arankának, a felsőnyéki népkönyvtárosnak ő az egyik legszorgalmasabb olvasója. Piroska arról is beszámol, hogy a felsőnyékiek szeretik a könyveket és a népkönyvtárnak sok olyan lelkes olvasója van, mint ő. A földművesszövetkezet boltjában is árusítanak és sokan vásárolnak könyvet. Ö ugyan ritkán vesz, de annál többször álldogál a kirakat előtt, hogy elgyönyörködjék a sok, szép, új könyvben. Bezzeg ha majd ő is keres, akkor gyakori könyvvásárló lesz a szövetkezeti boltban. Órámra pillantok. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő. Még soli mindent szeretnék megkérdezni és biztosan igen sok érdekes dolgot tudhatnék meg Piroskától. De, bár Felsőnyék még messze van és csak a templomtornyot látom belőle, már is tudom, hogy olyan faluba érkeztem. ahol szeretik a könyvet, szeretik az irodalmat. Ezzel a kellemes tudattal búcsúzom Ács Piroskától, és indulok Felsőnyék felé. Mintegy száz lépés után mégegyszer visszatekintek kedves informátoromra. Arcát tenyerébe támasztva olvas. A hajába kötött szalagot cibálja a huncut, tavaszi szél. Mező József Gömöri Endre Iránról, az iráni nép történelméről, harcairól szóló könyve az első magyarul megjelenő összefoglaló munka a világpolitikának erről az egyik legfontosabb területéről. A Ifönyv áttekintést nyújt Irán népének évszázados történelméről, majd részletesen foglalkozik modern történelmével. Különösen alaposan dolgozza fel az Októberi Forradalom hatását. Az iráni nép nemzeti függetlenségi mozgalmát és az eseményeket egészen a legutóbbi időkig követi. A történelmi események mellett képet nyerünk Irán társadalmi, gazdasági helyzetéről is. A könyv elemzi az Iránnal kapcsolatos egyre mélyülő imperialista ellentéteket. Rámutat arra és ezt a nemzetközi diplomáciai tények egész sorával bizonyítja, hógy az imperialista hatalmak 1917 óta Iránt újra meg. újra szovjetellenes felvonulási területté akarták változtatni, ugyanakkor pedig a Szovjetunió következetes jószomszédi politikát igyekezett, és igyekszik kialakítani Iránnal. Az egész könyvön vörös fonálként vonul végig az iráni nép szakadatlan függetlenségi harcának (antiimperialista és anti- feudális harcának) a története. Gömöri Endre könyvét rendkívül színesen, könnyen olvashatóan írta meg. AZ URÁLI KÉLDÖTT Irta: L. BUTORIN4 Egy kis uráli városban Verhnyaja Szakikban, a kohómű kórházában sok beteg fekszik. A kórteremben hosszú idő után most tért eszméletre az egyik beteg. Első pillantása az orvos figyelmes tekintetével találkozott. Ilyen aggódó gondoskodást talán csak az édesanya szemében láthatunk. A beteg homlokai: óvatosan és gyengéden simította végig egy hűvös kis kéz. — Nehéz, galambocskám? Rövidesen jobban lesz! Most szépen beveszi ezt a gyógyszert és egyszeriben könnyebben érzi magát. Egy hét múlva pedig biztosan munkaképes lesz ... A beteg arca reménykedővé válik, beveszi a gyógyszert, azután nyűgöd!: álomba merül. Az orvosnő csendesen elhagyja a kórtermet. A folyosón az ügyeletes ápolónő várja. — Marija IvanoVna! Már régen itt lenne az ideje, i hogy hazamenjen. Miért nyugtalankodik? Hiszen mi mindent megteszünk, ahogyan kívánja. ' — Most már pihenhetek — feleli csendesen. — Az a fontos, hogy a beileg könnyebben érzi magát — mosolyog boldogan az orvosnő. A belgyógyászati osztályon már hozzászoktak ahhoz, hogy az osztályvezető orvosnő gyakran tovább ottmarad, vagy olyankor is benéz a kórházba, amikor nincs szolgálatban. Nem azért teszi ezt, mert feltétlenül szükség van rá, hiszen jól- képzett egészségügyi személyzet dolgozik az osztályon, szeretik és értik is munkájukat. Állanaó ügyeletet tartanak az orvosok és ápolók. Marija Ivanovnát az a nagy gondoskodás és felelősségérzet vezeti, amelyet mindegyik beteg életéért és egészségéért érez. Kötelességének tartja, hogy állandóan személyesen ellenőrizze a betegek állapotát, hogy ha szükséges, bármilyen időpontban segítségükre siethessen tudásával és tapasztalatával. Marija Ivanovna Rogacs a sztálingrádi orvosegyetemen végezte tanulmányait. Már egyetemi évei alatt arról álmodozott, hogy a gyakorló orvos nehéz, de megtisztelő feladatát teljesítse. Ezért, amikor az egyetem elvégzése után azt az ajánlatot kapta, hogy aspiránsként működjék a patológiai—fiziológiai tanszéken, elutasította. A belgyógyászati tanszék megbízásából osztályvezető orvosként kezdett dolgozni. — Ez volii az út a gyakorlati munkához — emlékezik vissza. Abban az időben azonban Marija Ivanovnának nem sikerült teljesen megvalósítani álmait. Megkezdődött a Nagy Honvédő Háború a fasiszta Németország ellen. Egy napon izgatottan kereste fel a tanszék vezetője:. — A frontra megyek — mondotta röviden és egyszerűen. A törékeny, kékszemű asszony, szürke katonaköpenyben résztvett a sztálingrádi ütközetben, a voronyezsi, a Ívovi harcokban. Az arcvonalról éjjel-nappal szállították a sebesülteket. Elsősegélyben kellett őket :észesíteni, azután a lehető leggyorsabban védett helyre, kórházba szállítani. A megíeszíte.t munkában ész- rei’étlenül teltek a napok, elmosódott a határ az éjszakák és a nappalok között. Marija Ivanovna sok kitüntetéssel tér. vissza a frontról. Megkapta a „Vörös Csillag'', a ..Hadiszolgálatokért“ érdemrendeket és egyéb kitüntetéseket. Az uráli vasutas lánya. Marija Rogacs, a háború befejezése után visz- szatért Szverdlovszkba, ahol az orvosegyetemen dolgozott. Élénk kapcsolatot tartott fenn árterület egészségügyi intézményeivel. Jól ismerte a hiányokat a kerületek és városok kórházaiban és poliklinikáin. Látta, hogy igen nagy szükség van gyakorlott szakorvosokra. Marija Ivanovna elhatározta, hogy a kerületbe megy dolgozni. Az a kívánság vezette, hogy ott segítsen, ahol a legnagyobb szükség van rá. A területi egészségügyi osztály örömmel teilt eleget az oa’vosnő kívánságénak és Vorhnyaja Szaklába irányította. Marija Ivanovna hét esztendeje dolgozik ebben a kis városban. A kohómű kórházának belgyógyászati osztályát vezeti. Munkásságát áthatja a hivatása iránti forró szeretet. A betegek jól emlékeznek aura, miiyen önfeláldozóan harcolt Marija Ivanovna az egészségükért és hálás sorokat jegyeznek a kórház emlékkönyvébe. „Teljes szívünkből hálát mondunk Marija Ivanovna orvosnőnek gondos, lelkiismeretes gyógyításáért." „Igen rossz állapotban voltunk. a doktornő gondoskodása nak és nagy tapasztalatának köszönhetjük, hogy gyógyultan, megerősödve értünk haza." Sok ilyen bejegyzést láthatunk. Az osztály dolgozói számára Marija Ivanovna nem egyszerűen vezető, hanem tanító és gondos barát is. Az egészségügyi dolgozók szüntelenül emelik szaktudásukat. Marija Ivanovna rendszeresen beszélget velük, előadásokat tart nekik a legidőszerűbb kérdésekről. Nem csak az ápolónők, de az orvosok is gyakran fordulnak hozzá tanácsért. Marija Ivanovna becsületes munkájával szerezte meg a nép szerétéiért. A Szovjetunió Legfelső Tanácsába küldöttnek választották. A választókerület dolgozói, amikor a választáskor jelöltjükre szavaztok, így jellemezték: — Egyszerű szovjet ember!
