Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

(3 TOLNAI hűi* PBOLEmfáMEcmSugTm* A MAI SZAMBÁN: A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének be­számolója, Rákosi Mátyás elvtárs beszéde (2. o.) — A kongresszus kedden reggel folytatta tanácskozását (3. o.) — Határjárás a palánta tangazdaságban (S. o.) — Tanácsszerveink „segítsége“ a rácegresi Illyés Gyula termelőszövetkezetnek (5. o.) — Értekezletet tartottak a KTSZ-ek sztahanovistái (5. o.) — Nagy sikerrel zaj­lott le az ozorai ifjúsági találkozó (6. o.) J r A Wi XI. ÉVFOLYAM, 123. SZÁM M DP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT5ACANAK LAPJA ARA 5« FILLER SZERDA, 1954 MÁJUS 26 A Magyar Dolgosok Pártja Központi Vezetőségének beszámolója, Rákosi Mátyás elvtárs beszéde V. A népi demokrácia kulturális fejlődése (Lapunk tegnapi számában kö­zöltük a beszámoló első részét. Az alábbiakban a beszámoló má­sodik részét közöljük.) Általános fejlődésünk eredményei e területen is megmutatkoznak. Népi demokráciánk kulturális eredményei fokozatosan megváltoztatják népünk világnézetét, kiszélesítik műveltsé­gét, emelik öntudatát, gazdagabbá, sokoldalúbbá teszik életét. Néhány kiragadott számadat szem­lélteti a fejlődést. 19384)an 8152 mű ielent meg nyomtatásban 17,272.000 példányszámban, 1953-ban 18.767 mű 51,079.000 példányban. A rádió elő­fizetők száma 1038-bam 419.200 volt, jelenleg meghaladja az 1,500.000-et. A rádió különösen a falun terjed. Már folynak a magyar televízió kí­sérleti adásai i.s. Népünk műveltségének kiszélesíté­sét legjobban a közoktatásügy fej­lődése tükrözi. Jelenleg háromszor annyi tanuló szerzi meg az általános iskola nyolc osztályának megfelelő képzettséget, mint a háború előtt. Ugyancsak háromszorosára emelke­dett a középiskolások és ötszörösére az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. A közép- és főiskolai diákok többsége munkás és paraszt szárma­zású: népi demokráciánk megteremti saját értelmiségét. A lakosság növekvő kulturális igényei megkövetelik a közoktatás- ügy minőségi fejlesztését. Mindenek előtt -ki kell szélesíteni és meg kel] szilárdítani az egész közoktatás alap­ját: az általános iskola rendszerét. Különösen a falusi és tanyai iskolák fejlesztésével kell meggyorsítanunk a szaktanerőkkel ellátott nyolcosztá­lyos általános iskola teljes kiépíté­sét az egész országban. A művelt, kultúrált, a városi lakossághoz ha­sonlóan széleslátókörü, öntudatos parasztság a falu szocialista fejlődé­sének elengedhetetlen feltétele. Az alsófoku oktatás fejlesztése kap csán nem egyszer találkozunk olyan véleményekkel, mintha most az ál­talános iskolák mögött másodrendű kérdésként kívánnánk kezelni a fel­sőoktatás ügyét. Erről természetesen szó sincs. A szocializmust építő Ma­gyarországnak a jövőben nem ke- vésbbé, hanem nagyobb mértékben lesz szüksége középiskolai és egye­temi képzettségű szakemberekre. Egy pillanatra sem tévesztjük szem­elő!, hogy az egyetemi hallgatóság munkás, paraszt többsége az oktatás ügy demokratizálásának -legalább oiy -nagy, vagy nagyobb diadala, mint az általánossá tett általános iskola. Az általános iskola nyolc osztálya nemcsak cél, hanem eszköz is:_ a legtehetségesebb fiatalok szá­mára út a közép- és főiskolai mű­veltség felé. Továbbra is teljes mér­tékben időszerű a magasabbfoku ok­tatás fejlesztése, de a jelen helyzet­ben nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly! Az oktatás ismeretközlő feladatai mellett előtérbe kell állítani az is­kola nevelő feladatait. Ahhoz, hogy pedagógusaink meg­felelhessenek a fokozódó köve­telményeknek, a család, a társa­dalom részéről nagyobb támoga­tásra és megbecsülésre van szük­ségük. Az oktatás tartalmát tekintve a tárgyi ismeretek szilárd kialakítása mellett nemzeti kultúránk értékei­nek: a magyar nyelv, irodalom és történelem oktatásának elmélyítésé­re kell törekedni. A népi demokrácia jó munkájá­nak eredményei mutatkoznak meg a testnevelés, a sport fejlődésében és azokban a sikerekben, melyeket a magyar sportolók a nemzetközi ver­senyeken elértek. Ezek a sikerek erő sítik a népek békés együttélésének szellemét és növelik a rokonszenvet nemcsak a magyar népi demokrácia, — de az egész béketábor iránt. (Lel­kes taps.) Ifjúságunk hazafias nevelését nem­zeti művelődésünk és történelmünk gazdagabban feltárt örökségével kell megalapozni. Az iskolai oktatómun­ka helyesen hangoztatja, hogy -büsz­kék vagyunk Budai Nagy Antal, Dózsa György. Hunyadi János, Zrí­nyi Miklós, Thököly Imre, Rákóczi Ferenc, az 1848 és az 1919 hősi ha­gyományaira, melyek mind e-gy-egy lépést jelentettek népünk évszázados felszabadító harcában. A történelmi fejlődés azonban nemcsak forradalmi ugrásokból, ha­nem a forradalmat előkészítő békés fejlődés, a reformok szakaszaiból is áll, amelyeknek .meg vannak a ma­ga hősei. Oktató munkánk foglalkoz­zon ennek megfelelően Apácai Cseri •János. Tessedik Sámuel, Bolyai Far­kas, Széchenyi István, Eötvös Ló- ránd és a magyar társadalmi hala­dás, a magyar tudomány és technika más úttörőivel is. Túl az oktatás kérdésén hadd szóljak ezzel kapcsolatban néhány szót népünk hazafias neveléséről. A szocialista hazaszeretet népi demo­kratikus hazánk szeretete nálunk egyre szélesedik és mélyül, de még nem hatja át kivétel nélkül az egész dolgozó népet. Oktatásügyünk, tan­könyveink előreszaladnak, ha ezzel nem számolnak. De annál inkább építhetünk az egész népben régtől élő demokratikus hazaszeretet hagyó mányaira és azokra a nagv eredmé­nyekre, amelyeket tíz év alatt e ha­zafias eszményekből máris valóra vál­tottunk. A szülőföld, a* haza szere­tete, felvirágzása és békéjének vé­delme kivétel nélkül mindenkit mel­lénk állít, aki büszke arra, hogy a haza végre szabad, művelt és erős. Az a mélyreható változás, mely az utolsó években a népi demokrácia min den területén végbement, fejlesztőén hatott a tudományos éleire. A tudo­mányt soha olyan társadalmi meg­becsülés nem vette körül, soha olyan támogatásban nem részesült, mint a dolgozók államában. Ennek eredmé­nyeképpen jelentékenyen fejlődött a tudományos munka, különösen a mű­szaki és természettudományok terü­letén. Az eredményekben nem kis része van a Magyar Tudományos Akadémiának, mely 1949. évi újjá­szervezése óta jelentős munkát vég­zett szocializmust építő társadal­munk tudományos szükségleteinek kielégítése terén. — Rákosi elvtárs ezután a társadalom-tudományi ágak fejlődésének eredményeiről, a köz­gazdaságtudomány és a filozófia helyzetéről beszélt, majd így foly­tatta: A dolgozó népet szolgáló, a hala­dás eszméit hirdető új magyar iro­dalom és művészet jelentékeny fej­lődésen ment ót az utolsó évek folya­mán. Számottevő sikereket ért e! itt­hon és külföldön a magyar film. mely tovább fejlődött az új élet és a történelmi témák ábrázolásában. Fellendülésben van a színházi kultú­ra. A képzőművészetnek nyújtott fo­kozottabb állami támogatás meg­könnyíti az alkotó munka kibonta­kozását. A zenei előadóművészek újabb sikerei mellett mind több eredményt értek el a zeneszerzők is. Különösen örvendetesek a fel­szabadult élet ábrázolása terén elért irodalmi sikerek. Gyors ütemben erősödik a népi demo-* krácia nevelte írók tábora, sza­porodnak a szocialista realizmus szellemében fogant művek. Uj irodalmunk nagy népszerűség­nek örvend, a népi demokráciák or­szágaiban és különösen a Szovjet­unióban, ahol klasszikusaink mezeit egyre gyakrabban jelennek meg for­dításban ma élő íróink művei. Az elmúlt évben a Szovjetunióban hu­szonöt magyar mű fordítása jelent meg. körülbelül 1,280.000 példány­ban. Az irodalom új fejlődése és mű­vészeti életünk egységének meg­szilárdítása érdekében tovább kell javítani a párt és állam irányító tevékenységét. Fel keíl számolni a bürokratikus, vagy túl közvetlen beavatkozást az alkotó munka folyamatába. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy az írói munka elsősorban az író dol­ga. Ugyanakkor az írói munka ered­ménye: maga a mű — a nép ügye. Akár a jelen, akár a történelem té­máit dolgozza is fel. a nép pártján állva, a nép kérdéseire kell válaszol­nia. Meg kell szüntetni a párt és állami, irányítás tulcentralizálását. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogv az egyes területek elvi és gyakorlati problémáit a párt segítségével ma­A mi nagy pártunk immár negye­dik évtizede harcol népünk szabad­ságáért. a szocializmus ügyének győ­zelméért. Egy negyed századon át a föld alatt, az illegalitás nehéz vi­szonyai közepette küzdött a mun­kásosztály, a dolgozók életérdekei­ért, s a reakció ellen vívott hősi, áldozatos harcával már akkor, a legnagyobb üldözések közepette meg­nyerte a nép legjobbjainak támoga­tását. szeretetét és elismerését. A felszabadulás óta eltel, majdnem tíz esztendő folyamán a Magyar Dolgo­zók Pártja az ország elismert veze­tő erejévé vált és biztos kézzel irá­nyította azt a fejlődést, melynek eredményeképpen hazánkban a mun­kásosztály vezetésével a dolgozó nép lett az ország gazdája. Pártunk küzdelmei hazánk meg­erősítéséért, népünk jólétének ál­landó emeléséért azért járnak siker­rel, mert pártunk politikai és szer­vezeti összeforrottsága, ideológiai egysége szakadatlanul erősödik és mind szilárdabbá válik. Eb­ben az erősödő politikai, szerve­zeti egységben van a párt le­győzhetetlen ereje! (Lelkes 4taps.) Az elmúlt év júniusá­ban megtartott központi vezetőségi ülésnek történelmi jelentőségű hatá­rozatai meghatványozták pártunk erejét, növelték harci készségét és továbbfejlesztették pártunk politikai és szervezeti szilárdságát, ideológiai egységét. Pártunk sorainak megbont- hata.lanságát erősítették a pártunk vezetésében végbemenő elvi jelentő­ségű változások. A káros egyszemélyi vezetés módszerét — amelyből any- nyi hiba és kár származott — a kol­lektív vezetés lenini elve és gyakor­lata váltotta fel. A pár' egysége erő­södött és. erősebb ma, mint valaha, mert erősödött a pártvezetés egysé­ge is. Mindezek alapján megállapít­hatjuk, hogy nagy pártunk meg­erősödve, megbonthatatlan egy­ségbe forrva érkezett el kon­gresszusunkhoz. (Lelíkes, ütemes taps.) Ebben van — elvtársak — pár­tunk karcának és munkájának egyik legértékesebb eredménye. Pártunk ereje, befolyása annak köszönhető, hogy a dolgozó nép párt­ja, hogy összeforrva a dolgozó töme­gekkel, azok célkitűzéseit valósítja meg. Pártunk az elmúlt évek folya­mán újra bebizonyította, hogy min­den helyzetben ki tudja munkálni népünk számára á legjobb rendsza­bályokat, hogy nem fél nyíltan, bátran, önkriti­kusan feltárni az elkövetett hi­bákat, s hogy gyorsan, határo­zottan hajt végre fordulatot ott, ahol ezt népi demokráciánk ér­deke megköveteli. Pártunk Központi Vezetőségének a múlt év júniusában hozott határo­zata a pár: belső 'életének, a vezetés módszereinek alapvető megjavításá­ról lényeges eredményeket hozott. Eredményesen számoljuk fel a pártban hosszú éveken át meg­honosodott idealista, kispolgári nézetet a személyi kultuszról. A guk a területen dolgozó művészek és kritikusok oldják meg. Azok a kommunista és pártonkívüli írók, művészek és jeritikusok, akik a párt célkitűzéseit szívvel lélekkel magu­kénak vallják, nyílt elvi vitákban küzc'jék le a polgári ideológia és a szektán« nézetek maradványait, ala­kítsák ki a pártos álláspontot, a mű­vész; alkotó munka elvi, politikai és szakmai kérdéseiben. Messzemenő hatóskörrrel kell felruházni a kul­turális életnek azokat a műhelyeit, amelyek helyileg az alkotómunka támogatására hivatottak. A művé­szeti szövetségektől, könyvkiadók­tól, színház és film dramaturgiáktól, VI. A párt párt vezetésében mind erőtelje­sebben érvényesül a kollektív vezetés lenini elve, pártunkban bátrabban bontakozik ki a bí­rálat és önbírálat. Közelebb kerültek a párt vezető szervei a tagsághoz, s maga a párt a néphez. Mindennek eredményekén pen megnőtt pártunk ereje, a párt­tagok aktivitása, elevenebbé vált az élet pártunk minden területén. Habár minden kétséget kizáróan lényeges javulás állapítható meg a párt belső, életében és a vezetés módszereiben, mégis le kell szögez­ni, hogy teljes fordulatot ezen *a té­ren még nem sikerült elérnünk, sőt mi több, számos pártszervezet, sőt még egyes megyei bizottságok mun­kájában is megmaradt, vagy .yissqg- tért a régi vezetési stílus, a vezetes nem kollektív, hanem egyszemélyi meggyőzés helyett a parancsolgatás módszerét alkalmazzák és továbbra is lebecsülik a választott szervek je- ,en tőségét. A javulás ellenére még nem kielégítően folyik az önbírálat. Vannak olyan pár (funkcionáriusok, aikjk az alsóbb pártszervezetektől ugyan már megkövetelik az alapos önbírálatot, azonban azt már nem tartják szükségesnek, hogy a saját munkájukat megbírálják és ha még­is joigos bírálat éri őket, akkor azt gyakran nem fogadják el. Vannak olyan párlfunkcionáriusok is, akik a bírálatot „elfogadják“, sőt mi több, „önbírálatot'* is gyakorol­nak, de ezt inkább a pártmunka ki­csit terhes velejárójának tekintik csak. Emiatt hibáikat, hiányosságai­kat nem számolják fel és mintha mi sem történt volna, megismétlik mun­kájukban a megbírált hibákat. Az ónbírálathoz való ilyen formális vi­szony ellen a párton belül küzdeni (teli. mert ez a párta., a pártmunkál csak hátráltatja, mert megnehezíti az elkövetett hibák kijavítását. A bírálat és önbírálát pártunk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje, s ezért pártunkban feltétlenül biztosítani kell, hogy a bírálatot és önbírálatot nyo­mon kövesse a hibák és hiányos­ságok gyors és maradéktalan fel­számolása, a pártmunka megja­vítása. Ahol a kritika szabadon érvényesül,. ahol a párt meghallgatja és orvosol­ja a dolgozók panaszait, ott erősö­dik a pártdemoikrácia, ott szorosabbá válik a párt és a széles tömegek kap­csolata és megnövekszik a pártszer­vezetek tekintélye. Ahol viszont nem segítik elő a párton belül a kritikát, figyelmen kívül hagyják a kellemet­len jelzéseket, vagy éppen elfojtják. Üldözik a bírálatot, őrt gyengül a párt és a tömegek kapcsolata, mert a párt nem értesül idejekorán olyan jelenségekről, amelyek később ko­moly következményekkel járnak. A kritika gyakran a tömegek kezde­ményezésének, alkotóvágyának meg­jelenési formája és aki ezt elfojtja, mérhetetlen kárt okoz pártunknak. Olyan légkört kell teremteni a pártban, amelyben az egyszerű tag félelem nélkül bírálhat, ad­hatja elő panaszát, vagy bejelen­téseit. A pártban nem maradhat felelős munkahelyen olyan elv­szerkesztőségektől a nagyobb fele­lősség és önállóság alapján több kezdeményezést várunk. Nagyobb »megbecsülésben és se­gítségben kell részesíteni az elv­hű, következetes és éber kritikát. A szabadság és az önállóság kiter­jesztése a kritikai munka színvona­lának emelése nélkül eszmei és mű­vészi visszafejlődéshez vezethet, míg a kri'ika egyidejű fellendülése mel­lett tehetséges író és művészgárdánk könnyebben kibonthatja alkotói ké­pességeit a népi demokrácia szocia­lista kultúrájának további felvirá­goztatására. (Nagy taps.) társ, aki nem tud kollektiven dolgozni, aki elfojtja a kritikát, aki elzárja a párt elől a pártde­mokrácia friss, éltető levegőjét. (Taps.) A bírálat és önbírálat alkalmazás sával kapcsolatban helytelen nézetek is elterjedtek a pártban. Egyesek azt hiszik, hogy minden esetiben főleg a hibákról, vagy elsősorban a hiá­nyosságokról kell beszélni és csak mellékesen az eredményekről. Az eredmények lekicsinylése helytelen. Ne hallgassuk el — elvtársak, — se az eredményeket, se a hibákat, ér­tékeljük minden esetben pártszerü- en, kommunista józansággal az el­végzett munkát, mert csak így tud­juk helyesen maghatározni további előrehaladásunk tennivalóit. Biztosítani kell, hogy a kollektív vezetés elve maradéktalanul érvé­nyesüljön a pátemunka minden te­rületén. Nem szabad megengedni,, hogy a választott pártszerveket bór- hcfl is háttérbe szorítsák, pártunk választott vezetőszerveiben a legjobb legtapasztaltabb kommunisták tíz­ezrei vannak. Hatalmas erő, nagy tudás és komoly tapasztalat össz­pontosul pártunk választott vezető szerveiben. Ezt az erőt, tudást és tapasztalatot maradéktalanul hasz­nosítani kell a pártvezetés minden láncszemében. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a választok, szervek min­den fontos kérdést behatóan megtár­gyaljanak és azokban döntést is hoz­zanak. Különös jelentősége van a mi pár­tunkban a pártaktívának. A mi pártunk tömegpárS, — hatalmas erőt képvisel. Ahhoz azonban, hogy pár­tunk e nagy ereje mind eredménye­sebben szolgálja a párt politikájá­nak sikeres végrehajtását, az keli, hogy a párt vezetőszervei bátran tá­maszkodjanak a pártaktívára, a leg­tevékenyebb párttagok százezres tö­megeire. A pártdemokrácia ápolása és erő-* sítése mellett nem szabad megfeled­kezni arról, hogy pártunk a demo­kratikus centralizáció alapján épül fel, ami azt jelenti, hogy az alsó pártszervek alá vannak rendelve a felsőbb pártszerveknek és a felsőbb szervek határozatai a párt minden tagjára kötelezőek. A pártban vas­fegyelemnek kell uralkodni; ezért nem szabad tűrni a pártban semmi­féle fegyelmezetlenséget, a párt- és kormányhatározatok megsértésé., vagy figyelmen kívül hagyását. Biztosítani kell az új szakasz pn- 1 bikájának egyöntetű helyes értelme zését. Erre annál is inkább szükség van, mert pártunkban még elég erős a régihez való ragaszkodás. Példa erre a már említett békésmegyei oártbizottság munkája, ahol tovább­ra is ..baloldali“ szektariánus szel­lemben vitték a párt parasztpoliti­káját. A középparasztot nem tekin­gették a munkásosztály szövetsége­iének és a párt politikáját eltorzít­va, a szövetkezed parasztokat szem­beállították a középparasztsággal. — Hasonló „baloldali" hibákat követtek el más megyei pártbizottságok és pártszervezetek is. Másrészt, különösen az utóbbi idő- (Folytatás a 2 oldalon) 'V

Next

/
Oldalképek
Tartalom