Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

195A MÁJUS 25 3 N Ä P E <5 Megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) rű gépekkel, műtrágyával és egyéb termelőesaközökkel, valamint szállí­tóeszközökkel, s ugyanakkor fogyasz­tási iparcikkekkel vailó ellátásának olyan mértékű növelése, amely az előző szakaszhoz képest minőségi '.változást képez. 5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a mun­kásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály ve­zetése a munkás-paraszt szövet­ségben. Megszilárdul a dolgozó parasztsággal szövetséges mun­kásosztály államhatalma. .Azalatt a jó tíz hónap alatt, amely Központi Vezetőségünk múlt év jú­niusi történelmi határozata óta eltelt, az intézkedések egész sora történt annak érdekében, hogy gazdaságpo­litikánkban valóravájtsuk a Közpon­ti Vezetőség határozatait. Az első jelentős eredmények, bár még csak kezdeti eredmények, már itt vannak előttünk. 'Mindenekelőtt lényegesen megja­vult az egész lakosság, az összes dolgozók, s nem utolsó sorban a munkások és alkalmazottak. anyagi helyzete. Az 1953. második félévében megvalósított két árleszállítás és a hús-;és .zsíráraknak ez év márciu­sában történt leszállítása következté­ben a lakosság egy évre számítva 2100 millió forintot takarít meg. En­nek a hatalmas összegnek. nagyobb része a munkások és alkalmazottak jövedelmét növeli. Uj lendületet vett országunkban a lakásépítés, mely ez évben .mintegy kétszerese a múlt évinek. Erőteljesen megindult a la­kóházak tatarozása is. Az iparban és más üzemekben fokozott gondot for­dítanak a munkavédelemre, a bal­esetelhárításra, az üzemi egészség- védelemre. A munka törvényköny­vének reformja megnövelte a dolgo­zók jogait, emelte számos szociális szolgáltatás mértékét. A legnehezebb testi munkát végző dolgozók és a fizetésben legelmaradottabb rétegek, az összes munkásoknak és alkalma­zottaknak közel fele, fizetésemelés­ben részesültek,' illetve részesülnek az év folyamán. Emelkedett a mun­kás-nyugdíjasok nagy részének nyug díja is. 1954. első felében a lakosság 3.6 milliárd forinttal több árut kap fo­gyasztásra és fog ténylegesen elfo­gyasztani, mint amennyit kapott és fogyasztott 1953. első felében. Ez azt jelenti, hogy hazáink minden lakosa, beleértve a csecsemőket is. 1954. el­ső félében 375 forint értékkel több árut fogyaszthat, mint amennyit fo­gyasztott a múlt év első felében. Erezhető a javulás a termelésben, a munkások, a műszaki értelmiség magatartásában, hangulatában is. Munkásosztályunk, s . vele kéz- a kézben műszaki értelmiségünk hitet tett pártunk, kormányunk helyes politikája, népi demo­kráciánk mellett, amikor ez év márciusában nagyszerű munka­lendülettel behozta a januári és a februári lemaradás jelentős részét, majd a kongresszusi ver­seny során újabb győzelmek so­rozatát aratta a termelés front­ján. (Taps.) Munkásosztályunk és mű­szaki értelmiségünk patronázsmozgal ma . a gépállomások és a termelő­szövetkezetek műszaki-gazdasági megsegítésére, amely mozgalom Köz­ponti Vezetőségünk már említett határozatai nyomán bontakozott ki. felemelő s egyben rendkívül hatha­tós megnyilvánulása a munkás-pa­raszt szövetségnek és e szövetségen bélül a munkásosztály vezető szere­péhek. Munkásosztályunk megértet­te, hogy mezőgazdasági nagy- és kis­gépek gyártása, a fogyasztási cikkek előállítása jelenleg egész politikánk egyik központi kérdése s nagy lelke­sedéssel teljesíti a tervet és a leg­több , esetben a terven felül vállalt kötelezettségeket is. Ugyanekkor azonban azt is meg kell állapítani,, hogy az ipari terme­lés terén még távolról • sincsen ná­lunk minden rendben. Az első és legfontosabb kérdés, a munka termelékenységének s ezzel együtt az önköltség alakulásának kérdése, mert e két kérdés a leg­szorosabban összefügg egymással. A dolgozók, elsősorban az ipa­ri munkások anyagi életszínvo­nala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszál­lítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség. Munkásosztályunk, műszaki értel­miségünk nem szavakban, de tettek­kel támogatja politikánkat! Ezt nem egy esetben bebizonyította. Tőlünk, a mi helyes szervező, vezető mun­kánktól, politikai tömegmunkánktól, a gazdasági és pártpolitikai munka, a vezetés színvonalának emelésétől függ, hogy ez a támogatás mihama­rabb a munka termelékenységének lényeges emelkedésében és az önkölt ség csökkenésében jusson kifejezés­re. A termelékenység elégtelen .emel­kedésének és az önköltség nem ki­elégítő alakulásának egyik legfőbb oka az, hogy vállalati igazgatóink, sőt minisztériumi vezetőink többsége még mindig csak a tervek mennyi­ségi teljésítéséve! törődik, de elha­nyagolja a gazdaságosság kérdését, s hogy még mindig nem tudtunk példás rendet és szigorú fegyelmet teremteni üzemeink nagy részében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. • Ideje végetvetni e tűrhetetlen ál­lapotnak, ideje, hogy a kommu­nisták. s általában a gazdasági vezetők, — nagyok és kicsinyek egyaránt — a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fegyelmet teremtsenek a terme­lésben. Növelni kell a gazdasági vezetők fe­lelősségét, s ennek, érdekében, meg kell szigorítani a felelősségrevonást az elkövetett hibákért és mulasztá­sokért. Az önköltség csökkentésének egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunkra egyébként is nehezen biztosítható anyagok meg­engedhetetlen pocséko^sa és a gyár­tási selejt magas mértéke. Az anyag gal való takarékosság, ami a gazda­sági vezetők és a műszakiak, ‘vala­mint az összes dolgozók legsajáto­sabb érdeke, valamint a gyárfási seleit lényeges csökkentése alapvető feltétele annak, hogy megvalósítsuk következetesen pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó-nép jólétének növelése. A következő években népgazdasá­gunk fejlődésének üteme attól - is függ, hogy milyen mértékben tud­juk külkereskedelmi forgalmunkat növelni. Népgazdaságunkban a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét még nem tudtuk fejlődésünk emelőjévé tenni. Nálunk még- előfordul, hogy a munkás gyakran többet, keres, ha nagymennyiségű selejtet gyárt, mint ha kevesebb, de kitűnő, minőségű árut termel. Az igazgató, sőt az üzem egész. prémiumban részesülő személyzete gyakran jobban jár, ha a vállalat túlteljesíti tervét olyan áruból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb termelést tud csak elérni a népgazdaság számára fontos, vagy nélkülözhetetlen cikkekből. Végül, de nem utolsó sorban, ipari termelésünkben egyik alapvető hiá­nyossága. hogy az utóbbi években nem fordítottunk elég figyelmet a termékek minőségére. Mpst, amikor lényegesen csökkentettük a te remeiét emelkedésének ütemét, amikor meg szűnt a terv. túifeszítettsége, elér­kezett az ideje annak, hogy komo­lyan kézbevegyük termékeink minő­sége megjavításának kérdését. Évre most megvan minden reális lehető­ség. Tőlünk, csakis tőlünk, a felső és az alsó vezetéstől függ. hogy a termelést olyan magas színvo­nalon szervezzük meg, amely biztosítja, hogy a magyar ipar úgy belső használatra, a lakos­ság számára, mint kivitelre ki­váló minőségű termékeket adjon! (Taps.) Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap, mint tavaly, még nem tudjuk az összes igényeket 'kielégí­teni Hiány van sertéshúsban és nem teljesen kielégítő a tejellátás; Kevés a lakosság rendelkezésére álló bú­tor, építőanyag, motorkerékpár, no­ha ezekből a cikkekből is lényege­sen többet hozunk forgalomba, mint tavaly. A fogyasztási cikkek minősé­gének emelésére irányuló erőfeszíté­seink eredményeivel sem lehetünk megelégedve. Lakásépítésünk, nö­vekvő üteme ellenére, elmarad' a: szükséglettől. Nem javult kielégítő­en, különösen Budapesten, a dolgo­zók közlekedése. Mindent meg keli tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük. Mezőgazdaság Ami a mezőgazdaságot és a dol- gazó parasztságot illeti, itt is komoly változások következtek be múlt év júniusa óta. Mindenekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatásá­ra, a megvalósított határozatok és intézkedések eredményeképpen meg­növekedett a parasztság jövedelme is. A párt határozatainak megfelelő­en a kormány mérsékelte és évekre előre megállapította a parasztság be­adási kötelezettségét és fokozott ked­vezményeket biztosított a beadásnál a termelőszövetkezeteknek. A kor­mány megszüntette azokat az intéz­kedéseket, amelyek korlátozták a pa­rasztságot abban, hogy fölös termé­nyeit és termékeit szabadon érté­kesíthesse. Ugyancsak pártunk kez­deményezésére, a kormány felemelte a termelési szerződéssel termelt nö­vények árát, megjavította a ter­melési szerződések feltételeit, biztosította a szerződéskötésnél a teljes önkéntességet. Tekintettel az 19.>2. évi rendkívül aszályos eszten­dőre. a kormány nagymértékben el­engedte a dolgozó parasztoknak, s különösen a termelőszövetkezeteknek adó-, beadási és gépállomási díj­tartozásait. A mezőgazdaság beruhá­zásai, az előző évhez. képest 1954- bén mintegy 45 százalékkal emel­kedtek, ugyanakkor, amikor az egész népgazdaságba beruházott összeg az előző évhez képest jelentékenyen csökkent. Mindezen rendszabályoknak a párt és a kormány egész politikájá­nak eredményeként, amelyet dolgo­zó parasztságunk is igen kedvezően fogadott, megnőtt a parasztság ter­melési kedve. Az elhagyott ..tarta­lékföldek’" egész területét* bérbevet­te a parasztság. Megélénkült a vá­ros és a falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az állami és szövetkezeti kereskedelem áruellátá­sa a falun, a parasztság felé, még­pedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközök­ben is. Ugyanakkor megnövekedett, bár még nem eléggé, a paraszti áru- felhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási cikknél az árak lemorzsolódásához vezetett. Pártunk , helyes politikájának kö­vetkezményeként szilárdabb let' or­szágunkban a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Biztosabban, következetesebben érvényesül ezen osztályszövetsé- gen belül a munkásosztály veze­tése! Megnőtt pártunk és a mun­kásosztály tekintélye. Megszilár­dult. erősebb lett népi demokrá­ciánk. (Lelkes taps). Ami pártunk parasztpolitikáját il­leti. az változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alapszik: szilárdan a szegény parasztságra támaszkodva, szoros szövetséget valósítunk meg a középparasztsággal, s egy pillanatra sem Szüntetjük meg a harcot a zsí­rosparasztság, a kulákság ellen. Ter­mészetesen a termelőszövetkezeti pa­rasztokra, — akár volt kisparasztok- róL akár pedig volt középparasztok­ról van szó. :— egyaránt szilárdan »támaszkodik pártunk, munkásosztá­lyunk! A szegényparasztsággal való tö- ■ rődés az új szakasz egyik fon­tos feladata. A paraszti gazdaságok több, mint fele öt holdnál kisebb szántóterület­tel rendelkezik. Ahhoz, hogy a me­zőgazdaság fejlesztéséből a kispa- rasztság is megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden módon támogatni kell őt. Meg kell védeni különösen az igauzsorával szemben olymódon, hogy a gépállomások, ál­lami gazdaságok segítsék vontató- erővel, Az ilyen támogatás szoro­sabbra fűzi a szegényparasztság vi­szonyát a falu szocialista szektorá­hoz, erősíti a munkás-paraszt szö­vetséget. A mezőgazdaság fejlesztésében, de a munkás-paraszt szövetség megerő­sítésében és ezzel a * szocializmus építésében is rendkívül fontos az előttünk álló szakaszon a középpa- rasztság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középpa­rasztsággal megszilárduljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondoskodnunk kell ar­ról. hogy a középparasztság élhes­sen a kapott lehetőségekkel, s hogy i termelés emelésére irányuló szán- lékét, melynek az utolsó hónapok- oan annyi, jelét adta. akadálytalanul ;meg is tudja valósítani. Meg kell követelni tőle, hogy az állampolgá­ri fegyelmet tartsa be, hogy az adó­zást; a beadást pontosan teljesítse, de elő kell segíteni azt is. hogy a lehető legtöbbet termelhesse, hogy terményeit a beadás teljesítése után szabadon, könnyen értékesíthesse s így jövedelmét fokozza, hogy meg­kapja mindazt az árut, ami terme­léséhez és fogyasztásához' szükséges. Nem kétséges, hogy a jó termelőszö­vetkezetek munkája,' a szövetkezeti- tagság fokozódó jövedelme és nö­vekvő anyagi jóléte az eddiginél erő teljesebben fogja vonzani a közép- parasztot is. A kulákok az utolsó években egy­re inkább igyekeztek megbújni a középp&raszlság soraiban, ami rész­ben sikerült is nekik, mert legtöbb­ször állandó munkást nem tartanak, hanem spekulálnak, uzsorával foglal koznak. A középparasztnak álcázott kulákok ellen, akiknek zöme válto­zatlanul népi demokráciánk ellensé­ge. s az új szakasz óta felbátorodott, erőteljesen 1 folytatni kell a harcot anélkül, hogy a velük szemben ho­zott intézkedések a középparasztot sújtanák. A mezőgazdaság szn^atista szek­torának fejlesztésén^. figyelmün­ket a termelőszövet­kezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocializ­mus építésének a falun ez az elkerülhetetlen fő útja, s hogy előbb vagy utóbb, de minden paraszt meggyőződik helyessé­géről, s rátér ez útra. (Taps.) Végső fokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a nagy­üzemi, kollektív mezőgazdaság segít­ségével juthat teljesén érvényre nép­gazdaságunkban. A párt és a kormány feladata, hogy részletekbe menően hosszú táv* ra kidolgozza azokat a konkrét in­tézkedéseket, melyek eredménye­képpen a termelőszövetkezetek fölé­nye erőteljesen kibontakozhat, hogy a szocialista mezőgazdasági nagy­üzem mintaképei, vonzó példái le­gyenek és számszerűleg is egészsé­gesen továbbfejlődjenek. A számsze­rű növekedés előfeltételeit a szövet­kezetek megerősödése és virágzása teremti meg. Az anyagi, főleg ter­melési segítségen kívül biztosítani kell a szövetkezeti demokráciát, a ‘agok és a szövetkezet minden jogá­nak érvényesülését; ezt a tanácsok, a bankok, a termeltető vállalatok lS tartsák szakadatlanul szem előtt. El kell érni, hogy a szövetkezet tag­jainak jövedelme meghaladja az át­lagos középparaszti jövedelmet. A legfontosabb feladat most a meglévő termelőszövetkezetek meg­erősítése. gazdasági és politikai meg­szilárdítása, jövedelmük, hozamuk megnövelése. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezet tagjai közt egészséges, jó, baráti legyen a vi­szony. A falusi termelési bizottsá­gokban és egyebütt a szövetkezeti tagok ápolják ezt a jó viszonyt. Ahol a szövetkezet erős. segítsen az egyé­ni dolgozó parasztnak, hozza köze­lebb a termelőszövetkezethez és bán­jon vele úgy, 'mint a termelőszövet­kezet jövendő tagjával, aki előbb, vagy utóbb, de feltétlenül meggyő­ződik a szocialista mezőgazdasági nagyüzem előnyéről és maga is rá­tér a szövetkezés útjára. Termelőszövetkezeteink az elmúlt ősszel kemény próbát állottak ki. Az osztályellenség dühödt támadásával szemben a termelőszövetkezetek nagy többsége politikailag megszilárdult, jóllehet termelőszövetkezeteink terü­let^ és taglétszáma átmenetileg csők kent. Jelenleg a termelőszövetkeze­tek az ország szántóterületének 18 százalékát egyesítik. Az egész szántó területük ifymódon meghaladja az 1.7 millió k. holdat. A termelőszövet­kezetekben kétszázezer család egye­sül és a tagok száma meghaladja a negyedmilliót. A termelőszövetke­zetekben jelenleg a tagságnak mint­egy harminc százaléka középparaszt. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének, terméshozamuk emelésének, a falu szocialista átala­kításának döntő eszközei a gépállo­mások. Persze, a gépállomásoknak kell segíteniök az egyénileg gazdál­kodó parasztok termelését is. Gépállomásáink az elmúlt évben először teljesítették termelési tervü­ket. Nagymértékben emelkedett az egy traktoregységre jutó teljesít­mény. Javult a.munka minősége is. Bár ez még sok kívánnivalót hagy maga után Állami gépállomásaink jelenleg mintegy tizenkétezer traktorral és vontatóval rendelkeznek, s az ez év­ben még. beállítandó ötezer traktor jelentékeny részét is ők kapják. El­engedhetetlenül szükséges a gépállo­mások gépparkjának további, gyors ütemű növelése, s mindenekelőtt fokozott ellátása univerzális trak­torokkal. kuitivátorokkal és egyéb olyan munkagépekkel, melyek a. ka­pásnövények vetéséhez, ápolásához és betakarításéhoz szükségesek. Állami gazdaságaink, amelyek je­lenleg az ország szántóterületének 12.5 százalékán gazdálkodnak, több­ségükben még nem használják fel megfelelően a szocialista nagyüzem-' ben- rejlő hatalmas lehetőségeket. Ami a gabonatermelést illeti, álla­mi gazdaságink itt már túlszárnyal­ták az országos átlagot. így 1953-ban az állami, gazdaságok termésátlaga búzából egy mázsával, rozsból 1.7 mázsával, ősziárpából 1.8 mázsával volt magasabb az országos átlagnál. Az állam által 1953-ban begyűjtött búzának 22.5 százalékát, a rozsnak 20 százalékát, az élősertésnek: 32.6 százalékát, a vágómarhának 21- szá­zalékát, a tejnek 20 százalékát, az állami gazdaságok szolgáltatták. Mindez azt. jelenti, hogy állami gaz­daságaink máris komoly szerepet játszanak az ország lakosságának el-' látásában. Az állami gazdaságoknál a legsür­gősebb. a központi feladat, á gaz­dálkodás megjavítása, a vezetés szín vonalának emelése, a fegyelem meg­szilárdítása, a munkaerő állandósí­tása, az állami tulajdon hathatós vé­delme a -tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend megteremtése az állami gazdaságok egész munká­jában. A párt- és a kormány határozatai­nak megvalósításában komoly szerep jut a kereskedelemnek. Ez évben kiskereskedelmi áruforgalmunk 19 szá Zalákkal lesz magasabb a múlt évi­nél. Ez egymagában is hatalmas fel­adatot ró kereskedelmünkre. Párt­szervezeteink, gazdasági - vezetőszer­veink tartsák szemelőtt, hogy a mi viszonyaink között a kereskedelem a szocializmus építésének fontos láncszeme, a dolgozó nép életszín­vonala emelésének nélkülözhetetlen eszköze. Kereskedelmünk azonban csak abban az esetben töltheti be ezt a nagyon fontos szerepét, ha munká­ját a dolgozó nép, a tömegek ellen­őrzése alá helyezi. Ami a falusi kereskedelmet illeti, ennek nemcsak a falusi lakosság áruellátásában és a falusi árufelesle­geknek a város számára való felvá­sárlásában van szerepe, hanem a mezőgazdaság fejlesztési tervének megvalósításában is. Különösen je­lentős ebből a szempontból a föld­művesszövetkezetek hálózata. Ha a földniűvesszövetkezetek meg tudják valósítani, hogy mind teljesebb mér­tékben kielégítsék a növekvő pa­raszti szükségletet iparcikkekben és termelési eszközökben, s hogy rész­ben ők bonyolítsák le a parasztgaz­daságokban termelt áruk értékesíté­sét is, ezzel elérik, hogy a paraszt­ság mind teljesebb mértékben fogja saját szervének tekinteni a szövet­kezeteket. Pártunk II. kongresszusa feladatul tűzte ki a gazdasági vezetés meg­javításét. színvonalának emelését. Az elmúlt években vezető gazdasá­gi szerveink fejlődtek, de a megnö- yekéd'éft 'követelményeknek gyakran nem tudnak eleget tenni. Nem lehe­tünk teljesen megelégedve maguk­nak a minisztériumoknak munkájá­val sem. Ezután Rákosi elvtárs az egyes minisztériumok helyzetéről beszélt, majd így folytatta: A fordulat, amelyet pártunk gaz­daságpolitikájában megvalósít, nem légüres térben megy végbe s csakis kemény harc, küzdelem s mindenek­előtt a kommunisták odaadó mun­kája és példamutatása, nem egyszer áldozatok árán Hozhat eredményeket. Azt tapasztaltuk, hogy a szükséges­sé vált fordulattal szemben ellenál­lás mutatkozik s ez a mai napig sem szűnt meg teljesen. Ez az el­lenállás nem mindig tudatos. Nem egyszer azt a formát ölti, hogy azok, akiknek előrelátó, átgondolt, terv­szerű munkával kellene idejében megtenni bizonyos intézkedéseket, ezekhez az intézkedésekhez Pató Pálok módjára, „ejh, ráérünk arra még“ alapon viszonyulnak. Mások eltúlozzák az átállással, az erők át­csoportosításával járó nehézségeket s' a nehézségekre való hivatkozással lekésik, nem tartják be a különféle intézkedésekre megállapított határ­kőket. Határozottan meg kell mondani, hogy az ilyen magatartás nem kommunista és nem felelős ál­lami funkcionáriusokhoz méltó magatartás. Nem tölthet be fele­lős párt vagy állami funkciót az, aki Pató Pál módjára vagy * kelletlenül, hidegen viszonylik azoknak a határozatoknak vég­rehajtásához, melyek célja mun­kásosztályunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése. Akadnak olyanok is, szerencsére kis számban, akik szavakban egyet­értenek pártunk és kormányunk po­litikájával, • a gyakorlatban azonban ennek éppen ellenkezőjét igyekez­nek csinálni. Ezek a kétkulacsosok vagy maguk ellenséges elemek, vagy az ellenség befolyása alatt állnak, akiket kíméletlenül felelősségre keE vonni. Ilyen elemeknek nemcsak pár­tunkban nem lehet helyük, de az államapparátusban sem. (Folytatás a 4, oldalon) i r

Next

/
Oldalképek
Tartalom