Tolnai Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

1SS4 MAJTTS 1«

N Ä P C ó

5

Gazdag jövő elé néznek a naki »JJt a szocializmus félé66 tsz tagjai

A naká „Ut a szocializmus felé“ tsz irodájában, az egyik falon, egy vörös caflf-agot köriiilraJkva a kongresszusi emléklapok tömegét lehet látni. A szövetkezet tagjai sajátkezüleg írták rá felajánlásaikat, hogy mivel köszöntik pártunk III. kongresszusát. Nézzünk meg egyet-kettőt:

„A párt III. kongresszusára vállalom: a háztáji föld után a beadást április 1-ig teljesítem, a részemre ki mért 2285 négyszögöl területen hete- róais kukoricát termelek, s ez évben 250 munkaegységet szerzek." Aláírás: „Duró Józsefné.“ Banai Mária, Csizmadia Jánosné. Varga József és vala mennyi tsz tag hasonlóan jegyezte fel vállalásait.

A naki „Ut a szocializmus felé“ tsz-ben alig pár hete születtek meg a kongresszusi felajánlások, az eredmények azonban máris olyanok, hogy a megyei pártbizottság kongresszusi vándorzászlajáért folyó versenyben a t&z-ek között élvonalban haladnak.

Még április végén teljesítették egész évi baromfi, tojás, vágómarha és sertésbeadási kötelezettségüket, s az évi adójuk több mint egyharma- dát kifizették, a tejbeadást pedig folyamatosan teljesítik.

Nakon, a tsz tagjai maguk sürgették elnöküket, hogy mielőbb teljesítsék a gabonán kívül mindenből, egészévi beadásukat. A háztáji földek után szintén minden tsz tag még áprilisban eleget tett állampolgári kötelezettségének.

— Elsősorban mi jártunk jói,

hogy egészévre beadtuk amit csak le hetett, — magyarázza Tőlősi Antal, a tsz Munkaérdemrendes elnöke. — 57 mázsa és 20 kiló májusi morzsolt kukorica beadási kedvezményt kaptunk, amiért áprilisban leadtuk az egész évi hízót. Ez a mennyiség a jövőévi sertésbeadási kötelezettségünk höz szükséges sertések hizlalásához •— kevés hijján — elég lesz. így első sorban a mi hasznunk, mert úgy vehetjük, mintha talált kukoitcábl! hizlalnánk.

A termelőszövetkezet ezért úgy határozott, hogy a jövőévi sertésbeadás hoz szükséges hízókat 1954 augusztus hónapban leadja. Az elhatározást tett követte: a húsz hízó szépen göm- bölyödík az óilban.

Tavaly ás minden beadásunkat idő ben teljesítettük, — mondják egyszerre többen is, — idén pedig szégyen lenne lemaradni, mert

sok kedvezményt kaptunk az államtól.

Valóban, a közel 700 holdon gazdái kodó szövetkezet tavaly csupán kenyérgabonából 960 mázsát adott be, idén pedig az összes beadási kötelezettsége 800 mázsa búzakilogramm. Az állam tehát nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Nakon az idén még gazdagabb zárszámadásra készülnek, mint tavaly. Idén a tagság

nagyrésze több jövedelemre számíthat, mint amennyit tavaly Zrínyi Jó zsef fogatos keresett. Nevezett ugyan is 68 mázsa gabonát, 28 mázsa szálas takarmányt, több mint hétezer forint készpénzt, emellett burgonyát, olajat szappant, cukrot és más értékes jutalékot kapott

A naki „Ut a szocializmus felé“ tsz tagsága gazdag jövő elé néz. Az állami segítségen kívül azonban ők ma guk is mindent elkövetnek, hogy minél jövedelmezőbben gazdálkodjanak A munkából mindenki kiveszi a részét és mindenki igyekszik a közöshöz hozzáadni valamit.

— Úgy tessék elhinni, — mondja Kelemen bácsi, — hogy nekünk egy igazi kincsesbánya a sertésállomány. Január elseje óta többszázezer forintot vágtunk mi abból zsebre.

— De azt is mond el, — szól közbe a szomszédja, — hogy kinek köszönhetjük mi ezt a szép hasznot. Azt úgy higyjék el, hogy olyan sertésgondozó nincs több, mint a miénk.

Olyan szeretettel beszélnek az idős Markovics György bácsiról, mintha mindenkinek ő lenne az édesapja. A szaporajárású, fáradságot nem ismerő sertésgondozó valóban megérdemli cat a ezeretetet. A sertésóEtan példás rend. A szaladgáló kismalacok, az el lésre előkészített előhasi anyák, a napon sütkérező hízók szakértő és gondos ápolást árulnak el. A könyvelőtől megtudjuk, hogy a sertésekből válóban komoly bevételük volt már ez évben.

64 hízót, 76 süldőt és 61 malacot adtak el eddig, amiből több mint 238 ezer forintot árultak, de amellett hogy augusztusban teljesítik jövőévi sertésbeadási kötelezettségüket, még több mint 200 ezer forint jövedelemre számítanak sertésből,

Ilyen körülmények között nem nehéz megérteni, hogy idén gazdagabb zárszámadás várható Nakon.

A naki „Ut a szocializmus felé“ tsz tagjai tavaly szép jövedelemhez jutottak. Mindenki vágott egy-két hízót, kenyér is van bőven minden háznál. A tagok október óta minden hónapban 8 forintot kapnak munkaegységenként s emellett a szövetkezetnek több mint 70.000 forint kész pénze van a bankban. Tavalyról 105 ezer forint adósságuk maradt, azt már kifizették. Az egyes tagoknak járó illetményt az állatok után gazdasági felszerelést, javítást mindent kifizettek. A szövetkezetnek tehát adóssága nincs, a meglévő készpénzt már zárszámadásra tették félre, ami egyre szaporodik.

A tagság tisztában van azzal, hogy mit jelent neki a szövetkezet.

A halár megmuiaija, hony mindenki lelkiismeretesen dolgozik,

mert az őszi és tavaszi vetésük a környékben hires, olyan szépen fejlődik. Alig pirkad hajnalban az ég alja, — amikor nem esik az eső, a tsz asszonyai, leányai és férfiai egymásután mennek a mezőre, hogy a saját területükön hamarabb végezze nek mint a szomszéd. A tsz már eddig is szép eredményt ért el. Minden remény meg van arra, hogy a megyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlaját elnyerjék. Nakon azonban nem történt csoda. A tagság dolgozik, egyemberként küzd a boldogabb jövőért, amit más tsz-ben is meg lehet tenni. Tolnamegyében több szövetkezet elnyerheti a versenyzászlót, nagyon meg kell tehát fogni a munka végét, hogy valóban Nakon lengedezzen a gyönyörű vörösselyem zászló.

Ary Róza

A majosi becsülettáblán ...

A majosi tanácsháza falán nagy fekete táblán fehér betűkkel írt nevek olvashatók. „A begyűjtésben élenjárók nevei“. Köztük László Mihály, Makrai István, Szőts Boldizsár és így sorban. A tábla két részre van osztva. A másik felén a beadásban hátralékosok nevel olvashatók: Kiss József, Bíró Gáspár, Sántha Péter, Boldizsámé, akik egyáltalán nem tettek eleget hazafias kötelességüknek.

A neveket sokan olvassák, sokan beszélnek róluk, de főképpen a példamutatókról. Olyanokról, mint Lász ló Mihály gazda, aki mint az állandó bizottság elnöke egészévi tojás, sertés és vágómarha beadási kötelezettségének eleget tett. Hiba az, hogy az állandó bizottsági tagok nem követték mindnyájan László Miháiy példamutatását, mert négyen hátralékosok és a községben mintegy 70 gazda első negyedévi beadási kötelezettségének még nem tett eleget.

BSD

(Folytatás a 2. oldalról)

— S ha nem mond le a kormány? «— kockáztatta meg Hollós István.

— Az úrnak biztos értesülései vannak, — felelte a kulák. — Három nap, — tette hozzá.

— Legfeljebb négy, — mondta Csapó óvatosan.

— De honnan tudja ezt az úr? — kérdezte a csökönyös Hollós István.

— Biztos értesüléseim vannak, te szerencsétlen, •— mondta idegesen kiáltva a íöldesúr. — Az ember nyitott szemmel jár, meg hallgatja a rádiót is. Amerika hangját, — tette hozzá magyarázólag.

A megbeszélés sokáig tartott s ideges légkörben folyt le. Az eredmény elég sovány volt: Hollós István azzal búcsúzott, ha lemond a kormány, ő nem bánja, szolgálja a földesurat, mert élni csak kell akkor is.

Csapó is, Illés is elégedetlen volt.

8.

A következő napon felvették a kapcsolatot Bertalan Jánossal, az egykori intézővel. Illés Zsiga már szerette volna siettetni a dolgot, mert a földesúr étvágya napról, napra nőtt. Bertalan azonban, ez a „spártai jellem és igazi úr", nagyon óvatosnak mutatkozott. Csak Illés Zsigával beszélt, a föidesurat meg sem látogatta.

— Én már annyiszor csalódtam, — mondta csügged iien Illésnek, aki mint

követ járt nála. — A kormány nem fog lemondani.

Illés Zsigmond felállt, elsáppadt.

— Mit mond az intéző úr?

S egyszerre villamos áramként futott át agyán a gondolat, hegy becsapták. Hátha a földesúr téved, biztos értesüléseiről kiderül, hogy ostoba mese csak, a kormány nem mond le s talán az nem jelent mindent, hogy eltörölték a kulák] istát.

Az intéző azonban biztosította „ha" úgy lesz, számíthatnak rá.

S amikor Illés Zsigmond hazaért, ezt mondta a föloesúmak:

— Holnap van a harmadik nap.

— Ará mondtam, — mentegetőzött a földesúr — lehet, hogy négy nap.

— Az is eljön, — felelte a csüggedt kulák.

S másnap megírták a lapok, hogy a kormány újabb kedvezményt ad a parasztságnak: csökkenti a beadást, a termelőszövetkezetek adósságainak egy részét elengedik. Este meghallgatták az amerikai rádiót. Az is épp olyan csüggedt volt, mint Illés Zsigmond. Ilyesmiket mondott: „lehet, hogy a magyar kormány áthidalja a nehézségeket."

A két ember megsemmisülten ült a rádió előtt. Illésné ezen az estén csak egy darab szalonnát adott vacsorára.

A íöldesúr tengelici tartózkodásának negyedik napja azzal telt el,

hogy várta Illés Zsigmond híreit. A kulák egész nap Hollós Istvánt kereste, de azt minjha a föld nyelte volna el. Illés csak annyit tudott meg, hogy a szövetkezetben bejelentette, a rokonaihoz utazik, Medinára.

Ezen a napon tökfőzelék volt ebédre, hús nélkül

Az ötödik napon mindenki ideges volt, Illésné csapkodott, s vigyázatlanságában összetörte azt a tálat, amit egyszer Mari agyúdon vett a szentaityák bazárjában, ahol mindenféle ócskaságot árultak. Illés káromkodott és morgott, a lapok árleszállításról és az iparcikkek minőségének megjavításáról írtak. A fö’des- úr magábaroskadva ült szobájában, piszkos ingben, mosdatlanul. Időnként kinézett az ablakon s az eget kémlelte. Az idő bizonytalan volt, felhős.

Most már tudták, hogy, összeomlott minden. Az élet egy pillanatra nem állt meg, az emberek dolgoztak és szórakoztak, s időnként azt mondták: „Csak egy kis eső kellene még“ — és felnézlek az égre. A kultúrott- honban bált hirdettek estére, Illés Zs'gmond látta, amikor délután két ember cepelte a cimbalmot.

Már alkonycdott, amikor bement a földesúrhoz. Nem kopogott, egyszerűen rányitotta az ajtót.

— Mi lesz nagyságos úr?

AZ „OKULÁS“ KISLIBA...

„A tisztaság fél egészség". Ez az igaz mondás nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem aa állatokra is. Biztosan ezt gondolta az a libamama is, a- melyik lelkiismeret fúr dalás nélkül beletelepedett Zója bácsi lányának a mosóteknő- jébe.

— Hess te liba, bepiszkítottad a lányom esővizét. — Szólt im- így, de nem éppen a legbarátságosabb hangon Zója Béla a zom- bai „Vörös Csillag termelőszövetkezet barom figondozója. A libuska azonban nem zavartatta magát, mert tovább fürdőit a már kétes tisztaságúvá vált esővízben. Zója bácsi fenyegető közeledésére a- zonban csakhamar meneküléshez folyamodott gondolván, hogy „szégyen a futás, de hasznos“.

Zója bácsi öreges zsör tölődéssel a hangjában

— egy perc múlva már a jövő év reménységeit — a kislibákat — hajtotta ki a kastély e- lőtti pocsolyából, ahol különös élvezettel tanultak úszni a sárgászöldes pihéjű kislibák, összesen 110 darab kis libából áll ez az új „gárda“. Aranyos kis mrgapvhés jó p ágok

— csak ne futnának mindig olyan gyorsan

— sóhajt fel nem egyszer Zója bácsi amikor

rója a köröket a kislibákkal a vén kastély körül.

— Az ott, — mutatott egy kis állatkára — meg fog dögleni —.

— Miért ? Érdeklődtem elképedve, hiszen csipegeti a füvet.

— „Okulás“ — jegyzi meg Zója bácsi bölcsen, — ott la a szeme körül, látja olyan „ókula“ van.

A kis „okulás“ liba a- zonban semmit sem sejt ve szörnyű jövőjéről, tovább csipegeti a bár sonyos, zöld füvet.

— Na elég lesz a lakomából — mondja ki a végső szót Zója bácsi és betereli kis állatseregletét a kerítés mögé, ahol nyugodtan ma gukra hagyhatja őket.

— Hót a beadással, hogy áll a termelőszövetkezet, teszem fel a kérdést Zója bácsinak, amikor látom, hogy sem a kislibák testi ép sége, sem újabb teknő esővíz kincs Veszélyben. Kérdésemre megnyugtató választ kaptam. 229 kg tojás beadását 80 százalékban már teljesítették is Be. adtak 40 kg soványbaromfit. Beadásra már csak 128 kg kövérbaromfi van vissza. Ez a beadás évvégére van beütemezve. De előbb tudják teljesíteni, mert 12 darab libát befogtak hízni.

A kislibák mellett 3 hetes csirkeállománya

is van Zója bácsinak. Ö éppen olyan szeretet tel foglalkozik a kiscsirkékkel is,mint a kis libákkal. Nem rest arra sem, hogy apróra vágja a lucernát és úgy etesse baromfiaival. Zó ja bácsi boldogan sü- rög-forog állatai között. Szeme rebbenésén is meglátszik, hogy szlv- vel-lélekkel gondozza a rábízott állományt. Mosolyogva felel Zója bácsi arra a kérdésem re, hogy milyen segítséget ad a Megyei Állattenyésztő Állomás lyaayatősáya? — Körülbelül 3 hete volt itt Takács Vilmos azóta sem láttam, pedig meg ígérte, hogy küld nekem egy baromfitenyésztéssel kapcsolatos szakkönyvet. — Azóta is küldi — mond ja szomorúan mosolyogva, — pedig yízt hittem, hogy betartja szavát. Szerettem volna megmenteni azt az „ókulás“ kislibát. És e szavak után elkomolyo dik örökké nevető arca. Sajnos tovább nem örülhettem Zója bácsival kis állatállományá nak, tovább kellett men nem. Búcsúzóul még egyszer megkerestem szememmé az „ókulás“ kislibát, búcsúztam tőle, hátha teljesedik a jóslat és mire még egyszer kimegyek a zombai „Vörös Csillag“ tsz.-be, akkor már nem fogom megtalálni BODOLAY RÓZA

A bonyhádi gazdák jó eredményei

A bonyhádi határban lassan befejeződik a vetés. Sok gazda már rrveg kezdte a növényápolási munkákat. A község elég jó eredményt ért el a vetés során. Tavaszi tervét árpából 196.5, zabból 124,2, kukoricából 112.7, burgonyából 111.8, cukorrépából 104, napraforgóból pedig 111.5 százalékra teljesítette.

Az említett eredmények elérésében komoly segítséget adott a termelési

bizottság tagjainak tanácsadása és egyéni példamutatása. Bonyhádon van sok olyan élenjáró gazda, aki a mezőgazdasági munkában és az állam iránti kötelezettség teljesítésében is példát mutat. De ez a példa- mutatás nem jut a falu minden gazdájának tudomására, mert a dicséret és a versenytábláról az eső régen lemosta a betűket, és helyükbe nem kerültek újabbak.

Teveli Alkotmány tsz:

J kongresszus előtt a kukoricát is elvetjük“

A teveli Alkotmány tsz tagsága minden mezőgazdasági munkát időben elvégzett, azaz, hogy a kukorica- vetéssel mégsem végeztek időben, mert az eső akadályozta munkájukat. Ludas Ilonka, a tsz egyik tagja

— Csapó felnézett, hunyorított.

— Maga három napot mondott, — folytatta a kulák keményen. — Azóta öt nap múlt el, öt teljes nap. S tudja mi történt?

Csapó nem tudta. Egykedvűen nézte a lófejű embert, s úgy érezte, teljesen ki van szolgáltatva ennek a rosszindulatú alaknak. A kulák tovább beszélt, széles taglejtésekkel, egyre hangosabban.

— Hát az történt nagyságos úr, hogy mindenki 'kedvezményt kap, árleszállítás lesz s az emberek bálba mennek este a kultúrházba. Mindenki földet akar bérelni s a szövetkezetbe előleget adnak, s arról beszélnek, hogy lesz olyan ember, aki 10.000 forintot is kap munkája után.

— Ez is elmúlik, Illés gazda, — békítgette Csapó, de a lófej hirtelen felemelkedett s hangja valószínűtlen magasból szólt.

— Nem múlik el, érti, tíz éve tart már!

— Kicsinyhitű, — szólt a földesúr s legyintett.

— De egy hete már eszi a kenyeremet, issza a boromat, ígérget, beszél s most it: van. Ez lett vége, — csaknem sírvafakadt. — Ma találkoztam a Térmsg Józsival párttitkár, vagy mi. Azt mondta, a kulák azért csak kulák marad, — és térdére ejtette hatalmas mancsait.

most arról ír levelében, hogy ezt a lemaradást rövidesen pótolják. Már minden munkaerőt mozgósították, hogy a kongresszusig ne csak a lemaradásokat pótolják, de elvégezzék a soronlévő munkákat is.

— Mit csináljunk? — kérdezte Csapó megtörtén, de nem nézett fel.

— Fizesse meg a kosztot, meg a bort, — csattant fel Illés Zsiga hangja — Becsapott engemet az úr!

Csapó György ül az ágy szélén, szomorúan, kiégett szívvel Feje mellére esett s egy részeg jegyzősegédhez hasonlított, aki hajnalban, egy fillér nélkül ül a vidéki nyilvános- ház szalonjában.

— Úgy gondolja, jobb ha elmegyek. Vissza, Pomázra. S onnan várom, hogy mi lesz?

— Menjen Pomázra, — mondta Illés Zsigmond fáradtan.

— A kosztért majd megfizetek. Hisz tudja ...

De Illés Zsigmond nem engedte befejezni, keserűen legyintett.

Még ült egy darabig az ágy szélén, kétségbeesve és arra gondolt, legjobb lenne kimenni a klozettbe s a deszkapalánkon szétverni a fejét. Ült az ágy szélén, mocskos ingben s azt sem tudta mennyi idő múlt így el: talán néhány óra, talán egy egész élet. Aztán megkereste hátizsákját, melyben születési bizonyítványok s régi koszos birtokívek lapultak s óvatosan kiosont a házból. Még a háziak sem vették észre, mikor lépett ki a kapun.

Aznap éjjel esett az eső, dörgött az ég s a ménkű belevágott egy kiszáradt nyárfába á falu határában. De reggelre kitisztult, s az élet ment tovább, a maga útján.